Rég volt kis utazás a blogon, legutóbb pont egy éve, Szigligeten, ami a tavalyi nyaralásunk volt. Idén Gyékényes felé vettük az irányt, ahol egy tiszta vízű tó, gyönyörű táj, teljes csend és nyugalom vártak minket. Gyékényes is the new San Mamete, én mondom. Na, de kezdem az elején.

Négyen indultunk, egy kocsival, három napi kajával, és ruhával különböző időjárásra felkészülve — augusztus vége volt, nem tudtuk, mire számítsunk, főleg, hogy előtte már beköszöntött az ősz… De mi annnnnyira akartunk úszni, hogy megkönyörült rajtunk a nap, ezért használatban voltak a fürdőruhák is! Gyékényes Somogy megyében található, közel a horvát határhoz. Az M7-essel Nagykanizsa felé lehet megközelíteni, 3 órás kocsiúttal ott is voltunk, közben röhögcséltünk meg játszottunk Ott vagyunk már?-t (ez nem a Szamár játéka a Shrekből, hanem egy szuper kártyajáték, elméletileg 6-10 éveseknek, gyakorlatilag meg nem olvastuk a szabályzatot :P). Az útra sütöttem almás lepényt, csomagoltam szendvicseket, meg hideg vizet. Szép idő volt, kellett is az innivaló. Persze mi maradt otthon: az első tétel a listámon, a naptej, úgyhogy Nagykanizsán megálltunk venni egyet, mert már a délelőtti napsütéstől elkezdett vörösödni a bőröm (Hófehérke hozzám képest tűzálló).

Érkezésünkkor a házigazda, Niki fogadott, az ő családjáé az a négy ház (két-két ikerház), amelyek közül a narancssárga lett a miénk. Minden még sokkal szebb volt, mint a fotókon…! Teljesen odáig voltunk a látványtól. Saját stég, a kerti étkezőhely, és a gyönyörű ház! Egy házban 8-an férnek el, felül van két hálószoba (1 francia ágy + 1 sima ágy mindegyikben), lenn pedig még 1-1 heverő, de ha nagyon sokan mennek, két egymás melletti házat középen össze is lehet nyitni. Most épül egyébként a kisebb, 3-4 fős lakrészes házikó. Két embernek tényleg sok lett volna egy ilyen nagy ház, de négyen pompásan elvoltunk! Azt beszéltük a csapattal, hogy a Balatonon ilyen nyugalmat, és ennyire vízközeli házat szinte lehetetlen találni, főleg ennyi pénzért, ez abszolút döntő tényező volt abban, hogy már most tervezzük a jövő évet, amikor hosszabb időre jövünk majd, nem volt elég 3 nap! 

Gyékényes és Nikiék vendégházai is alapvetően horgászokra specializálódtak, minden adott a horgászathoz (van csónak, a stégen bottartó, meg egy csomó dolog, amihez én nem is értek), de “sima” nyaraláshoz szerintem még jobb a hely. Ez ugyanis azt is jelenti, hogy a halak miatt nem szabad zajongani, ugrálni a stégről, vagyis nem kellett attól félni, hogy részeg ordítozás vagy hajnalig tartó tüctüc zavarna minket a pihenésben. Teljes békében voltunk, és alig láttunk embert (néha a szomszédokat, de ők se horgászok voltak, csak nyaralók). A házban egy nagy konyha, zuhanyzós fürdő és nagy étkező található alul, a felső szinten pedig csak a két hálószoba van, egy-egy terasszal — a nagyobbik a tóra néz, a kisebbik az utcára és a fákra. A konyha hihetetlenül jól felszerelt, kávéfőzőtől kezdve minden van: fagyasztós hűtő, spatulák, különböző méretű lábasok, serpenyők, evőeszköz, kések, vágódeszka, gáztűzhely, tepsi… Otthonról vittem vízforralót, kenyérpirítót, és a saját kedvenc serpenyőmet, de egyébként tényleg mindennel készültek. Még lavór, fregoli, borgácsozáshoz szükséges eszközök is voltak — minden tiszta, rendezett, nagyon igényes, friss illatú, ami egy apartmannál nem mindig egyértelmű sajnos. Itt az volt. Ágyneműt nem kellett vinnünk, de törölközőt igen, plusz plédet, pokrócot kintre a napozáshoz.

A közelben vannak nagyobb üzletek, de mindent vittünk magunkkal, a kocsi elbírta. 4 főre főzni nem volt nehezebb, mint 2-re, főleg, hogy plusz segítségem volt a mosogatásban, pakolásban is — nagyon gyorsan végeztünk mindig, működött a munkamegosztás. :) Első nap grillezett sajtot ettünk salátával és basmati rizzsel, második nap spenótos-túrós tésztát, harmadik napon pedig a maradékokat. :)) Vacsorára volt mindig főtt kukorica, vittünk barackot, szilvát, készült melegszendvics, és kétszer csokis muffin is (vittem a színes szilikon formáimat). Reggelire rántotta, tükör tojás, kefir, pirítós voltak, és tea, hideg tej. Nem maradtunk éhen! És persze mindehhez járt a gyönyörű kilátás… Pénteken pedig még a fagyiskocsi is házhoz jött.

A program nagyon változatos volt: ki se dugtuk az orrunkat a kertből! :D Reggelente hosszú jógával indítottunk a stégen (fenséges volt), csak a tó, meg az ég, meg mi. ♥ Vittem egy rakat rejtvényújságot, úgyhogy maratoni sudokuzás volt a fűben fekve, úsztunk a tóban (és jöttek a halak kíváncsiskodni), etettünk hattyút (mondom én, hogy San Mamete), csónakáztunk, csocsóztunk (jár csocsó a házhoz!!!), Cluedo-ztunk, römiztünk, kockapókereztünk, zenét hallgattunk, még impromptu Get Lucky táncparti is volt a konyhában. Minden nap csónakáztunk is, második (utolsó :() este a fényképezőgépet is magunkkal vittük Ádámmal, és megörökítettük a házas csónakot (felváltva volt Én és Ők illetve Fecskék és Fruskák hangulatú az egész hétvége!), valamint észrevettük, hogy milyen szép vízgyűrűket csinál az evező, ahogy belecsöpög a vízbe, úgyhogy arról is lőttünk egy csomó képet. Közben izgultunk, nehogy fényképezőgépestül beleboruljunk a vízbe, visszafelé pedig feltámadt a szél, és bármennyire is kapálóztunk, jól belefújt minket egy szegény horgásznak a pecaterületére, be is riasztott a rendszer, nagy fogás voltunk, az tuti. :D Rendes volt, elnézte a két hülyének, hogy beleakadtak a horogba. A tó túlfelén néha elrobogott egy-egy vonat, Ádám nagyon pontosan megállapította, hogy pont olyan, mintha egy kis terepasztalon ment volna.

Van amúgy tévé és wifi is a házban, de kit érdekel, az itthon is van. :) Utóbbi viszont több, mint 2 éjszaka esetén hasznos lehet: gyors e-mail nézésre vagy pici munkára pont elég, több meg nem is kell, nem dolgozni megyünk úgysem. Pécs, Abaliget is közel van, egy-egy napos kirándulásnak remek elfoglaltság, főleg, ha rosszabb az idő. Utolsó nap reggel próbáltuk húzni az időt, hogy ne kelljen indulni, Niki készített rólunk csoportképeket, és búcsúzóul ettünk isteni gesztenye fagylaltot a Torony Cukrászdában, de aztán már tényleg jönni kellett vissza. Hazafelé megérkezett az eső is — mi pedig már tervezzük a jövő évet, mert már a hazaúton visszavágytunk.