Norewa 25 éves, és a Neten is Tanulunk történelem-magyar szakos tanáraként dolgozik. Interneten keresztül fogadja a webkamerával felszerelkezett diákokat, és korrepetálja őket, elmagyarázza a tananyagot, vizsgára készíti őket. Ez az újfajta tanulási lehetőség olyan tanulni vágyóknak is eljuttatja a tudást, akik idő vagy a földrajzi elhelyezkedés miatt nem tudnának részt venni az oktatásban.
– Miből áll a munkád?
Mindig azzal viccelődtem, hogy onlány vagyok (mert ugye mi már ez a generáció vagyunk), a munkám is szorosan kapcsolódik az internethez, ugyanis ez egy online korrepetálással-oktatással foglalkozó honlap. Egy skype-hoz hasonló programmal dolgozunk. Van lehetőség azonnali segítségnyújtásra (amikor a diáknak teszem azt gondot okoz az aznapi házi feladat), tanfolyamra (ez általában pótvizsgafelkészítő, nálam például kedd esténként lehet törit tanulni), vagy egyéni tanrendre (egy órával a kezdés előtt kell jelentkezni), ez akkor jó, ha a tanulónak nincs ideje egy fix tanfolyamra, viszont többet igényel az egyszeri, azonnali (általában néhány perces) segítségnyújtásnál. Kinek jó ez? Olyan gyerekeknek, akik nem szívesen mozdulnak ki iskola után, esetleg lehetőségük sincs rá (vidéken, kisebb településeken kevés a különtanár), kismamáknak (mert nyelveket is lehet nálunk tanulni, és jó, ha az ember lánya úgy megy vissza a munkahelyre, hogy még egy, vagy akár két nyelvet beszél), egyedülálló szülők gyerekeinek (mert a sok munka mellett anyunak-apunak nincs ideje ide-oda hurcolni a csemetét a különórákra).
A gyakorlatban ez nagyjából úgy néz ki, hogy bejelentkezem a chatprogramba, aztán ha jön egy diák, megkérdezem, miben segíthetek, ha igényli, tartok egy gyors szintfelmérést, aztán elmagyarázom a tananyagnak azt a részét, amit nem ért. Ehhez a programhoz tartozó rajztáblát használom, vagy ha van az adott tananyaghoz prezentációm, akkor azt vetítem le. Élőszóban, headsettel és webkamerával megy az oktatás, egy tanfolyam (pl. pótvizsgára felkészítés) esetén akár egyszerre több embernek is. Mindent a tanulók igényeihez szabunk, és csak azért fizet, amit kap, tehát ha tizenöt percet töltök el vele, akkor tizenöt percet kell kifizetnie.
– Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?
Az ELTE BTK történelem szakán végeztem, mellé szerkesztői minort vettem fel, de mivel médiát (egyelőre) nem tanítunk, vállaltam helyette magyart. Némi tanítási gyakorlatot egy nyelviskolában szereztem, akkor jöttem rá, hogy jó dolog újat megismertetni az emberekkel. Ami rettentő fontos ehhez a munkához, az a türelem és az elhivatottság, és nem árt, ha az ember otthon van az internet világában. Ezen kívül gyorsnak kell lenni, azonnal reagálni mindenre.
– Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban?
Páran a webkamera miatt feltételezték, hogy szexuális töltete van a munkának, de szigorú szabályok vannak az öltözködésre és a viselkedésre is, tehát szó sincs tizennyolc pluszos szolgáltatásról. A másik dolog, ami még felmerült, hogy lazábban vesszük a tanítást, mint az iskolában, de nálunk a kényelem nem egyenlő a lazasággal.
– Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?
Nagyjából akkor, amikor az állásinterjú végén a későbbi főnököm elmagyarázta, mi is ez az egész. Ki is mondtam hangosan, hogy erre vágytam. Net is, meg tanítás is, mindkettőt szeretem. Kamaszkoromban egyébként jól jött volna valami ehhez hasonló szolgáltatás, nem igazán szerettem bejárni az órákra.
– Minek készültél gyerekkorodban?
Először orvosira akartam menni, de rájöttem, hogy nem bírnék elviselni akkora nyomást meg felelősséget, a felvételinél végül a pszichológiát jelöltem meg, ez később súlyos hibának bizonyult. Érettségi után jöttem rá, hogy történelem szakra akarok menni, a következő évben tehát oda felvételiztem, sikeresen. Nem készültem tanárnak, így alakult.
– Van olyan ember, aki sokat segített, támogatott téged az utadon?
Az édesanyám jó példája, meg a folyamatos ösztönzése sokat jelentett.
– Milyen kihívások vannak a munkádban?
Kihívás az, amikor valaki valamit nagyon nem ért. Pláne kimerítő, ha arra sem képes, hogy megfogalmazza, mi is az pontosan, amit nem ért. Arról beszélek, mikor valaki például azt mondja, nem érti a nyelvtant. Mi nem megy? A helyesírás? A mondatelemzés? A szófajok? Menet közben persze ki szokott derülni, hogy hol vannak a hiányosságok, de sok időt megspórolnánk magunknak és egymásnak, ha nem kéne megfejtenem, mit nem ért. Buta gyerek szerintem nincs, csak előfordul, hogy valakinek más módszerrel kell megtanítani az adott tantárgyat. Részletesebben magyarázni, szemléltetni, más megvilágításba helyezni a dolgokat. Ez némi kreativitást is igényel, hosszú távon nem valami pihentető.
– Mivel kapcsolódsz ki munkaidőn kívül?
Olvasok, blogolok, kutyát sétáltatok. De istenigazából a párom tölt fel, ha nem szervez gőzkieresztő programot (például strandolást), akkor ledobjuk magunkat a kanapéra, és megnézünk egy jó filmet, vagy csak lazulunk.
– Milyen kérésed lenne a hozzád forduló tanulókhoz?
Tanuljanak meg kérdezni! Nem tudok segíteni, ha nem mondják el legalább nagyjából, mi az, amit nem értenek.
Nagyon tetszik ez a poszt-sorozat! Remek ötlet volt, hasznos és nagyon jó dolog belső képet látni egyes szakmákról.
Még mindig nem értem miért előítéletesek az emberek az online végzendő munkákkal kapcsolatban, pláne, hogy már annyi ember dolgozik így, hogy szerintem mindenkinek van ilyen személy az ismeretségi körében. Nyilván megvan ennek az előnye és a hátránya is, de saját tapasztalatból mondom, sokkal könnyebb úgy dolgozni és koncentrálni, hogy a saját zugodban vagy, ahol el tudsz lazulni, nincsenek zavaró körülmények (jó esetben). Az, hogy az online tanítás létezik szerintem szenzációs, az pedig, hogy ez mennyire hatékony teljesen a tanítványon múlik, mert a tanár ugyanazt az anyagot le tudja adni, mint egy személyes órán.
Hú, én ezt annyira nem értem, hogy 2013-ban miért kell még mindig rácsodálkozni az online munkára és miért kell feltételezni, hogy az kevésbé hatékony :( Nekem csak pozitív tapasztalataim vannak vele. Nyelvtanár vagyok, az egyik tanítványom egyszercsak kiköltözött külföldre és mondta, hogy de ő továbbra is szeretne velem tanulni és ő vett rá az online órákra. Először féltem, hogy mi lesz (jó, ez 2005-ben volt), de hamar rájöttem, hogy állat az ilyen óra! Nem kell utazgatni, ha korán van, be sem kell ágyaznom és nem látja senki, hogy nem ágyaztam be :D És minden tök ugyanolyan, annyi a különbség, hogy nem fákat legyilkolva nyomtatom a tananyagokat, hanem csak átküldöm és kész. Egy csomó praktikus oldala van. Persze egyszer kikészültem teljesen, amikor váratlanul órákra elment az áram és egyetlen órát sem tudtam megtartani, de ez azért nem túl gyakori eset. Szóval én nagyon szeretek így tanítani :)
Sőt, dietetikusnál is úgy jártam, hogy nem utazgattam, csak skpye-on konzultáltunk, van pszichológus ismerősöm is, aki igény esetén online konzultációt is tart, szóval nem olyan ritka és elvetemült dolog ez.
Ésénúgyélvezem :)
Nagyon érdekes és sok diáknak segítség lehet. Engem az érdekelne, hogy honnan szereztél tudomást erről az álláslehetőségről?
Meglepő módon az interneten találtam a cég hirdetését (mondtam, hogy onlány vagyok) :D Expresszen, Apródon, vagy a Szárnyas Fejvadásznál, már nem emlékszem. Csak annyi volt, hogy tanárt keresnek, az interjún mondták el, hogy pontosan miről is lenne szó. Ugráltam örömömben, amikor megjött az értesítés, hogy megkaptam az állást, NAGYON akartam, mert óriási lehetőséget látok az online tanításban.