Figyelem-figyelem, aki még soha nem zónázott, és előre retteg a tavaszi nagytakarítás gondolatától, annak itt a remek alkalom, hogy csatlakozzon! A blogon már 2 éve takarítunk közösen helyiségről helyiségre, feladatról feladatra. Vannak kitartóak, újrakezdők, lemaradtak, de mindenkinek ugyanannyira köszönöm, hogy már ennyi ideje velem tartotok. :) Nem a tökéletesség a lényeg, és nem az, hogy mindig mindenre sor kerüljön, hanem hogy legyen egy személyre szabott terved, amihez tudd magad tartani, ha van rá időd/lehetőséget, ha meg nincs, akkor legyen mihez visszatérni.
Márciusban az elsó zónát kivéve (egy napos) az összes többire a maximális 5 nap jut, vagyis szépen kényelmesen végig lehet menni a helyiségeken. A negyedévente esedékes feladatokat is el lehet most végezni, ha már “tavaszi nagytakarítás”, bár remélem, hogy a klasszikus “két napig mást se csinálok”-káosz helyett azért szokás szerint lazán fogjátok a gyeplőt. Háztartási robotja csak Jetsonéknak volt, nekünk nem kell megőrülnünk. :) Tarts rendet, tisztaságot amennyire tudsz, egyébként élvezd a tavaszt! ♥
Mi az a zónázás? A zónázás egy fokozatos, fázisokra bontott takarítási rendszer, ami segíti szinten tartani a rendet és a tisztaságot – nincs többet kiégés, tűzoltás és kapkodás. Minden hónapban szisztematikusan körbemegyünk a lakáson, és kis lépésekben végigtakarítjuk az összes területet. Ahhoz, hogy következő hónaptól az első zóna feladataival már tudjatok foglalkozni, ezt a házi feladatot kell elvégezni. Az összes zónázós cikket és a teljes menetrendet itt találjátok, külön már nem fogok szólni róla, hogy mikor hol járunk — jobb oldalon a zónás modulban mindig eléritek a beosztást –, de kapcsolódó cikkeket továbbra is írok, ha olyanom van. :)
Akik eddig még nem zónáztak, azok is csatlakozhatnak péntektől! Ha előtte szeretnétek kialakítani a rutint, akkor csatlakozzatok a 30 napos programhoz (akár mától – iratkozzatok fel a motivációs hírlevélre!), és annak a végén betanítom a zónázást is.
A márciusi zónabeosztás:
Sziasztok -újra- :-)! Mindenkinek köszönöm a támogatást és az együttérzést :-))))))! Jelentem ma kész az előszoba és az erkély, tehát pipa az első zónára *végtelenül elégedett smile nincs?!* Azt nem tudom, hogy a többi is menni fog-e, mert -többen írtátok, hogy Nálatok is így van- a Gyerek mellett már nem olyan a most van időm, hogy most van időm…mert bmikor lehet bmi… Mindenesetre megpróbálom csinálni és majd látjuk, végtére is, több részletben csak könnyebb, mint egyben, nem igaz? Bár az is kétségtelen, hogy amikor épp van szabadidőm, akkor szeretnék kikapcsolni…de lehetetlen agíműködésem kapcsán, ez leginkább tiszta rendezett helyen megy…mókuskerék…minden szabadidőmben azért aggódom miért nem csinálok vmt a szabadidőmben :-D Hála az Égnek, a lakás még nem megy és a hűtőből is viszonylag ritkán szökik meg vm, de hogy hogyan fogok boldogulni a napi főzéssel, takarítással, gyerek+férj, ha letelik a gyed…….. de a lényeg, az előszoba és az erkély kész, jövő héten is remélem ilyen sikerrel járok, meg utána, és akkor húsvétkor csak a főzés miatt leszek kikészülve :-D
“minden szabadidőmben azért aggódom miért nem csinálok vmt a szabadidőmben :-D ” Ez nagyon jó!!!! Jó megfogalmazás, úgy értem… Gratulálok az első zónához!!!
Hajrá, hajrá! Ha csak egy kicsit is sikerül többet tenned az is elég, ígérem ki fog alakulni a rutin, csak kicsit tovább tart mint 30 nap….
És tényleg, rendetlenségben még semmit tenni sem esik olyan jól, de megnyugtatom magam: ha még 5 percet tettem volna vmit akkor 2 órán belül üvöltenék a gyerekekkel bármi miatt… Kimerülni TILOS!!!
Sziasztok!
Bevallom én is halogatós vagyok, de mostmár nagyon fejemre nőtt a lakás és elkezdtem a héten takarítani, mivel kényszer szabin vagyok. A konyha és fürdő takarítást megcsináltam 1 nap alatt, amivel nem lettem kész, azt felírtam, hogy majd, ha lesz 15 percem, akkor megcsinálom. Igaz mára terveztem, hogy befejezem, de mivel nemrég értem haza a páromtól, – akinek az anyukája felborította a hétvégi tervünket, ezért hétközben mentem le hozzá – ezért élvezem azt az érzést, amit a tegnapi nap hagyott bennem és a ma reggeli puszijai. Majd holnap megcsinálom a kisszobát -ahol mintha bomba robbant volna – és ahogy a párom mondta, mivel nem lesz mostanában esélyem rá, hogy egy hetet végig takarítsak, mint most, így mostmár csak szinten kell tartanom, ami remélhetőleg menni fog. Pláne hogy vannak, akik támogatnak benne.
Szóval érdemes kis lépésekben haladni és élvezni azt, amit elvégeztünk és persze, meg is jutalmazni magunkat olykor-olykor.
Köszönöm :)
Sziasztok!Holnap fogom elkezdeni a zónázást, a rutinokat kétszer megcsináltam,inkább kevesebb mint több sikerrel,de kezd a fejemre nőni a lakás.Halogatós típus vagyok mint Kisasszony, úgyhogy leírom én is: Márciustól zónázok!!! Na Kisasszony, nincs mese,bele kell vágnunk :) Igaz az szerintem amit 2left-hand írt, hogy ahol patyolat tisztaság van, a gyerekkel nincs annyit foglalkozva,sőt egy ismerősömnél enni lehetne a padlóról, de a majd egy évvel fiatalabb lányom fejlődésben előrébb van mint az ő lánya. Mindig a gyerek nekem az első, (persze ésszerű határok között) ha szeretne velem játszani, inkább hagyom a mosogatást másnapra.Mert ha nagyon zavar akkor gyorsabban végzek mindennel, mert hajt a lelkiismeret furdalás, hogy nem tudok a lányommal foglalkozni. De most írom a zónabeosztásokat, és tervezem a a napi takarítási programomat, első lépés megtéve :)
Ne a patyolat-tisztaságra gyúrj, hanem az élhető életre! :) Sok sikert! ♥
Sziasztok!
Én a 30 napos FL-t csináltam végig egyszer, megírtam a mappát, ill folyton bővítem, aktualizálom. Megvannak a zónáim, a feladatok, DE van egy teljes munkaidő (8:50 perc)s állásom Bp másik végében (+1,5-2 óra utazás/nap), és egy 4,5 éves kisfiam+ a férjem :) Magába a zónásásba belebuktam, de a rutinba nem teljesen, mégha nem is napi szinten csinálom. De mindig van egy heti tervem, amit próbálok tartani, minden reggel (hajnalban) bedobom a mosógépbe az aktuális szennyeskupacot (amiből a legtöbb van), és aki előbb hazaér beindítja a gépet. A mosogatást addig csinálom amíg a férjem fürdeti a gyereket. Vacsi ált. hideg, vásárlás akinek épp útba esik hazafelé (mindig listázok, amit napközben többször egyeztetünk emilben), rendrakás gyerekkel közösen az ő fürdése után, vasalás 2 hetente vmelyik este. Hétvégenként porszívózás, és én bevallom hogy kb havonta porolok. Fürdőkádat hetente takarítok, a csapot, ill a wc-t kb 2 naponta…Olyan hogy nagytakarítás nálam nincs, ablakpucolás amikor az idő(m) engedi. Mi ha már jó idő van nagyon keveset vagyunk a lakásban, így kisebb a rendetlenség is :) Én már ezért is nagyon várom a jó időt! ;)
Most pedig összepakolok, mert egész nap kreatívkodtam (betegállomány), és sztem 1 órán belül hazaér a család.
Néha rám is rámjön a görcs, hogy rendetlenség van, és úristen, ha jönne az ÁNTSZ, akkor sikítófrászt kapnának, de nem vagyok/vagyunk robotok, valahol engedni kell és ez az itthon… ha vkinek nem tetszik, csinálja végig egy hetünket, és elfogadok bármilyen jó tanácsot :)
Szerintem nagyon klassz, amit leírtál! Úgy tűnik, remekül együtt tudtok dolgozni a férjeddel, úgyhogy le a kalappal! :) Erőt ad majd a jövőre nézve, amikor nálunk is képbe kerül a gyermekvállalás. Egyelőre kettőnknek kell összeszokni és valahogy megoldani a házi munka témát.
Na, azért nem volt ez mindig így… de most így működünk, és ez így élhető :)
Pont ilyen beszámolóra gondoltam, köszönöm az idődet kame!
Nálunk is ez lesz majd, csak némi főzést is be kell iktatnom, mert férj nem tud hol napközben ebédelni. Másik városban van a munkahely, sok idő lesz az utazás. Még nem állt össze teljesen, de hamarosan ki kell talánunk mi lesz. Remélem a kicsi is mehet majd oviba, bár közel van a bölcsi az ovihoz. Hajrá dolgozó anyák!
Főzésnél jók lehetnek a rakott dolgok, tészták, vagy én pl gyakran csinálok natúr csirkemellett vmi szósszal (tejföl+sajt), párolt zöldségek…
Négy éve élek a saját kis fészkemben, takarítottam rendszeresen, minden napra megvolt, hogy mit és hogyan (be volt osztva szépen, hogy mit mikor takarítok, papír sem kellett hozzá). Nem tudtam, hogy “zónázok”, csak csináltam a saját ritmusomban, rászánva fél-egy órácskát naponta (több nemigen kellett, mert már rutinból csináltam mindent), csodálkoztak is a családtagok meg a barátok, ha feljöttek, hogy suli meg munka mellett is MINDIG rend és tisztaság van nálam.
Két éve ideköltözött az anyám. Borult minden, mert teljesen eltérnek a rendről és a tisztaságról alkotott fogalmaink. Ő a “nagytakarítás” híve, két alkalom között meg akár meg is eheti a kosz a lakást. Vitázni nem mertem, mert kőkemény ellenfél, szörnyen makacs, és mindig ordibálás/sértődés volt a vége. A “nagytakarítás” alatt mindig összevesztünk, mert akkor csinálta, amikor én nem értem rá. Nem értette meg, hogy attól, hogy ő egész nap itthon van, nekem még van saját életem, én nem tudok két teljes napot rászánni a lakásra. Néhány órát igen, de az, hogy reggel felkelek, kézbe veszem a porrongyot, este nyolckor meg hypószagúan (kiütéseim vannak a hypótól,valószínűleg allergiás vagyok rá, mégis azt kell használnom miatta) eldőlök valahol a szoba közepén, az nálam nem működik. Ráhagytam mindent, főzést, mosást, takarítást, és bevallom hősiesen, igen alaposan ellustultam. Híztam is, de ez már egy másik történet. Arra már van tervem, hogyan dolgozzam le.
A hét végén kiköltözik. Iszonyatos por- és koszmennyiséget fedeztem fel a lakás különböző pontjain, és már előre rettegek az egésztől. Nem tudom, hol kezdjem, hogyan kezdjem, leginkább egyszerre szeretnék ablakot pucolni, ágyneműt cserélni, szőnyeget porolni és kádat súrolni, hogy két nap alatt olyan legyen a lakás, mint anyu beköltözése előtt(ami gyakorlatilag lehetetlen, mert a dohányzási és főzési szokásainak hála, festeni és szőnyeget cserélni is kell).
Szinte biztos vagyok abban, hogy a felénél sírógörcsöt és kisebb idegösszeomlást fogok kapni. Félek az egész kiköltözős-pakolászós-dobozolós történettől, bár a múlt héten már elcsomagoltuk és elvittük a holmiknak kábé az egynegyedét, de minden igyekezetem ellenére az utolsó pillanatra maradt a java, anyu nem volt hajlandó pakolni a saját cuccát. Felajánlotta, hogy visszajön a barátnőivel kitakarítani, ha a zsákok-dobozok már az új lakásban van, de én nem akarom, hogy itt mások pakolásszanak.
A párom kérte az este, hogy ne egyszerre ugorjak neki az egésznek (ismer már), inkább csináljam lassan, de alaposan, neki csak az számít, hogy én jól érezzem magam.
Nézegetem a zónabeosztást. Agyalok, szorongatom a stresszlabdát. Félek. El kéne engedni a rohadt teljesítménykényszert, az istenverte maximalizmust, amit természetesen a drága anyukám nevelt belém akarva-akaratlanul.
Bocsánat, nyavalygás, amit inkább a saját blogomra kéne zúdítani, nem rátok…
Abszolút elfér itt, sőt!
Figyelj, ha nagy erőt ad, hogy most végre csinálhatod úgy, ahogy Te akarod, ne negyedórázz. Ha tényleg élvezed, akkor vágj bele, és örülj neki, hogy megcsinálhatod! Mikor Áfonya meghalt, délután négytől hajnali háromig takarítottunk. Elraktuk a dolgait, kisikáltuk és átrendeztük a nappalit. Akkor az kellett, a gyászmunka, terápia része volt. Ha akkor azt mondta volna nekem valaki, hogy “de hát azt szoktad mondani, hogy tizenöt perc”, tőből letéptem volna a fejét. :D Mert ott van az is a kis lépések mellett, hogy testreszabás. És abba bizony az is belefér, hogy nem tizenöt percezel, hanem azt mondod, hogy basszus, tiszta lappal akarok indítani, menjen innen minden, ami nem kell. El tudom képzelni, hogy ettől érezd jól magad, és ha ezt így éled meg, és nem teljesítménykényszernek, hanem valódi örömnek (a takarításban is létezik flow-élmény), akkor csináld! Tárd ki az ablakot, seperd ki a port, legyen ez egy új kezdet!
Sírok, de örömömben. Annyira jólesik, hogy ismeretlenül is támogatsz!
Ha minden igaz, hétfőn a szakdolgozati konzultáció után már nekiugorhatok. Az előszoba-konyha blokkot akarom első körben rendbetenni (mivel nagyon pici a konyhám, simán mehet egy nap alatt a kettő). Selejtezek, kirakom a lejárt holmikat, ami nem kell, de még jó, az meg megy a szomszédasszonynak, vagy mittudomén…
Tök jó lesz, meglátod, felszabadulsz majd tőle! Tudod, out with the old, in with the new. ♥
Norewa, pont ezt érzem én is, hogy egyszerre szeretnék mindent csinálni! Tanulom itt, hogy kis lépésekre bontani, normálisan haladni, de azt valahogy furának érzem, hogy apránként haladjak egy nagy nekirugaszkodás helyett (amire persze ritkán adódik alkalom, értitek…).
Mi benne a fura? Nem normális? Kinevetnek? Úgy gondolod, hogy ehhez túl okos vagy, és nem igaz, hogy neked nem megy egyszerre? Mert “mindenki másnak” sikerül, és te selejt vagy, hogy nem megy magadtól? Mert anyukád is meg tudta csinálni, és béna vagy, hogy neked nem megy? Csalódna benned? Buta vagy, szerencsétlen, lúzer?
Tök komolyan kérdezem. Mert az én szememben sokkal nagyobb kár, hogy nem haladsz egyáltalán, és még pluszba szorongsz is, mint hogy esetleg valaki hülyének néz. :)
Hát igen, ilyesmik… Mintha nem lenne értéke egy kis rész (pl fél konyhaszekrény) kisikálásának. Én sem értem, komolyan!
De miért ne lenne?
Melyik jobb a három közül?
– Elvesztesz ötezer forintot.
– Nem keresel semmit, de nem is vesztesz pénzt.
– Keresel ötszáz forintot.
Ha a harmadikat választottad, akkor utána minek hasonlítod össze azzal, hogy “de hát kereshettem volna ötmillió forintot is…!” Rossz dologgal viszonyítasz! ♥ Nem csak a nagy siker siker. Minden lépés siker, és minden lépésnek örülni kell, ne becsüld le magad és az eredményeidet! Soha, soha nem leszel boldog, ha állandóan egy elérhetetlen, megugorhatatlan lécet lobogtatsz magad előtt.
Köszönöm. ♥
Szerintem a lakásmérete, gyerekek száma is nagyon behatárol. Ilyenkor visszasírom a kicsi lakást. Kisasszonynál is hasonló probléma lehet. Több gyereknél már esélytelen (vagy csak én nem tudom ennek a titkát?)mert amíg megnézem pl. az elsős háziját, addig a legkisebb úgy söpör végig a három gyerekszobán, mint egy tornádó. Sokkal tovább tart a rámolás, mint maga a takarítás, és hiába teszem meg, percek múlva már nyoma sincs. A fürdőben (csak egy doboz játék), konyhában (napi min. 1 felmosás )lazán tudom tartani a ritmust, de a többi…. Előszoba: sár, ruha-, cipőhalom, tornazsákok, stb., szobák: játékok, könyvek szanaszét, nappaliba is. Erre mi a megoldás? Kinek mi vált be? Mert engem az emészt fel, hogy úgy érzem szűrővel merem a vizet:)
Nekem ugyan még nincs gyermekem, de a Tieid mennyi idősek? Nincs pár dolog, amit rájuk lehetne bízni? A saját szobájukban a játékok/könyvek elpakolása, fürdés után a játékokat szintén együtt elrakni, a tornazsákoknak, egyéb holmiknak valami olyan tárolóalkalmatosság, amibe csak be kell rakni, mégis kinéz valahogy az előszoba.
Sok esetben azért nehéz rendet tartani, mert nincs igazából olyan hely, ahová kényelmes elpakolni, nincs meg a megfelelő tároló alkalmatosság (szekrény, polc, fiók, doboz, stb.).. de az biztos, hogy a lakás/ház mérete és a gyermekek száma/életkora nem mindegy. Mi most a Párommal egy két szobás lakásban lakunk, és ezt elég kényelmes rendben tartani, ha “nagyon el vagyunk úszva”, akkor sem kell 2 napot melóznom, hogy kinézzen valahogy a lakás, szóval erősen elgondolkozom azon, mennyire kell nekünk majd később nagy ház… ér-e annyit.
A legnagyobb elsős, van egy ovis, és egy még otthon.
Szerintem, ha már mindegyik sulis lesz, akkor meg tudok majd szabadulni a rengeteg játék (ellenség) egy részétől, és talán jobb lesz. És tényleg van előnye, a külön szobáknak, fürdőknek, de nekem az egy órás gyorsrogram sokkal több időt vesz el, főleg a pakolás miatt:(
Nem akarlak elkeseríteni,de nálunk nem jött be az, hogy ha majd iskolás lesz mindhárom, akkor jobb lesz… Most, hogy kamaszok, egyenesen rettenetes (is lehetne, ha hagynám magam!). Inkább becsukom az ajtókat.
Én a FlyLady kapcsán azt az egyet biztosan megtanultam, hogy a maximalizmusból engedni kell; ha ma nem megy valami, akkor majd holnap, vagy a jövő héten, vagy valamikor.
Van egy nagy hangsúly ott, hogy ezek csak javaslatok, testre kell szabni azokat!
Van még egy tapasztalatom is: a játékokat-vacakokat-plüssöket csak titokban szabad szortírozni. Előbb-utóbb persze kiderülnek a turpisságok, pl. az unokatesóknál fedezik fel a régi játékokat vagy képesek akár kikukázni is azokat. Én egyszercsak azt vettem észre, hogy több játéktól nem is akarok már megszabadulni, mert azok a gyerekeim gyerekkorának fontos részei voltak. Úgyhogy most magam elől is titkolva :-) keresek nekik tárolóhelyeket, picit búslakodva azon, hogy a mackók helyett most már edzőcuccokat és barátnőktől kapott relikviákat kerülgetek a szobájukban.
Hahó!
Nálam úgy van, hogy összeírtam a zónákhoz tartozó munkákat, és minden hónapban elkezdem a sort, de olyan még nem volt, hogy mindent maradéktalanul megcsináltam volna. Viszont minden hónapban újrakezdem, és így egy átlagos, élhető otthonunk van, nem túl nagy piszokkal, de nem is pedáns renddel. Azért jó az összeírás, akár napra lebontva, hogy tudd, milyen munkák vannak egyáltalán a házban/lakásban, és hogy kb. hogyan lehet elosztani egy hétre a teendőket, miket kell naponta/hetente/havonta/negyed vagy félévente vagy évente megcsinálni. Aztán már persze lehet, hogy nem hétfőn, hanem kedden cserélsz ágyneműt, de figyelsz rá, hogy meglegyen hetente. Szóval kell ez a rendszer a begyakorláshoz, aztán persze ide-oda tolódhat, de legalább meg lesz a rendszeresség, ami fontos, hogy ne halmozódjanak fel a dolgok. Szóval mindent bele! :)
Sziasztok.Kisasszony, nem vagy egyedul..En is hol csinalom,hol nem..Mentsegem a ketto 3 ev alatti gyerek es,h van egy szuper ferjem,aki neha mint egy buldozert takarit,szoval itt soha nincs nagy kosz.FB-ra gyakran jarok a Fly Lady csopiba,h buzditsam magam,most (amig Anyu vigyaz a 2 gyerkore)meg megint kinyomtattam egy csomo zonazos bejegyzest:)
Talan konnyebb lett volna ha meg a gyerekek elott resze lett volna az eletemnek a Fly Lady..De nem adom fel!:)
Üdv. Mindenkinek és kérnék egy kis biztatást, mondjátok, hogy nem én vagyok az egyetlen reménytelen eset aki már 2 hírlevél sorozaton is túl van, de még mindig a “majd a következő héten tényleg elkezdem” állapotban van… Létazik, hogy képtelen legyek összeszedni magam, végtére is minden nap porszívózok, az is vm -muszály, a gyerek miatt, egy rombolónaszád sem végezne olyan alapőos munkát, mint Ő egy db keksszel… :-D – Ok, akkor leírom -szavak ereje- márciussal tényleg belevágok! -nem élek túl még egy “tavaszi idegbajt”… Köszönöm a panaszlehetőséget, egy szétcsúszott anyuka
Miért halogatod? Tényleg kérdezem. Mitől félsz? Mi riaszt el? Beszéljük át, ha az segít!
Most rögtön is tudsz egy percnyi valamit végezni. Doppinggold magad a sikerélményekkel!
Most megfogtál, ha nagyon magamba nézek, fogalmam sincs miért halogatom -ezt is, meg mindent-, persze rengeteg olyan kifogással elő tudnék állni, ami hitelesnek tűnik -bölcsész diploma…mindenről mindent :-D – Minden esetre, ahogy megírtam az előző hozzászólást, nekiláttam a kontroll mappámnak, az jó jel, ugye ;-) ? Ha nagyon őszinte akarok lenni, talán azért nem kezdtem eddig, mert gáznak érzem magam, hogy fel kell írjam mikor kell ágyneműt cseréljek, meg törölközőt mossak…- de tényleg fel kell, nincs mese- kicsit stresszeltem eddig ezen a mappán, mert cikisnek éreztem… de elkezdtem csinálni és nem is olyan rossz, ráadásnak írtam listát szabad 5 percekre… na, megint sírva ébredt a Babám…. :-(
Aha, oké, ez jó irány. :) És miért baj az, ha gáz vagy? Ki fog leszidni, ki előtt kell azt mutatnod, hogy “nem is vagyok gáz?”
Menj csak a babádhoz, majd filózz el ezen később!
Nagyon nem vagy egyedül…. Azért nem csinálod, mert ha van 5 perced, akkor agyat akarsz mosni, nehogy örökké a lakással, gyerekkekkel, férjjel kelljen foglalkozni, mert emlékszel, hogy előtte nyugodt életed volt tulképp, nem pedig napi 72 órás szolgálat. Oké, nem általánosítok, én így érzek. Most elaludt a nagy is, de nem a lakásnak ugrottam, hanem filmet akarok nézni, mert másra akarok gondolni, nagyon mááááááást akarok csinálni! Ha gyereked van semmi sem 5 perc, mert közben éhes, szomjas, anya gyere!, pelust kell cserélni, rángatni a kicsit, mert oviba kell vinni a nagyot, a nagy nem sem akar, a kicsi hisztizik, mert sétálni, játszani, a barátjához, bárhova máshová akar menni, de semmiképpen nem bekötve a gyerekülésbe. És akkor még ebéd sincs, mert a kicsi rosszul aludt/ a nagy korán kelt, és nem tudtam előbb felkelni, tényleg, aludni sem kellene. A férj tegnap megjegyezte: egész héten nem volt ennyi morzsa, nem érti ma miért ettek így a gyerekek… Na ja, eddig sikerült mindennap felporszívóznom, mielőtt hazaért!
A jó idő miatt most ugrottak a délelőtti 5-15 percek, mert én is inkább szivesen bóklászom kint a kicsivel, mert utálom h egyedül játszik vagy mesét néz, amíg én 5-15 perces beosztásokkal megpróbálom megcsinálni a NAPI rutint, az Fl pedig csúszik, csúszik… Most hetente 1X lehet arra számítani, h a mamánál van délelőtt a kicsi, igyekszem előre elkészíteni az ebédet, és akkor van 2 órám zónázni, az egész hetit akkora sűrítem, ha nem sikerül sem vagyok már túl ideges.
Az én tanúlságom: még szülés előtt építsétek be az Fl-t, mert a rendetlenség és káosz is súlyosbítja a szülés utáni depit.
Lejárt a mosógép, a 3. adag ma, a teraszra teregetek. Nálatok is napillatú kedd óta kint szárított ruha? Ágyneműt tettem ki, még mindig tavaszillatos!
Egyénként az az anya ismerősöm, akinek mindig tiszta a lakása, az semmi mással nem foglalkozik, a többiek akiknek nem: az egyik fest, a másik varr, én meg folyton sütiket gyártok. Szóval kikapcsolom. És a tiszta lakásos gyerekének van némi viselkedési zavara…. Én ebből már következtetek. + még egy okos gyereket nevelek könyvben azt írta a férfi írója, h ott a hol tiszta a lakás, nem jut idő a gyerekre… Ez elég sarkos de biztatnék mindenkit: az FL beépíthető, és lehet évek kellenek hozzá a gyerekek mellett, de valahol mindig rend lesz !( most éppen a komódokban, nekem erre is jó gondolni: legalább ez megvan! mégha oda senki nem nézhet be…)
Bocs ha hosszú voltam, de tegnap nagyon rosszul esett férjtől ez a morzsás megjegyzés, majd én vittem sétálni a gyerekeket, és a morzsák még mindig ott voltak, amikor hazaéertünk…
Bent a 4. adag, most pedig megyek mosogatni, mert mindjárt kelnek, legalább azt nem kell este ha elaludtak. Utána pedig pakolászás, h könnyedén kiporszívózhassak, ha felébredtek…
És bocs a sok elütésért, nagyon felpaprikáz az anyarobotolás, másé is. Ha nem bírjuk miért is vállaljuk? Hja kérem, az ösztön az úr….
Mindig, mindig kell súlyozni! Mi az, ami most fontosabb? A gyerek vagy a lakás? Vannak időszakok, amikor a túlélésre kell játszani, és akkor egyszerűen a nem fontos dolgokra nem fog idő jutni! Volt olyan vizsgaidőszakom, ami mellett dolgoztam is, hogy soha nem volt beágyazva, és mindig csak egy villát meg egy tányért mostam el, hogy tudjak enni. Nem jöttek a csótányok és nem haltam bele, és elmúlt az az időszak is, túléltem.
A rutinok, teendők nem azért vannak, hogy csesztessenek, és hogy bűntudatot keltesenek azzal, hogy “még ezt sem csináltad meg!”. Ha nem tudod, akkor nem csinálod, és kész, de ha van időd, akkor tudsz a leírt dolgokra támaszkodni, hogy hol is állj neki.
A férjnek mutasd meg, hogy hol tartod a lapátot meg a seprűt… Az úriember is ott volt a gyerekek “készülésénél”, nem? Nem kelepcébe csaltad és akarata ellenére tetted apává… beszéljétek ezt meg, mondd el, hogy bántott a beszólása, mert ha ezt gyűjtögeted magadban, akkor annak nagyon csúnya vége lesz, és neked sem tesz jót, hogy fortyogsz némán.
A gyereket kell bírnod, nem a robotot. ♥
Írtam, de idézőjel helyett világgá ment az iromány….
A porszívó mindig elől van, és használni is szokta. Tegnap felénk IDEGfront volt, a barátaink is önmagukat felejtve viselkedtek.
Este viszont apjuk addig szórakoztatta a gyerekeket, amíg én is lezuhanyoztam, így el tudtam aludni veluk, már 9-kor… Átlátja ám a helyzetet, ha nagyon koncentrál…
Valóban, ez most túlélésről szól.
Hamarosan dolgozni kezdek, úgy hogy foglalkoztata a kérdés: dolgozó anyák ezt hogyan csinálják bejárónő nélkül? Akinek lenne ideje leírná 1 napját?
4. adag kész, 2 napig nem kell mosnom, juhéjj!
Ezek nagyon jó kérdések, én is elgondolkodom…