Cicamica elfoglalt anyuka, de szeretne tisztában lenni a világ dolgaival, ezért hírolvasási szokásaimról kérdezett, Sz. pedig a vállalkozását is veszélybe sodró kolléganővel kapcsolatban kért tanácsot.
A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, továbbra is várom a kérdéseiteket mindenfélével kapcsolatban — akár tanácsot kérnétek, akár kíváncsiak vagytok valamire: via.farkas@gmail.com.
Cicamica kérdezi: Azt szeretném kérdezni, hogy te hogyan tájékozódsz? Mármint itt nem iránytűre vagy mohára esetleg Google Maps-re gondolok, hanem hogy hogyan vagy naprakész a világ dolgait illetően. Két kicsi gyerek anyukája vagyok (akik soha nem alszanak egyszerre) és bizony egyszer csak azon kapom magam hogy elmúlt egy hónap és fogalmam sincs, hogy mi történik közben a világban. Valahol földrengés volt, összeomlott a gazdaság vagy megszületett az angol trónörökös…. Próbáltam nézni vagy hallgatni a híreket, de annyi a negatívum hogy csak elszörnyedek, szenzációhajhász maszlag az egész a lényeget keresni kell. Ha eljön az este és van 1 órám a gép előtt akkor pedig inkább a blogod olvasom, cipőt nézek, kerti tanácsokat olvasok mintsem kutakodjak hogy mi folyik a világban. Ettől még boldog és kiegyensúlyozott az életem, de nem szeretnék tájékozatlan lenni, úgy érzem manapság ez is számít. Te mit gondolsz erről? Mi lenne a megoldás egyes élethelyzetekben illetve mit lehet tenni visszamenőleg hiszen van néhány hónap vagy talán év is ami kimaradt jó lenne felfrissíteni…
Mivel nekem sincs időm rendszeresen aktívan átnyálazni a hírportálokat, leginkább mások által előre megszűrt híreket olvasok, és a közösségi médiát használom tájékozódásra. Van több tájékozott barátom is a Facebookon, akik mindig azonnal posztolják, ha van valami, ők pedig ismerik az eldugottabb forrásokat is. :) Vannak köztük elkötelezett környezetvédők, állatvédők, emberjogi aktivisták, van, aki az érdekes filmes híreket teszi ki, vagy irodalmi-könyves érdekességeket, programajánlókat, cikkeket, elemzéseket, vagy inspiráló ötleteket. Ilyen szempontból szoktam oldalakat is bekövetni: ha releváns a tartalom, és nem csak Coelho idézetek meg cuki cicák vannak, akkor szívesen látom őket a hírfolyamomban. :) A Twitter hasonlóan jó eseménykövető rendszer, ahogy mondani szokták, Facebookon bejelölöd az osztálytársaidat, Twitteren meg azokat, akikkel szerettél volna egy osztályba járni. :D Mivel a tömör formátum alapkövetelmény, mindent zanzásítva kapsz csak meg, és ha érdekel bővebben a téma, általában van egy link, ahol továbbképezheted magad. Ha hírportálokat szeretnél követni, az RSS-olvasó is jó megoldás, főleg, ha be tudod állítani, hogy csak a szalagcímeket mutassa — ilyenkor végigpörgeted az egészet, amin megakad a szemed, azt megnyitod és továbbolvasod, a többivel pedig nem húzod az idődet.
Szóval válaszd ki, hogy milyen témákban szeretnél tájékozódni, aztán keresd meg azokat az embereket, hírforrásokat, újságokat és újságírókat, akikben bízol, akik hitelesek számodra, és kövesd őket! :) Mivel időrabló dologról van szó, ami nem érdekes, arról iratkozz le, illetve időzítővel állítsd be, hogy napi 15 vagy 20 percet olvasod ezeket a híreket, aztán abbahagyod. Az se jó, ha túlságosan belemerülsz.
Sz. írta: A munkám imádom, csupán a vállalkozó társam, aki hátráltat, sőt egyenesen rombol mind szakmai, mind emberi szempontból. Gondolom fiatal mivoltamból hamar beleugrottam egy rövid ismeretség utáni közös munkába. Az elején jól alakult minden, nem csak üzlet társat de mentort is találtam benne, aztán hirtelen minden elromlott. Többször próbáltam végig gondolni, hogy mit ronthattam el, de egyre inkább úgy tűnt nem velem van a gond. Először csak hanyagolta a vállalkozást, aztán nem reagált emailekre, vállalkozással kapcsolatos összefoglalókra, ötletekre…stb. Majd a közös munka során egyre több negatív visszajelzést kaptam tőle, míg nem odáig jutottunk el, hogy mára semmi tiszteletet nem mutatom felém, sőt egyenesen jelzi, hogy nem is értek ehhez az egészhez. Nem értem a hozzáállását, mindig tiszteltem az Ő szakmai hátterét, amit jeleztem is neki, tanácsot kértem amire soha nem kaptam választ, segítséget igényeltem, jeleztem, hogy több időt kellene szakítani a közös munkákra, de ha telefonon kerestem nem volt ideje, ha emailt küldtem neki nem válaszolt. Ha megkérdeztem, hogy miért nem válaszolt, akkor konfliktusba torkollott a dolog, mondván miért kérem Őt számon, több száz emailje érkezik egy nap, nem tud odafigyelni. Elég nagy szervezet áll az irányítása alatt, amit elismerek és igyekeztem türelmes lenni, de amikor nem csak engem, hanem a vállalkozásban tanulókat is elhanyagolta, sőt megbántotta, azt már nem tudtam félre tenni. Jelenleg a vállalkozásnak nincs közös anyagi érdeke, csupán egy együttműködésen alapul, viszont nem akarom a vállalkozás hírnevét és hitelességét azzal rontani, hogy esetleg egy konfliktus árán szétváljunk. A saját részemet, vonalamat és csoportjaimat tudom mellette is rendesen kezelni, és gyakorlatilag a megbántódottságomat is félre tudtam tenni, csupán a bennem maradt rengeteg feszültség zavar. Nap mint nap folytatok le magamba vitákat, hogy mit kellene mondanom neki, de akárhányszor próbáltam leülni vele megbeszélni, gyakorlatilag jelezte, hogy Őt nem érdekli, hogy milyen problémám van és hogy minek foglalkozzunk ezzel, így ezek a dolgok mind mind bennem maradtak. Mivel elismertem a szakmai előre menetelét iszonyat nagy sebet ejtett rajtam az is, ahogy megalázóan jelezte, az én szakmai hátrányomat, hogy gyakorlatilag nem értek hozzá és nélküle sehol sem lennék, pedig a képzések legnagyobb részét egyedül csináltam az Ő elméleti és gyakorlati segítsége nélkül. Felajánlottam azt is, hogy ha nem akar velem dolgozni jelezze és oldjuk meg felnőtt emberek módjára, de ezt nem akarja. Nagyon nehezen végzem most a vállalkozással kapcsolatos teendőket, gyomorgörccsel és álmatlan éjszakákkal, holott nem jutok egyről a kettőre. Nehezen megyek ki dolgozni és nem érzem azt a felszabadult örömöt, ami miatt csinálom ezt az egészet. Nyilván idő kell hogy megemésszem a csalódást, de hogy lehetne ezen minél hamarabb túljutnom, hogy véletlenül se nyomja rá a bélyegét az oktatásokra, a saját “megjelenésemre”, mert én nem szeretnék a többieknek csalódást okozni…
Szerintem a vállalkozásod hitelességét már most rontja azzal, ahogy viselkedik. Nem hinném, hogy ne éreznék az ügyfeleitek — azt írod, a tanulókat is hanyagolta… Ez nem korrekt. Szakmaiatlan, unprofessional, sőt, gyerekes… A közös vállalkozás közös felelősség, és minden résztvevő részéről a maximumot követeli, hogy a közös siker is közös érdem lehessen, ne csak az egyik tolja a szekeret, aztán a másik meg lefölözi a profitot… Ennek a partnerségnek nem látom így értelmét, főleg, hogy ami eddig az álmod volt, az most már ekkora stresszforrás. Ne várd meg, amíg ő mondja ki a végszót, jogod van neked is megszakítani a kapcsolatot! Ha tényleg nincs közös anyagi érdeketek, és nem egy cég felosztásáról van szó, akkor még nem is túl bonyolult a dolog, de ha jogilag össze vagytok kötve, akkor is megkeresném a lehetőségét annak, hogy hogyan tudjátok külön utakon folytatni — ehhez feltétlenül kérd egy jó könyvelő vagy ügyvéd segítségét. Szerintem mindent megtettél, jelezted, próbáltad megbeszélni vele, de nem volt hajlandó kommunikálni. Még egy utolsót beszélnék vele, hogy ha nem változtat, akkor ennyi volt, és ha erre sem reagál érdemben, akkor ennyi volt. Bármilyen előnyt is jelent az ő jelenléte a közös vállalkozásban (ha még van ilyen előny egyáltalán), az eltörpül a gondok mellett, amiket okoz.
Via (és mindenki persze :)), én a Twitter használatában szeretnék segítséget kérni. Figyeltem a kedvesemet, aki fújol minden közösségi portálra, mégis van Twittere – először nem értettem, aztán kiderült, hogy számára fontos szakmai és hobbi híreket olvas, és nagyon sokat profitál belőle, akciókat csíp el, stb. Gondoltam, legyen akkor nekem is Twitterem, okos Twitter használó leszek, és ahogy te írod, bejelöltem azokat, akikkel “szerettem volna egy osztályba járni” :), de rájöttem, hogy teljesen haszontalan, mert nekik úgyis olvasom a blogjukat (RSS-ből) és kövtem az instagramjukat, azon túl pedig szinte nincs hozzáadott érték Twitteren. Szóval mégsem vagyok okos Twitter használó… De továbbra is szeretnék azzá válni. Van valami tanácsod, tanácsotok, hogyan lehet azokat a bizonyos “hasznos embereket” felkutatni?…
Olyanokat válassz, akik nem bloggerek, és a twitterüket elsősorban nem a blogjuk RSS-ének reklámozására használják! Lehetnek sportolók, politikusok (Hilary Clinton nemrég regisztrált!), újságírók, műsorvezetők, divattervezők, írók, színészek, rendezők, sminkesek… Kiket szeretsz?
Én szívesen olvasom Neil Gaiman, Amanda Palmer, Nina Garcia, Alyssa Milano, Joanne Harris, Elizabeth Gilbert, Yoko Ono twitjeit, követek mindenkit a Doctor Who, Sherlock, Good Wife stábból. Humoristákat is érdemes követned, vicceseket írnak. :)
Egyébként tökre működik, hogy ha találsz egy érdekes embert, nézd meg, ő kiket követ, és kövess be te is onnan mindenkit, aki szimpatikus, aztán ha majd nem tetszik valaki, akkor törlöd.
Igen, az a baj, hogy eddig olyanokat fogtam ki, akik (hozzám hasonlóan, úgyhogy nem vethetek rájuk követ :)) blogpostokat és instagram képeket osztanak meg, amit meg úgyis figyelek más csatornán. Ez kicsit elbátortalanított, hogy vajon jól fogtam-e neki egyáltalán a twitter friend-ek keresésének?…
A másik része a problémának, hogy a kérdezőhöz hasonlóan, én ugyan nem gyerekek, hanem inkább a munka+tanulmányok+írás kombó miatt, gyakorlatilag elszakadtam a külvilágtól az elmúlt években. Tévét jóformán nem nézek, blogot olvasok párat, újságot nem olvasok, hírportálokat sem, egyedül azért nem érzem úgy, hogy egy kő alatt élek, mert legalább a munkahelyemen megy a rádió és így a “szalagcím-szörfölés” megvan… Így még a “műsorvezetők, írók, rendezők, akik édekelnek” felsorolásért is nagyon meg kell erőltetnem magam. :$
Na. Abbahagyom a nyígást. :P Kezdetnek próbálok böngészni nálad. :) Meg megpróbálok gyűjteni emberkéket, akik érdekelnek.
Köszönöm a tippeket!
Hasonlóan Zora megjegyzéséhez, a férjemnél is egy közös vállalkozás kezdődött 20 évvel ezelőtt, 3 taggal. 12 év után hozta meg azt a döntést, hogy egyedül viszi tovább. Ezalatt a 12 év alatt sok mindent megtanult, és le is épült a másik két fél fokozatos nemtörődömsége, és az egyre több minden áthárítása miatt. A férjemnek is elege volt a kihasználásból, és az egyre fokozódó gyomorgörcsökből, befejezte a közösködést. 8 éve önálló, igaz sokkal több a felelőssége és a munkája is, de a saját maga ura. Ha jól végzi a munkáját, magának könyveli el az eredményt, ha nem, annak a levét is Ő issza meg. Hamarabb is megléphette volna ezt, bár a tanulóidő mindenkinek hasznos!
Csak javasolni tudom az önállósodást. Ami Sz-nél most történik, az jelzi, hogy váltani kellene. Ehhez pedig egy jó iránymutató a Via első könyve :))))
Tavalyi évben amikor költöztünk annyira belemerültem a költözésbe, az új város megismerésébe, hogy hetekig még híradót sem láttam, sőt az interneten is hanyagoltam a különböző hírportálokat. Akkor csaptam a fejemhez, mikor egy idő után elkezdtünk újra tv-t nézni és asszem az EB-n mondták, hogy kint van a köztársasági elnökünk Áder János. Néztem is egy nagyot, mert én akkor erről totál lemaradtam. Aztán megint elkezdtem a híreknek utánajárni. Híradót a tv-ben nagyon-nagyon ritkán nézek, a kereskedelmi csatornákon már az is inkább bulvár jellegű, és nem vonzanak a “kis-majom született” jelegű hírek sem. Sőt a riogatás jellegű híreket sem bírom, mert sajnos pl. egy hétvégén ha nem nagyon történik más érdekesség akkor csak balesetekkel, szörnyűségekkel van tele a híradó. (pl. az anyósnagymama jelöltem állandóan ezeket nézi, és mindig kihangsúlyozza nekünk, hogy “drágáim vigyázzatok, annyian halnak meg az utakon” stb. Én meg inkább szeretek arra gondolni, hogy épségben, rendben utazunk. )
Szóval visszatérve én pl. minden nap rápillantok az indexre és a hvg.hu-ra. A főoldalon a fontosabb hírek szalagcímei megjelennek, és amit érdekesnek találok, vagy úgy érzem engem érint, abba belepillantok. Valamint a heol.hu-t szoktam megnézni, mert Egerben élek, és ez a Heves megyei online magazin. Ott pedig a városunk, környékünk híreiről értesülhetek, a főoldalon szintén csak szalagcímek jelennek meg. Ezek a hírszerző csatornáim, de nem halok bele, ha egy-két nap mondjuk kimarad. Ahogy Via is mondja szelektálni kell, és nem kell túlzásba esni.
Sz.-nek Annyit szeretnék írni, hogy ha nem érzi jól magát a mostani helyzetben, akkor változtatni kell. Elsősorban az embernek magára kell gondolnia, ha már a társ nem igazán társ. Mérlegelni kell, hogy megéri stresszelni, idegeskedni és őrlődni másvalaki miatt? A leírtak alapján megpróbálta, amit lehetett… de ami nem megy azt szerintem nem kell erőltetni minden áron, főleg hogy ő nyeli emiatt a békát. Az nem derült ki a levélből, hogy a társnak ez a fő és első számú munkája, vagy esetleg mellette van másik munkája is, és a vállalkozás csak a kiegészítés. Mert ha csak kiegészítés akkor valahol érthető, ha a mellékest hanyagolja.. mert ez így szokott lenni.
A családom több mint 12 éve vállalkozik, vannak/voltak társak is… de úgy gondolom, hogy amíg közös a cél és az érdek, addig mindenkinek 100%-ig oda kell tennie magát, ha ez nincs meg, akkor mindenki menjen Isten hírével, mert pl. a mi esetünkben egymás megélhetését kockáztatta a volt társ. Nálunk emiatt voltak szétválások, mert a családomnak a vállalkozás a fő megélhetési forrás, az egyik volt társnak meg csak mellékes, és nem is foglalkozott úgy az ügyekkel, ahogy illett, kellett volna.
Köszönöm a hozzászólásokat, véleményeket! Via és Adrica azt hiszem rátapintottatok a lényegre – el kell döntenem miben és mennyire akarok tájékozott lenni és talán tényleg nem kellene görcsösen vért izzadni érte. Azt hiszem a “szalagcím-híradó” lesz a megoldás. Ha tudtok technikai tippeket adni megköszönném… Kata megkérdezhetném, hogy melyik reggeli rádiót hallgatod? Krikri, köszönöm a biztatást, persze 5 percem akad híreket olvasni/hallgatni a kicsik mellett, de azért tettem fel a kérdést, hogy konkrét tippeket kapjak és hogy megtudjam más nők mit gondolnak erről. Hidd el egy aprócska faluban a béke és nyugalom kertjében tényleg nem jutnak el hozzám a hírek még nekem is szürreálisnak tűnik néha 10 év Budapest után….
“Szalagcím-híradóra” az RSS olvasók szerintem nagyon alkalmasak, pl. olvasd el Via cikkét a Feedlyről, én is azt használom már egy ideje, és meg vagyok elégedve vele (kivéve azzal, hogy ahogy görgetek lefelé, hiába kattintok “keep unread”-re, ahogy átgörgetem felette az egeret, ismét olvasottra vált, így nem értem, mi értelme ennek a funkciónak, a google reader kiválóan tudta ilyenkor, hogy mit szeretnék :) ) Így minden olyan portálon, oldalon, blogon, ahol számodra érdekes tartalom van, megkeresheted az RSS-fület, vagy ha nincs, általában úgy is működik, felveszed a feedlybe, és mikor van 5(-50 :p) perced, csak átpörgeted, ami érdekesnek tűnik azt megnyitod külön és elolvasod. Néhány azok közül, akiket követek és szeretek:
Kötve-fűzve – könyves hírek, interjúk írókkal, kritikák
Kiszámoló – pénzügyi témákban
HáziorvosBlog – értelmezhető egészségügy
BeSocial facebook oldala és blogja – nagyon ajánlom azoknak, akik közösségi oldalakat (pl facebook) akár magánemberként akár a munkájuk/válalkozásuk során használnak
És ezeken kívül még egy rakás mást hobbiból, szórakozásból, léleksimogatásért :)
Kíváncsi lennék, a többiek honnan informálódnak gazdaság-politika-közélet frontvonalon, ez nálam még elég random :)
Annak is meg lehet a szépsége. Én pl. már azt unom nagyon, hogy mindenhonnan a nyakamba szakad az információ, néha szűretlenül és az is el jut hozzám, amire egyáltalán nem lennék kíváncsi (pl. szörnyűségek, jó alaposan kitárgyalva). Szóval nekem meg a hírek megszűrésén kell dolgoznom. :) A Facebook okosan használva (sajnos nagyon sokan nem úgy használja), nagyon jó kis hírforrás lehet. Meg kell találni azokat az oldalakat, amik a te érdeklődési köreidbe esnek. Via esetleg lehetne egy olyan poszt, amiben itt pl. összeírhatnánk, hogy ilyen-olyan témában ki honnan informálódik. Eseménynaptár szerűen a hozzászólásokban.
Oh, ez egész jó ötlet! :-)
Én is kíváncsi lennék rá hol (érdemes), mit és miért tartotok fontosnak…
Az igény megvan bennem, éppen ezért igyekszem is, de sokszor úgy érzem megcsömörlök a rámzúduló (hatalmas és általában kéretlen) információ mennyiségtől, ráadásul mindezt úgy, hogy legtöbbször azt érzem, hogy mégse tudtam meg igazából semmi igazán lényegeset. :-(
“rengeteg helyről nagyon részletes (és sokszor egymásnak ellentmondó) információk állnak a rendelkezésünkre” – Ez meg a másik, amitől teljesen frusztrált leszek, hogy nem elég, hogy órákat töltöttem vele, de még “át is akarnak verni” (?). :-D
Szívem szerint ennyire kifejezetten felszólítva kerülném a témát, mert politikamentes övezetnek szeretem ezt a blogot. Sajna elfogulatlan hírportál szinte nincs, és nyilván mindenkinek megvan a preferenciája, de kialakulhat surlódás meg címkézés, hogy ki miért hülye meg ki hazudik, és azt nem akarom.
Ízléstől és beállítottságtól függően: KlubRádió (95.3) vagy InfoRádió (88.1). Az előbbi kifejezetten baloldali, néha véresszájú, de a reggeli műsorra ez kevésbé jellemző, az utóbb nekem túl száraz, 15 percenként vannak hírek, ami miatt sokszor saját magukat ismétlik. :)
Sz-nek szeretnék írni egy gondolatébresztő dolgot. Sokszor tapasztalom a fiatal tanárok között, hogy szívesen rátelepszenek arra, akit gyakorlottnak gondolnak, és a kérdéseikkel, ötleteikkel és kételyeikkel nem hagyják békén. Az ember az elején szívesen segít, de aztán felmerül a kérdés: meddig kell a fiatal kollégát a hátunkon hordozni, mikor áll végre a saját lábára? Ezt átgondolva ajánlom a szempontváltást: ha szakításra kerül a sor a sértődés miatt a tapasztalt kollégával, akkor attól a perctől kezdve nemhogy keveset, de semmit sem fog segíteni. Másrészt viszont lehet, hogy csak békén kellene hagyni, és megszerezni és értékelni a saját tapasztalatokat – a saját utunkat magunknak kell bejárni.
Gondolom nemigen fog tetszeni a hozzászólásom, pedig a jó szándék vezet: hajrá! És bátorság!
Szerintem ha nem mentor-mentorált a kapcsolat, hanem üzleti partnerek, akkor nem Sz. két szép szeméért kéne a kolléganőnek “tenni a közösbe”, hanem mert az a közös érdekük. Nem szívességet tesz, hanem a dolgát végzi. Ezek a részletek — idézek a levélből — “nem reagált emailekre, vállalkozással kapcsolatos összefoglalókra”, “a vállalkozásban tanulókat is elhanyagolta, sőt megbántotta” nekem egyáltalán nem arra utalnak, hogy egy elfáradt, türelmetlen, de amúgy profi mentorról lenne szó, és Sz. feleslegesen “zaklatná” őt.
És még egy mentorált kapcsolatban is, és még ha úgy is lenne, hogy az idősebb, tapasztaltabb kolléga ráakaszkodásnak érzi a kezdő esetleges túlbuzgalmát, akkor is mennyivel szebb lenne, ha elkerülés helyett el tudná mondani, hogy mi a problémája, és meg tudnák beszélni, hogy hogyan tovább… Ezt az elkerüléses lekoptatást olyan gyáva és trutymós dolognak tartom, és a konfliktuskerülés ugyanannyira nem kifizetődő hosszú távon az üzleti életben, mint egy baráti vagy párkapcsolatban.
Én Cicamicának szeretnék írni. Abba nem mennék bele, hogy kinek mi számít tájékozottságnak.
Én is két kicsi gyerekkel vagyok itthon, de nekem eléggé szürreálisnak tűnik az, hogy sehonnan nem jutnak el hozzád a hírek, fontos információk kimaradnak. Ha valóban érdekelnek a dolgok, akkor elébük kell menni, nem biztos, hogy bekopognak az ajtón. Bár olyan is van, rengeteg új hírrel pl. a Facebookon találkozom először. Ehhez persze lájkolni kell a hírportálokat. Onnan meg csak rákattintok, arra, ami felkelti az érdeklődésemet. Nézz szét ezek között a portálok között és válaszd ki a neked tetszőt. Aztán a nap folyamán biztosan találsz rá öt percet, hogy átolvasd a híreket. Ezzel szeretnék arra is utalni, hogy a gyerekek mellett is találj magadnak vagyis inkább csinálj magadnak időt erre. Két gyerek sem indok rá, hogy mellőzd a saját érdekeidet. Láthatóan szeretnél tájékozottabb lenni. Szerintem itt nem is az a kérdés, hogy honnan, hanem hogy hogyan találj erre időt!
Szerintem illik tudni, hogy mi történik az országban, a Parlamentben és a világban, mert ezek a dolgok igenis meghatározzák az életet, ezeknek az embereknek a döntései határozzák meg az életünk keretét. Érdemes reggelente átlapozni a Metrót, hogy legalább képben legyen az ember, aztán ami jobban érdekel, azzal kapcsolatban úgyis további cikkeket olvasol a neten.
Kár, hogy nincs kiegyensúlyozott, objektív információforrás, én mindkét oldalról igyekszem tájékozódni. Reggelente olyan rádiót hallgatok, ahol idétlen, hiénaszerűen röhögő jópofizás helyett hírek mennek, lapszemle, interjúk érdekes emberekkel stb. Aztán az embernek úgyis van annyi sütnivalója meg élettapasztalata, hogy megszűrje, mi az, ami csúsztatás, és mi a valódi hír.
Őszintén: én néha bulvárt is olvasok, vagy megnézek egy-egy magazinműsort vagy valóságshow-t, nem csak a Spektrum meg a NatGeo megy egész nap. :)
Szerintem kifejezetten pozitív, hogy ez a sok információ ilyen könnyen elérhető, csak válogatni kell! Főleg, hogy a telefonokról bármikor bármilyen honlap elérhető. :)
És egyáltalán nem tartom szégyennek, ha például nem vagyok képben az afrikai országok gazdasági felzárkóztató programjainak tartalmával.
Lehet, hogy szakmai ártalom, de én egyáltalán nem tartom terhesnek a tájékozódást, mert érdekel a belpolitika. Viszont a kortárs művészet nem. :)
Nem konkrétan Cicamicának, csak a kérdése margójára: elgondolkoztam, hogy vajon kiben mennyire belső igény és mennyire külső elvárás, nyomás az ún. “jól tájékozottság”? Egyáltalán, mit jelent “jól tájékozottnak” lenni, ki a jól tájékozott? Aki képben van a a magyar és világszintű aktuálpolitikával? Aki tudja hogy épp csökken vagy növekszik a jegybanki alapkamat? Aki tudja, mit mutattak be múlt héten Milánóban/a moziban/a könyvhéten/a legújabb kiállításokon? Aki tudja, hogy áll épp a rákkutatás és milyen eredmények vannak az AIDS kezelésében illetve várható-e világméretű influenzajárvány a közeljövőben? Aki tudja, hogy épp melyik afrikai vagy ázsiai országban van háború vagy lázongás és ennek mi az oka? Tényleg kíváncsi lennék, hogy szerintetek mit jelent en bloc “jól tájékozottnak” lenni? :)
A magánvéleményem az, hogy manapság
– egyrészt: lehetetlen elérni azt az érzést, hogy “tisztában vagyok a világ dolgaival, tudom mi történik a világban”. Az elmúlt pártíz évben túl “nagy” lett a világunk, rengeteg helyről nagyon részletes (és sokszor egymásnak ellentmondó) információk állnak a rendelkezésünkre, nem úgy van már, hogy elolvasom, mit írt az az egy újság, ami van, mit mond az egy tv-csatornán az egyetlen híradó, mi az a 10 új könyv ami megjelent a könyvesboltban, mi az a 3 új film, ami megy a moziban, és mit mond az egyszem drága Mari néni arról, hogy mi történik a faluban.
– másrészt: nem is feltétlenül szükséges. Nyilván az ember utánanéz azoknak a dolgoknak, amelyek aktuálisan vagy hosszabb távon érintik és érdeklik, hogy elboldoguljon a világban és még jól is érezze magát benne, de innentől kezdve hova, minek, kinek tovább? Engem sokáig nyomott a kimondott/kimondatlan elvárás, hogy “egy normális, felnőtt, értelmes embernek ilyen meg ilyen témákhoz hozzá kell tudnia szólni, ilyen meg ilyen dolgokban jobban otthon kellene lenni”, és igyekeztem is, vért izzadtam, de nem ment, ráadásul még folyamatos frusztrációt is jelentett. Úgyhogy inkább hagytam a francba, és vállalom, hogy bizonyos “fontos és közérdekű” témák hidegen hagynak és nem is tudok róluk semmit, más (általam is) fontosnak tartott témákban meg esetleg jobban otthon vagyok, mint az átlag.
Egyébként a facebook, RSS és társai tényleg jók, “szalagcím-híradót” szoktam belőlük tartani magamnak, így ha valaki nekem jön a kérdéssel, hogy “te, mi a véleményed az xy legutóbbi döntéséről/történéséről”, akkor rá tudom mondani, hogy “aham, láttam, hogy írtak róla/hallottam hogy ment valami a hírekben” és ennyi általában elég is, mert a másik már ég a vágytól, hogy elmondhassa a saját véleményét :)
A magamnak támasztott minimum elvárás az, hogy mindazzal tisztában legyek, ami az én életemre közvetlen hatással van — aktuálpolitikával, környezetvédelemmel, társadalommal kapcsolatban. Ha nem tájékozódom, és nem tudom, hogy mi folyik, esélyem sincs kiállni a jogaimért, vagy felemelni a hangomat, ha valami nem tetszik. Nem kell habzó szájjal belefolyni a pártpolitikába, de nekem az rémesen fura, amikor felnőtt emberek “á, engem ez nem érdekel”-felszólalással azt se tudják, mi az alkotmány, vagy hogy mi után és hogyan adóznak, hogyan és milyen devizában vettek fel hiteleket (!!), és utána se néznek, hogy mi mennyibe kerül, felelőtlenül vásárolnak, étkeznek, élnek. Pedig befolyásolja az életüket, akár érdekli őket, akár nem… És igen, ide beletartozik, hogy több oldalról tájékozódom, és magamban rakom össze azt, amit én igaznak érzek (totál szubjektív, de legalább én választok).
A tágabb tájékozódás (amit írsz az afrikai országokról) az szintén szubjektív, nekem fontos, de elfogadom, ha másnak nincs rá ideje. Utána szoktam olvasni, követem az amerikai politikát is, mert érdekelnek az ilyen témák. Különösen a nők jogaira kihegyezve, illetve ha van valami érdekesebb ügy, akkor azt is követem (gun control, rape trials, effélék).
Van egy csomó téma, amiben “szakmai ártalom” miatt tájékozottabb vagyok — filmek, divat, ilyesmi, de hát ez munkaköri leírás, meg szeretem is. Engem kikapcsol, ha trailereket nézegetek, ha a legújabb vicces mémen röhögök, de nem fogok senkit műveletlen tuskónak kikiáltani, ha nem hallott a Nyan Catről. :))
Engem azt hiszem, a bulvár hagy a legjobban hidegen — ki kivel szakított, melyik reality sztár mit csinált. A nagyobb hírek eljutnak az én fülemig is (pl. legutóbb a Détár-Rékasi válás, az Attraction nyert Londonban), de az éneklős-házbanlakós hazai sztorikról évek óta semmit nem tudok. A női portálokon néha belefutok külföldi bulvárhírekbe (Bradley Cooper szakított), de általában onnan is csak a “nagyok” foglalkoztatnak igazán (Angelina mellműtétje). A kicsiken nem csámcsogok. :)
Amit az első bekezdésben írtál, arra gondoltam azok alatt a dolgok alatt, “amik aktuálisan vagy hosszabb távon érintenek”. Pl. hiába utál valaki pénzügyekkel foglalkozni, ez elkerülhetetlen, hacsak nem egy kolduló szerzetesrend tagjaként él, vagy ilyesmi. Van egy szint, ameddig a saját érdekében is belefolyik az ember, de ha nekem és a családomnak, sőt a szűkebb környezetemnek sincs svájci frank hitele (ilyen is van), akkor nem fogom csak azért figyelni az aktuális híreket az árfolyam alakulásáról és a végtörlesztés feltételeiről, mert “ez egy olyan aktuális téma, amivel tisztában kell lenni” – nyilván ha később valahogy mégis érinteni fog, vagy összehoz a sors egy olyan emberrel, aki érintett benne és erről akarok vele beszélgetni, akkor utánanézek. Közvetett módon meg minden hatással van az életünkre, minden létező témában tájékozottnak lenni meg lehetetlen. Akit pedig a saját személyes érintettségein túl is érdekel a téma, az megy el ilyenolyan tanácsadónak, vagy fogja írni a kiszámoló blogot (vagy csak olvasgat, és közben szórakozik, hiszen az érdeklődési körének megfelelő témával foglalkozik).
De ugyanezt végig lehetne zongorázni azzal, hogy mennyire “illik és kellene” tisztában lenni a kortárs művészettel, vagy az egészségügy legújabb eredményeivel. Szerintem kell itt is egy arany középút, amikor nem csőlátással rohanunk a falnak, hanem tájékozódunk, de nem esünk át a lónak arra az oldalára, ahol már megfelelési kényszerből, vagy a saját problémáinkról való figyelemelterelés-képpen rágódunk a külvilág eseményein.