Edina 27 éves, és a biostatisztika részleg vezetőjeként dolgozik egy klinikai kutatószervezetnél. Ezt legegyszerűbben úgy lehet elmagyarázni, hogy kísérleti adatokban próbál meg visszatérő motívumokat, releváns különbségeket, tendenciákat felfedezni, és ezekből következtetni, amellyel segíti a gyógyszerfejlesztők munkáját. Edina mellesleg 8 évig az osztálytársam volt, és keresve se tudnék neki illőbb szakmát megálmodni, látszik is rajta, hogy jól érzi magát ezen az úton. :)

Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban.

– Miből áll a munkád?

A munkám elég sokrétű. Statisztikai tervezést végzek – milyen adatokat érdemes gyűjteni, mikor, milyen betegpopuláción, mintaelemszámot számolok, részt veszek az adatbázisépítésben, statisztikai elemzési terveket írok, programozok különböző statisztikákat. Emelett kommunikálok a projektcsapattal és a világ különböző részein dolgozó megrendelőkkel és a csapatomat is irányítom.

Egy átlagos napom az e-mailek olvasásával indul. Listát készítek, hogy mit kell feltétlenül aznap megcsinálni, mit kinek tudok kiadni a csapaton belül, megnézem a napirendet, mikor van megbeszélés, telekonferencia. Ha csapaton belül megbeszélést látok szükségesnek, kiküldöm a meghívókat. Nekiállok az éppen legfontosabb feladatnak, majd e-maileket legközelebb ebéd után nézek. Ezután folytatom az aktuális feladatot, válaszolok a csapattagok kérdéseire is. Délután még 2-3 alkalommal ránézek a levelekre. 5-fél 6 körül szoktam a munkát befejezni, kivéve ha valami sürgős dolog van, és túlórázni kell.

– Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?

Magyarországon sajnos kifejezetten biostatisztika képzés nincs. A Budapesti Corvinus Egyetemen tanultam, alkalmazott statisztika mellékszakirányt vettem fel, mivel nagyon érdekelt a statisztika. Aztán egy gyógyszercéghez kerültem, ahol elkezdtem klinikai vizsgálatokkal foglalkozni. A kettőt kombnálva kötöttem ki a biostatisztikánál.

Mivel a munka elég sokrétű, szükség van kreativitásra, nagyfokú precizitásra, jó elemzőkészségre, informatikai hozzáértésre, illetve monotonitástűrésre is. Mivel csapatban dolgozunk, elengedhetetlen a jó kommunikációs készség, és az, hogy az ember jó csapatjátékos legyen.

– Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban?

Mindig sokat kell magyarázkodnom, amikor megkérdezik, hogy mit is csinál egy biostatisztikus. A biostatisztikának is több vállfaja van természetesen, egy biostatisztikus dolgozhat növényi mintákból, illetve állatkísérletekből származó adatokkal is. Mi gyógyszerfejlesztésben, klinikai kutatásokban dolgozunk, melyekben egészséges önkéntesek, illetve az adott betegségben szenvedő betegek adataival foglalkozunk. 

– Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?

Már az előző munkahelyemen is szerettem dolgozni, ahol szintén klinikai vizsgákatokkal foglalkoztam, adattisztítást csináltam. Aztán lehetőségem adódott kifejezetten statisztikával foglalkozni, ezért váltottam. Három éve vagyok a cégnél, már az elejétől kezdve szeretem azt, amit csinálok. Természetesen vannak dolgok, amik felidegesítenek, leginkább a gatyázás, a határidők közelsége, vagy egy értetlen megbízó, de egy idő után ezt megszoktam.

– Minek készültél gyerekkorodban?

Gyerekkoromban leginkább tudós szerettem volna lenni, amolyan polihisztor. Lényegében hasonló lettem, természetesen nekem is meg kellett tanulnom, hogy túl sok területhez nem lehet egyszerre magas szinten érteni, de ebben van statisztika, informatika, matek, egy kis biológia/kémia is, na és kreativitásigény.

– Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy?

Arra vagyok leginkább büszke, hogy van egy kis csapatom, akik egyre inkább fejlődnek, nagyon jó közösség alakult ki, illetve hogy a kollegák maximálisan megbíznak bennem.

A későbbiekben mindenképpen szeretnék egy PhD fokozatot szerezni biostatisztika területen. Egy saját statisztikai tanácsadó/elemző cég létrehozása is szerepel a jövőbeli terveim között.

– Van olyan ember, aki sokat segített, támogatott téged az utadon?

Igazából nagyon sok volt és jelenlegi kollegám segített. A volt főnökömet emelném ki, akivel most is jó barátságban vagyunk. Felmondásomkor nem alakult ki rossz viszony, ő is úgy gondolta, ha úgy érzem, az új helyen jobb lesz, menjek nyugodtan. A vicces az, hogy igazából azt tanultam meg tőle, hogy milyen nem jó vezetőnek lenni a vezető hagyományos értelmében. :)

– Milyen kihívások vannak a munkádban?

A legnagyobb kihívás általában a határidő: minden tegnapra kell. A legkimerítőbb számomra a sok dokumentáció elkészítése, ez is hozzá tartozik sajnos. Monoton munka, és egyáltalán nem kihívás.

– Mikor szoktad úgy érezni, hogy „ezt nem fogom már kibírni”?

Van úgy, hogy valamit órákon keresztül kell magyarázni, mivel sokan nem értenek a statisztikához. A 3.-4. megfogalmazás körül el szokott fogyni a türelmem – mintha egy értetlen kölyöknek próbálnék valamit elmagyarázni. Aztán veszek egy nagy levegőt, meghallgatok egy jó számot, és megpróbálkozok a következő verzióval… Sokszor szabnak elérhetetlen határidőket, az is nehéz.

– Mivel kapcsolódsz ki munkaidőn kívül?

Mivel kismama vagyok, mostanában csak pihenek, vagy maximum elmegyek babakocsit, babadolgokat nézni. Ezen kívül zenét hallgatok, olvasok, esetleg benyomom a tévét, vagy nézem a kedvenc sorozataimat, most már csak a Trónok harcával vagyok lemaradva. Pocak előtt jártam íjászkodni és sportolni, most pedig ha sikerül egy kismamajógát vagy úszást beütemezek.

– Mit tanácsolsz annak, aki hasonló pályára készül?

Fontos a szórás: ne járjunk úgy, mint az egyszeri statisztikus, aki a 20 cm átlagmélységű vízbe fulladt bele :)

Sajnos elég kevesen vagyunk ezen a pályán, főleg itt Magyarországon. Azt tudom tanácsolni, hogy mindenféle statisztikai módszert érdemes elsajátítani, illetve ha lehet, SAS programozást tanulni. Ha ezekből van egy alaptudás, a többi felszedhető a cégnél. A leendő kollegáknak kitartást kívánok ehhez!