Ahogy ígértem, itt vannak egyben az elmúlt tévés-rádiós-online interjúk, időről-időre összefoglalókat hozok majd a megjelenésekről (és igen, direkt zsemle a szemle), hogy ne legyen mindnek külön poszt. :)
2013. június 10., Duna World, Kívánságkosár (élő műsor)
2013. június 12., RTL Klub, 8:08 – Minden reggel (élő műsor) – Nézd meg itt! (az elérés kicsit bonyolult: regisztráció után kattints a 2. pöttyre, és ott a 7. perctől)
2013. június 14., Klubrádió, Bemutató példány, a mikrofonnál: Fon Gabi
Két online interjú is készült velem az elmúlt időszakban, ezeket itt olvashatjátok:
- Lexi.hu interjú
- Cosmopolitan.hu – interjú
Gratulálok kedves Lívia, sok-sok szerencsét, kitartást és sikert kívánok a továbbiakban is. :) Nagyon szeretem itt nálad, az életerőd és optimizmusod inspiráló, ha lesz rá lehetőségem talán a könyvedet is megvásárolom. Csak így tovább!
Via most nagyon megleptél. Hetekig nem voltam itthon Magyarországon, és semmi internet, kikapcsoltam magam erről a területről, fontosabb dolgaim voltak. De én egyébként sem vagyok hozzánőve a számítógéphez, sok hasznosabb dolgot csinálok
Gratulálok a könyvedhez. Mielőtt elmentem éreztem, hogy valamire készülsz, mert kevesebb bejegyzésed volt, napokig nem írtál, és ez nem volt jellemző Rád, meg írtad is, hogy sok terved van erre az évre, de könyvre nem gondoltam.
Jó voltál az interjúkban, és nekem is a Klubrádiós tetszett.
Nem tudom, hogy a többi olvasódat érdekelné-e, de engem igen, hogy mikor fogalmazódott meg Benned, hogy könyvet írj? Mi adta az indíttatást? Olvastam, hogy felkértek rá, és ez nagyon nagy dolog, hogy megelőlegezték a bizalmat, hogy sikeres lesz és megéri a kiadónak. De ezek után hogyan kezdtél hozzá? Te voltál a szerkesztő, tördelő, milyen programot használtál? Vagy a kiadód csinálta nyomdakészre? Első könyvesként az ember nem tudja még ezeket a dolgokat, sőt van olyan író, aki nem is akarja tudni, „csak megírja a számítógépben.
Írhatnál a „kulissza titkokról” úgy, ahogy interjút készítesz egy-egy olvasóddal, aki beszél a foglalkozásáról.
Mindenesetre jól össze lett hozva – könyvhét, média, országjárás stb.
Még egyszer gratulálok., és jöjjön a folytatás.
Az indíttatást valóban az adta, hogy felkértek, ennél jobb hívószó nem is kell. :) Először öt évesen fogalmazódott meg bennem, hogy könyvet írjak. :D
A felkérés után először kitaláltam, hogy miről is akarok írni (nem volt nehéz, mert már régóta motoszkált bennem ez a téma, és azt is tudtam, hogy többet érdemel, mint hogy simán megírjam a blogba), aztán kidolgoztam a fejezetvázlatokat, hogy melyikben kb. miről fogok írni. Ez végül természetesen módosult, témák kerültek máshova, volt, amit összevontam, volt, ami két fejezet lett, de nagyjából megvolt az íve a kezdetektől. Tudtam, hogy mikorra kell leadni a kéziratot, és azt is tudtam, hogy hány karakteresnek kell lennie a könyvnek, így elosztottam a karakterek számát a napokkal, és minden nap haladtam. Volt sok átírás, kihúzás, kiegészítés, de muszáj volt szem előtt tartani az „alagút végét”. Úgy álltam neki, ahogy egy könyvet általában elkezdenek: Első fejezet… :D Aztán csapongtam, mikor hova jutott eszembe téma, vagy mihez volt éppen ihletem. De ezt írtam is az első könyves posztban. :)
Volt külön szerkesztőm és tördelőm is, én sima doksiba írtam a szövegemet, Google Docsban, hogy mindig hozzáférhessek. Tök mindegy, min írsz, az a lényeg, hogy honnan.
Tartalmilag leginkább Ádám edzősködött rajtam, vele beszéltük át, hogy minek hol van a legjobb helye, mit kéne még kifejtenem, mi van túlmagyarázva, ilyesmik. A szerkesztőm, Laik Eszter pedig segített kibogozni a szövegemet, ha néha belekavarodtam valamibe — amikor sokat látsz egy írást, egy idő után már nem tűnnek fel az ilyesmik. :) Egészen „életre kelt”, amikor már be volt tördelve, jó volt látni.
Hát ennyi. :)
Köszönöm Via a válaszod. Izgalmas, sok munkával, várakozással teli időszak lehetett. Remélem, hogy sikeres lesz a könyved, mert ez fog adni kedvet, erőt ahhoz, hogy majd belefogj egy újabb írásába. De addig is örülj az elsőnek, hiszen minden szavadból, most azt olvashatjuk, hogy mennyire boldoggá tett ennek a könyvnek a „megszületése”. Az olvasóid is Veled örülnek.
Köszönöm. Jó úton jár a siker felé, nagyon boldog vagyok a visszajelzésekkel, nekem ez már most siker, mert több tucat embernél elértem azt, amit el akartam érni. Működik a könyv. :)
Megmondom őszintén, nem teszem a siker feltételévé, hogy lesz-e még könyvem. Ha írnom kell, akkor úgyis írni fogok (kell = belső késztetés, nem az, hogy ki van adva ukázba :)). A blogot se üdvrivalgások közepette indítottam. Nem jöhet a siker a kemény munka nélkül, a kemény munka viszont nem csak a sikerből tud táplálkozni, hiszen akkor egy teljesíthetetlen ördögi kör lenne a dolog: „majd megdolgozom a sikerért, miután sikeres lettem”. Az írásnak csak egy része az, hogy van közönség, a másik része az, hogy nem tudod nem kiadni magamból… És akkor tök mindegy, hogy sikeres vagy népszerű vagy érdekli-e a kutyát is. Mert muszáj írnod, különben megpusztulsz, mintha visszafojtanád a lélegzetedet.
Most megint egy hosszabb, könyv nélküli időszak jön (1-2 év szerintem tuti). Nem lehet csak úgy fejest ugrani a következőbe, mindenemet beleadtam az elsőbe, ha lenne még bennem erő egy második könyvre most azonnal, az azt jelentené, hogy nem lett elég jó az első. :))
Az elsőnek is bőven van még hova eljutnia, most egyengetni kell az útját, nem önműködő a folyamat.
De még úgy 80 évre tervezem a földi létet, lesz bőven időm könyvet írni. :)
Igazad van, jól gondolod úgy legyen minden. De én egy dologban az inspiráció, belső késztetés felől azt gondolom, hogy fontos egy-egy bármilyen alkotás során a siker, amiből táplálkozik a következő. Ugyanis úgy gondolom, hogy Neked is az a célod, hogy amit létrehoztál az másoknak is örömet okozzon. Nem hiszem, hogy csak a magad örömére írtál, mert ha senki nem olvasná, akkor az igaz, hogy kiadtad magadból azt ami miatt nem következik be a „megpusztulsz” állapot, de a fióknak? – minek? Az nagy szerencse, hogy nem az történt, hogy előbb megírtad és ott lapulna a fiókban, kiadóra várva. Szerintem ez is rossz, elkeserítő állapot lenne. De a kudarc is arra készteti az embert, hogy próbálkozzon újra. Te Magad is említést teszel erről a harmadik bekezdésedben.
Még azt elfelejtettem kérdezni, hogy egy első könyves író könyvét – még ha ennyire bízik is benne a kiadója mint Benned – hány példányban adta ki a kiadó? A kiadód oldalán nem olvastam más adatot csak a könyv címet és az árát. Egyébként nagyon tetszik a borító, a zöld miatt is, mert a színem, a cím is nagyon találó. Apukádnak nagyon jó mondata ez arra, amire mondta és arra is amire Te felhasználtad, a könyved tartalmára. A könyved még nem olvastam, de ami késik nem múlik.
Én úgy vagyok vele, hogy ha már egy embernek hasznos volt, megérte, ezért mondom, hogy nem számokban mérem a sikert, ez a könyv nekem már sikeres, mert már több tucat visszajelzést kaptam, hogy azt csinálja a szöveg, amire írtam, innentől kezdve ha még több embernek is bejön, az jó, de én már boldog vagyok. :) Az internetben pont ez a csodálatos, hogy megszűnt a fiók! Nincs többet! Bárki publikálhat, és ha elég kitartó, el fogja érni azokat, akiknek pont akkor, pont arra van szükségük. Nekem is volt több olyan bejegyzésem, amire a publikálás idején nem jött visszajelzés, de évekkel később írta valaki, hogy neki az mennyire jó volt, mikor megtalálta. Bármit is írok, az publikálva lesz, ha más nem, itt a blogon. :) És majd eljut ahhoz az egy-öt-száz emberhez, amikor nekik szükségük lesz rá. Nekem csak az a feladatom, hogy „kiadjam”, amikor jön. A többi a befogadón múlik. :)
Az internet azt az érdekes jelenséget is létrehozta, hogy egy elsőkönyves szerző, bár könyvéből tényleg az az első, már nem teljesen ismeretlen — gondolj csak a gasztrobloggerekre, akik évek óta stabilan hozzák ki a szakácskönyveiket. A könyve új, de a közönsége már megvan, nem akkor kell létrehozni, és a könyvtől csak bővülni fog. Így a kiadóknak sem akkora kockázat, hiszen előre meg tudják nézni, hogy az adott szerző mennyire hiteles a célközönsége számára, mennyien szeretik, mennyien olvassák, de azt is meg tudják így állapítani, hogy milyen „hangon” ír, fotóz, főz, milyen a stílusa, tehát látják „munka közben”. Így nem annyira vak bizalomról van szó, mint mondjuk tíz éve lett volna. :)
Első körben 4000 példány készült a könyvből, jutni fog mindenkinek, de ha elfogy, nyomunk még! :)
Örülök a válaszaidnak Via. A példányszám nagy, és kívánom, hogy legyen még utánnyomás. További sikereket kívánok.
Nagy gratula Via! Borzasztó fontos szerintem a mai publicisztikai életben, amit elértél, a könyvmegjelenés és a média visszhangja pedig még inkább dob rajta, és reményt ad a mai független, női bloggereknek, hogy igenis lehet nyomot hagyni ilyen formában is, csak elhivatottság kérdése.
Beállok a rádiós sorba, nem miattad, de a Duna TVs beszélgetés nekem nagyon nem jött be. Alapvető egy interjúnál, hogy hallgató figyelemmel kell viseltetni az alany iránt, ezzel szemben inkább mintha helyetted akartak volna beszélni. De egész jól vetted át a végén az irányítást! :-)
Gratulálok, kedves Via! Nálam is a rádió viszi a prímet, egyáltalán nem látszik, hogy „készültél”. :) Köszi mindent! :)
Gratulálok! Annyira szimpatikus vagy. Próbáltam úgy visszanézni az adásokat és hallgatni, mint egy teljesen ismeretlen ember és tetszett, hogy hiteles vagy. -Tudom gyakran hangsúlyozod, hogy máshogy nem is lehetne, de ahogy beszélsz a „munkádról” látszik, hogy élvezed.
Az is tetszett, hogy ugyanazokra századszorra is higgadtan meséled el (miért pont ez lett a könyv címe).
Nem fogom most tovább sorolni, mi tetszett még, mert sokáig tartana.
Egyedül az nem tetszett, hogy „csak” 5-10 perceket beszéltettek.
Szép hetet kívánok mindenkinek!
én is a rádiost lájkolom :D Könyvet megrendeltem.. akárhányszor olvasok róla, vagy a részleteket, nagyon „hozzám beszél ” Csütörtökön repülök Bpestre, pénteken könyvátvételi-terminem van a bookline könyvesboltban :-))
gratulálok! :) a kívánságkosár vezetőinek újságírói színvonala nem szárnyalt túl magasan, de a rádiós interjú did you justice :)
Gabival több időnk volt egymásra hangolódni, és mivel nem volt élő adás, nem is volt benne az a nyomás, hogy rögtön jónak kell lennie. Nekem is összeakadt a nyelvem párszor. :D De az élő adásnak is megvan a varázsa, bármikor bármi történhet, és muszáj rögtön reagálni, jó kihívás az is. :)
Nagyon jók lettek, nekem is a rádiós tetszik a legjobban. :) És most megrendeltem az egyik dedikált könyved a bookline-ról, keddhez egy hét meg is fogom kapni! :) Arra gondoltam, hogy mivel egy évben csak pár napot vagyok a nagy Budapesten (meg Magyarországon, egyáltalán), így nem nagyon biztos, hogy a közeljövőben tudnám dedikáltatni. De ha mégis, akkor is két dedikálás sokkal jobb, mint egy se! :D Hú, nagyon várom, hogy olvashassam végre!
Nagyon szuperek, gratulálok! :) Nekem a rádiós tetszett a legjobban, nem tudom Te hogy vagy vele, ott olyan jó kérdések voltak.