Az 52. hét kihívása: Tekints vissza 2012-re!
Elérkeztünk az utolsó idei kihíváshoz – 52 hete feszegetjük a határokat hétről hétre, és eltelt újabb egy év az életünkből, amin sikeresen túl vagyunk. Nézz vissza, hogy mik voltak az életedben azok a legnehezebb feladatok, legnagyobb személyes kihívásaid (a bejegyzésektől függetlenül), amelyeken túlléptél! Mi volt az a feladat, ami leküzdhetetlennek tűnt, amiről úgy érezted egyes pillanatokban, hogy nem fogod túlélni, de mégis sikerült? Ha segít, írd is le ezeket az emlékeket, élményeket, és amennyiben volt konkrét dolog, amiből erőt tudtál meríteni, azt is feltétlenül jegyezd le, hátha később is segíteni fog. Bármilyen nehéz is volt 2012, tanulhattunk belőle, én ezúton is köszönök “neki” mindent, amit hozott vagy vitt.
2013-ban is folytatjuk a kihívásokat, alapozzuk is meg a jövő évi “költségvetést” azzal, hogy újra elkezdjük a gyűjtögetést: kerüljön egy kétszázas abba a kihívás-perselybe. :)
Köszönöm, hogy itt voltatok, és gratulálok, hogy itt vagytok. ♥
Segített egy kis örömet csempészni a 2020-as évembe a kihívások teljesítése. Volt, amit egy nap alatt teljesítettem, máshoz meg hetek kellettek, de legalább segítettek abban, hogy megőrizzem a józan eszemet ebben az őrült évben.
Én még nem vettem rá magam az idei évem összegzésére…
Egészében véve nem volt rossz év, sőt…szépen haladok/haladunk a céljaim/céljaink felé, szépen sorban.
Talán, amire jövőre jobban szeretnék odafigyelni, az a környezetem (mint kiderült, nem szentelek az ő igényeiknek elég figyelmet….sajnos, ebben lehet valami).
Szóval a cél az, hogy jobban ki tudjak kapcsolni a munkámban diktált őrült tempóból…ami az irodában elmegy, az károkat okoz itthon, mert a családom nem képes felvenni az iramot, lassítanom kell, miattuk és magam miatt is. Próbálok kicsit többet befelé fordulni, ebben nagyon nagy segítséget ad a blogod. Az egész személyiséged átsugárzik rajta és Via, te inspirálsz abban, hogy lássam meg az apró pozitív dolgokat magam körül a világban (pl a TILT is nagyon fontos “programom” csütörtökönként).
A kihívásokból idén már volt, amit teljesítettem, volt, amit nem, volt, amit később, ahogy hozta az alkalom. Jövőre szeretnék többet is véghezvinni :-)
Köszönöm neked Via ezt a mérhetetlen életörömöt és pozitív kisugárzást, örülök, hogy rátaláltam a blogodra!
Te is kapsz szívecskét: ♥
Szerintem jó év jön. Innen már csak felfelé vezethet az út! :)
Köszönöm a szívecskét <3
Legyen így: legyen 2013 még jobb, mint 2012! (erre most innunk kellene… :-)
Ittam a mentateámból. :)) Ránk!
Én is ittam az ízesített ásványvizemből….ránk :-)
Én már karácsonykor elkezdtem az évösszegzést, az a szokásos vissza- és előre tekintő időszakom. :)
Nekem idén a legnagyobb kihívást és tűzkeresztséget a gyászidőszakom jelentette anyukám halála után, de úgy érzem, megerősödve jöttem ki belőle és sokat tanultam. Jobban becsülöm az apró jókat, kevésbé aggasztanak a problémák. Alább adtam a maximalizmusból, és sokkal tudatosabban kezdtem dolgozni a boldogságomon. Sokat segítesz benne, Via. :)
♥ A maximalizmus elengedése jó kezdet. :)
Köszi. :)
Igazából anyukám nagyon magas mérce volt a számomra mindig, mert hihetetlen nagy tudású asszony volt, ezért főleg a tanulmányaimban igyekeztem mindig a maximumon teljesíteni, mert mindig hozzá mértem magam. Aztán úgy alakult, hogy egy vizsgaidőszakot gyakorlatilag vakrepülésben vittem végig (november végén halt meg), és az utána következő félévben sem voltam a topon, és még így is jól teljesítettem, nem mondom, hogy minden sikerült, de a fontos dolgok igen, mindezt persze munka mellett, és még magas mércével mérve sem volt semmi különösebb szégyenkezni valóm (bár nem nagyon volt időm méricskélni sem :P). Ez picit a… hogy is mondjam… a sérthetetlenség érzésével töltött el. Tudod, amikor megérzi az ember, hogy azok a dolgok, amiknek azelőtt akkora jelentőséget tulajdonított és úgy félt tőlük, igazából meg sem karcolhatják.
Igen, ilyenkor más perspektívába kerül minden.
Most kezdtem el követni a blogot, úgyhogy ez az első kihívásom és kommentem :) remélem ez szaporodni fog :)
Örülök, hogy itt vagy! :)
Épp kérdezni akartam, hogy lehet-e jövőre csatlakozni, mert ugyan terveztem idén is, de elmaradt. Sebaj, minden évben az a tervem, hogy a következőben összeszedettebb leszek :). Látom a következő évre már megvan az első 200-as, azt akkor elteszem :) Ez egyébként szuper ötlet, imádom! Mármint az egész kihívásosdi :)
Bármikor lehet csatlakozni, nem kötelező mindet csinálni, ha csak egy tetszik meg, akkor azt csinálod, ha csak három, akkor hármat. :)
Köszönjük Via :)
Én egy nem jó évet zárok… sok-sok pofon és csalódás ért idén… akit a legjobban szerettem és tiszteltem hirtelen elhagyott… romjaimból kezdtem el új életet építeni magamnak és bár még nagyon hosszú az út előttem… remélem, hogy a 2013-as esztendő ettől csak jobb lehet…
♥ Már írtam máskor is, de Neked is küldöm: minél kisebb darabokra esett szét az életed, annál nagyobb esélyed van olyat építeni, ami kicsit sem hasonlít az előzőhöz. Nem vagy egyedül, bármi kell, itt jófej embereket találsz, nem is keveset. Szuper a csapat, mindennél büszkébb vagyok rájuk.
Pont ilyesmire készülök a hétvégén, jó lesz összeszedni mi minden történt. :) Szuper kis évem volt…
Találkozunk 2013-ban! :))
Ó, remélem, még előtte is. :) Még írok pár cikket idén. :))
Közben leesett nekem is h nem stimmel amit írtam… :D Nem baj, én itt leszek addig is. :))
idén lemaradtam a kihívásokról, de jövőre mindenképp csatlakozom, már be is tettem a kétszázast a perselynek kinevezett dobozba.=)
A feladat nem csak a blogos kihívásokra érvényes, hanem általánosságban, az évedre. Sejtem, nem volt könnyű menet senkinek, biztos volt valami, amin túldolgoztad magad. :)
egyébként sosem csináltam még ilyen szisztematikus évösszegzést, de akkor majd most.=)
szóval, elég érdekes év volt, részt vettem egy csodás utazáson, ami örök élmény marad, sok volt az “első”, például első randi, nem lett belőle semmi, de tanulságos volt mindenképp, első olyan, hogy csak úgy ismerkedek valahol (sosem fogom elfelejteni azt a francia-marokkói fiút, aki leszólított a British Museumban. egy ideje megszakadt a kapcsolat, lehet, újra fel kéne venni=), értek sikerélmények, fel-és leértékelődtek kapcsolatok, tartottam óriási házibulit (23 tizenéves gyerek, gondolhatod =D), úgy érzem, előreléptem valamicskét a blogommal… igen, egy egész jó évet zárok, de sok téren nem hoztam ki magamból a maximumot.
a célom pedig jövőre: olasz felsőfokú nyelvvizsga, az angol nyelvvizsga elérhetővé tétele, kevesebbet agyalni, többet élni, többet mosolyogni, és nem aggódni olyan dolgokon, amiket én nem tudok befolyásolni.
ó, és köszönöm az idei inspirációt és motivációt!=) ♥