Túl a nyolcadik hónapon Gomez már abszolút felnőtt nyúl, és ez a viselkedésén is látszik, ami újabb kihívások és döntések elé állított minket. Komoly udvarlásba kezdett. Fülig szerelmes mindkettőnkbe -- nem válogat, inkább azt nem bírja eldönteni, hogy melyikünket szeresse jobban vagy előbb. Ez az enyhe napokon a folyamatos dünnyögésben és a puszta követésben nyilvánul meg (elkísér mindenhova, és amíg dolgozunk, a lábunk mellett fekszik az asztal alatt), ami cuki. Ami kevésbé cuki, az az "úgy szeretlek, enyém vagy!" nyúlnyelven: körbepisil minket bokamagasságban. Hála az égnek ezt csak a fürdőszobában követi el (agyvérzést kapnék, ha a nappali szőnyegén csinálná ugyanezt), így megoldás, hogy gyorsan, futva kell a fürdőbe menni (hogy ne követhessen), és be kell zárni magunk mögött az ajtót, mert különben jön, és "szeret". Fél másodpercig tart egyébként az egész, mert félrecsapja a csípőjét, és pörög, miközben pisil. Tiszta Mátrix. :) Aztán zuhanyozhatok, és takaríthatom a fürdőt. De ezt a kizárás megoldja. Ezenkívül ott van még, hogy tapad -- ráfixálódott a lábfejünkre, semmi más nem kell neki, se a kezünk, se más, de elkezdi nagyon közelről szagolgatni, aztán jön a nyalogatás, és ha hagyjuk, akkor harapdálná is. Hogy utána ráugorjon kamatyolni, addig még nem jutott el, lehet, hogy még nem tudja, hogy az jön, de mi se akarjuk kivárni. Ilyenkor lehetetlen mellette megmaradni, szóval elővettük télről a mamuszokat, és felvesszük vágyölőnek. Az úgy már nem kell neki, csak a csupasz láb. Érdekes fétise van. Egy ideig még nézegeti, hogy mi van, hova tűnt "szíve hölgye", aztán megunja, feladja, és elmegy enni vagy aludni. Persze harmincöt fokban téli mamuszban ülni nem a legkellemesebb, de hát el kell viselni. Egy darabig. A kanos nyúlnak az a legrosszabb, hogy hosszútávon megviseli a szívét és az idegrendszerét ez a görcs, és kikészül attól, hogy tobzódnak benne a hormonok. Gomez még így is egy közepesen aktív nyuszi, hiszen például nem agresszív, nem támad, és nem pisili le a falat vagy a szőnyeget a nagy "minden az enyém, muhahaha!"-rohamában, de ez később még változhat. A legrosszabb, hogy nem azért csinálja, mert gonosz, vagy mert ki akar velünk szúrni. Neki tényleg ez a szeretet, és az emberekkel ellentétben nála ez nem tudatos, nem egy döntés eredménye, hanem történik vele. Ezért egyelőre meg kell akadályoznunk azokat a helyzeteket (fürdőszoba, csupasz láb), amik triggerelik nála ezt a helyzetet. Ő, mivel állat, nem ért abból, hogy no means no, egy ... Olvass tovább
Bejegyzések: július 2013
Trehány a kollégám! Hogyan szóljak neki? – Levelesláda #22
Gabi egyik kollégája 3 éve hibázik, hol kisebbet, hol nagyon nagyot, és ez már túl van a kezdeti belerázódáson. Abban kért segítséget, hogy hogyan tudná megoldani ezt a helyzetet, és értésére adni, hogy ez így nem mehet tovább. Írtam neki egy ötlépéses stratégiát, de ti is segíthettek, ha volt már tapasztalatotok hasonló úgyben. Ha nektek kellett a beosztottal kommunikálni, hogyan oldottátok meg? Esetleg ha ti voltatok a "problémás kolléga", nektek hogyan szóltak? Mi segített, mit kellett volna másképp csinálni? A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, továbbra is várom a kérdéseiteket mindenfélével kapcsolatban — akár tanácsot kérnétek, akár kíváncsiak vagytok valamire: via.farkas@gmail.com. Tudományos munkát végzek egy állami intézményben, egy kis csoport működését koordinálom szakmailag. Összesen három ember tartozik a csoportunkba, nem vagyok a hivatalos főnökük, de a gyakorlatban én egyeztetek a vezetőséggel, én osztom szét a feladatokat a csoportunkban, s a kollégáim is hozzám fordulnak a kérdéseikkel. A csoportunk részben kutatást végez, részben pedig adatot szolgáltatunk az eredményeink alapján külső megrendelőknek. Az egyik kollégával a kezdetektől gondjaim vannak, ő körülbelül 3 éve a csoportunk tagja. A probléma vele az, hogy nagyon sokszor téveszt a munkájában, amit emiatt persze újra el kell végeznie. Előfordult, hogy egy több hónapig tartó kísérletet kellett megismételni, de olyan is volt már, hogy egy külső megrendelőtől kellett elnézést kérni és újra elküldeni a kért adatokat, mert hibát fedezett fel a korábbi munkájában. Legutóbb pedig gyakorlatilag egy egyéves munkáról állapíthattuk meg, hogy újra el kell végezni. A 3 év nálunk már túl van a pályakezdő szakaszon, az első évben szerintem még elnézhetők az ilyen hibák, de utána már illene ebben fejlődni. A munkamegosztás alapján nincs annyira megterhelve, hogy az indokolná a szétszórtságát. A munkaidején kívül az elmúlt évben beiratkozott egy egyetemi esti képzésre, saját bevallása szerint azért, hogy jobban tudja végezni a munkáját. Sajnos én ennek a hatását nem látom, ez a probléma a kezdetektől a mai napig fennáll, ráadásul szerintem ezzel legfeljebb a tárgyi tudását bővíti, a szétszórtságán nem fog javítani. Sajnos a munkája olyan, hogy jó részét nem tudom a csoport többi tagja között felosztani, mert speciális tudás kell hozzá. Én tudnám ellenőrizni, de mivel nekem nagyon sok adminisztratív teendőm van, ezért nincs erre időm - és szerintem az nem is lenne célravezető. ... Olvass tovább
Kihívás #82
2013 30. hetének kihívása: Stop and smell the roses. Amerikában már mindenkinek a könyökén jön ki ez a kifejezés: állj le és szagold meg a rózsákat. Jót akaró rokonok és ismerősök bíztatják erre a szerintük túlhajtott ifjakat. Azt jelenti, hogy vedd egy kicsit észre, hogy mi van körülötted, és ne rohanj el a szépségek mellett. Szó szerinti értelmezését adom fel kihívásnak a következő időszakra: menjetek el virágot, fákat, bokrokat nézegetni! Akinek saját kertje van, tudja, milyen felüdülés a sok zöld és a sok szín, de szerencsére a városiaknak sem kell nagyon messzire mennie: arborétumok, botanikus kertek, pálmaházak, templomkertek, kastélykertek számtalan helyen vannak, és megérnek egy kirándulást. A Füvészkert pedig még Budapest belvárosától sincs messze, kicsit olyan, mint egy párhuzamos dimenzió. :) Vinni egy pokrócon és innivalón kívül nem is kell nagyon mást, lehet szívni a friss levegőt, gyönyörködni a tájban, és bámulni kifelé a fejünkből. + FELADAT: A kihívásperselybe (a jövőbeni titkos költés fedezéséhez) kerüljön még egy 200-as, az egyenleg most 600 Ft. ... Olvass tovább
Könyvajánló: Papp Diána – Kerek perec
Papp Diána: Kerek perec Bookline, 2013 | 265 oldal, 2967 Ft Értékelés: [icon icon_name="icon-star" icon_size="" icon_style=""][icon icon_name="icon-star" icon_size="" icon_style=""][icon icon_name="icon-star" icon_size="" icon_style=""][icon icon_name="icon-star-half-empty" icon_size="" icon_style=""][icon icon_name="icon-star-empty" icon_size="" icon_style=""] A Kerek perecet nagy reményekkel vettem kézbe, mert Diána előző két regénye (a Szerdán habcsók és a Bodza Bisztró) nagyon kellemesek és szórakoztatóak voltak, igazán szerettem őket. Ehhez képest megijedtem, mert a Kerek perec hősnőjét, Dórit már a negyedik oldalon úgy krisztusosan megráztam volna, annyira bosszantott. És közben mégsem vágtam a sarokba a kötetet. A Kerek perec nem tinglitangli lányregény, klasszikus happy end sincs, és nem egy olyan történetről szól, amiről tudjuk, hogy a megvalósulási esélye 0%. Diána nagyon gördülékenyen ír, ezért minden ellenérzésem ellenére csak nem tudtam abbahagyni az olvasást, és körülbelül a könyv felénél esett le, hogy igazából pont azért idegesít Dóri, mert jól van megírva -- mert nem egy olyan vinnyogó liba, ami az átlag nőcis könyvekben van, akiről tudod, hogy igazából semmi problémája nincs, de azért gyárt magának. A 28 éves Dóri teljesen legálisan vinnyogó liba: nem fenékig tejfel az élete, kihívásokkal küszködik, kupis a lakása, dinkák a szülei és a barátnői. Leginkább az idegesített benne, hogy tutyimutyi, hogy nem bírja feltűrni az ingujját, és hogy egy csomó problémájára megoldás lett volna, ha nem nyávog annyit, hanem munkához lát. Viszont ez a könyv pont arról szólt, hogy hogyan tanulja meg Dóri feltűrni az ingujját, és hogyan és minek hatására lesz nyávogó kamaszlányból néhány év késéssel a felnőttélet küszöbén álló nő. Úgy érzem, az utolsó oldalra Dóri végre eljutott odáig, hogy a kudarcokból ne azt szűrje le, hogy ő mekkora egy lúzer, hanem megtanulja leporolni magát, felállni, és folytatni. A Kerek perec Dóri felébredéséről szól, amikor már annyira betelik a pohár, és tűrhetetlenné válik a külső függőség megszakítása (szülőkkel, "tenyeremen hordozlak"-pasival), hogy egyszercsak dafke túllép rajta. Mert egyszerűen már nem megoldás többé, hogy hazamenjen anyuékhoz nyivákolni, hogy az élet igazságtalan. Mert eddig se változott tőle semmi, és ezután sem fog -- és a könyv végére azt hiszem, megtanulta. Úgyhogy akkor már kevésbé ráztam volna meg. :)) Viszont hú, de átmentem volna hozzá lomtalanítani meg takarítani egy nagyot...! Két kedvenc ... Olvass tovább
Things I Love Thursday #165
Csütörtök van, ideje újra összeszedni a sok kisebb-nagyobb élményt, ami az elmúlt hétben történt, és jó rájuk emlékezni. :) Bármikor lehet csatlakozni! :) ♥ ebéd házon kívül ♥ még mindig iszonyú szépek a virágaim ♥ megjött az utánpótlás moo-rendelésem ♥ ikeás papírcuccok és szép naplókák ♥ Breaking Bad ♥ kiterült nyúl ♥ David Bowie és a Labyrinth (és Brian Froud és Jim Henson) ♥ banános testápoló ♥ forgatás és jó hangulat ♥ kulináris örömök: barack, szeder, főtt kukorica, hideg joghurt, és persze hűtőből inni a tejet ♥ előkotortam a két évvel ezelőtti kagylógyűjteményt, és befőttes üvegbe tettem, hogy legyen valami tengerparti hangulat itthon, ha már valószínűleg idén kimaradt -- az üveg tetejét kék dekortapasszal vontam be, és kagylós matricát ragasztottam rá ♥ frissen mosott törölköző illata ♥ esténként együtt Mariózni (én főként csak szurkolok) ♥ családi sztorizgatások ♥ szappanbuborék ♥ A zöldalmás lány az elmúlt hetekben is számtalan kalandot élt át gazdáival: elkerülte például a rettegett könyvevő támadását, megpihent a rózsaszín barátai között, és több ízben is megleste hazánk tavait. Fotók: mayabujdosó, haru148, lilla0308, sbgigi. Ha te is lefotóztad a könyvet, taggeld be! #ennelzoldebb ... Olvass tovább
Grillezett zöldségek mézes-mustáros pácban
Grillezett zöldségek nem csak a hús mellé valók köretnek, a vegának bizony ez a nyári főfogás, és nem is akármilyen. Köze sincs az unalmashoz, főleg, ha ízes pácban érlelődnek előtte. Egyáltalán nem nehéz elkészíteni, és a zöldségeknek nem is kell órákig ázni. Kezdők is bátran kipróbálhatják! :) Hozzávalók a páchoz: 3 evőkanál balzsamecet 6 evőkanál extraszűz olívaolaj 2 evőkanál folyós méz 1 teáskanál francia mustár (lehet magos is) só, őrölt feketebors ízlés szerint zúzott fokhagyma és reszelt vöröshagyma szárított vagy friss fűszerek: szintén ízlés szerint, például oregánó, bazsalikom, kakukkfű, pirospaprika, rozmaring, chili... (összesen kb. 2-3 teáskanál) A grillezett zöldségek elkészítése: A pác hozzávalóít összekeverem egy mélyebb tálban, aztán belepakolom az aprított zöldségeket ízléstől és kínálattól függően: mehet bele cukkini (kb. 4 mm-es karikákra vágva), padlizsánkarikák, paradicsom, gomba (a nagy fejek negyedelve), paprika, csöves kukorica (kisebb darabokra vágva), lilahagyma (negyedelve), édesburgonya, krumpli, patiszon, és sütni való grillsajt is. Mindent alaposan átforgatok, hogy mindenhol érje a pácolnivalókat az ízes, illatos, ragacsos folyadék. 25-30 perc pácolódás után mehetnek is a grillserpenyőbe vagy a tűzre, már akinek van olyanja. :) Köretnek isteni hozzá bármilyen friss zöldsaláta, steak burgonya (például tepsiben sütve). A pác körülbelül 4 nagy adag grillezett zöldséghez elég, a maradék pácot kicsi üvegben vagy műanyag flakonban a hűtőben pár napig el lehet tartani. Előre is el lehet készíteni, és a sütés előtt (pl. vendégségben) frissen rálocsolni a zöldségekre. Közérdekű: A többi receptemet a megújult Recept index oldalon találjátok! Tematikusan csoportosítottam, és szezononként menüajánlatokat is válogatok, hogy még könnyebb legyen inspirálódni, és eldönteni, hogy mi is legyen az ebéd. :) ... Olvass tovább
Külföldre költözés, főzés a nyaralás alatt – Levelesláda #21
Két, utazással kapcsolatos kérdés következik! Kitti ösztöndíjjal fél évet tölt Norvégiában, a koleszos illemszabályokról, illetve a csomagolásról kérdezett, Sáráék pedig apartmanban lesznek Görögországban, és úgy akarnak spórolni, hogy ők főznek — ehhez kértek ötleteket. A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, továbbra is várom a kérdéseiteket mindenfélével kapcsolatban — akár tanácsot kérnétek, akár kíváncsiak vagytok valamire: via.farkas@gmail.com. Kitti vagyok, egyetemista, 20 éves és azért írok most, mert bár nem vagyok teljes pánikban és teljesen elveszve úgy érzem esetleg jól jönne egy-két jó tanács a jelenlegi helyzetemben. Szóval augusztusban kiutazom fél évre Erasmus programmal Norvégiába, Osloba, és életemben először egyedül fogok élni, és kolis leszek. A koli beosztás úgy van, hogy saját szobát kapok és fürdőt-konyhát osztjuk meg. Szóval végül is majdnem olyan, mintha lakótársak lennénk... A kérdésem egyrészt arra vonatkozna, hogy tudsz-e valamit arról, hogy mit illik/mit nem egy koliban? Főleg a többiekkel való interakciókban? Mert most azon kívül, hogy ne legyek elviselhetetlen és reméljem hogy ők sem azok nem igazán van ötletem. Például, ha megérkezek illik körbekopogni bemutatkozni, vagy mindegy mert majd közös helyiségekben úgyis összefutunk? Szerintem minden együttélésnek alapvető feltétele a másik iránti tisztelet, illetve a privátszféra tiszteletben tartása. A többi nagyban múlhat az együttélők habitusán, stílusán -- vannak tanulósabb csapatok, vannak bulizósabbak, ha eltérnek az igények, akkor tudjátok egymást zavarni, de nagyon... Koleszban nem laktam, de albérletben úgy, hogy a szomszéd szobában a főbérlő néni élt, igen. Muszáj tisztázni a feladatokat és hogy kire mi tartozik: a közös helyiségeknél (konyha, fürdő) ez külön fontos. Ne az legyen, hogy állandóan mosogatsz a másik helyett is, vagy otthagyod a hajcsomót a lefolyóban... Mindenki takarítson maga után, a közös dolgokat pedig közösen csináljátok, vagy legalább egyenlően elosztva -- pl. mindig te sikálod ki a kádat, de akkor teljesen övé a klotyó. Szerintem ezt a legjobb megbeszélni és akár papíron beosztani, hogy ki mit mikor csinál (A hét, B hét), hogy fair legyen. A hűtő tartalma ugyanígy legyen nagyon egyértelműen felosztva: melyik a te polcod, mit ehetsz meg, mit nem ehetsz meg. Ha megkínál, az más, és azt is megbeszélhetitek, hogy egyik héten ő veszi a WC papírt, a másik héten meg te, de ez is legyen tiszta és világos, ne járjatok rá egymás kajájára ... Olvass tovább
Állatgondozó vagyok! – Szeretem a munkám #25
Jóba Kati 35 éves, és a Budakeszi Vadasparkban állatgondozó, állattréner és szakvezető. Aki szereti az állatokat, és kíváncsi egy vadaspark mindennapjaira, az készítsen be egy nagy adag limonádét, mert Kati részletesen és fantasztikus örömmel mesél a munkájáról -- abszolút átjön az elhivatottsága! Ráadásnak cuki állatos fotókat és egy mosómedvés videót is küldött. :) Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban. - Miből áll a munkád? Állatgondozó, -tréner és szakvezető vagyok, azaz nemcsak gondozom, ellátom az állatokat, de foglalkozom is velük („tréningezem, trenírozom” őket) és mellette a napi rendszerességgel tartom a Kisállatsulit és a bejelentkezett csoportok szakvezetését harmadmagammal. - Milyen egy napod? Reggel 8-kor kezdődik a munkaidőm, ekkorra már „játszós” munkaruhában (munkavédelmi bakancs, zöld munkanadrág, logós munkapóló/pulcsi) kezdem a napot. A Vadasparkhoz tartozik az un. Pici Tanya, ennek a bejárata mellett található a Gondozói ház, ahol az öltözőnk, konyhánk, fürdőnk van. A Tanyán amúgy háziállatokat (kecske, szamár, racka juh, baromfik, nyulak, mangalica, tehén) láthatnak a gyerekek, felnőttek. És itt él Tina is, a jelenleg 2,5 hónapos vadmalac, akihez reggelenként az első utam vezet. Hozzá minden nap, amikor csak tudok (főként munkaidő után sikerül) beülök, egyrészt, mert egyedül van és igényli a társaságot, másrészt, hogy kézhez szoktatott legyen, ami az esetleges állatorvosi vizsgálatok miatt is fontos. Ez utóbbi szükség is volt már, mert hozzánk is úgy került, hogy az egyik hátsó lábacskája sérült volt (azóta már remekül használja mind a négyet). E kis sérülése miatt történtetett, hogy Csömörön, a közeli erdőben a kutyáját sétáltató gazdihoz az eb, az akkor még 1 hónapos Tinával a szájában tért vissza, mert amúgy egy egészséges kismalac nem marad le a testvéreitől, nomeg, kutya (és bárki) legyen a talpán, aki egy anyakocától elhozza a malacot. Azóta Tina nálunk van. Nevét az egyik gondozó társam adta, én pedig hozzá kitaláltam, hogy mivel a disznók szeretnek túrni, így a teljes neve Tina Túrner. :D Sajna sok időm ilyenkor nincs Tinára, mert sietek le a Kisragadozó körletbe, ahol két másik nagyszerű gondozó-, tréner- és szakvezető társammal, Anitával és Zsolttal együtt vagy váltásban (ahogy a munkabeosztással kijön, mert nálunk nincs ünnepnap és hétvége, folyamatos a munka) látom el az állatokat. Felügyeletünk és felelősségünk alá tartoznak a mókusok, sün, örvös ... Olvass tovább
Inspiráció hétfőre
Jóóó reggelt! Nagyon pörgős hétnek ígérkezik ez a július 22-28, kezdetnek a hétfő is pörög, mindjárt indulok forgatni (a kivel-mit-hova részleteket majd később), hétvégén aztán tanuskodnom kell, hogy a sógorka imádja a tesómat és fordítva (istenuccse, így van, csak itthon ne hagyjam a személyimet). A jövő hétfő is jó lesz, akkor jön a tíz kiló sárgabarackom -- csak úgy, evésre --, már vágom a centit. Ó, és persze új a design, hogy tetszik? :) Képek: stílus, reggeli, ebéd, mottó. ... Olvass tovább
