Fruzsi 28 éves, 2 éve költözött Budapestről Nagyváradra a szerelméhez, ahol egy virágboltot üzemeltetnek a városközpontban. Első gyermeküket, Samut szeptemberre várják. A virágkötészeten kívül a kinti életről is kérdeztem Fruzsit, és tippeket is adott azoknak, akik Nagyváradra látogatnának.

 

– Miből áll a munkád?

A munkám alapja virágcsokrok kötése, virágdíszek komponálása, de ezekhez elengedhetetlen a virágok megtisztítása, a vizek naponta-két naponta történő cserélése a vázákban, vödrökben. Májustól októberig esküvők díszítését is vállaljuk, illetve egész évben bármilyen típusú rendezvényeknek, személyes kéréseknek is eleget teszünk.

Egy átlagos napunk a virágok kipakolásával, elrendezésével kezdődik, majd a munka/forgalom mennyiségétől függően tisztítjuk a virágokat, vagy éppen csokrokat kötünk, ha vannak rendeléseink, elkészítjük őket. Mivel elég forgalmas helyen található a virágboltunk, ezért inkább nyaranta, ha nagyon meleg van, tartunk 1-1,5 órás ebédszünetet, sziesztát. :) A záráshoz közeledve lassan összepakolgatunk, feltakarítjuk a keletkező növényi hulladékokat és átnézve a másnapi rendeléseket bezárjuk a kedves kis fapavilonunkat.

Áprilistól októberig esküvőszezon, és fantasztikus komplett díszítéseket nyomunk le. :) Csodálatosan pihentető, felvídító és kemény fizikai munka a miénk, de kárpótolnak az imádnivaló vevőink, akik minden évben kicsit tönkremennek az egy hetes szabadságunk alatt. :) Legalábbis így vallották eddig. 

– Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?

Léteznek OKJ virágkötő tanfolyamok, kertészeti szakközépiskolák, ahol elsajátítható ez a szakma.

Alapvető tulajdonság kell legyen a türelem, odafigyelés és empátia, mert közvetlen kapcsolatban állunk mindennap emberekkel, akik kívánságokkal, óhajokkal érkeznek hozzánk számukra fontos alkalmak-események kapcsán. Véleményem szerint ennek a szakmának a legfontosabb követelménye a fantázia és az optimizmus, mert ezek segítségével tudunk alkotni, és újra és újra megújulni.

– Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban?

Ez egy nehéz fizikai munka, amit a legtöbb ember nem is sejt. :) Főleg abban az esetben, ha saját vállalkozásként űzöd, mivel akkor részt veszel az árubeszerzéstől kezdve a virágok megtisztításáig, és nem hanyagolhatod el őket egy napra sem. Ez egy folyamatos, sokszor nem 24, hanem 48 órásnak tűnő létforma. :)

– Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?

Akkor, amikor az első könnyes szemű vallomást kaptam egy vevőtől, aki azt mondta: „Pont így képzeltem el a csokrot a lányom születésnapjára!” Szívmelengető, ahogy reggel keresztül biciklized a várost, a korai napfényben kinyitod a boltot, és kipakolod az árut, amivel mosolyt csalsz a munkába igyekvő emberek arcára.

– Minek készültél gyerekkorodban?

Első elképzelésem, amire emlékszem az az, hogy fodrász szeretnék lenni, majd óvónő, majd ápolónő. :) Szerintem ezek elég jól tükrözik az ember gyermekkori élményeit. A lényeg nem változott, emberekkel foglalkozom, velük vagyok napi szintű kapcsolatban.

– Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy?

Számomra az is nagyon nagy eredmény, hogy olyan szakmában dolgozom, amiről nem gondoltam volna, hogy van hozzá képességem. Célom, a mindenkori az, hogy sose távozzon elégedetlen-szomorú vevő a boltunkból.

– Van olyan ember, aki sokat segített, támogatott téged az utadon?

A szüleim megtanítottak az alapvető, fontos emberi tulajdonságokra, mint tisztelet, odafigyelés és gondoskodás. Voltak tanáraim az iskolákban, akik megmutatták, hogy merhetek szárnyalni. Szerelmem, Marius a tanítóm, akitől ellestem pár technikát a virágkötészetben (is), és tőle tanultam meg azt, hogy sosem kell lemondani valamiről, hanem hinni kell benne.

– Milyen kihívások vannak a munkádban?

Sokszor kihívás megvalósítani emberek elképzeléseit egy virágkölteményben. És fárasztó fizikailag, ha sok munkánk van. De ez persze másnap reggelre elmúlik. :) A vevők arcán az elégedettség, hála és öröm segít. A virágok harmóniája pedig semmi mással nem hasonlítható össze.

– Mivel kapcsolódsz ki munkaidőn kívül?

Komolyzenei, könnyűzenei koncertek, egy kellemes vacsora, könyvek minden mennyiségben és kimenni a szabadba.

– Mit tanácsolsz annak, aki hasonló pályára készül?

Ezt a szakmát csakis a virágok és az emberek iránti teljes odaadással lehet csinálni.

– Mit üzennél a vevőknek, a virágok kedvelőinek?

Sokan úgy hiszik, hogy egy virágcsokor csak egy-két napig tart a vázában. Nos, mielőtt vízbe tenné az ember a kompozíciót, vágjon vissza a szárából maximum 1 cm-t, és naponta-két naponta cserélje a vizet, meglátja, hogy 1 hétig is eláll majd a csokor.

Azt kívánom, hogy az emberek sose felejtsék el, milyen gyönyörű a természet, és becsüljék meg a szépségét, erejét.

 

 

– Mi az, ami a legjobban hiányzik Magyarországról?

A családot, rokonokat, barátokat természetesen nem lehet egy-az-egyben pótolni, és Budapest hangulata-illata-íze is egyedi (mint minden nagyvárosé), de túllendülve a „honvágyos” kezdeti időszakon kialakulnak „pótcsaládtag”-kapcsolatok. Csodás érzés, amikor rendszeresen visszajáró idősebb nénike vevőink (miután ismerik már a történetem), meglepnek otthon sütött sütivel vagy sajátkezüleg termesztett zöldséggel-gyümölccsel. Ennek összetett oka van, mint ahogy mindenhol megfigyelhető a világban, innen, Nagyváradról is inkább elmennek „szerencsét próbálni” a fiatalok, akár idősebbek is, ezért az én lépésem ebből a szempontból nem szokatlan nekik, így sokszor én is pótolni tudom az anyukák-nénik hiányérzetét. :)

Szeretem a hasamat, így hiányoznak tipikus magyar ételek, élelmiszerek is (pl. az itteni tehéntúró más-zsírosabb, nincsen „Orsi”-virsli :) és nem kapható cukkini…).

– Mi az, amint a kinti emberektől tanulhatnánk?

Szerintem Nagyvárad mindigis speciális helyzetben volt a romániai határon túli magyarlakta városok körében, földrajzi elhelyezkedése által. Mivel országhatárok mentén található, így nagy az emberi ki- és beáramlás (is), illetve nyitott volt más kultúrák befogadására, ami a mai napig érezhető-tapasztalható a mindennapi élet során is. Ez a fajta sokszínűség megőrződött, beépült, a hétköznapi nyelvhasználatba, gondolkodásmódba (itt együtt él magyar, román, zsidó, gáborcigány, olasz, francia, holland és az egyetemeken tanuló indiai, afrikai, japán, arab diák). Számomra sokat segített ideköltözésem után az, hogy megértettem, nemcsak én vagy itt más, hiszen, nincs Nagyváradon két egyforma embertípus, olyan szépen „összekeveredtek” az együttélés során. A történelem által ez a hely is sokat áldozott, veszített, de az a fajta talponmaradás, „túlélés” csodálatraméltó. Lehetne „csak” egy viharverte város, Románia szélén, de Várad nem érte be ennyivel, hanem mindig nagy levegőt vesz, és már rögvest azon gondolkodik, hogy hogyan oldja meg másképp az adott nehéz szituációt. Nekem, mint magyarországi magyar embernek megvannak a magammal hozott szokásai, morálja, ami persze különbözik a román ember „tipikus” megnyilvánulásaitól sokszor. Én csendesebb vagyok, talán visszafogottabb és megfontoltabb, míg általánosságban elmondható, hogy ők szeretnek hangosan élni, sokkal több testi kontaktust is belevinni közlendőjükbe, hajlamosak hevesen, amolyan „mediterrán” stílusban reagálni dolgokra.

Egyébként kezdek arra rájönni, hogy mindenhol igaz az, hogy ha az ember befogadóvá-nyitottá válik, akkor nincs az a nyelvi-, kulturális nehézség, amit ne lehetne áthidalni. :)

– Mi az a helyi specialitás, amit nagyon szeretsz?

Az erdélyi bárányhússal készült „csorba” leves, és a máshoz nem hasonlítható fanyarkás íze (többek közt a lestyánnak köszönhető), és a „telemea”, ami talán a fetasajthoz hasonlít leginkább, no meg a juhtúró – branza de oaie. :)

– Adódtak vicces helyzetek, félreértések a nyelvi különbségek miatt?

Természetesen, főleg az elején, amikor még alig tudtam valamit román nyelven elmondani, de már a virágboltunkban dolgoztam, sokszor egyedül. Sokkal jobban értem, mint beszélem a román nyelvet, de vannak kifejezések, amik itt másképp használatosak, hiába jelenik meg rengetegszer a latin nyelv gyökere (pl. ha villamosjegyet akarsz venni az újságosnál, akkor ne „ticket”-et kérj, mert az a parkolójegy, hanem bilet de tramvai-t).

– Ha valaki ellátogat Nagyváradra, mit próbáljon ki feltétlenül?

Nyáron próbáljatok meg ellátogatni hozzánk, mert határozott véleményem az, hogy Nagyvárad nyárra magára ölt egy mediterrán hangulatú ruhát, és az emberek kivirulnak, mintha ez lenne az ő alapvető létformájuk. Vidámabb, színesebb, lazább. A Fő utcában (ami egyben a sétáló utca is), mindenképp fogyasszatok el egy kellemes ebédet-vacsorát a Cyrano étteremben, ahol magyar séfek dolgoznak és nagyon jófejek a pincérek. A Vasile Alexandru utcában (Zöldfa utca a magyarok körében), van egy isteni olasz fagyizó, és muszáj megkóstolni az itteni, a nap bármely szakában rágcsálható-majszolható „corvig”-ot, ami sós- vagy édes perec (a Petru pékségeket ajánlom).

Szórakozni menjetek a Moszkva Kávézóba (Moscovei utca), vagy a nyári szezonban működő Moszkva Garden-be (átellenben, keresztezve a sétáló utcát, 5 percre található az Aurel Lazar utcában), melyeket nagyon lelkes, kreatív, kicsit bolond (ennyi kell!) magyar-román fiatalok működtetnek, remek koncertekkel, programokkal, és fantasztikus belső – külső dizájnnal. Ezeket a helyeket azért szeretem, mert itt teljesen mindegy, honnan származol, milyen nyelvet beszélsz, a lényeg, hogy együtt vagytok.

Érdemes megnézni a nagyváradi vár romjait, és a gyönyörűen parkosított bástyáit, igenis be kell kukkantani egy ortodox templomba (pl. a „Holdas”-templom a központban), és lélekben meg kell simogatni az öregecske, szecessziós épületeket, mert jó hogy (még) vannak nekünk, huszadik századi embereknek.

A Sebes-Körös keresztül folyik a városon, ha tehetitek, dobáljatok bele virágokat, mi már megtettük és utánozhatatlan élmény, ahogy a gyerekek visítva és futva követték a folyóparton őket. :)

Jótanács: itt mindenki ért magyarul, hiába is tagadná :), hiszen annyi ideje élnek már együtt, ne féljetek kezdeményezni beszélgetést.