Túl a nyolcadik hónapon Gomez már abszolút felnőtt nyúl, és ez a viselkedésén is látszik, ami újabb kihívások és döntések elé állított minket. Komoly udvarlásba kezdett. Fülig szerelmes mindkettőnkbe — nem válogat, inkább azt nem bírja eldönteni, hogy melyikünket szeresse jobban vagy előbb. Ez az enyhe napokon a folyamatos dünnyögésben és a puszta követésben nyilvánul meg (elkísér mindenhova, és amíg dolgozunk, a lábunk mellett fekszik az asztal alatt), ami cuki. Ami kevésbé cuki, az az „úgy szeretlek, enyém vagy!” nyúlnyelven: körbepisil minket bokamagasságban. Hála az égnek ezt csak a fürdőszobában követi el (agyvérzést kapnék, ha a nappali szőnyegén csinálná ugyanezt), így megoldás, hogy gyorsan, futva kell a fürdőbe menni (hogy ne követhessen), és be kell zárni magunk mögött az ajtót, mert különben jön, és „szeret”. Fél másodpercig tart egyébként az egész, mert félrecsapja a csípőjét, és pörög, miközben pisil. Tiszta Mátrix. :) Aztán zuhanyozhatok, és takaríthatom a fürdőt. De ezt a kizárás megoldja.
Ezenkívül ott van még, hogy tapad — ráfixálódott a lábfejünkre, semmi más nem kell neki, se a kezünk, se más, de elkezdi nagyon közelről szagolgatni, aztán jön a nyalogatás, és ha hagyjuk, akkor harapdálná is. Hogy utána ráugorjon kamatyolni, addig még nem jutott el, lehet, hogy még nem tudja, hogy az jön, de mi se akarjuk kivárni. Ilyenkor lehetetlen mellette megmaradni, szóval elővettük télről a mamuszokat, és felvesszük vágyölőnek. Az úgy már nem kell neki, csak a csupasz láb. Érdekes fétise van. Egy ideig még nézegeti, hogy mi van, hova tűnt „szíve hölgye”, aztán megunja, feladja, és elmegy enni vagy aludni. Persze harmincöt fokban téli mamuszban ülni nem a legkellemesebb, de hát el kell viselni. Egy darabig.
A kanos nyúlnak az a legrosszabb, hogy hosszútávon megviseli a szívét és az idegrendszerét ez a görcs, és kikészül attól, hogy tobzódnak benne a hormonok. Gomez még így is egy közepesen aktív nyuszi, hiszen például nem agresszív, nem támad, és nem pisili le a falat vagy a szőnyeget a nagy „minden az enyém, muhahaha!”-rohamában, de ez később még változhat. A legrosszabb, hogy nem azért csinálja, mert gonosz, vagy mert ki akar velünk szúrni. Neki tényleg ez a szeretet, és az emberekkel ellentétben nála ez nem tudatos, nem egy döntés eredménye, hanem történik vele. Ezért egyelőre meg kell akadályoznunk azokat a helyzeteket (fürdőszoba, csupasz láb), amik triggerelik nála ezt a helyzetet. Ő, mivel állat, nem ért abból, hogy no means no, egy ösztönös cselekvést pedig nem lehet kinevelni belőle, hiszen nem csinál semmi rosszat, csak működik. Mert egy ivarérett, domináns bak nyuszi így működik.
Úgyhogy érthető módon felmerült az ivartalanítás. Nyolc hónapos kora után már lehet, és az lenne a legideálisabb, ha másfél éves kora előtt történne meg, hiszen utána már kockázatos a műtét, és ottmaradhat a műtőasztalon, ami nem hiányzik. :( Mivel most iszonyú hőség van, ez szintén kockázat és veszélyeztetheti az állapotát, az őszt mindenképpen meg kell várni, aztán tavaszig eldönthetjük véglegesen, hogy mi lesz és mikor. Fiúknál könnyebb a dolog, mint a lányoknál, hiszen nem a teljes méhet kell eltávolítani, csak a golyókat. Utána vele éjszakázunk, tehát úgy kell szervezni, hogy pár napig ne legyen semmi program, tudjuk felügyelni, vigyázni rá. De ha minden oké, és hozzáértő, nyúlszakértő orvos végzi (!!) hamar túlvan rajta, rutinműtét.
Az ivartalanítás ellen csak az szól, hogy mégiscsak egy műtét. Nagyon szeretjük Gomezt és aggódunk érte, és nyilván egy ilyen beavatkozás nem vehető félvállról. Áfonya ivaros volt, de ő más, nála nem volt ilyen dominancia-harc, egyszer sem volt kangörcse — Gomeznek három nap alatt több van, mint Áfonyának egész életében. De még így is felmerül, hogy mi legyen, hogy legyen, és latolgatjuk, hogy melyik döntés a legjobb neki, illetve körbejárjuk a témát ezer szemszögből, hogy ne a mi kényelmi szempontunk legyen az egyetlen, mert még ha csak egy állatról is van szó, szeretnénk „bevonni a párbeszédbe”, és nem nélküle dönteni róla.
Amire jutottunk: Ha most el is múlna ez az állapot, később még akkor is rosszabbodhat, súlyosbodhat a helyzet, ezért azt is bele kell számítani, hogy ha most úgy is érezzük, tudunk élni ezzel így, ez egyáltalán nem biztos, hogy a végleges „szintje”. És ha olyankor rosszabbodik, amikor már túl van a biztonságos műtéti időn (másfél éves kora), akkor az már gáz…
Most még nagyon változó a helyzet. Van, amikor egy hétig „nyugi van”, aztán hirtelen rájön az ötperc. Van, hogy elfelejti mamusz nélkül is, hogy mit akart, és előfordul, hogy haza kell zárni, mert nem bírunk vele, de akkor meg rázza a rácsot, hogy nem akar ott lenni, és nekünk is hiányzik. :( Ahhoz, hogy továbbra is integráltan a család része tudjon maradni, és ne egy ketrecbe zárt, idegbeteg őrült legyen, akinek a kangörcs tönkreteszi a szívét és az idegeit, egyre inkább hajlunk a műtét felé, mert a saját kényelmünket félretéve az a legborzasztóbb, hogy neki sem jó így. Nem tud pihenni, amikor elönti a hormon az agyát, olyankor folyton azt figyeli, hogy mikor állunk fel, mikor kell minket követni, és egyszerűen nem tud így nyugodtan létezni. Ijesztően kényszeres, és látszik rajta, hogy szenved tőle. Volt, hogy alig aludt a nagy izgalomban, és mikor végre le tudott nyugodni, a szokásosnál jobban kidőlve és hosszabb ideig aludt, de ébredés után is ki volt még ütve. :( Azt szeretnénk, hogy boldog, kiegyensúlyozott, hosszú élete legyen, és most nagyon úgy tűnik, hogy ehhez az ivartalanítás szükséges.
Mondanom sem kell, hogy az fel se merül, hogy „barátnőt” szerezzünk neki, hogy „kiadja a gőzt”, ugyanis ellene vagyunk a meggondolatlan és felelőtlen nyúlszaporításnak.
Még egy másik ivarosodási probléma volt: egy teljes ketrecpucolásnál „elromlott” a nyúl, és elfelejtette, hogy hova kell pisilni. Túl jól sikerült a takarítás, és már nem érezte a szagát. :) Ilyenkor az a megoldás, hogy a félrement pisit (mert ugye valahova azért mégsicsak mennie kell, egyébként általában a WC mellé sikerült) puha papírtörlőkendővel vagy papírzsepivel kell feltörölni és behelyezni az alomtálcába, ezzel is jelezve, hogy „akkor mostantól légyszíves ide dekorálj”. Fél-egy nap, és megtanulta. Azóta az almot egyszerre nem cseréljük, csak mindig a felét, hogy maradjon benne használt is, mert úgy jobban érzi, hogy mi van.
A napi rutinja egyébként nagyjából véglegesedett, napközben jópár órát a konyhakövön tölt, a konyhaasztal alatt alszik. Nagyon szeret velünk tévézni a kanapén, akkor mindig feljön és vakartatja magát. A régi itatójáról abszolút leszokott, ezért már egy saját, poharas itatója van, abból lefetyel, illetve a konyhában is van rendszeresítve egy műanyag tálka vízzel, hogy ha kinn szomjazik meg, akkor kéznél legyen — arra is rendszeresen rájár. :) És persze ha a hálóban van, még mindig iszik a poharunkból. :D A saját termesztésű, garantálnan bio salátámból kapott egy levélkét, nagyon boldogan elfogyasztotta, amúgy rengeteget szénázik, nagyon szereti a pásztortáskát és a vadvirágokat, lucernát, ezekből nassolnivalót kap csak.
Nagyon hozzánk nőtt az elmúlt több, mint fél évben, most már vele is igazi csapat vagyunk, összeszoktunk, kölcsönösen megszerettük egymást, kialakultak a kis szertartások, belső poénok, játékok. Tudja, hogy nem szabad a kanapéra ugrani, de csakazértis felmegy. Ha elindulok, hogy letereljem, leugrik, de amint hátat fordítok, megint megy vissza. Rájött már, hogy ha felugrik, akkor utána abból dögönyözés lesz, ezért már esküszöm azért ugrál fel, hogy foglalkozzunk vele és játsszunk. :) Lehet puszilni, imádja, ha simogatjuk, és iszonyúan puha és bújós.
Szóval újra van egy teljesértékű nyúlcsaládtagunk, akit imádunk, és remélhetőleg még sokáig fogunk tudni imádni. Mások a kihívások, de az öröm és a szeretet hasonló. Áfonya tizedikén lesz egy éve, hogy elment. ♥
Az én nyuszim, Gyömbér nemrég volt először életében ivaros! Ő kislány, ezért megpróbáltam elkerülni az ivartalanítás lehetőségét, hiszen lány nyusziknál a műtét jóval veszélyesebb, mint a fiúcskáknál, valamint ez sem teljes garancia arra, hogy a „panaszok” elmúlnak. Emellett Gyömbér nem is volt annyira extrém, mint Gomez, ahogy a beszámolódat olvastam Via, gondolom ez személyiség és nemfüggő is.
Akkor kezdtem gyanakodni a „bajra”, amikor Gyömbér egyre inkább és erősebben mutatta ki irántam a szeretetét. Mindig közvetlen volt, szívesen nyalogatta az orrom, vagy rágta a fülem, de ezt nem napi 24 órában. Nagyjából 1 hónapja lett gyanús, amikor még fürödni is eljött velem, folyamatosan a lábam alatt volt, gyakorlatilag nem lehetett lerázni, mert mindenhová rohant utánam, mint egy holdkóros :D
Aztán a nyalakodáshoz lassan láb körül rohangálás, dünnyögés és hozzá nyolcas alakban való kakilás társult. :D Naponta nagyjából 30-40 golyót szedtem össze a lábam körül, amiket a golyószóró útközben elhagyott. :D
Ez a viselkedés tartott nagyjából 2 hétig, de a félrekakilás megszűnt. A dünnyögés és nyalakodás még maradt, de ez aranyos, nem bánom.
Kicsit aggaszt, hogy neki nem kellemetlen-e ez az inger, de bízom benne, hogy nem, ha pedig igen, akkor lemondok a nyalakodásról cserébe azért, hogy őnagysága újra jól érezze magát :)
Küldök egy simit Gomeznek! :)
Nagyon sok múlik a habitusán is! Gomez pl. nem lett kevésbé bújós, sőt, nagyon igényli most is a társaságunkat, egyre jobban. ♥ Szóval semmi nem zárja ki, hogy a puszik maradjanak a műtét után is!
Ausztriában élünk, és az igazat megvallva eléggé aggódom, hogy egyszer műtétre kerül a sor. Itt nem ismerek állatorvost, aki a környéken direkt törpenyulakra specializálódott volna. Szerencsések vagyunk, mert az otthoni doktor nagyon kedves, jól bánik az állatokkal és biztosított róla, bármi gondunk is akad, akár innen Ausztriából is bátran hívjam fel, akár az éjszaka közepén is, ha bizonytalan lennék. Ennek ellenére továbbra is veszélyesnek tartom a műtétet. Belehalnék, ha Gyömbérrel történne valami.
Ti nagyon jó orvost fogtatok ki, szerencsések vagytok, sajnos én ilyen téren elég bizalmatlan vagyok az orvosokkal. Próbálok inkább tapasztalatokra építeni.
Azt gyanítom, lassan mintha mennénk kifelé az ivaros viselkedés korszakából, remélem így lesz, és minden visszatér a régi kerékvágásba, nem lesz gond, és nem lesz szükség a műtétre.
Gomez ezek szerint ivartalanítás után gyakorlatilag ugyanúgy műveli a kanos viselkedést, csak pisi meg görcs nélkül? :)
Nem, egyáltalán nem kanos, legalábbis a klasszikus értelemben nem. Nem spriccel, nem mászik. Nem dugással fejezi ki a szeretetét. :) De előtte sem mászott ránk, inkább csak tapadt. Addig sosem jutott el, hogy seggmozgatós humping legyen belőle. :) Már nem is fog.
Igényli a közelségünket, általában jön utánunk, remélve, hogy valami kaja csak lesz arrafelé, ahova megyünk (néha igaza van). Amikor dolgozom, a lábam mellett alszik, amikor a kanapén ülünk, felugrik mellénk, de néha magától is a kanapén alszik, nem kellünk mi oda. Nincs függőségi viszony, és kényszeres követés, mint a műtét előtt. :)
Az orvost mi tudatosan választottuk, nem csak úgy belenyúltunk a tutiba. Nyulakkal sajnos nem csinálhatod meg, hogy besétálsz a legközelebbi állatorvoshoz, és nagy eséllyel ért hozzá, mert nem fog. A legrosszabb nem is az, hogy nem tud mit kezdeni vele, hanem hogy többet árt, mint használ. :(( Mindenképp ajánlásra menj, és kérdezz körbe. Jó orvosért pedig utazni sem hülyeség, mert az állat élete múlhat rajta. Én magam is utazom orvosért, ha éppen szükség van rá, a saját műtétemért is megtettem, Gomezért is megtenném bármikor.
Hű, ez szuper, akkor nektek nagy szerencsétek volt :) Furcsa, hogy Gomez a kanapén alszik, mert nálunk alvásra minden puha terület kizárt. Se ágy, se kanapé. A szőnyeg meg a padló bezzeg jöhet! :)
Megkérdezhetem (ha szabad), hogy kihez viszitek Gomezt probléma esetén?
Áfonya se szerette a textileket. :) Nincs két egyforma nyúl, ahogy ember sem.
Dr. Keskeny Ildikó az orvosa a FeliCaVetben.
Köszönöm!
Szia Via!
A hatásodra nekünk is lett egy nyuszink tavaly áprilisban. Sokat készültünk rá, nagyok jó tanácsokat írtál – aztán a mi nyuszink egészen máshogy működik! :-D
Egyáltalán nem stresszes, nem zavarják a zajok (ez a gyerekek mellett nagy előny), sőt, tulajdonképpen semmi nem zavarja. Cserébe -sajnos- ránk se igen bagózik, kivéve, ha kajáról van szó. Nem szereti, ha simogatják, nem bújós, elvan a maga kis világában, Csak rövid időkre lehet kiengedni a ketrecből, mert bár nem bogyózik sokat szét, nagyon ritkán pisil máshova, viszont rágcsálja a vezetékeket és megbízhatatlan, mindenhova felugrik, ahova nem szabad. Tizedmásdperc volt neki egy egér zsinórja! :-)) Sajnos, nagyon sok vezeték van a földön, nem tudjuk feljebb tenni, egy későbbi felújítás talán megoldja ezek eltüntetését. Egyébként falja a tudást, sajna, szó szerint, ami a német szótárunkat illeti. :-)
Egyszer nem voltunk két napot itthon, öcsém jött etetni, valahogy mellézárta a ketrecet. Bolyhos őurasága kijött, de vissza nem jutott, mert ugyebár a ketrec kifelé nyílik. A két napos kanapénk és a díszpárnák bánták, mindenhova pisilt, amit ért. Őt egyáltalán nem lehet felengedni, mert minden textil-félét eláztat. Pedig jó lenne kicsit összebújni, simogatni, de ő ezt egyébként sem igényli, sőt, kifejezetten arrébb megy.
Amiért ehhez a poszthoz írok: Bolyhos 11 hónapos, és most először kanos. A szagról vettem először észre, valami borzalmas büdi lett, egészen csípős a szaga. Nem csak a pisinek, a tiszta alommal is az. A másik jel az volt, hogy A Nagy Zabagép inkább rohangált, mikor enni kapott, minthogy bent maradjon a helyén enni. A ketrecben is nagyokat ugrált, és körbe-körbe a lakásban.
A 9 éves kisfiam (aki nyúzza, gyömöszöli, nyaggatja) a nagy kedvence, pedig messzire kéne kerülnie. :-) Csak az ő lábszárát ill. nadrágját harapdálta, senki mást.
Akkor esett le igazán a tantusz, mikor láttam, hogy miközben a gyerek felemelte ültében a lábát, a nyusz próbálta meghágni. Aztán pár nap múlva a pizsinadrágját lespriccelte, de ez volt az egyetlen ilyen alkalom. Most nyugodtabb.
Most én is azon agyalok, vajon műtét, vagy nem műtét. De a szag… Pl most is megcsapott egy hullám, nem is értem, mert nem pisilt, hanem épp fekszik, pihen. Az egész lakás büdös, hiába szellőztetek, illatosító megy folyamatosan.
Meddig érdemes várni, hogy mi lesz még a „tünet”? Egyelőre nem látom, hogy ő szenvedne, mi is elvagyunk, de fura ez is, hogy ez is mennyire más nála…
Van ötleted az eddigi tapasztalataid alapján?
Szia!
Nem érdemes sokáig várni, ha már most elkezdte ezeket, és titeket zavar, meg ő is tök stresszes tőle (nem csak akkor szenved, ha látod rajta, hogy nyomott, hanem ha enervált, feszült, ugrásra kész, nem tud nyugton maradni), szerintem lassan aktuális lesz a dolog. Ivartalanítás után a spriccelés, szag, csípkelődés, meg a „láb kefélés” is nagy eséllyel teljesen megszűnik. :) Mihamarabb konzultáljatok egy nyúlaszakértő (!!!) állatorvossal!
Nálunk az egész lakás nyúlbiztosra van megcsinálva: nincsenek lelógó vezetékek, törékeny, veszélyes, mérgező, rágható tárgyak nyúlmagasságban. Elég hamar rendre tanít az állat. :) Sok kábel, telefontöltő látta a kárát nálunk is. Könyvet, bögrét nem teszünk az ágy mellé, újságot, távirányítót, ruhákat nem hagyunk a kanapén, a hajszárító nem maradhat bedugva a lenti konnektoron. (A kisgyerekes barátaink pedig halálosan boldogok, hogy nem egy aknamező a lakás. :D) Emiatt nekünk sem külön meló, ha kinn van a nyuszi, meg ő is biztonságban van, így gyakorlatilag nincs bezárva itthon a ketrecbe, szabadon él, emiatt sokkal kötődőbb is, jó a kapcsolatunk, igényli a közelségünket, és nagyokat lehet vele bújni. Áfonya 4 éves korától élt ketrec-szabadon, Gomez egy éves kora óta.
Soha senkitől nem olvastam ilyen jó írást ivartalanítással kapcsolatban. :)
Az első nyuszim már 3,5 éves volt, mikor hozzám került, ő ivaros volt, de sosem volt kangörcse vagy bármi. Most van egy kis 9 hetes cukim, és mivel kis nyuszikkal én is kezdő vagyok, minden infó nagyon jól jön, bár lehet, hogy nála sem lesz szükség ivartalanításra. De csak jó, ha tudja az ember, mire számíthat. :)
Köszönöm. :)
A párom anyukájának vadászgörénye van, kislány és ahogy a család elkezdett ismerkedni a görény témával, hamar központi kérdés lett az ivartalanítás. Nem nagyon volt min dilemmázni, mert ha a lány görény nem kap fiút, túltüzel és belehal, évi x felelőtlen pároztatás meg nem opció. De emlékszem, mennyire aggódott miatta az anyósom, rettenetesen féltette a műtéttől, mint ahogy nyilván ti is Gomezt. Mégiscsak apró állatról van szó, és megfelelő állatorvost kell neki találni. A görivel végül minden rendben volt, remélem, nálatok is jól mennek majd a dolgok, akárhogy döntötök :)
Igen, nyusziknál is fontos, hogy olyan orvos legyen, aki ért a nyulakhoz. Nekünk olyan van, nem is vinnénk máshoz. :)
A lány nyuszikat szintén hasonló okokból kell ivartalanítani, álterhesség miatt vesztettünk már egyet húsz éve (amikor még nem volt szokás családban tartani nyuszót, csak mi voltunk ilyen elvetemültek, de semmit nem lehetett akkor még tudni arról, hogy mi történik, ha egy nyúl A: nem szül és B: nem is eszi meg senki pár hónapos korában.) A fiúknál el lehet kerülni az ivartalanítást, mert nem biztos, hogy megkergülnek (ahogy Áfonya sem), de a lányoknál ez nem opció. Ezért is választottunk ismét fiúcskát, hogy vagy az legyen, hogy nem kell a műtét, vagy ha igen, akkor ne legyen akkora, mint egy lánynál (azért a kis golyónyissznyissz mégsem egy teljes hasi feltárás).
90%, hogy ősszel kés alá megy, nem akarunk kockáztatni, hogy később bedurvul. Majd szorítsatok, hogy minden oké legyen!
Szorítunk, lehet, egyszerre kell nektek meg a miénknek is :)
Hát persze, hogy szorítunk!
Mindig elnézegetem, milyen szépséges Gomez. ♥
A szorítás már most is megy, hogy ne legyen durvább a helyzet őszig. :)
Egyébként könnyen elképzelhető, hogy én értelmezem félre, amit írtál – szokásom ugye :) – de az, hogy nőstény-nem szül-ivartalanítás, nem jelenthető ki egyértelműen. A lányoknál is pont az van, mint a bakoknál, vagy megbolondulnak (és akkor 1. lájtosan teszik mindezt, úgyhogy nem életbevágó műteni, 2. elviselhetetlenek, és/vagy álvemhesek, ekkor jön a műtét), vagy leélik egész életüket anélkül, hogy különösebb ivaros viselkedést mutatnának. De abban teljesen igazad van, hogy műtétileg és utána lábadozásilag össze sem hasonlítható a golyótlanítás meg a kipakolás.
A lányoknál is valamiféle dominancia lehet, nem tudom, van-e domináns nőstény, de valamitől variálódnia kell, hogy ki mennyire kattan be… Áfonya abszolút nem volt domináns, bárhány nyúllal találkozott, mindig ő került alulra, és soha nem ellenkezett, megadta magát. Gomez sokkal karakánabb. :) Panka meg ivartalan lány létére néha Montyt is úgy megmássza, hogy csak lesek. :D Fura kis plüssök. ♥
A mi nyuszink 3,5 éves. Ő az első, így sok tapasztalat nem volt azon a téren, hogy vajon hogy fog viselkedni, ha rájön az ötperc, viszont amikor aktuális volt, hogy ivartalanítsuk-e, mindketten rávágtuk, hogy NEM. Utánaolvastam persze, nagyjából annyit találtam, hogy az ivaros nyuszik rövidebb ideig élnek, – de ott volt a számtalan kivétel is – és hogy lehetnek balesetek, amikoris nem csak a wc-be pisil. Így olvasva teljesen vállalhatónak tűnt, és úgy voltunk vele, hogy csak a magunk kényelme miatt nem ivartalaníttatjuk. Nem akartuk kitenni a műtét előtti/alatti/utáni stressznek sem őt, sem magunkat.
Azt pontosan nem tudom már, hogy mikor kezdődött nála ez a kanos roham, eleinte még vicces is volt a dünnyögés :) Viszonylag hamar rákapott egy kb. akkora plüss leopárdra, mint ő, így az lett a ‘barátnője’. :) Rajta gyakorolt, puszilgatta, dünnyögött neki, és szerencsére még ma is el van vele. És ha éppen be kell csukni a ketrecbe a nyuszit, be is lehet csalogatni a plüsscicával, dünnyög neki egy kicsit és melléfekszik :) Ha az ágyon fekszem és odaugrik mellém, a kezemre be tud indulni, de ha simogatom, vagy hozzábújok leáll vele és inkább alszik :)
A spriccelős pisivel viszont az őrületbe tudott kergetni, de szerintem rájött, hogy milyen fegyver van a kezében… illetve a lábai között :D Eleinte nagyon haragudtam, mert rendszerint az ágyon támadt kedve hozzá, mikor reggel odakéretőzött hozzám, az ágynemű közé. Párszor eljátszotta, aztán persze már nem engedtem fel, ezért amikor nem figyeltem, felugrott (már elpakoltam az ágyneműt) az ágyra és csak azért is odapisilt. Hiába, olyan mint én :D – nehogymár neki bárki is megmondja, mikor mehet az ágyra és mit csinálhat/nem csinálhat ott :D Egy ideig küzdöttem, próbáltam lenevelni róla – és mint mondtad, nem lehet :) de aztán már nem szidtam le, nem látta rajtam, hogy mérges vagyok érte, egyre kevesebbszer csinálta. Néha azért, miután kimostam az ágytakarót még felugrik és megjelöli, de nem körbespriccelve, csak hogy tudtunkra adja, hogy az is az övé :D
A spriccelést akkor is használja, ha a kinti wc-jét takarítom. Általában akkor csinálom, mikor alszik, (vagy kicsukom addig a szobából) akkor nem zavarja különösebben, de ha a ‘balesetbogyókat’ akarom összeszedni és épp ébren van, akkor szalad oda, és a tudtomra adja, hogy ne nyúlkáljak a dolgai között, majd ő tudja épp hova bogyózik – és telibepisil, engem, a szekrényt, a falat… :D nála kicsit bosszúpisi ez, de már tudjuk, hogy lehet elkerülni :)
Szóval összességében, ő ugye a kora miatt már így marad, mi meg takarítunk utána non-stop, és bár eleinte nagyon zavart ez az egész, már megtanultam kezelni őt. Nagyon váratlan dolgokat már nem csinál (remélem nem is fog :D ), nem egy nap alatt ugyan, de kiismertem, hogy mit miért és hogyan csinál.
Ezzel együtt is imádom, egy kis szuszogó csodapamacs, és nagyon sokat tanultam tőle a türelemről és az elfogadásról ♥
A dilemmát én is értem és átéltem, és mostmár azt is tudom, hogy mivel jár egy ivaros bak nyuszi, így ha esetleg egyszer újra aktuális lesz a kérdés, már más szempontok alapján is tudok mérlegelni. (bár még most sem tudom, hogy döntenék) Tapasztalatnak viszont mindenképp hasznos, rengeteg bosszúságot okozott, illetve okoztam magamnak, de ő csak egy ösztönös szőrgombóc, nem lehet haragudni rá semmiért :)
Ezt a szerelmesedést mikor kezdte? Csak hogy mire számítsak az enyémnél, aki egy hónappal fiatalabb, de (még) nem udvarol.
Napra pontosan akkor, amikor betöltötte a nyolc hónapot. Biztos olvasta a szakirodalmat. :)))
Ójaj :)
Úgyértem, veszem elő a mamuszokat :D
Megértelek benneteket, bár nálunk Nyüzsi csak belém volt szerelmes (és még mindig, ivartalanítás után is az, 8-asokat fut körülöttem és szeretgeti a lábam, de nem durva), harapdálta a bokám, rémes szagút pisilt, és heves volt. Ha Tündéranyud nincs nem tudom mi lett volna, mert nem nagyon akart enni a műtét után (ami jól sikerült), és én is aggódva őriztem őt éjjel-nappal, de a kapott szárított levélcsemegéket és ágacskákat elmajszolgatta és két nap alatt már teljesen jól volt. A legjobbakat nektek ezzel a csodaszép és bájos nyuszilegénnyel! :)
Igaz, nem kérdezted, de megosztom a véleményemet/tapasztalataimat az ivartalanítással kapcsolatban :) Igaz, nekünk tengerimalacaink vannak, és nem nyuszink. Mi bizonyos szempontból kényszerűen döntöttünk a herétlenedés mellett, mert ugye a két lány malacunkból az egyikben érkeztek a fiúk, és nem keltek el, így maradtak velünk. Viszont mivel nem tudtuk őket más szobában tartani, maximum más ketrecben, no meg szerettük volna ugyanabban a szobában tartani őket, ahol vagyunk, hogy együtt legyünk, a fiúk folyamatosan meg voltak őrülve, ha a csajok megmozdultak, a legrosszabb akkor volt, amikor a lányoknak peteérésük volt. Időnként rájuk tört a görcs, és lejelöltek minket szó nélkül, ha az ölünkben voltak, ami nagyon büdös. Aztán egy idő után már egymást sem tudták elviselni, nekiálltak összeverekedni, így mindenképpen szét kellett őket választani, de új ketrecet nem akartunk venni, no meg a malacok igénylik a fajtársuk társaságát, így egyedül sem akartuk őket hagyni, a lányok szagától meg így is-úgy is beindultak, úgyhogy amint lehetett, és összegyűlt a pénz, mentek is herétlenedni. Gondosan utánajártunk a dokinak, mert mégiscsak féltünk, ugyanis a malacokra veszélyes az altatás, mert veszélyesen lecsökkent ilyenkor a testhőmérsékletük. Egy tenyésztőtől rendeljük a tápot, így tőlük kértünk tanácsot, akiket ajánlottak, mindenkit jó előre felhívtunk és érdeklődtünk, végül (és ez itt a reklám helye, ha ezt így nem illik, lehet moderálni) dr. Stollár Zsuzsanna mellett döntöttünk, és nem bántuk meg. Amellett, hogy ő volt a legolcsóbb, egyedül ő mondta azt, hogy mindenképpen magánál akarja tartani a fiúkat megfigyelésre, hogy minden rendben legyen az ébredésnél. Néha olyanokat mondott rájuk, hogy nem bírtam megállni, hogy ne nevessek, miután felébredtek, kaptam egy sms-t, hogy „Felébredtek, és utálják a világot” :) Alaposan megvizsgálta őket, minden rendben volt a műtéttel, azóta fiú-lány párosításban vannak a malacok két ketrecben, és minden rendben van, már nem jelölnek le minket, sem egymást, nincs verekedés, nincs őrület, és végre lehet velük kommunikálni, mert már nincs kangörcsben konstans az agyuk :) Igaz, felmerültek komplikációk, mivel a műtéti hegnél (jóval a műtét után, így nem tudtuk egyértelműen a műtéttel összekapcsolni, azóta sem tudjuk, miért történt) tályog alakult ki mindkettejüknél, úgyhogy párszor még vissza kellett járni, aztán gombás fertőzést kaptak a tályog miatt, szóval eltartott az egész egy darabig, de azóta minden rendben van, igazán semmi komoly nem történt. (A malacok nem lesznek lázasak a tályogtól, valahogy így működik a szervezetük, először nem is vettük észre emiatt, mert jól voltak) Szóval mindent egybevetve úgy érzem, főleg mivel meglehetősen körültekintőek voltunk, nekünk az ivartalanítás volt a megfelelő döntés mind nekünk, mind a malacoknak. Hamarosan a lányokat is elvisszük egy vizsgálatra, hogy a dokinő lássa őket is, és megbeszéljük, kell-e esetleg a lányokat is ivartalanítani majd 3 éves koruk után (akkor érdemes leghamarabb, legalábbis így emlékszem), hogy elkerüljük a petefészek cisztát, ami nagy eséllyel fordul elő a lánymalacoknál (de gyakrabban, ha lány-lány párosításban vannak)
A „gőzkieresztésről” meg az a véleményem, bármilyen állatról is legyen szó, hogy azon felül, hogy csak akkor érdemes, ha ténylegesen akarunk valamit kezdeni a kölykökkel (van már helyük előre), csak ideiglenes megoldásnak tartom, kangörcse a hímállatnak mindig lesz egész életében, egy kamatytól nem lesz megoldva a dolog. Így ha nagyon kangörcsös, az ivartalanítás mindenképpen jobb szerintem egy hímállatnak. Pláne, mivel tényleg kisebb műtét általában a herétlenedés, mint a lányoknál. (Bár a malacoknál kb ugyanakkora műtét, mivel nekik rejtett heréjük van, ugyanúgy egy hasi feltáró műtét, de szerencsére nálunk nem volt semmi gond)