Brandon Stanton fotós 2011-ben indította New York lakóiról lőtt portréfotói számára a Humans of New York blogot. Többről van szó azonban egyszerű utcai fotózásról. A megkapó, emberközeli képek alá idővel idézeteket, párbeszédeket is közölt: alanyait megkérdezte, melyik volt életük legboldogabb vagy legszörnyűbb pillanata, mit szeret a legjobban abban az emberben, akivel éppen fotózta őket, vagy mi most a legnagyobb kihívás az életükben. Kommentár nélkül, néhány jól kiragadott mondatokkal fantasztikus történetek, lebilincselő emberi sorsok jelennek meg, melyek mellett nap mint nap elsétálunk. Brandon saját kommentár nélkül közli az idézeteket, és válogatás nélkül fotóz gazdagot, szegényt, hajléktalant és üzletembert, így ad valódi képet New Yorkról az amerikai mozik idealizált változata helyett. Ettől azonban nemhogy riasztó, de pont hogy még szerethetőbb lesz a város, és bár nem élek New Yorkban, a saját városommal és azok lakóival is erősebb köteléket érzek az ő történeteiket olvasva. A HONY mára külön fogalom, a névtelen arcok, összemosódött tömegek mögötti emberséget és egyéneket képviseli, a nyitottságot, toleranciát hirdeti, és azt, hogy bárhol is éljünk, mélyen, emberi szinten rettentően hasonlítunk. Ha úgy érzitek, hogy nincs már remény az emberiségnek, látogassatok el a Humans of New York oldalra (Facebookon érdemes a leginkább bekövetni), és nézzétek a fotókat, olvassátok a történeteket, amelyek adnak egy kis perspektívát, tanítanak, viccesek, szívmelengetőek, megrázóak, de nagyon-nagyon valódiak.

Néhány kedvenc az elmúlt napokból:

• Néha csak úgy ok nélkül beöltözünk. Tudod, miért? Mert egy vagány nagynéni vagyok!
• 31 éve vagyunk házasok. — Hol találkoztak? — Megláttam a buszon, eldugtam a karórámat, majd leültem mellé, és megkérdeztem, mennyi az idő.
• Melyik volt életed legboldogabb napja? — Amikor megkaptam ezt az állást.
• Ma 61 éve vagyunk együtt! — 62. — 61. — 62.
• Mit szeretsz a legjobban a tesódban? — Hogy a barátom.