Amikor a 26 éves Ádám jelentkezett a felhívásomra, iszonyúan lelkes lettem, hiszen a fiú matrózként dolgozik! :) Nagyon érdekes volt olvasni a válaszait, és örülök, hogy a segítségével meg tudok mutatni nektek egy más szakmát, életformát! A fejemben még elevenen élt a gyerekkori kép, mely szerint a matrózok sokat énekelnek és sellőkbe lesznek szerelmesek. A valóságban nem így néz ki a dolog, bár van egy menyasszony a képben. :) Ádám egy tankhajón dolgozik matrózként, és nagyon jól érzi magát ebben a szakmában — szorgalmat, kitartást mindannyian tanulhatunk tőle, és története jó példa arra, hogy fizikai munkával is lehetsz boldog. Nem a munka típusán múlik a sikerélmény, hanem hogy megtaláld azt, ami neked a legmegfelelőbb, és szereted csinálni. :)

Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban.

– Hol és mit dolgozol?

Hogy hol az összetettebb kérdés, de leginkább Hollandia és Belgium folyóin, csatornáin és Németországban legtöbbször a Rajna alsó szakaszán.

A beosztásunk 4 hét a hajón, 4 hét otthon. A hajón négy fős a személyzet, 2 kapitány, és 2 matróz. Mindannyian a hajón élünk ilyenkor, kettő, de mégis egybenyíló lakrészben. Nem teljesen alul lakunk, mert ott a gépház van, a hajó egyik végén van a lakás. A lépcső tetejétől, nagyjából talán 18 méter hosszú, 9 méter széles lehet, két lakrészt takar, a kicsit nagyobb rész jelen esetben a 2 kapitányé, a másik felén meg él a 2 matróz.
A kabinunk úgy néz (nagyjából mindenkié ilyen), hogy van benne egy 210×140 cm széles ágy, az ablak felőli oldalán egy 20 cm széles polcszerűség a matrac szintje alatt, az ajtó felől pedig kis éjjeliszekrény, és szemben vele a 2 részre osztott nagy ruhásszekrény, amit kettébontva használunk. A többi hely épp arra elég, hogy az ajtó kinyíljon a szoba belseje felé. Egyébként egy ablak takar egy szobát nagyjából, illetve a képen jobb oldalt a sarkon, azaz elölről a negyedik az a konyhaablak, a bal oldali pedig már a nappali.

 

– Miből áll a munkád? Milyen egy átlagos napod? Milyen típusú feladataid vannak?

A munkám leginkább a manőverek fedézleti részéről szól, kikötés, zsilipelés, kis navigálás. Nálunk a kapitány úgy mondja, mi vagyunk, a fedélzeten az ő szeme és keze. Ezen kívül még van egy tankhajó-specifikus munkavégzésünk is: a matrózok végzik az áru (benzin, gázolaj és ezek származékai) töltését és ürítését is. Annak ellenére viszont, hogy ez a két fő feladat, az átlagos napom nagy része mégis a fedélzeten és gépházakban történő javításokból, festésekből, kis takarításból és karbantartásból áll. 

– Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?

A szakma megszerzéséhez, a Hajózási Szakközépiskolában éveket kell letenni, de én egy, az iskolához kapcsolódó „gyorstanfolyamot” végeztem el.

– Mi a legnagyobb tévedés/félreértés a munkáddal kapcsolatban?

Ebből több is van, az első talán amit legtöbbször hallani, hogy a hajósokat minden kikötőben várja egy „szerető”, pedig a legtöbb példa ez ellen szól — az enyém is. Engem is csak egy lány vár, és ő sem a kikötőben, hanem otthon. A másik, az egyenruhánk, ugyanis se hófehér matrózsapka, se csíkos pólónk nincs, vagy ha van, nem abban dolgozunk. A ruhánk egyszerű munkavédelmi ruházat, a tankhajózáshoz specifikusan antisztatikus és bizonyos szintig lángálló.

– Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?

Igazából szinte rögtön, ahogy bekerültem. Mindig is jobban szerettem a fizikai munkát, és ráadásul ezzel nagyrészt a levegőn is lehetek.

– Minek készültél gyerekkorodban?

Gyerekkoromban az én fejemben is a tipikus fiú dolgok fordultak meg, rendőr, tűzoltó, természetesen szuperhős és így tovább. Igazából tengerész is, mivel apukám a nővérem születéséig az volt. Ezeket persze amíg be nem nőtt a fejem lágya, elfelejtettem, és mikor újra eszembe jutott, ahhoz fordultam, amelyikre még volt esélyem: hajósnak álltam. Szóval akár mondhatjuk is, azt csinálom amiről a óvódás-kisiskolás Ádám álmodozott. Persze, a többi is hasonlóan szimpatikus lenne, de így alakult. :)

– Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy?

Amire eddig a legbüszkébb vagyok, hogy a hotelhajózásról, sikerült váltanom a tankhajózásra, segítség nélkül elég nehéz ugrálni a kategóriák között, mivel nagy eltérések vannak az elvárásokban. És ez más fizetés, és szabadságolási rendszerbe is
terelt, tehát többszörösen megérte. A célom, legalábbis rövidtávon, a kapitányi rang elérése, hosszabb távon még saját hajóscégben is gondolkodtam, vagy itthon belevágni valamibe. Szeretnék a magam főnöke lenni.

– Van olyan ember, aki sokat segített, támogatott téged az utadon?

Igen, az édesapám. Már említettem, hogy ő régen tengerész volt, és ő segített az elindulásban is, ugyan teljesen más kategória, de neki és egy barátjának köszönhettem az irányt amibe indulhattam. Egyébként volt még egy öreg róka is, aki az első alkalmak
egyikénél tanítgatott a fortélyokra, nélküle nem lettem volna felkészült, sőt akár balesetet is szenvedhettem volna, a tanácsai, tanításai nélkül.

– Milyen kihívások vannak a munkádban? 

Sokszor éjt nappallá téve dolgozunk, folyamatos a szállítás, így hát a hajó szinte sosem áll, és pont ezért is kimerítő, sokszor a napi munka után, éjjel érkezünk az adott városba ahol a töltjük vagy az ürítjük a tartályokat. És a hajón, amúgy is mindenki a hajóért van, nehéz kipihenni így magad.

– Mikor szoktad úgy érezni, hogy „ezt nem fogom már kibírni”?

A kialvatlanságtól, a mennyasszonyom hiányától, és néha úgy érzem lemaradok az otthoni életről. De általában segít ha arra gondolok, hogy utána van 4 hetem csak a pótlásra, lehetek bármennyit a kedvesemmel, a barátaimmal és pihenhetek vagy éppen edzhetek bármennyit.

– Mivel kapcsolódsz ki munkaidőn kívül?

A hajón leginkább filmezek, olvasok, sok más lehetőség nincs. Igyekszem még mozogni, de kevés a megértés az ilyen igények felé. Itthon is nagyjából ezek a hobbijaim, persze felpörgetve: heti többször űzöm az orosz küzdősport sílust a Sambo-t, emellett kettlebellezem, és tervezek visszatérni a régi sportomhoz, a Kempohoz is. És persze közben igyekszem a minél többet a kedvesemmel, barátaimmal és a szereteimmel lenni. :)

– Milyen kérésed lenne a hozzád fordulókhoz?

Ez igazából nálam már nem aktuális, csak a hotelhajón érvényes, de minden ott dolgozó, szállodai illetve hajós személyzetnek jobb lenne, ha oda is kevesebb problémás vendég jutna el. A borravaló is kulcsfontosságú, ugyanis a teljes személyzet kap belőle, de ha az utasok azt egy-egy személy markába nyomják, akkor a többi körülbelül 35-40 fő hiába fáradozott a szeretteitől távol azért, hogy az összes vendég elégedett lehessen. Ott is hatalmas a hajtás.

Köszönöm szépen az interjút!