Másfél hónapja voltunk az Az a bizonyos első év c. film bemutatóján (jegyet is sorsoltam rá), és még lógok az ajánlójával, ennek kapcsán azonban mindenféle párkapcsolati-házasságos téma megindult a fejemben, úgyhogy jöjjön most itt egy inkoherens bejegyzés, amelyben Micimackó és Malacka megismerkednek, nem ijednek meg, és összekötik az életüket. (Mindig is akartam ilyesmi alcímet írni.) A filmről A történet végét is lelövöm, ezért ha meg akarod nézni, ne olvasd el a következő bekezdést. A film arról szól, hogy két ember összeházasodik, majd egy év alatt szépen leépül a kapcsolatuk, megcsalják egymást, és a végén elválnak. Az egésznek az volt a kifutása valószínűleg, hogy csináljunk egy inverz-szerelmesfilmet, amikor az a poén, hogy mindketten végre alig várják, hogy megszabaduljanak a másiktól! És a végén lánykérés helyett elváláskérés lesz! Haha! Hát, annyira nem volt haha. Voltak benne aranyos poénok, de összességében engem az egész indítás zavart. Mi a fenét keresett ez a két ember együtt? Semmit nem tudtunk meg róluk, soha nem láttuk, hogy mit szeretnek a másikban, vagy milyen közös programjaik vannak, mitől működnek ők együtt, mint egy pár  -- ez pedig nem ártott volna a béküléshez. De tovább megyek: ha ez nincs, akkor eleve, mi a manónak házasodtak össze? Persze, tudom, azért, hogy elválhassanak, és kijöjjön a forgatókönyv szándéka. Egy filmben persze minden azért történik, hogy oda kanyarodjon a történet, ahova a szerzők szeretnék -- jó esetben ez teljesen életszerű és megmagyarázható, rosszabb esetben orronvágja a saját karaktereit, és derékba törve, erőszakkal úgy formálja őket, hogy rájuk sem ismerünk, mire elérnek a célba, mert annyira karakter-idegen a végkifejlet. Amikor majdnemhogy kiabálsz a mozivászonnal, hogy "de egy ilyen lány nem csinálna ilyet!", vagy "épp az előbb mutattad meg, mennyire szereti a feleségét, akkor minek csalja meg?!", az azt jelenti, hogy a történet írja a karaktert, és nem fordítva, vagyis önmagukból kifordult embereket adsz a nézőnek. Esélye se lesz senkinek szurkolni, senkivel azonosulni, mert csak idegesen ül a moziszékben, hogy már megint milyen önellentmondásba keveredtek a hősök. Nem kell, hogy szerethetők legyenek, de legalább az alap motivációik, mozgatórugóik legyenek tiszták, legyen kettőnél több karakterjegyük -- az, hogy "jóképű" és "gazdag", nem elég. Az emberek ennél árnyaltabbak. Szóval a film egynek jó volt, ha a poénok szintjén maradunk, de ha egy picit is hajlandó vagyok gondolkodni, akkor felhúzom ... Olvass tovább