2013 3. hetének kihívása: Ne csinálj semmit!
Nem az édes semmittevésre gondolok, hanem a konkrét semmit-tevésre. Feküdj vagy ülj le; lélegezni szabad, de se ne aggódj, se ne gondolkodj, se ne tervezz, se ne bonyolíts, kombinálj. képzelegj. Az elején nehéz lesz, “csak úgy” lenni, de ha kitartóan csinálod (illetve nem csinálod), egyszer csak azt veszed ésre, hogy sikerült. Figyeld a gondolatokat — jönnek, mennek –, ne ragaszkodj egyikhez sem. A figyelem jó állapot, megfigyelheted a testi érzékeléseidet (zsibbadsz, emésztesz), hangokat, amiket hallasz, a levegőt, ahogy ki-be áramlik a tüdődben, ez is segít nem rápörögni a gondolatokra. Ha nyugodt időszakod van, akkor talán egyszerűbb a gyakorlat, de alkalmazd, hogy stressz esetén jobban menjen — amennyiben pedig kaotikus minden, jól fog esni egy kis mentális vakáció, és a belső nyugihoz később is hozzá tudsz nyúlni, ha szükséged van rá.
+ FELADAT: tegyél egy 200-ast a perselybe, most 800 Ft-unk van.
Este láttam neki, de még nem akartam elaludni, ezért kombináltam a használd az időzítőt feladattal és öt percre beállítottam. Próbáltam lazítani, de valóságos ötletrohamot kaptam, hogy mi mindent kellene csinálni. Azért nem volt olyan rossz, megpróbálom rendszeresíteni, hátha sikerül kiüríteni az agyamat.
No hát ez a zen-mód gyakorlatilag az autogén tréning első lépése, úgyhogy done :)
ez tényleg igazi kihívás. de edzeni kell, rá kell gyúrni a dologra, aztán remélem menni fog :)
Nos, ez kifejezetten az, amihez nem kell készülődés meg előfeltétel. Csak vágj bele, ne halogasd! :) Minél hamarabb kezded el a gyakorlást, annál hamarabb lesz sikerélményed.
Egy kérdés. Egy idő után az agyam elkezd mozit vetíteni, szabad asszociációs képeket, nagyon szórakoztató, és nem is próbálom irányítani, belekapaszkodni vagy értelmezni, csak figyelem. Ez belefér a semmit-tevésbe, ugye? :)
Ó, és tudom, hogy a köszönöm-hétnek már vége van, de tegnap olyan jó élményem volt, meg kell osztanom. Nálunk elég komoly hóhelyzet van, és az úton, amerre jöttem hazafelé, még folyamatban voltak a hómunkások a lapátolással, volt, ahol térdig-derékig kellett gázolni a hóban. Mikor összefutottam a munkásokkal, odamentem és megköszöntem a munkájukat, ők meg otthagyták a lapátjukat és átemeltek a hókupacokon. :)
A figyelem mindig jó! :) Csak így tovább. A sztori pedig nagyon aranyos! A kihívások nem egy hétre szólnak, és nem kötelező abbahagyni őket a következő kihívás megkezdésekor, sőt… ;)
Tudom. ^^
A “Ne csinálj semmit időmet” egyszerűen felfalta az internet. A kihívásnak megfelelően vissza kell térnem az alapokhoz. :)
Esetleg talán lehet próbálkozni valami mormolással, mint a budhisták (ommm), de pl gyerekeket szoktam úgy elaltatni, hogy lassan ringatom és közben “hm-hm” (olyan búgó szerűen, lágyan, monotonon, megnyugtatóan), általában bejön (bár itt most nem az elalvás a cél).
Nagyon nem lazulósok próbálkozhatnak ablakon kibámulással? Aztán lassan magukba mélyedéssel? Hátha…
Jó az emlékeztető egyébként, már olyan régen dobtam hátast az ágyamon és csak bambultam/figyeltem magam, pedig korábban ez rendszeres szokásom volt. Fene vigye az új hülye szokásokat, le kell számolnom velük, mert nem jók.
Hát igen, ezt is tanulni kell :-)
Ez a kép! Mindig olyan gyönyörű képeket raksz a kihívásokhoz Via, hogy már csak amiatt is kedvet kapok hozzájuk. :)
Ez egy tényleg jó kihívás, mert kevesen csinálják a gyakorlatban (legtöbbször nincs kitartás a majomcsorda lekoptatásához), pedig aki megérzi ennek a napi néhány percnek az igazi hatását, az örökké hálás lesz Neked, Via, hogy ezt kihívásként feladatnak adtad.
Nagyon tetszik a feladat. Leszoktam mostanában a meditációról, visszaterelőnek nagyon jó lesz. Köszi!
Hú ez nagyon nehéz kihívás lesz, de nem futamodom meg.
Mostanában annyira kavarognak bennem az érzések és gondolatok, hogy teljesen a hatalmukba kerítettek. Le kell győznöm őket és egy kis agytisztítást végezni.
Én nem szeretek “csak úgy” lenni. Néha-néha adnak 10 perc időt a gyerekeim, de akkor sem tudok mit csinálni a semmittevéssel. :)
Majd azért megpróbálom, kihívás lesz.
Az Ízek Imák Szerelmek könyvben van egy jelenet, ami nagyon tetszett, mert teljesen magamra ismertem. Mikor Liz próbál meditálni, kiüríteni az agyát, jönnek a gondolatok, és olyanok, mint egy majomcsorda: visítanak, ugrálnak ágról-ágra, néha megvakarják a feneküket, és képtelenség szabadulni tőlük :) Nekem sem megy a semmirenemgondolás, egy idő után felbukkan a majomcsorda…
Ne gondolj rájuk. Gondolatra figyelni olyan, mintha kaját szórnál a majomcsorda elé. Maradnak! De ha nem adsz nekik figyelmet, egy idő után mintha ott se lettek volna. Jönni fognak még sokáig, majd idővel egyre jobban belejössz az elküldésükbe, aztán egyre ritkábban jönnek… A figyelmedet fordítsd át a testi érzékelésedre a gondolatok helyett ilyenkor (légzés figyelése, stb.)
Régóta szeretném kipróbálni ezt a “semmit sem teszek” nyugit. Ma meló után megpróbálom! Remélem sikerül! (A perselybe dobni a 200-ast könnyebb! :D Azzal kezdek!) Már a fotó is tök jó, el tudnám képzelni magam így a hóban és ragyog a nap …. :) Szép, lazítós 7végét Mindenkinek! :)
Nekem még tart a vizsgaidőszak – tanulás után ez kötelező minden nap :) egy kis agyfelszabadítás…
Ez nekem már jógán sem ment… De most adok neki még egy esélyt, hátha! :)
Nem is fog menni elsőre (ha igen, akkor az sem baj, de a gyakoribb, hogy nem megy). Sőt, simán benne van, hogy huszadjára sem megy. De olyan nincs, hogy képtelen vagy rá, olyan van csak, hogy feladod. Ne hagyd, hogy az agyad elunja! :)
El nem tudom mondani, hogy vágyom rá, hogy ezt a feladatot teljesíthessem.
Mondjuk nem ártana, ha valaki közben figyelne a 3 lurkóra, 1,5-5 év között vannak :)
Elalvás előtt?