A legtöbb helyen még hétköznap is tombol az éjszakai élet, ami a tengerparti nyaralások egyik legjobb hangulatú programja is: sétálni a megvilágított (végre hűvös!) utcákon, szól a zene, a kivetítőkön sportot vagy filmet néznek, mindenki előtt ott egy korsó sör, limonádé vagy koktél… Nem kell beülni ahhoz, hogy az érzés átjöjjön. Itthon is pezsegnek az utcák esténként, hiába nincs tengerpart — főleg most, a fesztiválok idején. Sétáljatok, nézelődjetek, beszélgessetek. Ha még egy utcai portrérajzoló, karikaturista, esetleg táncos, akrobata, utcazenész is van, kész a nyaralós fíling! :) Nézzétek az „előadást”, és adjatok neki egy kis aprót.
Itt a nyár, a vakáció! Ha nem mész sehova reggel, cuccolj vissza a reggelivel az ágyba. Ne nézd meg mobilon az e-maileket, ne menj fel a Facebookra, a rádiót, tévét kapcsold ki — a hírek megvárnak! Élvezd az ágyban reggelizést, aztán olvass egy kicsit az éppen aktuális könyvből – elmegy így is annyi idő, mintha neteztél volna, de egészen frissítő lesz az eredmény! Ha nem vagy szabadságon, munkanapon is megéri egy picit korábban kelni ezért, de hétvégén is abszolválhatod. :)
Nemsokára jönnek a hullócsillagok, ha van kocsitok, tervezzetek be barátokkal egy éjszakai kocsikázást olyan helyre, ahol látszik is valami éjszaka (ez nagyvárosokban a fényszennyezettség miatt nehezebb — de ha éppen nem fényes városban vagytok, akkor meg se kell mozdulni, csak „nézz az ég felé”! :)) Mobiltelefonos alkalmazásokkal a csillagképeket is könnyű felismerni, most éppen az Oroszlán van felettünk. Ráadásul ha szerencsénk van, idén év végén különleges látványban is lehet részünk: az ISON üstököst novemberre igérik, és állítólag napokig tartó látványosság lesz, ha el nem ég addig (egyesek szerint ez már meg is történt). Mindenesetre érdemes figyelni, mert ha összejön a buli, emlékezetes lesz. (Ki emlékszik még a teljes napfogyatkozásra 1999-ben? Akkor megfogadtam, hogy a következő, Magyarországról is látható teljes napfogyatkozást is szeretném élőben látni. Akkor 90 éves leszek. :))
Rendezz otthon Fesztivált! Hűts be italokat, öltözz buliszerkóba és keress a YouTube-on koncertfelvételt a kedvenceidről — állíts összes igazi VIP listát a nagyágyúkkal. Táncoljatok a nappali közepén vagy a kertben a barátokkal. Garantáltan nem mond le egy fellépő sem megjelenést, és még sár és tömeg sem lesz. ;)
Egy tükör és egy ügyes kezű barátnő segítségével próbáljatok ki minél több feltűzött frizurát — jó lesz majd, ha megint visszajön a negyven fok, és akkor is, ha alkalmakra inkább egy elegáns megoldást választanátok. Készüljetek kézi tükörrel, hullámcsatokkal, és írjátok be a Pinterestbe, hogy „updo” vagy „braids”, aztán indulhat a móka. :)
Vesd be az orrodat, és behunyt szemmel illatolj meg mindenféle finomságot: kisbaba feje búbját, nyuszi füle tövét, új könyvet, régi könyvet, majdnem kiürült parfümösüveget a nagyitól, frissen sült süteményt, tiszta ágyneműt, eső utáni párát, sós levegőt a tengerparton, ínycsiklandó illatokat a grill mellett. Nagy levegő, és menjen jó mélyre — így könnyebb lesz majd emlékezni is.
Készítsetek tablót a mobilos fotókból. A kis képeket tegyétek ki a hűtőre vagy az előszobába egy nagy parafatáblára — mehet rá minden nyári emlék, apróságok, hétköznapi dolgok és nagy kalandok. Pici méretben az sem gond, ha nem fotónyomtatóval nyomtatjátok ki: mentsétek le számítógépre a mobiltelefonról a képfájlokat, aztán kezdődhet a nyomtatás (segíthet, ha Wordben egy lapra rendeztek 4-et vagy 6-ot vagy 8-at, így lehet spórolni a papírral). Ezzel egyrészt jobban oda tudtok figyelni a nyári élményekre, hiszen azzal a szemmel figyelitek, hogy mi az, ami megörökítendő (elárulom: bármi! :)), másrészt jó lesz majd később visszanézni, emlékezni. A kész kollázst fotózzátok le egyben, aztán tegyétek albumba a kicsi képeket, és amint vége az indián nyárnak, elkezdhetitek feltenni az őszi kollekciót!
Alakíts ki könyvtársarkot a lakásban — lehet egy polc, egy csücsök, vagy egy kis zug. Tegyél a kölcsönbeadandó könyvek mellé egy jegyzetfüzetet, amiben vezetheted, hogy melyik könyvet ki és mikor „vette ki”. A polcra kerüljenek azok a könyvek (vagy azokból egy plusz példány, ha az eredeti iszonyú nagy kincs és ki sem adnád a kezed közül — megértem), amelyeket szívesen elolvastatnál a barátaiddal. Készíts egy KÖNYVTÁR feliratot a zugba matricákkal, hogy mindenki tudja, mire valók azok a kötetek.
„Ki emlékszik még a teljes napfogyatkozásra 1999-ben?”
Én :-) és emlékezetes is, mert éppen aznap kerek házassági évfordulója volt szüleimnek.
Tegnap este 7 hullócsillag, város közepén, szép volt.
Tegnap esti csillagles eredménye 21 hullócsillag, városban szépen látszottak, de városon kívül biztos többet sikerült volna elcsípni
Szerintem azt nem lehet felülmúlni,ami velem történt: kölcsönadtam az egyébként igen drága könyvet egy régi barátomnak (azt mertem gondolni róla, hogy jól ismerem), aztán teltek-múltak a hónapok…fél év után megkérdeztem, hogy elolvasta-e már a könyvet, azt mondta nem, de már majdnem befejezte. Újra teltek-múltak a hónapok, egy év után rákérdeztem, mire ő: „Szerintem rosszul emlékszel. Nekem ugyan megvan ez a könyv, de nem tőled kaptam, ez a sajátom. ” Akkorát koppant az állam a padlón, hogy ha mérni lehetett volna a becsapódást, túlszárnyalja az atombombát…
Óhogyaza… rohadék! :( Ezért kell Ex Librist nyomni az elejébe minden olyan könyvednek, amit szeretsz… a kis mocsoknak talán a lelkiismerete fellángolna, ha minden kinyitáskor meglátná, hogy a könyv nem az övé. De az is lehet, hogy kitépné a szennylapot vagy előzéklapot, amire nyomtad…
Megérte leírnom,sikerült megnevettetned: „a kis mocsoknak legalább a lelkiismerete fellángolna”!!!!! :D :D :D Ezt egy pillanatra el is képzeltem,ahogy kinyitja a könyvet és felizzik a nevem,mint Joanne Harris Zozie-jának mágikus jelei és olyan átkot zúdít rá, hogy azt megkeserüli… :D
Hú, most helyetted is dühbe jöttem… én visszahajtanám a könyvet, az fix, ha kell elernyedt ujjai közül kitépve. És akkor is, ha száz forintért vettem egy antikváriumban.
Ez a genyaság tetőpontja, az igaz barátok tisztelik egymás döntéseit és könyvespolcát.
Ó, ez rémes… a mi sztorink inkább vicces: a férjem neve bele volt írva egy kölcsönadott könyvbe. Amikor visszakapta, át volt húzva, és alá volt írva annak a neve, akinek kölcsönadta.
Így kéne lennie.Nemcsak barátoknak, hanem mindenkinek tisztelnie kéne mások tulajdonát, emlékeit….igen, emlékeit, ugyanis halvány fogalma sincs annak, aki kölcsönkap tőled egy könyvet, hogy neked ahhoz a tárgyhoz milyen érzelmi kötődésed van. Legalább ezt figyelembe vehetné. Kaphattam volna épp ajándékba a néhány éve elhunyt nagyapámtól is, akkor így az eszmei értéke már a felbecsülhetetlen kategóriába esne…Szerintem aki magánál tart egy kölcsönkapott tárgyat (akár könyvet, akár egy olcsó porcelán tányért, amin korábban sütit vittek neki stb.), nem tudhatja, hogy az mennyit jelent annak, akitől kapta. Ez is szomorú.
bocs a helyreigazításért, de az ISON nem meteor, hanem üstökös :) (elégni se a mi légkörünk miatt fog, hanem az esetleges napközel miatt).
egyébként veletek már előfordult, hogy nem kaptátok vissza a kölcsönadott könyvet? és aztán évek múltán már azt se tudja az illető, hogy hova rakta?
Köszi. A hullócsillag mindig meteor? Nem csak bármilyen izé, ami a légkörbe égve szép? :)
Igen, volt, és akkor szomorú vagyok, hogy nekem fontosabb volt az a könyv, mint neki! :(
igen, a meteor népi neve a hullócsillag. és igazából a meteor definíciója az, hogy „bármilyen izé az űrből, ami a légkörbe érve felizzik” :)
szóval már nem egyszer jártam úgy, hogy kölcsönadtam egy könyvet nagyon kedves ismerősnek vagy barátnak, aki évekig ült rajta. ha nem szóltam, elkeveredett, ha pedig igen, valahogy rosszarcnak éreztem magam (ráadásul így sem kaptam vissza). ezért nálam már vannak „nem kölcsönözhető példányok” :) valamint nagyon exkluzív azoknak a köre, akiknek kölcsönzök: olyan emberek, akiket nyugodt szívvel csesztethetek utána, hogy ugye nem keverte el :D
Megesik, ezért is írtam, hogy a kölcsönkupacba pótpéldány kerüljön, ha olyan a könyv, hogy kár lenne, ha nem kapnád vissza. Egyébként mindenkit csesztess nyugodt szívvel, ha nem könyvet vinne, hanem pénzt, azért is csesztethetnéd, hogy adja vissza!
hú, pénzkölcsönzésbe még nem keveredtem, de az elég kínos lehet. általában véve is a barátság és az üzlet összekeveredése bonyolult helyzeteket eredményezhet, de ez már messzire vezet :D
inkább azt tanácsolom mindenkinek, akinek ma este lesz ideje, pénze és kedve, hogy menjen Zaz-koncertre a szigetre :)
Én se szeretem keverni. Csak arra gondoltam, hogy egy pénzkölcsönnél nem merül fel annyira egyértelműen, hogy nem adja vissza, a könyvnél meg igen, holott az is érték, sőt, ha még eszmei is, akkor felbecsülhetetlen…
igen, ez igaz. hát ezért jó, ha az embernek olyan ízlése van, hogy kevesen akarják olvasni a könyveit :D