Két éves voltam, amikor elkezdtem felismerni a betűket. A régi SZTK tetejére ki volt írva nagy betűkkel, hogy Casco. Zsuzskó mamival buszoztunk, és elkezdtem mondani, hogy „Cica betű, Azi betű, Skála betű, Cica betű, Óra betű”. Azóta is meséli. (Azinak hívták a papagájunkat, a Skálát meg nem kell magyaráznom, 87-et írtunk. :D)
Itt még csak püföltem a billentyűket.
Öt évesen kezdtem írni — kicsit görbék és ferdék voltak, de olvasható. Az elektromos írógép teljesen magával ragadott, azon is írtam néhány soros leírásokat, meséket. Az egyik angol sztori még meg is van. Az a címe, hogy „The rabbit„, és van benne egy olyan sor, hogy „the rabbit has a mastash” (gy.k.: mustache). Kis történeteket, fogalmazásokat rendszeresen firkantottam, az irodalomóra volt a kedvencem, főleg, ha nem esszét kellett írni, hanem kreatívan dőlhetett belőlem a szöveg. A Hamlet egérfogó-jelenetét film noiros, nyomozós-leleplezős verzióban álmodtam újra, amikor kortárs környezetben kellett újraértelmezni a darabot. Harmadikban Gy-vel bábmesét írtunk, ötödikben szintén vele és V-vel átírtuk viccesre a János Vitézt (csak az elejét, mert aztán elfáradtunk, de rímelt is, és tényleg vicces volt), és közös magazint is alapítottunk. Az unokatesóimmal színdarabokat írtunk, és előadtuk a családnak. Rengeteget olvastam, mindig imádtam azokat a történeteket, ahol a főhős írt, akár újságnak, akár regényt, vagy bármilyen köze volt az íráshoz. Anne Shirley nem véletlenül lett a kedvencem, de az Édesvölgyi Suliban is azért szerettem Elizabethet, mert a suliújságnak dolgozott. Közben gyakran naplóztam, kiírtam magamból a gondolatokat, felismeréseket. 12 évesen kezdtem el hosszabb szövegeket írni — regénykezdeményeket, novellákat. Volt köztük sci-fi, romantikus, még versek is, de leginkább a krimikkel foglalkoztam. Több ezer oldalnyi bűntényes történetem van sármos és kiismerhetetlen detektívekről, rafinált főgonoszokról, hűséges sidekick-ekről. Sok nyáron át ők voltak a barátaim. Amikor 14 évesen találkoztam egy fiúval, és kiderült, hogy ő is ír történeteket, rögtön megvolt a közös hang. Később neki is kijutott az írásaimból: ő kapta a verseim nagy részét. Az írás mindig is alapvető kifejezőeszköz volt számomra, és soha nem volt olyan időszak, hogy ne írtam volna valamit — akár fikciót, akár nem fikciót. Végül a regényhősnőkhöz hasonlóan én is dolgoztam suliújságban, készítettem interjúkat, összefoglalókat, de írtam még fanfictiont is a múlt század vége felé. A neten azóta publikálok, hogy bekötötték — mindig volt valamilyen honlapom, ahova írhattam épp az engem foglalkoztató dolgokról, legyen az rajzfilm, tévésorozat, vagy ez a blog itt. Ezt mind azért írtam csak le, hogy a következőket kontextusban tudjátok értelmezni. :)
Tavaly ősszel kaptam egy olyan kérdést, amire sok lány vágyik. Nem, nem a „hozzám jössz feleségül?”, bár az se volt rossz. ;) A kérdés egy kiadótól érkezett, és így szólt: „Nem akarsz könyvet írni?” Hát hogy ne akarnék! Amióta tudom, hogy lehet olyat, szeretnék, és vártam az alkalmat. Eljött az idő, eljött az alkalom. JÚNIUSBAN MEGJELENIK AZ ELSŐ KÖNYVEM! Oldalszámokkal, könyvillattal, a gerincén a nevemmel (és a kiadóval: BOOKLINE!), meg minden! Rendes könyv, könyvesboltok polcán! Az enyém!!!!! Nincs elég felkiáltójel a világon, ami kifejezhetné, mit érzek — a sikítozós, fel-le ugrálós eksztázistól az izgalomtól bekövetkezett teljes mozdulatlanságig minden van benne. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez életem egyik csúcspontja, és gyerekkorom óta várok erre a pillanatra. Szóval bemutatom őt…
Farkas Lívia:
Ennél zöldebb nem lesz
Útmutató azoknak a nőknek, akiknek elege van a toporgásból
Régóta motoszkált a fejemben egy olyan könyv, ami nem csak arra bíztat, hogy lépj a saját utadra, ne érdekeljenek az elvárások, vállald fel magad, lépj ki a komfortzónádból, hanem azt is megmondja, ezt mégis hogyan érhetnéd el. Olyan könyvet szerettem volna írni, ami kéznél lesz, ha úgy érzed, elvesztél, össze vagy zavarodva, nem tudod, hova tovább, és segítségre van szükséged. Ez a legjobb megoldás az után, hogy klónozom magam és egyenként trenírozok mindenkit. :)
A kézikönyvként használható kötetben tíz állomásra osztottam a tervezést az ötleteléstől a nehézségeken át a sikerig. Ezek az állomások folyamatosan ismétlődnek, ezért miután megállapítottad, hogy éppen melyikben vagy, ott lesz a mankó a könyvben, ami segít eligazodni. Mindegyik állomáshoz több tucat, minimális eszközigényű (toll, papír) gyakorlatot írtam. Ilyen szempontból a könyv interaktív, hiszen a gyakorlatok másik felét, a válaszaidat neked kell megtalálnod. Segítek kitalálni, hogy mi is az, ami téged boldoggá tesz az életedben (hiszen ezt nem találhatja ki helyetted senki :)), hogyan lépj túl a kifogásokon, félelmeken, hogyan tudod elérhető szakaszokrare felosztani a célodat, hogyan oszd be az idődet és teendőidet és teremts megfelelő körülményeket a munkához, hogyan tudsz súlyozni, mérlegelni, miként tudsz reagálni a változó tényezőkre, hogyan tudod kezelni a külső befolyásokat, stresszt, feszültségeket, mélypontokat, sikereket, kudarcokat, és hogyan tudod megőrizni azt a nyitottságot, kíváncsiságot és örömet, ami már a célodhoz vezető utat is fantasztikussá teszi.
Apu — egy városi legenda nyomán — gyakran szólt rá a tökörésző vezetőkre, amikor már zöld volt a lámpa, hogy ne húzzák tovább az idejüket, mert Ennél zöldebb nem lesz. Innen hát a cím. Én megadtam a zöld jelzést, a könyvben pedig benne van minden, ami a többihez szükséges.
A könyv borítóját jövő héten hozom (még gyúródik, de csodaszép lesz!!), és jövő héttől már elő is jegyezhetitek! Addig jön egy kis mese arról, hogy hogyan is készült… :)
Így készült a könyv
Nyilvánvaló volt, hogy az én „blogkönyvem” nem egy válogatás lesz a cikkekből, amiket eddig megírtam. Újat akartam nyújtani, természetesen megőrizve a blog szellemiségét, de túlmutatva annál. Olyat, ami a régi olvasóknak is értékes lehet, és az újaknál is megállja a helyét a blog ismerete nélkül is.
Az elmúlt hónapokat egy teljesen más világban éltem, és teljesen más szinten tapasztaltam meg, hogy így is lehet írni. Amikor úgy éreztem, hogy kész, ennyi volt, kiadtam magamból mindent, üres a kút (és jött a pánik, hogy „de ez még nem elég!”), akkor volt egy akkora áttörés, hogy még órákig nem tudtam aludni, mert írtam és írtam.
Azt képzeltem, hogy könyvet írni majd úgy fogok, hogy szépen leülök a kis asztalkámhoz, összekészítem a jegyzeteimet, és szép sorban haladok a fejezeteken: ha végeztem az egyikkel, akkor jön a következő. Meglepett, hogy amennyire a fikciós regényekben önálló életet élnek a szereplők, egy szereplő nélküli könyvnek is saját tudata van, és arra megy, amerre ő akar. Hiába találtam ki, hogy a harmadik fejezetet fogom írni, ha a hatodikhoz jutott eszembe ötlet. Hiába gondotlam úgy, hogy a második már kész van, ha később még eszembe jutott valami iszonyúan fontos, aminek ott kell szerepelnie. Formálódott, alakult, új kanyarokat vett, de így lett jó, így lett kerek egész.
Azt hittem, majd reggelente szépen felkelek, és elkezdem a munkát. Ebből általában reggelente fekvés lett. :) Azt képzeltem, majd laptoppal elmegyek kávézókba, parkokba, nézem az embereket, és úgy fogok írni. Ehelyett lett a 6 hét szobafogság meg a bronchitis. Szép, rendezett füzetecskék helyett mindenhol cetlik voltak, és ceruzák, és félmondatok és ötletek — Gomez volt, amelyiket meg is kezdte, de semmi fontosat nem evett meg. :)
Azt hittem, majd szépen minden nap tornázom, pihenek, beosztom az időmet. Ehelyett jött a folyamatos írás, és a teljes remete-lét. A könyv eleje óta mindent lemondtam, most ez a fontos, námbervánprájöriti. A blogon is érezhettétek (és szerintem éreztétek is), hogy nem tudok osztódni: véges számú kapacitásom van, és nem bírok két, teljes embert kívánó munkát 100%-on nyomni. Úgyhogy nem is erőltettem. Voltak napok, amikor jutott a blogra 20-30%, volt, amikor nem jutott semmi. Néha csak a bloggal foglalkoztam és a könyvvel nem; ebből volt a kevesebb. Olyan sokszor akartam mondani, hogy itt vagyok, írok ám Nektek, csak még nem látjátok, de majd mindjárt, és tök jó lesz…
A könyv lelkileg hatalmas utazás volt nekem — befelé. Felboncoltam a saját működésemet, az ösztönös és tudatos döntéseket egyaránt megvizsgálva. Kérdéseket tettem fel magamnak: Mi alapján döntöttél így? Honnan tudtad, hogy az jó lesz? Hogyan tudtad megállapítani, hogy mi a legmegfelelőbb? Hogyan tudtad elengedni? Hogyan tudtál arra figyelni, ami fontos, és nem törődni azzal, ami nem? Mi alapján adtad azt a tanácsot, ami utána tényleg működött? A legjobb kérdés egyébként a „miért?„, gyakran hívtam segítségül a hároméves Via módszerét, aki — minden hároméveshez hasonlóan — mást se tudott kérdezni. De miért? És azt miért? Ádámmal rengeteget beszélgettünk a könyv témáiról, és sok felismerésem ezekben a beszélgetésekben született meg. A végén mindig eljutottam egy válaszig, ami sokszor engem is meglepett. Olyan gyakorlatokat írtam a különböző területekhez, hogy reprodukálható legyen az eredmény, és ne annyi legyen az utasítás, hogy „oldd meg”. :D Az írás során gyakran futottam azokba a problémákba, amelyekről éppen írtam — halogatás, prioritások, stressz, külső befolyások, kimerültség, időbeosztás. Csodálatos volt, hogy ilyenkor terepen gyakorolhattam még, és további felismeréseket adott a helyzet.
A munka ideje alatt egy csomó minden megerősített a könyv szükségességében — rengeteg olyan hozzászólást, e-mailt kaptam, ami egybe vágott azzal, amin már dolgoztam, és igazolta, hogy jó témákat választottam. Köszönöm szépen, bár nem tudtátok, akkor is nagyon sokat segített a folytatásban. Bízom benne, hogy örülni fogtok a kész könyvnek. Hétfőn leadtam a kéziratot (az volt a T!), már a szerkesztő is végigment a szövegen, nemsokára surrogni fognak a nyomdagépek! Én pedig próbálok magamhoz térni (ilyen kicsi kacsa vagyok néha még), felfogni, ami történik, végre kialudni magam, de nem bírom magamban tartani az örömömet.
Köszönöm Nektek a türelmet és hogy lehetővé tettétek, hogy írjak; a családomnak és a barátoknak a támogatást most és az elmúlt ~28 évben is; a kiadómnak a bizalmat, az útmutatást és a lehetőséget; és végül de nem utolsó sorban Ádámnak a rengeteg segítséget. Mindig tudta, mit kell kérdezni, hogy örömmel lelkesedéssel bíztatott még hajnali háromkor is, szorgalmasan jegyzetelte, amit fel-alá járkálva hadarok, szólt, ha kimaradt a mondataimból az állítmány, és egyáltalán, hogy végig kísért ebben a hihetetlenül izgalmas időszakban. És hogy fogja a kezem az előttünk álló előtt, ami ki tudja, mit hoz. (És éssel nem kezdünk mondatot, de nem érdekel.) ♥ Ja, és világbéke.
Borzasztóan izgulok, hogy mit fogtok majd szólni hozzá, alig várom, hogy olvassátok. A következő hetekben folyamatosan beszámolok majd a könyvvel kapcsolatos fejleményekről, megjelenési dátumról, és minden egyébről. Másról se fogok tudni beszélni!! :))
Két hosszú év után végre TALÁN megkapom karácsonyra :D már alig várom.
De jó!! :) Majd fotózd le, szeretem látni a karácsonyfa alatt őket! :)
Végre sikerült megvennem.Nagyon örültem neki!!
DEDIKÁLÁS A KÖNYVHÉTEN!
Hol? Budapest, Vörösmarty tér, Bookline stand
Mikor? 2013. június 9., vasárnap. 15:00-16:00
Gyertek! ♥ https://www.facebook.com/events/377392579031911
Megrendelve!
Szia Via!
Gratulálok a könyvedhez, biztos vagyok benne, hogy nagyon fog tetszeni :)
Azt szeretném kérdezni, hogy kapható lesz-e majd a könyvesboltokban is pl: Alexandra, Líra, vagy csak a Bookline-on lehet rendelni? :)
Persze, ha csak ott, akkor mindenképp meg fogom rendelni, de nekem könnyebb lenne, ha boltban is meg lehetne vásárolni, Ettől függetlenül én meg fogom venni, ha így, ha úgy :)
Lesz boltokban is! :)
Kedves Via!
Mar napok ota akarok bejegyzest irni, de eppen a napokban voltak gondok a gepemmel es „kenyszerinternetelvonon ” voltam. Gratulalok a konyvedhez, hiszen ez egy valora valt alom szamodra. Normalis esetben az az igazsag, hogy temajat tekintve nem igazan keltene fel az erdeklodesemet, tul sok hasonlo temaju konyvbe botlottam mostansag es szamomra mindenik tul instant leves szagu, izu ,allagu volt ( tudod mikor elakarjak hitetni az emberrel ,hogy nemi por es forro viz hozzaadasaval lepipalod a nagyid egesz nap gyongyozve keszulo husleveset, aztan az eredmeny magaert beszel), hogy megis nagy kesztetest erzek az elolvasasara, az az ,hogy kornyezetemben nagyon keves embernel ereztem azt mint nalad : hogy tokeletesen harmoniaban el onmagaval, ket labbal all a foldon, optimistan nez a jovobe, vannak almai es van benne kitartas, hogy megis valositsa azokat. Egy ilyen embertol tudom, hogy en is tanulhatnek, egy picit irigykedem is rad (persze csak a jo ertelemben), mert en tele vagyok gatlasokkal, es bizonytalansaggal, es sokszor erzem, hogy csak taszitom a szekeret, de azt sem tudom merre tartok. Gratulalok a szuleidnek is, mert ugy latom , hogy sikerult atadniuk azt az egeszseges onbizalmat, eletszeretetet, es otimizmust amit minden gyereknek meg kene kapnia a szuleitol, hogy teljes erteku felnott valjon belole, aki tudja mit szeretne, van benne kitartas, empatia masok irant es kepes kulombseget tenni jo es rossz kozott.
Igy aztan ,en mindenkeppen olvasod leszek, ahogy itt a blogon is. Remelem nem tunik hizelgesnek ez az egesz amit leirtam, de tenyleg jo embernek tartalak es peldakepenk is, meg igy szemelyes ismerettseg nelkul is.
Szia!
Egyáltalán nem volt hízelgés, köszönöm szépen., hogy megírtad. Én sem szeretem az instant könyveket, ebben sem ígérhetek mást, mint Churchill (verejték, könnyek), csak sokkal jobb lesz a vége, mint egy háborúnak. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit szólsz majd hozzá!
Én is szeretnék gratulálni :)
Illetve érdekelne az a dolog, hogy te mennyire beszélsz jól angolul, vagy ennek a szála hova nyúlik vissza? Esetleg erről is hallhatunk majd egy kis történetet? Itt is írtad, hogy már kiskorodban „nyuszinak van bajsza” szinte majdnem pörfektül ment angolul!
Én szeretnék erről is olvasni valami kis történetet :)
Még egyszer gratulálok és ha kijön a könyv, minél hamarabb be fogom szerezni!! :)
Apu angoltanár (is, többek között ♥), ezért — bár soha nem tanított, és soha nem is hagytam, hogy tanítson: makacsságból, önfejűségből, mert egyedül akartam megszerezni a tudást — elég hamar ki voltam téve a nyelvnek, ami jó alapot adott. Egy csereösztöndíj miatt 10 hónapot töltöttünk családilag az Államokban. Jó kalandos volt, egy szál bőrönddel mentünk, a charity shopokból még mindig vannak cuccaink, lett egy rozzant autónk, utazgattunk, lefulladtunk, és tényleg nagyon vagány volt minden szempontból, rátermettséget tanultunk, és persze tök nem olyan volt, mint az ember Amerikát elképzeli. Nem volt például kolbászból a kerítés, az emberek állandó kényszervigyorától már akkor is kirázott a hideg, főzni alig tudtak (anyu volt a fehér holló), nem lett mindenki automatikusan gazdag, aki kiment (ezt a hazatérés után nehezményezték rajtunk, hogy miért nem lóg rólunk az arany, és miért nem Cadillackel gurulunk be a szoci lakótelepre. :D) Volt viszont helyette Tornado Warning, kinti magyar közösségek rivalizálása, egymás fülét leharapó középiskolások (apu irodalmat tanított nekik — potyára, a bevándorlókon kívül senki nem értékelte), fémdetektor a gimi bejáratánál, hogy ne vigyenek be késeket a „gyerekek”, meg ami a nagykönyvben nincs megírva. :D Sokat tanultam arról, hogy nem minden az, aminek látszik, és hogy amíg saját tapasztalatod nincs valamiről, addig hiába képzelegsz róla, „terepen” más lesz az eredmény. Attól, hogy megérkezel egy új helyszínre, a problémákat még viszed magaddal, amíg azokat nem oldod meg, tök mindegy, milyen Álmok Földjére érkezel, nem fogsz tudni elindulni. Ha viszont rendben vagy, akkor bárhova utazhatsz, mindenhol helyt tudsz állni, feltalálod magad.
Nyelvileg az az érdekes, hogy ott jártam egy ideig az állami oviba, ahol megtanultam írni, olvasni, és egy ösztönös nyelvtanulás alakult ki nálam: az anyanyelvvel párhuzamosan sajátítottam el a nyelvtani szabályokat. (Nemrég vettem fel a kapcsolatot Facebookon a kinti óvónénimmel, emlékezett rám, pedig huszonsok éve beszéltünk utoljára, és annyira aranyos volt.) Az angolszász kultúrában is sokat adott nekem az a tíz hónap, hiszen közvetlen közelről voltam kitéve a Szezám Utcának, a Disney szereplőknek, Mr. Rogersnek és egy csomó olyan mesének, történetnek, tévéműsornak, zenének, könyvnek, ami ide már el se jutott. Nekem a gyerekkorom részei.
Ahhoz képest, hogy attól kezdve többet nem éltem külföldön, ez szépen leülepedett, megalapozta a későbbieket, bár utána sokáig csak lappangott. A legintenzívebb nyelvi fejlődésem 17-18 éves korom után kezdődött, amikor is eredeti nyelven kezdtem olvasni, írni (fórumon, chatszobákban, netes közösségekben), illetve filmeket nézni, iszonytató mennyiségben. :) Éljen az internet! Mostanra anyanyelvi szinten beszélem az angolt, az akcentusom valahol félúton van a brit és az amerikai között (az előbbi felé hajlik), bár ha akarom, direkt el tudom torzítani minden irányba, chav-től skótig.
A nyelvészethez a mai napig nem konyítok, az egyetemen is vért izzadtam vele, mivel nem intézményesítve tanultam a nyelvet. A szabályokat használom, de nem tudom. Ezért is vagyok képtelen angolt tanítani, nem is végeztem el a tanárképzést, minek. Azért úgy kell mondani, mert úgy hangzik jól — ez viszont nem túl nagy segítség egy diáknak. :)
Hát valahogy így. Majd lehet, hogy egyszer ezt is megírom, de nem megyek sehova, lesz még bőven időm mesélni! :)
Nagyszerű kis történet :)) Kár, hogy engem nem oviban tanítottak meg egy másik nyelvre, most kicsit irigykedek :P
De az biztos, hogy jó kis alapot adott ez így neked. Én mai napig szenvedek a nyelvtani részével, ha bár néha jön ösztönösen, hogy „mert ez jól hangzik így és az kell oda” stílus. Habár én anglisztikát is tanulok, vért izzadtam a nyelvtan miatt, habár magát a nyelvet nagyon szeretem és szeretek is olvasni. :)
Nem is igazán az a fontos, hogy valaki tanítson: „na kislányom, a kutyát úgy mondják, hogy dog”. Az a lényeg, hogy halld az élő nyelvet, beleivódjon a fejedbe a beszéddallam, a kiejtés (ha nem hallottad gyerekként a hangkészletet, a th-t pl. iszonyú nehéz lesz később rendesen kimondanod, akkor lesznek a magyarított t/d vagy sz megoldások. Áj szink disz iz a gud ájdía.). De az ilyen fajta mély tudáshoz az is elég, ha ki vagy téve a nyelvnek: hallasz angol zenét, filmet, természetes beszédet. Nem vagyok híve az intézményesített nyelvtanulásnak gyerekkorban, tanuljon meg előbb az anyanyelvén, vagy anyanyelvi környezetben tanuljon több nyelven (pl. a szülők különböző anyanyelvűek, ezért mindkettőtől organikusan sajátítja el a nyelveket). Ha pedig egy szülő keveri a nyelveket, és felváltva beszél angolul és magyarul a gyerekéhez, akkor szegény gyerek nem tudja megkülönböztetni a jeleket, és a mixnyelvet fogja megtanulni. Muszáj a jelrendszert egyértelműen azonosítania: anyu így beszél, apu úgy beszél. És akkor tudni fogja, hogy pl. az angol az anyu-nyelv, a magyar meg az apu-nyelv, és szeparáltan sajátítja el. De olyan nem lehet, hogy kevered, mert abból lesz az, hogy „Drága kicsi lányom, let me tell you a bedtime story about egy kis hercegnőről, aki nagyon szívesen went horseriding after a nap lement.”
De nyugi, nem vagy még lemaradva, gyakorolj, a net fantasztikus lehetőség, nézz a youtube-on riportokat, interjúkat, dokumentumfilmeket, realityket! Az lényegében anyanyelvi környezet!
Köszi az ötleteket!
Nagyon szeretek filmeket, sorozatokat nézni angolul, természetesen felirat nélkül, mert akkor az úgy borzalmas. Ha tehetem akkor olvasok, de inkább a tantárgyakhoz kapcsolódó anyagokat szoktam olvasni. Ha tehetem akkor mennék angliába, főleg nyelvtanulás szempontjából, mert szeretnék jobban beszélni angolul. Az angol tanárom meg is jegyezte, hogy tudom én az anyagot (egy vizsga folyamán), csak nem tudom normálisan kifejezni magam, mert kevés a szókincsem. Ha van időm és végre lazíthatok, akkor a BBC rádiót is szoktam hallgatni, azok az akcentusok, jajj nagyon jók! :D
Én legalább is a britt akcentust nagyon szeretem, az sokkal szebb, ha bár néha nehéz megérteni. Volt egy ír származású tanárom is, hát ittam a szavait, annyira jó volt hallgatni az akcentusát, csak néha nem tudtam ki venni hogy mit is beszél. Esetleg szókincsgyarapításhoz mit tudnál még ajánlani??
Ugyanezeket (film, rádió, könyv, net), minden nap kitartóan, éveken keresztül. Gyors módszer nincs! :)
Nagyon-nagyon örülök és gratulálok Via.Én is fogok rendelni a könyvedből egy Magyarországi cimre és kiküldettem magamnak.Alig várom,hogy olvassam.
Zsóka
Drága Via!
Igen! Igen! Évek óta rendszeres olvasód vagyok itt, és már nagyon várom, hogy könyv formában is olvashassam az írásaidat! Gratulálok!
Kriszta
Köszönöm szépen! ♥
Imádat……már alig várom!!! És igen, (bocsi, éssel nem kezdünk mondatot :-) ) aktuális a téma, és igen, biztos hogy sokat fog adni.
Előre is gratulálok!!
Köszönöm! Remélem, utólag is fogsz majd, mert tényleg tetszeni fog. :)
Hatalmasnagy gratula!
Jó régóta nem áll módomban könyveket venni, főleg nem ilyeneket, de ez más lesz, erre akárhogy is összespórolom a pénzt. Kell nekem a polcra egy saját Via! ;-)
Ja, és ez a hír lendületet adott, hogy újra nekifeküdjek a saját könyvemnek, amit hetek, tán hónapok óta hanyagolok. Elvégre ennél zöldebb nem lesz.
:)) Köszönöm a bizalmat! És jó munkát, nem könnyű, de megéri. És majd aztán én is kérek egy eredeti zeugmát a polcomra. :))
Az „Itt még csak püföltem a billentyűket.” pont úgy hangzik, mint egy képaláírás. Nem tartozna ahhoz véletlenül egy aranyos gyerekkori fotó? :-)
Ott van! Nem jön be?
Nem tudom, nálam nem látszik. Megint az én készülékemben van a hiba?
Nyomogasd az F5-öt, ott kell lennie.
Nem segít, már a poszt kikerülése óta nem látszik. Megnézem más böngészővel is, pill.
Addig is nem akarsz adni a képhez egy linket? Nehogy már lemaradjak gyerek-magadról :-)
Nehogy, nem tudom, hogy aludnál nélküle! :D
https://www.urban-eve.hu/wp-content/uploads/2011/06/bebiblog.jpg
Fura, Operában ott van a kép (nagyon cuki :) ), és a poszt tetején a „Ha most jársz nálam először…” szöveg is. Firefoxban egyiket sem látom.
Az a szöveg a cookie miatt jelenik meg, az első három alkalommal, aztán többet nem. Új böngésző, új cookie. :)
Gratulálok a könyvhöz! :)
Remélem, hogy újra a régi lesz a blogod is, már épp reklamálni akartam, hogy mostanában kicsit leszoktam rólad :( Én azokhoz tartozom, akit inkább a konkrét tartalom érdekel, a kihívás/hétfő/csütörtök nem igazán, így az elmúlt hetekben nem igazán találtam a helyemet „Nálad”
Nézz körül, már írtam új bejegyzéseket péntek óta, és a jövőben is lesz mindenféle. :) Sajnos még saját célból se tudom klónozni magam, de véges folyamat volt a könyv, be kellett vállalnom így, nem örökre szólt a takarékláng a blognak.
Kedves Via, kiváncsian várom a könyvedet, örülök az örömödnek, meg persze annak is, hogy nem ellaposodtál, hanem másra fókuszáltál az elmúlt hónapokban :)
Valamerre mindig „púposodok”, csak nem mindig látjátok azonnal. :)
Gratulálok Via! Általában eligazgatom az életem, de ha lehetőségem lesz, megveszem a könyved – jobb néha tudatosítani a módszereket. Hatalmas változás előtt áll az életem, igazi felnőtt életszakasz határokhoz érek, jól fog jönni.
A könyved még nem olvashattuk, de maga a tény, a sikered nagyon sokat ad számomra. Hogy megmutattad, hogy igenis lehet pozitívan érvényesülni, nem másokat lehúzva-eltiporva… Hogy nem csak háttérrel, kapcsolatokkal és szerencsével lehet előrejutni, hanem a kemény munka a siker kulcsa. Ez nekem nagy megerősítés és sokat jelent, köszönöm! :)
Nincs mit! Hosszú távon mindig a becsületes munka a legkifizetődőbb. :)
Kedves Via,gratulalok ehhez az oriasi teljesitmenyhez es kivanom hamarosan eljon a kavezo-teraszan-ucsorgo-jegyzetelo idoszak is,pihenni- toltekezni kotelezo!koszonom eddigi eveket es kivancsian varom a papirverziot!legjobbakat,bea
Köszönöm! Töltekezem bőven, szunyókálok délután, nagyokat sétálok, élvezem a napsütést… jó időszak ez most. :)
Szívből gratulálok! Úgy érzem, lesz még jó pár ilyen csúcspontod még az életben! Fantasztikus érzés lehet! Nekem a gyerek születése volt ilyen euforikus :)
Írjál még sokat, ilyen igényeset, amit megszoktunk.
Szerettetel: Anid
Én is remélem, ez csak egy volt a sok közül! :)
jaja, igazából viccnek szántam:) csak lefelejtettem az idézőjelet. a Via amúgy is sokkal jobb név:)
hű, én is gratulálok! sokszor olvasom a blogodat, és többször gondoltam, ideje lenne már, hogy írj egy könyvet! ügyes vagy, ez nagyon nagy meló, és mellette még a blogot is vitted! sok sikert a magyar m.s.nak:) (de a kudarcait spórold meg:) )
Köszönöm! De nem akarok Martha lenni. Via akarok lenni. :) Van élet a terítésen és a takarításon túl is, engem az jobban érdekel. Nem vágyom Martha nyomdokaira. Kitaposom a saját utam. :)
Beethoven meg a zene Mozartja. :D
Gratulálok a könyvedhez! Nagyon örülök a sikereidnek, és remélem, hogy a kis újszülött mellett is majd lesz időm olvasni Téged online és nyomtatott formában egyaránt. Maradj mindig ilyen!!! <3
Azon vagyok! :) Köszönöm!
Hihetetlen boldogság tűnik ki a soraidból. Példakép vagy, nincs olyan, amit ne érhetnél el. Sugárzol! :) Nagyon örülök a könyvnek, biztosan meg is fogom venni.
Ez rátok is igaz, a kemény munka nem privilégium, hanem döntés kérdése. :)
Amikor láttam, h be fogsz jelenteni egy nagy dolgot, akkor (bevallom) egy babára gondoltam, de utána gondolva; egy könyv is egy gyermek, aki a tiéd, te szülted, és örökké veled lesz, nem? :)
Minden elismerésem, tiszta szívből gratulálok!!!
Hol is lehet előjegyezni akkor? :D
A gyerekemet sosem jelenteném így be mézesmadzaggal meg beharangozóval, a szülés nem marketingkampány, hanem magánügy. :) A könyvem a munkám, a blogom a munkám, a családom más tészta, és teljesen más bánásmódot igényel. A jövőben is biztosak lehettek abban, hogy nem fogok lebegtetni semmit a terhességgel kapcsolatban, ha el akarom mondani, egyértelműen elmondom, ha pedig nem, akkor nem. Mindennemű vérvétel és émelygés a szokásos betegségeim velejárói, kár kombinálni. :) Ha annyi gyerekem lenne, ahányszor már terhesnek gondoltak, tele lenne bébivel a lakás. :D
A könyvem annyiban nem gyerek, hogy ugyannyira a tiétek is, mint az enyém, sőt, nálatok új élete lesz majd, mindenkinél különböző attól függően, mit hoztok ki belőle.
Előjegyzési link jövő héten lesz! :)
Szerintem én is megveszem a barátnőmnek, a nyár vége sok nagy változást tartogat számára, és mostanában nincs vmi jó passzban, sajna én sem tudom fogni úgy a kezét ahogy szeretném.
Majd ha megjelenik a könyved, elolvasom és döntök :-)
Bele tudsz majd lapozni, és remélem, mások visszajelzései is segítenek majd! :)
Csodás hír, teljesen meghatódtam, és azt érzem, „igen, az én Viám”. Évek óta olvaslak, nemrég regisztráltam, és most először kommentelek, „igen, az én Viámnak”. Nagyon büszke vagyok Rád, a könyv biztos szuper lesz, alig várom, hogy dedikáld nekem, és belevethessem magam az aktív olvasásba!
Kedves vagy, köszönöm!
Gratulálok,Via!
Minden napi program ránézni a blogodra,mert örömet és életkedvet sugároz :-) és ebben a rohanó,stresszes világban ez KINCS!
Az meg,hogy mindez könyv formában kézzelfogható lesz…:-)
Nagyon várom a könyvedet,biztosan beszerzem (és a barátnőimnek is)!
:)) Köszönöm! Más is írta, hogy mindenkinek megveszi szülinapra-karácsonyra. :D
Csodálatos a lelkesedésed, Via, nagyon sokszor bátorítottál már engem is az írásaiddal, vagy megmutattad, milyen úton tudom pont azt megtenni, amit szeretnék, anélkül, hogy rám erőltetnéd a te elképzelésedet. Fantasztikus, mit tudsz kihozni az emberekből. :) Már ebből az bejegyzésedből is kaptam újabb üzenetet, Köszönöm, hogy ilyen következetes vagy és neked tényleg ezt kell csinálnod! :) Nagyon gratulálok, csodálatos, amit elértél, kíváncsi vagyok és nagyon várom a könyvedet! Én is Veled örülök ennek a sikernek!! :)
Köszönöm! Örülök, hogy ez így átjön. :)
Szívből gratulálok Via! Valóban lehetett érezni a blogon az utóbbi időben, hogy valami más is történik az életedben. Nagyon várom a könyvedet, a lehető legjobbkor jön, ugyanis az év második fele nagy kihívás lesz számomra.
Most már minden újra megy teljes erővel, illetve a könyvnek hála remélhetőleg még nagyobb pörgésszámon. :))
Gratulálok Via ez csodálatos, egész biztosan a polcomra kerül a könyved :) hisz áldom a napot amikor isten tudja hogyan de ide jutottam a blogodra és azóta annyi mindent kaptam tőled, hogy ha egyszer találkoznék veled személyesen biztosan fél óráig ráznám a kis kacsódat :D Szóval gratula még egyszer és várom majd a fejleményeket :)
Remélem, nem lesz sok ideje a polcon pihengetni! ;)
Azt a mindenit, de jó hír! Már alig várom!! Gratulálok! Nem is tudom, ez annyira kézenfekvő volt, tényleg könyvbe való az a sok gondolat és ötlet, amivel a blogon is elhalmozol minket. Így könnyebb lesz előkeresni egy-egy dolgot. :)
Nem igazán, mert nem a blog tartalma lesz a könyvben. :) Lehet, hogy lesznek ismerős témák, de önálló egységet képez, és rengeteg olyan terület van benne, amit a blogon nem érintettem még, vagy nem ilyen részletességgel. A blogon navigáláshoz használd a címkéket és a kategóriákat, illetve a keresőt! :)
Gratulálok Via, az én polcomon is biztos helye van a könyvednek, a hálóban a fontos könyvek közt :-). Én főleg utazás közben olvasok, és napközben az asztalon van az épp aktuális olvasmány, így elég sokan forgatják a kollégáim közül a hátoldalt v. az ajánlást, és kérdezik a véleményem. Gondolom, Nálad is ugyanez lesz a helyzet. Egyébként nekem nagyon sokat segítettél, sokkal több pozitív dolgot veszek észre magam körül, mint akár 1 éve, és ezt próbálom a környezetem felé is kivetiteni, hogy attól hogy vmi kicsi még lehet szép és jó, csak elmegyünk mellette, átrohanunk a saját életünkön , minek????
Apukád hozzászólását én is megkönnyeztem:-)
További sok sikert és maradj mindig ilyen!
Kíváncsi vagyok a kollégák véleményére is! :)
Kedves Via, ez most totál „gänsehaut” volt :-) , köszi! S szívböl gratulálok, fantasztikus amit müvelsz nekünk-velünk :-) S ha csak augusztus végén(akkor jutok Magyarországig..), de megveszem a könyvedet, érzem, hogy nagyon nekem (is) szól.. mert itt állok az „ennélzöldebbnemlesználamsem” elött, valami elött amit felkavartam , úgymond felélesztettem .. ´bele kell csak ugorjak, s tovább kell kavarnom.. élnem .. s ez is az egyik ok, hogy az utobbi idöben igen paszív voltam..vagyok.. itt azonban nem tudok hallgatni :D
DE! egy szómnak is csak az a vége , Gratulálok♥
Imádom a felkavarodott állóvizet. :)) Mindent bele!
Gratulálok! :) Annyira jó volt olvasni, ahogy örülsz! Nagyon át lehet érezni, hogy milyen fontos pillanata ez az életednek. Kíváncsi vagyok a könyvre, és mindenképp meg fogom venni! Vicces, mert a cím alapján nekem az jutott eszembe, hogy a „Szomszéd füve/nője mindig zöldebb”, és hogy ennél zöldebb már nem lesz, szóval lépjünk tovább és ne azzal foglalkozzunk, hogy mások milyenek (végülis ez stimmel azt hiszem) :) Mindenesetre még egyszer is gratulálok és nagyon várom, hogy én is megszagolhassam az első könyvedet!
Ez is egy teljesen jó értelmezés! Én örülök, hogy ilyen sokrétű a cím, és tudunk róla beszélgetni, hogy kinek mit jelent! :)
No persze! Az álmok megvalósulásáért, a saját sikerünkért keményen meg kell dolgozni, azt senki nem kapja csak úgy, ha pedig mégis, annak korán sincs olyan értéke. Ebben maximálisan egyetértek Veled. De a lehetőségek, amelyek eléd/elénk kerülnek….
Úgy látom, érdemes lesz a könyved megjelenése és elolvasása után felgyűrni az ingujjunkat :) Neked eddig volt a hajrá, nekünk ezután következik :) Hajrá! :)))
Én úgy hiszem, hogy a lehetőségek sem maguktól léteznek és jönnek, hanem emberektől, akik megtisztelnek a bizalmukkal, és úgy döntenek, hogy adnak egy esélyt. Minden mögött ott van az ember, és ha ott van a jó szándék is, akkor lehet egymásnak segíteni, egymást támogatni. Ebben hiszek — a piciből kiinduló, folyamatosan épülő közösségekben. Ha mindenki így gondolkodik, egy idő után összeérnek a szálak, és mindenkinek lesz lehetősége, mert lesz, akitől kap, és jut annak is, aki ad. Add tovább. :)
Na, ez a mai nap egy érzékeny bőgős nap, most éppen a te örömöd miatt pityergek. Annyira jó!!! Annyira örülök, el sem tudom mondani!
Ma reggel egy nagy elhatározással keltem fel, és amíg mentem a munkába, azon gondolkodtam, hogy írok neked privátban egy e-mailt, amiben segítségedet kérem. Még mindig úgy gondolom, hogy meg fogom írni a levelet, szerintem olyan kér(d)ésem lenne, ami másokat is érint, így akár a levelesládába is jó lenne, de azt nem is gondoltam, hogy ekkora örömhírrel lepsz ma meg! Szívből gratulálok:) ♥
Köszönöm! ♥ Válaszoltam a leveledre, néhány bejegyzés linkkel. :)
Hogy mosolyogsz azon a kis képen! Mintha arra gondolnál, ez a kép ott lesz az első könyvem bejelentésekor! :D Nagyon édes!
Köszönöm! :) A tejbetök-vigyor kezdetektől megvan. :)
A könyved témái szerint igazi coach-feladatokat fog tartalmazni. Alig várom, hogy olvashassam, és lehet, hogy a tervezett life coach-os utam egyik TANKÖNYVE lesz a könyved :)
Via! Észrevetted már magadon, hogy élő példa vagy a pozitív gondolkodásoddal, a jobbnál jobb dolgok bevonzására? Zöld utat adtál magadnak, és most másoknak is. Köszönet érte!!!
A jobbnál jobb dolgokért megdolgozni szeretek, nem vagyok a bevonzás híve, nem szeretem, mert hárítja a felelősséget. Ha alapvetően egyet is értünk vagy ugyanarra gondolunk, mivel a bevonzás szóhasználathoz nagyon sok olyan téma is tartozik, amivel abszolút nem értek egyet, nem szeretem használni, nem tudok vele azonosulni. A kiérdemelt sikernek tudok örülni a legjobban, amiért nem csak megdolgoztam, de értek is hozzá — hiába vagyok pozitív azzal kapcsolatban, hogy én leszek a legjobb géplakatos, ha sík hülye vagyok géplakatériában. :D
De erről is szó esik a könyvben, hogy mit is jelent számomra az optimizmus. Hiányzik belőle az a görcs, amit sok „bevonzós” könyv ír, hogy csakazértis jót kell gondolni, mert különben „bünti lesz”. A büntetésről is szó esik egyébként, és arról is, hogy hogyan éld meg (ne pedig elnyomd!) a nehézségeket, illetve mi az, ami rajtad múlik, és mi az, ami nem — utóbbin pozitív gondolkodással sem tudsz változtatni.
Ha valaki a példámat szeretné követni, akkor gyűrje fel az ingujját és kezdjen megdolgozni az álmaiért! :) Hajrá! :)
Na ezért szeretlek mostanában egy kicsit :)), mivel felnyitottad a szemem, mert hadilábon álltam ezzel a bevonzósdival. és nem tudtam még csak megfogalmazni sem, hogy miért. Ez a coachok mániája mostanában… -bár lehet, hogy most egy kalap alá vettem őket. /biztos vannak kivételek/ Az egyikük csúnyán lyukat beszélt a hasamba..
Egyetértek kedves Via, két lábbal a földön a realitások talaján maradjunk. Amióta azzal töltöm az időm, hogy élvezettel dolgozom, és nem azon töröm a fejem, hogy hány órára vonzzam be a coachot hetente, és ez mennyibe fog nekem kerülni, azóta egyre kreatívabb vagyok. :D
De jó! Minden évben veszek nyáron egy könyvet, nyaraláskor. Idén nyaralás nem lesz, de könyv igen :-) Szívből gratulálok!
Belső nyaralás lesz! :) Remélem, pihentet is majd egy picit!
Hú de rég kommenteltem de most kötelezőnek érzem:) Annyira gratulálok, fantasztikus vagy, biztos, hogy meg fogom venni!!! A téma nagyszerű, annyira szükségem van most rá… nincsenek véletlenek :)
Nagyon várom :)
Köszönöm! :) Most nagyon sokan vagyunk szerintem ilyen stádiumban, remélem, ki tudunk mozdulni közösen.
Most igazán sajnálom, hogy nem vagyok a célközönség része… Ettől függetlenül szívből gratulálok, veled örülök, és várom, hogy belelapozhassak (mert azt azért muszáj lesz)! :) Na meg hogy lássam a borítót, mert jól felcsigáztál vele. :)
És lehet, furcsán hangzik, de még ha az én polcomon nem is feltétlen díszeleg majd, az már most jó érzéssel tölt el, hogy a „mi Viánk” könyvét fogják rengetegen olvasni. :) (Azt hiszem, azért, mert jó arra gondolni, hogy a Szüleidnek ♥ is micsoda boldogság lehet ez/vagy te. :) )
Szóval gratula mégegyszer! :)
Köszönöm!
Azért lapozz bele, nem hiszem, hogy nagyon szűk közönségnek szólna. ;) De majd ha befutnak a visszajelzések, megmutatom őket, hátha az segít eldönteni, hogy Neked való-e vagy sem.
Feltétlenül belenézek, mert szeretem az írásaidat, a stílusod, meg az egész életfelfogásod, mert az nagyon közel áll az enyémhez. :) Csak azt nem bírom elviselni, ha bárki bármiben segíteni próbál – tudom, ez butaság. :) De más nem, megveszem a barátnőmnek, és majd kölcsön kérem, így a kíváncsi énem kielégítem, az önfejű énem meg nem szólhat semmit. ;)
Ha nincs szükséged segítségre, feleslegesen nem is kell elfogadnod. :) Igyekeztem úgy írni a könyvet, hogy ne lenéző, lesajnáló legyen, hanem bíztató. Abszolút saját gyökerekből táplálkozik, nem érzem magam a könyvben emlegetett problémák felett állónak. Talán ez a fajta hozzáállás nem olyan tolakodó segítség! :)
Jaj Via, ilyent ne is mondj, nálad jobb szándékú, segítőkészebb, „olyanigazibarátnős” ember kevés van, szóval elnézést kérek, hogy belerondítottam a kommentekbe, véletlenül sem állt szándékomban! Szóval nehogy már te magyarázkodj egy ilyen bolond miatt, akinek segítség-szó-fóbiája van! Én csak meg akartam köszönni azt az örömet, amit a hír hallatán éreztem – még ha ez kicsit hülyén sikerült is. ♥ ♥
Nem haragszom! :) De azért nézz bele, és ne hallgass a fóbiára. ;)
:))) ;) Köszönöm! :)
Szia Via! Fantasztikus Nő vagy :)) Nagyon várom a könyved :) Apa hozzászólása könnyeket csalt a szemeimre… nekem már nem élnek a szüleim, hiányoznak minden nap.Sok sikert a könyvhöz!
Köszönöm! Örülök, hogy megoszthatom Veletek a kalandot! Aztán remélem, hogy mindenki elindul a sajátján mihamarabb! :)
Via, sok szeretettel gratulálok!!!! Én sem mertem ilyen szuper bejelentésről még álmodni sem. Ha nem az irodában olvasom, én is pityeregtem volna! Nagyon várom a könyvet, hihetetlen szuper vagy!!!!
Látom Apukád is olvas, ezért külön gratulálok a szüleidnek is. Fantasztikus, ahogy neveltek titeket. A szememben a legnagyobb szülői erény, hogy „szárnyakat adnak” a gyerekeknek, útjukra engedik és hagyják kibontakozni őket, agyyonféltés és rátelepedés helyett. Én ezt is a sikered részének látom.
Örülök, hogy újra itt vagy a blogon, hát még a könyv… És bemutatók… Hip-hip-hurrá!!!!!
Nagyon sokan olvasnak a családból (szüleim, húgom is), de csak ritkán kommentelnek. ♥
Soha nem mondták, hogy mit nem lehet. Önfejű gyerek voltam (mostanra makacs felnőtt lettem), ami kamaszkorban nem mindig előny, de hosszútávon kifizetődő. :D Szeretek mindent megkérdőjelezni, nem fogadom el a „mert én azt mondtam”-ot érvnek, tapasztalatból tanulok a legszívesebben, és szeretek rácáfolni arra, hogy mi az, ami „lehetetlen”. :)
De Ádám is ilyen volt, mikor közölték vele, hogy egyen répát azért, mert attól tud fütyülni, érezte, hogy ez hülyeség, és direkt megtanult répaevés nélkül fütyülni! :D Egymásnak lettünk teremtve.
Kedves Via!
Szívből gratulálok Neked. Biztosan bele fogok lapozni, ha megjelenik:-) Én nagyon szeretem az írásaid, több cikked is megosztottam az osztályomnak a facebookon. Mire megjelenik a könyved, már elballagnak, de biztos vagyok benne, hogy többen az olvasóid lettek:-)
Ünneplés volt már?:-))
Viki
Köszönöm!
Miniparti volt nyúllal meg férjjel, többször is! :) És holnap, ha minden igaz, éttermezünk egyet kettesben. :)
Erre a a hírre muszáj volt előbújnom a szótlanságból! Köszönöm azt a sok-sok jót és hasznosat,amit eddig is kaptam Tőled! Nehéz hónapok vannak mögöttem és még előttem,olyan jó tudni azt,hogy nemsokára kézzel fogható kapaszkodót vihetek magammal,és bármikor olvashatom. Köszönöm,ezerszer is! Szeretettel gondolok Rád!
Nagyon szívesen, és gyere, könyvtől függetlenül is itt vagyok, kapaszkodj!
Már tudom mit kérek szülinapomra! :D Átjött az írásodból a lelkesedés, az öröm, az energia! És amit Apukád írt, attól könnybe lábadt a szemem.. (Tudom, és-sel nem kezdünk :D ) Gratulálok!
Azóta egy drága barátom rám szólt, hogy „ezt a hülyeséget meg ki tanította neked, úgy írsz, ahogy akarsz”. :D Úgyhogy igen, éssel is lehet mondat. ♥
:D ezt azért elmondhatná néhány magyar tanárnak!
Nagyon-nagyon gratulálok, nekem is névnapi ajándék lesz a könyvedből!=) Jó látni, hogy itthon is lehet sikereket elérni egy bloggal, méghozzá nem is akármilyeneket… De Te abszolút megérdemled, annyi pozitív energiát és jó ötletet adsz nekünk!
Én nem szeretem a környezetemet hibáztatni, az is csak kifogás. Nem sétagalopp semmi sem, de a kemény munka hiszem, hogy mindig elhozza a gyümölcsét. Lehet, hogy nem rögtön, de ha olyan célt választasz, amit nagyon akarsz, nem csak akkor lesz jó, ha beteljesül, hanem már úton odafelé is annyit tud adni, mint semmi más… Szinte a hab a tortán, ha beteljesül, mert már addig is csuda klassz volt. :)
Én is meg vagyok hatódva, de több okból. Örülök, hogy végre élvezni tudod a sok munkád eredményét. Örülök, hogy ennyi embernek tudsz örömet szerezni, és hogy nekik is „lesz egy Via” a lakásukban… Örülök, hogy régi fotóim az ujjaid alatt új életre kelnek és örömteli, sokszor szívet melengető tartalommal telnek meg. És leginkább örülök, hogy te nem azok közé tartozol, akik a sebeiket nyalogatva, fintorogva-irigykedve-panaszkodva csinálják a semmit , hanem amit elhatározol, azt megvalósítod, ha kell sok munka és áldozatvállalás árán is, ami nem tetszik, azt megváltoztatod, jobbá teszed szűkebb és tágabb környezeted örömére. Szülőként, de elsősorban emberként jó látni, hogy tudsz adni, van mit megosztanod, s ezért megkapod a legnagyobb ajándékot: az emberek szeretetét és elismerését. Ennél többre nem is vágyhatunk e felfordult világban. Szeretlek és gratulálok, Apa
Én is Téged, nagyon. ♥
De aranyos! ♥
Remek hír, Via, szívből gratulálok én is! Öröm olvasni/látni az örömödet, és olyan jó, hogy ezt is megosztod velünk.
Az utóbbi idők ‘csendesebb’ blogozása ezúttal maximálisan igazoltnak tekintve.:) Nagyon várom a könyvet. Szemlélet formáló vagy, minden megszólalásoddal és mozdulatoddal. Köszönöm.
:)) Köszönöm az igazolást!
Ja es remelem augusztusig nem kapkodjak el az osszes peldanyt es marad meg nekem is majd :)
Szerintem ha elkapkodják, jön az utánpótlás! ;)
Hatalmas gratula, Via, en is el fogom olvasni mindenkepp, sok mindenben hasonloan latjuk a dolgokat. :)
Te egy elo pelda vagy arra hogy amit igazan akar az ember, azt el is eri, ha eleget dolgozik erte es nem nyafogassal meg kifogaskeresessel tolti az idejet :)
Orulok neked es veled!
Köszönöm! :) A kemény meló mindig meghozza a gyümölcsét, csak nem szabad minden bukkanónál beparázni és rükvercbe kapcsolni. Akkor kell csak igazán rátaposni a gázra!
Ó, Via! Annyira emlékszem, amikor azt írtad tumblr-en, hogy nem hiszed, hogy könyvet fogsz írni, hiszen nem úgy megy az, a feltételek sem adottak, és a blogtól sem akarod elvenni az időt, mert az olvasóid is jobban örülnek a blognak. Én azért nagyon örülök, hogy mégis így alakult, már nagyon várom, hogy olvassam, de úgy látom, a többiek is!
Most lettek adottak a feltételek! Nem nekem kell ugyanis megelőlegeznem a nyomdaköltséget, nem én fogom vezetni a rendelést, nem nekem kell postáskisasszonyt játszanom és feladni a példányokat, utánvétezni, nézni, hogy ki fizette ki, ki nem… Nekem „csak” megírni kellett a könyvet. :) A blogtól a legtöbb időt ez az adminisztratív munka vette volna el, amit továbbra se vállalnék be. Az a véleményem még mindig áll, erre vártam, ami most megtörtént. :) Akkor is írtam, hogy ha jön egy lehetőség, nem fogok ellenállni.
Június 24-én van a lányom és az én szülinapom is. Addigra megjelenik? Megoldódna az ajándékkérdés. Gratulálok egyébként, sejtettem, hogy valami folyik a háttérben, hiszen egy kicsit eltűntél.
Remélem, utólag érthető az ok. :)
Igen, addigra megjelenik!
Arra is buszke lehetsz A MI vagy.Minden nap vartam mit irsz , a blogon , es mar ertem miert irtal ritkabban . Gratulalok , mert irtal egy konyvet ,nem csak magadnak , hanem nekunk is. Olyan vagy mind egy legjobb baratno , es eddig is kaptunk tolled valaszokat , kerdesekre amiket fel sem tettunk neked. Ra erzel a lenyegre .Koszi hogy vagy …A konyved lessz a hab a tortan , Sajnos nem Magyarorszagon elek es nem tudok veled talakozni , de fogadd elismeresem nem csak a blogert , a konyvert hanem azert is mert te tenleg egy belevalo csaj vagy .Es varom a fojtatast.
Köszönöm! ♥ Az is fantasztikus, hogy itt is tudunk beszélni, pedig nem is egy országban élünk. Ez ugyanúgy fontos és meg kell becsülnünk. Folytassuk továbbra is! :)
Könnyes lett a szemem a végére :) Nagyon nagyon gratulálok, alig várom, hogy a kezemben foghassam :)
Büszke vagyok, hogy ilyen emberek fogják olvasni (és már olvasnak most is), mint Ti. Mindenhol csak szuperlatívuszban tudok beszélni Rólatok, fantasztikus közönség, sőt, közösség vagytok, és meghat, ahogy egymással is beszélgettek, főleg hétfőnként, csütörtökönként… A szerdai konferencián megkérdezték tőlünk, hogy szoktunk-e válaszolni a kommentekre. Szerintem itt legalább annyira érdekes és fontos a kommentes párbeszéd, mint amit én írok, sőt! Ettől vagyunk igazi csapat, nem csak felülről ordítozok, hanem egymás mellett dumálunk, erősítjük egymást, tanulunk egymástól — én is Tőletek. Alig várom, hogy találkozzunk a könyves eseményeken!
Szívből gratulálok! Megvan mit kérek névnapomra! Bár nem hinném, hogy kibírom július végéig, úgyhogy muszáj előre hozni a köszöntést :)Az öcsémről van egy hasonló fénykép csak ő már számítógép előtt pötyög! Fejlődik a technika.
Szeptemberben elkezdődik számomra egy életre szóló tanulás: anyuka leszek! Biztos vagyok benne, hogy nagy segítségemre leszel.
A könyvimádat nálunk családi vonás. Nagymamám és a nagynéném magyar szakos tanárok anyukám az iskolakönyvtárat vezeti ebből következik, hogy otthon is könyvtárunk van és hozzá betűéhes családtagok.Nem tudom eldönteni, hogy a papírbolt illat vagy a könyvesbolt illat a jobb. Szerintem Te most az utóbbira szavazol!
Megengedem, hogy előnévnapra megkapd! ;)
Be fogok állni a szipuzástól, ha megjön a könyvem — addig fogom szagolgatni! :D
Gratulálok a könyvhöz! :D A címe viszont könyv nélkül is működik,saját hatóereje van!Engem legalábbis kimozdított a holtpontról a „VÁGJUNK BELE!” irányába.Mert ennél zöldebb már nem lesz… :D
De jó, varázscím. :) Köszönöm, hogy megírtad!
Én köszönöm,hogy TE megírtad… :D
ó, nagyon örülök, gratulálok! Biztosan megveszem! :) Mostanában ritkábban jöttem-gyerekek betegek voltak-de még így is éreztem, hogy valami készülődik. <3
Remélem, mindenki meggyógyult azóta! Ez egy nagyon hosszú tél volt, engem is megviselt, de végre süt a nap, és jöhetnek az új kalandok! :) ♥
Annyira átjön a soraidból a boldogság, hogy csak mosolyogva lehet olvasni. Örülök, hogy valóra válik az álmod, és azt kívánom, okozzon ez a könyv a megjelenése után is annyi csodás percet neked, amennyit mi kaptunk és kapunk tőled. Nagyon várom, hogy elolvashassam. Kislányom is lelkesedik: „Megvesszük a nyuszis lány könyvét, anya?” :)
Drágaság, puszilom, és köszönöm! ♥
Gratulálok! Valamiért volt egy ilyen érzésem, hogy könyvet „adsz” nekünk. Nekem nagyon kell egy a mappám mellé!
Szurkolok, hogy beváltsa a hozzá fűzött reményeidet! Én most már kiküldtem a világba, kíváncsi vagyok, hova jut el, kit hova kísér… :)
Úristen, gratulálok!! Ez nagyon nagy dolog!
Már nagyon várom, hogy olvassam. Nekem folyamatosan kell valami, ami megmondja, hogy milyen rohadt jó nekem, és hogy a mérleg mindig inkább Anne Shirley-látásmód felé billenjen, mint a Holden Caulfield-féle felé. Lehet, hogy skizofrén vagyok, de mindkét szereplőbe annyira bele tudom élni magam, hogy az elképesztő, és imádom Salingert,de Anne jobban szeretek lenni.:D Ebben a Te blogod és LMM regényei szoktak segíteni – csak ő nem ad tanácsot, mit csináljak. Annyira jó, hogy offline is olvashatlak majd! Nagyon várom a könyvedet, és még egyszer, gratulálok!
Áhá, már értem a nickedet. :))
Csak te mondhatod meg magadnak, hogy miért rohadt jó neked, de segíthetek perspektívát váltani. A prédikálásban nem hiszek, hálót adnék hal helyett. :)
:D
igen, háló kell nekem, meg esetleg egy térkép a tóhoz.:))
Drága Via! Ezt a hozzászólást már reggel elkezdtem írni, rögtön a lájkom után átkattintottam, de elszállt az egész. Így most pótlom. VELED ÖRÜLÖK, SZÍVBŐL ÉS NAGYON! Boldog vagyok, hogy végigizgulhattam a folyamatot, a többiekkel együtt, ami ily csodás befejezéssel ér véget! Gyönyörű, ahogy beszélsz róla ebben a bejegyzésben. A könyvet már izgatottan várom, annyira felcsigáztál ezzel a kis ajánlóval is, hogy úgy érzem, nehezen bírom ki a megjelenésig, annyira KELL NEKEM! A címválasztás TÖKÉLETES, főleg ezzel a kedves háttértörténettel… ^_^
Köszönöm előre is, hogy megajándékozol bennünket a könyvön keresztül is azzal, ami Benned van. Szeretettel gratulálok és számolom a napokat! <3
Már csak egy hónap, és Nálad lesz! :) Nagyon örülök, hogy tetszik a cím, szerintem is figyelemfelkeltő, a borítóval együtt pedig még inkább az lesz. Ha már valaki leveszi a polcról és kinyitja, onnantól berántom a szöveggel… :)
Már érdekelt mi lesz aaa naaagy dolog!! :) Szupi, várjuk! :)
:)) Ez most a legnagyobb dolog a blog történetében, egy ideig nem is fogom tudni überelni, de imádom! :)
Még a könnyem is kijött, teljesen megborzongtam, annyira átérzem az örömöd! Gratulálok Via, alig várom, hogy olvashassam! :))
Köszönöm! ♥
A siker kulcsa: Via! – ez lesz majd több nő mottója :D
Elképzelted már milyen lesz kimenni az utcára és látni, ahogy sok hölgy olvassa a könyvedet? Már helyetted is fülig ér a szám erre a gondolatra :)
Mit lehetne ilyenkor mondani: talán annyit, hogy sok „gyűrött” példányt kívánok! (Ami a sok forgatásból adódóan gyűröttek)
Nem, a siker kulcsa Te vagy! Mindenkinek maga. Én csak rávilágítok, hogy már fogod a kezedben azt a szegény kulcsot, lásd meg végre!
Szia Via!
Erre a hírre, nagy nehezen csak regisztráltam! :-) Gratula a könyvedhez, habár én nem vagyok a célközönsége. De biztos sok embert „eltalálsz” vele.
Itt a blogon továbbra is maradok rejtett olvasod. További sok sikereket.
Lyta
Köszönöm! :) Mindegy, hogy ki mivel tudja elérni azt, hogy boldog legyen és a saját életét élje. Akinek kell a könyv, annak most már itt lesz, akinek pedig nem, az a végeredményt tekintve ugyanott tart! :)
Mondd, Via, hogy tetted túl magad írás közben azon, hogy csak 28 éves vagy, másrészt te most annyira sikeres ember vagy, hogy életvezetési tanácsokat adsz másoknak?
Nem bántás, komolyan kérdezem. Engem ezek leblokkolnának. Vagy, hogy „már annyi könyvet írtak”, „Ez kit érdekel még” stb.
Ha blokkom van, akkor túlmegyek rajta. Benne van a könyvben, hogy hogyan kell ezeket a kifogásokat kezelni, a leghosszabb fejezet. :) Nagyon sok könyvet írtak már, de én még nem írtam könyvet. :) A saját életem, valamint az elmúlt öt év és a több ezer olvasói levél nekem elég terepgyakorlat volt ahhoz, hogy tudjam, miről beszélek.
Ha megtapasztalod, hogy mi történik, amikor nem fog vissza a félelem (tehát nem hallgatsz rá, és csakazértis csinálod), onnantól kezdve a félelemnek nincs többé fogása rajtad, mert hülyeség lesz minden, amit mond.
Ez érdekes kérdés. Nem nevezném félelemnek mindig… Az embernek van sok ötlete, és ezekből sokat elvet menet közben. Pl. én már nem fogok újabb nyelvet megtanulni. Himalájára sem megyek fel. Mert látom, mekkora erőfeszítés. Szóval szelektálgatjuk a terveket… hogy szálazzam szét a jogos ellenvetéseket a kifogásoktól?
Most mondanám, hogy 3. fejezet, de azért mondok rendes választ is: ha AKAROD, és nagyon, minden porcikáddal, akkor megcsinálod. Ha meg nem akarod, akkor a kifogás csak menekülőűt, de akkor valld be, hogy nem szeretnéd, legalább magadnak.
Én nem akarok felmenni a Himalájára, az nem az álmom, ezért nem fogok érte dolgozni. Amit meg meg akarok valósítani, azért gürizek, amennyit csak kell, amíg el nem érem. És nem tántorít vissza semmi sem. Mert amikor elérem, az a legnagyobb eksztázis, és az nem pótolhatja semmilyen kiszámítható, középszerű biztonság. :)
Mindig is szerettem a hasonló témájú könyveket, amik többnyire amerikai szerzők tollából valók. Ha nincs könyv, akkor egy huzamosabb coachingra járás rengeteg pénzbe kerül. Már régen vettem könyvet. A legutolsó rengeteget segített nekem, azóta nem kutattam több után. A tiédet tuti biztos megveszem…remélem dedikálod nekem! :))
Gratulálok!
Persze, hogy dedikálom! Lesznek találkozók, gyere majd el!
Fontosnak tartottam, hogy „hazai” hang szólaljon meg, hiszen annyira más realitás, amiben az amerikaiak élnek, sokszor nem is probléma nekik olyan, ami nekünk igen, vagy amit ők annak élnek meg, mi fel se vesszük. Ez egy személyes téma, és bennszülöttnek kell hozzá lenni egy kicsit. :)
De olyan különbség is lehet, hogy például kinn már egy egészen alap fizetésbe is belefér, hogy bébiszittert vagy takarítónőt fogadj, és akkor az a nagy megoldás arra, ha hulla fáradt vagy, hogy hívd a bébicsőszt, és menjetek el a férjeddel randizni. NEM TUDSZ bébicsőszt hívni, mert nincs miből. De attól még nem áll meg a világ. Végig szem előtt tartottam a könyvben, hogy ne egy privilegizált nézőpontból írjam, hanem hasznos legyen mindenkinek pénztől függetlenül — befelé az út igaz, hogy piszok nehéz, de legalább ingyen van. :)
Gratulálok, Via!
Szépen írtad le „az alkotás tolófájásait”. Hogy azt képzelted, majd szép kényelmesen, tornázol, pihensz…
Én azt szoktam mondani: száraz lábbal nem lehet átkelni a vízen. Kicsit bele kell halni, ha új dologba kezdesz. Aztán feltámadsz…
Nagyon kíváncsi vagyok a könyvre.
Igen, most kezdődik egy új ciklus, de magasabb szinten… alig várom! :) Nagyon elfáradtam, de jóleső fáradtság, és most egészen más szemmel látom a világot, minden vibrálóbb és szebb.
Mennyire-mennyire-mennyire-mennyire vártam már ezt a bejegyzést!!!!!
Éééés, azt hiszem, ez elindított bennem valamit. Tudom, mit szeretnék csinálni, de sajnáltam rá eddig az energiát. Tudod, háztartás, gyerek, szakdolgozat, férj, életmódváltás….. de most elkezdem, mert ennél zöldebb tényleg nem lesz. Hatalmas ölelés, és én most tényleg pityergek:).
♥ Ha már a bejegyzés elindított, akkor a könyv remélem, még jobban elindít!
Tuti így lesz! Nekem is névnapi ajándék lesz:). Amúgy mondtam ma férjnek a címet és felröhögött: az ő apukája is állítólag ezt mondogatta. Persze, tök eredeti volt a tiédtől, meg volt is a gyerekkorotok közt vagy x száz km, de azért vicces volt:).
Nagyon örülök az örömödnek! Gratulálok!!! :) Amikor megláttam a facebookon, hogy nagy hír jön holnap, egy kicsit másra számítottam, de ez legalább annyira nagyon jó! Bár én nem vagyok az a toporgós fajta, de mindenképp elolvasom majd a könyved, mert még van mit tanulnom (Yoda mester ;) ). Gratulálok mégegyszer!!!!!!!!
Ha kisbabára gondolsz, akkor annak az ideje ha és amennyiben eljön majd, nem így lesz bejelentve, ízléstelennek tartanám. A gyerekem nem reklámfogás, nem fogok vele nézettséget generálni meg húzni az olvasókat, hogy jaj, mi lehet. :)
Elnézést, nem akartalak megbántani a feltételezéssel.
Nem bántottál, csak tisztázni akartam, hogy világos legyen: ez a szememben két külön téma (munka kontra magánélet), és nem tudom egyformán kezelni őket, nem is fogom. Szóval ha beharangozó lesz a jövőben, hogy újfent készülök valamire, meglepetés lesz, új fejezet, új kalandok, akkor az mindenképpen szakmai dolog lesz. :) A magánéleti döntések, bár lehet róluk megfelelő helyen és időben beszélni (leginkább utólag), az én életemben nem érdemelnek reklámkampányt és mézesmadzagot. Csak ezt szerettem volna. :) Egyébként köszönöm a támogatást! ♥
Ez szupeeer! Már ideje húztad az orrunk előtt a mézes madzagot, h vmi nagy dolog van készülőben… :)) Nagyon örülök Neked és a könyvednek is! És persze várom már nagyon!
Tudtam, hogy 2013 jó év lesz! :)
Ez annyira jó, Via! Veled örülök. :) Biztosan ott lesz az én polcomon is majd, alig várom! (Láttam, hogy fentebb beszélgettetek az e-bookról, én most épp bele vagyok szerelmesedve a Kindle-be, már lassan két hete várom, hogy megjöjjön, és már háromszor elmentem egy hét alatt Kindlit simogatni, de ez pont egy olyan könyv, amit ‘igaziban’ szeretnék a kezemben fogni majd.) Tök jó lenne elmenni egy bemutatóra is majd, bár nem túl valószínű, hogy ott leszek, pont akkor (pár órája értem haza Pestről, és talán csak ősszel megyek megint). De akkor is lehet könyvem, és az szuper!! :)
Biztos, hogy lesz lehetőség máskor is találkozni, nem csak a bemutatón! :) Szólok majd, meg kiírom jobbra is! :)
HÚÚÚÚÚÚ…. AZTA…. :)))
Szívből gratulálok, Via!! Nem hiába vártam azzal, hogy eldöntsem, hogy a Te ötleted alapján gyűjtögetett malacperselyem tartalmát mire költöm érettségi után jutalomképpen: már nem is kérdés :)) Nagyon várom már!
Legszívesebben minden érettségizőnek a kezébe nyomnám, az pont egy ilyen életszakasz… :) Kíváncsi vagyok, mit szólsz hozzá!
Váááá! Jaj de jó :D Gratulálok :3 *várja hogy mehessen a boltba érte*
Inkább majd gyere el valamelyik találkozóra! :) Szólok, ha lesz fix időpont.
\*o*/ mindenképp!!! Annyira, de annyira <3
Gratulálok!!! Már alig várom, hogy olvashassam! Biztos vagyok benne, hogy nagy siker lesz, és titokban már írhatod is a következőt! :)
Most még egy darabig nem tudok rágondolni. :D Kiélvezem az elsőt, a blogot meg úgyis írom tovább, aztán ha megszáll az ihlet, úgyse tudok ellent mondani neki. :)
Azta Via, ez szuper!
Gondoltam, hogy előbb-utóbb lesz offline Városi Éva is, vagy egy színvonalas folyóirat vagy egy könyv formályában! :-)
Éppen ezen a héten tudtam meg másik két, nagyon várt könyv megjelenését is, és most itt az újabb! Pedig megfogadtam, hogy nem leszek könyvhalmozó, mert otthon is könyvtár van és annyira sajnálom, hogy nem tudok mindent magammal hozni (l. külföldi lét „örömei”), de ez legyen a legnagyobb káros szenvedélyem! :-D
Szóval gratulálok, és nagyon várom, hogy a kezemben legyen!
Csak így tovább!!! :-)
Ha minden igaz, e-könyv is lesz belőle, de szerintem nyomtatva az igazi, főleg, hogy van, ahol bele kell írni. ;)
Igen, vannak könyvek, amiket muszáj könyvként olvasni, jegyzetelni, unokáknak tovább adni! :-) Meg a könyvillat hiányzik egy e-olvasónál… :-)
Ráadásul többszörolvasós könyvnek szántam: aktuálisan általában egy nagy állomás az, ahol éppen vagy, de később, ha egy újhoz érkezel, akkor sokkal jobban tudnak segíteni az ahhoz tartozó gyakorlatok, mást jelentenek majd. És persze egy visszatérő állomás egy későbbi életszakaszban más eredményt hoz majd a gyakorlatokkal, hiszen te is változol, más „jön majd ki”.
Szeretem az ilyen könyveket! Alapvetően eddig szépirodalommal, filmekkel „jártam” így, hogy többszöri olvasatra, különböző életszakaszban mást és mást mesélnek.
Huh, most nagyon felcsigáztál, kíváncsi vagyok a köyvedre és a gyakorlatokra, és a hatásra is! :-)
Nagyon remélem, hogy hozza a „szintet”! :)
De jó!! :) Gratulálok, tuti megveszem én is!! Olyan aranyosan írtad, hogy „Oldalszámokkal, könyvillattal, a gerincén a nevemmel, meg minden! Rendes könyv, könyvesboltok polcán! Az enyém!!!!!” :)
:)) Tényleg így érzem, hihetetlen, hogy mennyire más egy szöveg nyomtatva, mint digitálisan, sokkal „valódibb”.
Drága Via! :)
Szeretnék neked szívből gratulálni, hogy valóra válhatott egy régi nagy álmod. Nekem már most felkeltette az érdeklődésemet a könyv, főleg, hogy rendszeres olvasód vagyok és mindig megtudsz lepni valami újjal, frissel és érdekessel a bejegyzéseiden keresztül. Amikor a cím háttértörténetét olvastam, jót kuncogtam az „Ennél zöldebb nem lesz” aranyköpésen, és mennyire igaz :)
További sok sikert! :)
Köszönöm! :) Remélem, hogy tetszeni fog!
Ez szuper!!! Gratulálok!!!
Nagyon szeretem az írásaidat, rengeteg erőt merítek belőle (kedvencem az Ádámmal megismerkedős – annyi okosság van benne).
Amúgy jobbkor nem is jöhetne egy ilyen könyv (legalábbis számomra)! Iszonyú nehéz időszak előtt állok és piszok jól fog jönni egy kis lelki támogatás!!!
Mire megjelenik, addigra lezárom Agatha Christie-vel töltött estéimet is. :) Juhééé!!!
A nehéz időszak nagyon jó tud lenni, ha megvan hozzá az eszköztárad, és tudsz tanulni belőle. Hajrá! :)
Gratulálok! :) Már alig várom, hogy a kezembe vehessem és elolvashassam a könyvedet! Remélem valamikor dedikálni is fogod nekem!
Ha eljössz valamelyik találkozóra, semmi akadálya! :)
Gratulálok Via! Már olvastam mások kommentjeiben, hogy megkönnyezték a postot :) Hát én is… én nem tudom miért :) Nagyon várom a könyvet, pont a közeljövőben lesz szükségem rá!!! :D Köszi
Boldoggá tesz, hogy így örültök velem. ♥ Köszönöm!
♥ Már alig várom, hogy olvashassuk! Gartulálok! :)
Gratulálok! Annyira jó volt ezt olvasni, az előtörténetet mindent!
Örülök, hogy tetszett! :) Valahogy szerettem volna felvezetni, hogy belelássatok egy kicsit, milyen is volt idáig… :)
Gratulálok, Via! :) Ahogy valaki már említette fentebb, ennél csak akkor lehetnék boldogabb, ha az én első könyvem jelenne meg. :)
Gondoltam, hogy valami nagy durranással fogsz előrukkolni, de ez minden elképzelésemet felülmúlta.
Örülök, hogy sikerült „deliver”-elnem. Na, már nem is tudok magyarul. :D Szavakat a keresem.
Szia Via! Én még új vagyok itt Nálad (mint aktívan jelen levő), és annyira tetszik a blogod, hogy miután megismerkedtem és kezdem elsajátítani a napi rutinomat, úgy gondoltam elolvasgatom a bejegyzéseidet, de nem ám akárhogy, az összeset látni akarom :-). Még 2008-nál járok és fantasztikus élmény Téged olvasni. A megjelenő könyvedhez pedig szívből gratulálok és nagyon várom, hogy a kezemben tarthassam :-). Remélem tudod, hogy egy Kincs vagy és már eddig is rengeteget tanultam tőled. Nekem már 8 éve zöld a lámpám, de csak két hónapja jöttem rá, hogy „ennél zöldebb nem lesz” és elég a halogatásból, el kell indulni. A „de hogyan?”-nal még mindig baj van, de majd most, a blogoddal, és majd a könyveddel felfegyverkezve úgy érzem menni fog. Őszintén köszönöm :-D
Nagyon szívesen! :)
Azt hiszem nem véletlenül szokták egy könyv megjelenését KÖNYV SZÜLETÉSNEK hívni. Ilyen örömet érez az ember akkor is, amikor az első gyereke megszületik.
Sok-sok ilyen örömet! Gratulálok.
Köszönöm! :) A bébi biztos nem igényel majd ennyi átírást, ő lesz, amilyen lesz! :D
Egymást „írjátok” majd jó sokáig! :)
Az biztos. :) Na, de az még messze van. Most nyomdaszagú bébim lesz! :D
Gratulálok Via! Biztosan fantasztikus érzés lesz, ha majd a kezedben tarthatod!!! :)
Alig várom! :)
szuper!!!!! pont erre van szükségem! :D nagyon várom hogy megjelenjen! Gratulálok Via!
Ez szuper jóóó lehet!!!
Én is örülök veled együtt! Nagyon gratulálok!!! :)
Az, fantasztikus, most jön a java! :)
Gratulálok Via, ez nagy dolog elsőkönyvesnek lenni. De az elsővel kell kezdeni, és ahogy megismertünk biztos, hogy követni fogja több is. Ehhez kívánok sok erőt, kitartást, és sikert az elsőhöz.
Köszönöm, rajta leszek az ügyön! Bár most még nem gondolok a többiekre, élvezem az elsőt. :))
Drága Via! Évek óta olvasom a blogodat, általában Veled kezdődik a napom…irodába beérkezés, BLOGOLVASÀS, munka…sokszor akartam már regisztrálni, aztán mindig elmaradt…DE MOST!!! Gratulálok, alig várom a könyvedet! Külföldön élek, de amint tudom beszerzem majd. Nem is kérdés, hogy szuper lesz! <3
Örülök, hogy itt vagy. :)
A Bookline külföldre is szállít, GLS futárral!
Gratulalok a konyvhoz.
Az utobbi idoben eleg pozitivan, kiegyensulyozottan eltem a mindennapjaim, ill oldottam meg a problemaim. Mindig figyeltem a blogodat, de inkabb csak tavolrol, fel voltam toltodve. Nem kellett TILT-et irnom, hogy a jo dolgok automatikusan beepuljenek az eletembe es felsmerjem azokat.
Heteken, honapokon belul kicsit megvaltoznak a hetkoznapjaim. Pont jokor jon ez a konyv. Es nemcsak nekem, de azt hiszem egy ismerosomnek nagyobb szuksege lehet ra. Kivancsian varom.:-)
Meg egy utolso gondolat: szivesen olvasnam mar tovabb a Szeretem a munkam rovatot.
Jön a SzAM folytatása is! :) Most minden újra beindul rendesen. Elmegyek boltokba, megnézem, hogy mi a nyári kínálat, mert teljesen elvesztettem a kapcsolatot a „kinti világgal”, és csinálok kombinálhatós ruhákat is megint, befejezem a Babar-inspirációt, meg egy csomó mindent, ami félbemaradt vagy el se tudott indulni. :)
Júúúj, hát ha lett volna rá épp lehetőségem, sikítottam volna a címet látva!! – így csak magamban :) Az volt az első gondolatom, hogy ennél már csak akkor tudnék könyvnek jobban örülni, ha az én nevem lenne a gerincén :D Nem is csak a témája és a tartalma miatt, ami ismerve a blogodat nagyon rendben lesz, hanem az egész példa miatt, amit a „Via-jelenség” közvetít: csak csináld és csináld és csináld, és ha nem megy akkor csináld máshogy, fogalmazd újra, nézz rá máshonnan, és aztán megint csináld és csináld, és meg fogod valósítani az álmaidat! :) (a csinálást sem illik ennyiszer leírni, de valahogyan herótom tud lenni attól, ha valaki következetesen csak tesz és készít, holott kifordul a szájából a szó – én ilyen csinálós ember vagyok :) )
Nem régóta van egy módszerem a könyvtáram bővítésére (lassan fogyasztom a meglévőket, de a világ összes kötetét fel bírnám vásárolni, a pénztárca meg véges): minden új évszak örömére kapok magamtól egy könyvet, amire nagyon vágyom. Eddig nem kellett gondolkoznom rajta, hogy mi is legyen a következő, mert mindig úgy fejbevágott a semmiből egy, hogy „nekem ez kell, de mostazonnal!” Tegnap eszembe jutott, hogy vajon a nyárra milyen könyvberuházás fog megtalálni, és a szinkronicitásról annyit, hogy a cím láttán a fent említett első után tizedmásodperces késéssel a második gondolat rögtön az volt, hogy „nekem ez kell, de mostazonnal!!!”
Szóval igen, örülök, várom – finoman szólva ^.^’
♥
Ez bizony egy „csinálós” könyv, ez benne is volt így egy ideig, de aztán „interaktív” lett, mert a „csinálós” furán néz ki nyomtatva. :)) De direkt beleírtam a bevezetőbe, hogy pusztán attól, hogy elolvasod, nem fog megváltozni semmi, ki kell próbálni a gyakorlatokat, és megfigyelni, hogy akkor mi történik! :)
Így van :)
(Egyébként nem tudom, hány wordpress-fiókom lehet még, egy fekete lyuk ez a hely nekem egyelőre :D)
Hát ez minimum kettő! :D
Noigen, de hogy lett ennyi? Ezek tutira osztódnak!
„-Mindent tagadj, Baldrick!
– Az Ön neve Baldrick?
-Nem!”
Hehe, hogy ráéreztem erre a „csinálásra” – 6. oldal :D
:))
Gratulálok! Én – ahogy már a Facebook-on is írtam – biztosan vevő leszek a könyvedre, hiszen olyan lélekmelengető ahogy írsz! :) A címe is nagyon szuper! :)
A te példád sok mindenkinek példa lehet, hogy kitartással el lehet érni azt, amiről az ember lánya álmodozik! :)
És remélem, hogy a könyv segít abban, hogy utánam tudjátok csinálni! Köszönöm! :)
Drága Via! Annak ellenére, hogy hosszú időre telítődtem self-help jellegű könyvekből, a tiédet mindenképpen el fogom olvasni.
És GRATULÁLOK! :-)
Nagyon remélem, hogy más lesz, mint a többi self-help! :) Köszönöm a bizalmat! :)
Óriásgratula! :-)
Az alcím is nagyon betaláló, én „punnyadásnak” neveztem el annak idején és komoly harcot indítottam ellene. És nagyon igaz, hogy kell hozzá egy jó stratégia!
Veled örülök és izgatottan várom a megjelenést!
Ez nagyon izgi!!! :)) Amúgy is feldobott voltam ma, de ez csak hab a tortán, nagyon kíváncsi vagyok és várom már, hogy megjelenjen! Gratulálok! :)
Gratulálok!! :) Már nagyon nagyon várom! :) <3
Én is. Remélem, minél többetekkel tudok találkozni majd a könyves esemény(ek)en! :)
Gratulálok :)) És várom a júniust… ;)
(A cím meg külön tetszik, mi is sokszor mondjuk ezt a zöld lámpánál állva :D )
De jó! :)
Nagy gratula!
És remek a téma, már várom, hogy megjelenjen! :)
nekem az utóbbi idős blogbejegyzések is nagyon-nagyon tetszettek és gratula, hogy ennyi energiát tudtál mindkét írásra fordítani!
Köszönöm, ez nagyon jól esik, féltem, hogy szegény blog „mostoha gyerek” lett, de nagyon igyekeztem. Hiányzott, de tudtam, hogy a könyvírás véges folyamat, és a blognak is jobbat tesz, ha ennyit írok, mert fejlődtem sokat. :)
Végülis, a nyomdagépnek hála, csak sikerül „klónozni” magad! :) Lehet otthon saját Viánk, mert a könyv Te leszel, a Te hangod, a Te személyiséged. Gratulálok! Alig várom!
Igen, ez a cél, hogy zsebVia legyen! :D What Would Via Do! Mondjuk kicsit nagy zseb kell hozzá, de a táskában elfér. :))
megkonnyeztem az oromod (a trolin :)), es veled orulok, nagyonnagyon! olellek, via <3
♥ Nagyon köszönöm! Remélem, eljössz majd valamelyik bemutatóra, és akkor élőben is beváltom az ölelést. :) Amint lesz időpont, kiteszem! :)
Gratulálok! Nagyon várom, hogy elolvashassam!
Az ennél zöldebbről a szomszéd fűje jutott eszembe először, de Apukád megjegyzése sokkal jobb. :)
Sok rétege van, a fű is remek! És a borító is olyan lesz, hogy nem szájbarágós, beszélgethetünk majd róla, hogy kinek mit jelent. Nincs rossz értelmezés! :) Majd ha megmutatom jövő héten a kész borítót, szeretném is, hogy dumáljunk róla, mert a kulisszák mögött már nagyon jó beszélgetések indultak miatta. :)
Ó, remek, a borítóról egyébként is akartalak kérdezni: Mennyire szóltál, szólhattál bele? Saját munka, esetleg ismerőst kértél fel? De ha erről lesz külön bejegyzés, akkor majd ott. :)
A kiadó intézte, több közül választottunk, egy profi készítette. :) Én nagyon szeretem, okos, elgondolkodtató, tökös, igényes, stílusos.
:) En meg azt gondoltam, valami kornyezetvedos dolog… (Marmint a cim…)
Az se rossz. :) Védd a környezetedet úgy, hogy magadról gondoskodsz! Ha te kiegyensúlyozott vagy, a környezeted is rendben lesz.
Haaat, most beletrafaltal! :)
Ja, es Via! Ezert lettek zoldek a fejlecek ?
Nem, ez a szokásos tavaszi sablon, tavaly is zöldek voltak, de most még jól is jött ki. :)
Elsőre nekem is a környezetvédelem ugrott be, de betudtam annak, hogy mostanában csak Kaukázust hallgatok :)
Szívből gratulálok!!! Szerintem fantasztikus érzés! Én csak néha-néha ugrok neki egy-egy „novellának” nevezett szösszenetnek, de azt a két-három oldalt is tengernyi vívódás kíséri. Érdekes, hogy fejben az egész megvan, és amikor elkezdi az ember, akkor megy valóban balról jobbra és jobbról balra. Viszont nagyon jó érzés amikor látom, hogy másnak tetszik! Drukk és grat még 100x!
Óóóó, nagyon örülök Neked, Via, gratulálok, ezt tényleg nagyon jó hír!
(hozzáteszem, júniusban amúgy is egy nagy váltás előtt állok, szóval, ahogy látom, ez a könyved pont jókor fog megjelenni!;))
Még egyszer gratulálok, fantasztikus vagy!
:D
Remélem, segít majd! ♥ Nagyon várom a visszajelzéseket, és a legjobb, hogy a témákat itt, a blogon folytathatjuk is, ha szükséges!
Via, gratulálok a könyvedhez, már várom nagyon! :) És remélem, tényleg kialakul majd olyan is, hogy a témákat megbeszéljük a blogon, kíváncsi leszek a többiek élményeire, véleményeire is. :)
Morgiana, nekem is pont ez jutott eszembe, hogy jobbkor nem is jelenhetne meg, bár nekem ugyan a nagy változás mini verziója lesz még csak a nyáron, ugyanis a nyárra (nagyon valószínű) felköltözöm Budapestre a páromhoz, igaz, az egyetem miatt ősztől megint itthon leszek. Szóval még nem összeköltözés, de valami olyasmi, ilyen még nem volt, hogy minden nap együtt, ráadásul a szülők is kb. 200 km-nyire. Olyan már volt, hogy pár napra együtt, szülők nélkül, meg olyan is, hogy (szinte) minden nap – nyaranta – együtt, de szülőkkel, hol egyikkel, hol másikkal. Most viszont ketten, együtt kell megoldani majd a problémákat, amik szembejönnek. Már nagyon várom ezt is. :)
Most már megértem az izgulást! Fantasztikus vagy Via, gratulálok!!! Most engem is ilyen boldogan ugrándozós hangulatba hoztál, majd’ kiugrom a bőrömből!:)Nagyon örülök neked!
Köszönöm! ♥ Nekem majd akkor jön a következő visítozós hullám, amikor a kezembe foghatom. :))
Óóó, ez fantasztikus! :) Gratulálok Via, nagyon-nagyon várom a könyvedet.
Nem is értem hogy tudtad eddig magadban tartani ezt, hogy nem szólhattál róla semmit. :))
Sokat gondolkodtam ezen, de igazából jót tett az írásnak. Magamat ismerve a sok érdeklődő, kedves kérdés („hogy állsz? mikor lesz kész?”) csak frusztrált volna, enélkül jobban tudtam figyelni a folyamatra. És már azt tudom már mondani Nektek, hogy elkészült, szuper lett, júniusban már olvassátok is! :)
Jogos, igazad van. :)
Néha nehéz volt, amikor kérdeztétek, hogy hova tűntem, de tudtam, hogy mindjárt vége, és sokkal jobb volt így. :)
Ezt megkönnyeztem…
Mintha magamról olvastam volna az elején, öt-hat évesen már meséket diktáltam anyunak. Most még csak a fiókomnak, meg a google drive-nak írogatok, de egyszer talán összeszedem a bátorságomat, és keresek egy kiadót.
Nagyon örülök neked, drága Via, és alig várom, hogy a kezembe vehessem a könyvedet!
Írj rendszeresen, és tedd ki a netre. Ez a legjobb lehetőség manapság, mert fel tudod mérni, hogy van-e közönséged, és tudsz tanulni a visszajelzésekből. Nem öt perc lesz (nekem se annyi volt), de ne várj arra, hogy valaki a semmiből becsöngessen: „Hölgyem, nincs véletlenül a fiókban elfekvőben egy könyve?” :D
Egy? Legalább kettő! Vicceltem, egy novelláskötetre való talán már van. Az ötlet tetszik, talán az egoblogom olvasóival kell(ene) kezdeni, persze NEM az egoblogon, ott csak reklámot csinálnék magamnak. Később meg, ki tudja…
Azt nem is várom, hogy öt perc legyen, eleve megírni sem öt perc (csak a legritkább esetben, spontán szóömléssel). Ötletem se volt, hol kezdjem, a DevArt-on csak a barátaim olvasnak, máshol meg vagy nem kapok semmiféle visszajelzést, vagy csak annyit, hogy „hú, ez jó” (ezért tértem vissza inkább a fiókomhoz). De mi jó? Mit csinálok jól, mire kéne MÉG gyúrni, és mi az, amit inkább hanyagolni kéne? Szerkesztő végzettségem (is) van, elvileg értenem kéne hozzá, de a saját munkámat a legnehezebb objektíven szemlélni és esetleg korrigálni.
Minden esetre köszönöm, a gondolatot elültetted, órákon belül szárba szökken! ;)
Kérdezz konkrétan! Ne azt, hogy „hogy tetszik”, hanem „Ki a kedvenc szereplőd? Melyik sor a kedvenced? Volt rész, amivel tudtál azonosulni? Mit éreztél, amikor X és Y ezt meg ezt beszélgette? Láttad magad előtt, eléggé el tudtad képzelni? Tetszettek a leírások?”
Erre még sosem gondoltam :) csak feltöltöttem, és vártam, hátha valaki olyan téved oda, aki érti is, amit olvas.
Az egyik magyar kiadó rendszeresen csinál pályázatokat, ahol az a nyeremény, hogy néhány oldalt egy hivatásos szerkesztő megszerkeszt neked. Érdemes lehet azon is elindulnod egyszer :)