Selma Lagerlöf 1906-ban abból az indíttatásból írt mesét egy elvarázsolt kisfiúról, aki a vadludakkal utazik, hogy kalandjai során az olvasó gyerekek megismerkedhessenek Svédország tájaival és élővilágával. Selma három évig tanulmányozta a természetet, hogy hiteles képet adhasson az állatok viselkedéséről, és a helyi folklórt is beleszőtte a történeteibe. A könyvből 1980-ban japán animációs sorozat is készült (Mamoru Oshii egyik első rendezése volt), melyet itthon is többször vetítettek a csatornák, és a 90-es években gyerekek tucatjai morfondíroztak azon, hogy mi az a tonlúd („ott repül már tonlúdon”). Egyébként a rajzfilmsorozat azok közé a japán rajzfilmek közé tartozik, amelyekről nem szokás itthon tudni, hogy ugyanúgy animék, mint a rettegett, ORTT által kiátkozott Dragon Ball (muhaha) — ilyen még a Múmin, a Kalán néni és a Willy Fogg is.
Az eredeti történethez hasonlóan a rajzfilm is rendkívül kedves, barátságos hangvételű, a magyar szinkronhangok is emlékezetesek, szépek a tájak és jó a zene is. Egyik kedvenc részem (és ehhez bizonyára az is hozzájárul, hogy ez az egy volt meg VHS-en, a tévéből felvéve, tehát újra lehetett nézni ezerszer) az, amikor a patkányok betörnek egy búzaraktárba, és Nils furulyaszóval vezeti őket el onnan.
Nils: Mellényke helyett egy laza, horgolt kardigánt választottam neki, ha este lehül a levegő, jól fog esni. Klumpa helyett — bár az is a kilencvenes években volt nagy divat — egy strapabíró, városnéző szandált kapott.
Márton: Laza, sarus nyári ruha, tollas fülbevalóval. Nem is kell több, ha fülledt a levegő, csak naptej és sok víz. A köteles nyaklánc opcionális. :)
Akka: A 15 fok alatti, esős napokra választottam a szettet — állítólag bőven kijut majd ebből idén nyáron. A tarisznyája miatt szabad mindkét keze, akár egy ernyőt is meg tud fogni, vagy nézegetheti a térképet, hogy merre mennek. Ha kisüt a nap és meleg lesz, a harisnyáját begyűrheti a táskába.
Szmöre: A rókának suhanós maxiszoknya jár, sunyításra alkalmas napszemüveggel és pimasz pólóval. :)
Az illusztrációknak használt ruhadarabok pontos beszerzési helyeit itt találjátok.
Mindet el tudnám viselni magamon! Pont nekem valóak ezek a ruhák :) Nem is tudnék választani… Kell az összes :D
A Szentjánosbogarak sírja… az egyszerűen annyira gyönyörű… végigsírtam az egészet.
Akka női mivoltáról meg annyit, hogy ugyanezt eljátszották a Sailor Moon-ban Artemis-szel, a fehér cicával. Ő is férfi szinkronhangot kapott.
Á, a Sailor Moonban szövegileg is kavartak, Uránusztündér civilben fiú lett, és Frédérique-nek hívták, és nem párja, hanem unokatestvére lett a szinkronban Neptuntündér… :D
És tényleg! Szeretem az ilyen ferdítéseket XD
Emlékszem, amikor németül néztem, és a lányok bele voltak esve a civil Uránusztündérbe, és akkor Neptuntündér elmondta, neki, hogy dehát ő LÁNY. Nagyot koppantak a csajok :)
Á, azt hiszem megszerzem eredeti nyelven, és végignézem az egészet elejétől a végéig.
Nilsike a szívem csücske :) Én már nem emlékeztem erre, de anyum mesélte, hogy amikor az egyik részben Márton ludat le akarták vágni, akkor bemásztam az asztal alá, és sirattam „szegény Nilsikét”.
Jók az összeállítások, a Márton lúd által inspirálttól egyből fagyizni támadt kedvem:) A rókás is tetszik, de a hosszú szoknyák viselésétől ódzkodom, az az érzésem, hogy szélesítenek+összenyomnak=nem előnyösek.
A fenti beszélgetéshez hozzászólva, én egészen úgy 17 éves koromig az a tipikus ‘egy kalap alá veszem az összes animét, és utálom az összeset’ típus voltam (nem tudtam, hogy nem csak az az anime, ami este 9 után megy a Minimaxon – igazából szinte soha nem tévéztem, így ezeket is csak így átkattintás szinten ismertem, és azokat a sok robbantgatós, akármilyen rajzfilmeket ma is hülyeségnek tartom). Aztán az egyik anime-rajongó barátom elmagyarázta, hogy az tulajdonképpen csak azt jelenti, hogy japán rajzfilm, és abból is van százféle. Addig ajánlgatta, hogy megnéztem a Szentjánosbogarak sírját… Hát nekem akkor dőlt össze minden előítéletem az anime-val szemben. Ez az egyik leggyönyörűbb film, amit valaha láttam. Még ha jól össze is töri is a szíved. Bár azóta sem néztem túl sokat a műfajból, talán csak 1-2 hasonlót (Vándorló palota, Spirited Away), de már tudom, hogy itt is vannak gyöngyszemek.
Egyszerűen imádtam és imádom most is felnőtt fejjel ezt a sorozatot!
Pár éve a Minimaxon adták… és ott ért a hatalmas csalódás, mert Akka hangja egyik részről a másikra női lett… Szerencsére az M2-n pasi hangja van végig.
Egyébként nekem épp a patkányos az egyik kevésbé kedvelt részem. :) Az én kedvenc részeim Lapp-földön vannak, egészen addig, amíg a kislibák kicsik. :)
A Szmöre és Nils szerkó nagyon találó. :) Szerintem még Pelyheskéből és Ingridből (vagy Siri… mindig keverem őket) is ki lehetett volna hozni valami nagyon menőt! :)
Egyébként az egészből a narancsos szandi lett a kedvencem. Valami ilyesmire vadászok éppen. :)
Igaz, hogy mi férfi szinkronnal szoktuk meg, de Akka azért igazából tojó, nem hím. A regényben is, meg a rajzfilm más nyelvű szinkronjaiban is.
A Wiki azt írja, hogy azért kellett a közepétől újraszinkronizálni – akkor már női Akkával – , amikor más csatornák vetíteni akarták, mert az MTV archívumában megsérültek az eredeti tekercsek, és elveszett róluk a hang. De akkor vajon hogyan vetítette nemrég is a köztévé végig az eredeti szinkronnal? Alighanem a magyar filmipar egyik olyan rejtélye ez, amire sosem fog fény derülni :-)
Hehe! Ezt tudtam én is, de akkor is Akka a gyermekkoromban pasi volt és mindenképp nagy csalódás volt. Legalább újraszinkronizálhatták volna pasi hanggal… Szerintem a gyerekeknek is problémát jelenthetett ez… mi lesz így a nemi identitásukkal! :))
Azon én is gondolkoztam, hogy vajon hogy került elő az eredeti szinkron… bár vannak tippjeim :)
A hugommal imadtuk Nils Holgersont, a lanyom meg most imadja, az M2-on most is adjak minden delelott.
Nekem egyebkent a multkor a Princess Mononoke jutott eszembe, hogy szivesen megneznem ujra, utana is kell nezzek, hogy honnan lehetne megszerezni.
Jajjjj, de imádtam! Mondjuk egyetlen részletet sem tudnék így hirtelen felidézni, de Nilsre azért ráismertem a ruhák alapján :-)
Jajj, de szerettem! :) Gyerkőceim most is nézik! Egyszer megrajzoltam Szmörét karácsonyfadísznek… a ruhája jöhet! ;)
Az egyik kedvenc rajzfilmem volt, meg még most is az – tizenévesen, amikor a hugom kicsi volt újranéztem vele az egészet. :) Márton tetszik a legjobban, meg a róka maxiszoknyája. :)
Ó, igen, a tonlud! És mindenki azt hitte, csak ő nem érti :-))
Ismét nagyon ötletes összeállítás, köszönjük!
(Azért anime ide vagy oda, a DragonBall sztorija és jellege egy „kicsit” más, mint a Nils vagy a Kalán néni…)
Igen, de az alapján az egy eset alapán leírják az egész anime-kultúrát. Mintha a „könyv” vagy „film” egyöntetűen jelentene valamit — témát, műfajt, célközönséget, minőséget… :)
Sajnos így van.Pedig én konkrétan ezeken nőttem fel (még a „rettegett” Dragon Ball-t is végignéztem,sőt a második szériáját is!) és nem lett belőlem torz lelkületű,agresszív személyiség.Mellesleg csak bele kéne nézni néha a Grimm-testvérek által szerkesztett teljes mesegyűjteménybe…(Irodalmi érdekességként kaptam már felnőttként ajándékba.) Na,az a horror…
Attól, hogy valami rajzolva van, még nem gyerekeknek szánják, és bár a DB első pár évada cuki, később egyértelműen idősebbeknek szól. Szerintem itt ment félre az adásterv, annyit láttak, hogy ja, animáció, tegyük be a gyerekmesék közé. A csápos pornós rajzfilm se a kicsiknek való. :) Ahogy vannak felnőtt könyvek, politikai regények, krimik, thrillerek, úgy animációban is van mindenféle műfaj és célközönség. Szegény Dragon Ball ezen ment félre. De a Candy Candy is anime volt, és cuki, meg a Hosszúlábú Apuból is volt rajzfilm, az is anime volt, és a Sandybell, a Manóvári manók… — általában jól választottak, és belenyúltak a gyerekeknek valók közé, de volt, amikor nem.
Ha jól látom a Manóvári Manókkal bezárólag majdnem minden kedvencemet felsoroltad. (Ami kimaradt: A pálya ördögei) :D Az biztos,hogy tényleg kár az animéket bántani.Amit gyerekeknek találtak ki,azok valóban jók is úgy,ahogy vannak.Manapság már egyébként is a Godfather-ön nőnek fel a gyerekek,nekik már nem mutat újat egy-egy rázósabb anime sem…(tapasztalatból mondom).
Jajj, én is a Candy Candy-n meg a Sandybell-en, meg a Sailormoon-on nőttem fel:D Plusz az Ezüstnyíl-on, ami így 20éves fejjel elég durva, de 5évesen bejött:)
Tényleg,a Sailermoon is szuper jó volt,meg az Ezüstnyíl,ez megvan VHS-en! :D Tiszta nosztalgia…Azt hiszem mára kikapcsolom a sz.gépem és elkezdem visszasírni a 90′-es éveket… :D
Hát épp ezt mondom, hogy attól, hogy műfajilag vagy technikailag anime, még lehet nagyon különböző. A South Park is rajzolva van, mégsem mesefilm :-)
Egyébként a tipikus, tartalmában is japán animével soha nem tudtam mit kezdeni, büntetni lehetne vele, ha néznem kellene, a zsebszörnyes gyerekektől a vámpíriskolán át a halálistenesig bármelyiket. De ettől még nem hiszem azt, hogy minden, amit így rajzoltak, ugyanilyen. (Mondjuk az animés érzelem-ábrázolásokat már gyerekként is túlzónak tartottam a Nilsben is, de ez ízlés kérdése.) És azt sem gondolom, hogy „az anime rossz”, csak mert nekem nem jön be. Ha a tévések így mellényúltak egy sorozattal, az nem a műfaj hibája.
A zsebszörnyek pont nem jó példa, az pusztán marketing, nulla történetvezetés, semmi személyiségfejlődés: volt egy gyűjthető vacak játék, és kellett hozzá valami sorozat, hogy jó is legyen, és megvegyék. :) Ahogy vannak pocsék könyvek, úgy pocsék animék is vannak.
Ha hagyod magad elvarázsolni, Miyazaki el fog. :) https://www.urban-eve.hu/2011/09/05/filmajanlo-miyazaki-filmek/
Ne haragudj, de tényleg nem a megfelelő embernek ajánlgatod :-)
A Laputát nemrég azért néztem meg, mert nem volt más néznivaló, de egy hétig rosszkedvű voltam tőle. Rám minden „igazi” (nem nyugati történeten alapuló) anime így hat – valószínűleg pont azokat a dolgokat nem bírom bennük, amik miatt mások annyira szeretik őket. Nem vagyunk egyformák, nem baj az ;-)
Persze, hogy nem baj. :) Sajnálom, hogy rosszkedvű lettél tőle, akkor tényleg ne nézd meg a komolyabbakat, mert nagyon depisek is vannak. Akirát kerüld messze!