Halászi Barbi 27 éves, hobbinyúl tenyésztéssel foglalkozik, és onnan ismerem, hogy nem mellesleg az ő tenyészetéből származik Gomez is. :) Barbi hihetetlenül jó szakember, megbízható és szenvedélyes tenyésztő, látszik az állatain, hogy mennyire szeretik őket. Az interjúból kiderül, hogy a nyulak nem pont annyira szaporák, mint híresztelik róluk, hogyan képesek akaratodon kívül a szívedbe lopni magukat, és még cuki nyulas képeket is nézegethettek. :)

(Csak zárójelben és csendben jegyzem meg, mert remélem, evidens, de pörköltes és vadasos poénokra nem vagyunk kíváncsiak – köszönöm. ♥)

Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban.

– Miből áll a munkád? 

Javarészt itthon dolgozom, mini kosorrú és oroszlánfejű mini kosorrú nyuszikat tenyésztek, illetve felszerelésekkel is foglalkozom, ezekért rohangálok. Illetve mellette főiskolára járok, már ha ez munkának számít.

– Milyen egy átlagos napod? Milyen típusú feladataid vannak?

Első körben a nyuszikat látom el, etetés, itatás, takarítás. Persze ügyködök azon, hogy szaporulat is legyen, aztán ha megvannak, velük is foglalkozom. Amíg nagyon picik, csak figyelem, hogy rendben vannak-e, ha nagyobbak, akkor jön a szocializálás: kijárok hozzájuk simogatni, ölbe venni őket, hogy szokják az ember közelségét. Emellett én vagyok a marketinges, anyagbeszerző, PR-os, fotós, és én csinálom a tenyészet honlapját is. :)

– Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? 

Állattenyésztő mérnöki képzést végzek/végeztem. Mikor a nyuszikkal kezdtem foglalkozni, az ehhez szükséges tárgyaimon, mint nyúltenyésztés és genetika már túl voltam, úgy gondolom ez mindenképpen kell alapnak hozzá. Mindenféleképpen elengedhetetlen a kitartás: az élőlények, sokszor nem úgy működnek, ahogy mi azt elképzeljük. Fontos továbbá, hogy mindig készek legyünk újat tanulni, hisz fogunk. Illetve egy kevésbé szívderítő dolog, de mindenképpen képesnek kell lenni rá, hogy feldolgozzuk a veszteségeket és elfogadjuk, hogy nem tudunk mindent befolyásolni.

– Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban?

Az, hogy könnyű. Ugye, a közhiedelemben az van, hogy “szaporodnak, mint a nyulak” — nos, ez nincs teljesen így. A másik nagy tévedés, hogy a kicsik mindig cukik. Persze, amíg minden rendben van velük. Ha betegek, vagy más baj van, az minden, csak nem szívderítő.

– Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?

Mióta az eszemet tudom tisztában vagyok vele, hogy csak az állattenyésztés az amit csinálni akarok. Ugyan mindig állatokkal akartam foglalkozni, de kezdetben lovakkal. Ez a szenvedélyem még mindig él, mindig is megmarad.

– Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy? 

A legnagyobb eredményem, hogy az általam választott fajtát megismerik az emberek. Eredetileg csak 1-2 ilyen nyuszi volt itthon, mára már elég sokan vannak. Illetve úgy érzem, hogy elég sok ismeretet sikerült a témában elsajátítanom, a hibáimból, illetve a negatív dolgokból is tudtam tanulni.

– Van olyan ember, aki sokat segített, támogatott téged az utadon? 

Az egész családom sokat támogatott, hisz a nyuszikhoz kell egy-két dolog, csak hogy a helyet és lakhatást említsem. Köszönöm Apunak a zseniális ketreceket, anyunak a támogatást és kisnyúlmelengetést, páromnak, hogy a legnehezebb időkben is velem volt, és tenyésztő kollégámnak, Vétek Timinek a nyuszikat és a rengeteg szakmai tanácsot.

Így lett nekem szobanyulam

Mint nagy állatbolond, a szobámban mindig lakik állat. Nem nagy szoba, így azért korlátozottak a lehetőségek. Épp patkányok és deguk laktak idebenn, így meg sem fordult a fejemben hogy kéne nekem bentre nyuszi. Igen ám, ők nem így gondolták. Tavaly februárban történt az eset, pont abban a -20 fokos sarki hidegben. Öreg nyuszikám elhúzta a fialást. Volt ugyan rendes fészek, szőr, minden, de ilyen hidegben ő se mindenható, és nem akart napközben fialni. Már nagyon izgatott voltam, hisz késett a dolog. Hajnali fél 4-kor ébredtem és mentem ki megnézni, hogy mi újság. Nyuszikám látta, hogy megyek majd megvető arccal rám nézett mint aki azt mondja: “Mi tartott már ennyi ideig? Itt tartogatom neked, tied, te akartad, oldd meg.” És ezzel a fejjel leszáll a kisnyúlról, akin addig üldögélt, hogy ne hűljön ki. Jó munkát végzett, alig volt kihűlve. Felmelengettem, behoztam, hisz hideg volt. Majd úgy voltam vele ha nagyobb lesz, kiköltözik. Teltek a napok, nem minden zökkenő nélkül. 2 hetes koráig többször megpróbáltam visszavinni az anyjához, mindig megoldotta hogy bejöjjön, addig háromszor mentettem meg az életét. Az utolsó majdnem nem sikerült. Így a nyuszi bevette magát a szobába és a szívembe is, hisz gyakorlatilag én neveltem fel. Most is itt héderel az ajtóban. :)

– Milyen kihívások vannak a munkádban? 

Kihívások mindig vannak. Mindig mikor elér az ember egy célt, kitalál másikat, vagy út közben jönnek az új ötletek. Én úgy gondolom, hogy örök elégedetleneknek való a fajták kitenyésztése, javítása, hisz mindig lesz valami, ami nem tetszik, vagy amit meg szeretnék csinálni. A legkimerítőbb számomra, ha betegek akár a nagy akár a kicsi állataim. Szerencsére ez azért nem olyan gyakori, de akkor csőstül jön. Illetve sokszor a rengeteg érdeklődő is lefáraszt, de ez hozzá tartozik. De ők is inkább csak azért, mert nem tudom azt mondani, hogy akkor most elmegyek egy hét szabira, nem mondhatom a nyusziknak, hogy bocsi.

– Mikor szoktad úgy érezni, hogy „ezt nem fogom már kibírni”?

Akkor éreztem ezt amikor sorban megbetegedtek a nyuszik, de akkor sem komolyan, nem adom én olyan könnyen fel. :) Soha nem felejtettem el, miért is szeretem csinálni. Azért, mert vannak rossz periódusok nem adom fel, hisz senki nem mondta, hogy móka és kacagás lesz. Illetve a megmaradó nyuszik is segítettek, velük nem tolhatok ki.

– Mivel kapcsolódsz ki munkaidőn kívül?

Én mindig dolgozom. Ebben az a jó, hogy a munkám a hobbim is. Így főleg nyuszisokkal, állatosokkal kapcsolódok ki. De szeretek mellette olvasni, lovagolni, „juss ki” játékokat játszani.

– Mit tanácsolsz annak, aki hasonló pályára készül?

Azt üzenem, hogy mindenképpen szívlelje meg, hogy nem csak madárdal és rózsaszín felhő az egész. Igenis vannak bajok, s akkor erősnek kell lenni. Biológiai és genetikai alaptudás nélkül ne kezdjen senki bele!

– Milyen kérésed lenne a hozzád forduló leendő gazdikhoz?

Egy kérésem lenne, de az hatalmas. Mielőtt felhív, kérdez, olvassa el a honlapomat, általában a legtöbb infó, amit kér, ott van érthetően leírva. Ha ezen felül van kérdés természetesen szívesen válaszolok.

– Milyen tanácsod van a nyuszigazdiknak?

Nyúltulajdonosoknak annyi: készüljön fel mindenki a legrosszabbra és annak az ellenkezőjére is :) Nyulat venni és főleg tenyészteni felelősség. Ne ugorjunk bele csak úgy, mert cukik. Igazából olyanok, mint a szörnyecskék: első látásra irtó édesek, de ne etesd meg őket éjfél után, mert megnézheted magad. :)

Köszönöm szépen az interjút!