Olyan gyorsan telik az idő! Gomez már majdnem fél éves, 4 hónapja van velünk. Sok minden történt az elmúlt hónapban, jó hosszú bejegyzés lett, nem is gondoltam volna. :)

Statisztikai adatok: Lemértük az állatorvosnál, 1,10 kg-t nyom, vagyis pont kétszer akkora, mint hat hetesen. Ez most már valószínűleg közel van a végleges méretéhez, nem lesz nagyobb, mivel mini nyuszi, nem törpe. Néha annyira komoly úriemberes feje van, máskor meg tiszta kölyöknyúl, akár két perc különbséggel is. Gőzerőből elkezdett kamaszodni — lelkes és ragaszkodó, de szerencsére bírható módon fejezi ki a szeretetét. Ezt a naplóbejegyzést most arra is használom, hogy elmeséljem, mit tud művelni egy nyuszisrác, ha szerelmes, illetve szó esik az ivartalanításról is.

Gomez egyre jobban kötődik hozzánk, aktívan keresi a társaságunkat, most már mondhatom, hogy nagyon jó barátok lettünk így hárman. A második, ismétlő oltásra (Pestoryn mormixot kapott megint) úgy mentünk már, hogy a váróban nagyon ágaskodott a hordozóból, ezért próbából kivettem. Áfonyát is kivettem régen ölbe a dokinál, jobban biztonságban érezte magát az idegen helyen, mint a dobozban — egyébként ilyenkor bújtunk a legjobbakat, jó volt érezni, hogy támasza vagyok és bízik bennem; itthon nem hagyta, hogy fél óráig dédelgessem. Féltem, hogy Gomez mit szól, hiszen itthon nem lehet mellkasra venni, azonnal elindul vállnak (aztán meg fejjel lefelé :D), de iszonyú aranyosan odabújt és őt is minimum fél óráig tudtam ringatni, dédelgetni. ♥ (Ld. bal felső kép fenn.) A vizsgálóban alig lehetett rólam levakarni, helyből fel is ugrott a vállamra, szétkarmolta a kulccsontomat, de megérte. Azóta próbáltam itthon reprodukálni a dédelgetős szeánszot, de nem hagyta, jobban érdekli a világ. Na nem baj, szeptemberben megyünk megint a dokihoz a következő oltásra, muhaha. Megvolt egyébként az első féreghajtása is, nem volt semmi gond, féregtelen a drága.

Napról napra látszik, ahogy jobban kötődik hozzánk, igényli, hogy velünk legyen, simogassuk, játsszunk vele. Mellettünk fetreng rendszeresen, felugrik az ágyba reggelente és köszönt, követ, akármerre megyünk, és osztja a puszikat — 90%-ban még ruhára (szerintem azt hiszi, hogy az a szőrünk), de Ádámnak egyszer már szisztematikusan körbepuszilta a tenyerét. ♥ Hétvégén együtt szunyókáltam vele délután — ő az ágy alatt, én az ágyban. Félúton kijött és megnézte, hogy mit csinálok, én reflexből megvakargattam a fülét, aztán visszament. Miután felébredtem, akkor jött csak ki velem a nappaliba, pedig az egész lakás az övé lehetett volna, amíg én gyanútlanul pihengetek. De nem élt vissza vele, a társaság fontosabb. Sokszor fekszik ugyanolyan helyeken, mint Áfonya, egyet sikerült is megörökítenem a kanapé mellett, a fenti képen szerepel az összehasonlítás. 2,5 év különbség van a képek között. :)

Imád papírokat lopkodni a szelektív gyűjtő dobozunkból (különösen a fényeseket szereti), és egyébként is igazi kis tolvaj. Amikor a mobilomat a pántjánál fogva lerántotta a kanapéra és rohanva vonszolta maga után, azt hittem, megpusztulok a röhögéstől. :) Egyébként szeret pakolni még tiszta zsepiket (ha zsebből tudja kicsórni, az a legjobb), de egyszer az ágy közepére halmozott mindenféle dolgot, amit az éjjeliszekrényen talált. Nem tudom, mi célja volt vele. :D Nagyon édes szokása, hogy sétálva közlekedik, tehát nem ugrál, hanem lépeget. Általában nyújtózás után, de nem mindig, van, hogy spontán sétálgat. 4-6 lépést is megtesz így, mielőtt elkezd ugrálni, és valami elképesztően aranyos. Egyébként nagyon profin jógázik, tökéletes hegyállást produkál (kinyomja a fenekét a magasba), és a nyúlpózt (shashanka asana) is hibátlanul bemutatja, mondjuk nem véletlenül hívják így a tartást. :D Nagyon jól lehet masszírozni, még a pocakját is hagyja vakargatni, ha pedig a fülét sündörgetjük, teljesen betranszol és dorombolni kezd. Igazi lazító gyakorlat esti sorozatnézés közben. :)

Idegenekkel is sokkal hamarabb megnyílik, mint Áfonya, valószínűleg a kiegyensúlyozott háttere miatt, és hogy Barbi folyamatosan foglalkozott vele egészen csepp korától, hogy szokja az embereket. Nem zavartatja magát, bárki itt van, alszik a jelenlétében, akár fél perc ismeretség után is. A legjobb az volt, amikor Eszter és Dani jöttek fotózni — nagyon izgultam, hogy mit fog szólni két ismeretlen emberhez, el fog-e lazulni annyira, hogy cuki képek készüljenek, de a várakozás mindent felülmúlt. Ádám rögzítette is a fotózást, és el is készült az első hivatalos urban:eve videó, igazi werkfilm pózokkal, fodrászolással, pihenéssel. :)

 

Íme néhány kedvenc képem a sorozatból:

Szóval a fiú nyulak, mint a legtöbb bármilyen bak/hímállat, szeretnek területet jelölni. Ennek több módja van, sorrendben írom a legkevésbé zavaróval kezdve.

1. jelölgetés állal: rányomja az állát a kiválasztott tárgy csücskére (ld. a videóban, amikor megböki az U-betűmet :D). Tök cuki, semmi szaga nincs, nem zavaró egyáltalán, csak a többi nyúl érzi. Cipőt, táskát, széket, könyvet, laptopot és mindent képes így megjelölni, hogy akkor az onnantól az övé. :)
2. jelölgetés bogyóval: nem azért bogyózik, mert kakilnia kell, hanem hogy megjelölje a területét, tehát ez nincs összefüggésben a szobatisztasággal. A bogyók mennyiségén és elhelyezésén látszik a különbség, vagyis hogy azért kakil nem a vécébe, mert nem szobatiszta, vagy azért, mert jelöl. Az ivaros kaki szagosabb, mint a sima kaki, és jellemzően a nagyon emberszagú helyeket (kanapé, ágy) boldogítja vele, hogy felülírja a mi “jelünket”. Ezt ő érzi a kifinomult orrával, nem kell hozzá penetráns emberszag. A nyuszikaki száraz, könnyen felszedhető, nem kenődik, sőt, inkább arra kell vigyázni, hogy ne ülj rá, mert szétporlad, és akkor jöhet a porszívó. Abszolút nem zavaró, teljesen kezelhető a helyzet, a napi bogyóinak elenyésző százalékát használja jelölésre (kanapén illetve ágyon), a többi a helyére, az alomba kerül. Csak mindig meg kell nézni, hova ülünk. :D Egyébként ez tud javulni, elmúlni, le fog róla szokni valószínűleg, Áfonyával sem volt gond. Ő a végén már azért kakilt félre, mert öreg volt és nem tudott hazamenni a vécére, illetve mellé is pisilt az utolsó egy évben inkontinencia miatt, de az egy teljesen más téma, és nincs köze az ivarossághoz, sem pedig a szobatisztasághoz.
3. jelölgetés pisivel: a jelölő bogyózáshoz hasonlóan a jelölőpisit szintén nem azért hagyja ott mert pisilnie kell és nem szobatiszta, hanem jelzésértékűen, szintén az emberszagú helyekre. Szokásosnál szagosabb, színesebb pisi lehet. Gomez eddig háromszor vagy négyszer dekorálta ki a kanapé párnáját (mindig ugyanabban a sarokban, úgy látszik, ott a legszagosabb a kanapé tőlünk :D), szerencsére mosható, tisztítható. Muszáj is, mert ha utána megérzi a saját szagát, vérszemet kap, és rendszeresen oda fog szokni, ami nem mókás. Kanapéból vagy más textilekből textilsamponnal lehet tisztítani, és persze amíg még friss, gyorsan felitatni papírtörlőkendővel, hogy minél kevesebb ideje legyen beivódni. Gomez per pillanat le van tiltva a kanapéról, ami azt jelenti, hogy csak akkor jöhet fel, ha mi is ott vagyunk, egyébként el van barikádozva (be van tolva elé az asztal, és a párnákkal akadályozzuk, hogy felmenjen). Már néhány hét alatt egész jól megszokta, hogy csak akkor jön, ha mi is ott vagyunk, így például ma még nem csináltunk barikádot, de nem is ment fel, mert nem érdekli.
4. jelölgetés spricceléssel: a spriccelés nem a pisi spriccelését jelenti, de ugyanonnan jön… rohadt büdös. Hála az égnek Áfonya soha nem csinálta, és eddig Gomez sem. Bízom benne, hogy nem is fogja.

Ezen kívül az ivaros nyúl nem csak a területet hanem az embereket is magáénak érezheti, és a testi vonzalmát is kifejezheti irántunk. Ennek cuki és aranyos verziója a dünnyögés és a körbe-körbe futkározás, követés — a kamatyolás és a vele járó harapás már kevésbé kellemes. Áfonya nem volt domináns pasi, életében talán ha kétszer jutott eszébe, hogy “rámhajt”, de félúton el is felejtette, hogy mit akart eredetileg. :D Gomez sem tűnik dominánsnak, semmi kamaty-próbálkozás nem volt még eddig, pedig már elég idős hozzá.

Ivartalanítani akkor kell, ha a nyuszi bármi olyat művel, amit nem bírsz elviselni — például erőszakos, kontrollálhatatlanul pisil és spriccel mindenhova… Egy korábbi nyuszink, Böbe (aki a nevével ellentétben fiú volt) nagyon szerette ezt a hobbit űzni, hozzá konkrétan nem lehetett úgy nyúlni, hogy ne értse félre, minden simogatásnál megmászta a kezünket, csípkedésekkel, karmolásokkal fűszerezve a repertoárt. A nyúlcsajoknak biztos bejön. Ez már könnyen kerülhet a “nem bírom” kategóriába. A bogyószedegetés és a néhány párnamosás még bőven belefér, kisbabaként nekünk se két perc volt megtanulni, hogy mit és hova kéne… :D Úgyhogy Gomez egyelőre úgy néz ki, hogy marad ivaros.

A következő rész tartalmából… Nemsokára először kap majd szárított bio petrezselymet, valószínűleg tetszeni fog neki, de kíváncsi vagyok, mit szól hozzá. :) Friss fűszernövényeket is ültetni fogok, így néha majd azokból is kap egy-egy levelet, sőt, salátát is vetek majd a balkonládába, mert az garantáltan vegyszermentes lesz neki. Várom, hogy mit reagál a melegebb időjárásra. Egyelőre úgy néz ki, a hidegfrontra érzékenyebb (a nyuszik nagyon könnyen ki tudnak készülni a frontoktól, még az emésztésük is leállhat, ami nagyon veszélyes). Amint beüt a hőség, bekapcsoljuk a légkondit, hogy ne kapjon hőgutát — részben ezért is szereltettük be anno, nem csak mi voltunk képtelenek dolgozni beltéri 35 fokban. Mindent a nyulakért.