Fanninak van egy kis karimájú fekete kalapja, és szeretné hordani, de nem tudja, mihez tudná felvenni — ehhez kért egy kis inspirációt. Most van egyébként a legjobb időszak átszoktatni magunkat a kalapra, mert még a sapkázás miatt nem annyira fura, hogy van valami a fejünkön — szerintem én is kihasználom ezt az átmeneti időt a „beszoktatáshoz”. :)
A egyébként kérdés inkább az, hogy mihez nem megy a jól megválasztott kalap? Nyitottam egy Pinterestes táblát — mindenféle (hordható!) kalapos képet gyűjtök oda (már száz felett járok!), aki már nyárra gyúr, a széles karimásokban is gyönyörködhet. Tegyétek be Joe Cockert (aki a szerelmes válogatásalbumról „méltatlanul hanyagolt” címet is megkapja utólag), és nézegessetek! :)
A fenti montázshoz összeválogattam azokat, amik most a késő téli, kora tavaszi időjárásban is megállják a helyüket. Szóval jöhet a kalap:
- inghez & kardigánhoz — totális hipsterségért
- blézerhez — a kifinomult stílusért
- mellényhez — Annie Hall-megidézéséért
- blúzhoz — abszolút nőiesen
- csíkos pólóhoz — a francia sikkért
- farmerhez, szoknyához, ruhához…
Azt hiszem, nekem akkor néz ki „jól” egy kalap, ha nem túl csúcsos, és nem túl magasan ül a tulaj fején, vagyis nem hajdísznek néz ki, hanem emberesen rá tudja húzni a kobakra. Rachel Bilsoné itt például szerintem egy picit magas, legalábbis a szememnek furcsa. Ti mit szóltok hozzá?
Remélem, még többen kedvet kaptok a „kalapozáshoz”, nem olyan nehéz hordani, ad egy kis pluszt, és praktikus is (esőben, hidegben). Éljenek az őrült kalaposok!
Elvtársnőknek jelentem, a Bajcsyn van egy kalapos bolt! Toldi mozi oldalán ha elindultok a Nyugati felé! :)
Bp, belváros, Király utca-Eötvös utca sarka (a Körúttól a Liget felé), én itt vettem az első téli kalapomat, amit másnap el is hagytam a metrón, mert levettem, és elfelejtkeztem róla.
A másodikra már tudtam vigyázni, ahol nem vetem le a kabátot, ott a kalapot sem. :) Ahol meg lekerül kabát-táska, oda lehet tenni a kalapot is. :) (fogas, ruhatár, mellénk a táskára, stb.)
A Vörösmarty téri karácsonyi vásárban pedig télvidámító, színes, nemezből készült kalapokat lehet kapni (tudom, erre kicsit még várni kell), pár éve onnan kaptam egy zöld csíkosat.
Szerintem igazán csinos akkor lesz, ha a színe visszaköszön az öltözékben még egyszer: táska, sál, kendő, nadrág, vagy akár cipő télen, nyáron meg a blúz, vagy ruha, szoknya alapszíne, vagy mintája, vagy nyaklánc. Ez látszik a fenti képeken is.
Én leggyakrabban amúgy is fonva hordom a hajam, ez a kalapjaimhoz is bejön, két copfban még kellően fokozható is a romantikus, vagy bohókás hatás. :)
Felvettem ezt is a stílus-listámba, jó ötlet. :) Szerintem indokolatlanul kevesen hordanak kalapot itt Budapesten, főleg nyáron, mutassuk meg h nem csak az 50 felettieknek állhat jól egy-egy csinos darab. :)
Már csak azt nem tudom hol keressem az „igazit”… ;) Van még olyan manapság h kalapbolt? :))
Igen, van, folyton látom őket, de mindig elfelejtem, hogy hol. :D Talán a Pozsonyin?
Hú, imádom a kalapokat! Kisebb gyűjteményem van belőlük. :) Nagyon fel tudja dobni a öltözetet és a hangulatot is – valahogy bennem van, hogy kalapot csak jókedvűen teszek fel, mivel azért elég szokatlan viselet, mégse lássanak duzzogni a karima alatt :)
Az enyémek elég széles karimájúak, és fejre simulósak, most szeretnék valami vagányat tavaszra, aminek „horpadt” a teteje, mint az első sor első, vagy a második sor második képe. Meg majd nyáron valami óriási szalmakalapot is….
A pinterest oldaladért nagyon köszi, szuper inspirációs gyűjtemény :)
Nekem két kalapom is van, de ha kicsit szelesebb az idő, foghatom, amíg az utcán vagyok, és kissé kényelmetlen. Isteni az összeállítás, jó volt olvasni, tényleg inspiráló!
Nekem konkrétan egy original férfikalapom van (férfiosztályról), tavaly tavasszal vettem egy elszállt pillanatomban. Mintha sötétkék-sötétszürke apró kockás lenne, (kicsit bajban vagyok a színével, minden fényben más ) és imádom is, csak az a bajom vele, hogy egyrészt XL-es, és egy kicsit kisebb rám, mint kéne, (nagy a fejem, kell a hely a sok észnek :D) másrészt pedig az összes tavaszi-őszi kabátom piros, és egy cseppet furán fest hozzájuk. (A ruhatáram tudatos felépítésén még van mit dolgoznom :) ) így általában nyáron hordom, vagy nagyritkán télikabáttal. Nem mondom, megnéznek benne, mikor rohanok a HÉV után – képtelen vagyok időben elindulni – és fél kézzel fogom a fejemhez, hogy el ne szálljon. :D (Egyszer el is repült a metró mozgólépcsője előtt, de szerencsére időben meg tudtam fogni. :D )
Mindenesetre nem bántam meg, hogy megvettem, csak jó lenne még gyakrabban hordani. Azt hiszem, átnyálazom a pinterestes tábládat, Via, hátha találok valami használható ötletet. :)
Második inspiráció az éven, ami komolyabban szöget üt a fejembe. Az első Anne Hathaway Prada-filmbeli haja volt, amin legalább fél éve gondolkoztam, hogy ugyan jól állna-e, meg jaj mi lesz ha mégse…. A januári stílus manifesztós posztra ránéztem, másnap levágattam, azóta vígan hordom :-)
én is javaslom, hogy írd bele az önéletrajzodba a gondolatolvasást, mint különleges képességet… pont a hétvégén kaptam egyet Á-tól, az inkább lovagló kalap-harang forma jellegű, fekete filc kalap, gondoltam, hogy feldobom egy színes szatén szalaggal; a montázsból a jobb felső a kedvencem!
„Több hónappal azelőtt történt, hogy fent, rózsadombi kis lakásunkon éjjel három óra tájban még dolgoztam egy színdarabon. Valy, aki eladdig nyugodtan olvasgatott, felugrott a rekamiéről, és minden bevezetés nélkül veszekedni kezdett. Haragjának tárgya: hogy egész házasságunk idején nem vettem neki kalapot. Azt válaszoltam, hogy e pillanatban nyakig vagyok a darabírásban, de félóra múlva boldogan állok rendelkezésre.
– Nem – ordította. – Félóra múlva fáradt leszel, dögölni mégy, és akkor nem beszélhetünk. Most akarok a kalapról tárgyalni.
– Jó – sóhajtottam. – Beszéljük meg a dolgot most mindjárt. – Ezzel felsoroltam a kalapokat, melyekkel házasságunk idején kedveskedtem néki. A fekete bársonykalappal, sőt kalpaggal kezdtem, melyet Őrült Johanna királyné visel Raffaello egyik festményén, és amelynek mintájára – fekete bársony, két oldalt szabálytalanul elszórt féldrágakövek – csináltattam kalapot Valynak Budapesten, házasságunk után. Megemlítettem a nagy piros szalmakalapot, amelynek még egy malomkő mellett sem kellett szégyenkeznie, és amelyet Casablancában vettünk, a fehér, hasonló méretűt, melyet a Fifth Avenue-n szereztünk be, a kucsmát, amelyet itt Budapesten vettünk és néhány másikat.
– Te nem vettél nekem kalapot! – üvöltötte Valy.
– Lehet – mondtam –, hogy ennél több kalap jár egy nőnek. Ne felejtsd el, hogy szegény voltam mindig. Nem volt elég kalap, de azért volt néhány kalap.
– Te nem vettél nekem kalapot!
– De vettem. Lehet, hogy nem eleget. Ezt megtárgyalhatjuk. Csak arra kérlek, ne beszélj ilyen hangosan. Ennek a villának falait gombostűvel is át lehet bökni. Éjjel három felé jár. A szomszédok felébrednek.
– A szomszédok le vannak ejtve.
– Akkor legalább emberi méltóságunkat védjük azzal, hogy nem avatjuk őket kalapproblémáinkba. Beszélj csendesebben.
– Az én lakásomban akkor ordítok, amikor akarok, te dög! Nem vettél nekem kalapot! Csak mindig magadra gondolsz, amilyen önző állat vagy. Csak magadnak vettél kalapot!
– Magamnak? Aki világéletemben fedetlen fővel jártam?
– Na és a fez, amit Marokkóban hordtál?
– Azt Amár ajándékozta nekem.
– Hogy meglógj a sivatagba a feleséged elől. Na és azok a kalpagok meg sipkák, amiket Amerikában hordtál?
– Katonasipkák és katonakalpagok voltak. Nem vettem őket. Az amerikai hadsereg főkvártélymestere kölcsönözte katonai szolgálatom idejére.
– Te dög! Te nem vettél kalapot! Soha nem vettél nekem kalapot! Mindig csak magadra gondoltál, önző disznó, meg a saját szórakozásaidra. Nem vettél nekem kalapot! Nem vettél nekem kalapot!
– Ne ordíts!
– De ordítok! Eleget parancsolgattál! Kalapot akarok! Kalapot!
Így kiabált vagy egy óráig. Végül kijelentettem, hogy elegem volt. Lefeküdtem az ágyba, eloltottam a villanyt. Valy keltegetett; mikor nem mozdultam, fogta a rekamiét, és kiborított a padlóra.
– A kalapról akarok beszélni.
Nem feleltem, mire otthagyott. Másnap reggel elhatároztam, hogy bemegyek a Nemzeti Múzeum könyvtárába negyvennyolcas hírlapokat olvasni. Ahogy a Bimbó utca sarkán felszálltam az autóbuszra, a ház gazdája, Barna úr is éppen kijött a kapun. Kiáltott a sofőrnek, hogy várja be. Lihegve ugrott a buszra.
– Faludy úr – mondta –, nagy kérésem volna magához. Vegyen kalapot a nejének. Sem a feleségem, sem én, sem a házmester nem tudott aludni az éjjel.
A következő állomáson leszálltam a buszról, hazamentem, és azzal a kifogással, hogy otthon felejtettem valamit, betettem az aktatáskába borotvámat, fogkefémet, néhány fontosabb kéziratot, és udvarias meghajlással Valy irányában, kimentem az ajtón, és nem tértem soha vissza.”
Faludy György: Pokolbéli víg napjaim, részlet
De jó volt ezt olvasni. Köszönöm :)
Most már el kell olvasni ezt a könyvet is! :)
Azóta is kezdünk így veszekedést:: „persze, mert nem vettél nekem kalapot!”.
Pedig kaptam tőle, igaz örökölt, de én választottam ki és pont passzol, jól is áll, mondjuk a színe a leendő teveszőr színű kabátomhoz menne (majd egyszer talán lehúzhatom a kívánságlistáról). Pár hete meg beszereztem egy nagy karimájú feketét jutányos áron, de valamiért még nem érzem magamban az exhibicionizmust annyira, hogy fel merjem venni : x Na majd beérek. Szóval nálam is betalált a poszt. A kalap is olyan, mint a vörös rúzs szerintem, tudni kell viselni. :)
Egyébként van egy csomó kalapos még, Budapesten mindenképpen.
Tök szívesen hordanék kalapot, de ekkorát nem gyártanak. Nagy fejem van :(
Egy kérdés: oké, hogy az ember hord kalapot, utcán jól mutat, de mit csinálsz vele, ha bemész az épületbe? Ott felvenni nem lehet, ahhoz nagy, hogy csakúgy belepasszítsd a táskádba, viszont kézben hordozgatni egész nap nekem idegesítő.
Nekem is ez a gondom ezzel a kalaposdival. Nagyon tetszik, de pl suliban nem hiszem h illene hordani. Akkor viszont milyen frizura illik hozzá, ami kalappal és anélkül is jól áll és nem lapul le? Tarkókonty?
Sima kiengedett haj, alul hullámosra besütve, vagy frufruval? Nézzétek meg a képeket, senkin nincs tarkókonty. :)
Én épületben egyébként simán a kezembe fognám, a táskámat is kézben viszem. Egyébként ha idegesít, ne hordd, ennyi. :)
Nálunk gimiben voltak szekrények, egyetemen ruhatár, az irodában fogas… Ugyanoda tenném, ahová a kabátomat is.
Kiengedett haj <3 Alul hullámos besütés <3 Már csak a cicaszem hiányzik :)
Tudom, százszor mondták már, de tényleg gondolatolvasó vagy! :) Tegnap lefekvés előtt rámjött, hogy nekem kell egy tavaszi kalap, és tessék, másnap itt egy kalapos inspiráció. Fantasztikus :)
Sziasztok!
Még ősszel megrendeltem látatlanban egy szürke kalapot (kb. ugyanolyan, mint az Annie Hallos kép pinteresten). Eddig csak 1*vettem fel, mert még fura érzés, hogy olyan magasan ül, félek, hogy lefújja a szél.:D Arra is gondoltam, hogy varrok rá szalagot, vagy csak egyszerűen szélcsendes időben hordom. Tetszik, csak még szokatlan.
Nyárra volt egy világoskék szalmakalapom, cowboyos formájú, azt sokáig le sem lehetett robbantani rólam, már szét is jött. Balatoni borfesztiválokon (meg sok más helyen is) is szokták árulni a nagy cowboykalapokat.2éve én is kisírtam egyet, és nagyon jópofa, mikor sok ember felveszi esténként.:)
Pont most láttam pinteresten a sok kalapos képet, reméltem, hogy hamarosan viszontlátom őket a blogon is! :) Imádom a kalapokat, van is egy nyári szalmakalapom eddig elég keveset hordtam, csak 1-2 ruhámhoz, de ideje rászoknom, hogy sűrűbben vegyem fel! :) Jó lenne beszerezni egy ilyen melegebb, őszi kalapot is, ezek is nagyon csinosak, de olyan ritkán látok ilyet üzletekben, választék meg szinte egyáltalán nincs.
Én is pont ezt akartam írni – nálam is kallódik egy helyes kis nyári szalmakalap, egyszer-kétszer ha volt rajtam, pedig a munkatársaim szerint úgy nézek ki benne, mint Audrey Hepburn. :P