Amikor érkezik egy hírlevél az e-mail fiókunkba, vagy látunk egy új Facebook postot az egyik általunk követett márkánkról, sokszor bele se gondolunk, hogy azt is meg kellett írnia valakinek – kitalálta a szöveget, kiválasztotta hozzá a képet, aztán felügyelte a visszajelzésekett. Melinda 30 éves, és marketingasszisztens egy kis szakkönyvkiadónál. Az ő feladata az olvasókkal való párbeszéd fenntartása különböző médiafelületeken, eljuttatni az új kiadványok hírét, felügyelni a netes megjelenéseket. Most egy kicsit beleshetünk a kulisszák mögé, hogy milyen is egy ilyen pozícióban dolgozni. :)

– Miből áll a munkád?

Mivel nem szeretem a monoton dolgokat, minden napom más és szerencsére a feladataim is változatosak. Így nincs igazán átlagos napom. Visszatérő feladataim a weboldal nyitólapjának kezelése, akciók, promóciók kitalálása és megvalósítása, a céges Facebook oldal kezelése, hírlevél írás és persze az új trendek figyelése.
Angol szakos bölcsész tanárként végeztem, teljesen véletlenül lettem marketinges. Az első munkahelyemre szerkesztőnek jelentkeztem, de nekik olyan ember kellett, aki (akkor még) Twitterezik és Facebookozik. Megpróbáltam és kiderült, hogy van érzékem a dologhoz. A munkámhoz jó íráskészségre van szükség és éles szemre, ahhoz, hogy mindenben meglássam a lehetőséget, hogy aztán azt a saját bevételünk növelésére fordíthassam.

– Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?

Mindig azt érzem, amikor sikerélményem van. Talán a legelső pillanat az volt, amikor az első munkahelyemen az egyik sorozatunk főhősének nevében kellett hírlevelet írnom az olvasóinknak. Nagyon izgalmas volt.
Szeretek pénzt csinálni, így a kiugró bevételek, pláne, ha holt időszakban sikerül behoznom őket, mindig óriási sikerélményt jelentenek. A szakmai céljaim viszont mindig a tanulásra összpontosulnak. Jó lenne egyszer magabiztosan azt mondani, hogy én vagyok a legjobb!

– Minek készültél gyerekkorodban?

Gyerekkoromban tanárnak készültem és a végzettségem szerint tényleg az lettem, de most valami nagyon mást csinálok. Ugyanakkor, ha belegondolok, a könyves szakma is mindig ott volt, csak sokáig nem vettem komolyan. 

– Van olyan ember, aki sokat segített, támogatott téged az utadon?

Nálam ez a kettő elválik egymástól. A családom tette lehetővé, hogy nem kellett más munkát végeznem, kivárták, míg bekerültem a könyvkiadásba és addig ők támogattak. Azt viszont vállalkozó fiúktól tanultam, hogy merjek utánamenni az álmaimnak, hogy lehetséges elérni, amit akarok, és nem kell beérnem valami mással.

– Milyen kihívások vannak a munkádban?

Szakkönyvekkel dolgozni kihívás. Különösen azokkal, amelyek egy nagyon speciális szakterülethez kapcsolódnak. Mégis kezdenem kell velük valamit, ki kell találnom, hogyan adhatnám el őket. Ilyenkor a szerkesztő kollégák segítenek „megfogni” a könyvet.

– Mikor szoktad úgy érezni, hogy „ezt nem fogom már kibírni”?

Ami miatt minden ellenére maradok az az, hogy itt olyan dolgokat tanulok nap, mint nap, amelyeket sehol másutt nem tanulhatnék. Ez hatalmas érv. Ha szakmailag kerülök mélypontra, kezdek mindent elölről. Gondolatban mindent félresöprök, fogok egy üres lapot, inspirációt gyűjtök és újratervezek, mintha az lenne az első napom a munkában.

– Mivel kapcsolódsz ki munkaidőn kívül?

Sokat sétálok a városban és épülethomlokzatokat fotózok.

– Mit tanácsolsz annak, aki hasonló pályára készül?

A könyvkiadás nem a könyvmolyok mennyországa. Az, hogy szeretsz olvasni, kevés. Ez egy kőkemény üzlet, ahol kizárólag a legelhivatottabbaknak van hely. Ha csak napi 8 órát vagy hajlandó dolgozni vagy csak úgy eltöltenéd valahol a napjaidat, miközben jókat olvasgatsz, válassz más szakmát. Az olvasóktól pedig azt kérném, hogy ha tetszik nekik egy könyv, hasznosnak találták, azt mondják meg. Nekünk is szükségünk van a visszajelzésekre. Ráadásul, ha megírják a véleményüket, azzal a többi olvasónak/vásárlónak is segítenek.