Minden valamirevaló családsorozatban, legyen az A farm, ahol élünk, a Váratlan utazás, vagy a Hetedik Mennyország, van egy olyan epizód, amikor a gyerekek által félelmetesnek, ijesztőnek és furának tartott emberről (általában idős néni vagy bácsi) mindenféle őrült pletykák keringenek, majd kiderül, hogy nem eszik gyerekeket, nem boszorkány, sőt, kifejezetten kedves, jó ember.
2013 13. hetének kihívása: Ismerd meg a te “fura emberedet”!
Tudni fogod, hogy ki az, a legtöbb közösségben él ilyen szereplő, akit senki se ismer, mégis közmegegyezéses alapon kerülitek — a különc munkatárs, aki egymásnak ellentmondó szóbeszéd tárgya; az osztálytársad, aki mindig egyedül ül, és akit mindenki csúfol, de igazából már senki se tudja, hogy miért; a magányos néni a szomszédban, aki még soha nem ártott senkinek, de legalább van miről beszélni a többi szomszéddal; a beképzeltnek nevezett anyuka a játszótéren, aki nem beszélget senkivel, de nem azért, mert “annyira nagyra van magával”, hanem mert még senki nem ment oda hozzá köszönni. A legjellemzőbb árulkodó jel arra vonatkozólag, hogy a pletykák nem igazak, hogy semmi konkrétumot nem tudsz az illetőről, mindenki csak hallotta, hogy valaki látta, hogy valaki mondta… saját tapasztalatod nincs vele, a félsz, ítélet mégis benned van. Egymás mellett élitek az életeteket, egy közösségben dolgoztok, tanultok, nap mint nap találkoztok. Nyújtsd ki a kezed, mutatkozz be, és engedd, hogy ő is megmutassa azt, hogy milyen valójában! Ha voltál valaha ilyen “fura ember”, akkor még jobban át tudod érezni a helyzetét.
+FELADAT: Helyezz egy kétszázast a perselybe, most 1200 Ft lesz benne.
A környezetemben élő más fura emberektől okkal tartok távolságot. Jellemzően olyan férfiak, akik nem tudják befogni a szájukat és saját fontosságuk tudatában megállíthatatlanul beszélnek. Ha csak a kisujjadat nyújtod nekik, sosem tudod levakarni őket magadról. Úgyhogy inkább kihagyom ezt a kihívást, nem az én introvertált lelkemnek való.
Nos, én vagyok a “fura” csaj, akitől mindig félnek… :)))
Mivel egészséges lelkületű ember vagyok, önbizalommal, magabiztos fellépéssel, van véleményem a világ dolgairól és nem vagyok befolyásolható, ez rendre kiveri a biztosítékot. Az évek (évtizedek) folyamán megszámolhatatlanul sok embertől kaptam azt a visszajelzést, hogy eleinte tartott tőlem, és aztán kiderült, hogy semmi, de semmi oka nincs. Soha nem bántottam senkit, nem mondtam vagy tettem semmi olyat, ami bárkinek is rossz lenne – és mégis. Még külsőre is átlagos vagyok.
Pont tegnap volt egy ilyen beszélgetésem a munkahelyemen, hogy mennyire megközelíthetetlennek látszottam eleinte, közben pedig kedves vagyok és kifejezetten extrovertált. Mindenesetre nagyon vicces helyzeteket hoz ez magával.
Érdekes kihívás. :) Nekem így elsőre senki nem jut eszembe, akire ráillene a kép, de legalább lesz min gondolkoznom egy hétig…
Gimnazista koromban az első 2 évben én voltam a “fura lány”, akit kiközösítettek, aztán sokkal jobb lett a helyzet, de nem azért mert én nyitottabb lettem, hanem mert meguntak. ;)
Alapvetően visszahúzódó típus vagyok, nem szoktam közeledni az emberekhez, azt várom hogy ők jöjjenek oda hozzám, így gyakran félreismernek, mert azt hiszik hogy nagyképű vagyok. Viszont aki nyit felém és megismer, az általában nagyon megszeret.
Nagyon jó, nagyon jó! :) Ezt fogjátok szeretni, ha kipróbáljátok! :)
Én is mindig próbálom körbesomfordálni az olyan embereket, akiket mások valamiért mellőznek / tartanak tőlük.
Gondolom, onnan ered ez, hogy középiskolában volt egy olyan osztályom, ahol mindig ment a gonoszkodás és a kibeszélés, és magam is gyakran voltam “áldozat”…
Mélyen belém égett a tanítás, mely szerint “ne ítélj, hogy ne ítéltess”… :)
Azóta tudatosan is törekszem arra, hogy ne legyek olyan kíméletlen, mint velem voltak, és velem szemben senki ne érezze magát rosszul vagy kevesebbnek vagy feszélyezve.
Szerintem nem attól leszünk nagyok, hogy lenyomunk másokat.
húúú, ez a fb-os csoportot olvasgatva (is) egy nagyon passzoló kihívás!
Örülök, hogy tetszik! Múlt héten jutott eszembe, hogy most a Húsvéthoz nem is illene más. Ez most fontos. Gyorsan meg is írtam előre, pedig olyan ritkán van. De ennél nagyon úgy voltam, hogy most rögtön le kell írnom, különben elhussan. :)
szeretem az olyan típusú kihívásokat, amikor az a cél, hogy emberileg “jobbak” legyünk. Persze a “vegyünk bugyit” akció is vicces, de azért itt lelkileg is komoly kihívás elé állítasz minket.
Szeretem mixelni a komolyabbakat a könnyedebbekkel.
A bugyinak is megvan a maga létjogosultsága: a magunkkal való törődés fontossága például, ami szintén szívügyem. Nem lehetünk jobb emberek másokkal, ha magunkkal nem bánunk jól. Mindkettő egyaránt fontos a szememben.