Nem vagyok doki, dietetikus és egyéb szaktekintély, csak egy lány, akinek van emésztőrendszere, ez meg ugye még nem jogosít fel semmire… :D Spéci diétán vagyok sok szempontból, ennek egy része muszáj (epehólyagom hiánya, IR-em megléte), egy része meg döntés kérdése (vegaság), de mivel egybevág több egyezményesen kiegyensúlyozottnak tartott étrend elveivel, ezért talán más is hasznosíthatja az ötleteket.
Kaja-ügyben a „nem prédikálós” törzset erősítem, vagyis egyáltalán nem gondolom, hogy csak azt és csak így lehet enni, ahogy én teszem, csak annyit kérek, hogy hadd egyem, amit akarok, és ne kelljen, amit nem akarok. ;) Vega-ügyben főként nem szeretek téríteni és győzködni, nem hiszem, hogy csak húsmentesen lehet egészségesen élni, úgyhogy nem is fogom senkinek azt írni, hogy szép lassan tegye le a csirkecombot és hátráljon. :) A lényeg: ez itt nem szentírás, csak személyes tapasztalat az én saját testi működésemre alapozva (más testet még nem „üzemeltettem”, vagy nem emlékszem rá! :D), és légyszi konzultáljatok szakemberrel, mielőtt belevágtok valamibe, mert én nem vagyok az.
A bejegyzés apropója egyébként Zsófi levele, ezt kérte:
Volt, hogy utaltál rá, hogy szeretsz spórolni a kalóriákkal (pl. tejföl helyett joghurt) – tudsz még ilyen tippeket adni? Hogyan főzzek viszonylag átlagos kajákat lightosabban? Asszem’ nálad olvastam a bundás kenyér gorfisütő kombót, illetve azóta hallottam a tócsit hasonló módon (így nem lesz egyik sem annyira olajos)- ezek pl. nagyon tetszettek. Illetve esetleg tudsz olyan oldalt ajánlani, ahol jó és nem túl bonyolult receptek vannak (kevés extra hozzávalóval) – de kalóriaspórolósan. Akár főételek, akár süti receptek (én nem vagyok vega, úgyhogy nem kell feltétlenül vega, de gondolom azokat jobban ismered). Nagyon örülnék a tippjeidnek, mert valahogy fogyni kéne, de nem bírom jól a koplalást. Egy ebédre köretnek elfogyasztott saláta (pl. rizs helyett) is hamar éhség és falási rohamokat vált ki (nem tudom, miért tűri rosszul a szervezetem a szénhidrátmegvonást), a fogyás általában inkább a mozgással szokott eljönni, de a rendszeresség sajnos most abban is hibádzik (részben az extra munkák, részben lustaság miatt), így persze nem hatékony.
Mesélős, szubjektív bejegyzés következik, remélem, találtok benne hasznosítható ötleteket!
Sok-sok éven át figyeltem és írtam, hogy mit eszek, illetve az milyen hatással van rám (szorulás, émelygés, hányás, hasmenés, gyomorégés, szédülés). Kalóriákat és egyéb számokat nem néztem, trend-diétákat és mono-diétákat nem követtem, drasztikus váltásokat nem vállaltam be, nem mondtam le semmiről, amiről nem akartam, így nem is hiányzik semmi. Próbáltam a saját anyagcserémre hagyatkozni, nem könyvből olvasni, hogy hogyan kéne működnöm – ha egyszer nem úgy működöm, akkor tök mindegy. :) Mivel a nyavalyáim miatt speciális az esetem, a dolgokat átbeszéltem a doktornőmmel, és az ő útmutatásai alapján indultam el, mert hülyeséget nem akartam csinálni, én nem vagyok szakértő, ő meg nem melegedni járt az orvosira. ♥
A jegyzetelős, test-kiismerős időszakom alatt (ez közvetlenül az IR-diagnózisom után kezdődött, amikor gyakorlatilag újra kellett tanulnom magam) is mindent ettem, amit enni szoktam, csak mindig különböző mennyiségekben és napszakokban, hogy ki tudjam sakkozni, hogy milyen gyakran, mennyi fér bele, tudok-e mellette mozgással fogyni, tartom vele a súlyomat, esetleg hízlal. Például: pizzából 2 szelet ebédre oké (salátával szuper!), vacsorára már necces, 2 szeletnél több meg egyenesen katasztrófa (álmatlanság, gyomorégés, hányinger stb.) Nyilván a defektjeim miatt engem több ételtípus is kiakaszt, de alapvetően hosszú távon az jött be, ha a háromlábú kisszékem nem billeg. (Így képzelem el magamnak, mert így a legegyszerűbb észben tartani.)
A háromlábú kisszék három lába a következők:
- szénhidrát: elsősorban lassan felszívódó, ami nem csapkodja a vércukromat (erről mindjárt bővebben)
- fehérje: nekem főként alacsony zsírtartalmú, natúr
- zöldség/gyümölcs: korlátlan mennyiségben
Kezdem hátulról, mert az a könnyebb:
Zöldségekből nekem sajna a hagymák (nyersen) és mindennemű paprika ki vannak zárva, ezt nyilván akinek van epéje és működik is, a világért se hagyja ki, a nyers hagyma a legjobb dolog a világon! Hiányzik is rendesen (lilahagymás vajaskenyér, brühühü), a paprikát viszont szerencsére sosem szerettem. Gyümölcsből sem szoktam visszafogni magam, hála a magasságosnak az aprómagvas gyümölcsökről nem kellett lemondanom az epém miatt, bele is döglenék, ha nem ehetnék többet epret. Amire oda kell figyelnem az IR miatt, az a szőlő, banán, ezekből nem is zabálok (utóbbit eleve évente max. egyszer kívánom meg), a nyers alma meg savasít (epe), de a többivel nem szokott gondom lenni, nincs panaszom, úgyhogy nem is korlátozom őket. Ez viszont csak rám érvényes, nem fogok rá kitalálni egy Via Diétát aztán kötelezni mindenkit, hogy mostantól halál a paprikára, csak elmeséltem, hogy nekem mi megy, mi nem megy. Attól még ezek a dolgok jók és egészségesek, csak én nem bírom őket megenni. :) Ki ne hagyjuk a hüvelyeseket (borsó, bab, lencse), mert kincset érnek, és isteni finomak is.
Az a heppem, hogy a fehérje minél „feldolgozatlanabb” legyen. Nem érdekelnek a különböző ízesített cuccok, én is bele tudom rakni a gyümölcsöt a joghurtba és a tejfölt a túróba, és a light/gyárilag „diétás” dolgok sem mozgatnak meg. Szóval natúr joghurt, kefir, túró, sajtok (alacsony zsírtartalom – a camembert-típusúaktól már sztrájkol az epém), tej, tejföl, tojás. Tejszínnél és tejnél a zsírtartalom nem okoz nálam semmilyen panaszt, ezért azokból sem „zsírszegényesítettet” veszek, minél több köze van a tehénhez, annál jobb. Húst illetően is hasonló filozófiát vallok, hiába nem eszem: ha már hús, akkor legyen hús, ne szétízesített pempő-bigyók, BMV (bele minden vacakot) felvágottak, virslinek látszó tárgyak és egyebek. A marhahúsnak is legyen köze a tehénhez, ne csak a tejnek. :) Csak nekem ne kelljen megenni. De attól te még egyél nyugodtan párolt, natúr sült csirkemellet, grillezett dolgokat, mert teljesen jól beépíthetők az egészséges, kiegyensúlyozott étrendbe!
És akkor szénhidrát. A farkaséhség meg a rosszullétek abból fakadnak, hogy a vércukorszint fel-le ugrál: leesik, eszel valamit, ami ideiglenesen az egekbe nyomja (kakaós csiga), aztán megint lezuhan, megint rosszul leszel… olyan, mintha ki-be kapcsolnád a biztosítékot. Spéci CH (szénhidrát)-diétás dokumentumok és listák vannak a neten, ha beteg vagy, feltétlenül konzultálj az orvosoddal, de egyébként is hasznos dolog ez a fajta szemléletmód, nem csak akkor, ha panaszod van. A lényeg, hogy a lassan felszívódó szénhidrát folyamatosan szívódik fel, a gyorsan felszívódó meg csapkodja a vércukorszintedet, amitől kikészülsz. Lehet trükközni azzal, hogy gyors felszívódásút lassúval eszel, és akkor az is lassít rajta. A gyümölcsök és a joghurt például gyorsak, de ha eszel melléjük valami lassút (zabpehely), akkor máris jobb. Keress rá, olvass utána, nálam sokkal okosabb emberek sokkal jobban megfogalmazták!
Szerencsére nem kell elhagyni a „régi, jó dolgokat”, és itt jön a cserebere, amire Zsófi gondolt.
- Tésztából durum tésztát főzök, mert a durumliszt lassabban szívódik fel, mint a fehérliszt, és általában nincs benne tojás (ami azért jó, mert nekem a tojásos mindig leragad az edény aljára, a durum meg sosem — a mosogatás komoly motiváció!). Bazi adag zöldséges raguval és kevés (jó minőségű, nem növényi) sajttal a legjobb kaja. Bármiből képes vagyok tésztaszószt főzni. :)
- Rizsből a basmati rizsnek nagyon jó a felszívódása, és szerintem sokkal finomabb is, mint a sima rizs. A vadrizs és a barnarizs is jók.
- Krumpliból az olajos verzió kizárva, engem a krumplipüré is kiakaszt (nem morálisan, hanem biológiailag! :D), de a főtt krumpli, tepsis krumpli, grillezett krumpli teljesen jók. Ha be tudsz szerezni olyan edényeket, amik kerámiából készülnek és nem kell hozzájuk olaj, vagy csak nagyon kevés, az szuper. Nekem Delimano szettem van, és imádom. Egy ujjnyi olajon fánkot is sütöttem benne, és meg is tudtam enni három darabot rosszullét nélkül. Hurrá!
- Kenyérből teljeskiőrlésű, magos jöhet csak szóba nálam. Nagyon finom a fehér lisztes is, de a megevése után fél órával már a padlón csúszok, szóval nem (csak) elvi okai vannak. :)
Vissza a háromlábú kisszékhez! Nekem az jött be, ha egy étkezésnél (nem feltétlenül egy tányér kaján belül) a kisszék mindhárom lába stabil. Vagyis a köretnek rizs helyett saláta az az egyik lábat tőből kirúgja, persze, hogy éhes maradsz. :) Legyen rizs ÉS saláta, de akkor a rizs valami lassan felszívódó fajta legyen. Bármelyik „láb” túl erős, az már nekem nem jó, a krumplistészta (szénhidrát+szénhidrát) gondolatára is rosszul vagyok, évek óta nem is ettem, de a „rántott sajt krumplipürével” is kuka. Akkor már inkább steakburgonyával és baromi nagy adag salátával, és nem rántva, hanem grillezve. :) A főzelékeket lehet önmagukkal sűríteni, vagy kevés keményítővel, egyébként szerintem a legjobb zöldséges kaják. Paradicsomos káposzta grillezett sajttal & egy szelet rozskenyérrel…! De rohadt éhes lettem. Ha több fogást eszel egymás után, azok is biztosíthatják átfedésben a kisszék lábait: tojásleves (fehérje) & zöldséges kuszkusz (zöldség + szénhidrát). Nem kell mindent sajtba fojtani. :D
A pénzről: nem szeretek a kaján spórolni, de az egészségemen sem, ezért ha valamit nem tudok megvenni, inkább kihagyom és használok helyette valami teljesen mást, de nem olcsóbbat és rosszabb minőségűt. (Nálam ilyen a vaj-margarin kérdés: ha nincs pénzem vajra, akkor nem veszek, inkább keresek más receptet. amihez nem kell, és nem kenek semmit a kenyérre, de a margarinhoz hozzá se nyúlok — ez is lehet, hogy saját kattanás, így alakult. :))
Sütiknél, desszertnél is „kisszékezek”, amennyire lehet. A kedvenceim a túrós, gyümölcsös édességek, de ezeket is inkább itthon sütöm, hogy ne „túró-jellegű” meg „meggy-ízű” legyen az a süti, és a felhasznált csoki kakaótartalma is garantáltan haladja meg az 50%-ot. Mértékkel fogyasztott házi sütitől még nem lettem rosszul, pedig túlnyomó többségben nem „reformosan” sütöm őket, csak normális alapanyagokból. (Házi szótár: normális = alkotóelemekhez legközelebb álló, nem csak fotón látta az alapanyagot; baromság = feldolgozott, agyonpreparált, aromás műizé.) Spéci lisztet, édesítőt nem használok, a receptekben előírt cukornak viszont általában a töredékét használom csak, és nem a desszerttel szoktam jól lakni, vagyis nem eszek belőle rengeteget. Ha valami haszna van a kondíciómnak, az az, hogy azonnal jelentkezik a rosszullét, ha valami olyat ettem, amit nem bírok, és így eszembe se jut, hogy ész nélkül zabáljak, mert sok mindent szeretek az életben, de elájulni meg hányni éppen nem. :)
A cukros üdítők, csak cukorból álló édességek (nyalóka, keménycukor stb.), tápanyag nélküli baromságok (na ezért írtam az előbb a házi szótárt) nyilvánvalóan meg se közelítik a kisszéket. Szóba se jöhetnek. A „rántott Snickers” és egyéb gyönyörűségek pedig a világból is kikergetnek. :D
Az éhezés és a túlevés is a ló két oldala, nekem az jött be, és az IR miatt muszáj is, hogy szokszor keveset eszem — még utóvacsora is kötelező este 9-10-kor, fel se merül, hogy „hat után nem eszünk”, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy kirabolom a hűtőt és szabad rablás van. :) Gyakorlatilag a mit ÉS mikor egyszerre fontosak.
Ami még szerintem rettentően fontos:
- Nem büntetek és jutalmazok kajával. Ha „rosszul” is ettem, akkor sem vonom meg magamtól a tápanyagokat. Egy vastag szelet dobostorta sem jogosít fel arra, hogy utána büntetésből ne egyek zöldséget, ne igyak sok vizet, ne törődjek magammal, és koplalással „bűnhődjek”. Eleve nem hívom a kilengéseket „bűnözésnek” — semmi szükség plusz lelkifurdalásra. Ha szomorú vagyok, akkor nem az a megoldás, hogy teleeszem magam szeméttel. Az étel — amellett, hogy finom, és nagyon is lehet, sőt, kell élvezni — alapvetően benzin, amire a testnek szüksége van, akkor is, ha épp bele kell férned egy öt számmal kisebb ruhába holnaputánra (irreális). Hirtelen felindulásból és előre megfontolt szándékból sem kínozhatod magad azzal, hogy éheztető, szélsőséges, felelőtlen diétákat erőltetsz magadra!
- Nem gondolkodom végletesen. Nincs olyan, hogy most „elrontottam” a diétát, és akkor már úgyis mindegy. Nem kell szabotálni magamat! Ha megeszem azt a szelet dobostortát, akkor biztosra vehetitek, hogy élvezem, az utolsó falatig, és nem fogok egy percig sem önmarcangolni miatta! Nincs olyan, hogy valaki mindig „tökéletesen” betart mindent betűről betűre, és nem az él egészségesen, aki folyamatosan önmegtartóztat és szorong. A szorongásnál kevés egészségtelenebb dolgot tudok elképzelni! Akár egészséges életmódra akarsz átállni, akár az egészséges súlyt szeretnéd elérni, egy hosszú folyamatról van szó, nem egyik napról a másikra fog megtörténni, és nem szabad az első bukkanónál sarkon fordulni és hagyni az egészet a fenébe.
Röviden: okosan, türelemmel, szeretettel — és jókedvvel! :) A mozgás pedig ugyanannyira fontos, mint az étrend. És ha bárki kérdezné, akkor ez volt most az is, hogy hogyan fogytam le. Pont így. :)
Képek: Purple Buddha Project
Vannak vega jellegű kaják amiket megeszek(tésztás-zöldséges egytál, zöldséges bulgur gombával, vagy spenótos tészta sajttal. Vannak olyan napok amikor csak zöldséget és gyümölcsöt eszek, meg egyes magvakat(dió, mandula)Igyekszek egyensúlyban lenni mindenevő téren, de vannak zöldségek(kel meg valami aminek nem jut az eszembe a neve) és állati kaják(pacal, kakashere és taréj, meg a disznó feje és farka, körme)amiket az íze miatt nem bírok. De a húst is megeszem, csak épp nem minden egyes nap(már ha tudod, hogy értem).
Ezt most pont jókor olvastam :)
(Én az elmúlt 1 évben szedtem fel vagy 10 kilót – és az elmúlt 5-ben a maradék 20-at.) Most már jó ideje mozgok és figyelek a táplálkozásra, de látható hatása még nem nagyon van egyenlőre. Közben meg folyamatosan kapom a „kedves” kommenteket a családtagoktól, hogy „csak mozogni kéne” :(. Viszont drasztikus diétába nem vágnék, mert az nem fenntartható hosszú távon + azért nem e körül forog az életem sem.
Én Crohn-beteg vagyok, ami egy bélbetegség, és nem króm-hiány (ezt mindig keveri mindenki :)) Ehhez is tartozik étrend, amolyan -edd amit bír a szervezeted- jellegű. Kifejezetten kísérletezős, amitől rosszul vagyok, azt nem eszem. Persze másfél évtized alatt belejön az ember a dologba.
Leírom a történetet, hátha még valakinek segíthetek vele egyszer itt is.
A kezdetek kiábrándítóak voltak. 19 évesen jött ki ez a betegség és tiptop 38 kilóval már ki is engedtek a kórházból. Előtte jóanyám kezébe nyomtak egy terjedelmes listát a tiltott élelmiszerekről. Erre megkérdezte, hogy főtt krumplin és párolt csirkemellen hogy hízlaljon fel a szokásos 55-re? Válasz semmi.
Állandóan visszakerültem a kórházba, akkor már voltam talán 40 is. Enni nem ettem semmit, szó szerint. Pszichiáterhez küldtek, hogy derítse ki, miért nem. Röviden közöltem vele, hogy ha napokon keresztül az eszel-hánysz-eszel-hánysz metódust követed, egy idő után nyilván nem eszel. Közölték, hogy agresszív vagyok. Tényleg?
Aztán a végén már nem tiltottak el semmitől, csak egyek végre valamit. Azt sem akartam már.
A nagymamám végül közölte az orvossal, hogy akkor mi most el innen és már Pesten is voltunk egy doktornőnél a Sotén. Ott három napig vegzáltak, meg még megfigyeltek meg mittomén. Aztán egy diétásnővér beszélgetett velem (normálisan, ahogy emberrel illik). Megtudta, hogy a legnagyobb bánatom a tejivás tilalma, merthogy napi 3 liter is megy belőle, de legalább egy pohárral… Eltiltottak, mert az ilyen betegek legnagyobb része laktóz-érzékeny is lesz. Én speciel nem :) Ő adta meg a titkot: az ilyen listákra minden olyan élelmiszert felírnak, ami több beteg rosszul viselt. Vidáman kivétel lehetsz, csak ki kell próbálni párszor az adott ételt. Ha mindig/többször rosszul vagyok tőle, nyilván nem célszerű. Innentől már csak 10 év és még sült kolbászt is ehetek (jobb napjaimon persze) :)
Amúgy Via, én el vagyok tiltva az epertől, ezért az eper-nemevést úgy szoktam túlélni, hogy egy évben egyszer egy kilónyit befalok belőle, 3 óra múlva csúszok kínomban a padlón 2 órát és kész :) De boldog vagyok olyankor és még mindig azt mondom, hogy megéri. Mármint nekem.
Én is kaptam egy jóóó hosszú listát epeműtét után, hogy mit nem szabad, gyakorlatilag ugyanez, hogy amivel valaha bárkinek panasza volt, az rajta volt. :D A sebészem varratszedéskor mondta, hogy lassan, óvatosan nyugodtan kezdjem el próbálgatni őket, és úgy, hogy egyszerre csak egy „gyanús alakot” egyek, hogy tudjam, ha gáz lesz, melyik volt a tettes. A paradicsom is necces volt a héja miatt, azt végül szerencsére vissza tudtam iktatni teljesen, a paprikát viszont nem, képtelen vagyok megemészteni (nem a piros port, hanem a zöldséget, aminek héja van – tök mindegy, hogy kaliforniai vagy t.v.). Szerencsére nem is szerettem soha, úgyhogy az nem veszteség. Az újhagyma az igen, az nem jó. :( De nem baj, a póréhagymát, medvehagymát kis mennyiségben bírom, szóval azzal pótlom. :) Az aprómagvasak (eper, málna) hála a magasságosnak szintén visszajöhettek teljesen.
Nagyon tetszik a háromlábú kisszék módszer, csak mindig bajban vagyok azzal, hogy mi tartalmaz fehérjét, mi szénhidrátot, milyen arányban és így tovább. Tudsz, vagy tudtok egy megbízható forrást, ahol ez össze van foglalva némileg áttekinthetően? Előre is köszönöm!
Én csak elnagyolt kategóriákat használok: fehérje a tojás, tejtermék (nem vegáknak hús), szénhidrát a cukor, krumpli, rizs, gabonák, hüvelyesek, a többi meg zöldség-gyümölcs. :) Ha nem vagy beteg vagy érzékeny, nem kell itt grammpontossággal szórakozni. Ne agyald túl. :)
De ha nagyon akarsz táblázatozni, tessék (csak ne golyózz be):
https://www.egeszseg.b74.hu/cikkek/feherje.html
https://www.egeszseg.b74.hu/cikkek/szenhidrat.html
Köszi! :) Nem akartam grammpontossággal én sem, csak irtó gyorsan feladom a keresést, ha minden honlap mást ír, máshogyan. Meg életmódváltásnál jó tudni, hogy pontosan mire is váltasz. De ez a listád tökéletes nekem, és megbízható :) Köszi még egyszer!
Jé, másnak is van problémája az evéssel? O_O Komolyan mondom megkönnyebbültem :). De tényleg.
Nekem úgy három és fél évvel ezelőtt kezdett komolyra fordulni a dolog, mert cukorbeteg lettem. Kettes típusú, de ennek a diagnózisnak csak kb egy évig örülhettem. Cirka egy évre rá már úgy tűnt, hogy a dolog egyes típusú cukorbetegség. Addigra már rengeteg problémám lett, és hiába rohangáltam orvostól orvosig. Mindegyik csak azt szajkózta, hogy fogjam fel, hogy cukorbeteg vagyok, és álljak neki fogyni. Ekkor csöktem meg magam, hogy kész, hagyjanak békében meghalni. 120 kilóról egyébként 98-ra fogytam le (az utolsó időkben már 4-5 kilót hetente, ami miatt egyébként az orvosok megdícsértek!), hullott a hajam, az acetonszintem az egekbe emelkedett, folyton rosszul voltam, ment a hasam, amit betettem a számba, két óra múlva adtam ki alul, és a családiban levő cukorbetegeknek semmi ilyesmi bajai nem voltak!
Szóval hiába ijesztgettek az inzulinnal, nem voltam hajlandó vállalni a kezelést. Azt akartam, hogy legyen vége a dolognak.
A kórházból végül sebtében lehívott főorvos vállat vont, és saját felelősségemre inkább gyógyszert adott. Azt mondta, hogy hétvégén úgyis a mentő visz a kórházba. De azért beszélgessek el a dietetikussal, mert nem tudok szénhidrátot számolni, ezért nem jól diétázom. Kicsit felhúztam magam rajta, mert ha kéri, akkor hirtelenjében még a szénhidrátok molekulamodelljét is kiraktam volna neki, elvégre vegyész vagyok, de fő a békesség alapon elmentem.
Ez volt a szerencsém, meg az, hogy a dokim eltiltott mindennemű szénhidráttól. A dietetikus ugyanis összekevert egy lisztérzékennyel. Hápogtam egy sort, mert ezt a doki ugyan nem mondta, de hosszú hétvége lévén nem is tudtam már megkérdezni tőle. Hát elbaktattam a diétás boltba és bevásároltam gluténmentes termékekből. Nem volt más választásom. Két hét múlva viszont jobban voltam. Legalábbis a hasmenés, és a fáradtság elmúlt. Mikor visszamentem ellenőrzésre, akkor derült ki a csere, és bősz bocsánatkérések közepette mondta a hölgy, hogy nem is vagyok lisztérzékeny.
Nekem viszont szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy akkor most mi van? A diétával jobban éreztem magam, mint azelőtt tíz éve bármikor! Szétnéztem a neten, és vettem egy tesztet. Olyan, mint a terhességi, csak itt vérből megy a dolog :). De a két csík bőszen megvolt.
Nem álltam hát le a diétával, és jelentem, így két év után nagyon jól vagyok, újabb hat kilót fogytam, és sok mindenre rájöttem.
Például arra, hogy az élelmiszerekben már veszettül kevés az ásványi anyag- és vitamintartalom. A növényekben azért, mert felfújják őket, az állati termékekben azért, mert olyan stresszes körülmények között nevelik fel, hogy azt a kevés mikrotápanyagot, ami jut neki felhasználja. Nekem már nem jut belőle.
Egyszóval vagy biot veszek, vagy pótlást keresek. Mivel az anyagi helyzetem olyan-amilyen, én a pótlást választottam. Nem bántam meg. Egyszerű, patikában is kapható vitaminokkal (200-as C vitamin és b-komplex) és ásványi anyagokkal (bio-magnézium és Béres csepp, igaz ebből csak 10 csepp naponta) hozom a formám.
Depimet elfújták, és kerül az influ. Jó, hogy rájöttem, azt kell mondjam. Csak a hozzá vezető út volt pokoli! Nem is értem, hogy miért kellett végigjárnom, de ilyen az élet.
Ja, és IR meg cukorbetegség. Az inzulinhoz és a felszívódásához nyomelemként a króm kell. Lehet külsőleg bevinni, de egyszerűbb a koffeintartalmú italokat-ételeket kizárni a táplálkozásból. Igaz eleinte nehéz (nekem gyilkos hajlamaim voltak, amikor a család előttem ette a szaloncukrot), de ma már nem is kívánom ezeket.
Egyszóval hajrá mindenki!
Rengeteget tanultam tőled az egészséges táplálkozásról, ez a cikk különösen jó összefoglaló. Olyan lelkes lettem, hogy már sütöm is a házi kekszet reggelire, vércukor-ingadozás ellen… Köszönöm a sok jóságot!
Annyira jók ezek a „képes” szemléltető példáid! Sokkal könnyebb így mindent elképzelni és megérteni. Nagyon jó a cikk! Köszi
Csak egy kérdés: mi a baj a krumplipürével? Ha jól értem, minden alkotóelemét eszed/eheted (főtt krumpli, vaj, tej), együtt mi a probléma? Nem támadásnak szánom, csak kíváncsi érdeklődésnek.
A szénhidrátláncokhoz van köze – minél hosszabb a szénhidrátlánc, annál lassabban szívódik fel, mert előtte még a szervezetednek fel kell „darabolnia”. (Ez most tökre nem szakszerű megfogalmazás, de talán így érthető.) A pürésített krumpli gyorsabban szívódik fel, mert más az állaga, mint az egyben főtt krumplinak, ezért jobban csapkodja a vércukrot. Az egyben maradt krumplival több a dolga a szervezetemnek, ezért többet időz rajta. :)
Köszi, ezt nem is tudtam! :)
Valahogy úgy kell elképzelni, mintha lenne egy nagy lyukú szitád, és ha apró dolgokat teszel bele, hamar átér minden, de ha nagy dolgokat, akkor azon tököl a szervezeted, és szép fokozatosan ér csak át minden, és ha vegyesen teszel bele apró meg nagy dolgokat is, akkor a nagy dolgok az aprókat is akadályozzák, és akkor is lassan ér át. Szóval valami ilyesmi. :)
Nagyon tetszik ez a bejegyzés (is)!
Nemrég kezdtem étrendbeli változtatással kísérletezni, csak az a fránya pénz.. Szüleimmel élek, és mivel nem elég a bevételem arra, hogy mindig külön főzzek magamra, ma például krumplis tésztát fogok ebédelni, sok uborkával. Sajnos nem futja minden napra elég zöldségre, majd, ha a kertben már terem :) De nem is ez a lényeg, inkább az, hogy azt hiszem, a részleges változtatással is fogok menni valamire, mert ez a cikk jó kis irányvonalat adott. Újabban egyébként is kevesebbet eszem, mert kicsit lassítottam, kényelmesebb tempóban eszem, így előbb feltűnik, hogy tele a pocakom. Nincs az a kellemetlen, feszítő érzés a hasamban, egyszerűen csak érzem, hogy megteltem, de ez kellemes :) mióta dolgozom, itthon csak egyszer eszem, esetleg kétszer, munkában pedig kétszer, nem túl nagy adagokat. Reggel én sem nagyon kívánok semmit, nem eszem, csak iszom, a reggelim inkább tízórai. Naponta igyekszem gyümölcsöt enni és valahogy magától lecsökkent a csokiadagom, bár nem biztos, hogy van összefüggés. Igaz, többet is iszom, evés előtt 1 pohár víz mindig elfogy. Aztán van, amikor kiderül, nem is éhes, hanem szomjas voltam… :)
Kérdezni is szeretnék: a barna rizst hogyan főzöd, Via? Anyukám próbálkozott vele egy időben, de nagyon megutálta, mert sosem bírta rendesen megfőzni, én már meg sem próbáltam.
Köszönöm!
Szia!
Az ebéd előtt egy pohár víz dologra szeretnék reagálni.
Nagyon sokszor lehetett régebben olvasni, hogy diéták azt hajtották, hogy igyál egy nagy pohár vizet evés előtt, mert attól telítődik a gyomrod, és kevesebbet fogsz enni. Ezzel van egy nagy probléma: ha közvetlenül étkezés előtt iszol valamit, felhígul a gyomrodban a sósavkoncentráció, és megnehezedik a fehérjék bontása (a gyomorban az a fő feladat), így a beleidben a tápláléknak sokkal több időt kell eltöltenie, hisz a nem teljes fehérjebontást itt kell a szervezetednek befejeznie. Eredmény: lassúbb emésztés, puffadás.
Ha az étkezés előtti pohár folyadékot inkább tesztnek használod, (éhes vagyok-e vagy szomjas?) az már mindjárt más tészta, az szerintem is tök jó módszer, mert sokszor az ember azért nyúl a nasihoz, mert érzi a késztetést, hogy „valami hiányzik” és a falatozás előbb eszébe jut, mint az ivás. Én is így csinálom, ha jön a hiányérzet, először egy pár korty víz vagy tea, és ha utána 10 perccel is a konyha felé sandítok, na, akkor jöhet a kaja:)
Jaj, szívből remélem, hogy sósav nincs senkinek a gyomrában. :)
Egyébként én is azt hallottam, hogy az agy sokszor félreismeri a szomjúságot, és éhségnek észleli, szóval az jó, hogy iszol, aztán vársz fél órát, és ha utána még mindig éhes vagy, akkor ehetsz. :)
Mindenki gyomrában van sósav. :))
Nemá, az rendes sósav a gyomorsavban? Bleeeh, akkor nem csoda, hogy pocsék íze van és fáj. :((
Igen, az a rendes, pH=2 ráadásul. :)) Jaja ezért szar nagyon ha visszajön.
Jaj a gondolatára is rosszul lettem. Brrr.
Ugyan nem engem kérdeztél, de szerintem próbáld ki a barna rizs főzést! Én ugyanúgy főzöm, mint a sima rizst, csak kicsit több vízzel. Szép lassan megpuhul az is. De van, aki sehogy sem szereti a barna rizst, mert más az íze, állaga.. szerintem meg pont attól tök finom :) Szinte érzem, hogy na, ez egészséges! Lehet, hogy Anyukád sehogy sem szeretné, Te pedig igen. Én a Spar-ban találtam jó árban finom barnarizst. Egy próbát megér, legfeljebb nem ízlik.
Jaj, a barnarizsre nem válaszoltam. Főzni nem szoktam, csak a basmatit (az a kedvencem!! :)), csak azért írtam a listára, mert ha lehet kérni étteremben, akkor az is nagyon jó opció, és finom is. Egyszer ettem olyat, hogy juhtúróval töltött cukkini kapormártással és barnarizzsel…!! ♥
Szerintem is hasznos a cikk, bár a rendszeres olvasóid nagyjából sejthették eddig is, hogyan táplálkozol. Viszont sok fiatal olvasód kincset érő bíztatást és információt kaphatott.
Amit a személyes tapasztalataimból hozzátennék, hogy az ízlésünk változhat idővel, adjunk időt magunknak, ha most nem megy, próbálkozzunk később, ha nem betegség miatt van szükség a váltásra (korábban mondjuk utálta valaki az erősebb sajtokat, később szereti, stb). Lehet, hogy 18 évesen még nem jön be valami, ami 25 évesen már igen, főleg, ha a család hagyományosan táplálkozott, nehéz a rég megszokott ízekről, formákról, állagokról áttérni, sokszor talán a környezetváltozás jelenti az ugródeszkát (kollégium, saját albérlet, lakás, házasság, gyerekszületés). A cukrot én fokozatosan csökkentettem, ma már nem bírnék kávét inni cukorral, a zöld teát is á la nature iszom (másmilyet nem nagyon szoktam, ezt is csak pár éve), a sütik többségét is nagyon gejlnek érzem, kevesebbet teszek én is jóval belőle, mint a recept előírása. Viszont zabálok sok édességet. Ma már a fehér kenyerek nem esnek jól, a sok pogácsa sem, megszerettem a tk rozskenyér savanyúságát. Meg a durum tésztát (szerintem sokkal könnyebb megfőzni al dente-re, én úgy szeretem).
Ami nagyon nehéz, az idősebb generáció meggyőzése. Sajnos nálunk tele a család cukorbeteggel, túlsúlyossal, egyéb beteggel (fiatalok is) és muszáj téríteni. Az a taktikám vált be anyukámnál, hogy főzök én valami olyat, ami szerintem jobb lenne neki is és közben ott serte-pertél. Látja, hogy nem nagy cucc az egész, semmi bűvészkedés nincs benne, ízlik neki és aztán ő is próbálkozik. Sajnos csak ritkán van erre lehetőség a távolság miatt. Próbáltam már fűzögetni a goodfood-dal is, mert szerintem nagyon jó ötleteket ad (változatos, sok a zöldség, rántásmentes húsételek). Nehezen veszi be az újdonságokat, bár eleve nem volt korábban konyhatündér, hárít. Szóval a példaadás a felmenők irányába is fontos lenne, működhetne talán, csak ez még keményebb dió.
Mindenkinek sikeres változtatást kívánok, legyen az akármilyen apróság is az egészség, jobb közérzet felé! Találjátok meg a számotokra jó módszert, menetrendet és ne féljetek szakemberhez fordulni súlyos gondok esetén!
Ádám is azt eszi amit te? Ő is vega? Vagy szokott mást is enni?
Nem, nem azt eszi, amit én, mert például utálja a sóskát, én meg nem. ;) De igen, ő is vega, sőt, az ő ötletére lettünk mindketten azok (mindig mindenki fordítva képzeli el, hogy én a nagy elnyomó szegény férfiembernek kiverem a kezéből a steaket! :D).
Kedves Via,
remélem nem veszed zokon, csak mint hűséges olvasód jelzem, hogy ez a mostani dizájn-reklám-zöld nagyon zavaró…Nem „viás”. Sok.
Az én meglátásom szerint.
Üdv, Kinga
Nem veszem zokon! Az én álláspontom az, hogy mindenek előtt a blog tartalmának kell Viásnak lennie, ehhez ragaszkodom, a wallpaper-reklám viszont ahhoz kell, hogy a blog még sokáig folytatódhasson. Köszönöm a megértést és a türelmet.
Ja, és azt elfelejtettem írni, hogy a sok szuper divatos diétáktól rosszul vagyok…biztos van valami alapjuk, de nem hiszem hogy hosszú távon bármelyik is használna az embernek, pl az nm megoldás,hogy akkor holnaptól nem eszünk szénhidrátot. Ez egyszerűen nem normális, enni kell azt is, csak nem kell túlzásba esni.
Szia Via! Ismét egy szuper bejegyzés :) imádtam olvasni. Nekem 12 éve van egy belgyógyászati problémám, ami miatt még gyerekként ki kellett tapasztalnom,hogy mit tudok megenni és mit nem, egészséges étkezésre kellett ráállni, gyerek fejjel rettentően nehéz volt, ráadásul akkor még a nagyobb körökben értelmezett család sem nagyon tudta megérteni, hogy pl. miért nem tudok tejes dolgokat megenni, de a joghurt meg miért nem jelent gondot, miért főzünk csak olivával és miért nem eszem meg bármit.
Nálam is van cserebere,pl olaj=olíva olaj ; tej=szójatej ; tejszín=növényi tejszín; vaj=margarin; liszt=tönköly liszt ; cukor=barna nádcukor
Az évek során rájöttem, hogy van egy nagy kulcsszó: Mértékletesség. Ha ezt betartjuk nem lehet gond. Okosan kell étkezni,mindent ami jó neked-nekem-nekünk….csak mértékkel. És a mozgás az nagyon fontos :)
Ez a cikk pont jókor jött :)
Jó is az egészséges étkezés! De mi van akkor, ha a család tagjai teljesen különbözően étkeznek. Nálunk a Párom igazi „paraszt ember” :), szó szerint a mezőgazdaságból él, így a kemény fizikai munkához kell a kemény hajtóanyag: kolbász, sonka, szalonna, parasztrántotta sok-sok kenyérrel az alap. A fiam 2 éve testépít, na neki azóta nagyon fontos a fehérje és a fehérje :)
A lányom a barátja miatt vega lett, Én pedig igyekszem mindenkinek a kedvére főzni, vagy csak kaját készíteni, és eszek is mindenkiéből annyit, amennyi jól esik. Egy-két kocka „katonát” jól esik a Párom kezéből bekapni, de leginkább a magam kedvenceiből lakom igazán jól, ami hasonló a Tiedéhez. Igazi jó minőségű, saját családi vagy ismert termelésű alapanyagokat használok, úgyhogy már ez is egy főnyeremény az egészség részére.
Egyformán kajáztok Ádámmal?
Ami tetszik a posztodban, hogy ha nincs vaj, akkor inkább nem eszel, a margarint nem vagy hajlandó enni. Ezt Én is bevezetem.
Hát az bizony nem könnyű, mi csak ketten vagyunk a Párommal, de néha egész másra van szükségünk (meg ő alapvetően szeszélyes az étkezést illetően, kiszámíthatatlan, mikor mit és mennyit szeret), talán az arányokkal lehet játszani. A fiad pl. több húst eszik, a Párod mondjuk több kenyeret/köretet, Te pedig több salátát. De mind a 3-an esztek mind a 3-ból. Így nem könnyű kiszámolni az adagokat, hogy elég is legyen és sok se legyen, ne romoljon Rátok. De én így próbálok lavírozni.
ja, és milyen jó lenne, ha te is terjesztenéd az igét a betegségről, kevesen ismerik… sajnos :(
Mint írtam a bejegyzésben, nem szeretek semmiről téríteni. :) Az IR meg én még nem végeztünk egymással, ha úgy érzem majd, hogy kellően tudom, hogy miről beszélek, szívesen írok róla bővebben, ez az idő még nem jött el. Még nekem is sokat kell tanulnom, és még sok mérföldkő áll előttem vele kapcsolatban. Egyelőre azon kívül, hogy „helló, nekem is van, nem könnyű, de túl lehet élni” nem tudok nagyon mit mondani.
Térítést nem is kértem:) ne értsd félre :) és vrjuk az infókat. ha segítség kell, kérdezz is nyugodtan :)
Köszi, még nem érzem magamat elégnek ahhoz, hogy kellően tudjam képviselni az IR-esek álláspontját, de ha eljön az ideje, nem fogom kihagyni a lehetőséget. :)
Én is csak azért mondtam, mert milyen jó lett volna, ha 6 éve hallok róla, amikor kialakult nálam, és nem járom meg amit végig jártam… de mint mondtam, szívesen segítek :)
Jó kis téma! :) mindenkinek más a szervezete, és máshogy reagál mindenre. Kívülről sem vagyunk egyformák (még jó!:)) Két éve kiderült, hogy candidám van. (Soha sem kellett diétáznom, vékony alkat vagyok, csokit ettem cukorral. A bögre tejeskávét 4 teáskanál cukorral ittam stb..) Mikor kiderült a candida, elkezdtem a candida-diétát. Semmi cukor, gyümölcs sem a gyümölcscukor miatt, kizárólag tej (a tejcukorban nem él meg a candida) semmi liszt, sem szénhidrát (illetve nagyon kevés= zöldségek) semmi műanyag, szinezék, tartósítószer, gomba! Három hónapig bírtam. Igen tanulságos volt, a cukor és ízfokozók ilyen szintű megvonásától újra éreztem mindennek a valódi ízét! A tej kifejezetten édes volt! Viszont kenyér nélkül nem bírtam! Mivel rendszeresen mozogtam és igyekszem most is sokat mozogni, nagyon hiányzott a szénhidrát. Viszont azóta nem eszek annyi szemetet, ezt a szervezetem is meghálálja! :)
Nekem a sóról kellett lemondanom 10 napig egy gyógyszer miatt. Hát szörnyű volt, hogy nem ehettem kenyeret,tésztát, a húsokat és a rizst maximum fűszerezhettem. De ugyanugy a szinte minden gyári édességről is le kellet mondanom, mert azok is tartalmaznak valamennyit…A népmese, amiben a legkisebb királylányank a só volt a legdrágább dolog a világon-új értelmet nyert :D
Nekem is volt ilyen problémám, és hála az égnek ha egy kis időt tudsz szánni a kigyomlálására (Nálad 3 hónap, nekem 1,5 hónap volt), és utána is egy módosított diétát követsz, akkor elkerül a gomba. Mondjuk én nem a hivatalos candida-diétát követtem, de az én választottam sem volt könnyű. Az viszont tényleg elképesztő, mennyire felfokozódik az ízérzékelés! A tejfölös párolt zöldség rizzsel maga volt a mennyország, annyi íz volt benne :D Vagy a tejföl! Desszertnek ettem. Időről-időre érdemes akár csak 1-2 hétre is ilyen kúrát tartani, jól tud esni. És jó ötleteket ad, hogy mennyi finomság van szinte csak zöldségből :)
ugyeee???? :D
én a teljesen hivatalos diétát csináltam, nagyon durva volt! azt hittem a cukor fog a legjobban hiányozni, de tévedtem, a kenyérfélék hiányoztak a legjobban (mert ugye élesztőset sem lehetett enni!) nekem a natúr bio kukoricapehely tejjel volt a mennyország! volt aki megkívánta tőlem, mert olyan jóízűen ettem, aztán persze borzasztóan csalódott lett, mert számára rettentően ízetlen volt! XD
jesszum pepi, neked is IR-ed van??!!
na csak az a kérdés, mennyire komolyan… de ha diab, nekünk való receptjeid vannak, akkor szívesen fogadom :) már jó 2 éve csinálom a diétát, meg mindent, de az én értékeim nagyon rosszak…
na mindegy, azért egy személyre szabtt kaja naplót szívesen fogadnék :) olyat, amibe minden grammot, ch-t, cal-t szépen lehet írogatni :)
Olyan receptjeim vannak, amiket eddig is kitettem. :)
Szia!Ez az első alkalom, hogy kommentelek, de azt szeretném mondani, hogy szuper ez a bejegyzés! Ami különösen tetszik, hogy nem „tukmálsz rá” senkire semmit csak leírod, hogy te hogyan figyelsz oda a táplálkozásra. :) Régóta olvasgatom már a blogodat és imádom, hogy ennyire igényes és sokrétű! Annyi más blogot olvastam már és ebben megtaláltam önmagam! Egyébként én sem vagyok a fogyókúra híve és nem is hiszek bennük, lehet ez amúgy a személyiségem miatt is : képtelen lennék lemondani például sütikről vagy csokiról, azonban a mennyiséget és azt, hogy mikor eszek ezeket, na azt módosítottam… A szüleimmel élek akik szerencsére figyelnek a helyes és kiegyensúlyozott táplálkozásra, annak ellenére, hogy nem vagyok vegetáriánus, sokszor nem is kívánom a húst hanem helyette a finom salátákat , de például a kenyereknél figyelünk, hogy teljes kiőrlésűt vagy rostosat. A mozgással kapcsolatosan annyit, hogy rendszeresen tornázom és mióta jógázom sokkal jobban érzem magam és hajlékonyabb vagyok és fittebb is! :) A Wellnes naplót pedig mindjárt le is töltöm! Köszönöm ezt a posztot, nekem nagyon hasznos volt! :)
Én borzasztóan utálom, ha mások győzködnek vagy megpróbálnak kioktatni azzal kapcsolatban, hogy mit (nem) kéne ennem, úgyhogy igyekszem én is úgy viselkedni, ahogy szeretném, hogy velem viselkedjenek (ez nem csak az evésre igaz!).
Via, halat eszel? Erőteljesen gondolkodom, hogy leállok a húsról, így is ritkán eszem, akkor is főleg szárnyasokat. A halat viszont nagyon szeretem, szerinted nevezhetem-e magam majd vegának? :)
És mi a helyzet a zsírral, mézzel, zselatinnal?
Nem, a hal is állat. (Nem lakoma, hanem koma. :D)
A méz a méh nyála, nem a méh maga, úgyhogy oké. Zsír és zselatin nem oké (a gumicukor nekem kocsonya-ízű).
Ha halat evő „vega” vagy, akkor pescatariannak fognak hívni. :)
Nagyon bírom, amikor valaki közli, hogy én vega vagyok, csak a hamburgeres húst eszem meg… :D
Az kb. olyan komolyan vehető kijelentés, mint az „én nem vagyok rasszista, de…” kezdetű gyönyörűségek. :)
jó kis összefoglaló, szerintem is egy a lényeg: semmi szélsőség.. az hogy ki milyen irányhoz húz az egyéni ízlés, húú megyek is egy kis ananászért <3
Újabban mindig nagy gondban vagyok főzés terén, tudom rengeteg főzős oldal van, de akinek van gyors-egyszerű kedvenc ebéd receptje, én nagyon szívesen fogadom, kísérletezgetni, meg enni, meg főzni is szeretek :))
Szeretettel ajánlom az összes Megint Hétfőt és a teljes Gasztro archívumot. :)
Hát, Via, lehet, hogy kettőnk közül ti fogtok tovább élni :) , de totál az ellentétét eszitek annak, ami nálunk megy :)
Ahány ház annyi szokás. :))
Persze, Isten ments, hogy térítsek :)
Kéne ehhez is valami , nyomtatható, írogatható, evőnaptár. Lehet, hogy van már csak én nem találtam meg.
Pl: menü tervezés lehetne benne, akár a három szék-lábbal, és rubrika annak, amikor terveinktől eltérünk, vagy , hogy milyen hatással volt ránk.
Én is minden nap főzök, kivettem a két fiamat az iskolai menzáról, férjemet az üzemi konyháról , amiről sajnos nagyon rossz képem alakult ki az évek során. Szépen fokozatosan áttértünk a spagetti-pizza-krumpliról a vegyes , (háromlábú székes) étkezésre. Most már , ha nincs valami zöld köret az ebédhez, le vagyok szúrva, vagy mennek és rágcsálnak valamit maguktól. A vegetarianizmust sokan választják, de szerintem genetikailag is kódolt kinek mi jön be. Nagyobbik fiam születése óta nem eszi meg a húst, (14 évesen 170 centi, gyönyörű izomzattal, úgy néz ki most már fel fog nőni így is) a család másik 3 tagja ragadozó típus, úgyhogy lehet bűvészkedni naponta a menüvel.
A letölthető wellness-naplóban van hely az étkezéseknek! https://www.urban-eve.hu/2011/01/03/nyomtathato-wellness-naplo/
Én se magamat megerőszakolva választottam a vegaságot, ha bőgnék a bacon után, az rég rossz lenne. Azért nem eszem, mert nem esik jól, mert nem akarom enni, és kész. :) Pont emiatt nem is kérem senkitől, hogy a kedvemért mondjon le valamiről, amiről nem tud, és amivel amúgy egyéni szocproblémám van, nem globálisan vagyok ki tőle (mint mondjuk a cukros üdítőktől). :)
Egyfelől éhes lettem…másfelől jó kis összefoglaló lett. :)
A kruplis tészta felemlegetése volt az egyetlen probléma a cikkben. Mert nagyon szeretem! :D
De van aki dobostortát kíván, én krumplis tésztát. Megkívánom néha, eszem, és kész! :)
Én is szeretem a krumplistésztát, csalamádéval :))
Nagyon jó írás, már egy ideje olvasgatom a blogod, de ez késztetett regisztrációra. Minden sornál hevesen bólogattam magamban, bár nem vagyok vega, de a többiben hasonló vezérelvet próbálok követni, főleg mióta sajnos egy helyben ülve töltöm napom nagy részét. Az édességimádat pechemre megvan. Nem akarok eszeveszettül fogyózni, de kicsit fáj a felismerés, hogy a 2-3 évvel ez előtti ruháim vagy nem jönnek rám, vagy nem úgy állnak már…rajta vagyok az ügyön, a mozgásra most a legnehezebb rávenni magam :( Este mikor hazaérek, akkor tör rám az hogy ha édesség van otthon, bármennyit befalok belőle, ezért inkább nem vásárolok semmi ilyesmit, de az érzés is szörnyű :( Várom már a nyarat hogy jöjjön a sok friss zöldség-gyümölcs.
Amit még nem láttam az írásokban, hozzászólásokban, az az ízek fontossága—>fűszerezés. Fejem fogom mikor mindenhol olvasom azt a butaságot, hogy nem szabad fűszeresen enni és az okozza a pattanásokat, tehát egészségtelen.
Oregánó, curry, kapor, petrezselyem, kakukkfű, majoránna, fokhagyma (nem ízfokozós só, igazi fokhagyma), szárított zöldségkeverék ezek mind mind feldobják a legegyszerűbb ételt is, s szerintem egészségesek, a kaukkfű kifejezetten gyógynövény is.
Én a mozzarellát rengeteg oregánóval eszem, illetve pirítok rá szezámmagot is, kedvenc nasim. A mindenféle összedobott ételemmel kiborítom a kollégáimat a közös konyhában, bár eddig nem gondoltam magam csodabogárnak, legutóbb tökmagolajos ( nagyon finom-egészséges, és nagyonzöld színű:P ) tejfölös öntettel kevert zöldsalátát ettem köretnek (tudom tejföl-de minimális volt :))) ) hát úgy néztek a salátámra mint egy ufóra. De ez csak egy a sok közül. :))))
Nem haragszom én a tejfölre! :) Van is itthon mindig, csak nem eszek belőle túl sokat, mert – front, holdállás és kitudja mi függvényében – nem mindig bírom. :) Tejszín detto. A fűszerekkel kapcsolatban abszolút egyetértek!
Nagyon jó ez a bejegyzés, Via! :) Mondjuk én imádom a húst (kivéve a sertéshúst), de ettől függetlenül nagyon hasznosnak tartom ezt az összefoglalót, mert a kis háromlábú szék fehérje lábikójához akár husit is használhatok. Egyébként a receptjeidben is az a jó, hogy sokat el lehet készíteni egy kis csirkemellel is, úgyhogy azok sem csak vegáknak jók :)
Zsófi leveléhez kapcsolódóan annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy mi sima cukor helyett nyírfacukrot használunk, amit egyébként bizonyos típusú cukorbetegek is fogyaszthatnak (nem tudom, hogy minden típusú cukorbetegség esetén így van-e), ami persze drágább (és szerintem ez abszolút nagy kiszúrás :( ), de én sokszor még sütéshez is ezt használom.
És van abban a mondásban is valami, hogy reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj úgy, mint egy polgár és vacsorázz úgy, mint egy koldus. Nekem reggel szükségem van a szuper benzinre, rántotta/tükörtojás, egy kis sonka, sok zöldség és kenyér (nagyon magvas nagyon barna kenyér), viszont ebédre már bőven elég egy zónamenü, este pedig már nem eszem szénhidrátot, csak egy kis könnyű húst (halat legtöbbször, vagy csirkét v pulykát) és sok sok zöldséget.
Igen, én is valahogy így, este kisebb a székem, mint reggel. :)
Nálam ez pont fordítva van – magasról teszek az ősi mondásra, mert én reggel a gyümölcsön kívül semmit sem kívánok… Amúgy Via, írtad, hogy nem használsz édesítőket, megkérdezhetem, hogy miért nem, illetve mi a véleményed róluk (itt a természetes nyírfacukorra, steviára, mézre gondolok)?
Mézet használok, nyírfacukrot nemrég kaptam anyutól, egyébként nem főzök annyira édesen, hogy szükség legyen bármilyen pótlóra. Egy kiló cukor negyed évig kitart nálam, és amikbe felhasználom, annak a nagy részét sem én eszem meg. :) Semmi elvi bajom nincs a természetesekkel, lusta/csóró vagyok. :D
Értem!:D Tervezem, hogy ráállok a cukor-csökkentésre, mert komoly függő vagyok, azért kérdeztem, köszi!
Tök jó poszt :) Én is kb. így étkezem, leszámítva azt az apróságot, hogy vérbeli ragadozó vagyok.
Más meg a tököt utálja és nem eszi, vagy a kelbimbótól undorodik, csak arra nincs ilyen szép név (címke), mint a „lakto ovo vegetáriánus”. :D
Írtam már neked én is az egészséges táplálkozásról érdeklődve, ezúton köszönöm az akkori választ. Nagyon örülök, hogy most egy bejegyzés formájában tovább boncolgattad a témát :)
Valahol írtad, hogy nem iszol alkoholt sem, az is az epéd miatt van?
Ez vicces sztori, mert sosem ittam alkoholt (mármint próbálni próbáltam mindenfélét, csak nem tetszett/ízlett, úgyhogy nem lett belőle rendszer), aztán most már az epém miatt nem is tudok, szóval tök jó, ha valakinek a bolygón ez nem veszteség, akkor én vagyok az! :) Bevállaltam helyettetek. :P
Azt hiszem az alkoholmegvonás nekem sem lenne túl nagy büntetés, jó látni, hogy ezzel nem vagyok egyedül! :)
Azert a szenhidrat sem az ordogtol van, inkabb csak meg kell valogatni, hogy milyet eszel es mennyit. Amig kerestem, hogy nekem mi lenne a megfelelo arany, beleestem olyan hibaba, hogy magamhoz kepes nagyon lecsokkentettem a ch mennyiseget. Aki pedig aktivan sportol, annak szuksege van chra is, mert kulonben nem birna. Ezt sajat boromon tapasztaltam meg, es meg vannak egyparan igy vele.
Persze ettol fuggetelnul szerintem is jol lehet lakni husival es zoldsegkorettel, en imadom. Sokaknak inkabb csak a fejukben el az a kep, hogy a koret csak krumpli es rizs lehet, a zoldseg az csak salata, es ehen vesznenek nelkuluk.
(lemaradt a kommentem fele…) 40 napra száműzöm a húst. Nem eszem krumplis tésztát, már a gondolatától is rosszul vagyok (szénhidrát-szénhidrát kombó nem barát, van aki kenyérrel eszi a tojásos galuskát).
Szeretem az édeset, de odafigyelek magamra (részben azért, mert mindkét szülőm cukorbeteg). 17 kiló ment le, most a télen visszajött 4, de a böjt végére le fog menni. Tavaszra visszanyerem a bombaformát :)
Hello Hello Norewa, hát Te itt :) segítek, találkoztunk szilveszterkor, és voltam a főnököd! :P
Kicsi a világ, Főnökasszony! :)
Én akkor kezdtem el fogyni, mikor kiderült, hogy anyu cukorbeteg. Szolidaritásból én is elkezdtem teljes kiőrlésű mindenféléket enni. Minden évben végigcsinálom a nagyböjtöt, 4
A fogyás kapcsán az nagyon fontos, hogy nem ugyanannyira fontos az étkezés, mint a mozgás, hanem ha valaki fogyni akar, mondjuk 70%-ban az étrend megváltoztatása szükséges hozzá, és 30%-ban a mozgás (ami szintén egyáltalán nem mindegy milyen).
Ha valaki fogyni akar, akkor nagyon fontos, hogy önmagához képest változtasson, és ne másokhoz képest. Ha valaki eddig naponta kenyeret, krumplit-húst együtt, tésztákat evett, akkor tök fontos, hogy először ebből adjon alá. Ha ebből elsőként kihagyja a kenyeret és a hús mellé salátázik, egy idő után lesz látszatja, hiszen magához képest eszik mást, vagy kevesebbet. De az egészség kárára mehet, ha mondjuk egy alkatilag vékony emberhez hasonlítja magát, akinek az ebéd kefir egy rozszsemlével…
A másik, hogy olvastam, hogy a „spéci diéta” egy része saját döntés, a vegetarianizmus. Szerintem a húsmentes élet nem diétás. A hús nem szénhidrát, hanem fehérje, és ha valaki kihagyja az étkezéséből, nem fog lefogyni. Tehát a hús önmagában nem hizlaló étel, egy diéta nem lesz diéta a hús kiiktatásával.
És a hús+saláta körettel igenis nagyon jól lehet lakni, hiszen eddig sem a körettel laktunk jól, hanem a hússal. Csak sokaknak elképzelhetetlen, hogy salátát egyenek mellé, mert „az nem kaja”. Pedig meglepően kielégítő, és remek saláta köretek léteznek. De nem értek egyet azzal, hogy ha nincs a húshoz rizs IS, akkor éhes maradok. Évek óta nem eszem a húshoz sem krumplit, sem rizst, csakis zöldségeket, és salátákat (spenót, répa, zöldbab, brokkoli, paradicsomsaláta, grillezett paprika….), és mindig-mindig jól lakom vele.
Az olyan diétákban, ahol mondjuk magas vércukorszint miatt lehet naponta csak meghatározott mennyiségű szénhidrátot enni, a hús korlátlan mennyiségben fogyasztható, a felvágott is (nyilván a sonkafélék és nem a disznósajt vagy hasonlók) és a zsírszegényebb főtt verzió is (pl. nem a csülök, de csirke, marha, sertés igen).
Az, hogy egy étkezésen belül minden legyen a tányéron, szerintem teljesen egyénfüggő-fontosságú. Én egyáltalán nem igénylem a szénhidrátot az ebédhez, sokkal inkább eszem utána édeset délután, vagy délelőtt. Este meg pláne nem szeretek szénhidrátot enni, mert nehezebben alszom tőle. Szóval ez is relatív.
Ami nekem nagyon bevált, az bizonyos dolgok fokozatos kiiktatása, ismétlem: magamhoz képest. El akartam hagyni a krumplit, rizst, tésztát, kenyereket, ez nyilván nem megy hétfőről keddre. Először köretekben változtattam, aztán mikor megszoktam, a tészta ételeket is elkezdtem mellőzni, havi egy alkalomra csökkentve.
A kenyér helyett először rozsosat vettem, aztán rozsos kétszersültet (ami nagyon vékony szeletekben van, tehát attól még eszem, csak sokkal kisebb mennyiség is elég), és aztán elhagytam azt is. Ez utóbbiból tartok otthon, de hónapokig elég, mert egy felvágott-mozzarella-sok zöldség tál bőven elég vacsira, vagy egy kiadós saláta.
Ugyanakkor, erre azért volt szükség, mert nagyon szeretem a csokit, és sajnos nem a feketét, úgyhogy arról nem tudok lemondani. Minden nem megy, mert fellázad a szervezet, ezért úgy döntöttem, marad a csoki, viszont akkor mást meg átalakítok.
Persze néha eszem pár falat krumplit, havi egyszer valami tésztát/pizzát/gyrost, félévente egy rizottót, de korántsem napi vagy heti szinten, és egyáltalán nem is hiányzik.
Csokiból is persze mértéket kell tartani, de ha én könnyebben ki tudom iktatni a krumplit meg a tésztát, meg a lisztes dolgokat, akkor mit kínozzam magam, hogy soha többet nem eszem édességet.
Így is sokan röhögnek, hogy ha eszel csokit, akkor mi értelme annak, hogy nincs krumpli meg pizza?? Ez. Ha mindezeket pluszban fogyasztanám, 10 kilóval nehezebb lennék. Kompromisszum. És remekül működik :)
A diétát én az étrend szó helyettesítőjeként használom, nem a „kímélő” értelemben. És szerintem eléggé kihangsúlyoztam, hogy abszolút van helye a húsnak az egészséges étrendben, és attól, hogy valami húsmentes, még nem egészséges alapból. :) A torta is húsmentes! :D
Én – ismétlem: ez a test itten – úgy működöm, hogy pusztán fehérjével és zöldséggel nem lakom jól, ez már nem vegaságnál is így volt, valószínűleg az IR miatt. Szédülni kezdek tőle rövid távon. Nekem nem elég, de ennél jobban már nem tudom mondani, hogy a fenti arról szól, hogy én mit csinálok, és nem kötelező érvényű. :)
Mint anno táptant is hallgató, pont ezt szerettem volna megjegyezni én is :)
Érdemes megnézni pl a wikipedián a diéta szó jelentését, az egyéb infókat.
Mármint a mozgás kontra étrend fontosságát?
Ja nem :) a te 12-es kommentedre gondoltam, de valóban nem egyértelmű, ha nem írjuk a sorszámot.
(Szóval a diéta nem egyenlő fogyókúrával kizárólag.)
Ó, oké. :) Itthon még amennyire én hallom másoktól, nagyon nem egyértelmű, hogy ez nem fogyózást jelent. Angolul tök közismert, hogy a „gluten free diet” az nem azt jelenti, hogy fogyókúrázik a delikvens, csak gluténmentesen étkezik, fogyókúrás cél ide vagy oda.
ez megint egy nagyon jol sikerült bejegyzes. hasonloan eszek en is, kerülöm a vegleteket. esszel es odafigyelve. nem kizarolag csak magam miatt, hanem hogy jo peldat tudjak a gyerekeknek mutatni.
ez a haromlabu kisszek nagyon jo ötlet, tenyleg segit magam ele kepzelni, hogy mit mivel lehet kombinalni. ezt mindenkeppen atveszem töled.
Jó végre olyan étkezési tanácsokat olvasni, ahol az író nem áltudományos dumával próbálja lenyomni a torkunkon a sok hülyeséget! Komolyan mondom, hihetetlenül feldobtad a napom:) Pontosan így kell ezt csinálni, meghallgatni az orvost, dietetikust, utána nézni a dolgoknak (megfelelő forrásból), figyelni a testünk visszajelzéseire, és okosan, jókat enni!
egy dietetikus palánta:)
Köszönöm! Nagyon jól esik, hogy (leendő) szakértőként is ez a véleményed. ♥
Nagyon köszönöm. :)
Nincs mit! ♥
Az etel olyan mint a benzin…. Lecsot neztel??? :D :D
Ami Zsofi leveleben szembetunt az a koplalas es a sulyvesztes. Erdekes, hogy az emberek kb 98%a azt hiszi, hogy fogyni csak koplalassal lehet, pedig pontosan az ellenkozejet kell csinalni, meghozza ENNI. A legyeg az, hogy mit, hagyszor es mekkorat. A masik pedig, hogy ne probaljuk mindenfele hulye dietas modszert rahuzni a szervezetunkre, mert azok bar rovid ideg segitenek, hosszu tavon nem tarthatoak. Ahogy Via is irta meg kell ismerni, hogy mi az ami jo nekunk, es mi az ami nem.
Nekem pl a mindenbol keveset elv jott be, mert notorikus edessegfuggokent nem tudom azt csinalni, hogy hetekig nem eszek edesset, mert akkor a ho vegere megveszem az egesz csokiraktarat es felfalok mindent. Igy viszont ha par naponta eszek egy kis csokit, nem fog ez megtortenni. Persze ez sem tokeletes, meg finomitani kell rajta. :)
Én a masszív fogyós szakaszomban is minden nap ettem egy-két kocka min. 70%-os étcsokit. :)
Lecsó? A patkányra gondolsz? Nem tudtam, hogy ez van benne, én ezt már kábé tíz éve mondogatom. :))
Igen, o vmi olyasmit mondott, hogy az etel az uzemanyag ha nem eszel lefulladsz…. Mar reg lattam en is, de jopofa volt. :)
Igen, de az se mindegy, mit eszel, a kocsidba se töltesz pancsolt benzint! :))
Igy van. A kispatkany pont errol vitatkozott az apjaval/aki szo szerinte minden szemetet megevett/ es azt hiszem ekkor mondta ezt neki.
Vegulis ha jobban belegondolok, jo ki propagandafilm a junk food ellen. :)))))))