Glóriával a rákoskeresztúri dedikáláson találkoztam, utána írt, hogy hiszen neki olyan munkája van, amit imád, és mások is imádnák a helyében, szívesen válaszolna a kérdéseimre. :) Glória 35 éves, és sok grafomán ember álmát éli, ugyanis irodaszerekkel foglalkozik. De a papírboltosok élete nem csak zsírkréta és szagos radír — szervezni, rendelni, segíteni kell, és néha bizony gondolatolvasásra is szükség van.
– Hol és mit dolgozol?
Ha el akarnám viccelni, akkor azt mondanám, mosolygó kódfejtő vagyok (mindjárt megmagyarázom). De nem akarom, mert komolyan ezt csinálom. A férjemmel közösen egy irodaszer webáruházat üzemeltetünk. Erre általában mindenki nagyot szokott sóhajtani, mert tollak, noteszek, öntapadó jegyzettömbök, színes filcek, dossziék, papírok… óóó. A papírboltból ki sem lehet szabadulni. De ugyanakkor mindenkinek csak nyűg, aki egy cégnél, vállalatnál azt a feladatot kapja, hogy beszerezze az irodába szükséges eszközöket. Ilyenkor jövök én, aki igyekszem levenni a beszerzők válláról a terhet, és kitalálni, hogy mire is van szükség. Ide kell a türelem és a sok mosoly, s a termékismeret. Az emberek nagy része természetesen csak a konyhanyelvi megnevezést ismeri. Dosszié, fénymásolópapír, golyóstoll, post-it, bugyi… Ehhez pedig még nagyobb türelem kell, s kitalálni milyen színű, mekkora, mire használják, tehát a kódfejtés. Tavasztól szeptemberig ezt kiegészíti, hogy igyekszem segítségükre lenni a pedagógusoknak és szülőknek a megfelelő tanszerek kiválasztásában.
– Miből áll a munkád? Milyen egy átlagos napod? Milyen típusú feladataid vannak?
A munkám nagy részét az ügyfelekkel való kapcsolattartás teszi ki. Telefonok, e-mailek, személyes találkozók bonyolítása. Figyelemmel kísérem a vásárlás szándékától, tehát a termékválasztástól egészen szinte a használatig a folyamatot. Mivel minden MOST, IDE, GYORSAN, ezért a szervezés az egyik legnagyobb kihívás. Átlagos nap nincs, vagy nem nagyon van, mert jön egy telefon és már borul is minden. De ezt élvezem, ez a kihívás. Megszervezni a mikor, mit, hova, kinek, mivel, hogyant. Közel 18 000 terméket kell ismernem, ami napi szintű tanulást is jelent. Nagyon szeretem figyelemmel kísérni az új termékeket is, és a szívem csücske a környezetbarát anyagokból, technológiákkal gyártott író- és irodaszerek. Az idén az Év Irodaszere Díj szakmai bizottságának munkájába is bepillanthattam, ami nagy élmény volt.
– Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?
Talán kereskedelmi és marketinges képzést igényel. Amennyiben az eredeti végzettségeimet nézzük (kertész, textilmérnök, lakberendező és marketinges), ezekből csak egy van papírral igazolható, de talán a kertészet iránti szeret hozta a türelmet, a textilmérnök a precizitást, a lakberendező a szép és esztétikus tárgyak iránti vonzódást, a marketinges a szemléletmódot. Mindenekelőtt nagy türelmet igényel és empátiát.
– Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban?
Azt hiszem az, hogy csak gyönyörű tollak és illatos füzetek vesznek körül. S talán az is, hogy ez egy kényelmes munka, ahol nincs hajtás, csak betévednek a vevők. Ez valóban egy nagy tévedés, mert a vevőket szeretni kell, megérteni. A termék „termék”, ami minden boltban kapható, de tapasztalom minden nap, hogy nem mindegy hogyan van feltálalva az a termék.
– Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?
Amikor úgy 12-13 éve az előző munkahelyemen betévedtem az irodaszer raktárba, és sürgős rendet rakhatnékom támadt. Nem volt kis munka a több száz féle irodaszer között eligazodni, rendszerezni, átlátni, hogy minek mi a pontos megnevezése. De megszerettem, és szép lassan én is megtanultam mindennek a nevét, paramétereit, besorolását. Most már jóval nagyobb cikkszámmal dolgozom, de ha akkor nem lett volna ez a „gyakorlat”, most nehezebben boldogulnék.
Néhány megnevezés, amit szeretnék tisztázni
- rotring – egy márka, takarhat golyóstollat, nyomósiront, radírt, vonalzót, tust…
- post-it – szintén márka, öntapadó jegyzettömb
- bugyi – lefűzhető genotherm
– Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy?
Arra nagyon büszke vagyok, amikor az ügyfelek visszamosolyognak. Arra, amikor visszatelefonálnak, hogy „Pontosan erre gondoltunk, honnan tudta?” Arra, amikor a szülők hálásak, hogy megfejtettem nekik a tanító tanszerlistáját.
Céljaim közül talán a legfontosabb, hogy minél több emberrel megismertethessem a környezetbarát irodaszereket. Hogy mindig van választásunk. Az alapanyagok, a technológia, a gyártás területén is egyre nagyobb hangsúlyt kap a környezetünk, s erre érdemes az irodákban is odafigyelni.
– Van olyan ember, aki sokat segített, támogatott téged az utadon?
A férjem. Tudom, sokaknak a hideg futkos a hátukon a gondolattól, hogy a hét minden napján , napi 24 órát a házastársukkal töltsenek. Nekünk működik. Mindkettő. A munka és a család is. 16 éve. Ehhez is nagy türelem kell, és a sok mosoly. Azt hiszem a türelmet ő képviseli, a mosolyt én, és folyamatosan tanítjuk egymást és tanulunk egymástól. Fegyelemre, kitartásra, önbizalomra tanított. Ő nagyon komoly, megfontolt, csak akkor szól, ha valóban fontos a mondanivalója. Ehhez képest én folyton beszélnék, de már egyre többet tudok csöndben lenni, és befelé is figyelni.
Bugyit a hölgyeknek!
Néhány évvel ezelőtt kaptam egy telefont egy kedves középkorú úrtól, hogy egy intézményben ő kapta meg azt a megtisztelő feladatot, hogy beszerezze az eszközöket az irodába. Egy férfi tízegynéhány nővel összezárva. Kapott a hölgyektől egy listát, de halvány fogalma sem volt, hogy melyik megnevezés mit takar. Gondolta, hátha segítek neki. Természetesen igyekeztem kibogozni a szálakat, és megfejtettük a rendelésüket. Az utolsó tételnél teljesen zavarba jött, de megkérdezte, hogy nálunk van-e bugyi. Kis mosoly ült ki az arcomon, és megbeszéltük, hogy az irodisták hívják így a lefűzhető genothermet.
Később elmesélte, hogy nagyon restelte magát, de örökké hálás lesz, hogy nem nevettem ki, és ahogy ő szokott fogalmazni, kikupáltam.
– Milyen kihívások vannak a munkádban?
Itt is vannak időszakok, nagyobb hajtások. A naptárszezon szeptembertől, karácsony és az új év egy nagy hullámhegy, és amiben most vagyunk, az iskolaszezon is. Nagy koncentrációt, odafigyelést igényel.
– Mivel kapcsolódsz ki munkaidőn kívül?
A családdal, a fiaimmal igyekszem minél több hasznos időt tölteni. Nagyon szeretek olvasni, sütni-főzni, kirándulni. Ami új az életemben a futás, ami tényleg fejben kikapcsol.
– Mit tanácsolsz annak, aki hasonló pályára készül?
Nem konkrétan az én munkámmal kapcsolatos, de talán másnak is hasznos: az önismeret, az önbizalom fontossága. Hogy többre vagyok képes, mint amit mondtak, amit képzeltem magamról, amit elhitettek velem mások. Merjen mindenki kicsit kikukucskálni a komfortzónájából, kicsit kilépni, s lehet, hogy a végén megtetszik az odakint lét.
A visszajelzés is mindenkinek fontos szerintem. Egy mosoly, egy „Köszönöm, erre gondoltam”, vagy épp, „Köszönöm, de nem erre gondoltam”. Emellett a kommunikáció. Nehezen lehet kitalálni, hogy mit szeretne valaki, ha nem lehet még barkochbázni sem vele. Ezen kívül mosoly, kedvesség, türelem. Mindenki szereti magát fontosnak érezni, és mindenki fontos is. Ezt éreztessük az emberekkel.
lomaquilt mondta
Nagyon tetszett a wrbáruházat vezetek cikk és az utána következő cikkek. Nekem a rendszerváltozás azzal kezdödött, hogy hozzájutottam sok olyan papir és irodaszerhez, amit azelőtt csak újságban láttunk. Na azért most is vannak még olyan dolgok, amiket nemigen lehet itthoni üzletekben látni. Szeretném tudni a cikkben szereplő webáruház elérhetőségét ha van rá mód.
Via mondta
A cikk elején be van linkelve! :)
gloria mondta
A webáruház http://www.zoki.hu alatt található. :-)
A „köznevesült tulajdonnevek” -kel kapcsolatban egyetértek, azért hívtam fel rá a figyelmet, mert ez a hétköznapokban nem, de egy beszerző életében sok galibát okoz. Pl. amikor csak annyit ír, hogy rotring és egy eredeti Rotring nyomósiront (mert ez a becsületes neve) kap kézhez, én pedig egy Hát ez milyen drága! felkiáltást kapok.
Bogca mondta
Érdekes a Rotring meg a Post-it kiemelés. Igazad van, tényleg ezek márkák, de mint ahogy a mirelit is idővel azt jelentette már csak, hogy fagyasztott élelmiszer ezek is elvesztették márkanév-funkciójukat. Ha azt mondom rotring mindenki tudja mire gondolok, de ha nekiállok automataceruzázni lehet páran hülyének néznek. Post-it ugyanez. :)
Egészségügyi példa: minden emberi testhez valamit is konyító ember tudja, hogy az appendicitis hétköznapi nevén vakbélgyulladás. Pedig az appendix neve magyarul nem vakbél hanem féregnyúlvány, és az gyullad be, majd veszik ki. Mégis mindenki, az orvost is beleértve a „laikusoknak” vakbélgyulladásként emlegeti, mert így vonult be a köztudatba, ezt ismeri mindenki.
zeugma mondta
Hogy is hívják ezeket szaknyelven? Talán köznevesült tulajdonneveknek? Tényleg jó sok van belőlük. A dzsiptől a termoszon és a xeroxnyomtatáson át az outinord (alagútzsalus) falazásig sok szó származik márkanévből. Persze ennek nem minden cég örül: az Adobe például megelégelte, hogy az emberek a ‘fotosoppol’ szót a ‘hamisít’ szinonimájaként használják, ezért kiadott egy tájékoztatót arról, hogy a szerzői joggal védett márkanevüket hogyan kell helyesen használni. Például a ‘fotosoppol’ helyett azt kell mondani, hogy ‘Adobe Photoshop szoftverrel módosít’. Marha életszerű :-) De hát úgy kell annak, akinek a márkája úttörő vagy egyeduralkodó a maga területén, mert az előbb-utóbb köznevesülni fog.
Dorcsa mondta
Azt hiszem, egy ilyen munkánál, minta amilyen Glóriáé, ezeket a fogalmakat mégis csak el kell különíteni egymástól. Nem mindegy – sem árban, sem minősében – hogy három darab noname töltőceruzát vagy három darab rotring márkájú töltőceruzát kapok, ha leadom a rendelést három darab rotringra :) Jobb ezt tisztázni, akkor nincs félreértés, mert egyébként a vevő könnyen átverve érzi magát ha a pontatlanásg miatt drágább vagy roszabb terméket kap, mint amit ő várt. Persze a köznyelv az más, alapból én is rotringnak hívom a töltőceruzát, de már tőlem is volt, hogy megkérdezték a papírboltban, hogy a rotring ceruza alatt konkrétan mit értek :D
zeugma mondta
Igen, a konkrét esetben természetesen szükséges a különbségtétel. Velem is megesett már, hogy a kertészetben rákérdeztek, hogy tulipánfa alatt a köznyelv által tulipánfának hívott liliomfát (Magnolia) értem, vagy az igazi tulipánfát (Liriodendron), ami ugyan rokona az előbbinek, de azért mégsem ugyanaz :-)