praktikus módszerek egy életért, amit szeretsz élni
Leírva egyszerű, megvalósítva nem biztos, hogy olyan könnyen megy majd, de határozottan ajánlom a kipróbálását. A varázsszavak – nem, nem Abrakadabra, és nem is Vingardium Leviosa, de a hatásuk mágikus: Kérem. Köszönöm. Bocsánat. Szeretlek. Gyakorold és használd gyakrabban őket, másokon és magadon is!
+ FELADAT: kerüljön még egy 200-as a perselybe, most már 600 Ft-unk van.
Ha új hozzászóló vagy, az első hozzászólásod moderálás alá kerül, és az elfogadásig nem publikus. A visszatérő hozzászólók bejegyzései automatikusan megjelennek.
A kedvesség és a tolerancia alapvető errefelé. Ha úgy érzed, hogy a hozzászólásod nem olyan hangvételben íródott, ami ennek megfelel, inkább ne küldd el. Fenntartom a jogot a személyeskedő, rasszista, bunkó, stb. hozzászólások moderálására. Köszi a megértést. :)
Nálunk a gyerekek miatt volt fontos ezen szavak használata tudatosabban és bevált -nálunk is és náluk is :) Szóval már gyakoroljuk, csak az valóban zavar, hogy más emberek sokszor elég furán reagálnak -ezzel mit kezdjek, van ötleted, Via? Már amikor furán néznek, hogy mivan?… pedig magyar szavakról van szó (vagy így túl általános a kérdésem?)
Nekem soha nem voltak ezen szavak használatával problémáim :) na jó, csak a szeretlekkel, de mára az is flottul megy.. Amikor meg németül tanultam, s bevásárláskor pénztáros: Hallo(mosoly)
én: Guten Tag , hallo etc(mosoly)
pénztáros: das macht 12€ Bitte
én: egy 20ast adok. Bitte schön
pénztáros :Danke
pénztáros; 8 zurück, Bitte. Tschüss, schön Tag noch.(szép napot)
én:Danke:) Tschüss. Danke, ebenso (viszont)
S aztán volt amikor visszaadták a pénzt én meg egyszerre mondtam, hogy dankebitte..:))
Az 5 éves unokaöcsémnek pont így tanítottam, h “Barni, nem hallottam a varázsszót!” (az a Légyszíves) :)
Szeretem a blogod. Mindig egy kicsivel jobb emberré tesz :)
Pssszt, ez a lényeg. :))
Minden nap tudatosan használjuk őket!!! A Szeretlek az egyik legcsodálatosabb kifejezés a világon és minden alkalommal csodának érzem kimondani, miközben elönt az érzés. Reggel úgy keltem a lányomat, hogy “Mondtam ma már, hogy Szeretlek?” Amire persze a maga 9 éves módján reagál, szemforgatással. :)
Csodás képet választottál, nagyon megfogott, le is nyúlom, gyorsan, KÖSZÖNÖM!
A “Kérem.” “Köszönöm.” “Bocsánat.” szavakat használom rendszeresen, főleg munkahelyen, de máshol is.
De a “Szeretlek.” szó kimondására egyszerűen képtelen vagyok, mindig is az voltam. Párkapcsolatom nincs, úgyhogy nem arra gondoltam (de ott sem tudnám kimondani, az biztos), de nekem az is nehézséget okoz, amikor a kis unokatesóim mondják nekem, hogy szeretnek. Olyankor egyszerűen nem tudok mit mondani. :S Tényleg nem tudom kimondani. :S
Érezni érzed?
Érezni érzem, nagyon is, de egyszerűen képtelen vagyok kimondani. Valószínűleg valami védekező mechanizmus a csalódás ellen. Mással is így vagyok, nagyon pesszimista típus vagyok sajnos. :(
Erre csak az a megoldás, ha megcáfolod magad. Veszel egy nagy levegőt, kimondod, és — várod, hogy összedől-e a világ, vagy valami más fog történni. ♥
Tudom, csak ez annyira nehéz, amikor folyamatosan csak csalódások érnek és semmi sem jön össze. :(
Próbáld meg akkor először a kis unokatesóidon, ott nagyobb esély van arra, hogy nem okoznak csalódást. Gyakorolj rajtuk, tanulj tőlük! Először azzal is indíthatsz, hogy úgy viszonzod: “én is téged”.
Fél órás blokkolási idő után ezt szoktam nekik mondani. :) Csak ez magamra nézve negatívum, hogy még nekik se tudok ennél többet mondani.
Kívülről nézve is olyan fura, hogy a 8-10 év körüli gyerekek milyen természetességgel ki tudják mondani a “Szeretlek.” szót, míg egy 26 éves képtelen kimondani.
Nem tudom, hogy érted-e mit is zagyváltam itt össze, valahogy nem tudom ezt az érzést normálisan megfogalmazni. Bocsi!
Értem, persze. Ők még nyitottak, bíznak, visszajelzéstől függetlenül vállalják az érzelmeiket. Erre mondtam, hogy tanulj tőlük! :)
Bátornak kell lenni, ha érzed legközelebb, hogy jön a blokk, akkor menj neki fejjel, ütvefúróval, ne nézz le, hogy zuhansz-e, ne nézz előre, hogy mi jön, csak mondd ki. Komfortzónakimozdulás. :)
Megpróbálkozom majd vele. :) Köszönöm a biztatást! :)
Az én családomban sem mondta ki senki sem egymásnak, hogy szeretlek. Igazából nem is emlékszem, hogy mondtam-e ezt valaha pl. anyámnak. Mi nem mondjuk, érezzük! :)
A férjemnek mondom, meg a lánykáimnak. Érdekes, hogy a lányom előbb mondta nekem, hogy szeret, mint én neki. Az jólesett. Azóta használjuk is.
Én nem gondolom, hogy nagy probléma lenne, hogy az unokatesóidnak, vagy valamilyen családtagnak nem mondod, hogy szereted. Biztos jön valaki, akin gyakorolhatod eleget. :)
Decemberben végigcsinltam Rhonda Byrne: A varázslat c. könyvének 28 napon keresztüli varázsgyakorlatait. A könyv varázsszava a KÖSZÖNÖM, amivel tényleg mindent meg tudunk változtatni. Beszámoltam a gyakorlatokról:
https://eveways.blogspot.hu/2012/12/halas-varazslat.html
De a másik három szó is kulcsfontosságú. És milyen jó gyakorolni :)
ez nagyon hasonlit a hawaii modszerhez, amit mar sokszor lattam leirva, csak nemtom, melyik a helyes: ho’o pono pono asszem :-D de a neve mindegy, jogos, gyakrabban kellene hasznalni ezeket :-D ez igazi kihivas, foleg a “szeretlek”
az angol nyelvuek annyira gyakran hasznaljak a “lavju-lavju tuuu”-t, nekunk pedig nehezunkre esik :-S
Igen, de nem biztos, hogy a gyakori használat mögött az van, hogy úgy is gondolják, lehet, hogy már csak rutin, az meg ugyanannyira nem jó, mintha egyáltalán nem mondaná — szerintem. :)
Ez tetszik, tényleg nagyon sokat jelent a használatuk.
Azt hiszem, be kell szereznem egy perselyt. :-) Vagyis most arra fogok gyűjteni, ha nem találok valami csábító sk. ötletet.
Perselyre gyűjteni szinte önellentmondás :-)
Sok jó sk ötlet van a neten, érdemes körülnézni. Itt a blogon is volt valamilyen tipp, amikor elindult a gyűjtögetés. A legegyszerűbb alighanem valamilyen háztartási tárolódoboz, vagy magában, vagy a tetejére bedobónyílást vágva. Műanyag fedelű befőttes vagy kávés üvegnek például spéci eszközök nélkül is neki lehet esni, lukat vágni a tetejére, az üveget meg kidekorálni üvegfestékkel, dekupázzsal, lakkfilccel, horgolt vagy nemezelt “ruhával”, matricával, vagy bármivel, aztán már lehet is gyűjtögetni a kétszázasokat.
Erről most az jutott eszembe, milyen arcot vágnak a tescoban a pénztárnál mikor: ” Jó napot kívánok! Köszönöm! Viszontlátásra!” kombót használok -azaz mindig, aki dolgozott valaha kereskedelemben, az nagyon sokat tanul…- mint amikor a filmekben kisüt a háttérben a nap és szépül a főszereplő, na pont olyan fejet vágnak! Nekem meg jó érzés, hogy embernek érezte magát -kb 5 percre- mielőtt visszavált “kiszolgáló automatává”. Szomorú valahol, hogy erre emlékeztetnünk kell magunkat, de örömteli ha sikerül :-)!
Ui.: Csatlakozom az előttem szólóhoz, bár én csak 1,5 hónapja találtam rád Via, de én is: KÖSZÖNÖM hogy vagy és megosztod magadat velünk… -ez magyarul volt, értetted? :-)
Ofkorsz, értettem! :) Én is szeretem így “sokkolni” az embereket, azt már valahol máshol írtam, hogy az ellenőrnek a mozgólépcső tetején mindig előre köszönök, de a biztonsági őr is kap egy “Jó napot kívánok!”-ot, ha bemegyek az üzlethelyiségbe, sőt, “Viszontlátásra!” is jut neki, ők is tudnak meglepetten nézni! ♥ Van, amelyik haptákba vágja magát és rögtön vigyorogva “Kezitcsókolom!”-ozik. Annyira édesek.
Mióta Pesten vagyok a suli miatt, azóta még inkább értékelem ezeket a szavakat. A nagy tömegben és rohanásban akár egész napot is megváltoztató élmény lehet, ha valaki kedvesen szól hozzám. Épp ezért szeretek én is kedves lenni másokkal. Nem nagy fáradtság hozzátenni egy “légyszíves”-t meg egy “köszönöm”-öt amikor kérek valamit a boltban, további szép napot kívánni elköszönéskor, vagy akár csak rámosolyogni valakire, de hatalmas hatása van. A metrónál is mindig köszönök az ellenőröknek. Van hogy nem veszik észre, vagy nem viszonozzák, de sokszor látom, hogy van aki igenis értékeli, hogy nem csak úgy némán a képébe nyomtam a bérletemet :))
Én is mindig használom. :)
a kislányom most tanul beszélni, így neki fokozottan felhívjuk a figyelmét a varázsszavakra. Szinte észre sem vettük, de akkor is MINDIG használjuk őket, ha Vivi nincs is ott:)
Na, akkor én itt elkezdem.
Ugyan elsösorban biztos nem erre gondoltál, hanem a mi kis mindennapjainkra (és meg fogom ott is próbálni használni ezeket a “szavakat”), de nekem a blog az utóbbi 1,5évben szintén a mindennapjaimhoz tartozott.
és annyira gondolkodtam az elmúlt napokban, hogy ezt hogyan fejezhetném ki, hogy még az álmomban is benne voltál, Via! Nem tudtam, hova írjam ezt le, de akkor ide pont jó lesz: azt álmodtam, hogy ilyen pattogógolyókkal játszunk (ismered, gyerekkorban volt ilyen pici, színes gumilabda-cucc) és vicces volt és megköszöntem neked a sok tanácsot meg ötletet és utána én is adtam neked valamiben tanácsot (nem tudom, már mi volt az) és ennek is örültem, hogy én is tudok neked valamit adni:) ennyi volt az álom.
De akkor a lényeget most “élöben” is:
Köszönöm, hogy itt vagy/voltál az elmúlt 1,5évben, nekem és nekünk! Nagyon sokat tanultam, változik (lassan..) a gondolkodásmódom, talán a mindennapjaim is.. :) és várom 2013-at! Szóval: thank you. :)
Szívesen! :) (Ez az ötödik varázsszó.)
Igen értik a célzást. Nekem vannak a legjobb kollégáim és ezt nem csak azért írom le mert ők is rendszeres olvasók:)
Hát tényleg jófejek akkor, és én sem csak azért írom, mert olvasnak. :DD
Valóban varázserejük van. A gyerekeimen lehet lemérni a legjobban: amikor gyakrabban használom ezeket ők is gyakrabban használják és sokkal jobban viselkednek.:) Köszönöm az emlékeztetőt.
Most kezdtem el először a perselybe gyűjtést. Alig várom, hogy kiderüljön mire használjuk fel! :)
Már volt egy ilyen, vagy hasonló kihívás nem?
Én rendszeresen használom a gyereknevelésben, családban, a munkahelyemen (na jó itt nem vallok szerelmet a pácienseknek).
Most figyelni fogom, hogy hogyan használom, ill azt, hogy hogyan használják velem szemben.
Olyan volt, hogy légy kedves egy nővel, de ilyen nem. :)
Ó, ez jó :) Köszi :)
Mi ezeket otthon tényleg varázsszavaknak nevezzük. Ha nem olyan hangnemben szólnak hozzám otthon vagy a munkahelyen akkor alkalmazni szoktam, hogy én a varázsszavak nélkül nem értem a mondatot.
A 2. héten még jobban fogok erre ügyelni.
És mit szólnak hozzá a munkahelyen? Értik a célzást? :)