Ha (még) nem tudsz szabadnapot kivenni, de már nagyon nyaralnál, vegyél fel otthon fürdőruhát, tegyél be egy lötyögős mixet, kortyolj jeges teát/kávét, limonádét, és élvezd a hangulatot. Ha van erkélyed, ülj ki napozni, fonj virágkoszorút, majszolj el egy jégkrémet, sétálj mezitláb a kerti fűben, és olvass egy könnyed regényt.
Raboljátok el egymást a pároddal! Mi néha, amikor mindenből elegünk van, így kalandozunk: az egyikünk kitalál valami programot, és nem szól előre a másiknak (gyakran neki is abban a pillanatban jut eszébe), csak azt mondja, hogy most rablás van, és indulunk. Kézenfogja és elviszi oda, és a másik útközben találgathat, hogy mi történik. Mentünk már így fagyizni, sétálni, étterembe, limonádézni… A hardcore verzió, amit a barátnőm csinált a párjával: csak annyit mondott, hogy pakoljon be a bőröndbe a srác, és a reptéren derült csak ki, hova utaznak. :) Kisebb verzióban is megvalósítható: HÉVvel Szentendrére, vonattal a Velencei tóra vagy Balatonra.
Ha zuhog az eső, vegyél fel egy jó nagy esőkabátot, és ülj ki a parkba egy padra, bámuld a tájat, a folyót, a tavat (különösen szépek esőben). Garantáltan egyedül leszel, és nem zavar senki.
A barátnőkkkel dobjátok be a közösbe,amitek van, és tartsatok szépülős napot! Ha nagyon lassan fogy a hajpakolásod, a kék körömlakkod, az arcradírod, gyűljetek össze, és használjátok egymás kencéit, nem kell egy-egy használatért mindent megvásárolnia mindenkinek. (Figyeljetek a higiéniára, fertőzésekre — ecsetekben, rúzsokkal, szempillaspirállal ne közösködjetek, csak olyan holmival, amiből biztonságosan tudtok kivenni: spatulával, tiszta kanállal.)
Igen, tök normális, ha jóval 13 éves kor után is teljesen bezsongsz egy „sztártól”, megnézed/elolvasod az összes interjúját, és tapsikolsz, ha vicceset mond vagy aranyos. Most, hogy már te is felnőtt vagy, megnézheted, hogy mi az, ami szimpatikus benne, és mit tudsz tőle tanulni: például azt, hogy milyen udvarias a rajongóival, jól öltözik, vagy kedvesen válaszol huszonharmadjára is ugyanarra a kérdésre. (I’m lookin’ at you, Amy.) Azt is érdemes megfigyelni, hogy miért vonzódsz hozzá mint emberhez (intellektuálisan, mert kedves, figyelmes, okos, jó a humora, tetszik a hozzáállása a munkájához, kreatív, azonos az érdeklődési körötök vagy értékrendetek stb.). Ez egy jel lehet arra, hogy igényled ezeket a tulajdonságokat a körülötted levő emberekben: barátokban, szerelmedben. Hollywoodon innen is ilyen embereket keress!
Menj piacra és hazafelé úton majszolj el valamit, amit vásároltál. (Én a mosatlan eper bűnébe szoktam esni, az se érdekel, ha ropog a fogam alatt a homok. :D)
Nyugodtan dicsérd az embereket a szemükbe. Sokszor hisszük azt, hogy „már biztos unják”, de nem, nem unják soha. Én pedig azt nem fogom soha megunni, amikor látom, hogy meghatódnak. A pozitív visszajelzés iszonyú fontos, főleg idegenektől — szóval ha jó volt a kiszolgálás egy helyes cukrászdában, vagy finom volt a fagyi, kedves volt a bolti eladó, mondd el neki, és köszönd meg! Nem magától értetődő, ha valaki szívét-lelkét beleteszi a munkába, és ahhoz, hogy tudja így folytatni, szüksége van a visszajelzésekre. (Azért fontos, hogy ne a családtagja, barátja mondja, mert őket képes figyelmen kívül hagyni: „csak azért mondják, mert ismernek.”)
Próbáljatok a legjobb barátoddal csak filmidézetekben, utalásokkal beszélgetni. Még nehezebb, ha egyetlen film vagy sorozat szövegéből származik az összes idézet. Dalszövegekkel is kipróbálhatjátok, a téma lehet egy együttes vagy egy album. :)
Mivel nem unod a dicséretet, így megdicsérlek most, nagyon tavaszias, nyárias, lendületes összeállítást hoztál össze! Mindegyik szuper! :)
Eddig én is csak bejelentősen vittem el meglepni a Kedvest (hogy az időpont adott volt, de a helyszínt, programot nem tudta), de az is olyan jó dolog :) Bár egyszer jól elszóltam magam…. :D ha meglepetést tervezek, nagyon nehéz nem elszólnom magam, mert annyira izgatott vagyok, főleg, ha úgy érzem, hogy tök szuper a meglepetésem. És egyik szülinapján a Kedvest egy mozival leptem meg. A Kaptár 4-et akarta megnézni, de én kijelentettem előzőleg, hogy azt én ugyan nem nézem meg vele. De végül jött a szülinapja, és úgy gondoltam, csak meglepem vele. Viszont azon a napon van a bátyám szülinapja is. Abban az évben úgy oldottam meg, hogy kedves üzenetet írtam a bátyámnak (az ajtaja előtt hagytam reggel) és hagytam ott némi pénzt, hogy menjen el sörözni a barátaival és ne haragudjon, de most elviszem a Kedvest moziba. Ő pedig egy tök aranyos sms-sel válaszolt du., hogy érezzük jól magunkat és semmi gond és a Kedvesemnek is boldog szülinapot. Az sms olvasása közben épp a Kedvessel buszoztunk hazafelé, én pedig jót mosolyogtam az sms-en, mire a Kedves megkérdezte, hogy min mosolygok, elmondtam, és közben azt is, hogy mert este moziba megyünk… elsőre le sem esett, hogy elszóltam magam, de utána olyan vörös volt a fejem, hogy milyen béna vagyok, nem tudok titkot tartani. Átszálltunk a villamosra, mikor mondta a Kedves, hogy reméli, nem a Kaptárt nézzük meg… én ott kész voltam, kiakadtam, a jegyeket már meg is vettem… mi történt, már nem akarja megnézni? De meg akarta, csak nem akarta, hogy én rosszul érezzem magam. Utána ő is magyarázkodott, hogy de örül neki, csak miattam aggódik meg ilyenek… Végül egészen elvoltam a filmmel (arra gondoltam, milyen vicces lehet tömegzombistatisztának lenni) és azóta már az 5-öt is megnéztük a szülinapján és várjuk a 6-ot :)
Amúgy a boltban én a mosollyal próbálkoztam. Van egy eladólány a húsos-sajtos pultnál, aki mindig olyan morcosnak tűnt. Korrekt volt, de morcos. Úgyhogy egyszer fogtam magam és végig a szemébe néztem, amíg kikértem a felvágottat, megköszöntem és elbúcsúztam, és mindvégig mosolyogtam. A végére egy félmosoly jelent meg az arcán, úgyhogy sikerélményem volt :) Bár a Kedves nagy viccesen hozzátette, hogy lehet, hogy csak azon mosolygott, hogy mit vigyorog rá ez a hülye… :P de azért remélem, hogy nem így volt. Meg a további szép napot kívánok is be szokott még jönni. Jó érzés emberként bánni az eladókkal, felszolgálókkal, hogy ők se unjanak bele az életükbe, munkájukba. És a kaját is meg szoktuk dicsérni, ha étterembe megyünk, és valami nagyon finom volt. Bár nem a szakács jön ki, de hátha eljut a fülébe. :)
En ezt az elrablost forgatom a fejemben napok ota. 14iken lesz a 8dik(!) hazassagi evfordulonk, tuleltuk a kritikus hetedik evet (csak vicc ,nem hiszek az ilyensmiben), es tervezgetem, hogy megkerem edesanyamat jojjon at a gyerkocokre vigyazni, ferjet pedig elrabolom egy rovid setara, talan megiszunk egy pohar bort valahol, es beszelgetunk, beszelgetunk, beszelgetunk (vegre egy kicsit), lefekvesre ugyis otthon kell lenni, mert a kicsi meg pici es szuksege van ram az elalvashoz.
….es az az esot bamulos is jol jonne , foleg a csend ami vele jar…
Most nézem a tumblr-ödet, állati jól áll ez a haj neked!!:)
Köszönöm! ♥ Tegnap vágattam le, január óta tervben volt (nézd meg a stílusmanifesztómat!).
emlékszem, anne hathawayes:))
Hétfő óta megszállottan idekattintgatok, hátha kiderül… Tanulom a türelmet :).
Miután kiderül, meg is unod, annyit fogok róla beszélni, úgyhogy élvezd még a nyugalmat! :D
Miért ne mondhatná el végre Via, hogy mi a „T”? :)
Mert még hiányzik hozzá egy-két dolog. :) Türelem tornaterem! Ez is T. :) (Én az én részemmel végeztem hétfőn, most még várok másra.)
milyen érdekes, h a hétvégét Amszterdamban töltöttem és elgondolkodtam azon, h valahogy a magyar nevelésben, szocializálódásban, akármiben nincs benne az, h megdicsérjük egymást, csak csendben megköszönünk valamit és nem mondjuk el, h igazából mennyire jó volt, mennyire élveztük.. ott úgy éreztem, h sokkal nyitottabbak az emberek, másképp viselkednek..
bolhapiacon is voltunk, nézegettem egy zakót, de soknak találtam az árát, így visszatettem és továbbsétáltam, mire a lány utánam kiáltott egy olcsóbb árat, visszamentem, felpróbáltam,de sajnos kicsi volt..együtt szomorkodtunk ezen, majd a lány nagyon kedvesen azt mondta, h csak úgy by the way a zakó, amit viselek szintén nagyon szuper:)
én szeretek megdícsérni másokat amúgy, jó látni az örömüket:)
A rablás nagyon jó, tényleg mindenki próbálja ki, mi is rendszeres csináljuk (bár nem így hívjuk), mi is voltunk már így fagyizni, étteremben, kávézóban, de még színházban is :) Nálunk nem ennyire spontán, hogy kézenfogjuk a másikat, hanem az időpont előre be van jelentve, hogy mondjuk jövő szerdán este megyünk valahová, ne csinálj programot. Persze egy fagyizásnál ez egy aznapi mikor végzel ma kérdéssé változik :)
Eszméletlen ötletek, ahogy olvastam szinte mind lejátszódott a szemem előtt, hogy kivel, mikor, hol lehetne/fogom megvalósítani! ;)
A rablós azért tetszett különösen, mert páros, az esőkabátos pedig mert egyedül maradós, amire néha nagy szüksége van az embernek.
A dicséretre én is mostanában jöttem rá, hogy milyen jól esik, főleg olyanoktól, akiket alig ismerek. Elkezdtem visszaadni én is, és meglepődtem, hogy tényleg milyen erős hatást vált ki a másikból. Nagyon meghatódnak, jó ezt érezni. <3
Örülök, hogy tetszettek! Saját tapasztalat íratta velem is az összeset. :) Nekem is olyan jól tud esni a kedves szó, és jó tovább adni! :)
Az idézetekben beszélés nálunk a Jóbarátokból önkéntelenül is szokott sikerülni. :D : )