Következik a tizenharmadik, nagyon szerencsés levelesláda! :) Két kérdést kaptam erre a hétre: Viktória elakadt a tervei kitalálásában, Ani pedig összeköltözik a párjával. A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, továbbra is várom a kérdéseiteket mindenfélével kapcsolatban: via.farkas@gmail.com.
Kedves Via,
Régóta szemezgettem a Kėrdezz rovattal, s bár más élethelyzetben vagyunk, teszek egy próbát. Több szem, tôbbet lát!:-))
A pályamódosítás nehézségeivel találtam szembe magam, megfűszerezve azzal, hogy Gyes-ről visszatérő anyuka vagyok. Korábban tanárként dolgoztam, de amióta itthon vagyok a kisfiammal fogalmazódott meg bennem, hogy a tanításnak egy új formáját keresem. Az önismereti csoportok vezetése szerves része volt a munkámnak, s szeretnėk ezen a vonalon tovãbbfejlődni. Az önėletrajzomat sikerült ugyan átírnom, elsősorban tréning cégeket kerestem fel, de azon kívül, hogy bîztattak, sehová sem hívtak még be eddig. Kicsit nehéz is behatárolnom, pontosan mi is az a munkakör, amit keresek. Tervezek egy kreatív, önismereti csoportot anyukáknak, de ez tudom, hogy nem fog anyagi biztonságot adni, mellėkállásban gondolom főképp. A szemėlyiségfejlesztés, önismereti munka áll hozzam közel, próbáltam ezt beskatulyázni a tréner asszisztens címszó alá, már ha van ilyen. Kicsit zavar, hogy mindez nem áll össze a fejemben, ráadásul sürget az idő, hiszen csak január végéig vagyok már csak itthon. Sorra szembesülök azzal, hogy hátrányból indulok, mert anyuka vagyok. Szeretnék dolgozni, de minőségi időt is szeretnèk a családommal lenni, s nem szeretném utolsóként elhozni a kisfiam a bölcsiből. A koråbbi munkahelyem megszűnt, így nincs hova visszavegyenek. Volt egy tervem, ami menten eddig haladtam, de ez most nem tűnik túl sikeresnek. Valahol elcsúszik a dolog, de nem tudom hol… Egy tucat céghez elküldtem az önéletrajzom, felkerestem az ismerőseim, hogy nézzenek ők is körül, de semmi.
Megköszönném, ha segítenèl egy-két jól irányított kėrdéssel rávilágítani, hol akadtam el.
Köszönettel,
Viktória
Kedves Viktória!
Én elsőre biztos, hogy mindmappinget csinálnék, kiírnék mindent a fejemből, hogy milyen területek érdekelnek, ezek hol, milyen ponton kapcsolódnak egymáshoz vagy vannak átfedésben. A kissrácot apuval/nagyival elküldeném sétálni, elővennék egy jó nagy papírt (A3-ast, vagy akár A2-est), leülnék a földre egy csomó színes zsírkrétával vagy filccel, és rajzolnék. Felírnék mindent, ami érdekel, teljesen koncepció és átgondolás nélkül. Előbb-utóbb meg fogod látni benne a rendszert. Ha kezelhető méretű lesz a műved, ki is ragaszthatod a szekrény belsejébe, segít majd irányt adni, ha elakadsz. Ha megvan nagyjából, hogy mit szeretnél (például: 10 fős önismereti kurzus anyukáknak), akkor mindenképpen kitölteném a projekttervezőt is, amiben lépésekre bontanám a feladatokat.
Például:
- tanterv kidolgozása, lehetséges sponzorok megkeresése
- helyszín keresése, időpont lefoglalása
- esemény meghirdetése
- eszközök és kiegészítők beszerzése & elkészítése: handout, szendvics, üdítő, kellékek.
Ha nem is lesz belőle rendszeresen visszatérő program, egyetlen alkalomból akkor is rengeteget tudsz tanulni! Egyrészt magadról, másrészt hogy egyáltalán ez-e a neked való út. Később tudsz módosítani, ha már nagyjából jó az irány, vagy teljesen máshogy csinálni, ha nagyon nem jött össze.
Szerintem a skatulyázással ne foglalkozz, nem kell, hogy nagyon beleilleszkedjen bármilyen már meglévő dobozba az, amit csinálsz, elég, ha egy körülbelüli tevékenységi kört fel tudsz majd venni hozzá a vállalkozásodban. Vagy marad a “máshova nem sorolható egyéb szabadidős tevékenység”. :) A niche az a betöltetlen piaci rés, amit a vállalkozásod kitölt majd, és simán lehet, hogy most még nincs neve. Tíz éve a social media marketing sem jelentett semmit, most már külön szakma. Egyszer azt is elkezdte valaki! Én egy percig sem zavartatnám magam azon, hogy nincs még neve annak, amit szeretnél, az meg egy kicsit se érdekeljen, hogy nem csinált még előtted ilyet senki. Az a jó. :)
Remélem, tudtam adni egy löketet a folytatáshoz! Sok sikert! ♥
Kedves Via, nekem lenne egy -lehet, buta- de praktikus kérdésem a Levelesláda rovat kapcsán (hozzád és a többiekhez is).
Még soha sem éltem együtt férfival, viszont a mostani országokon átívelő távkapcsolatom valószínűleg “normális” kapcsolattá alakul a közeljövőben :))
Az érdekelne, hogy ugye ahhoz, hogy valaki ápolt meg szép legyen, csomó időt és energiát kell fektetni a külsejére, elég ha a legalapvetőbbekre- gyantázásra, meg manikűr-pedikűrre, meg a krémezésre meg a pakolásokra (haj, arc) gondolunk. Eddig könnyű volt szépnek lenni, mert 1-1 hetekre találkoztunk havonta, addigra “összeraktam” magam. Eddig egyedül éltem anyukámmal, és nem nagyon tudom elképzelni, hogy reagál majd az életem párja, hogy ha algás pakolástól zöld arccal vagy büdös riciniusolajos hajpakolással járkálok 3 órákat a lakásban, vagy őzikelábakkal (mert ugye gyantázni is bizonyos hossz után lehet csak). Nyilván nem arra gondolok, hogy meglát és otthagy, csak kicsit kiábrándítónak tűnik nekem. Vagy csak túlreagálom?
Kíváncsi vagyok, hogy működnek az ilyen dolgok nálatok, a gyakorlatban, tudnátok segíteni?
Köszi előre is!
Ani
Szia Ani! :)
Az összeköltözés eleve arról szól, hogy megismerjétek egymást, és ebbe az ilyen dolgok is beletartoznak. Nincs két egyforma ember, így nem tudom megmondani Neked, hogy “A Férfi” hogy működik, amikor beköltözik mellé egy nő. Ki hogy! :) Mások az ingerküszöbeink, van, aki fogat sem mer mosni a párja előtt, vannak akik lazán pisilnek a másik jelenlétében, sőt… Mindenki különböző, egyik sem rosszabb vagy jobb a másiknál. Ami rossz, az önmagad megjátszása — hosszú távon tarthatatlan. Hallottam olyan sztorit, hogy a lány reggel a fiú ébredése előtt gyorsan kiszökött a fürdőbe, teljes fogmosás, smink, meg amit akarsz, nehogy “csúnyán” lássa a párja. Nálam ez már a felesleges önámítás kategória.
Ha együtt éltek, sok minden fog történni, nem csak az, hogy meglátja, hogy kézkrémet használsz. ;) Például kezdjük rögtön az evidenssel: szájszagod lesz reggel! Ezenkívül fogsz menstruálni (hacsak havi egy hétre el nem költözöl tőle), amitől mondjuk fájdalmaid lesznek, és kijön egy horribilisen óriási pattanás az arcodra. Az is lehet, hogy megbetegszel, és lázasan úgy szétizzadod magad, hogy teljesen lelapul a hajad a fejtetődre, és nem lesz fantasztikusan belőtt séród. Hát még ha összeszedsz egy hányós-fosós vírust, és a vécé lesz a legjobb barátod! Ezekben a szituációkban marhára nem az lesz a legfontosabb, hogy hogy nézel ki, hanem hogy meggyógyulj. :) Egyébként – newsflash – ő is hányhat, ha beteg, és remegve vacoghat a láztól, de elárulom, hogy ha szeretsz valakit, ezek abszolút nem okoznak gondot. Mindenféle megtörténhet, ha együtt éltek, ha például valamelyikőtök eltöri valamijét, vagy műtéte van, még lehet, hogy a vécére menésben, öltözködésben, fürdésben is szüksége lesz segítségre, ez esetben pedig olyan helyzetekben fogjátok egymást meztelenül látni, aminek semmi köze a szexualitáshoz, és nem az lesz az elsődleges, hogy ki mennyire vonzó, szőrös, izzadt, büdös, urambocsá: véres (kötéscserénél simán előfordulhat). És ezt is meg lehet tanulni, hogy ilyen is van, és utána nyomsz egy puszit a feje búbjára, vagy te kapsz egyet, és máris gyorsabb a gyógyulás. :) Nem lesz benne semmi kiábrándító, mert emberek vagytok, és nem egy steril robottal vagy felfújható guminővel költözöl össze, hanem egy kedves-aranyos humanoiddal, akinek biológiailag tökéletesen működő teste van, és a testünk csinál ilyeneket, hogy kiszárad, és krémezni kell, és szőr nő rajta, húha. Vannak helyzetek, amikor nem az a lényeg, hogy mennyire ránctalan az arcod és mennyire sima a lábad. :) Van egy középút az “összerakom magam” meg a “teljesen elhagyom magam” között, ezt kéne belőni úgy, hogy ne legyen benne semmi görcs. Pont az lenne a lényege a párkapcsolatnak, hogy önmagatokat adhatjátok, és nem kell folyton színlelni meg olyannak mutatni magad, mint amilyen nem vagy, és ha az “ez vagyok én”-be beletartozik a gyantázás előtti őzikeláb is, akkor beletartozik.
Egyébként vicces, hogy a reklámok hatására a női szépségápolásnak mennyire más a megítélése. Ha belegondolsz, egy törölközőben, félmeztelenül borotválkozó férfi a machizmo magasiskolája, gyönyörű szexszimbólum. Ha egy bajuszkáját gyantázó nő lenne ugyanebben a szituációban, az “undorító” lenne és “gusztustalan”. Nem is mutatnak ilyet, a reklámokban szőrtelen lábakat gyantáznak, mindenkinek kék a vére, és ránctalan arcokat krémeznek, nehogymá’hogy. A reklámok az emberek félelmeire játszanak rá, méghozzá arra, hogy ha nem leszel ilyen vagy olyan, akkor a társadalom (a többi nő, illetve a férfiak) nem fognak elfogadni, kitagadnak, kinevetnek. Csak míg a reklámban szereplő férfiak már eleve jó helyről indulnak, őket a reklám megerősíti a pozíciójukban, és a nekik targetált termékekkel csak még jobbak lehetnek, addig a nőknek (akik alapból NEM ELÉG JÓK a reklámok sugallata szerint) az a céljuk, hogy elégségesek, elfogadhatók legyenek. Szépen aláássa az önbizalmukat. Minden reklám kijavítja a butácska főhőst, meg kell neki mondani, hogy hogyan lehetne nem-hülye, mert magától ugyebár nem tudja. “Egy sz@r szemét, sz@r alak vagy”, ha nem pihepuha illatos az ágyneműd, nem mézes-mustáros csirkét adsz a gyerekednek, nem vakítóan fehér a fogsorod, nem fakótlanul ragyogó a hajszíned! Jóóól elszégyelljük magunkat, ha ezt látjuk. Ez a reklámok bűntudat-keltő játszmája, ami mindenkinek árt, férfiaknak-nőknek egyaránt, és teljesen hamis képet mutat. A másik nőtípus a hihetetlenül szerencsétlenen kívül szintén egy torz variáció, a “férjét semmibe vevő hárpia”, aki kiküldi szegény férjét a kutya után az esőbe. A dögje. Szépen vagyunk reprezentálva. Tökkelütött idióták és papucsok. Oltári. :)
Szóval vedd észre, hogy nem egy reklámban vagy egy romantikus komédiában élsz. Ismerd meg konkrétan azt az embert, akivel összeköltözöl, és nyugodtan kérdezz rá, hogy neki mi fér bele, mi intimszféra, mi TMI (Too Much Information), fektessétek le az alapszabályokat, aztán ahogy megismeritek egymást, úgy lehet majd lazítani rajtuk — ez természetesen, fokozatosan magától is meg fog történni, nem kell összeköltözési szerződést aláíratnod vele, csak beszéljetek, nyilván neki is új lesz a helyzet. Nem csak te nem éltél még vele, hanem ő sem veled, neki is meg kell ismerkednie a szituációval. :)
Jó ismerkedést Nektek!
hát én is csak csatlakozni tudok a többiekhez összeköltözés témában :) mondjuk nálunk ez is fokozatosan ment… egyre több cuccom volt ott, meg én is egyre több ideig, ami ugye szép lassan hozott mindent magával. ahogy nagyjából mindenki írta, lényeg a beszélgetés, hogy kinek mi fér bele (én szigorúan egymagamban szőrtelenítek lábat, de ez is az én igényem, a kedvest nem sok minden zavarná). a mackónadrágot (trikót, dupla pulcsit stb) mondjuk nem felejtettem el… de téli időben fázós vagyok és ezt ő is tudja, ennyi. puha-meleg otthoni zoknit hülye színekben pl már ő vett ajándékba :)
Via! Nagyon tetszik az Aninak írt válaszod.Minden sorával egyet értek.
Ani: Biztos nem lesztek együtt 0-24-ben szóval lehet szőrteleníteni vagy zöld pakolással az arcodon mászkálni a lakásban míg a párod a haverokkal találkozik, edzésen van vagy később ér haza a munkahelyről. Lesznek súrlódások, hiszen mindketten “mást hoztatok otthonról”. Nekem a főzéssel adódnak nehézségeim, de kezdek belerázódni. Beszélgetni kell. Ami neked apróság az lehet, hogy kicsit bosszantja a párodat és fordítva. Ha ezeket elhallgatjátok szép sorban összegyűlik és abból lesz az egymás fejéhez vagdosós veszekedés.
Viszont hosszú távkapcsolat után még a reggeli szájszagnak is örülni fogsz, mert melletted ébred az akit szeretsz.
@ Viktória
Kitartás! Esetleg nézz utána, hogy milyen pályázati lehetőségek futnak aktuálisan (milyenek szoktak lenni általában) az általad perferált területen (tudom, hogy vannak ilyenek, munkaügyi közpotok/önkormányzatok kifejezetten kismamáknak szervezik, stb). Ha még most nem is felelsz meg a kritériumoknak (tudom, sokszor a haveroknak írják ki sajnos), azért elkezdheted úgy alakítani a vállalkozásodat, hogy egy-két éven belül labdába rúghass. Emellett küldözgesd továbbra is az önéletrajzodat, ahova csak tudod. Sajnos az a tapasztalatom, hogy a válságban pont a támogató területek büdzséjét vágják meg először és a tréningeken spórolonak, plusz a szakképzési hozzájárulás bedarálása sem tett jót, finoman szólva. Keresd a lehetőségeket és azért B tervvel is készülj, ami vagy közel áll az A-hoz vagy legalább időt/energiát hagy mellékesen az A-terv csiszolására, hogy ha eljön a te időd, léphess. Hajrá!
Az összeköltözés előtti aggodalom teljesen érthető (fél éve élünk együtt a párommal, mit mondjak – még csiszolódunk, és nagyon izgalmas), de úgy gondolom senkinek nem kell attól félnie, hogy csak az összeköltözés után derül ki, hogy nő szőr a lábán… gondolom ez a férfiaknak sem újdonság.
Érdekes, hogy bár a divatnak megfelelően egyre lengébben öltözködünk – a testünket mégis egyre inkább szégyelljük. Pedig mindenkinek egyértelmű, hogy a sima hónalj meg a sima láb meg a zöld/rózsaszín/kék színű szemhéj mitől lett olyan, amilyen.
Sziasztok!
Anihoz hasonlóan aggódtam kb.fél éve, bár ennyire azért nem. A nagyon vicces és találó válasz minden szavával egyet kell értenem. Amit hozzátennék: Fly Ladyvel a szépségápolás lépésekben való beütemezése megoldható a párod távollétében avagy a fürdőszobába zárkózás jó beosztásával is. (pl.meccsek alat, vagy egyszerűen 30 perc fürdőidőt kitűzöl9. Ami még fontosabb – száműzd a mackónadrágot, pólót, vagy legalábbis csökkentsd minimálisra. Cicanadrág, thermoanyag miniszoknya cikin hangzik de az elmúlt 3 hét tesztelése alapján abszolut siker, vastag harisnyával pedig óvatoskodás nélkül, tutin lehet létezni (lsd, takarítani, főzni, ejtőzni) benne.
Amin a dolog valóban múlik- a konfliktuskezelés. Mindegy, hogy hidratált vagy-e vagy sem, ha számonkéred, ahelyett, hogy a “Jobban örülnék, ha…” fordulatot használnád. Párom a pozitiv megerősítés bajnoka,, minden apróságot megdicsér, így én is így teszek. Simán napsütéses a napom egy ilyen kezdéssel,, így egy konfliktus is jókedvemben talál, nem érzem világvégének. A legrosszab, amit tehetünk, ha csak azt tesszük szóvá, ami nem tetszik – a jó recept nálunk azt tesszük szóvá ami tetszik, továbbá amit szívesen látnánk, tapasztalnánk. . Tudom, hogy elméleti elképzelésnek hangzik, de a gyakorlatban működő dolog, sőt, nem is én vezettem be a női megoldástnyújtó könyvek alapján – a párom egyszerűen ilyen, én meg eltanultam :-)))
Viktória levelére reagálva – nekem (remélem, nem gond ha leírom, ha mégis, nyugodtan moderáljátok) Vida Ági (vállalkozás) és Vidi Rita (gondolkodásmód) honlapja és online tanfolyamai rengeteget segítettek.
Sok sikert!
Kiegészíteném kapcsolódó saját cikkekkel:
Az időbeosztásos szépségápolásról sokkal részletesebben én is írtam a Szépségprogramban: https://www.urban-eve.hu/tag/szepsegprogram/
És az otthoni csinos cuccokról is van egy bejegyzésem: https://www.urban-eve.hu/2011/04/10/otthon-is-csinosan/
:)
Ó, ez szuper, erről lemaradtam a nagy készülődésben. :-) Kedves Ani, a legeslegjobb tanács amit adhatok, hogy olvasd szorgosan az UrbanEve-et :-))
Jaffaszorp, átélem a helyzetedet. Nekem 4 év GYES után már rendesen gyerekcsömöröm volt (ez volt 20 éve). Aztán jött az újkorszak, aminek kezdetén Te most lehetsz, és most már itt van a legújabb kor, amikor megint lehet mindent tervezni, amit csak akarok, mert felnőttek a gyerekek :)
De sok minden történik addig, módszerek pedig vannak a tervezéshez (lásd korábbi HSZ-mat).
Igen, azt hiszem a gyerekcsömör tényleg jó szó a dologra. Főleg hogy a kicsi (15 hós) éppen a szeparációs szorongás közepén van, vagyis a nap 24 órájából 20-at velem akar tölteni, lehetőleg szoros testközelségben. A maradék 4-ben pakol :-).
Van még kb. 9 hónapom az “újkorszakig”, végül is ennyi idő alatt egy gyerek is elkészül, hátha bennem is megteremtődik valami új, hasznos hivatás.
Viktória levele olyan volt, mintha én magam írtam volna. Kisfiammal itthon vagyok – de ez nem tart örökké, tanár voltam – de az előző munkahelyemen nincs perspektíva, és nagyon gyakran a számomra ideális, jövőbeli munkán gondolkodom.
Viktória, szerintem nagyon jó tipp, amit Via írt, én is sokszor a papíron tervezős-rajzolós megoldáshoz nyúlok. Egyrészt, mert így szó szerint meglátom, hogy mivel is állok szemben, másrészt mert nagyon profinak érzem magam, ahogy nyilazok, bekarikázok – tiszta NCIS, CSI stb. :)
Az ötleted nagyon izgalmasan hangzik, én pl. elmennék a próbaórádra! Egy alkalom nem a világ, nincs halálosan nagy tétje, nem fenyegetnek a mögötte álló vállalkozási hitelek. Ez csak egy próba, amiből tanulsz, akkor jó, ha nem szorongsz tőle, hanem egyenes feldob a lehetőség :)
Hajrá!!!
Hogy csináljátok ezt a papíron tervezős dolgot? Ami a kérdésről eszetekbe jut azt felírjátok? Létezik valami “módszertan” hozzá?
Nekem is aktuális lenne kitalálni merre induljak.
Néha az az érzésem, hogy 4,5 év gyerekezés után már kérdezni se tudok…
A támogató családi háttér ellenére teljesen begyöpösödöttnek érzem magam, elavult tudással, értéktelen képességekkel.
Úgy kell elképzelned, mint egy diagramot, egy pókhálót, több gócponttal, ami köré csoportosulnak a hozzá tartozó gondolatkörök, fogalmak, ötletek. Egymáshoz kapcsolódnak, egymásból osztódnak a fogalmak.
Itt tök jó leírások vannak (angolul), de főleg a rajzok a lényegesek:
https://en.wikipedia.org/wiki/Mind_map
Köszi, áttanulmányozom, úgyis erősíteni kell az angolomat :-)
Az összeköltözős válasz nagyon tetszett, és még én is tudom hasznosítani, pedig nemhogy pasim sincs akivel összeköltöznék, hanem így 16 évesen nem is lehetne!=D Viszont nyáron megyek egy három hetes nyelvtanfolyamra Olaszországba, ahol egy lakásban fogok lakni valakivel, akit akkor ismerek meg. Ez egyébként szerintem tök hasznos, hogy nem én választhatom meg a lakótársamat, mert ha egy másik magyarral laknék együtt, akkor nem fogok annyit idegen nyelven beszélni, márpedig ennek az lenne a célja, hogy 0-24 olaszul beszéljek. Szóval, együtt kell laknom három hétig egy teljesen random emberrel, aki mondjuk valószínűleg lány lesz, de akkor is biztosan lesznek súrlódások. (Ki meddig lehet a fürdőben, hogy vásárolunk be, mivel megyünk iskolába, milyenek a tanulási szokásai, hova megyünk este, mi a helyzet az emberkék felhozásával, satöbbi.) Érdekes tapasztalat lesz, már nagyon várom.=)
A bevásárlásnál lehetőleg legyetek külön, legyen saját polcod a hűtőben, stb. Ha egyszerre két adagot főztök és megosztjátok a másikkal, akkor legközelebb a másik főz és ő állja a kosztköltségeket, nyilván hasonló értékben, tehát a gabonapehely tejjel nem egyenlő a párolt lazaccal. :)
A közös kassza még szerelmespároknál is sokszor necces téma az elején, vad idegenekkel meg nem jó közösködni, amíg meg nem ismered, hogy milyen a hozzáállása a pénzhez. WC-papírnál meg effélénél beszéljétek meg, hogy egyszer egyik veszi, másszor másik, de szerintem a kajában a legjobb, ha teljesen külön intézitek, és nem esztek egymás készletéből.
Én attól falnak megyek, amikor étteremben 1500 Ft-nyit fogyasztok, majd az 50 ezres számlát (mindenki más drágább dolgokat rendelt) “osszuk el egységesen”-felszólalással ötödöljük, és 10 000 Ft jut rám. Nyaraláson volt már párszor ilyen (nem barátokkal, hanem összeverődött magyar csoporttal), és gondoljanak nyugodtan Dagobertnek meg antiszociálisnak, de ilyenkor szólok, hogy csak az után fizetek, amit én fogyasztottam. Ha meg akarok hívni valakit, azt előre jelzem, de ne kötelezzenek rá. :) Ezért mondom, hogy idegenekről nem érdemes azt feltételezni, hogy ugyanúgy gondolkodnak a pénzről, mint te, úgyhogy inkább az elején húzzátok meg a határokat, később könnyebb lazítani, mint beszigorítani (abból sértődés lesz).
Hú, ettől én is a falra mászok! Nem szeretek többet fizetni, különösen, ha direkt azért rendeltem valami olcsóbbat, mert nem akartam sokat költeni. Viszont, ha meg kevesebbre jön ki, amit beleadok, mint a fogyasztásom, akkor meg azért érzem kényelmetlenül magam, mert nem fedeztem azt, amit egyébként bevállaltam (tudván tudva hogy mennyibe fog kerülni).
Hú, köszi a tippeket a bevásárláshoz, hasznos volt!=) A hűtőmegosztás jó ötlet, albérletekben is így csinálják, úgy tudom. Több adag főzése biztosan lesz, ilyen esetekben valaki mindig kitalálja, hogy “na főzd meg valami nemzeti ételedet”.=D Jaj, erre is fel kell majd készülnöm
Egymás meghívása valóban necces téma, ami a legtisztább szerintem, ha mondjuk este elmegyünk egy bárba, az első kört én fizetem, a másodikat ő, és így tovább. Étteremben meg az a legjobb, ha mindenki a sajátját fizeti, szerintem szemétség elvárni a másiktól, hogy a sajátja kétszeresét fizesse csak azért, mert nekem a legritkább tengeri herkentyűhöz volt kedvem, amit csak holdtöltekor lehet kifogni.
Egyébként kicsit parázok ettől az egésztől, mert még sosem laktam egyedül, nem vezettem háztartást, nem voltam ennyi ideig egyedül távol a családomtól, de mások is túlélték már.=)
Menni fog, az elméleti háttered már megvan hozzá! ;)
Csatlakozom az előttem szólókhoz, és Charlie szavait idézem (pedig ő férfi-ember :): “Az, aki szép, az reggel is szép, amikor ébred, még ha össze is gyűrte az ágy”!
Én személy szerint idegesítően vihorásztam hetekig minden, számomra kínos szituációban, az összeköltözés után… kicsivel több, mint fél évre rá a férjem borotválta a lábam, mert a terhes nagy hasamtól nem tudtam hozzáférni :D
Ne hagyd, hogy a félelmeid irányítsanak, értékes ember vagy, és gyönyörű nő, és ezt a pasi is észre vette, ezért van Veled! Hajrá!
Via, annyira egyetértek. Én még annyival egészíteném ki, hogy a férfiak nem annyira kritikusak. Nem fordult elő még az, hogy a férjem azért nem kívánt volna, mert két napja nem szőrtelenítettem. De azt se veszi észre ha nem passzol a bugyim a melltartómmal. Ezeket csak mi kombináljuk túl. Én is csak nőkkel éltem huszonéves koromig és egyébként hasonló félelmeim voltak mint a kérdezőnek.
Általában hamarabb kelek mint a férjem, szóval mire felébred én már összedobtam magam valamennyire. De szokott látni szenes arcmaszkkal, pár mm lábszőrömet is látta már (és még szeretkezni is volt kedve velem ilyen lábbal), vitt már ki ölben a wc-re mert nem tudtam megmozdulni a fájdalomtól, sőt még az elfolyt magzatvizet is felmosta utánam és mindezek semmit sem változtatnak a vonzalmon. És igen, a férfiakat sem skatulyából húzták elő a nap minden percében.
A reklámokról jut eszembe: megfigyeltétek, hogy csak a nőket kínozza a hasmenés:)
“A reklámokról jut eszembe: megfigyeltétek, hogy csak a nőket kínozza a hasmenés? :) ”
Meg a villamosvezetőket. :-)
Érdekesek egyébként ezek a reklámok, a férfiaknak szóló cikkeket is két módon reklámozzák. Mert ugye vannak azok a dolgok, amiket a férfi magának vesz meg, tipikus példa a dezodor – na, ezeket azzal kell eladni, hogy hú, ettől még macsóbb leszel, rád másznak a csajok, menő sportkocsid lesz, meg rengeteg önbizalmad, stb. Bezzeg a vitaminokat, a hidratálót, meg a prosztatagyógyszert, amit a férfinak a nő vásárol meg, azokat úgy kínálják, hogy csodamolekulák vannak benne, kíméletes, megőrzi az egészséget, természetes összetevőkből áll, jó illatú, és még gazdaságos is. :-)
Kit mivel próbálnak átverni, ugye… de az a lényeg, hogy nemtől függetlenül mindenkit totál hülyének néznek.
“… sz@r alak vagy”, ha nem pihepuha illatos az ágyneműd, nem mézes-mustáros csirkét adsz a gyerekednek, nem vakítóan fehér a fogsorod, nem fakótlanul ragyogó a hajszíned! – ez annyira jól összefoglal egy kisebb életfilozófiát, és annyira pozitív megerősítés, és jó tudat, hogy a barátom előtt NEM ennek kell megfelelnem, és ő is hasonlóan gondolkodik. Ha ezek a gátak nem törnek le, szerintem nem igazán lehet felépíteni egy olyan kapcsolatot amelyik igazán mély lenne.
(Már csak az is érdekes, hogy csináltak olyan kutatást, hogy párokat nem engedtek mesterséges illatanyagot használni egy hétig, és megnézték, melyik párra milyen hatással volt, és hát sokan tapasztalták, hogy ez a vonzódás egyik oka, és a természetes illathoz nem vonzódnak, pedig ez is az egyik kiválasztás oka.)
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez rossz lenne, csak szerintem fontos, hogy az emberek kerüljenek olyan szituációkba, hogy meglássák mennyire tudnak megküzdeni a valósággal, és a reklámok nagyon sok gátat építenek az emberben. Azt, hogy ezen változtatni a másikban hogyan lehet, na az már jó kérdés. Talán ez egy újabb kérdés? :)
Őszinte kommunikáció a megoldás, mint sok más esetben is. Meg mélyére menni a dolgoknak, tévhiteknek, és kidolgozni a kidolgozandót.
Viktória kérdése nálam is aktuális, még ha kicsit más formában is: lassan vége az egyetemnek, és nem vagyok benne biztos hogy az lesz az utam, amit tanultam… Sok tervem van, de nincs rendszerezve, úgyhogy ezek a tippek a válaszban nekem is jól jönnek, köszönöm! :)
Ani: ez egy nagyon szuper kaland lesz, bárhogy is fog elsülni. Hatalmas önismereti tréning is, tapasztalatból mondom. De ha szeretitek egymást, semmi nem fog számítani. :) És annyira jó érzés, amikor jön haza a munkából és megölelget és mondja hogy úgy szeret hazajönni hozzám! <3 (Mi fél éve lakunk együtt.)
A 2. válasz szuper, nagyon tetszik amit írtál Via. :) Én fél évig laktam együtt a barátommal Hollandiában, és ott a legtöbb ház elég zsúfolt. Minél kevesebb helyre próbálták meg bezsúfolni az összes szükséges helyiséget. Így történt, hogy a mi lakásunkban ha valaki bement a wc-re akkor az ajtót már nem lehetett becsukni, sőt még a lábunkat ki is tudtuk lógatni az ajtón. Másrészt mi csak egymásra voltunk utalva, ha valamelyikünk beteg volt, nem volt ott senki más akivel megoszthattuk volna, hogy mi bajunk van vagy aki segített volna. Ezek miatt kénytelenek voltunk elég gyorsan túllépni ezeken a félelmeken, gátlásokon.
Ani leveléhez szólnék.
Én is hasonló félelmekkel küzdöttem az összeköltözés előtt. Veszekedtünk is sokat. Nálunk otthon az volt a szokás, hogy mindenki elpakol/elmosogat maga után, a szennyest a szennyestartóba dobja stb. Én ugyanígy megtettem összeköltözéskor is, de Ő nem. Úgyhogy hatalmas kupi volt mindig. Most már fejlődőképes az ember, és egyre jobban rendebb van (hála a flyladynek).
Amikor hétvégén reggel lemászok az emeletről és ő már a nappaliban van, akkor mindig megjegyzi, minden egyes alkalommal: “de gyönyörű vagy!”. Aha, persze… alig látok a csipától, alig tudok menni, a hajam egy szénakazal, nyomokban tollpihét tartalmaz, pizsama összeizzadva, köntös félig lelóg, egyik papucs kacsalábon, másik a kezemben. Végigcsoszogok a fürdőig, ő mégis mindig felpattan és megölelget :)
A vécézésről meg annyit, hogy nálunk nincs ajtó a fürdőszobán. Van egy két bútorlapból összetákolt harmonikaajtó féle, de nem lehet becsukni. Minden hang kiszűrődik, néha a szagok is.
Ani leveléhez szeretnék hozzászólni.
Ha szeret a fiú, akkor kócosan és morcosan is fog szeretni:)
Nálunk inkább az otthonról hozott szokások, minták ütköznek időnként. (pl. olyan apróságokban is akár, h. nekem a főzelék az fehér színű, habarásos, neki meg paprikás és rántásos). Ezekben kell tudni kompromisszumokat kötni, meg kialakítani a saját szokásaitokat, életeteket.
Viktória problémájára írom, hogy fogadja meg azt a tanácsodat, hogy írjon ki mindent a fejéből. Mindent írjon le, ami csak érdekli, mert lehet más irány is kijön a fejében lévő dolgokból. Az írva tervezés egy nagyon jó módszer, Én is rendszeresen használom: http://www.eveways.blogspot.hu
És tényleg ki kell próbálni, szervezz meg magadnak egy önálló tréninget. Akár lehet az első 1-2 alkalmat önkéntes munkával, csak a magad teszteléséért. A közösségiházak (és az egészségházak is, lásd a Timi HSZ-ét) szívesen adnak helyet ilyen programoknak.
Viktória! Tervezd meg és csináld! Csak ezzel fejlődsz!
Szurkolok Neked Én is!
Ó Istenem mennyire zavart először, hogy nem tudok időt szakítani a lábam leborotválására mert állandóan egymás szeme előtt voltunk. Aztán jött a “mi sosem fürdünk együtt” dolog mert meghal a varázs stb stb :) kicsit több, mint egy éve élünk együtt és azóta csak jobban szeretjük egymást, mint előtte, minden este együtt zuhanyzunk és nem tudnám már elképzelni a reggeleket a szájszag, a kócos haj és egyéb nyalánkságok nélkül :)
Plusz az együttfürdés vízsporoló! ;)
Ehhehheh, Via, nagyon tetszett az összeköltözős válaszod! :) Nem sok hozzáfűzni való van. Ani, tényleg ne aggódj, Viának igaza van, valószínűleg a kedvesed sem egy Old Spice reklámból lépett ki. :P Ha összetartoztok, akkor csak jobban fogjátok szeretni egymást attól, hogy közelebb kerültök egymáshoz. A tökéletlen pillanatoknak is megvan a maguk szépsége, épp azért, mert otthonosak és intimek. Jó lesz, meglátod!
Viktória, sok sikert kívánok! Egy váltás nekem is nagyon lebeg a fejem fölött, és szeretném remélni, hogy idővel majd nekem is megadatik, hogy abba az irányba tudjak indulni, amerre a szívem és az érdeklődésem húz. Úgyhogy tapasztalat híján tanácsot adni nem tudok, de nagyon drukkolok neked!
Jaj, Viktória, eszembe jutott valami mégis! Van nálunk a városban egy egészségház, ahol különböző életmód-szakértők tevékenykednek, a jóga oktatótól a grafológusig. Ott például nagyon sok anyukáknak szóló program, tréning, klub van. Próbálkozhatnál hasonló központokban, ha már kitaláltad, hogy milyen szolgáltatást vagy szolgáltatásokat tudnál nyújtani. Itt lényegében vállalkozóként vagy jelen. Mit szólsz?
Via! De jól esett a lelkemnek, amit a reklámokról írtál! Minden betűjével egyet értek !
Aninak szeretném üzenni, hogy ne aggódjon (persze fogsz), de ezek a dolgok azok, amik szépen, észrevétlen kialakulnak majd! A férjem az első férfi (és remélem az utolsó is), akivel együtt élek. Még a pisiléseimet is úgy időzítettem, hogy ne hallja. Persze ez hosszútávon kivitelezhetetlen, és hidd el a legtöbb pasinak az ilyesmi fel sem tűnik. Ha az ember lánya továbbra is ad magára, akkor az a havi pár nap míg őzike lábakkal éldegélsz nem lehet probléma. Ha igen, akkor az elgondolkodtató! Férjem egy fosós,hányós vírus teljes pusztítása közepén (én a vécén, ő a nappaliban) is képes volt szerelmet vallani, és megnyugtatni, hogy így is imád nem csak mikor egy szál fehérneműben, parfümtől illatozva az ágyban fekszünk. Ilyen a szerelem! Szóval nyugi, nem lesz gond! Sok boldogságot nektek! :)
“Az, aki szép, az reggel is szép.” Úgy fordíthatnám át, hogy azt, akit szeretnek, minden helyzetben szépnek látja az, aki szereti. :)
Hajrá, frissen összeköltözők :)
Amire egyikőtök sem tért ki, viszont nagyon fontos, megkockáztatom, fontosabb, mint az őzikeláb meg a ricinusolaj: veszekedések lesznek. Az elején is, később is, de nagyon fontos észben tartani, hogy ez normális. Bárkivel költöznél össze, így lenne. A pillanat hevében hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy szeretjük a másikat és a másik is szeret minket, függetlenül attól, hogy mit gondolunk a fogkrémes tubusról (amit a végén kell megnyomni). Emlékeztessétek magatokat rá, ha így történne :)
Ha szeretet és tisztelet van, minden más csak ráadás. :)
Egy rokonunkat megkérdeztük a 10. évfordulójukon, hogy szerinte mi a jó házasság titka. Azt felelte, hogy műanyag tubusos fogkrémet és üveges mustárt kell venni :-)
Milyen bölcs :)
Van nem műanyag tubusos fogkrém is? :)
Az óvodában láttam utoljára, tehát húsz éve biztosan volt… :)
Mostanság már szinte csak mustárból/ketchupból/gulyáskrémből láttam, de a probléma ugyanaz :)
Az összeköltözős témában nekem annyi tapasztalatom van, hogy ezer meg egy súrlódási pont lesz, de ha 2 ember szereti egymást, és ezeket a helyzeteket kellő megértéssel humorral tudják kezelni, akkor minden szépen elrendeződik. Amúgy meg az őzikelábnak, lelapult hajnak, holttengeri algapakolásos arcnak vannak férfi “megfelelői” is, a részletekbe ne menjünk bele, szóval nyugodj meg, kedves Ani, és örülj, hogy azzal élsz együtt, akivel igazán szeretitek egymást! sok szerencsét! :)
Pont egy ilyen cikk kellett nekem, annyira boldog vagyok. :)
Épp összeköltözés előtt állunk a párommal.. és hát nagyon izgulok a kontinensáthidaló költözés miatt.. :))) Már csak 51 nap és végeee a távkapcsolatnak. :)
Hajrá! :) 4,5 év távkapcsolat és fél év “egyvárosbanrandizás” után költöztünk össze, márciusban lesz 8 éve. :))
Nagyon jó kis választ írtál Aninak, szerintem minden benne van.
Én csak annyit üzennék a kérdezőnek, hogy azt az egyet tartsa fejben, hogy ő is és a párja is ember, normális emberi szükségletekkel. Egyikünk sem sz*rik rózsaillatút :-)
Nekem mostanában az a kedvenc megközelítésem, hogy “tökéletes (ember/kapcsolat/munka…tetszés szerint behelyettesíthető) nem létezik, ideális azonban lehetséges. Én mindig arra törekszem, hogy ideális legyek/legyenek körülöttem a dolgok”.
:) Én még soha nem éltem együtt senkivel. :) Normális kapcsolatom is évekkel ezelőtt volt utoljára. Maximálisan átérzem Ani helyzetét. :) Ééééés tetszett a válasz, remélem tényleg így van… :)
Nálunk így van… :) ♥
A 2. válaszodon pukkadoztam a nevetéstől… de annyira igazad van! :))