Papp Diána: Kerek perec
Bookline, 2013 | 265 oldal, 2967 Ft
Értékelés: [icon icon_name=”icon-star” icon_size=”” icon_style=””][icon icon_name=”icon-star” icon_size=”” icon_style=””][icon icon_name=”icon-star” icon_size=”” icon_style=””][icon icon_name=”icon-star-half-empty” icon_size=”” icon_style=””][icon icon_name=”icon-star-empty” icon_size=”” icon_style=””]
A Kerek perecet nagy reményekkel vettem kézbe, mert Diána előző két regénye (a Szerdán habcsók és a Bodza Bisztró) nagyon kellemesek és szórakoztatóak voltak, igazán szerettem őket. Ehhez képest megijedtem, mert a Kerek perec hősnőjét, Dórit már a negyedik oldalon úgy krisztusosan megráztam volna, annyira bosszantott. És közben mégsem vágtam a sarokba a kötetet. A Kerek perec nem tinglitangli lányregény, klasszikus happy end sincs, és nem egy olyan történetről szól, amiről tudjuk, hogy a megvalósulási esélye 0%. Diána nagyon gördülékenyen ír, ezért minden ellenérzésem ellenére csak nem tudtam abbahagyni az olvasást, és körülbelül a könyv felénél esett le, hogy igazából pont azért idegesít Dóri, mert jól van megírva — mert nem egy olyan vinnyogó liba, ami az átlag nőcis könyvekben van, akiről tudod, hogy igazából semmi problémája nincs, de azért gyárt magának.
A 28 éves Dóri teljesen legálisan vinnyogó liba: nem fenékig tejfel az élete, kihívásokkal küszködik, kupis a lakása, dinkák a szülei és a barátnői. Leginkább az idegesített benne, hogy tutyimutyi, hogy nem bírja feltűrni az ingujját, és hogy egy csomó problémájára megoldás lett volna, ha nem nyávog annyit, hanem munkához lát. Viszont ez a könyv pont arról szólt, hogy hogyan tanulja meg Dóri feltűrni az ingujját, és hogyan és minek hatására lesz nyávogó kamaszlányból néhány év késéssel a felnőttélet küszöbén álló nő. Úgy érzem, az utolsó oldalra Dóri végre eljutott odáig, hogy a kudarcokból ne azt szűrje le, hogy ő mekkora egy lúzer, hanem megtanulja leporolni magát, felállni, és folytatni. A Kerek perec Dóri felébredéséről szól, amikor már annyira betelik a pohár, és tűrhetetlenné válik a külső függőség megszakítása (szülőkkel, “tenyeremen hordozlak”-pasival), hogy egyszercsak dafke túllép rajta. Mert egyszerűen már nem megoldás többé, hogy hazamenjen anyuékhoz nyivákolni, hogy az élet igazságtalan. Mert eddig se változott tőle semmi, és ezután sem fog — és a könyv végére azt hiszem, megtanulta. Úgyhogy akkor már kevésbé ráztam volna meg. :)) Viszont hú, de átmentem volna hozzá lomtalanítani meg takarítani egy nagyot…!
Két kedvenc momentumomat emelném ki, amin felnevettem: a fürdőszobában árválkodó, ezer éves arcmaszk, aminek a tubusára rászáradt a kifolyt zselé egy olyan iszonyúan valós kép, ami ritkán van megemlítve a “csajos könyvekben”. Amikor pedig Dóri a tengerparton inspirálódott a macskával, nagyon együtt tudtam érezni vele, ismerős nagyon, hogy egyszer csak meglátsz valamit, aztán átszakad a gát és jön ötezer ötlet. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor megláttam a potenciált Dóriban, hogy van remény, mégsem olyan teszefosza, csak kicsit későn érő típus.
265 oldalas a könyv, szerintem két hosszabb kertben/strandon ücsörgés alatt le lehet nyomni. Nagyon olvastatja magát, közben pedig lehet gondolkodni, hogy mit csináltunk volna máshogy Dóri vagy a többiek helyett, és kitalálni, hogy vajon mi lesz a folytatás az utolsó oldal után. Aztán magunktól is megkérdezhetjük, hogy vajon mi az életünk milyen területén vagyunk dórisan mulyák? És minket mi tart vissza, hogy ne így legyen? Szívből remélem, hogy nem feltétlenül svájci milliomos pasi a megoldás, mert akkor aztán várhatunk. :)
Ti olvastátok? Hogy tetszett? Nálam még mindig a Bodza Bisztró a favorit.
sajnálom egy kicsit ezt a könyvet, mert a leírás alapján nagyon jó sztorinak ígérkezik, de a Bodza Bisztró után nem kockáztatnék be még egy könyvet az írónőtől. Az is fantasztikus sztorinak ígérkezett, és iszonyat jó alapötlet mellé a megvalósítás mégis elég vérszegény volt. Nem tudom, lehet hogy ezzel csak én vagyok így, de szerintem sem a pábeszédek, sem a karakterek nem voltak valóságosak, és cselekményt is jobban ki lehetett volna fejteni, és akkor nem kellettek volna plusz kitérők bele… mindegy. Tudom, erre sokan azt mondják, hogy egy ilyen tipikus női “limonádé” könyvtől mit vár az ember, de az a helyzet, hogy nagyon sok női “limonádé” könyvet olvastam már, ami viszont tényleg jó és élvezhető volt, a cselekmény végig érdekes és sehol sem hiányos, a karakterek pedig – annak ellenére hogy sokszor hibáznak, és nem értek velük együtt – nem bugyuták. Szóval ezúton is üzenem a magyar írónőknek, hogy tessék vérgre tissztességes könyveket rólunk, nekünk írni, mert kétségbe esett próbálkozásaim ellenére eddig még senki nem tudta kiváltani belőlem azt az érzést, hogy “hűűű, ez megérte a pénzét, ha ír még valamit, azt is biztosan elolvasom”.
Mindegy, nagyon eltértem a témától. Szóval tényleg sajnálom egy kicsit, mert kíváncsinak kíváncsi lennék a könyvre, de valahogy félek is, hogy megint csalódok… talán ha lesz alkalmam, kölcsönkérem valakitől :)
Ugron Zsolna első regénye nekem nagyon tetszett, és engem speciel Fejős Éva regényei is teljesen jól elszórakoztatnak (kivéve a Dalma-t, az rettenet), meg magyarok közül ajánlom még Margit Patrícia Esztertől a Zsidó menyasszonyt, Schaffer Erzsitől bármit, V. Kulcsár Ildikó Kölykök, dilik, szerelem-ét, és persze Raaana Raas-tól az Időcsodákat és a Csodaidőket. Ez utóbbi két regényfolyam valami fantasztikus, család-társadalom-minden, minden, olvassatok utána a molyon, aztán olvassátok, varázslatos, nagyon megéri!!!!!
https://moly.hu/alkotok/raana-raas
Köszi a Raana Raas ajánlást. Utánanéztem és fel is vettem a kívánságlistámra :)
Sajnos eddig a magyar irónők még engem sem fogtak meg igazán (Fejős Éva pedig különösen nem…) De azért igyekszem nem általánosítani és ezentúl is nyitott szemmel járni: ha meglátom a könyvtárban akkor szerintem a Kerek perecnek is adok egy esélyt :))
A csodaidok.hu-n tudod megrendelni, mert az írónő (Györgyi Eta egébként) maga adja ki a könyveket. Így viszont olcsóbb is. És leírhatatlanul csodás valamennyi.
https://csodaidok.hu/
https://csodaidok.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=339&Itemid=162
köszönöm a sok ajánlást, utána fogok nézni, rémlik, hogy a Csodaidőkkel már összefutottam a könyvtárban, ha legközelebb is ott lesz, hazahozom magammal :)
Nekem a Fejős Éva könyvek nem jöttek be annyira, még az első két könyvét olvastam az írónőnek, de egyik sem volt akkora élmény, hogy azt mondjam, elolvasnék mást is. A többi szerzőnek is utána nézek, most nyár végéig van időm olvasgatni, nagyon örülnék, ha találnék valami jót :)
Most meg ezt olvasok, és az írónő félig magyar:
https://moly.hu/konyvek/emylia-hall-nyarak-konyve
Ez a regény maga a nagybetűs NYÁR.
Ami magyar, mai és nekem tetszett, az Szurovetz Kittitől a Smink nélkül. Limonádé és ahogy emlékszem (2 éve olvastam) néhány rész picit túlzó, de a történet szerteágazó, mégis összefüggő, nincsenek elvarratlan vagy felesleges szálak, és a karakterek is jók. Szerintem érdemes elolvasni.
köszi az ajánlást, utána nézek a könyvnek ;)
Igen, Scarlett O’Hara tényleg ilyen, meg Anna Karenina is.
Engem Bovaryné kergetett ki a világból….:D
Én Bellánál rettenetesebb női szereplővel szerintem életemben nem találkoztam. Ódákat tudnék írni arról, hogy miért gyalázatos és a női nem sárbatiprója:-). Mondjuk biztos az is számít, hogy én már inkább a 30-hoz, mint a 20-hoz voltam közelebb a Twilight elolvasásakor.
Nekem Scarlett O’Hara is idegesítő szerep
én 17 évesen olvastam az Alkonyatot, hidd el, nincs életkorhoz kötve Bella utálata xD mondjuk ami engem idegesített, hogy a kb, 450 oldalas könyv első 300 oldalán nem történik sokkal több, mint amit a fülszöveg leír, úgyhogy én inkább a kedves írónőt ráztam volna meg, hogy történjen már valami :D
Én úgy örülök, amikor a fiatal magyar írónők ilyen népszerűek, komolyan. Tavaly nyáron olvastam a Habcsókot, kedves könyv volt, egy stranddélutánra tökjó.
Én kifejezetten szeretem az idegesítő szereplőket, amikor direkt idegesítőek ÉS mégis pozitív a karakterük (tehát nem Bella Swan:D). Tök nehéz lehet ilyne személyiséget megírni, úgy, hogy tényleg drukkoljunk nekik.
Na igen, Dóri abszolút nem egy Bella, Dórit valószínűleg azért rázogattam volna meg, mert érdekelt a sorsa, és jobbat akartam neki. Bellára tojok magasról. :D Nála abszolút nem éreztem ezt, hogy “térj már észhez”, csak azt, hogy “hát te teljesen idióta vagy”. :D
A “megrázandó” karakterekről jut eszembe, én ugyanezt éreztem Tess-szel kapcsolatban az Egy tiszta nőben. Alapvetően az is egy szép, klasszikus regény, de a közepe felé fél évig nem nyúltam hozzá, annyira idegesített Tess és a folyamatos érzelmi huzavonák. Aztán végülis befejeztem, de csak azért, hogy a végére érjek. Tudom, más kor, más szokások, elvárások, próbáltam szeretni, mikor említettem az egyik barátnőmnek, ő azt mondta, neki ez a kedvenc könyve, de nem sikerült. Lehet, hogy ha x év múlva újraolvasom, másképp fogok gondolni rá, így 17 évesen nem tetszett.
Ha már itt tartunk, Bellára is kiakadtam párszor.=D (Óriási zárójelben és nagyon halkan: nekem tetszett a Twilight. A filmek nem, de a könyvek igen.)
Aki nekem picit idegesítő volt, de mégis nagyon szerettem, az Scarlett O’Hara. Ő a kedvenc női karakterem minden regényből, amit valaha olvastam.
Hu, kivancsi lettem. Baar most, hogy az Egy tiszta nohoz kett hasonlitva… kiboritott az a konyv, hogy hogy lehet vk ilyen balfek, mert hagyja hogy csak ugy sarba tiporjak… Aztan rajotem, hogy azert bosszant mert en is hagyom… Zsenialis az irodalom, meg a szinhaz, Via olyan mintha tenyleg megrangattad volna a foszereplot, csak a sorokon keresztul… meg meg egy paran… ez most ertheto? Nem tudom normalisan megfogalmazni..Epp keresztul megyek, mar megint, egy erzelmi zsarolason, es ebben a pillanatban esett le, ahogy a konyvekrol gondolkodtam, hogy pont a sajat sarokkoveim idegesitenek benne, azert ez mondjuk vicces.fogalmam sincs, hogy ezt jo helyre irtam-e, meg szokom az uj designt :)
Hu, kivancsi lettem. Baar most, hogy az Egy tiszta nohoz kett hasonlitva… kiboritott az a konyv, hogy hogy lehet vk ilyen balfek, mert hagyja hogy csak ugy sarba tiporjak… Aztan rajotem, hogy azert bosszant mert en is hagyom… Zsenialis az irodalom, meg a szinhaz, Via olyan mintha tenyleg megrangattad volna a foszereplot, csak a sorokon keresztul… meg meg egy paran… ez most ertheto? Nem tudom normalisan megfogalmazni..Epp keresztul megyek, mar megint, egy erzelmi zsarolason, es ebben a pillanatban esett le, ahogy a konyvekrol gondolkodtam, hogy pont a sajat sarokkoveim idegesitenek benne, azert ez mondjuk vicces.fogalmam sincs, hogy ezt jo helyre irtam-e, meg szokom az uj designt :)
Én nem is tudom, mit gondoljak. Szintén a Te értékelésed alapján olvastam el a Szerdán habcsókot, de annyira nem volt életszerű, hogy már csak kínomban fejeztem be (mert _annyira_ rossz azért nem volt, hogy félbehagyjam, és már akartam tudni, mi a vége). Teljesen olyan volt, mintha a szerző tisztában lenne, hogy milyen ‘klasszikus’ elemek vannak egy chick-litben, aztán random beépítette volna őket a történetbe. Arra adtam két és fél csillagot. De most az ajánlásod alapján mégis kíváncsi lettem erre is. Lehet, ha majd meglátom könyvtárban, kap egy esélyt ő is, bár sejtem, hogy csalódás lesz. Na majd kiderül. :)
Olvastam a nyaralásomon. Nekem ez az első könyvem Papp Diánától.
Félnapos, egydélutános strandkönyvez a perecke, de annak elmegy. Végülis nyújt annyi kikapcsolódást, mint egy magazin. A stílusa nem túl változatosés nem is irodalmi, egyedi vagy szép, de görülékeny. Szerintem buta egy kiscsaj ez a Dóri,hogy hagyta magát csak úgy sodorni, de hát van ilyen, mind vagyunk ilyenek néha….na jó, gyakran. A perecvásárlós rész aranyos volt (meg is találtam a perec-charme-ot a cég honlapján), de sajnos meg kell mondjam,a végén az üzletajándékozás viszont nyáltenger. És épp annak mond ellent, amit te írtál Via, hisz végül mégiscsak a gazdag sváci pasi oldja meg az életét kívülről.
Szerintem a boltvásárlás nem oldotta meg az életét, mert nem attól lett felnőtt, hanem a “pofontól”. Nekem sem tetszett amúgy, és ha belegondolok, hogy elveszítik a boltot, hát biztos lett volna majd másik bolt, másik bérleti szerződés, ahogy Korni mondta… a karakterfejlődéshez nem kellett volna az ajándék bolt, így meg egy picit agyoncsapja. De gondolom bűntudatból adta a fickó… bár amikor mondta a tulaj, hogy “egy külföldi” megvette, már sejtettem, hogy mi lesz. Szerintem enélkül is kerek lett volna a történet, meg a perec. Új Sufni, új kezdet, új remények, és egy új Dóri. :) Illetve ha G. nem veszi meg, akkor nem is rúgta volna ki őket a tulaj. :D