Holnap lesz két hónapja, hogy Gomez itt van, vagyis most már élete több, mint felét nálunk töltötte. :) Elkezdődött a kamaszkor, gyakorlatilag menetrendszerűen: betöltötte a három hónapot és másnap elkezdett köröket futni, udvarolni. Ádám valamikor előtte egy héttel három dünnyögést is hallott tőle, de azóta semmi, úgyhogy még várjuk, hogy beinduljon a dumálókája. A körbeügetés neki nem fekszik, ezért inkább a szokásos pattogós-cifrás ugrálását ötvözte az udvarlással, amiből aztán ilyen őrült rohanások lesznek (vigyázat, tök sötét mobilos felvétel, de a lényeg látszik). Már kettőnket egyszerre is körberohan, nyolcasozik a lábunk között. Érdekes, hogy általában az óramutató járásával megegyező irányt preferálja, de előfordul, hogy irányt vált (Áfonya körönként váltogatta, egy kör ide, egy kör oda). Utána meg úgy elfárad, hogy ott helyben kinyúlik. És lehet dögönyözni. ♥ 

Még mindig hatalmas a mozgásigénye, csodásakat rohan és ugrik, öröm nézni az energiáját. Más kamaszodási jeleket (aggresszivitás, konstans kufircolás és jelölgetés) nem mutat, reméljük, megússzuk vele is, mint Áfonyával, és akkor ivaros maradhat ő is.

Továbbra is szépen elvan ölben, ha ő is akarja. Ha nem, akkor megy, amerre lát — január 20-án így esett fejre másfél méter magasról (egy pillanat alatt túlrohant a vállamon, és fejest ugrott a padlóra). Hála az égnek nem állal, hanem homlokkal tompított. Kicsit megszédült utána, és felrepedt a szája, de nagyobb baj nem lett. Lehetett volna, a nyuszik koponyája betonból van, de az állkapcsuk üvegből (nem ám szó szerint, csak törékenységben), és a legkisebb pöccenéstől is törik, aztán doki legyen a talpán, aki visszakirakózza… Eddig is mondtuk a vendégeknek, de ezután még határozottabban kell mondani, hogy a nyulat felvenni tilos, akkor sem, ha ártalmatlan cuki pici plüssnek néz ki, mert hihetetlen erős, és még a gazdája kezéből is kiugrik, ha olyanja van, hát még azéból, akit nem is ismer — és az ijedtségtől nem is foglalkozik azzal, hogy hova és hogyan ér földet… Az esés után egy kicsit félősebb volt, nem hagyta magát felemelni, inkább ölben bújt, de pár nap múlva már túl volt rajta.

Mostanra már ott tartunk, hogy amikor itthon vagyunk, folyamatosan kinn van a nappaliban — élvezi is rendesen, és fetreng mindenhol, ahol épp rájön. Általában pár centire a lábunktól. És amikor néha Áfonya régi kedvenc helyén ugyanúgy, akkor meghatódunk. Folyamatosan követ, mozdulni sem lehet tőle, és állandó projektje, hogy ki akar jutni a nappaliból. Már kétszer volt a hálóban az ágy alatt, szóval mondanom sem kell, mennyire céltudatos és sikerorientált. :D (És rohadt gyors.) Mindenről tudni akar, ha nem száguld, alszik, vagy eszik, akkor azt lesi, hogy mi történik. A kanapéra már minden párna és egyéb segítség nélkül fel tud ugrani magától, de jobbára csak akkor érdekli, ha mi is ott vagyunk. Nagyon tudja tartani a fejét, ha simogatjuk, és tőlünk elfogadja az erőteljesebb mozdulatokat is, konkrét masszírozást, vakargatást. Ha tetszik neki, fogkocogatással fejezi ki. :) Már néhány puszit is osztott, de egyelőre nem jellemző.

Pontban este hétkor követeli a vacsorát (ki-be ugrál a háza ajtaján), órát lehetne hozzá igazítani. A kaja egyébként még mindig ugyanaz (95% széna, 5% táp), bár kísérleti szinten kapott két mini karika fehérrépát.

A színe valami döbbenet, igazi kis kaméleon – minden fényben más, alig van két egymást követő kép, ahol két másodperc eltéréssel ugyanúgy nézne ki. Most, hogy már többet süt a nap és a szobába is jut belőle, egészen új, világos oldala látszik. Vakuval barnás, egyébként sötétszürkés, a hátán folyamatosan változnak a minták (Rorschach-nyúl), és pár napja hátul lett neki egy kis vöröses színű “sálja” is. Most éppen kúszik fel két oldalon a világosabb pocakszíne. Az oroszlánfejűsége inkább a szakállán, mellényén látszik, hajban egész visszafogott, és már a babagatyót (gyerekkori kisnadrág-szerű hosszabb szőr) is levedlette. Mindig csak azon a képen néz ki úgy, ahogy kinéz, abban a másodpercben. :D Közben kiműveltük magunkat, és a színének a nevét hivatalosan siamese sable-nek hívják. Úgyhogy ő egy siamese sable (nyest-színű) lionhead (oroszlánfejű) mini (mini) lop (kosorrú). Iszonyatosan élvezzük, hogy, mivel tenyésztőtől származik, lehet ismerni a felmenőit; az apai dédpapája, Mr. George például nemrég ünnepelte a hetedik szülinapját, és egyébként ebből a brit tenyészetből származik, a harmadik képen bal oldalon az a Gomez-szerű lény maga George. ♥

A súlya most valahol 80 deka körül lehet, 8 hónapos korára fogja elérni a végleges méretét. Egyik pillanatban olyan nagynak tűnik, aztán meg olyan picinek. Fotózni elég nehéz, mert vagy belemászik a kamerába, vagy éppen siet valahova és bemozdul. Minden kis neszt észlel, úgyhogy nem lehet hangosan suttogni se, hogy “Nézd, milyen cukin alszik”, amikor alszik, mert már kapja is fel a fejét. Az éles hangokat még mindig utálja, olyankor még égnek áll a füle és figyel, hogy ez meg mi a franc volt, de van egy csomó, amit már megszokott.

Kíváncsi vagyok, a tavasz és a további serdülés még milyen fejleményeket tartogat, a dünnyögést már nagyon várjuk!