A kamaszlány minden hónapban három napot töltött a Sajóparton állva, és szuggerálta a vizet. Meg akart halni, illetve dehogy akart, viszont haldokolni nem szeretett volna, ezért beelőzve a fájdalmas halált inkább nekiment volna a folyónak. Mit is gondolhatott volna egy tizenéves lány száz évvel ezelőtt, ha egyik napon arra ébred, hogy vérzik a lába köze? Aztán elmúlik, de egy hónap múlva újra előjön? Az valami nagyon komoly baj lehet, csak úgy nem áll neki ott senki vérezni… Tiszta sor: beteg, és meg fog halni. Minden hónapban a vérzéses időszakban kiment, és bámulta a vizet, hogy összegyűjtse a bátorságát az ugrásra, amíg egyszer valaki oda nem ment hozzá, és haza nem csalta.
Akkor kérdeztek rá először, hogy mi a baj. A család nőtagjai sokkoló leckét kaptak arról, mi történik akkor, ha nem mesélnek a lányoknak a testükről, a szexualitásról és a menstruációról. A lány természetesen makk egészséges volt. Neki köszönhetően azonban utána nem volt leánygyermek a családban, aki ne tudott volna arról, hogy mi, hogyan és merre történik. Emiatt nem volt soha tabu számomra sem, a lány ugyanis a dédmamám unokatestvére volt.
Ha 28 napos ciklussal és 4 napos vérzésidővel számolunk, 14 éves cikluskezdéssel és 55 évesen kezdődő menopauzával, illetve 2 darab egyenként másfél éves szünettel (két gyerek terhessége plusz szoptatás), az azt jelenti, hogy életünk során átlagban közel 5 és fél évet töltünk menstruálva — tamponnal, betéttel, átázott bugyikkal, görcsökkel, puffadással, mellfájással, idegességgel, pattanásokkal és zabálhatnékkal. Elméletileg mindenki diplomás menstruáló lehetne, öt és fél év alatt szépen megszerzünk egy MA-nyi tudást témában.
Elméletileg. Még mindig biztos, hogy vannak folyószuggeráló lányok, akik nem tudják és nem értik, hogy mi történik velük, és rengeteg lány és nő továbbra is legfeljebb az iskolai felvilágosító órákról tájékozódik (már amennyire ezek tájékoztató jellegűek), meg esetleg a tamponreklámokból (ahol mindenki vidám, bevásárol, szörfözni jár a pirosbetűs ünnepeken, de persze kék a vére).
Úgy érzem, tartozom a távoli ősömnek, és legyen az ő hagyatékának a része, hogy beszélünk erről a témáról úgy, ahogy ez valóban megtörténik. Igen, lesz benne vér, meg nemi szervek, és még csúnyán is fogok beszélni, szóval ha valaki úgy gondolja, hogy ez neki nem kell, még elkattinthat.
Kezdettől fogva foglalkoztatott a téma, mint minden olyan, ami velem történik. Szeretem tudni, hogy milyen folyamatok zajlanak bennem, főleg, ha azok történnek velem, és nem én irányítom őket. :) Jómagam viszonylag korán, 12 évesen csatlakoztam a nagylányok táborához, és mire valamivel később megkaptuk biológia órán a tájékoztató füzeteket a betét termékmintákkal (talán mintha óvszer is lett volna, bár arra nem mernék megesküdni), már nem tudott semmi újat mondani. Anyuval mindent kitárgyaltunk addigra, nekem is volt preferenciám, hogy melyik bugyikat szeretem azokon a napokon (legyen nagy és puha és pamut), és melyik méretű betéttel tudok aludni vagy kényelmesen sétálni.
Gimiben hivatásos kortársképző is lettem, nagyon élveztem a több napos képzést, és üdítő volt végre olyan hozzám hasonló korú emberekkel beszélni, akik nem pirultak el, ha szóba került, hogy hogyan terjed az AIDS (és nem álltak meg ott, hogy “szexuális úton és vérrel”), hanem értelmesen, vihogás és zavar nélkül tudtunk beszélgetni ezekről a dolgokról. Én azóta is megtartottam ezt a jó szokásomat, és szeretném most folytatni a blogon, jó lenne veletek is elindítani ezt a párbeszédet, hogy aztán folytathassátok magatokkal és a lányaitokkal.
Nevezd meg a tiédet, én is megnevezem az enyémet
Aki szemfüles, észrevehette, hogy dőlt betűzöm a kifejezéseket, amelyekkel a menstruációt és a női nemi szerv különböző elnevezéseit helyettesítettem. Nagyon érdekes és külön disszertáció lehetne, hogy milyen szavaink vannak rájuk. Mi tudatosan figyeltünk rá családilag, hogy a menstruációt ne hívjuk sem betegségnek (még fedősztoriként sem — “most nem tudok menni, mert beteg vagyok”), sem pedig havibajnak. Nincs azzal baj, ha megvan — pont azt jelenti, hogy működik a gépezet, minden oké, vette az adást, petesejt jött és ment, hurrá. Ide tartozik még a nemi szerv főleg tájszólásban használt neve, a csúnya (“kilátszik a csúnyája”), bele se megyek, mennyire káros ez, és az is, hogy a kórházban a kismamák és a szülő nők is betegek (nagy részük hála a magasságosnak nem beteg, csak szül).
A magyar nyelv nagyon limitált a szexuális és nemi szavak, kifejezések használatában, és általában gond, hogy mit hogyan nevezzünk meg egy privát beszélgetésben, családban, egymás között a párunkkal úgy, hogy ne legyen kínos, alpári vagy nevetséges. Négy nagyobb csoportra tudom osztani a különböző elnevezéseket.
1. kategória: terminus technicus — az orvosi szakszavak (hímvessző, vagina és barátaik), nagyon praktikus, tanításhoz megfelelő, de kettesben gyakran nem vonzó és nehezen áll szájra (pun intended).
2. kategória: a vulgáris — f-betűsök és p-betűsök dögivel, általában sértő és megalázó, szexista kifejezések (a legdurvább, amit a nőkre hallottam, az a g*ciputtony volt)
3. kategória: az infantilis — f és p szintén, csak fütyi-punci szinten, illetve mindenféle becézés, kicsinyítő képzős alakok találhatók még itt
4. kategória: a modoros — bájdorong, gyönyörök kertje és egyéb csodák. A női magazinokból remekül lehet szemlézni, hogy a szexrovatban hány különböző kifejezéssel illetik a férfiak és nők nemi szervét, hardcore nyelvészek pedig lapozzanak fel ponyvákat, ott aztán olyan képzavarok és barokk körmondatok vannak, hogy ihaj.
Ezekből tudunk tehát válogatni, kinek mi fér bele az ízlésébe, melyik szimpatikus. Nem könnyű, és általában nincs rá recept, van, aki a hármas-négyestől megy falnak és kap röhögőgörcsöt, van, aki a kettestől megsértődik — ki kell tapasztalni, mert én hiába mondom, hogy “a pasik X%-a azt szereti, ha Q-nak hívod az Y-ját”, ha a te partnered éppen nem abba a százalékba esik… Beszélni kell, kérdezni, kommunikálni. A cikkemben igyekszem az első kategóriánál maradni, mégis ismeretterjesztő szándékkal írom. :)
Biológiai ismétlés
Ilyenek vagyunk belülről (na nem pont, bennem például biztosan nincs kapcsos zárójel :)), ezekről a részekről lesz szó az alábbiakban, főként a petesejtről, petevezetékről, méhről, hüvelyről. Amennyire alapnak tűnik az, hogy ismerjük magunkat “belülről” (és most nem a lelki értelemben gondolom, hanem fizikailag belülről), mivel társadalmilag szenzitív és sok tekintetben tabu témáról van szó, még most is egy csomó újdonság kerül napvilágra, amelyek viszont nem jutnak el mindenkihez.
Az egyik legfontosabb szerintem az, hogy a csikló (erről most nem mellékelek képet) ugyanúgy barlangos test, mint a pénisz (ami logikus, hiszen magzati korban még ugyanaz a kettő, aztán egy ponton eldől, hogy mi lesz belőle), csakhogy mint egy kis jéghegynek, a 90%-a a testben van. Ez eddig szép és jó, de hasznos attól lesz igazán, hogy a hüvelyen belül van a “másik vége”, ami nagyon érzékeny, és erogén zónaként viselkedhet. Innentől kezdve pedig Freud bácsi elmehet a búsba, mert nincs olyan, hogy “felsőbbrendű” hüvelyi orgazmus, meg “alacsonyabb rendű” csiklós orgazmus, mert mindkettő csiklós, úgyhogy elég a bűntudatból, hogy ki miért nem elég jó nő már megint. Bocs, Zsiga. Mindenki élvezzen ott és úgy és annyiszor, ahányszor csak kedve szottyan.
A másik fontos dolog, hogy a szűzhártya nem egy sértetlen, a hüvelyt teljesen befedő hártya, mint ahogy sokak fejében él, hanem egy fityegős izéke a hüvely bejáratánál, és — a többi alkatrészünkhöz (kisajak, nagyajak) hasonlóan — teljesen egyedi a mérete: van, akinek alig “szakad” az első együttlétnél, nem is muszáj véreznie ahhoz, hogy “legálisan szűznek” lehessen tekinteni tőle valakit, és az is lehet, hogy nem szexuális hatásra “szakad” (pl. torna, biciklizés, vagy bármi más). A legjobb demonstráló videó ebben a témában Laci Green-é (nyugi, lufit és vécépapírgurigát használ illusztrációnak). A korábbi videói közül az is nagyon tanulságos, hogy miért lenne érdemes megszűntetni a szüzesség fogalmát. (Röviden: ez nem egy biológiai, hanem társadalmi, kulturális fogalom, és nincs létjogosultsága, mert nem vagyontárgyak vagyunk.)
A menstruációs ciklus
Kisbabaként több százezer petesejtünk van, ebből kamaszkorra marad úgy 300-400, ők érnek és távoznak belőlünk a menopauzáig. Az ismétlődő szakasz ad egy természetes ritmust a női létnek, sokszor hasznos, ha ismerjük, hogy mi történik, nem csak azért, mert hozzá lehet igazítani a nyaralást (ne kelljen már a vérzés miatt kihagyni a strandolást), hanem azért is, mert észrevehetjük, ha bármi rendellenesség van, vagy sikerült teherbe esni. Az egészséges ciklus átlagosan 25-33 napos, de egy embernél is változhat, hogy egyik hónapban 28-ra jön meg, a következőben meg 32-re — a stressz elég könnyen tudja befolyásolni, ez teljesen normális.
Menstruációs fun-fact: Mivel a Hold-ciklus hossza megegyezik a menstruációs ciklus hosszával (kb. 28 nap), ezért a legtöbb kultúrában a kettőt összekötik. A görög mene (Hold) szóból vették át a római mensis (hónap) szót, és a Holdat amúgy is a nőhöz kötik a kultúrák egy részében, de tudományos alapja nincs annak, hogy a Holdhoz igazodnánk. Az együttélő nők ciklusa egymáshoz igazodik, de még mindig nem tudni, hogy mi a mechanizmusa.
A ciklusodat érdemes vezetni, figyelni. Sok jele lehet annak, hogy éppen hol tartasz: figyelheted a testhődet, a hüvelyváladékodat, de még a méhszájadat is. Az OvuView egy rendkívül részletes és okos ciklusfigyelő alkalmazás, teljesen ingyenes, ha van okostelefonod, javaslom a letöltését, mert a bevitt adatokból különböző számítások alapján megmutatja, hogy mely napokon vagy termékeny, vagy mikorra várható a következő vérzés. Ha kevésbé okos, kézzel vezetett verziót szeretnél, letöltheted a nyomtatható menstruációs naplómat.
Az alábbiakban három kritikus szakaszt (menstruáció, peteérés, PMS) boncolom egy picit, a precíz, pontos és tankönyvi részletességű leírásért csapd fel a biológia könyvet vagy a magyar Wikipediát. :) Az angol pedig még részletesebb.
A ciklus számítása
Aki valaha vezette a ciklusát, szembesült azzal, hogy meg kellett állapítania a ciklus első napját. Na de melyik az? Az első, amikor már nem menstruál, vagy az utolsó, amikor még igen…? Egy csomó téves infó kering erről a köztudatban, úgyhogy azért, hogy ne legyen félreértés: a menstruáció első napja az, amikor megjön. Ha barnázik, az még nem számít annak. Én úgy számolom, hogy az az első, amikor már be kell rakni a betétet.
A menstruáció — az első naptól kb. az ötödik napig
Mit érzel? Elég egyedi a menstruációs szenvedési lista, durva migrénes rohamoktól három napi hányásig minden variáció létezik. Van, aki görcsöl, van, aki puffad, szorulása lesz. Kinek a ciklus eleje jelent fájdalmat, kinek a vége, kinek mindkettő, van, akinek végig fáj, és van, aki meg sem érzi. Fáradtságtól, stressztől, fronttól függően váltakozhat is, hogy melyik hónapban mennyire visel meg.
Mi történik? A méhnyálkahártyád ledobja magát, és vér kíséretében távozik a szervezetből — ez fáj olyan nagyon. Durva hámlasztást kap belülről a méh, szóval nem túl kellemes az érzés. A teljes vérzés alatt egyébként összesen kb. 0,5 dl (fél deciliter!) vér távozik, ami nagyon kevés ahhoz képest, hogy micsoda mészárszékes jeleneteket tud rendezni.
Mit tudsz tenni?
- Mozogj! A legutolsó dolognak tűnik, amit ilyenkor tenni szeretnél, de egy kis mozgás (főleg azokon a napokon, amikor nem görcsölsz iszonyatosan) segít a fájdalmon és a tüneteken. Általában a kímélő mozgás a legjobb ilyenkor, próbáld ki a jógát (kivéve a fordított testhelyzeteket), pilatest, vagy nyújtózz nagyokat! Amennyiben megjön a kedved egy kis összebújáshoz, nem baj, csak ne legyen egyikőtöknek sem kifogása a dologgal. Figyeljetek oda a fertőzésekre (mégiscsak vérzel), higiéniára, és a védekezésre: igen, ilyenkor is teherbe tudsz esni (a spontán peteérés gyönyörei).
- Melegíts! Jól tud esni egy gömbölyödő cica, kispárna vagy melegvizes palack a hasad aljára téve. Be is takarózhatsz, ha úgy kényelmesebb.
- Ne nézd a mérleget! A vízvisszatartás miatt ilyenkor kilókkal többet mutathat a mérleg, ne érdekeljen most, hogy mennyit nyomsz, majd ha elmúlt a vérzés, állj rá, de feleslegesen ne idegesítsd magad, nem tart örökké.
- Pihenj, figyelj befelé! Nekem az első nap mindig teljes halál, ilyenkor úgy veszem, hogy kényszerszabi van, egyszemélyes nőpartit tartok kényelmes ruhában (a legeslegjobb pamutbugyiban! :)), étcsokival, pokróccal, arcpakolással, újságokkal és könyvekkel megpakolva. Pár óra vagy fél nap, és úgyis vége lesz, küzdjön, aki akar, én nem fogok. :)
- Kerüld a fájdalmat! A fájdalomküszöb menstruáció alatt iszonyú alacsony, halaszd el pár nappal a szőrtelenítést, arctisztítós kozmetikuslátogatást, és a piercing vagy tetoválás készítését se ilyenkorra időzítsd.
- Ha teljesen kész vagy… vegyél be fájdalomcsillapítót: ne szenvedj, ha lehet — miután már nem segített a szokásos pihenési rutin, vagy nincs időd rá, segíts magadon. Mindenkinek más vált be, van, aki a görcsoldóra plusz fájdalomcsillapítóra esküszik, van, akinek elég egy sima ibuprofen-tartalmú tabletta. Nem kell minden nyikkre kapkodni a gyógyszert, de van, amikor muszáj.
Találd meg a megfelelő védelmet!
Habitustól, de még élethelyzettől is függ, hogy mikor melyik a legjobb. Válaszd azt, ami neked a megfelelő, kényelmes, higiénikus!
szárnyas betét
- pro: mindig tarthatsz magadnál egyet, és bármikor helyzet van, könnyen be tudod ragasztani a bugyiba, és készen is vagy; nagyon egyszerű a cseréje.
- con: összeadva drága, terheli a környezetet, az illatosított és egyéb variánsok allergizálhatnak, elcsúszhat és okozhat baleseteket a ruhádon
tampon
- pro: ha jó a méret, nem is érzed, hogy ott van, nehezen tud elcsúszni.
- con: a “nagyobb darabok” nehezebben távoznak, a kevés vérzéses napokon kiszívhatja a nedvességet a hüvelyfalból és száríthat, gyakorlat kell hozzá (és el ne szakítsd a madzagot!), oda kell figyelni a higiéniára a fel-levételkor, és ez is szemetet termel. Egyeseknél ritkán (más, hüvelybe helyezhető intim- vagy fogamzásgátló eszközhöz hasonlóan) toxikus shock szindrómát okozhat. Ez nem ellenjavallat, de tudni kell róla, hogy létezik.
mosható betét
- pro: újrahasznosítható (csak a mosás költségét kell hozzászámítani), általában bőrbarát pamutból készítik, szép színes textilekből van (ha érdekel az ilyesmi :)).
- con: nem biztos, hogy van kedved őrizgetni a szennyesben a használt betéteket, és ha jártadban-keltedben szeretnél cserélni, akkor a táskádban is ki kell találnod, hogy tudod hazáig épen (és elzárva) hazavinni a használt betétet.
intimkehely (moon cup)
- pro: egyszeri befektetés, és évekig használható, antiallergén orvosi szilikonból készült tölcsér, nem termel szemetet, és úszni is tudsz benne.
- con: kis gyakorlatot igényel a felhelyezése és az eltávolítása (fontos a jó méret, hogy ne okozzon fájdalmat, vagy ne legyen túl kicsi), fura lehet egyszerre látni 4-6-8 óra teljes termését
Peteérés — a ciklus fele, kb 14. nap
Mit érzel? Ragyogsz, a bőröd ilyenkor a legszebb, kicsattanó vagy — és kívánós. :) Érezhetsz enyhe ovulációs fájdalmat (olyan, mint egy mini-menstruációs görcs), és van, aki még azt is megérzi, éppen melyik petefészkében “érik” a sejt. Pecsételő vérzés, és barnás váladék (barnázás) is előfordulhat.
Mi történik? A tüsző megrepedt, és a petesejt tárt karokkal várja a hímivarsejteket, illetve azt az egyet, aki a nagy ője lesz. A petevezeték csillókkal van “kibélelve”, úgy utazik rajtuk ki a petesejt, mint egy rocksztár, amikor szörföl a tömegen. (Ha sérül a vezeték, azért is szokott gond lenni a teherbeeséssel, mert a van, hogy a csillók elhalnak, és nincs, aki “továbbadogassa” a petesejtet, szegény meg bennreked.) Az “utazás” közben a méhnyálkahártya elkezd vastagodni, hogy a nagy egymásratalálás után a megtermékenyült petesejt beágyazódhasson. A hüvelyváladék nagyon jellegzetes, “tojásfehérjés” a peteérés alatt: nyúlik és teljesen átlátszó. Ha fogamzásgátló tablettát szedsz, a hatóanyagtól függően általában ezen a szakaszon szól bele a rendszerbe: vagy a petesejt megérését akadályozza a gyógyszer, vagy a beágyazódást, a kombinált tabletták (progeszteront és ösztrogént is tartalmaznak) pedig mindkettőt. A tablettáknál is van minimális vérzés, olyankor “üresben” fut a program.
Mit tudsz tenni?
- (Ne) védekezz! Ha gyereket szeretnétek, ilyenkor a szokásosnál is többet bújj össze a pároddal, ha nem, akkor pedig különösen odafigyelve védekezzetek ezeken a napokon.
- Raktározd el az önbizalmadat! Ilyenkor a legjobb tervezni, úgy érzed, tiéd a világ — hozzáteszem, teljesen jogosan. :) Naplózz és sütkérezz, és meríts ebből az időszakból, amikor padlón vagy.
PMS — a menstruációt megelőző napok
Mit érzel? Egyénenként változik, van, akit jobban érint, van, akit kevésbé. A PMS a pre-menstruációs szindróma rövidítése. Elkezdesz feszült, ingerült, levert, fáradékony lenni, a bőröd zsírosodik, főként álltájékon megjelennek a pattanások. Előfordulhat, hogy ilyenkor rendszerint rondának, haszontalannak, kövérnek érzed magad, úgy érzed, mindenki bánt, ok nélkül elsírod magad, nyűgös vagy. Kezdődnek az éhségrohamok.
Mi történik? A petesejt várt és várt, de nem jött a lovagja, úgyhogy hamarosan angolosan távozik. Mivel nem következett be a teherbeesés, a szervezeted megkezdi a menstruáció előkészítését.
Mit tudsz tenni?
- Készülj fel! Nagy előnye a ciklusod vezetésének, hogy fel tudsz készülni a PMS-re is — ne csak azt jelöld a naptáradban, hogy mikor kezdődik a vérzésed, hanem azt is, hogy hány napig tart előtte a fejleharapós időszak.
- Vizsgáld meg az érzelmeidet! Nagyon nehéz a pillanat hevében, de ha már tisztában van vagy vele, hogy PMS-elsz, és tudod, hogy durván szokott érinteni, tudatosítsd magadban, hogy ilyenkor a rossz érzések részben csak a hormonvihar eredményei. Pár napig ne hozz meg nagy, drasztikus döntéseket, és ne könyveld el magad kövér, lusta disznónak, mert nem vagy az. Gyanús lehet, amikor olyan dolgot találsz lelombozónak, vagy olyan mondatot sértőnek, ami két napja még nem volt az, esetleg olyan projektet, ötletet találsz kilátástalannak, amibe pár nappal korábban még teljesen bele voltál esve. Még ne mondj nemet, ne kapcsolj rükvercbe — várd ki a végét, lehet, hogy nemsokára helyrebillensz. Mielőtt valakit torkon ragadnál ebben az időszakban, próbáld meg kívülről is megvizsgálni a helyzetet, hogy valóban bántó volt-e, és ha igen, akkor folytasd nyugodtan az ordítást, de ha csak 5%-ban meg tudod kímélni magad a felesleges vitáktól, már jó. :) Nekem már visszatérő mondat ilyenkor az egy levegővel elmondott: “Jaj-annyira-rossz-minden-nem-vagyok-jó-semmire–ja-mindjárt-megjön-oké.” Amikor ezzel a felismeréssel megszűnik a feszültség, akkor tényleg csak a hormonok voltak, ha nem, akkor más is van a dolog mögött. Kitérő férfiaknak: ha egy nő kifejezi az érzelmeit, vagy felemeli a hangját, az nem automatikusan azt jelenti, hogy menstruálni fog, vagy ha igen, akkor is, tök mindegy. Ezzel kéretik nem lesöpörni az asztalról az önkifejezésünket, vagy semmisnek tekinteni ilyetén megnyilvánulásainkat. Köszönjük.
- Szedj magnéziumot! A stresszre és a hangulatingadozásokra is jó a magnézium (ezért kívánsz ilyenkor csokit — és jó minőségű étcsokiból nyugodtan egyél is napi egy-két kockával, sőt, a fekete teában is van magnézium bőven). Iktasd be a napirendedbe, hogy PMS-es napokkor reggel beveszed a vitamint.
- Ápold a bőrödet! Figyelj magadra és a bőröd igényeire, és ápold aszerint, hogy épp mire van szükséged — hiába vagy normál vagy kombinált bőrű, az nem azt jelenti, hogy az év 365 napján az vagy. A hormonok és az időjárás is variálhatja a dolgot: például nyáron zsírosabb, télen szárazabb, érzékenyebb a bőröd. Ha menstruáció előtt hajlamosabb vagy zsírosabb bőrre, pattanások kialakulására, akkor előtte egy hétig használj zsírosabb bőrtípusra való termékeket: például tisztító tonikokat, szalicilos arclemosót, gyengéd, de alapos arcradírt, agyagos arcpakolást, és teafaolajat hogy a lehető legjobban megnehezítsd a nyavalyások dolgát. A nehéz arckrémeket ilyenkor cseréld könnyű tejekre, fluidokra. Attól függően, hogy a bőröd mennyire készül ki, a módosított arcápolási rutint egészen a vérzés végéig fenntarthatod.
- Figyelj oda az étkezésre! Bármennyire is csábító, hogy mindent összeegyél, ne tedd, mert később még rosszabbul leszel tőle. A magnéziumon kívül a B6 és a C-vitamin is segít, nassolj olyan gyümölcsökből és zöldségekből, amelyek bőven tartalmazzák ezeket (a legtöbb magnéziumtablettához automatikusan tesznek B6-ot is, szóval az pont jó). Kerüld a nagyon sós és zsíros ételeket, mert rájátszanak az amúgy is meglévő puffadásra, és babból, lencséből, káposztából sem ilyenkor a legjobb jóllakni. :)
- Igyál elég folyadékot! Amúgy is, de ilyenkor főleg.
- Éld túl! Nincs egységes megoldás, csak trükkök, amelyeket kipróbálhatsz, aztán vagy beválnak, vagy nem. Nagy levegő, mindjárt vége van (egy darabig).
És aztán megint elkezdődik a vérzés, eljutottunk a következő első naphoz, és kezdődik az egész elölről.
Remélem, hogy ez a felületes biológiaóra és gyakorlatias ötletbörze segített egy kicsit abban, hogy más szemmel nézz a ciklusodra, vagy jobban megértsd, hogy milyen folyamatokon mész keresztül. A bolygó felének van tapasztalata a menstruációval (a másik fele pedig másodkézből élheti át az édesanyja, lánytestvérei, felesége révén, hogy milyen lehet egy görcs, vagy egy hányingeres migrén), egyszerűen muszáj beszélnünk róla. Úgyhogy beszéljünk. A kommentek között kérdezzetek nyugodtan, több ezres női közösségünk van, használjuk ki. :) Egyediek vagyunk, de nem vagyunk egyedül.
Most jutottam el a cikkig… :) Szóval nekem az intim tölcsérrel szemben vannak ellenérzéseim. Mert oké, amíg álldogálsz, de pl. alvás közben, meg jóga közben (tudom, nem szabad fordított testhelyzetet, de nekem pl. remek görcsoldó), eléggé borzasztónak gondolnám, hogy a mötyi visszafolyik belém… Tapasztalatok?
A felvetés jogos és kutatás biztos nincs rá, de nekem sem tetszene ez az ötlet, van ugyanis egy endometritis nevű betegség, aminek az okáról csak találgatnak még mindig az orvosok, de párhuzam van a nőgyógyászati műtétek és az endometritis között, sőt, a menstruáció alatti szex és a betegség között is.
A betegség lényege az, hogy méhnyálkahártya sejtek, telepek vannak a méhen kívül is. Hasfalon, petevezetéken, petefészken, akár hólyagon, beleken is… Ezek a sejtek ugyanúgy reagálnak a hormonokra, mint a méh belsejében lévő nyálkahártya. Vastagszik, majd vérzésesen leválik. Ez fájdalommal, sokszor meddőséggel is párosul.
Az egyik elmélet az, hogy attól alakulnak ezek a területek ki, hogy a leváló méhnyálkahártya darabok a kifelé helyett befelé mennek. Pl műtétkor a méhen ejtett vágás mentén “kiszabadulhatnak”. Vagy mondjuk szex alatt a pumpálás felfelé tolja a váladékot, és felpumpálódva megtapad valahol… Szerintem ez a tölcsér is lehet necces ha mondjuk jógázol, fejreállsz közben, mert visszafolyik, és isten tudja ott mit csinál. Mert a menstruációs vér nem alvadékony, az folyékony marad és csordogál. Szóval a felvetés jogos, max függőleges helyzetben nevezném problémamentesnek.
Még mindig nem próbáltam, de éjszakára betéteznék, ha lenne, már csak azért is, mert jobban alszom, ha érzem, hogy minden oké. :))
Kedves Via, írhatnál a női test külső változásáról is. Csak tipp, nemrég olvastam el a blogodat. Sose felejtem el, hogy egyik mellem előbb kezdett nőni, mint a másik, sokáig azt hittem, rákos vagyok, mert daganat, ugyebár… Ez szerintem analóg a halálos beteg vérző lányokkal.
Mindenképpen lesznek még cikkek ezen a vonalon (testiség, biológia, fogamzásgátlás). Köszönöm a támogatást!
Via, szuper kis bejegyzés!!!
A magnéziumról még nem is hallottam, de kipróbáltam, és tényleg bevált :)
Nagyon köszi!!!
Szívesen! :)
Reggel óta elképesztően undok vagyok, már saját magam számára is elviselhetetlen. Belekötöttem az élő fába is. Este 8-kor végre leesett, hogy nem is vagyok elvetemülten rossz, szimplán csak PMS!:) Miután 2 napja egyfolytában a blogot olvasom, próbálom behozni a több évnyi lemaradást, kíváncsi voltam, erről írsz-e és iggggeeeen!Hihetetlen, hogy mindenről szó van, ami eszembe jut:) Szuper blog!
Köszönöm! A magnézium legyen veled! :)
Hú, ezt olvassátok el! https://www.huffingtonpost.com/2013/08/28/cliteracy_n_3823983.html?utm_hp_ref=fb&src=sp&comm_ref=false
Nem teljesen tökéletes az angol tudásom, de szerintem a lényeg átjött :) Nagyon érdekes, és hát nem gondoltam volna. Köszönöm, hogy megmutattad!
Klassz cikk:) Az első nőgyógyászati vizsgálat nekem is traumatikus volt, valami fertőzésre gyanakodtam, amit úgy gondoltam, ki kellene vizsgálni. Édesanyám orvos, így ahhoz a dokihoz mentem, akit ő ismert. Vénróka volt, én meg rémült, először leszidott, hogy miért feküdtem rosszul az asztalra, hogy gondoltam én ezt, aztán megkérdezte, hogy miért striás a combom, csak nem híztam? Megkérdezte, használok-e irrigátort, én nem tudtam mi az, akkor kicikizett, hogy még a nagyanyja is mindennap használta, én miért nem. Nővérkét elküldte mintavevő pálcikáért (azért mentem dokihoz konkrétan, hogy kenetet vegyen), 10percig feküdtem, hogy fel volt belém tolva az eszköz, szenvedve, majd nővérke visszajött, hogy épp nincs pálcika. Doki megveregette a vállam, hogy se gond, majd legközelebb. Sírva jöttem ki, pedig majdnem 20voltam:) Plusz egyszer belőlem is orvos lesz:)
Barbár! :( Növési striákat nem látott még a drága doktor úr? :/
Nagyon jó cikk! (mellesleg pont aznap jött meg, mikor megjelent :))
nekem a nagynéném volt kissé koraérett és ő is azt hitte meg fog halni mikor először megjött neki, még búcsúlevelet is írt. Aztán anyukám (a nővére) észrevette, hogy véres a nadrágja, és csak nevettek rajta nagymamámmal… én is 12 voltam, mikor először megjött, de szerencsére addigra már tudtam (nagyjából), mi vár rám. Az első nap mindig borzasztó volt, bár el nem ájultam, de nagyon fáj azóta is. Én receptre kiváltható gyógyszert szedek rá (Apranax) mert a sima fájdalomcsillapítók max egy alkalommal váltak be, következő hónapban semmit sem használtak. Emellett rengeteg gyógyteát iszom (kamilla, citromfű, cickafark, körömvirág, borsmenta, levendula keveréket) és még a jógázás vált be nagyon, főleg a légzőgyakorlatok, meg néhány kifejezetten női jóga ászana.
Mooncupom is van, de még nem nagyon használtam, mert az első pár alkalommal nem volt vele szerencsém, aztán ha elmegyek itthonról nem szívesen próbálkozom vele, valakinek van ezzel kapcsolatban tapasztalata esetleg? Szeretnék átállni rá, mert tampont nem szeretek használni, de nyáron a betét is nagyon kényelmetlen és nem is annyira higiénikus szerintem.
Ja, egyébként egy gimis barátnőm elnevezése alapján a menstruáció nálunk a Dezső nevet kapta :) tényleg vicces ez a sok eufemizmus, bár szerintem néha belefér. Érdekes módon régebben virágzásnak is hívták ezt, legalábbis sok regényben ezt olvastam.
Jó lenne, ha ez tényleg nem lenne ennyire tabu téma, hiszen mégis csak arról van szó, hogy nővé válunk, bármilyen fájdalmas is ez. Én például gyerekkoromban mindig azt hittem a betétreklámoknál, hogy az felnőtt pelenka. Egyre konkrétan emlékszem, mikor balettórán volt a nő, és boldogan mondta, hogy nem kell óra közben kimennie… hát ez remek gondoltam, persze minket mindig azzal riogattak, hogy majd az iskolában 45 percig ülni kell a padban és nem lehet kimenni pisilni…
Szóval Via, nagyon jó, hogy elindítottad ezt a témát, még sok sok ilyet! :)
Én nem is emlékszem pontosan, hogy mikor is lettem nagylány, kb. 13 éves lehettem. Mivel az én anyukám szülésznő volt, ezért már kicsi gyermekként természetes volt, hogy a nagy anatómia könyvek között randalírozok, néha odapislantva a furcsa anatómiai ábrázolásokra. Láttam a szüleimet meztelenül és a testrészeket is nevén neveztük. Nálunk a lányoknak punija volt, a fiúknak fütyije, a mell megnevezése cici volt, a menstruációé “betegség”. A kifejezés ellenére – szerencsére(!)- soha nem betegségként éltem meg a folyamatot, de nem is a nőiesség szimbólumaként.
Kamaszként viszont a menstruáció számomra egy új jelentést hozott. Annak ellenére hogy rendszeresen védekeztünk az akkori barátommal, rengeteget késett, így a havi vérzés egyenlővé vált a “hurrá, nem vagyok terhes” fogalommal. Sem a hozzáállást, sem az időszakot nem tartom szerencsésnek, mivel létrejött bennem egy “gát”, ami folyamatos, tudat alatti frusztrációt okozott. Nagykamaszként szinte már undorodtam a teherbe esés gondolatától, ha kismamát láttam levert a víz. A korlát a párom megismerésekor szakadt át. Mindig is nyíltan beszéltem a kényes témakörökről, viszont mellette tényleg biztonságban éreztem magam, ha azt mondtam “megjött a menstruációm”, “vegyük elő az óvszert”,stb. Nem tagadom, ezek a dolgok nagyrészt fejben dőlnek el és úgy gondolom, hogy én is most értem el arra a szintre, hogy nem borít ki egy kicsit késő menstruáció, vagy a terhesség gondolata. De biztos vagyok abban is, hogy a párom hozzáállása és nyitottsága is nagy segítség volt számomra.Női magazinokba sokszor futok bele a “témák, melyek kiborítják a srácokat” témájú cikkekbe. A gyermekvállalás pl. egyike ezeknek a témaköröknek. Érdekes, mi abszolút lazán beszélgettünk erről, elmondtuk egymásnak a véleményünket. Engem szinte felszabadított, hogy kimondhattam “Igen, egyszer majd nagyon szeretnék édesanya lenni, de nem most, mert még nem tartok az életemnek ezen szakaszánál”.
A hozzáállásom változása sokat változtatott a menstruációs panaszaimon is, de még mindig előfordul, hogy az adott napszak inkább hasonlít egy mészárlásra, mint munkára, vagy pihenésre :DDD a magzatpózban való pihenés, meleg vizes palack a pocakon nagyon sokat segít. A betét számomra nagyobb biztonságot nyújt, kevesebb mellékhatást (pl. hüvelyszárazság brrr….) érzek, de vérzés után még így is dolgoznom kell a flóra egyensúlyának helyreállításán.
Munkámból adódóan gyakran belefutok abba a szituációba, hogy a kicsi gyermek és a nagy is egyaránt érdeklődik, cifrábbnál cifrább kérdéseket tudnak feltenni. De úgy gondolom, ha kellő őszinteséggel és nyitottsággal válaszolunk, azt ők is meghálálják.
A másik téma, ami számomra nagyon fontos, a védekezés. Bizonyos betegség miatt én sem használhatok hormonális készítményeket, maradnak a barrier módszerek, jelenleg óvszerrel védekezünk. Én nagyon rosszul éltem meg, amikor ezt közölték velem, és a nőgyógyászok az állapotom ismeretében is ajánlották a fogamzásgátló tablettát, a depót és a spirált…Ilyenkor mit tud tenni az ember lánya? Leül a számítógép elé és hosszas órákat tölt (akár sikertelenül!) a számára legoptimálisabb és legnagyobb biztonságot adó módszer felkutatásával. Valljuk be őszintén, hiába mondják azt, hogy nőként ma már rengeteg módszer közül választhatunk, sajnos ez nem így van. lásd: a felvilágosító órákon is elhangzó pesszárium és méhszájsapka itthon nem is kapható.Nem vagyok egy natúr/bio csaj, de számomra idegen a hormonális fogamzásgátlás (annak ellenére, hogy a probléma kiderülése előtt szedtem és hopp, meg is lett az eredménye…) és feldühít, hogy a tapasztalat azt mutatja, hogy az orvosok simán a halálba küldenének, csak hogy felírhassanak még egy receptet…
Találtam egy új eszközt a neve Lea Contraceptivum, de nem találtam ezzel kapcsolatban annyi tapasztalaton alapuló leírást, ami megerősítene abban, hogy ez a számunkra legjobb módszer. Az általam megkérdezett 5 nőgyógyász még nem is hallott róla.
Szóval ez lett volna az én kis rövid történetem :) Jó látni, hogy ennyire megihletett minket ez a téma :)
Nagyon jó a poszt és szuperek a kommentek! Ezt tényleg minden lányzónak kötelezővé kellene tenni, mert úgy látom, hiába fejlődik a világ, a felvilágosítással nagyon sok szülő nem foglalkozik. Arra most ki sem térek, hogy a mai “fiataloknak”, mondom én, mint nagy öreg (28), milyenek az elképzeléseik szexről, szerelemről….pfff
Nődokihoz én is utálok járni, mert az első élményem elég rosszul sikerült :/ 16évesen lett egy petefészekcisztám, ami fájdalommal járt (tampont nem is tudtam használni) és körülbelül hetente “megjött”, majd két nap után elmúlt. Elég ijesztő volt a dolog, így egy ilyen reggelen Apukám (a drága, milyen zavarban volt), elrohant velem az orvoshoz. A doki már az első percben olyan csúnyán nézett rám, mintha bármit is szégyellnem kellett volna, persze akkor így is éreztem magam. Megvizsgált, durva volt és fájt is, majd flegmán és lekezelően elmondta, hogy mi van…úgy égtem, el sem tudom mondani. Aztán felálltam és megint vérezni kezdtem, amit hirtelen észre sem vettem, csak azt, hogy a doki vágott egy érdekes fejet, ránézett a nővérre, hogy adjon valamit. Mikor kimentem és megláttam Aput, elkezdtem sírni, elmondtam, hogy mi volt, szerintem egy hajszál választotta el attól, hogy bekopogjon a dokihoz. Ezek után én a mai napig nem szívesen járok orvoshoz, de azt hiszem ez nem is csoda. Lehet, hogy az orvosoknak, főleg a nőgyógyászoknak, külön tanítani kellene, hogyan bánjanak egy fiatal, tapasztalatlan és magát szégyenlő lánnyal, nem?!
Az is eszembe jutott, milyen sokan vannak, akik kellemetlenül érzik magukat, azért mert tampont/ betétet/ óvszert kell venniük. A sógornőm 25évesen még mindig nem meri magának megvenni, mert ciki és mindenki tudni fogja. Pedig nem egy szende szűzlány…remélem nem olvassa, szóval :D engem nem zavar, ha válogatnom kell, hiszen a saját kényelmemet, tisztaságomat, védelmemet szolgálja. Egy kis off: a párommal egy nagy bevásárlás közben, eszünkbe jutott, hogy kifogyóban a gumikészlet, így elkezdtünk válogatni köztük. Egy idősebb nő mellettünk, igen csúnyán nézett ránk, hát a drágám nem bírta ki: “Mivan? D*gni fogunk, de még nem akarunk gyereket!” A néni pofavágások közepette eltrappolt….miért is???? :)
Anyu egyébként egész ügyesen felvilágosított minket, egyetlen egy dolgot ültetett rosszul belénk: menstruáció alatt, tilos a szex, mert egy erősebb mozdulat után, akár komoly, veszélyes vérzés is kialakulhat, el is vérezhetünk. Persze azt már tudom, hogy ez nem igaz, a gát mégis megmaradt és eszembe sem jut olyankor semmi ilyesmi.
Jaaaaa és azt tudjátok, hogy a nők miért menstruálnak?
Mert Isten megtudta, hogy Éva evett az almából, így azt mondta neki:
– Ezért a véreddel fogsz fizetni!
– Rendben, de lehetne részletekben? :)))
https://www.evamagazin.hu/evatv/28689_a_menstruacio_tortenete__retrovideo.html
:D
Én is pont most láttam! :) Vicces, hogy előkerült.
– Kisfiam, mi volt ma az iskolában?
– Szexuális felvilágosítás.
– És mit mondtak?
– Hát, először egy pap beszélt arról, hogy miért nem szabad, aztán egy orvos arról, hogy hogyan nem szabad, végül az igazgató arról, hogy hol nem szabad.
:-)
Ami a felvilágosítást illeti: a legrosszabb, amit a szülő tehet, hogy rábízza ezt az iskolára. Nálunk is az volt, hogy betereltek minket az ebédlőbe, levetítettek egy százéves filmet, amin szétröhögtük magunkat (kb. olyan volt, mint ma visszanézni a Szomszédok epizódjait), meg osztottak termékmintát, aztán pá. Kérdezni nem volt kitől, ha otthon az ősökkel esetleg (jó eséllyel) nem sikerült normálisan megbeszélni a témát. A többség tinimagazinokból “tájékozódott”, én anatómiakönyvből – egyik sem az a kimondottan gyakorlatias információforrás egy kamasznak :-) Jól jött volna akkor egy ilyen írás.
Nagyon jó a poszt! És mielőtt tovább mennék a kommentekhez az első gyors gondolatot muszáj leírnom, megosztanom. A párom nővérének van két kislánya, az egyik 7, a másik 2,5 éves. Tisztálkodásnál például,amikor megnevezésre kerül a női nemi szerv (tényleg döbbenet, mennyire nem tudunk mit kezdeni ezekkel a szavakkal… de most ez marad:)), egy gyümölcsnévvel, vagyis egy szimbólummal helyettesíti. Méghozzá a prune-nel (szilva). Nekem tetszik az ötlet, el is mosolyodtam először, mikor fürdetésnél hallottam.
Nagyon édes. Egyébként még azt is fontos lenne tanulni (a tisztálkodáshoz kapcsolódóan), hogy mindent kifelé törlünk kaki/pisi után. Tehát a kakit nem szemből a punci felé, hanem hátra, mert belekenjük a kakit a hüvelybe, aztán áá… Mi mindig így csináltuk otthon is, de ezt a definíciót (“kifelé”) az oviban magyarázta el így az óvónéni! :) És tényleg könnyen megjegyezhető.
Hű, tényleg milyen jó lett volna kb 18 évvel ezelőtt, ha ilyen formában kaptuk volna ezeket az infókat :) Anno nagyon szegényes volt az efféle tájékoztatás, csak megkaptuk a mintacsomagokat, aztán kezdjen vele mindenki azt, amit akar. Sajna anyától is kevés infót kaptunk tesómmal ezzel kapcsolatban, valahogy tabunak számított/számít ez a téma a családban, de ha nekem gyerekem lesz, szeretnék könnyeden elbeszélgetni vele az ilyen témákban, s ezt a cikket elteszem szépen, köszönöm, hogy megírtad :) ♥
egyébként gratulálok ehhez az egész világhoz itten :D
nagyon hasznos poszt, a kommenteken pedig még csak most rágom át magam
de van egy kötözködő kérdésem, ami nem megy ki a fejemből: mire jó a “tizennyolcas karika” kifejezés? tudom, hogy inkább az a jelentése, hogy “most szókimondó szexuális tartalom következik, prűdebb olvasóimtól elnézést”, de mégis fura, hiszen épp a 18 alattiak azok akiknek a legnagyobb szükségük lenne arra, hogy értelmes dolgokat olvassanak ezekről a témákról. azt pedig, ugye, senki nem gondolja komolyan, hogy ma egy 18 alatti nem találkozik ennél sokkal közönségesebb szexuális tartalmakkal?
Igen, ez igaz, jórészt átvitt értelmében használom, de ennél már sokkal kevesebbért is volt kiakadás, hogy “de hát gyerekek is olvasnak”. Döntse el mindenki maga, hogy elég felnőtt-e a felnőtt témákhoz, vagy hogy szeretné-e, ha a gyereke ilyet olvasna (a kommentek alapján sokan igen, és köszönöm ♥). Ezért írtam tizennyolcast: témájában és megnyilvánulási módjában tizennyolcas, azon belül hogy mentálisan érett-e ehhez a szöveghez (nem csak a tartalomhoz) egy konkrét 12 vagy 16 éves, azt már nem az én tisztem eldönteni, hanem döntse el ő magának, vagy szóljon neki az anyukája, hogy “hé figyi, olvasd el”. Vagy esetleg elolvassa a felnőtt, és összefoglalja saját szavaival a gyerekének úgy, ahogy szerinte az meg fogja érteni. Sok a lehetőség, gondoltam inkább szólok az elején, hogy ezt ne akkor olvasd, amikor a hétévesed mögötted lébecol netezés közben, nehogy váratlanul érjen, ha megkérdezi, hogy “anyu, mi az a hüvelyi orgazmus?”. :)
Ú, a nődoki-para :) Ismerős ám… Én is rettegtem menni, de amikor végre rászántam magam, marhára megnyugodtam és jól kiröhögtem magam. Kis koromtól kezdve egy tartós betegség miatt, rengeteg dokihoz jártam, soha nem féltem, ha műteni vittek, akkor sem. Viszont a nődoki (és a fogorvos) számomra valami rettenet volt. (Na, nehogy már valami idegen turkáljon bennem… stb.) Aztán történt, hogy szex közben az óvszer nem funkcionált rendesen. Persze egész éjjel nem aludtunk, reggel én suliba mentem (vizsgázni…:), a barátom meg egyik szünetben hozta be nekem a tabit. Akkor és ott fogadtam meg, hogy amint tudok elmegyek egy dokihoz. Jól körbeérdeklődtem, anyától, barátnőktől, és szerencsére jól választottam. Mindenképp olyanhoz akartam menni, aki odafigyel, a betegségem miatt különösen, és olyan gyógyszert ad, ami nem ütközik a többivel.
Így is volt, mikor bementem hozzá és meglátta a lesápadt fejem, meg a paksamétámat, amivel takargattam magam (mivel alul semmiben kellett bemenni), először leültetett és beszélgettünk. Elmondta, hogy mit fog csinálni, stb. Míg én a vizsgálat után (ami TÉNYLEG nem fáj, csak hát kellemetlen hogy valaki a lábaid között matat) visszaöltöztem, addig átnézte a papírjaimat. Mivel időközönként antibiotikumot is kell szednem, ezért azok helyett adott pár tippet, hogy gyógyszer mellett melyiket lehet, melyiket nem, esetleg mit mivel tudok helyettesíteni. Szóval teljes körű ellátásban részesültem, és azóta is (már több, mint fél éve) szedem az általa felírt bogyót, ami remekül funkcionál. Persze ha olyan antibiotikumot szedek, ami csökkenti a hatását, akkor pluszban is védekezünk.
Emelett a pattik szépen eltűntek az arcomról, a menstruációm 4-5 napig tart, az addigi 7-8 helyett, lényegesen kevesebb a vér is, csak első nap görcsölök, és akkor sem olyan vészesen. Szóval nekem bejött.
Via, a cikked nagyon hasznos, bár én ezeket már mind tudtam, anyum készségesen válaszolt arra a kérdésemre is, hogy mi az az orgazmus (vagy 11-12 lehettem akkor), mikor először feküdtem le a párommal (már 18 voltam, de még akkor is úgy éreztem, hogy tudnia kell) elsőként beszámoltam neki, hogy megtörtént. Szóval szerencsére tényleg mindent megbeszélhetek vele.
Ez az intimkehely egész jól hangzik, bár én a tamponos tábort erősítem (egyszerűen nem bírom elviselni, hogy ott ülök rajta), és nem tudjátok pl. egy gyógyszertárban ezt nem lehet beszerezni? :D
Mert 2 hét múlva megyünk nyaralni és pont azon a hétvégén lesz meg (a cikk miatt jutott eszembe, hogy basszus, pont akkorra fogy el a tabi!!! :D) és egy tóparton leszünk, imádok úszni, és gondolom ez jobb, mint tamponnal lubickolni.
A női magazinok szextippjeiről, meg ami eszembe jut, az a a szex a matracon című dolog :D Visítva röhögtem, amikor olvastam… eleve alig bírok fenn maradni rajta, hát hogy még azon, különböző felállásokban… Kéész! :D
Na jó, ennyi az össze-vissza világolásból, még így a végére annyi, hogy tényleg szuperhasznos cikk, és remélem, hasonló témában fogsz még írni!
Érdekes ez a dokihozmenés. Én 16 évesen mentem először nőgyógyászhoz, mert még nem jött meg. Anyám elmondta mi várható, én tisztában voltam azzal, hogy mennem kell. A doki is óvatos volt (szűz voltam még) és semmi rossz érzés nem alakult ki bennem. Rendszeresen járok szűrésre, kétszer szültem is, tehát azért látott már egy-két orvos, hiába igyekszem egyhez járni.
Ezzel szemben anyám, aki olyan jól előadta egy nőgyógyászati vizsgálat természetességét, utál járni, hanyagolja a szűrővizsgálatokat és a világ egyik legrosszabb helyének tarja a nőgyógyászatot. Vicces. :) De azért sokat segített, hogy olyan jól előadta magát. :)
Szóval nincs semmi rossz egy nőgyógyászati szűrővizsgálatban, tessék elmenni! Fontos!
Én is jelentkezem. Szintén ájulós vagyok menzesz idején. Nem egyszer volt, hogy az iskolából úgy vittek/vitettek haza, mert nem tudták mi bajom volt. Mostanában így 7-8 évvel később már nem ájulok el olyan sűrűn, csak 3-4 havonta (azt is inkább már az első nap végén itthon, amikor végigszenvedtem az egész napot). Inkább csak úgy spontán elalszom. (Igen, meló közben is az irodában) Ájulás után egy fél pohár kólát megiszom, és utána akár a világot is meg tudnám váltani. :) Pedig alapjáraton utálom a kólát.
Görcsökre már kipróbáltam mindent (a létező összes gyógyszert, és gyógynövényt), de csak az AlgoflexM vált be. Amikor észlelem, hogy megjött, akkor azonnal be kell vennem, különben belepusztulok a görcsökbe. 4 napon keresztül, reggel és este. Szánalom, de ez van… A fogamzásgátlóval nem voltak ilyen problémáim, de arra már nincs szükségem, mert 1. drága, 2. a kapcsolatunk olyan szinten van, hogyha becsúszik egy baba, akkor sem dől össze a világ. (de persze attól még védekezünk, viszont nem annyira bebiztosítva)
A görcsoldóval a görcs megszűnik, a többi tünet azonban megmarad. Van hasmenéses székrekedésem. Fáj a hasam, érzem, hogy kéne, de nem akar jönni. Viszont, amikor jön, akkor nincs olyan, hogy még ezt az entert leütöm, hanem akkor menni kell és kész. Aztán van, hogy pisilni sem tudok. Érzem, hogy feszül a hólyagom, de nem jön semmi, és baromira fáj. Ilyenkor egész nap iszom folyamatosan, hogy egyszercsak tele leszek, és akkor majd a szervezetemnek nem lesz más lehetősége, mint engedni. És lőn :)
A szenvedős első pár nap (a 7-ből) nem tudok enni, csak is kizárólag füstölt húst. Nem jó a főtt, nem jó a sült. A nyers is jó lenne, de azt meg nem vállalom be :P Inni csak jéghideg csapvizet tudok, vagy keserű teát. Szénhidrátot és cukrot abszolút nem fogad be a szervezetem, és vissza is küldi.
A betétet utálom az erősebb napokon, mert állandóan azt nézem, hogy kell cserélni, vagy nem. Meg nem is szeretek benne ülni… A tampont nem mindig fogadja be a testem fájdalom nélkül. Ilyenkor van a betét + csomag vatta kombó. A vatta nem irritálja a bőröm, a betét viszont igen, akkor is, ha pamutból borítású.
A legeslegrosszabb az egészben viszont az, hogy ilyenkor zsibbad a fenekem. Mintha jól hátsón billentettek volna. És ettől nem tudok ülni. Milyen jó, hogy ülőmunkát végzek :) Az íróasztalnál szoktam térdelni, guggolni, állni. Erre még ki kell találnom valamit, mert biztosan idegesítő lehet a kollégáknak, hogy ilyen látványosan szenvedek, amíg be nem alszom a mosdóban, vagy az asztalra dőlve :)
Szerencsére sok újat nem tudtam meg a cikkedből, azért jó volt olvasni a hozzászólásokkal együtt. Nekem is megmondott mindent anyu kicsiként is ha kérdeztem, így mire odakerültem azt hiszem tudtam a lényeget, nem ijedtem meg. Viszont kamaszkoromra nekem is inkább kínos volt ilyenekről beszélni anyuval, mert akkor már ő is olyan komolyan vette, és jött a “na most üljünk le beszélni erről meg erről”. brrr. máig kiráz a hideg a tőle (20 vagyok, 14 v 15 évesen jött meg). Tudom, hogy azért vette ilyen komolyan, mert az ő anyja meg nem magyarázta el neki, és nagyon rosszul érintette, hogy nem törődtek a felvilágosításával. Nekem viszont az volt kellemetlen, hogy erősen ment a felvilágosítás- még akkor is, mikor már tudtam mindent a szexről is, mert összejöttem az első (és eddig egyetlen) barátommal 17 évesen. Megint előjött, hogy ugye tudom, hogy lesz a gyerek, meg, hogy kell védekezni. És amikor zavaromban nevettem, azt mondta éretlen vagyok még a szexre. 18 éves voltam, mikor először lefeküdtünk, és neki is ez volt az első, bennem abszolút pozitív élményként maradt meg, anyum minden macerálása ellenére.
Egyébként én is félek a nőgyógyásztól- még nem voltam soha. Úgy gondolom ideje lenne a biztonság kedvéért elmenni, hogy tudjam minden rendben, de nem tudom hová, kihez. Anyuval nem szeretek ilyenekről beszélni.
Én azt olvastam egy a női testtel foglalkozó könyvben, hogy a cukor tartalmú ételek- italok fogyasztása nagyban befolyásolja, hogy mennyire görcsöl a nő a menstruáció alatt. Megfigyeltem magamon, és nálam valóban úgy van. Ha a menstruáció előtti 7 napban sok édeset eszem, akkor fáj az első nap (néha a másodikon is), ha nem akkor meg jól vagyok. A baj csak az, hogy lassan egy éve a megelőző héten majd’ megőrülök az édességért. :D (És szinte soha nem jut eszembe, hogy azért van, mert meg fog jönni..)
Ja, és köszönöm a tippeket:magnézium és banán.
Nem tudom, hogy a tampon egyeb nedvessegelszivo hatasanak koszonhetoen-e, de nalam az utobbi idoben tobbszor elofordult, hogy kb. 2 nap utan ugy tunt, hogy a verzesnek vege, megeroltetobb mozgas hatasara sem lett veres a tampon. Majd 1 nap kihagyassal jelentkezett ujult erovel.
Csak az elmult 1 evben fordult ez elo, mintegy haromszor, de legutobb elegge “megtrefalt”: mar csak egy tisztasagi betet volt bent, eppen utazni keszultem. A repuloteren varakoztam Genfben, es eppen beszallashoz szolitottak az utasokat, amikor lendulettel felalltam es ereztem, hogy “valami” megindult. Gondoltam, mindegy, egy oran belul atszallok, majd ott szemrevetelezem a problemat, addig meg ugyis ulni fogok, nem lesz gond. Mire az atszallaskor bementem a mosdoba, a nadragom elol tiszta ver volt, ugyhogy egy puloverrel kellett a nap hatralevo reszeben takargatnom. Miutan a hazaig meg 3 ora kesest is sikerult osszeszedni, a ver annyira beleszaradt a farmeromba, hogy hiaba kezdtem el hazaerkezes utan azonnal suvickolni, folttisztitoban aztatni, reggel kimosni, meg most is latszik a nyoma.
Ugyhogy orommel fogadok minden tuti verfolt-tisztito javaslatot szines ruhakhoz!
Nekem a Müller epeszappanja vált be erre. Volt egy világos színű farmerem, ami már többször ki volt mosva, de nem jött ki belőle, nem mondom, súrolni kellett, de kijött. :-) Aztán volt egy sötétebb színű farmerszoknya, abból is tejesen kijött. Az első boltban csak néztek rám, nem ismerték, a második boltban már két eladót is megkérdeztem, és rögtön mondták, hogy az az ő saját márkás szappanjuk lesz, a neve: Blink gallseife, magyarul csak a hátára van írva: Blink folttisztító szappan, az összetevőkből derül csak ki, hogy marhaepe van benne.
KedvesVia ésa többiek!
Gondolatfoszlányok, amik a kommentolvasás közben jöttek.
Az elsö menstruálás után még évekbe telhet, míg kialakul a termékenység. Ha a termékenység kialakulása előtt fogamzásgátlóval beleszólunk a hormonális rendszerbe, lehet,hogy soha nem lesz termékeny ciklus! Ergo meddőséget okozhat.
Ezért fontos megtanítani a lányoknak a ciklus részletes megfigyelését.
Hallottatok már a ciklusshow- ról és a CSaládi Életre Nevelésről (CSÉN)?
Egyes csén tanácsadóka lehet hívni csoportokhoz (nem csak iskolába) felvilágosító ciklusshow-t tartani. Ez egy interaktiv foglalkozás ,rengeteg információval nagyon jo szemlélettel. Egyébként van könyv is rola.
A csén tanácsadókat pedig osztályokhoz lehet hívni különböző témában órát tartani (kommunikáció, illemszabályok, drogprevenció stb)
Via, köszönjük a témát, ezekről beszélni kell.
Nincs
Kedves Via!
Rendszeresen olvaslak, imádom az oldalt, de csak ritkán van időm hozzászólni. Most viszont muszáj. Először is gratulálok, szuper a téma, nagyon jól és érthetően mesélsz róla.
Az én tapasztaltaim szerint a rendszeres menstruációhoz fontos volt, hogy megtaláltam a lelki békém, és tisztába jöttem a nőiességemmel. Persze szerencsésnek mondhatom magam, nincs semmi öröklött vagy szerzett szervi bajom.
Nagyon ajánlom a banánt az első hasfájós napokra, nálam bevált, tényleg segít!
Írj még sok-sok ilyen hasznos és laza bejegyzést!
Kedves Via! Nagyon jó cikk, jól összeszedted a dolgokat, ha lányom lesz, ez lesz a felvilágosítás forrása!
Számomra nagyon sok új info jött elő a kommenteket olvasva, Szerencsére eddig nem volt durvaság nálam, így nem merültem el mélyebben bizonyos kérdésekben, de most azért felmerült bennem a gyanú. Sajnos nálam a legnagyobb gát a dokihoz menés, de nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Nem történt semmi traumatikus, amikor vagy 3x ott jártam, tényleg korrekt volt minden és mégis. Talán hozzájárul ehhez az is, hogy anyám ugyanígy hanyagolta/-ja ezt a területet (is), nem is volt felvilágosítás, talán úgy gondolta, már úgyis tudom a tesómtól, nagyobbaktól, innen-onnan és ez még a net előtti időben volt. Hát tudogattam, de jobb lett volna többet. Apám egyáltalán nem volt zavarban a témát illetően, emlékszem, egyszer fürdő takarításkor vettünk le a tamponos dobozt és kérdésemre elmondta, hogy mire jó, mi az. De az is igaz, hogy az ő családja egyáltalán nem volt prűd, nagymamám többször is kérdezte, hogy megvan-e már és hogy ma mit használunk, mert régen borzalmas volt a tépés/rongy és hogy folyt a lábukon, mekkora mázlink van nekünk (anyáinknak meg még szine csak a vatta jutott). Szerencsére a suliban a biosz tanárunk volt az ofő (anyám korú), ő simán koedukált órát tartott, a legjobb az volta, mikor spontán módon, mindent megbeszéltünk pirulás-nevetgélés nélkül.
Azért az elég szar volt, amikor kb 7-ben azzal szívattak a barátnők, hogy megjött, hát a budira nem mertem kimenni, annyira féltem. Persze, amikor meg valóban, akkor szerencsére nem volt sokkoló.
Praktikáim lettek: csak sötét (leginkább fekete) nadrág, szoknya, mert rémes, amikor azt érzem, hogy kifolyt (persze az esetek 99% téves), Amikor még nem ment a tamponhasználat, akkor azt hittem, éjjel azért folyik ki hátul, mert annyi a cucc, hát a frászt, tulképp a farpofák között szépen elvezetődött csak. Megoldás: a bugyikihúzó mozdulat inverze. Na én ezt is elmondom a lányomnak (ha lesz).
Egyszer volt vmelyik csajos lapban egy oldalnyi tornasor, ki is téptem, eltettem, azóta is alkalmazom. Kb jógapózok lehetnek benne: a cipészre emlékszem, meg talán skorpió is volt, de szerintem a Via által linkelt 10 perces pilates nyújtósor is nagyon jó. Meg egy kis hátdörzsölés embertől (ennek hiányában sajátkezüleg).
Émelygés nálam nagyon durvul (az elképzelhetetlen méreteket öltő puffadás, hasmenés, aluszékonyság mellett), így nem cicózok, cerucalt eszem (vényköteles, de 20 perc múlva semmi) .
Ibuprofénnel vigyázzatok, könnyű túladagolni és nem mindig veszik észre ennek tüneteit.
A megelőző 7napos MagneB6 femina kúra is hatékonynak bizonyult eddig. Csak tudnám, mikor kezdjem, mert van oly kedves a testem és egy hetet csúsztat mostanában (hiába kalkuláltam bele a nyaralásba is, pont megszivatott).
Hűha, sok mindenben magamra ismerek, nekem is nagyon-nagy gát a dokihozmenés. Pedig most már kellene, és hiába tudom, hogy fontos, hasznos, sok minden megelőzhető, évek óta nem voltam…
Via, ezt hogyan lehet leküzdeni?
Mellesleg az anyukámmal soha nem volt jó a kapcsolatom, az ilyen felvilágosítás stb. teljesen kimaradt.
Kell egy szuper orvos, aki nem nyel le keresztben és nem erősíti azt az érzést, hogy “elmaradott” és “buta” vagy. Kérdezz körbe a nőismerőseidnél, hogy kihez járnak, és gyűjts tanácsokat, ajánlásokat!
Nekem az a filozófiám, hogy nőgyógyászhoz, fogorvoshoz, fodrászhoz és kozmetikushoz nem sétálok be csak úgy, mindig ajánlás kell előtte. Túl nagy lutri, és fontos ahhoz, hogy ne bízzam magam akárkire.
Apropó, jófej, budapesti dokit keresek, akinél nem kell egy félhavi keresetet otthagyni, és aki nem fog minden tudatlannak, meg hanyagnak elhordani. Mert nem hanyagság, inkább bizalmatlanság ez, meg valamifajta félelem.
Egyébként az orvoshoz járás nálam annyira gáz, hogy tényleg csak akkor megyek, ha már visznek. Szó szerint. Ölben, vagy hordágyon, vagy ha már átázik a harisnya a lábszáramon (az volt az ominózus stressz miatti lábszétvakarászás). Tudom, hogy buta dolog, meg hogy anyumat is fikáztam emiatt (ő sem jár, legfeljebb a háziorvosához szökőévente), de tényleg félek. Meg rettentő szégyellős vagyok, mindig is az voltam (annyira, hogy bár elméletileg négyéves korig nincs a gyerekekben ilyesfajta szégyenérzet, én másfél évesen sírva könyörögtem az orvosnál, hogy ne kelljen teljesen meztelenre vetkőzni), “ott lenn délen” elég kevesen jártak eddig. Anyám se nagyon látta az alfelemet oviskorom óta, csak a párom és a tükör előtt vagyok felszabadult még csupaszon is. Nincs gond a testképemmel, szeretem magam (bár lenne mit formálnom magamon, dolgozom is rajta), egyszerűen nem szívesen dobom le a ruháimat. Még az orvosnak se.
11.kerületbe járok az Egészségházba, eddig 4 dokinál voltam, mindegyik jófej volt. Egyetlen dolog, amit eddig egy híján az összes nőgyógyászomnál tapasztalok: egyszerűen nem veszik komolyan a mellvizsgálatot. 18 évesen amikor először mentem nőgyógyászhoz, megkértem hogy tanítson meg rá, szinte derogált neki… Azóta volt egy egyéves kálváriám a mellemmel, ami lehet hogy még máig tartana ha nem az onkológián dolgoznék, a 4. nőgyógyásztól sikerült beutálót kérnem ultrahangra… nyomós indokkal. Végül kiderült, hogy nincs baj, de az ultrahangász doktornő aláírta a jogos aggodalmaimat, úgyhogy nem, nem vagyok paranoid:)
Ezt leszámítva az Egészségházat igenis merem javasolni:) Tb-sen, nem magán.
Mi a a “bugyikihúzó mozdulat inverze”?
Gondolom az, hogy betűröd ;)
A hosszított éjszakai betéttel fura lenne:-))
Én is hosszított éjszakait használok alváshoz, azzal nem megy semmi sehova. :))
A DM sajátmárkás nagyon jó ebben a verzióban!
Tényleg nem nyeltek eddig le se keresztbe, se hosszábba, totál elfogadható bánásmódban volt részem (szerintem), hülyének sem érzem magam. Szerencsére van elég közeli női orvos családtag, szóval tudom, hogy milyenek az orvosok, miket gondolnak a betegről, mik az ő nehézségeik, korlátaik, nem félek tőlük :) Nem is várok bukissimit, meg jópofizást, az hidegen hagy, csak szakmai munkát. Jó persze, hasonló értékrend mondjuk nem ártana, egy nődokinál főleg (pl liberálisabb/humanista nézeteimhez nem passzolna egy veljéig konzervatív, AB-t bűntetendőnek tartó doki), tehát olyan, aki nem ítélkezik adott esetben, hanem tiszteli a betegét, elfogadja döntését.
Nekem az ajánlásokkal néha az a gondom, hogy nehéz olyan ismerőst/barátot kérdeznem, akivel hasonló az igényszintünk, tűréshatárunk, elvárásunk ilyen szolgáltatásokkal kapcsolatban. Eddig magamtól, véletlenül találtam rá jó szakemberekre és/vagy a TBs ellátás is megfelelő volt, vagy szerencsés vagyok. Csak ezt a békát (meg a fogorvost) találnám már meg és nyelném le. Pedig más, belsőleges vizsgálatot kisebb félsz után, de mégis simán legyűrtem és nem is volt borzasztó. Lehetetlen vagyok (és túl szemérmes, aminek biztosan oka az anyai minta, hozzáállás is).
Jó volt olvasni a véleményeket, és a cikket is. Nálunk gyerekkoromban nem volt tabu a téma. Olyan természetes volt minden. Láttam a szüleimet meztelenül, anyukám nem titkolta el , ha menstruált, válaszoltak minden kérdésünkre. Csak úgy normálisan A gyerekeim hasonlóan nőnek. A fiam is ugyanúgy tud mindent, mint a lányok, pont ezért a barátnőjét is jobban érti, és a 10 éves lányommal is megbeszéltük már többször is a témát, csak úgy amikor szóba került. A múltkor kikölcsönzött a könyvtárból egy tiniknek szóló könyvet, elolvasta, aztán elolvastam én is és átbeszéltük. Csak úgy meseolvasás előtt. (Általában esténként mesélek a két kicsinek, akkor is ha a nagyobbik kicsi már 10 éves.)
Én nagyon korán kezdtem menstruálni, 10 évesen. Nálunk ez családi hagyomány. Anyukám, és a nagylányom is ennyire fiatal volt. Amikor nekem kezdődött, még nem voltak betétek, csak vatta, és úgy éreztem, mindenki látja, hogy én menstruálok, olyan furcsa volt a nagy csomag a lábam között, Az unokanővérem mutatott először betétet, ő külföldön lakott, és ott már volt. Szóval be tudnám mutatni a betétek fejlődéstörténetét. :)
Most 4 gyerek után azt szeretem, ha pontosan megjön, szép szabályos, és nem kell aggódni. A múltkor egy erős gyógyszert kellett szednem, ezért egy hónap kimaradt. Teljesen kikészültem! Tudtam, hogy terhes nem lehetek, teljesen biztos voltam, hogy kezdődik a klimax, pedig ahhoz meg még nem vagyok elég öreg…
Szóval szerintem nőnek lenni jó. Meg menstruálni is, mert akkor tudom, hogy minden rendben van.
Ezért el is határoztam, hogy a középső lányom első menstruációját megünnepeljük. Nem csinnadrattával, csak valahogy kedvesen, természetesen , hogy ne rosszként élje meg, bajként, hanem nőiessége kibontakozásának kezdeteként. (A nagylányom nagyon nehezen fogadta el. Hátha a középsőnek segítek kicsit.)
Az ötletet Hoppál Borinál olvastam, és nagyon megtetszett.
Ez de szép, hogy megünneplitek.. :) És ő is készül rá, várja? Elizabeth Davis – Carol Leonard Életkör (A női lét tizenhárom archetípusa) c. könyvében is van szó ilyen ünneplésekről, “beavató szertartásokról”, és még nagyon sok dologról, pl. hogy viszonyultak régen / a természeti népek a menstruációhoz. Bár ők elmennek még a vérrel festésig, vagy a növények “megszenteléséig” is, akinek ez sok, az is tud ötletelni belőle szerintem :)
Köszi a könyvcímet. Érdekel. Megkeresem.
Nálam külön érdekesség, hogy évente egyszer-kétszer elájulok a menstruáció első napján. Az orvos szerint vegetatív labilitás. Úgy szokott történni, hogy felébredek iszonyú görccsel, és kb. 2 órán keresztül szószerint szenvedek, ebbe belefér a székrekedés, hasmenés, hányás, plusz a vérzés, majd a végén általában elájulok.
Van olyan köztetek, aki még ilyesmit tapasztalt? Kicsit aggódom, hogy fogok ilyen adottságokkal végigvinni egy terhességet, szülést…
Egyébként nagyon jó a cikk Via! :)
Nekem is volt már ilyen, arra is vegetatív dystoniát mondtak, de nem menstruációs görcstől, hanem epegörcstől. Kicsapja a biztosítékot az iszonyatos fájdalom, és rebootol a rendszer.
A stressz, kimerültség, vércukorleesés is rátehet egy lapáttal, de attól is előfordulhat, ha valami sokkoló dolgot látsz. Gyógymód nincs rá, figyelni kell magad, és ha jön az ájulás, azonnal leülni, lefeküdni, hogy ne vágd be a fejed zuhanáskor sehova. :(
ó, köszönöm, hogy megírtad, így hitelesebb az orvos véleménye is, ha neked is ezt mondták. Igen, én is gyakorlott vagyok már, nem is járok olyankor két lábon a lakásban :)
A tesómnak is van, ő szülésznő, és amikor tanult, akkor látott egy-két dolgot, ami ugyanígy gallyra vágta kétszer. Állítólag családi hajlam. :) Hát ez van, kibírjuk. :D
Nekem már ha kezd csengeni a fülem meg érzem, hogy jön a zsibbadás, akkor azonnal lefekszem, eszem valamit, iszom, és pihi van, illetve ha ezt epegörcs is társítja, akkor beveszek gyógyszert, hogy múljon el és ne legyen baj.
Muszáj figyelni, hogy ne merüljek ki, mert akkor halmozottan jöhet. Marha ijesztő meg fárasztó, az első ájulás után úgy kikészültem, mintha lefutottam volna egy maratont. Fülcsengés, lassan jött vissza a látásom, torkomban dobogott a szívem, és Ádám mintha víz alól szólt volna hozzám. Percekig tartott, mire visszaszereztem az irányítást a végtagjaim felett. Tényleg olyan volt, mint egy reboot. Közben Ádám csak azt látta, hogy a fejem leesik, és a pupilláim akkorák, mint egy csészealj. Én viszont álmodtam! Ráadásul kedveset, szépet (az agyam gondolom nyugtatólag berakott valami mozit). Szóval brutális, és nem akarom, hogy legyen ilyen többet (eddig volt ez a durva, meg volt egy enyhébb, rövidebb, amit jobban viseltem, mindez több év alatt), figyelek magamra, amennyire tudok, más lehetőség nincs. És többet nem ehetek újhagymát (az készített ki, aztán próbáltam még egyszer gyógyszer kíséretében, ami állítólag segít megemészteni, hát nekem marhára nem segített, abból csak majdnem lett ájulás, de egy életre elvette a kedvem a próbálkozástól, pedig úgy szerettem :(().
Én is álmodtam ájulás közben! Hülyének néz azóta is a családom, hogy hogyan lehet ájulás közben álmodni. :)
A terhességem alatt nagyon alacsony volt a vérnyomásom, meg szédültem, és amikor még nem voltam tapasztalt, hogy mindenhova vízzel és szőlőcukorral, csokival járjak elájultam a kenyérboltban. Szerencsére le tudtam ülni és nekitámaszkodtam egy hűtőnek, majd arra lettem figyelmes, hogy valaki a legmélyebb, legszebb álmomból felráz, hogy jól vagyok-e. Majdnem kérdőre vontam a halálra ijedt eladót, hogy miért ébresztett fel, mikor rájöttem, hogy hol vagyok. Olyan mélyen aludtam pedig, olyan jó érzés volt. :)
Juj, nekem is van egy körkérdésem: kit ajánlatok a témában még olvasni/hallgatni/figyelni? Gondolok itt olyan “szakemberekre” vagy bárkikre, akik ebben a nőiség-menstruáció-tabuk-testtudat-stb témában mozognak. Nekem pl. nagyon szimpatikus Hoppál Bori és Mester Dóra Djamila munkája, bár könyveiket még nem olvastam, mindegyiküket csak neten és néhány cikket, illetve Borinak voltam egy előadásán is.
Nagyon jó, hogy egy ilyen cikket összehoztál! Nagyon tanulságos, és végre tudom, hogy mikor van az a nap, amikor a legnagyobb esélye lehet a babázásnak. Ez már régóta foglalkoztatott. Köszönöm szépen!
Összességében nagyon jó és a PMS-hez is jó tanácsokat adsz, mert én sajna abban a kategóriában vagyok akivel kicsit elszalad a ló. De igyekszem magam türtőztetni :D
Kicsit elment másfelé a kommentáradat, de én még az intimkehelyhez mondanék tapasztalatokat. Nekem már két és fél éve van, Mooncup márkájú, netről kb 6000,- volt. És nagyon jó szerintem. Meg kell tanulni, meg kell szokni, de megéri. Környezetvédelem és kiadás szempontból is :)
Már mondták előttem, de ha ‘jól’ van felrakva, tényleg olyan érzés, hogy mindjárt kifolyik, pedig nem is! Ez a tamponhoz képest sokkal lejjebb helyezkedik el, és ha túlságosan felnyomod, akkor az oldalánál kicsurog..
De szuper kényelmes, és lehet benne futni is jól….. Egyáltalán nem érezni, hogy van bent valami. A legdurvább napon az éjszakát nem bírja ki, és akkor nappal is többször kell üríteni, de aztán kibír egy munkanapot szóval csak otthon kell vele vacakolni.
És igen, vizuálisan nem a legkellemesebb az ürítés, de meg lehet szokni :) 2-3 ciklus kellett, mire magabiztosan, betét nélkül tudtam viselni.
OFF: a nagyobbik lanyom mar erdeklodott a noi testet erinto temakrol, probaltam neki a korosztalyahoz merten – 8 eves – valaszolni. A kicsi – 3 eves – multkor a bevasarlas utani pakolasban elkapott egy csomag betettel a kezemben, kerdezven, hogy anya az ott mi a kezedben. Kinomban azt mondtam, hogy az pelus anyanak. Erre valasz: anya, egy ekkora lanynak mar nem kellene pelus!!! :-)
Dehogy off! :)
Ehhheh. Ehhhehehhh. Nagyon felkavart a cikk (mint látszik), meg amúgy is PMS-em van :D – bebújtam a kedves mellé az ágyba ébreszteni.
Én: – Nyűgös vagyok.
Ő: – Az jó jel, itt az ideje.
Úgy szeretem. :)
Via, ennek a cikknek már a vevezetője megpityeregtetett. :'(
Nekem beszélt ezekről a dolgokról az anyukám, de a mai napig fájó emlék, hogy milyen rosszul viseltem, mikor megjött, mekkora szégyennel, meg milyen hülyeségeket csináltam, milyen kínos helyzetekbe kerültem. Hónapokig nem mertem megmondani, hogy menstruálok, és nem mertem betétet kérni anyukámtól, vagy bárki mástól, vagy beszerezni, és (szent atya ég, még visszagondolni is rémes rá), papírzsebkendőkkel (!) vészeltem át hónapokat, amíg le nem füleltek, hogy mit csinálok… Árgh. Visszagondolni is rossz, és a legrosszabb, hogy még mindig ezen az úton vagyok bizonyos szempontból – a menstruáció már oké, na de a nőgyógyászati dolgok… Pf.
Via, kérlek, mesélj arról, hogy a fenébe lehet úgy mesélni erről egy kislánynak, hogy természetes legyen és ne legyen ciki? Nekem nagyon jó kapcsolatom volt az anyukámmal, de emlékszem, hogy azok a beszélgetések (szex, menstruáció) milyen rettttttentő kínosak voltak, és valamilyen szinten ez forgott szerintem a fejemben, hogy nemnemnem nem akarok még ilyen kínos beszélgetéseket…
Egyszerűen nem kell ügyet csinálni belőle. Nálunk is úgy volt, mint l2njpy-éknél, soha nem voltam leültetve, hogy na akkor kislányom most mindent elmondok. Nem. Nincs olyan, hogy egy darabig titkolod, aztán mindent rázúdítasz a fejére egyszerre, és oldja meg ő, hogyan dolgozza majd fel…
Ne aggódj, a gyerek úgyis kérdezni fog, és látni fogod rajta, ha érdeklődik (pl. anya, miért fáj a hasad? mi ez, amit vettünk, mire kell?). Neked meg az a feladatod, hogy ilyenkor válaszolj (nyilván az életkorához igazítva, de őszintén), és ne kend el az egészet, meg ne hazudj.
Magamra ismertem a hozzászólásodat olvasva. Így visszagondolva tök ciki volt, és nem is értem, hogy miért csináltam így, de most már mindegy is. Azért valahogy jó (jobb) érzés tudni, hogy nem csak én jártam így… :)
Chloe, te is úgy gondoltad, hogy a világon csak te lehettél ilyen szerencsétlen?!… Én úgy gondoltam… Tényleg jobb tudni, hogy nem… *ölel*
Via, az az érdekes, hogy anyukám is mindig ezt vallotta – beszélni kell a gyerekkel a világról, a maga szintjén, de nyíltan és soha nem hazudva. Viszont próbálva visszagondolni… Emlékszem, ahogy ovis korunkban a naprendszert modelleztük, vagy kisiskolás koromban anyukám vegyészeti lexikonjait bújtam és anya magyarázta a molekulákat, meg ilyenek. De a “felvilágosítós” beszélgetésekre csak úgy emlékszem, mint irtó kínos beszélgetésekre kamasz koromból. Azt hiszem, abból, amit írsz, a könnyedség hiányzott – utólag is szinte érzem, ahogy megváltozik a hangulat és megtelik a levegő feszültséggel, mert itt bizony komoly dolgokról lesz szó. Ahogy a kedves gúnyosan megfogalmazta: most, hogy már nagylány vagy, beszélhetünk a hüvelygombáról. :P
Oké, nem hibáztatom – nem tudom, ő milyen felvilágosítást kapott, mikor és hogyan, lehet, hogy oka volt annak, hogy ilyen komoly küldetésként fogta fel a felvilágosításomat, várva, hogy elérkezzen az ideje, és amikor elérkezettnek látta, akkor egy komoly beszélgetésben átadta… Azt mondjuk tudom, hogy sokáig azért nem akart gyereket, mert kisebb korában felvilágosítás gyanánt megnézettek velük egy filmet a szülésről, és neki csak annyi maradt meg, hogy az fájdalmas és undorító. Emlékszem, még azt is mondta, hogy szerinte túl korán nézették ezt meg vele, lehet, hogy emiatt sem akart túl korán “kitenni” minket ezeknek a dolgoknak, meg ezért görcsölt rá ő is a felvilágosítás témára, mert nála is voltak negatív hatások… (Oké, ezekre a dolgokra ebben a szent pillanatban jövök rá, ahogy írom a soraimat… Durva vagy, Via…)
Írta valaki fent a természeti népeket. Láttam egyszer egy dokumentumfilmet, ami megragadt bennem. Egy törzsi környezetben élő kamasz lány beszélt arról, hogy például ők a közös sátorban, ahol az egész család együtt él, hallják, ahogy a szüleik szexelnek éjszaka, és már nagyon várja, hogy neki is legyen férje és szexelhessen. Meg hogy aki menstruál, azok addig addig külön kunyhóban laknak (aminek a bejárata nem a központi tűz felé néz, hanem kifelé, hogy a távozó szellemek nehogy bent ragadjanak a faluban), tehát mindenki tudja, ki menstruál épp, ki sem, meg úgy általában, hogy mi az, milyen az. Ez a nyíltság egy részről nagyon jó, más részről nyugati szemnek elborzasztó, viszont aztán belegondoltam, hogy vajon mennyivel jobb az, hogy nyíltan nem beszélünk róla, senki nem tudja, mi micsoda és merre, de közben a csapból is ez folyik, mert ami nem intim higiénia vagy betegség, azt meg, legyen bármi, szexszel akarják eladni…
A másik dolog ebben a témában, hogy volt a főiskolán egy rettentő izgalmas előadás zenei ismeretekből (levelezőn nagyon kevés idő jutott rá, egy kurzus is kevés lett volna…), hogy az ősi időkből fennmaradt gyerekdalokban (amik vagy eredetileg is gyerekdalok voltak, vagy olyan törzsi dalok, amik gyerekdallá “lecsúszva” maradtak fenn), ha az ember ismeri a nyelvezetüket (ami régen még természetesen értelmezhető volt), akkor fantasztikus nyíltsággal bennük van minden, egy csomó dolog a szexről, ősi gyógymódokról, stb. Tehát egy törzsi éneklés pl. önmagában is felért egy felvilágosító előadással… (Például az “egy, megérett a meggy” mondóka konkrétan végigvezet a kamaszkortól a szülésig.)
“Rajta, rajta, leszakadt a pajta, bennmaradt a macska”… na vajon mit csináltak a pajtában és mi maradt benn? ;)) Nagyon pajzán kis dalaink vannak ám nekünk is.
“A három mérő piros szalag ej de nem ér körül engem” meg arra utal, hogy terhes lett a lány, nő a pocakja, és már nagyobb szalag kell a szoknyájára, mint korábban.
A meséknek is nagyon fontos szerepük van, ha valaha van alkalmad Marie-Louise von Franz-ot olvasni, tedd meg, bár sajnos itthon nagyon beszerezhetetlenek a könyvei, mindenki őrizgeti a saját példányát, mint a szent grált.
Igen, ilyesmik! :)
Köszönöm az ajánlást, megnézem majd a könyvtárban!
Nekünk is nagyon sok ilyen van ám :)
Ajánlom figyelmedbe a népdalok jelentős hányada “érik a szőlő………..” mellett a motívumokat is. A tulipán minden esetben női, a keresztek meg férfi szimbólumok. A gránátalma gyakorlatilag egy méh, a termékenység jelképe.
Érdekes ez a felvilágosítás-téma. Nekünk ilyen nem volt, az tuti. Mondjuk hatosztályos gimibe jártam, így hatodikban elhagytam az általánost, gimiben meg ilyen nem volt, szóval nem lettem felvilágosítva hivatalosan. Később gimiben már voltak osztályfőnöki órán beszélgetések a szextől, de azok már komolyabb dolgokról, nem alapszinten, és úgy 16-17 évesen.
És velem anya se ült le beszélgetni, hogy na, akkor most beszélek neked a menstruációról meg a szexről, “csak” egyszerűen mindig ott volt, és mindig, mindenről lehetett kérdezni, megbeszélni. És mire odakerültem, már rengeteget dumáltunk a vérzésről.
Van egy 3 évvel idősebb unokatesóm, vele leveleztem kiskamaszkorban, és emlékeszem, mindig külön megírtuk, ha megjött, mert az olyan fontos és felnőttes. Azt a mondatot m ndig külön piros betűvel írtuk, annyira különlegesnek éreztük magunkat tőle.
Érdekes a szüzesség fogalmának eltörlése, nem is gondoltam bele, mennyire beleillik a nő, mint elnyomandó árucikk- hozzáállásba (nem vagyok jó feminista :)). Egyszer olvastam egy cikkben, hogy valami törzsben az anyák már kisbabakorban eltávolítják a lányuk szűzhártyáját, hogy ne legyen belőle később gond. Kicsit durvának találom, de talán mégis jobb, mint az első szex közben, amikor egyébként is másra figyelne az ember, nem?
Ngyon jó a cikk, nálunk, ha nem is tabutéma, de nagyon nyögvenyelős volt mindig, és mióta lányom van, tudatosan készülök arra, hogy levetkőzve a családi mintát, normálisan tudjak ilyenekről beszélni vele.
Huh, azért nem “távolítanám el” így a kisbabámnak, de fontos megnézni, hogy perforált-e, mert az nem jó, ha össze van nőve. De fürdetésnél, popsitörlésnél úgyis látszik.
Odafigyeléssel kinyúlik majd, ha nem durván történik az első behatolás (legyen az akár első szeretkezés, akár a petting során valami más behatolás — mert ugye nem csak a pénisztől tud “elszakadni”, ha elszakad egyáltalán). Nem kell kötelezően fájnia és véreznie.
A szüzesség mint megbélyegző fogalom nagyon rossz (aki még szűz, az ciki vagy éppen értékes, aki nem szűz, az léha vagy tapasztalt — mindenki lehet mindegyik, nincs közte korreláció, és ugye a szüzesség “elvétele”, “a virág letaposása” és egyéb kifejezések is arra utalnak, hogy ez egy értékcsökkenés), de attól még az első szexuális élmények körülményeinek fontossága alapvető. A szexuális együttlét legyen mindig kölcsönös igényű, figyelmes, a résztvevő felek hangolódjanak egymásra, és tartsák szem előtt a saját igényeiken kívül a másikét is, így lesz igazán szép és őszinte a testi párbeszéd. Akárhányadjára is. :) És hogy ők most szüzek voltak, sokadik párjai egymásnak, egyéjszakás kaland (ne zárjuk ki, az is lehet szép, szenvedélyes, és történhet tisztelettel és közös megegyezéssel), vagy vártak a nászútig, az tök magánügy, nincs jogunk címkézni, hogy akkor ők most maradiak vagy jobbak a többieknél vagy mivan. :) Ha nekik jó, nekem is jó.
Köszönöm szépen! Élni fogok a lehetőséggel! Hálás vagyok mindenért! :) ♥
Nagyon szívesen. :)
Ezért a bejegyzésért annyira hálás vagyok neked! ♥
Nekem az egész menstruáció egy olyan téma volt, amit sose tudtam hová tenni egy ideig. Mindig láttam a tévében a betétekről reklámot, néztem őket és azon gondolkodtam, hogy “ezt miért kell? ez mi? ha koszos lesz a bugyijuk, akkor miért nem mossák ki? vagy így spórolnak a mosással?” Körülbelül 12 éves koromig így tudtam, hogy ez a funkciójuk. Aztán nem sokkal ezután egyik sulis nap után elmentem az akkori legjobb barátnőmhöz (aki egyedül élt az édesanyjával) és mivel volt felírva neki házi munka (nagyon szerettem a barátnőm és az édesanyja közötti kapcsolatot, mert olyan közeli volt és olyan “mindent-meg-tudunk-beszélni-egymással” kapcsolat volt, ami nálam kimaradt.) együtt csináltuk meg. Néha ő mosogatott, én söprögettem, stb. és mindig szépen beosztottuk egymás között, mert tudtuk, hogy azután több időnk lesz játszani, tanulni. Sose bántam, hogy takarítok, teregetek náluk, mert olyan szívesen segítettem neki! Aznap épp beágyaztunk a hálószobába (franciaágyon együtt aludtak az édesanyjával) és láttam, hogy az anyja oldalán egy törölköző volt leterítve “fenék magasságban”. Kicsit furcsálltam, és a barátnőm látta is rajtam és aztán megkérdezte: “-Tudod, hogy ez miért van itt?” Persze, nem tudtam. Akkor mondta, hogy “m” betűvel kezdődik. Hát, mondom, oké, sose fogom kitalálni. Aztán mondta, hogy menstruáció. Hát, oké. Nem is értettem, hogy miről van szó. Aztán akkor nyáron mondta a barátnőm, hogy megjött neki. Betétet vett, az anyukájával beszélt erről. Az ő édesanyja és az én édesanyám nagyon jóban voltak, mikor én játszani voltam a lánynál, akkor anya is ott volt, és ő az édesanyjával beszélgetett. Egyszer megkérdezte tőlem a barátnőm édesanyja, hogy nekem megjött már? Mondtam, hogy nem. (Anyukám is jelen volt.) Megkérdezték, hogy szőrösödöm-e “odalent”, mire mondtam, hogy kicsit. Aztán ennyibe hagyták a dolgot. Sose tudtam senkivel se beszélgetni erről a témáról. Nem mondom, hogy nem is akartam. Ez volt nyáron. Volt valami fogalmam már róla, de korántsem annyi, amennyinek “illett volna”. Ez a beszélgetés nyáron volt, utána januárban meg is jött. Loptam édesanyámtól egy betétet, aztán még egyet, és saját magam kitapasztaltam a dolgot. Nem mondtam el édesanyámnak, mert rosszul esett, hogy ő nem igen foglalkozik a “nővé érésemmel”. Sose tudtunk ilyenekről beszélni, és nekem egy picit a mai napig fáj, hogy nem szólt, nem “figyelmeztetett időben”. Magamnak kellett rájönnöm, tiniújságokat vettem, utána olvastam, stb. Egy “átázásos” alkalommal, mikor a bugyimat a szennyesbe raktam, az édesanyám megkérdezte, hogy “MEGJÖTT?” – mire azt feleltem, hogy igen. Csalódott volt. Az egyik barátnőm mondta, hogy ő is “egyedül” élte át ezt, és mikor a nővére megtudta (rá kb. egy évre) akkor szinte nekiesett, hogy miért nem szólt és hogy majd a gyereke születését is eltitkolja előle? Ekkor mondta a barátnőm, hogy ez annyira nem nagy dolog. Az első menstruáció. Az első gyerek az más. Mert ha azt nézzük, Facebookra feltöltünk a gyermekünkről egy képet, de az első véres betétről/tamponról/óvszerről nem. Még csak az kéne! Szóval én így tapasztaltam az egészet. Így csöppentem bele. Nem volt egyszerű, és én is megfogadtam, hogy a gyerekeimmel (akár fiú, akár lány) ezeket a dolgokat pl. menstruáció, szex megfogom beszélni, mert nem szeretném, hogy emiatt hátrányba lennének, vagy sok nehézségen kéne keresztül menniük. Meg nem akarom, hogy emiatt ne alakuljon ki az egészséges anya-lánya kapcsolat.
Az iskolában a felvilágosítás röhej, mindent csak felületesen érintenek, “ne szexeljetek 18 év alatt” blablabla. És az egész osztály röhög közben, oda se figyelnek, holott ezek nagyon fontos dolgok!
Mellesleg 16 éves vagyok, 3 éve már, hogy menstruálok, és nagyon nehéz volt “egyedül” megélni ezeket. Mintha kihagytak volna valamiből. De úgy érzem, ezen már nem tudok változtatni, de ez a poszt nagyon sokat segített, hogy pótoljam a hiányosságaimat. Sokszor emiatt nem tudtam “tabuk nélkül” beszélni emberekkel olyan témákról, mint szex, menszesz, mert ha az édesanyámmal nem beszélünk erről, akkor kivel beszéljek?
Köszönöm szépen neked, ezt a posztot, de amúgy az összes többit is, több mint 2 éve olvasom az írásaidat, és annyira sokat jelent nekem! Mert olyan jó olvasni, hogy vannak dolog, amik tényleg nem csak velem fordultak elő! Hihetetlenül örülök, hogy olvashatom a blogodat, a cikkeidet, mindent! Amióta olvaslak, sokkal összeszedettebb vagyok, nagy problémám volt, hogy sose tudtam ugyanolyan kézírással írni (és minden nap máshogy írtam – teljesen máshogy(!!) és úgy éreztem, hogy magamat sem találom, ezért nem tudok egységes lenni, és zavart, hogy a füzeteim többsége egy nagy katyvasz volt, és mintha 50 különböző ember írt volna bele. Amióta olvaslak “saját betűtípusom” van, vagyis hát egy egyedi, szép írás, amit megtaláltam! Összeszedtem magam. Mikor szakítottak velem, itt feltöltődtem. Annyira köszönöm! És nagyon hálás vagyok! Mindenért. És leírnám ötvenezerszer, hogy köszönöm, de az se lenne elég. Remélem, még nagyon sok hasznos cikket olvashatok tőled, és lenyűgöző, hogy a témákat, amiket érintesz egy 50 és egy 15 éves is szívesen olvassa. Olvassa? IMÁDJA! Köszönöm! ♥ Tényleg. Nagyon és őszintén! ♥♥♥♥♥
Én is nagyon-nagyon köszönöm, már ezért megérte megírni. Tudom, hogy nem pótolhatom anyukádat, de ha bármi kérdésed van, írj ide nyugodtan, vagy akár privát e-mailben is, ha nem akarod “nyilvánosan”, és megbeszéljük, jó? ♥
Nagyon jó volt ez a cikk! Kb. egy hete kering a facebook-ismerőseim között egy Disney-féle menstruációs felvilágosító film, aminek kapcsán meglepődtem, hányan és hányféleképpen feszengenek ebben a témában.
Ez kicsit más téma, de szintén női: van-e esetleg valamilyen tipped/tippetek fogamzásgátló szedésének abbahagyása utáni hormonsokkra…? Kezdek becsavarodni, ideges minden porcikám, legszívesebben megfürdenék valami édesben, és sehogy sem találom a helyem, pedig tudtam, hogy jönni fog. Meglehetősen érzékenyen reagálok a hormonális változásokra…
Én is IR-rel küzdök, és mióta fogamzásgátlót szedtem, nagyon meghíztam, előtte sem volt szabályos ciklusom, így kezdtem el inzulinon kívüli hormonális gondra gyanakodni… Könnyebben okoltam saját magam a változásokért, de egyszer összefoglaltam magamnak a “kórtörténetet”, és úgy, papíron, egyértelművé vált, hogy ez nem természetes. Úgyhogy most kivizsgálódunk.
Via, te jártál is a Mensmentisbe, vagy csak hallottál róla? Mi a tapasztalatod velük? Októberre sikerült időpontot kapnom, de azért tartok tőle, mert zsákbamacska. Köszönöm! :)
Csak hallottam róluk, én a G1-be járok. Szerintem ha elkezdődik a kezelés, stabilizálódni fog minden, addig próbálj meg odafigyelni az étkezésre és rendszeresen mozogni, hogy stabilizáld rendszert, amennyire lehet.
A CH-diéta nem IR-érintetteknek is abszolút ideális lenne, az IR-esek csak rá vannak kényszerítve, de mindenkinek segítene. https://inzulinrezisztencia.5mp.eu/web.php?a=inzulinrezisztencia&o=u9pPnpjiDK
És velük elégedett vagy? Diagnosztizált problémával fordultál hozzájuk, vagy segítettek megtalálni, mi a gond? Bocsáss meg, ha ez túl személyes kérdés, és persze nem “kell” válaszolnod. Csak valamiért megnyugtat, ha mások történetét is megismerem, most nagyon kiszolgáltatottnak érzem magam, így, hogy nem tudom, mi a gond, és nem tudom, merre kell elindulni.
Mivel a Mensmentis ennyire túlterhelt, egyelőre a “mezei” nőgyógyászom segítségét kértem, aki elküldött vérvizsgáltra és ultrahangra, de a sok nyári szabadság miatt minden olyan lassan halad…
Egy konkrét doktornőhöz mentem ismerős ajánlására (egy jó nőgyógyászt kerestem), és nagyon elégedett vagyok a mai napig vele. Menstruációs zavarokkal kerestem fel, és ő diagnosztizált IR/PCO-val. Sokkal tartozom neki. ♥
Kedves Via!
Nagyon örülök ennek a bejegyzésnek! Még kicsi a nagylányom, de már sok minden érdekli. Ezért már most készülök ezekre a beszélgetéseinkre, mert nem lehet (nem is akarok) csak úgy félvállról válaszolni neki. Az intimtorna valóban egy olyan hasznos dolog (lenne) már kiskorban, amely segítségével mélyebben megélhetné mindenki nőiségét. Elméletileg ezzel a fajta tudatosítással talán még a klimax kellemetlen tünetei is enyhíthetőek.
Ja, csak szólni szeretnék, hogy a Laci Green videók linkjei összekeveredtek. (Nagyon jófej az a lány! Megnéztem még párat.)
Ugye, milyen cuki? Köszi az észrevételt, valóban megkavarodtak, cserélem őket! :)
Az intimtorna mellett még a jóga is hasznos, vannak kifejezetten női gyakorlatok, amelyek köré épült az Aviva Torna is. Én csak “sima” jógázom, de sok gyakorlattal van átfedés, és sokaknak bevált.
Drága Via, megint egy szuper cikk, köszönjük!!! <3
Csajok, Titeket pedig azért imádlak, mert olyan jó kis közösség van itt, "építő" hozzászólásokkal, kedvességgel, vidámsággal, mindig jó itt lenni – kicsit olyan, mint hazaérni. <3
…és talán egy használható tipp, én a Biointimo-t használom, ez érezhetően jobban szellőzik szerintem. Itt találtok infókat: https://www.biointimo.com/
♥ Én is imádom őket (Titeket), csúcs a csapat.
Nagyon tetszett a cikk, a nyelvészkitérőért pedig nagy pacsi! :)
Én viszonylag ki vagyok békülve a menstruációmmal. Valahogy beprogramoztam az agyam, és tök jó, mert az első nap előtti éjjel mindig vérrel álmodom… Jó kis pisztolyos üldözések, térdbelövés, ilyesmik. :D Sosem rémálom, nem ijesztő, hanem gagyi krimi fíling, és reggel amellett, hogy röhögök az álmon, jól vállon is veregetem magam, hogy emlékeztetett. Az első nap mindig fáj, többnyire elviselhetően – ha viszont kicsit meg vagyok fázva, akkor irtózatos, hányinger, meg görcsölés, néha még bele is szédülök. Az éjjel is csak az első nap necces, utána csak nappal vérzek, éjjel csak a biztonság kedvéért kell az a betét. Sokan javasolják a meleget a hasra, nem tudom miért, működnie kéne, de én nem tudom elviselni magamon. Olyankor nyugton se bírok maradni, valahogy mindenhogy kényelmetlen, inkább szép lassan teszek veszek, megyek egy-egy kört, meg sokszor szoktam zuhanyozni. Amit még furcsállottam – aztán megszoktam, hogy a lábaim alig akarnak mozdulni. Ha fel kell állni, és rögtön el kell indulni, kb hasra is esek. Ilyenkor jogos volt a tesifelmentés.:D
Nekem az a 7. nap. Olyankor azon kattog az agyam, hogy mikor fejezi már be? :D
Üdv! Itt egy újabb hét napot erősítő táboros. :) Remélem már nem érzed “elveszve” magad.
Ritkán van az, amikor csúszik. A legkevésbé akkor szeretem, amikor előbb jön meg és semmi előjele. Általában megérzem előtte egy nappal, hogy készülni kell. Meg szerencsére napra pontosan szokott megjönni (kop-kop-kop), de egyszer-egyszer csúszik.
Én is az egy hétig küzdők táborát erősítem, nyugi, nem vagy egyedül:)
Amikor egy évig tabit szedtem, lerövidült – wait for it… – 4-5 napra (yeeeeey) de amióta nem szedem, újra egy hét. Előtte első nap volt csak szar, most már ott tartok hogy az első 2, néha még a 3. is nyüszörgős-görcsölős. Két hónapja pl a kolléganőm megfenyegetett hogy ha 10 perc múlva is ilyen cudarul nézek ki, már szívja is fel fecskendőbe a NoSpát… Hálistennek jobban lettem, de azóta is küzdök. És gyakran eljutok hányásig is sajnos az első napon… Viszont óramű pontos volt mindig is, tényleg, szinte órára pontosan jön meg, nagyon ritka az eltérés, és annak nyomós okai vannak.
2-3 nap? Én 6-7 napig szoktam szenvedni. :(
Volt hogy annyit idegeskedtem suli és egyéb dolgok miatt, hogy 2 hónapot késett. Isten ments még egy olyan időszaktól…
Igen, én ilyen rövidenmenstruáló vagyok és voltam természetesmenstruálós koromban is. A nőgyógyász szerint ez is normális, mindenkinél más. De a 3. napon sokszor már a tisztasági betét is elég.
Hűha, komolyan jegyzetnem kell most már a “kehely” vagy tölcsér témájában, annyi jó tapasztalatot, megfigyelést írtatok. Köszi szépen mindenkinek! :)
Még egy körkérdés: Létezik szerintetek olyan, hogy igazán jól szellőző tisztasági betét?
Én még eddig nem találtam meg. :/ Vagy jól szellőzne, de tiszta műanyag-hatású a borítása, és emiatt nem tud igazán vagy jó kis pamutos, de vastag, mint a fene…Most azok alapján, amit az intim tölcsérről olvastam, arra gondoltam, hogy betétből meg jó lenne hozzá a mosható változat, ha olyanból is készítenek tisztaságit. Így még kevesebb lenne a környezeti ártalom.
Szerintem van mosható tisztasági betét is! A bugyival együtt be tudod dobni a szennyesbe.
Ezek menstruációra valók, annyira jópofa színesek, hogy majdnem megjön hozzájuk a kedvem. Majdnem. :)) https://www.etsy.com/shop/epicerma
Nekem a DM sajátmárkás Jessa vált be, évek óta használom. Nem minden nap, csak a “folyósabb” napokon (nekem az a peteérés környékén van).
Úúú, ezek tényleg jól néznek ki, bár totál nem az a lényegük, szóval igazad van, hogy csak “majdnem” minden vágyunk egy ilyen szett. :D
A DM-eset még nem próbáltam, lehet kap egy esélyt, köszi a tippet. Legutóbb Carefree-ből vettem ilyen pamut-hatású valamit, de olyan “fojtogató” vagy hogy is fogalmazzam, hogy legszívesebben vágnám ki a kukába.
A textilesből van, ami vékony, és az írja, hogy az tisztaságinak is jó (azt hívja ő pantylinernek). Azok is tök jól néznek ki: https://www.etsy.com/listing/62187130/washable-menstrual-pads-6-mini?ref=shop_home_active
Egyébként megvilágosodtam picit, mert a használatnál azt javasolja, hogy miután kivesszük, azonnal kézzel öblítsük át és teregessük ki, és utána menjen összegyűjtve a mosásba, szóval nem úgy, ahogy van. Így azért picit jobb. Picit. :)
A Carefree nekem sem jött be, értem, mit értesz fojtó alatt. Próbáld ki a Jessát, de vigyázz, abból is van szagos meg mindenféle, a teljesen natúrt vedd!
Azt mondjuk nem tudom, hova teregetnék ki egy “félig véres” ruhadarabot… :)
Egyszer találtam egy jól szellőző tisztasági betétet. Főleg menzesz előtt-után szoktam használni. Aztán mikor az első alkalommal simán két csepp után átáztam tőle, dobtam az egész dobozt a szemétbe. Szóval, ötleteket én is várok:)
Mennyivel nyugodtabb lettem volna, mikor 12 évesen megjött, ha ezt a cikket akkor elolvasom… Anyukám nem világosított fel soha tisztességesen, csupán megmutatta hogyan kell használni a betétet, meg évekig cseszegetett, hogy miért nem használok tampont, mert sokkal kényelmesebb szerinte. ( Ki is próbáltam én, de elsőre annyira rágörcsöltem arra, hogy én “dugjak fel magamnak ” egy tampont, hogy rosszul lettem, szédültem és majdnem elájultam… utána volt hogy használtam már gond nélkül, de nem jött be, a betét számomra sokkal kényelmesebb és látom, hogy mikor kell cserélni.) Akkoriban eszméletlenül sokat jártam a helyi könyvtárba, így különböző felvilágosítókönyvekből (érdekesen, rajzokkal volt minden leírva így nagyon tetszett) tanultam meg, hogy mi vár rám. Majd mikor megjött teljesen halálra rémültem, hogy te jó ég, ez tényleg az amire gondolok?! A mai napig nem tudok nyitottan beszélni vele menstruációról, szexről meg aztán végképp nem. (2 hónap múlva leszek 21.) 3 és fél éve vagyok együtt a barátommal, de sose beszéltem anyával ilyenekről. Nem tabu téma, csak egyszerűen nem tudom hogy kezdjek el ilyenekről beszélni… “anya amúgy mi szoktunk szexelni, de nyugi mindig védekezünk” ő meg nem kérdezősködik, gondolom sejti ő már, de nem firtatja. Utálom, hogy ez van és elhatároztam, ha valaha is lesz gyerekem részletesen elmagyarázok neki mindent, amit csak szeretne. Eredeti témához visszatérve az első két nap általában maga a pokol, görcsölök, megy a hasam, és majd le szakad a derekam, lábam a fájdalomtól. 2-3 fájdalomcsillapító elmegy olyankor egy nap. (anya mindig azzal nyugtat, majd ha szültél jobb lesz, én is sokat szenvedtem előtte, és ennyivel letud.) Nagyon örülök neki, hogy ennyire természetesen tudsz Via mindenről beszélni. :)
Ó, a hátam az nekem is majd leszakad, meg mintha egy bazi nagy vasrudat akarna valaki feltolni a méhembe.
Tampont én sem bírom, pedig 32 vagyok. Idegen test a testemben, nekem fura. Elvagyok a betéttel, azt a 2-3 bapot kibírom.
Annyira egyéni, hogy kinek mi vált be! Anyu a “nappal betét, éjjel tampon” stábot erősíti, mert őt zavarja, ha éjszaka folyik, én viszont megnyugszom tőle, mert érzem, hogy “minden rendben van”, és pont attól tudok aludni, hogy tudom, bluggyog. :D Én majd mindent megmutogatok a kislányomnak (ha lesz), aztán hadd válasszon, úgyis ő fogja használni, nem én.
A derékleszakadás nálam is játszik néha, van, hogy úgy belémnyillal, hogy le kell ülnöm, ha nincs szék, akkor a földre.
Sziasztok, nagyon szeretem az oldalt és a cikk is szuper.Én hormonegyensúly terapeutaként dolgozom és úgy látom, hogy bár már sok minden ismerősnek csenghet nekünk nőknek, de talán még nincs minden a helyén. Ezt nem a Te cikkedre értem Via és nem is akarok okoskodni, de szerintem jó ha tudunk róla.
A PMS nem egy normális állapot, a normális menstruációs ciklus az, amikor a ciklus végén megtermékenyítés hiányában megjön a menstruáció. Kész, passz :) A PMS-nek az egyik kiváltó oka a túl sok ösztrogén és a nem kielégítő progeszteron termelődés. Én nagyon sok hormonleletet látok nap mint nap, szinte nincs olyan nő, akinél tökéletes lenne a hormonegyensúly. Ennek sok oka van, de ez a hely nem alkalmas arra, hogy ezt most részletezzem. Az biztos, hogy a cickafark például egy nagyon jó hatású peteérést serkentő tea, de valóban- ahogy Via is írja – néhány esetben nem szabad alkalmazni, mert fitoösztrogén és ahol sok van belőle, oda nem kell több :)
És igen, az a bizonyos sárgatest hormon, ami nagyon fontos, nem csak akkor ha babát akarunk. Minden ciklusban az, hiszen abban a ciklusban amikor nincs ovulációnk (ha menstruálunk, még nem biztos, hogy ovulálunk is! ) a progeszteron termelődésünk 0 milligramm. Miközben az ösztrogén meg tombol bennünk… A változókori problémák esetében sem a hormonpótlás az egyetlen lehetőség, egyéb módon is tudunk segíteni.
Arra is van magyarázat, hogy a kevésbé civilizált népeknél miért nincs meddőség, mioma, hőhullám, stb. ha érdekel Benneteket kifejtem, de ez nem az én blogom :) szép estét !
Ti hol szerezetek be, esetleg milyen márkájú pamutbugyikat? Olyan jó, extrakényelmes, menstruációs napokra valót?
Én kínaiban szoktam beszerezni, de a Women’Secretben lehet kapni szintén extrakényelmes, kifejezetten erre a célra gyártott darabokat, erősebb anyagból, hogy az esetleges vérfoltokat anélkül tudd kivakarni belőle, hogy a bugyi kilyukadna.
Drága jó mamikám mindig a KGST piacon vette (és azután is így hívta a piacot, hogy már nem volt KGST :D), de tényleg a kínai a legjobb, persze nem szépek, bugyikék meg bugyirózsaszín, ahogy kell. Az egyik valami idióta pisztáciazöld, de nem a szép fajtából. :D Az a kedvencem. Meg van egy fehér alapon lila virágos. :)) C&A-ban is vannak néha jók.
Nekem az Intimissimi a kedvencem fehérneműben – évente 1-2x zarándoklatot szervezek a biatorbágyi outletbe, így már árban is elfogadhatóak, és ott szerzem be az éves készletet csinosból is, szépből is, meg a kettő ötvözetéből is :)
És ott kb. mennyivel olcsóbb, mint a boltjaikban? Van néhány tangám, melltartóm tőlük szeretem.
Ma vettem pár sima, pamut Sloggit, 2 ezer ft, de évekig jó, szétmoshatatlan!
Bugyikat fazontól, anyagtól, stb függően lehet kapni kb. 300-700 Ft-ért, melltartókat 1000-1500-ért, harisnyák, leggings-ek egyebek is 700-1000 Ft körül vannak. Ha jól emlékszem. Nem teljesen megbízható a számmemóriám, de arra emlékszem, hogy kifejezetten megéri, mert kínaiban is hasonló az ár, és ezek mennyivel szebbek-jobbak… ^.^ Persze ne az utolsó kollekciót keresd, gondolom ezek több éve kifutott darabok lehetnek. Nagyon célirányos vagyok az outletben, más üzletbe már be sem nagyon megyek, nekem sajna nem pálya a “farmer 100.000 Ft helyett most csak 50.000”, bár gyanítom, ha megtehetném, akkor is inkább másra költeném azt az összeget :)
Köszi. Bár sajna közelemben nincs outlet, de ezek nagyon jó árak.
Az OvuView tényleg jó kis progi, lassan másfél éve használom (többször újra kellett húzni az androidot a telefonon, a párom már fejből tudja, miről kell feltétlenül biztonsági mentés, és hogy mit kell ELŐSZÖR visszarakni), az a legjobb benne, hogy többféle beállítás van, lehet sima “pirosbetűs” naptár, lehet terhesség elkerülésére, illetve teherbe eséshez használni, persze nem 100%-os, de arra pont jó, hogy nagyjából be tudd lőni, mikor kell FELTÉTLENÜL az örömgumi…
A cikk amúgy nagyon hasznos, kötelezővé tenném a kiskamaszoknak, nemtől függetlenül, mert eloszlat egy csomó tévhitet. Nekem gyerekként kb annyit mondtak, mikor megjött, hogy “ettől leszel nagylány”, anyu megtanította, hogyan kell beragasztani a betétet, elmondta, szerinte melyik a legkényelmesebb bugyi (valami műszálas borzalom volt, később vetettem magamnak pamutbugyikat), aztán elintézettnek tekintette a kérdést, a többinek utána olvastam a lexikonokban, meg a bioszkönyvekben (ez akkor volt, mikor még a betárcsázós internet és a yahoo élte a hőskorát, a google még pajzán gondolat sem volt, de egyébként is csak fél évvel később kötötték be nálunk az internetet). A betét egyébként nekem mindig is kényelmetlen volt, “ott lent délen” nagyon érzékeny a bőröm (máshol is), a műszálas borítástól veszettül viszketett (azóta találtam olyat, amitől ANNYIRA NEM viszketek, de valahogy koszosnak érzem magam tőle, ezért csak akkor használom, ha nagyon muszáj, esetleg éjszakára, hogy a “törmelék” is kijöjjön), de anyu nem engedte a tampont, mert félt, hogy “elveszítem tőle a szüzességem” (ez a földkerekség egyik legnagyobb marhasága). Amikor tizenöt évesen bevallottam, hogy ágyba bújtam az akkori fiúmmal (nem kérek megjegyzéseket arra vonatkozóan, szabad-e tizenöt évesen szexelni, jól átgondoltam ezt akkor, védekeztünk, kb ötvenszer átbeszéltük, és egészen érettségiig együtt jártunk, szóval marhára nem arról szólt a történet, hogy két héttel később már másvalaki ágyába ugrottam fejest), anyám kb annyit mondott, hogy akkor mostmár érett nő vagyok, és használhatok tampont, meg hogy “azért gumizzatok” (mindig ötéves módjára kuncogok azon, hogy gumizást mond védekezés, gumihasználat helyett), meg hozzátette, hogy ugye tudom, hogy nem szedhetek fogamzásgátlót (trombózishajlam miatt minden hormontartalmú cucc kizárva). Szóval ez volt a nagy felvilágosítás mifelénk, felnőtt fejjel esett le, hogy anyuban mennyi tévhit él a menstruációval és a szexualitással kapcsolatban, például váltig állította, hogy bár szerinte gusztustalan, de simán lehet mindenféle védekezés nélkül csinálni a menstruáció alatt (és ez a kevésbé extrém része a történetnek, nemrég megtudtam, hogy azért nem jár el nőgyógyászhoz, mert szerinte ott lehet a legtöbb fertőzést összeszedni, illetve azt is közölte, hogy soha életében nem védekezett, se gyógyszerrel, se örömgumival, se mással, mondtam is neki, hogy kész csoda, hogy megúszta nemi nyavalyák nélkül).
De rettentően eltértem a témától, mert itt most nem a tévhiteket kéne boncolgatni (disszertációt lehetne írni róluk). Nálam nincs kifejezett taktika, meg igazából csak az első nap durva, de akkor minden van, hasmenés, görcsöktől hétrét görnyedés, megváltásért sírva könyörgés. Mivel rettentően gyógyszerellenes vagyok, ezért maximum gyógyteát csinálok, görcsoldót csak akkor veszek be, ha már csillagokat látok a fájdalomtól. Ezen kívül sokat bújok a páromhoz, meg a hasamon tárolom a Kutyit (rettentően tudja élvezni). Érdekes, hogy végig a pirosbetűs alatt szörnyen álmos vagyok, gyakorlatilag ásítozásból áll az egész, egyszer a fodrásznál ülve sikerült elaludnom (rám szólt, hogy emeljem fel a fejem, mert így nem tudja rendesen levágni a hajam, aztán amikor rájött, hogy elaludtam, hangos hahotázásba kezdett, és a vágás-szárítás program végéig vihorászott, főleg, mikor megmondtam neki, hogy mi van).
Szófosás off. Még egyszer köszi a cikket, van pár dolog, amit ki akarok próbálni ;)
Szerintem nem tértél el a témától abszolút, pont ilyeneket értettem beszélgetés alatt. A “gumizás” nekem is vicces, olyan, mintha rágózna. :)
A szexuális érés szerintem egyénenként változó, ha meggondoltátok mindketten, egyetértésben és szeretetben, tiszteletben történt, akkor mindenki befoghatja. ♥
A rágózás még eszembe se jutott vinnyogva röhögök. Én olyankor leginkább a hajam összegumizására asszociálok :D
Meggondoltuk, előtte-utána átbeszéltük, az egyetértés is megvolt, meg a bénázás is, mert neki is az első volt. Egyébként akkor meg is jött, szóval a mai napig nem tudom, hogy a “szüzességem elvesztése” miatt lett-e volna vérfolt a lepedőn. Egyébként eszembe jutott mégegy érdekes sztori, az exem (a már említett srác) nagymamája mesélte, hogy a férje családjában szokás volt a nászéjszaka után eltenni az ifjú feleség vérfoltos bugyiját, és a véres lepedő helyett azt mutogatni a rokonságnak (két hétig kereste szegény a bugyogóját, aztán megtalálta a férje kabátjának a zsebében). Fura ez az egész szüzességmítosz, meg hogy mennyi szép és kevésbé szép hagyomány kötődik hozzá. Nem kéne ekkora ügyet csinálni az érintetlenségből, inkább arra kellene odafigyelni, hogy mire a fiú meg a lány odajut, minden fontosat tudjanak egymásról, de főleg saját magukról. Nem elég, hogy a suliban az osztályfőnöki órára behívott védőnéni elmondja a dolog biológiai részét, amit egyébként a többség már innen-onnan, lexikonból, gugliról, bioszóráról tud, meg hogy tart egy ötperces kismonológot a higiénia fontosságáról, amit a kiskamaszok végigröhögnek.
Épkézláb, nem izzadtságszagú felvilágosítás kéne, olyasmi stílusban, tabukat ledöntögetve, mint ahogy ez a post íródott. Ezzel elkerülhető a bénázás, meg a szégyenérzet, a gúnyolódás, a hormondübörgés miatti veszekedések, meg a sok csalódás, nem beszélve a nemi betegségekről.
Megint elszaladt velem a paci, osztom itt az észt, pedig sok nekem sincs, csak emlékszem, milyen ciki volt, mikor hatodikban felvilágosítást tartottak. Először mindenki végighallgatta a rögtönzött bioszórát, aztán kiküldték a fiúkat, lehetett kérdezni, végül visszajöttek, és akkor a lányokat küldték ki. Persze mindkét fél az ajtóra tapadva fülelt, aztán meg egymást piszkáltuk, hogy ki milyen idiótaságokat kérdezett, pedig nagyonis fontos kérdések voltak. Rettentően szégyelltem magam, mert bennem TÉNYLEG baromi sok tévhit élt anyu miatt, és ezekre kérdeztem rá, a fiúk meg azt vágták a fejemhez, hogy adom a nagyokost, holott buta tyúk vagyok, aki azt sem tudja, mire jó a tampon.
Épp ezért szerintem szülőknek is kellene valami elbeszélgetés-szerűt szervezni, de semmi “beülünk a terembe és akkor a védőnéni megmondja a tutit” típusú borzalmat, hanem BESZÉLGETÉST nagyjából azelőtt, hogy a gyerekek felvilágosítását elkezdenénk, mert még mindig aggasztóan sok a tévhit, és a legmeglepőbb az, hogy olyan emberek sem értik a dolgok menetét, akik amúgy intelligensek, meg műveltek, meg tájékozottak vagy legalábbis baromira annak tűnnek (más területen az én anyukám is rettentő tájékozott, meg okos is, csak hát az ő kamaszkorában még ennyire sem működött a felvilágosítás, nem beszélve a nagyanyámról, aki azt mesélte, hogy tizenhat évesen a Balatonnál nyaralt, és a szállásadó néni kérdezte, kell-e neki plusz lepedő ha esetleg megjönne neki, erre a mama mondta, hogy neki még sosem volt, a néni meg közölte, hogy fiam, akkor már ne is várd, gyereked se lesz, két napra rá szegény mama irulva-pirulva ment, hogy kérjen egy rossz lepedőt, amiből tépést csinálhat magának).
Rengeteg sztorim meg fura élményem van még, szóval jobb, ha most tényleg befogom :D
Hát én turnézok szívesen ezzel a poszttal, hívjatok suliba, aztán előadom! :) (Kortársképző flashback!) Egyszer tartottam drogprevenciót is, azt már az egyetemen egy óra keretében, nagyon élveztem. Olyan jó kamaszokkal beszélni, és jó látni rajtuk azt a megkönnyebbülést, amit én éreztem, amikor úgy beszéltek velem, mint egy felnőttel, és nem kerülgették a témát. Ezért is örülök, amikor kamaszok olvassák például a könyvemet, az sem köntörfalaz, bár nem a szexről szól, de a többi témában is utálom a bullshitet. :)
De ne fogd be, tényleg, engem minden érdekel! :)
Na, ilyet se mondtak még, hogy ne fogjam be. Vigyázz, mire kérsz, Pandora szelencéje hozzám képest piskóta!
A gimiben volt egy baromi jó elbeszélgetős napunk, az AIDS világnap kapcsán volt egy csomó előadás, biosztanár lelkes magyarázatával a HIV vírusról és a többi nemi úton (is) terjedő förtelemről, meg az egyik lány anyukája az intim higiéniáról és a kakibarna gyógyszertári irrigátorokról beszélt, aztán hozott pár alternatívát, kaptunk termékmintákat, például jóféle intim lemosót, hüvelytisztító lapocskát, ami nedves közegben azonnal oldódott, meg (szerintem) borzalmas applikátoros tampont. Én akkorra már rutinos róka voltam, de gondoltam, miért is ne próbáljuk ki, hát életem egyik legszörnyűbb élménye volt, úgy éreztem, a műanyag vacak kb a torkomig fellőtte a “dugaszt” (vagy kis töltényt, rossz szokásom, hogy mindent becézek valahogy, a párom motorját például vaspóninak hívom), szóval sohatöbbetabüdöséletben applikátoros tampont ne lássak, inkább veszem a fáradságot és a lányomnak, ha lesz, rendesen megtanítom, hogy kell felrakni. Mert ezt ugye elméletileg kezdő tamponhasználóknak szánják, hát ha nekem ezzel a förtelemmel kellett volna kezdenem, akkor máig véresre vakarásznám magam a betétektől, mert egy életre meggyűlöltem volna a tampont.
Később a koliban is volt egy “csajos” beszélgetés a nővérrel, ő mondjuk elég durva dolgokat is mesélt, de hasznos infókat is kaptunk, bőrápolásról, meg hogy mire kell figyelni pl a menstruáció alatti táplálkozásnál, érdekes volt, és cseppet sem volt ciki, csak azért volt marhára mehetnékem, mert egyébként szabad kimenőm volt minden nap, de ez kötelező program volt, és megvonhatták volna a kiváltságaimat, ha nincs ott a nevem a jelenléti íven.
A hatodikos védőnénis felvilágosítás után is kaptunk amúgy “induló csomagot” az L betűs betétgyártó termékeiből, felvilágosító könyvet, kisnaptárat, meg vagy háromféle betétet, egyedül utóbbinak vettem némi hasznát, a könyv tartalmát kívülről fújtam, a biológiai részen kívül semmi épkézláb ötletük nem volt pl arra, mit csináljon az ember lánya, ha görcsöl, vagy hogy a terhességen kívül milyen egyéb okokból késhet a menstruáció. Ezekre mind rákérdeztem az előadáson, nem kaptam értelmes választ, csak pirulás volt, meg hebegés-habogás, az osztálytársak meg vihorásztak.
Nekem is volt pár félresikerült tamponos próbálkozásom, aztán hagytam a csudába.
A késésről tényleg rossz, hogy nem beszélnek. Én tavaly augusztus végén számítottam rá, hogy késni fog (Áfonya halála miatt teljesen kivoltam), de érdekes módon az pontos volt, viszont a szeptemberi tíz nappal később jött. Nem paráztam, tudtam, hogy annak oka volt. :( Az októberivel már rendben volt minden.
Az anyai nagyim mesélt olyan sztorikat, hogy a nőknek a háború alatt évekig egyszerűen leállt. Gondolom, a létfenntartás fontosabb lett a szervezetnek, mint a fajfenntartás, és stopot nyomott az egész folyamatra…
Élsportoló nők sem menstruálnak állítólag, de pl. húgomnak vagy egy évig nem jött meg egy nagy szakítás utáni stresszes, szomorú időszakban, barátnőmet meg a válása sokkolta le annyira, hogy jó ideig nem menstruált.
Huh, szegények. :(
Egy barátnőmnek extrém hízás miatt állt le x időre, de stressz miatt nekem is szokott ugrabugrálni (vizsgaidőszakban, meg pl tesóm halála után is voltak gondok), vagy előbb jön meg 4-5 nappal, vagy késik, mondjuk az utóbbira összesen talán kétszer volt példa. Egyébként órát lehetne hozzám igazítani.
Én a tampont nem hagytam, mondom, nekem a betét volt kényelmetlen, mondjuk a bőrgyógyász szerint amúgy ez a viszketősdi pszichés, egyszer a lábamat vakarásztam sebesre, mert szétizgultam magam egy bizonyos vizsga miatt, akkor gondoltam bele, hogy valószínűleg a betét miatt is stresszelek, szorongok, mittudomén.
Az applikátoros tampon, úgy tudom, azokra az esetekre van, amikor muszáj cserélned, de nem feltétlenül olyanok a higiéniás körülmények (pl nem tudsz rendesen kezet mosni).
Kipróbálni még sose próbáltam, de a beszámolód alapján lehet, hogy ez így is marad :)
Lehet, hogy én voltam balfék, és azért fájt, bár előtte elolvastam a használati útmutatót, és pontosan követtem az ott leírtakat.
Ha tudom, hogy olyan helyre kell mennem, ahol nem tudok kezet mosni, vagy HiGeen-t viszek, vagy nem rakok fel tampont (és igyekszem nem vakarni magam), vagy el se megyek. Mivel pontosan be tudom lőni, hogy mikor fogok menstruálni (ó, OvuView, szent a te neved), ezért igyekszem úgy szervezni pl a szabadtéri mókázásokat, vagy az utazásokat (busszal, autóval, ahol amúgy sem tudnék csereberélni), hogy ne legyen gond. Bármit elkövetek, csak applikátoros tampont ne kelljen bevetnem :P Tényleg borzalmas.
Én tavaly egész nyáron Londonban éltem, és kénytelen voltam kipróbálni az applikátoros tampont, mert ott meg ezt a classicot nem lehetett kapni. Én borzasztó érzékeny vagyok tamponra, csak az O… silktouch-át bírom, abból is csak a picikéket, inkább cserélem kétóránként… Ebből egyszerűen képtelen vagyok engedni. Na az applikátoros nekem pl egészen bejött, főleg hogy nem kellett ki tudja mennyire alaposan megtisztított kézzel nyúlkálnom magamban. Szóval higiénikus, de szokatlan.
Viszont én is egyre gyakrabban szemezek a cuppal, mert menzesz után pár napig irtó száraznak meg valahogy “sebezhetőbbnek” érzem magam a tampon szárító hatása miatt, a betétet viszont nagyon régóta nem viselem el, akármennyire is bőrbarát, 2 perc alatt beleizzadok. Az illatosítottak meg szerintem borzalmasak, továbbá plusz egy nagy löket vegyi terhelésnek tartom őket.
Kislányként egyébként én iszonyúan vártam, hogy megjöjjön. Az valahogy a nagylányság jele volt számomra. És én nagyon örültem is neki, máig emlékszem a nagy napra: tél volt és korizásból jöttünk haza, elmentem a mosdóba, és aztán nagy boldogan rohantam anyához, hogy ez ugye már az?? (Egyébként aznap temették Antall Józsefet, sose felejtem el.) :-))))
Nem mondod!! :) Én meg korizni indultam, előtte elmentem vécére, és akkor láttam, hogy véres. “Anyúúú! Megjött! Hozz egy betéteeeet!” Adott, én meg neki egy puszit, és húztam is korizni! :) Nekem is öröm volt. Júliusban töltöttem be a 12-t, és ez volt azév decemberében.
Én 2 hónappal múltam akko 12. De rég volt már….de szép emlék tényleg.
Tinilányként minden második hónapban majd megpusztultam, olyan görcseim voltak. Haza is kellett mennem suliból, mert csak fetrengeni bírtam meg hánytam is. (Egyszer az osztályteremben is, nem volt kellemes élmény, pláne, hogy egyetlen takarítóténi sem volt hajlandó segíteni, se senki más.)
AZtán felnőttként már “csak” fájt, de azért szerencsés voltam, mert csak 3 napig tartott mindig, bár 24 naponta jött meg.
Már pár éve szedek fogamzásgátlót, azóta ugye nincs valódi hormonroham, valódi menstruáció, és be kell valljam, bármennyire hülyén is hangzik, hiányzik.
Ja, és nekünk van családi (anya-tesóm-én) szavunk a menstruációra: munci:-)
Ez a munci nagyon aranyos! :)
Köszi! Tesóm találmánya, nagy szóalkotó a csaj.
Mi muncinak kiskoromban otthon a puncinkat neveztük. Mármint családi körben:)
Ez egyébként olyan fura dolog, a punci nekem kicsit gyerekes, vagy kislányos… Máig nem találtam olyan igazán nekem való elnevezést, amivel igazán találón illethetném… Van esetleg alternatívátok?
A nőire nehéz szerintem olyat, ami nem infantilis vagy vulgáris, a párok egymásnak elnevezhetik, talán az a legyegyszerűbb. A pasit könnyebben megoldom. :) Nekem a farok pl. elég semleges, kellően felnőtt, egy kicsit pajzán is, de nem iszonyatosan bugyuta és idióta, mint a “kéjpálca” meg egyéb baromságok.
Saját megfigyelés: régebben onnan (is) tudtam, hogy meg fog jönni, hogy tésztát kívántam tésztával. Amióta 160g CH diétát kell tartanom, ez totál megszűnt.
Én Gombóc Artúrné leszek. Előtte hetekig van, hogy nem is érdekel, na de előtte MUSZÁÁÁÁJ. A 80%-os a kedvencem.
Na ja, mert a női hormonok szintjének változása befolyással van az inzulinigényre, ezáltal a vércukorszintre is, főleg PMS alatt.
Én azt vettem észre, hogy nálam a magnézium a kulcs, hiszen ha a cukor lenne, nem a 80%-os csoki érdekelne, hanem a cukrosabb tejcsoki. :) Az is jó, ha teázom egyet.
Nem véletlen, hogy a PMS-es nőknek alapjáraton is ajánlják a dokik is a Magnézium+B6 kombót, egy baj viszont van vele, ha csak nem indokolt, nem érdemes kúraszerűen szedni, mert sokakat hizlal. Amúgy nekem is nagyon bejön a PMS alatt, plusz ilyenkor annyira jó érzés csokit majszolni legálisan! Ilyenkor az sem érdekel hogy simán befalok egy egész tábla 70-80%-os csokit, van mire fogni ráadásul megérdemlem:)
Nagyon szuper poszt, el fogom olvastatni a kiskamasz lányommal! :-)
Én Diva cup-ot használok, ebben is két méret van, szülés előtt/vagy 30 alatt, és már szült vagy 30 felett. Nekem kb. 3 próbálkozás volt meganulni a felhelyezést. Elég 12 óránként üriteni, én mindig a zuhanyzás közben csinálom, kisebb maszat. Bár volt,hogy a munkahelyemen üritettem, és nem volt véres minden. Megtanulja az ember, hogy lehet ovatosan kivenni.
Én hosszútávfutó vagyok, és nagyon szuper, mert kibir sok időt, és futás közben nem dörzsöli ki az embert úgy ahogy a tampon madzagja néha. Futólány körökben elterjedt a cup, én is onnan hallottam róla először. Aki egyszer kipróbálta, nehezen vált vissza.
Nekem nem kell hozzá semmi betét, nem ereszt soha, kivéve ha uszodában vagyok, akkor úszás után a zuhanyban gyorsan kiüritem, elöblitem.
A Diva cup-on vannak kis mérőegységek, látod, mennyi vért vesztettél (3 gramm, 6 gramm, 9 gramm, 12 van azt hiszem)
Köszönöm a bizalmat, hogy megmutatod a lányodnak is! ♥
Tetszik a cikked Via.
Köszönöm szépen. :)
Köszi Nikoa! :-)))
Iskolai védőnőként, mint aki ezt “tanítja”, hatalmas ölelés Neked! Szuper poszt, még sok ilyet! :)
(Tizennyolcas karika)
Kis magyarázat: az összesen kb. 0.5 dl, az tényleg annyi. Igaz, egyénenként lehet eltérő. Azért tűnik sokkal-sokkal többnek mert a hüvelyi nyálkahártya törmelékek,( azok a kisebb-nagyobb darabkák) és a hormonok nem engedik megalvadni.
Köszönöm! ♥
Én is úgy tudom, hogy összesen egy deci “cucc” jön ki, aminek a fele a vér, a többi meg a többi. A “törmelék” jó szó. :)) Azért preferálom amúgy a betétet, hogy ezek a “törmelékek” is rendesen ki tudjanak jönni, nekem az úgy kényelmesebb.
Ha szakmázhatok még egy kicsit: a tampont szeretőknek van erre egy technika, ami csere közben segíti ezeknek a kiürülését, meg lehet tanulni. Főleg azok tudják ezt nagyon irányítani, akik intimtornáznak/tornáztak. De azért érdemes ezt trénertől megtanulni, a leírások, meg videók alapján tanult intimtorna fogások károsak is lehetnek.
A menstruációs kelyhet használóknak sokszor visszariasztó lehet a “vérfürdő”, ami kellő gyakorlat hiányában az első pár alkalommal előfordulhat. Illetve a mérete is okozhat “oda be ezt nekem???” érzést.
Amennyit menstruálunk, szinte mindent van időnk kipróbálni, hogy mi jön be.
Szakmázz még, légyszi, ez a lényege ennek az egésznek! :) Főleg, hogy Te ezzel foglalkozol, én meg csak amatőr vagyok (a szó eredeti értelmében: szeretem a témát. :))
Bár mindenki ennyire “amatőr” lenne! :)
Figyi, annyira szuperül összeszedted, hogy így hirtelen nem is tudom, mivel tudnám kiegészíteni. :)
Hát azért a ciklusban maradtak ki dolgok: sárgatest, sárgatest-hormon… Ezekbe nem akartam nagyon belemenni, az már nem megy annyira csípőből.
Kérdezhetek is? :) Amikor úszunk, meddig “megy fel” a víz? A méhszáj lezárja valamennyire a méhet? Mert esküszöm, mikor egyszer vérzés utáni első napon mentem fürdeni a tengerbe (végre lehetett!), azt hittem, ott pusztulok meg, úgy csípett belül. Lehet, hogy még érzékeny volt a nyálkahártya a “ledobódás” után? Egyáltalán létezik, hogy a sós víz odáig “felment”?
Szülés előtt, ha csak nem volt valamilyen kóros folyamat a méhszáj zárt. Persze váladék távozik belőle, de alapvetően fel nagyon nehezen juthat bármi is. Nem egészen úgy kell ezt elképzelni, ahogy a rajzokon van, ezek a “rések”:hüvely, méhüreg “virtuálisak”, a faluk normál esetben összesimul. Persze amikor menstruáció vagy szexuális izgalom van, akkor ezek kitágulnak, hogy ki, illetve beengedjék a váladékot és egyebeket :))) A víznek csak úgy nem lenne szabad befolynia, valszeg azért csípett a sós víz, mert még nyitott volt a mensi miatt hüvelyed, így be tudott szivárogni. A méhszáj finom hámja pedig nagyon vékony, érzékeny, nincs hozzászokva a brutál tengervízhez.
Köszönöm szépen! Igen, nagyon közvetlenül utána mentem, tudod, “hurrá, végre nem kapnak el a cápák”-alapon. :D De csillagokat láttam. Brrr.
Akkor még egy kérdés, tovább folytatva a fentieket… szex után közvetlenül vagy vízben szexnél is ezek alapján akkor felmehet a víz, hiszen “nyitott az út”? Mert akkor ez elég veszélyes lehet fertőzésileg… Szokott lenni “vizi szex” összeállítás a női magazinokban, de erről az aspektusról még nem olvastam, pedig fontos lehet. Mit gondolsz?
Fertőzést leküzdeni ott van a hüvelyi baktériumflóra. Szex után sokan használnak irrigátort, hogy kimossák az ondót, pedig pont ezzel segítik a spermiumokat.
Vizi szex…hehh…erről olvastam egyszer valami női magazinos cikket, hát besírtam. :)
Elvileg a pénisz kitölti a hüvelyt, de a vízben sok apró dolog: homok, baktérium, só és egyebek vannak, amit szemmel nem látunk. Ha ez is bejut, és sajnos így bejuthat, akkor komoly problémákat okozhat mindkét félnek: felmaródás, kisebesedés, horzsolások, amik könnyebben elfertőződnek a víz szennyezettsége miatt. Ha gumival vízi szexel valaki, akkor ettől csak az úriember menekül meg.
Én személy szerint nem javasolnám senkinek, sőt, én sem szeretném kipróbálni. (Pedig megvan a romantikája a tengerparti naplementének… :))
tizennyolcas karika! bár már tényleg az egészre érvényes, csak nehogy valaki meglepődjön :)
De hiába tölti ki, azért ki-be “pumpál”. Szóval még több vizet is be tud tolni, mint ami egyébként beszivárogna mellette… És a víz szárít is, vagy egy idő után kimoshatja a természetes nedvesítőket, szóval még “súrlódósabb” lesz az egész, nem? Olyan fura, hogy ezt nem kommentálják, mindig csak az van tényleg, hogy sex on the beach, hurrá. :) Én már attól is kivagyok, mikor a homokban szexelnek, brr, csak arra tudok gondolni, hogy tiszta homok-smirgli lesz minden. Vigyenek pokrócot! :)
Pontosan! :)
“Sex on the beach”, aztán két nap múlva nőgyógyász, kezelés, “soha többet oda be nem megy senki” érzés.
Az éremnek mindig két oldala van. Azt vajon tudják-e például, hogy a közterületen szexelés pénzbírsággal járhat? Jó, persze nem elriasztani akarják a delikvenseket, de szexuális, és minden egyéb intim témában annyira egyoldalú a tájékoztatás.
Igen, vagy az van, hogy “adj neki, felelőtlenül mindenki mindenhol”, vagy “soha senkivel, mert meghalsz”. :D
Arról nem is beszélve, hogy kisebbségi komplexusokat is okozhat. “Juj, engem még nem vitt romantikus homokbanszexelésre a párom, biztos nem szeret eléggé!”
A teljesíthetetlen elvárások közül az a kedvencem, amikor megint tizennyolcas karika olyan pózt javasoltak, hogy lány feküdjön hanyatt, széttárt karokkal-lábakkal, a fiú hatoljon be szintén széttárt karokkal-lábakkal, aztán pörögjön körbe nagyon gyorsan, mint egy szélforgó. :DDD Mivan? Kicsúszik, orronrúgja a lányt, úgyse tud elég gyorsan mozogni ahhoz, hogy jó legyen… :D
Ezt most vizualizáltam… Sírok… :))))))
Megértem, én is azóta röhögök rajta, ahányszor eszembe jut. :))
Most sajnos mennem kell, de köszi a beszélgetést! ♥
Ha lesz még kérdés, azt holnap délelőtt fogom tudni megválaszolni.
Én is nagyon köszönöm! ♥
A romantikus homokban szexhez annyit, hogy a homok az egyik legjobb táptalaja a kukacosodásnak (bélféreg és barátai), lásd kisgyekekek a homokozóban. Szóval a minimum tényleg a pokróc legyen:)
A vízi szex: irtó izgi, de a gyakorlatban nekem sem annyira jött be, mert utána kb fél órán ár még random x lépésenként csöpögött belőlem a víz (intimtorna haszna kössszi Kriston Andrea:)). Igen, próbáltuk:)
A sós víz csípett engem is, a gyógyvizek még esetleg jók lehetnek, de erről nincs tapasztalatom, de a strand, brr, soha, klóros, nekem meg oda klór ne nagyon keveredjen!
Nagy kád vízben, jó tud lenni, de ott érződik meg pont a víz kimosó ereje, hiába, a víz mégsem síkosít annyira mint a saját hüvelyi nedvesítő berendezés:)
A női magazinok szexpraktikái meg tényleg annyira viccesek, és szánalmasak, hogy sokszor nem tudom sírjak-e vagy nevessek…
Amúgy tényleg, mire számít az ember olyan magazinoktól ahol a perverz szextippek között a dobogós helyet máig a “selyemkendővel szexin takard el a partnered szemét…” áll? És csodálkozunk hogy mindenki zakkantnak hiszi magát és nem meri kimondani a vágyait… Huhh, kicsit elkanyarodtam a témától, de egész belelkesültem:)
Örülök a lelkesedésednek, és kanyarodj nyugodtan! :) Szerintem ez még bőven ide tartozik. :))
Az intimtölcsér erre is jó, lezárja a bejáratot, nem folyik ki a vér és nem megy be a víz, fertőzés gyakorlatilag kizárva. Becsszó nem én árulom egyik intimtölcsér márkát se, nem azért reklámozom :) Csak egy elégedett felhasználó vagyok.
Tizennyolcas karika: a vízi szex nem olyan jó, mint amilyennek hangzik, a nedvesedés hiánya miatt kifejezetten fáj.
Igen, azt olvastam, hogy úszni is lehet vele, bele is írtam a pro-hoz. :) Nagyon vonzó tulajdonság.
Gratulálok VIa, ez szuper! Néhány év múlva a lányaimnak is aktuális, jajjajj, hova is mentsem el…:-)))
Mindjárt telihold, én úgy vette mészre, többen menstruálunk ilyenkor, mint újhold idején. (a kettő közt még ritkább. :-)
Én pár hónapja intimtölcsért használok, és igen nagyon kényelmes egy cucc. Valóban kibír 8-10 órát (na nem a legdurvább napon, de olyan csak 1 van, akkor is elég kb. 4 óránként üríteni) Tény, gyakorolni kell a felhelyezést, de hamar rutinná válik. Viszont az “összesen 0.5 dl” az szerintem alulbecsült. :D És szerintem már ezalatt a pár hónap (fél év) alatt behozta az árát.
Kamasz koromban nekem otthon kellett maradnom az első napon, annyira rosszul voltam. Igaz az is, amivel sok ilyen problémával küzdő fiatalt vigasztalnak, hogy a szüléssel elmúlik. (legalább is nagyon sokat javul a helyzet, helyébe jön az “úristenmekkoradarabokjönnekkibelőlem…!!! ”
AgentB-nek: tölcsért 2-3 méretben lehet kapni, ha még nem szültél, inkább a kisebbet keresd. Nekem OrganiCup-om van, de van Mooncup, Fleurcup. Nézz körül bátran!
Én is próbáltam, nagyon jó dolognak tartom, de egyelőre küzdök vele. Úgy tűnik, hogy elég lett volna a kisebbet választanom, annak ellenére, hogy az “adataim” alapján a nagyobb méretet ajánlják.
Nem tudod visszaküldeni? Én Mooncupot vettem még évekkel ezelőtt, nem volt olcsó (kb 10 ezer forint, nem emlékszem pontosan), de volt méretgarancia, és szó nélkül visszavették, mikor jeleztem, hogy tévedtem, és a nagyobbik túl nagy. A kisebbik azóta is tökéletes :)
Köszi, Katy! Naturcup-om van, elvileg visszaveszik. Kivárom a következő hónapot, aztán ha továbbra sem “bírok” vele, akkor cserélem :-)
Ez tök rendes, köszi az infót. :)
Lenne egy kérdésem ezzel a tölcsérrel kapcsolatban. Nekem alapvetően nagyon tetszik az ötlet, és szívesen ki is próbálnám, de egy dolog visszatart ettől. Tanultam intim tornát, sajnos azonban nem csinálom rendszerességgel. Az intim tölcsérben jelentkező vákuum mennyire szövetkárosító hatású?… Mivel nekem úgy rémlik még az intim torna tanfolyamról, hogy pl. a szexnél sem jó “szerv-ügyileg” a nőknek, ha nincs orgazmusuk, mert az odatódult vér ott marad, nem jelentkezik az orgazmust kísérő kiegyenlítő hatás, és ezért pangani kezd ott a vér. Na ilyen elven jutott eszembe, hogy esetleg a tölcsér okozta vákuum is vértódulást eredményez lokálisan, és esetleg pangani kezd a vér, oxigén-hiányt eredményezve. Ami megint csak mondjuk 5 napon keresztül nem egy pozitív dolog.
Valakinek lenne erre bármilyen válasza?….
Nem olyan erős a tölcsér, hogy annyira elszorítson bennünk bármit is. Nem úgy kell elképzelni, mint mondjuk vérvételkor a gumiszalagos lekötést. De lehet, hogy nem értem teljesen a kérdésed…
Mindenesetre az én tapasztalatom 6 és fél év (csak) tölcsérhasználat után, hogy nem befolyásol semmilyen megélést, érzékelést negatívan.
Ez egy igen jól időzített poszt, és hasznos is, mert vannak benne olyan “trükkök”, amiket még nem próbáltam. :) Egy bajom van csak: ma már túlléptem az 1-2 kocka étcsokit…:(
Intim tölcsérrel kapcsolatban van valakinek személyes tapasztalata? Honnan érdemes vagy épp nem érdemes beszerezni, hogyan találja el a megfelelő méretezést az ember lánya, stb.?
Én LadyCupot rendeltem, lassan egy éve. Nagyon szép színekben és szép mintás vászonzacskóban küldik. :) Ez két méretben van, általában első szülés után ajánlják a méretváltást, és 10 évig használható egy. Fertőtleníteni kell (kifőzöd), utána pedig csak vízzel kiöblíteni amikor kiveszed-visszateszed, majd a menstruáció végén újból kifőzni. 12 órát bentmaradhat, bár az első napokon sűrűbben kell üríteni. A tamponnal ellentétben tényleg csak a vért gyűjti össze. Összehasonlítva betéttel, tamponnal, nekem látványra is ez a legelviselhetőbb. Kicsit többet kell tanulni a jó felhelyezést, én most vagyok úgy vele, hogy már biztosan használom. Még mindig nem használom minden alkalommal, néha visszatérek a tamponhoz-betéthez. Mert ha baleset van, nemcsak túlfolyik, hanem minden addig összegyűlt is kiloccs… Ráadásul sokszor olyan érzés, mintha melléfolyna, pedig nem is, ezt is meg kell szokni. És jó mellé tisztasági betétet is betenni. Mindent összevetve én ezt szeretem a legjobban, ritkábban kell cserélni, nem szemetelek vele, tudom tusolás közben is cserélni, stb, ráadásul az ára is jó, egyszer megveszed és évekig használhatod. Ennek a végén egy kis kihúzó pálcika van, méretre is szabhatod, más márkáknál meg van kis karika, stb. ugyanerre. Hirtelen ennyi jutott eszembe, remélem hasznos lesz.
A kifőzés működhet úgy is, hogy beleteszem egy pohárba (mondjuk kinevezek neki egyet), aztán leöntöm forró vízzel, és hagyom állni?
Nem, a kifőzés perceken át történő forralást jelent. De lehet kapni fertőtlenítő tablettát, én azt használom. Nagyon sokáig jó, mert egyszerre kb egy nyolcad tabletta kell. Van egy erre a célra kijelölt befőttesüvegem, abban fertőtlenítek. A kifőzéshez gondolom nem árt egy külön lábas, amit csak erre használsz.
Nincs annyi lábasom, szimpibb a befőttes üveg. :)) Köszi! A fertőtlenítő tablettát is ott lehet kapni, ahol a kelyhet?
Igen, én a kehellyel együtt rendeltem, töröm a fejem, hogy mikor,, mert csak arra emlékszem, hogy nyár volt, de szerintem 3 éve. Nászútra már tuti azzal mentem… Jut eszembe, repülni ne akarjatok intimkehellyel, a légnyomásváltozás elég fájdalmas tud lenni :(
Szóval nekem még azóta is kitart az a doboz tabletta amit a kehellyel együtt vettem, és még van belőle. Állítólag gyógyszertárban is lehet kapni, még nem próbáltam.
Logika szerint nem kell külön lábas, hiszen a forralás a lábosban levő esetleges bacikat is megöli, nem? Amúgy a legegyszerűbb mikróban kifőzni, akármilyen kis pohárba viz, tető, és 10 perc mikró.
Vagy pl. alkohollal letörölgetni, az is jó. Én csináltam mindenfée módon, és nem lett semmi bajom soha.
Én sem külön lábosban főzöm, szintén ezen az elven – hogy úgyis épp az a lényeg, hogy meghaljanak a baktériumok, akkor meg nem fogja a lábost ‘koszolni’, ha nincsenek benne.
A logika szerint nem, de én képtelen lennék utána kaját készíteni ugyanabban a lábasban, nekem ezt nem veszi be a gyomrom.
Az alkohollal letörölgetés nem ugyanaz. Van a cuccnak egy használati utasítása, abban kifőzés vagy fertőtlenítő folyadékban áztatás szerepel menszesz előtt és után, nyilván mindenki a saját felelősségére tartja be vagy hagyja figyelmen kívül, ez nem az én dolgom. Én próbálok vigyázni magamra, mivel a jövőben szeretnénk gyereket, és nem olyan nehéz olyan fertőzést összeszedni, ami ezt megakadályozza, mint ahogy azt az ember gondolná.
Én se bírnék utána abban a lábosban mást is főzni…
Via, tökéletesen új információ számomra, hogy téged is érint a PCOS! Várható esetleg cikk ezzel kapcsolatban is? Szerintem sokan örülnénk neki! :)
Ha úgy érzem, hogy szeretnék róla írni bővebben, akkor fogok. :) Hogy ez mikor lesz majd így, nem tudom. Esélyes, hogy évek múlva, majd csak az első gyerekem születése után, mert fejben most úgy képzelem el, hogy akkor tudnám azt mondani, hogy “igen, PCO-m van, de lesz*rom”, ha már meg tudom mutatni azt is, hogy küzdöttem meg vele, és hogyan (nem) volt hatása az életemre és a terveimre. Hogyan éltem meg a terhességet nehezített pályán (IR-rel), mi történt, mit ettem, mit nem, kellett-e plusz odafigyelés, összejött-e elsőre, megmaradt-e elsőre… Viszont az a történet még nagyon odébb van. Az eddigiek alapján és magamat ismerve mindig akkor tudtam írni a nagyon személyes nehézségekről, kihívásokról, miután már privátban feldolgoztam és levontam a következtetéseket. “Útközben” szeretek nem a nyilvánosság előtt megküzdeni az ügyeimmel, legyen szó akár gyászról, veszteségről, egészségről. Ez első körben rám és a szeretteimre, közeli barátaimra tartozik, és mindig meg kell emésztenem, mire ki tudom találni, hogy mi az, ami számotokra is hasznos és számomra pedig vállalható. Ez van, ilyen vagyok. :)
Most ott tartok, hogy diagnosztizáltak, szedem a gyógyszeremet, lefogytam, és 15 hónapja ha minden igaz, van peteérésem. Még mindig ismerkedem ezzel a helyzettel, figyelem a testemet, a tornázást, a diétát, de még vannak akadályok. Ha rámjön a szófosás, úgyis lesz cikk, de nem szeretném erőltetni, mert ráadásul ez nagyon személyes történet is, az meg nem jó erőltetve, csak ha “dől belőlem”. Úgy lesz hiteles. Szóval várok, és kérem, hogy várjatok Ti is. :) Köszönöm. ♥
Tarts ki, kívánom, hogy minél hamarabb jöhessen az a poszt! ( mármint, hogy megküzdj vele és javarészt múlt időben írhass róla) ♥
Köszönöm. :) A kitartás megvan, nem adom fel, sokkal jobb most, mint mikor nem tudtam, hogy mi a frász bajom van. Ettől persze könnyebb nem lesz, de legalább értem az ok-okozatot, és fel tudom mérni, hol tudok beleszólni, és hol van az, ahol nem rajtam múlik.
Amúgy valószínűleg az apai nagyimnak is ez volt, sok máshoz hasonlóan ezt is tőle örökölhettem — neki is volt epeműtétje. Hiába, a genetika! :D (Papi mindig azt mondja, hogy “na látod, nem mondhatod, hogy nem örököltél tőlünk semmit!” :)) Apukám nagyon nehezen jött össze nekik, és hormonszurikat adtak neki az ötvenes években, a Papi szúrta be neki csípőbe azt hiszem minden este, csupa kék-zöld volt szegény tőle. Apu öccse viszont már spontán megfogant. :)
Engem is érint a PCOS, nagyon örülnék, ha írnál róla, érdekelnének a tapasztalataid! :) Egy éve diagnosztizáltak, nekem a nőgyógyász fogamzásgátlót írt fel, szedem is, de őszintén szólva kicsit kezdek tartani ettől a túlzott hormonális beavatkozástól. (Háttérsztori: 14 éves korom óta, azaz 5 éve szedek különböző fogamzásgátlókat, eredetileg menstruációs problémák miatt kezdtem el szedni, később pedig aktuálissá vált a fogamzásgátlás, így összenőttem a tablettáimmal, időnként szüneteket beiktatva, de most úgy érzem, jó lenne hosszabb időre felfüggeszteni a dolgot, nem a tüneteket kezelni, hanem a problémát. Kíváncsi lennék, mi a helyzet “normál” esetben, mi újság a petéimmel meg az érésükkel…) Tudom, hogy ezt a tünetegyüttest leginkább egyfajta életmódváltással lehet “gyógyítani”, de emellett nagyon érdekelne, milyen gyógyszer vált be Neked. (Na meg persze a fogyás része is kifejezetten kíváncsivá tett, mivel a tabletta miatt van rajtam pár plusz kiló… :))
A diétáról itt írtam bővebben, remélem, hasznosnak találod: https://www.urban-eve.hu/2013/02/05/egeszseges-etkezes-ahogy-en-csinalom/
A gyógyszer szerintem mindenkinek, aki kap, metformin, a dózis viszont egyénenként eltérő, ezt a saját orvosoddal kell megbeszélned!
Rendben, köszönöm! :)
Nagyon jó lett ez a cikk (is). :)
Bele sem merek gondolni, hogy milyen lehet az, ha valakivel ezt nem beszéli meg az anyukája (vagy esetleg valaki más) és egyedül kell szembenéznie vele… :/ (pedig mennyi ilyen lehet még manapság is)
Veres Pali bácsi mesélt rémtörténeteket olyanokról, akik nem tudták, hogy kell védekezni, aztán terhesek lettek, elvetéltek, meddők maradtak… Elkerülhető lett volna tájékoztatással. Borzasztó.
Isten nyugosztalja az öreget, sokat tett az emberek nyitásáért. ♥
“küzdjön, aki akar, én nem fogok. :)”
szerintem senki nem akar, csak nem teheti meg, hogy otthonmaradjon.
amúgy tök hasznos meg jó ez a poszt, de ez eléggé megütött…
Bocsánat, ha félreérthető volt. Arra gondoltam, hogy nem szeretek szenvedni, ezért ha tehetem, nem erőltetem a dolgot pár óráig (munkát, takarítást, rendrakást, nagy főzést, “hasznos akarok lenni”-t), inkább pihenek, és megvár a mosatlan. Ha nem tehetem — mert határidős munkám van, vagy mennem kell valahova — és iszonyatosan fáj, akkor meg (következő napirendi pont) gyógyszer és nyomom az ipart. Mázlim van, hogy általában este jön meg, így akkor már nem kell mennem sehova, és csak arról kell lemondanom, hogy az esti dolgozós órákat félreteszem, és akkor aznap nem dolgozom éjfélig, csak mondjuk hatig. Hiába vagyok (általában) itthon, a szellemi munka számomra lehetetlen görcs közben, szóval a küzdés nálam ez: nem erőltetem, hogy dolgozzak, ha nem muszáj, ha meg muszáj, akkor gyógyszer.
Ha reggelre jön meg (olyat is szokott), akkor nincs választásom, görcsoldó és mennem kell a dolgomra ha tetszik, ha nem, ha fáj, ha nem. Mint mindenkinek.
Tudom, hogy az otthonmunka vörös posztó egy csomó ember szemében, de más kihívásai vannak, nem könnyebb vagy nehezebb, csak másabb. És attól, hogy itthon vagyok, még dolgozom, nem elég a házon belül lenni ahhoz, hogy elviselhető legyen a menstruáció. :) Sajnos. :(
Nagyon tetszik a cikk, megint jól körbejártad a témát! :)
nekem a PMS okoz minden hónapban nagy gondot, általában veszekedés a vége és igen, a páromtól megkapom, hogy hülye vagyok, mert meg fog jönni. Olyankor nem számít a véleményem semmiben, mert épp nem vagyok szerinte beszámítható. Küzdök vele, de nem könnyű. legalább már felismertem a problémát, nem tagadom, hogy nem egyszerű velem olyankor…
A magnéziumot mindenképpen ki fogom próbálni.
Az első napon szokott nekem komolyabb görcs jelentkezni, aztán azt vagy kiheverem, vagy egy fájdalomcsillapítóval elmulasztom, másnap már teljesen jól vagyok, nem is érzem, hogy menstruálok. Pár nap után elmúlnak a pattanások is, és kezdődik minden elölről.
Ezt a posztot kötelezővé tenném az iskoláknak biológiaórára, részletes, pontos és hasznos!
Az osztályban anno az elsők között jött meg (én 11 és fél éves voltam), eleinte kis kártyanaptáron vezetgettem, de mióta okostelefonon van, a célra tökéletes WomanLogot használom. Sajnos ilyen szempontból elég szerencsétlen vagyok: előtte random dolgokon elsírom magam. Például most a kedvenc csapatom edzőjének az önéletrajzát olvasom, pár napja tartottam ott, hogy mikor kicsi volt, egy hivatalos csapat szerződtette az amatőrből, ahol eddig játszott és ezért kapott egy rendes focicipőt az apukájától, amit ő választhatott ki. Már nyúltam is a zsepiért.=) Mikor megvan, az első pár napban rendszerint meg akarok halni, annyira görcsölök, Advil barátommal azért mindig túlélem. A mozgás segíteni szokott, meg a csoki is, és általában ilyenkor kívánom a szénhidrátot magas dózisban, meg levertebb is vagyok. Most mondjuk teljesen jól vagyok, de szerintem csak a nyaralás miatt, otthon tuti haldokolnék szokás szerint.=)
Az Advil is ibuprofenes, egy csomó embernek az jön be a legjobban. :)
próbáltam egyébként “hivatalosan” menstruációs görcsre valót, de nem jött be. amúgy is mindig van nálam Advil (jaj de reklámszöveg-szerű =D), ha fáj a fejem és semmi nem használ, akkor is ezt veszem be. még az jutott eszembe, hogy utazásnál MINDIG érdemes magunkkal vinni a megfelelő felszerelést (tampon/betét/akármi más, gyógyszer, stb), hogy ne érjen kellemetlen meglepetés. ha többen vagyunk lányok, akkor főleg jó, nagyon meg szokták köszönni, ha adok a készletből valamit annak, akinek épp szüksége van rá.=)
Nálam is mindig van, sőt, itthon tartok tampont is, ha esetleg valaki nálam jár és ő azt preferálja, akkor tudjak adni. :)
Na, jó! Huszonévesen én sem izgattam magam a klimax miatt, mostanában is csak azért, mert volt egy kis hormonális zizi nálam és akkor azért elkezdtem utánajárni a dolgoknak, nemrég pedig olvastam, hogy a egyes természeti népeknél nem akkora gáz, nem viseli meg annyira a nőket, mint a nyugati kultúrákban. Talán azért, mert az élet egy teljesen természetes folyamataként kezelik a menopózát és a “korosodó” nők nagy presztízsnek örvendenek…
Az inkontinenciáról jut eszembe, hogy az intim torna is egy jó téma. Én szülés előtt mentem el egy tanfolyamra, azóta a napi rutin része lett és remélem, hosszú távon is lesz haszna. :)
Tudom, hogy a bejegyzésben már egyszer szóltam, hogy itt ilyenek lesznek, de szólok megint, hogy ez a kommentem tizennyolcas karikás.
Egy csomó dolog tabu még a köztudatban, akár egészségileg, akár szexuálisan. Olyan dolgokat társítanak hozzá, amivel elzárják maguktól, mert úgy gondolják, hogy beteges vagy perverz. Gondolok itt arra, hogy a nőknek is erogén zóna a fenék, nem feltétlenül a behatolás, hanem kívül, illetve hogy nemi hovatartozástól függetlenül minden férfinak van prosztatája, és mindegyiknek erogénzóna tud lenni, ha nyitott a dologra.
Ez a párra van bízva, nem kötelező, csak lehetőség. De erről aztán végképp nem beszélnek biológia órán, pedig a prosztata mint szerv nagyon érdekes (gyakorlatilag a férfi G-pont), és egy csomó fertőzési veszélyre is fel kell hívni a figyelmet pl. végbél után közvetlenül a világért se menjen a hüvelybe semmi, mert ott olyan baktériumok vannak, amiket nem kéne a hüvelybe tenni… szóval gumicsere, tisztálkodás, egyebek. Több embert foglalkoztat szerintem a téma, mint ahányat tájékoztatnak az ügyben… és lehet nagy károkat okozni (síkosító nélkül, hosszú körömmel… olyanokat lehet olvasni, hogy borzasztó.)
Inkább tudjon róla, és ne próbálja ki, mint hogy kipróbálja aztán valamit rosszul csinál. Én inkább mindent elolvasok, utána nézek, főleg azért, hogy ha kérdez valaki (kortársképzős beidegződés, hogy minden érdekel, az is, ami engem nem érint — különösen érdekel mindig a biztonsági vagy egészségügyi szempont), hozzá tudjak szólni, és ne csak a vállamat vonogassam. :)
Via, én azt bírom a cikkeidben, hogy a legnagyobb természeteséggel tudsz írni “tabu témákról”. Maradj is meg ennél a jó szokásodnál, ha már az “öregjeid” is ezen az úton kezdtek járni. :-) És sokkal szerencsésebb lenne, ha a fiatalok szakmai szempontból elfogadható, felelősségteljes gondolkodásra nevelő, érthető nyelven “beszélő” szövegeket olvashatnának, filmeket nézhetnének, mint, hogy intimitást nélkülöző pornón eresztül tanulják meg, mi az a szexualitás.
Köszönöm. ♥ Olyan jó, hogy az ősöket ebben is vihetem tovább. Sajnos a dédimmel csak egyszer találkoztam, nagyon kicsi baba koromban, és nem emlékszem rá, de ha van élet a túlvilágon, leülök vele kávézni egyet, az tutibiztos! :) És kitárgyalunk mindent többi hölggyel.
Képzeld, az is családi sztori volt például, amikor a nagymamám kishúga (több, mint egy évtizeddel volt nála fiatalabb) talált egy használt óvszert valami szemétdombon, és a szájához vette, hogy fújja, mert lufi… dédimék egy emberként rohantak oda, hogy kikapják a kezéből… És a nagyi azt is elmondta, hogy régen az óvszerek iszonyú kényelmetlenek, érdesek és vastagok voltak, “nem olyan profik, mint manapság”. Simán tíz éves korom alatt már mesélt ilyenekről, én meg annyira hálás voltam, hogy nem néz hülyegyereknek, mint nagyon sok felnőtt, aki nem családtag. ♥
De helyes a nagyid! Szerintem alig várta, hogy egy kislány nagymamája lehessen, végre kedvére mesélhessen, taníthasson. Végülis valahol sokkal kockázatmentesebb nagyinak, mint anyának lenni! :)
Ez a sztori az anyai nagyimé, az ő anyukája volt a dédmamám, akinek az unokatesója neki akart menni a Sajónak. Anyukám is ezeken a sztorikon nőtt fel.
Másik kedvenc, bár nem szexes, ugyanez a “lufifújós kishúg” kiment énekelni a kertbe, hogy “Nekem fúj a szél, nekem süt a nap…” Hát mekkora csoda már, amikor még így éli meg a napjait az ember lánya! Ő mondta azt is, hogy “jónak lenni unalmas”. :) Isten nyugosztalja, 37 évesen rákban meghalt, és már nem ismerhettem sajnos, de sokat gondolok rá. ♥
Ezeket a történeteket érdemes ismerni a családról, hatalmas erőt ad, még azokról is, akiket nem ismerhettünk! Nekem az anyai nagyapám volt, aki ellenszegült a család akaratának és szerelemből vette el a nagymamámat vállalva a következményeket. Nálam ez lett az etalon az Igazi Férjről. <3 A másik pedig az egyik 100 éves bácsirokonom volt, aki fülig érő vigyorral mondta nekem, hogy én megtehetek bármit, mert látszik rajtam, hogy tudom, hol a határ. Aztán kis hatásszünet: de addig feltétlenül menjek el, ne hagyjak ki semmit! :D A gyerekek meg tényleg tudnak élni, tudják, mi a jó nekik, mi az életük ritmusa, minden apró dolgot észre vesznek, ami szép és figyelemre érdemes. <3
Én is nagy becsben tartom őket. ♥ Remélem, rólam is mesélnek majd a köbükijeim. :)
Naná! :-)
Nagyon hasznos cikk!
Én PMS-re tudom még ajánlani a cickafark és palástfű teát. Az ízüket meg lehet szokni, főleg egy kis mézzel. Mielőtt megjön pár napig iszogatni kell őket, és kevésbé fogja az ember lánya megszenvedni a nehéz napokat.
Cickafarkot PCOS (policisztás ovárium szindróma) esetén nem ajánlatos inni, többet árthat, mint használ, szóval óvatosan. A PCOS a nők elég nagy részét (közel 10%) érinti, azért írom csak. Engem is. :) Én citromfűteát szoktam, az kellemesen “szedál”. :D
Huh, ezt nem is tudtam! Amúgy a PCOS-ról is jó lenne olvasni, mert szerintem sokan nem tudják mi is az valójában. Vagy már írtál róla?
A PCOS elég egyedi tüneteggyüttes, nem mindenkinél van minden — van, aki szőrösödik, de nem kövér, van, aki kövér, de nem szőrösödik, van, akinél semmi nincs, csak ciszta. Általában együttjár az IR-el (inzulinrezisztencia), de rovar-bogár viszonyban vannak. Nem írtam róla, mert ez már tényleg túllő a tudásomon, csak a saját testemet ismerem, és nem akarom, hogy az én egyedi kórtörténetem alapján diagnosztizálja magát valaki (jó eséllyel tévesen).
Érdemes utánaolvasni, és szakértőkkel egyeztetni, mert én nem vagyok az!
https://pco-szindroma.hu/
https://mensmentis.hu/
Nem vagyok szakértője a témának, csak részben engem is érint, meg egy kicsit tanultam is, innen egy kis konyhanyelvű tudás, akit komolyabban érint vagy részletesen érdekel, az menjen utána megfelelő szakirodalomban és szakembereknél:
A cickafark hatóanyaga az öszrogéntermelésre hat serkentőleg, és manapság sok nőnek épp a túl sok termelődő ösztrogén és bejutó ösztrogén-serkentő anyagok okozzák a problémáit. A palástfű inkább a progeszteron-termelődésre van jó hatással. Ezeknek a gyógynövényeknek a rendszeres, hosszabb távú vagy rutinszerű alkalmazása előtt érdemes egy hozzáértő és megbízható fitoterapeutával konzultálni (nem olyannal, aki 2 napos tanfolyamon a Maria Treben könyvekből végezte el…). Persze ha valaki nem konzultál, belehalni akkor sem fog, de ha alapból van egy – betegséget még nem okozó – hormoneltolódás, azt az idők során még inkább szét tudja tolni.
Ösztrogén túlzott jelenlétére utalhat egyébként a menzesz előtti barnázás, az erős görcsök, a hosszú ciklus (35 nap felett), sok nagy gyulladt, fájdalmas pattanás (persze menzesz alattt előfordulhat, de ha valakinek “hormonvonalon” – fül alatti állterület, állcsúcs – állandóan jelen van, az már jelezhet problémát), vagy nagymértékű hízás fenékre és combra, miközben a has és a felsőtest lapos marad (nem arra gondolok, ha valakinek ilyen az alkata, erre hajlamos, hanem amikor valakinek – akár egy ilyen alkatból kiindulva – brutálisan eltolódnak a testarányai)
Ezen kívül, halkan jegyzem meg, de a menzesz alatti erős görcsölés lehet lelki probléma következménye is (nem feltétlenül az, de előfordul!). Ilyenkor általában a női lét, vagy valamely női szerep hárításáról, azzal kapcsolatban fennálló el-nem-fogadásról, vagy hasonlóról van szó, de persze erre sem lehet sablonokat húzni, mindenkinél egyéni.
Részben minden lehet lelki, persze. :) De egy csomószor csak a körülmények. Érdekes lenne megvizsgálni a frontokat is, nálam pl. a hidegfront mindig betesz, akkor plusz minimális migrén is jár, meg erősebb görcsök. Ritkán esik össze a front meg a ciklusom, de akkor nagyon pocsék. Másnak meg biztos a melegfront a mumus.
Szuper a cikk! Mennyire jó lenne, ha minden kislány (és fiú is, persze, nekik elég egy szösszenet, a betétekről nem kell feltétlenül ilyen részltességgel, bár nam árt, ha ismeri, mert az asszonyka elküldheti a boltba vásárolni…) kapna egy ilyen összefoglalót. Ha már a témánál tartunk, a klimaxról nem akarsz írni valami hasonlót? Végülis az is a témába vág. :) Remélem, még odébb van nálam is, de már közelebb vagyok hozzá, mint az első mensihez. :) És jobb, ha idejében fel tudunk rá készülni. Nekem egyébként a magnézium bizonyult a legjobb megoldásnak, (ilyenkor megemelt mennyiséget, 200 mg-ot eszem egy nap, elosztva). Érdekes egyébként, hogy sok természeti népnél a mensi alatt volt egy külön sátor a nőknek, ahol nyugiban lehettek. Én is szívesen bevezetném.
Megmondom őszintén, a klimaxhoz nem értek annyira, mert olyanom még nem volt, és remélem, még messze vagyok tőle. :) Anyu szenved a hőhullámoktól, és néha kap hormontartalmú tablettát, amitől jobb lesz. A szója tartalmaz fitoösztrogéneket, érdemes lehet azt is kipróbálni. És ennyi a tudásom — ez mégsem elég egy cikkre. De harminc év múlva majd megírom az “így bírd ki a menopauzádat” útmutatót, amikor már gyakorlati tapasztalatom is lesz a témában. Addig kibicnek érzem magam. :) Viszont lehet, hogy most jön valaki, aki hozzád hasonlóan közelebb jár hozzá, és mond okosat!
A betéteket azért is fontos tudni, mert még inkontinencia betét is van a pulton pont a menstruációhoz valók mellett, és hát marhára nem mindegy, hogy melyiket veszi az úriember… Tisztaságiból is van nyolcvanezerféle (azokból is az illatosított a halálom), viszont már nem akartam túl hosszú lére ereszteni a cikket, lehet, hogy egy következő eresztésben írok majd arról, hogy ha viszket, zöld folyik belőle, akkor húzás a dokihoz, ne használj vaginaparfümöt (WTF), mivel mosakodj, ne legyen napi rutin az irrigálás, mert többet árt, mint használ… És persze jöhet még a védekezés meg a Pearl index és a nemi betegségek. Van téma bőven, de itt most igyekeztem a menstruációra szorítkozni, és csak kicsit kikacsintani. :) Majd a kommentekben felmerülő témák alapján kitalálom a következő hasonló cikk témáit attól függően, hogy mi érdekel titeket, vagy mit lenne jó előre venni.