Hajni 23 éves, egy vidéki városban termékfejlesztő mérnök — fiatal is, lány is, naná, hogy rengeteg ellenérzést váltott ki a hagyományosan férfiak által dominánt területen. A legfontosabb azt hiszem, Hajni egyik utolsó mondata: „Nem kell aggódni azért, hogy lány vagy és nem tudod elvégezni.”

Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban.

– Miből áll a munkád?

Reggel 8-tól 16.30-ig tart a munkaidő, nincsenek műszakok. Elég változatos a munkám, mivel porszívó fejlesztéssel, gyártással és értékesítéssel foglalkozik a cég, ahol dolgozom. Így onnantól, hogy a termék gyártásba kerül én veszem át egy másik osztálytól, és az én feladatom, hogy a termelés ne álljon meg, ha minőségi probléma jelentkezik és műszaki megoldást igényel az én feladatom kitalálni, hogy mivel lehetne megoldani. Ha felmerül egy-egy ötlet workshop vagy dolgozói javaslat alapján az előállítási költség csökkentésére, az én feladatom azt kivizsgálni, és gyártásba bevezetni. Ha a termék életútjában bármilyen változás következik be, nekem kell megvizsgálnom, hogy az befolyásolja-e a végterméket, és ha igen, ez ne negatív irányba történjen. Természetesen rengeteg termék típus van, így több kollégámmal végezzük el ezeket a feladatokat.

– Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?

Gépészmérnök végezettséget vártak el, ill. angol nyelvtudást legalább tárgyalási szinten. Mindenképp kell elhivatottság és a műszaki dolgok iránti érdeklődés, kreativitás, találékonyság, jó kommunikáció készség. Valamint nem árt, ha valaki barátságos egy bizonyos határon belül, mert napi szinten kell kapcsolatot tartani több osztállyal is, és a munkamorált ez rendkívül befolyásolja.

– Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban?

Legtöbben azt hiszik, hogy csak férfiak érvényesülhetnek, mint gépészmérnök. Pedig ez nemtől független. Persze régen tényleg férfiak voltak talán 100%-ban azok, akik ebben a szakmában dolgoztak, de szerencsére a mai világban már bárkiből lehet bármi. A nők nagy előnye véleményem szerint, hogy képesek egyszerre több felé összpontosítani, szorgalmasabbak, jobban tudnak kommunikálni és így tovább. Nekem is voltak negatív élményeim. Idősebb (férfi) professzorok szóbeli vizsgán vagy laboron, a viselkedésükkel a tudtomra adták, hogy nem tartanak érdemesnek a gépész diplomára. Szóval kell egyfajta talpraesettség is, határozottság és kitartás is. Viszont a cég ahol szakdolgozatomat készítettem megcsinálták a gépet, amit terveztem, a tanszéki konzulensem is kiválóként minősítette a terveimet és a kivitelezést, ill. a mostani munkahelyemről is pozitív visszajelzéseket kapok. 

Másik félreértés, hogy pontosan is mitől gépész a gépészmérnök. Nem a gyártó soron szerelünk, és nem azt tervezzük meg, hogy milyen szépen fog kinézni egy-egy dolog. A műszaki megoldás érdekel minket, a megvalósítás, az elv. Szerteágazó részekre lehetne osztani ezt a szakmát: vannak folyamatmérnökök, anyagtechnológusok, géptervezők, épületgépészek, gépgyártástechnológusok, fejlesztők és még sorolhatnám. Fémekkel, műanyagokkal, szerszámokkal, automatizálással, tervezéssel is lehet foglalkozni, csak, hogy kissé specifikáljam az elhangzottakat. De erről nagyon sokat lehetne mesélni még.

– Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?

Az egyetemen eltöltött első pár hét után. Előtte bizonytalan voltam, pont azért amit az előző kérdés első felében említettem. Többször voltam úgy egyébként egy-egy ZH vagy vizsga után, hogy feladom, nem nekem való ez. Sok nem alvás volt, és éjszakai rajzolás, dokumentáció írás és házik. De soha nem bántam meg egy percig sem, hogy ezt választottam. Inkább áldom azt a gimis osztálytársamat, aki felvetette nekem, hogy fontoljam meg a mérnöki pályát.

– Minek készültél gyerekkorodban?

Fogalmam sincs. Csak azt tudtam, hogy ne legyen köze a humán dolgokhoz, inkább a reálhoz, matek, fizika.

– Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy?

A négyes diplomámra az ország legjobbnak minősített egyetemén, anélkül, hogy valaha buktam volna egy tárgyat is. A szakdolgozatom kiváló minősítésére. Két hét alatt találtam munkát, úgy, hogy a személyes interjú másnapján ajánlatot kaptam. Nem a szüleimmel élek már, önállóan tartom fenn magam.

Szeretnék majd egy házat és családot, erre azonban évekig készülni kell. Szeretnék erre apránként félretenni a barátommal. Szeretném elérni, hogy jobb pozícióba kerüljek, akár ezen a munkahelyen, akár máshol később.

– Van olyan ember, aki sokat segített, támogatott téged az utadon?

A barátom, aki szintén gépész. Ő segített abban, hogy ne adjam fel, és ne essek kétségbe, ha megpróbáltatás elé állítanak. Amit pedig tőle tanultam, hogy attól nem lesz jobb semmi, ha idegeskedem és aggódom.

– Milyen kihívások vannak a munkádban?

A legkimerítőbb, ha hirtelen valami probléma van és azonnal intézkedni kell, félbehagyni mindent. Amikor nekem kell már megszerveznem megbeszéléseket, összefogni az embereket összefoglalót írni, utána megint megbeszélni…

– Mivel kapcsolódsz ki munkaidőn kívül?

Biciklizek, aktívan tornázom, blogot írok, barátokkal, családommal vagyok.

– Mit tanácsolsz annak, aki hasonló pályára készül?

Mérnöknek lenni jó dolog, nem unalmas, nem monoton. Nem kell aggódni azért, hogy lány vagy és nem tudod elvégezni. Ez lenne a legfőbb tanácsom. Nem mellesleg az egyik legkeresettebb, és legjobban fizetett szakma is.