Van egy semleges nemű nyulunk: tíz hónapos múlt, másfél kiló, és egy bűbáj. A töketlenedés története két hete szerdán kezdődött: már vasárnap óta plusz fűszernövényt kapott, szerdán pedig kivételesen kapott ebédet is, egy normális adagot, hogy műtét után beinduljon majd az emésztése. Miután megebédelt, adtam neki bazsalikomba csomagolt Fibreplex-et is, hogy a bogyók mihamarabb jöjjenek, amint felébred. Elbumliztunk a doktornőhöz (a BKV-n szokásos módon mindenki leste a dobozt: cica? – nem, nyuszi. – ó, húsvétra kapták? – nem, karácsonyra), odaértünk, és szerencsére a dokinál ölelgethető hangulata van mindig, úgyhogy mindketten jól megszorongattuk, összepusziltuk, és megbeszéltük vele, hogy tessék felébredni és jól lenni, mert még sok dolgunk van együtt. Aztán hazajöttünk izgulni, ő meg ott maradt a dobozban. Igazából érdemben ilyenkor nem lehet semmit csinálni, maximum megy a stressz-takarítás meg a stressz-evés — ha nem állatkórház lett volna, hanem emberkórház, bizonyára fel-alá járkáltam volna a folyosón. Egy nyuszi pici állat, könnyű túlaltatni, ha valaki nem ért hozzá (szerencsére a mi doktornőnk nagyon is ért), meg ha túl sok a fájdalomcsillapító benne, akkor a lököttke nem érzi, hogy fáj neki a varrat, és elkezdheti tépni, aminek nagyon-nagyon csúnya vége tud lenni. Szóval felkészültünk rá, hogy az éjszakát azzal töltjük: árgus szemekkel figyeljük majd, hogy mit művel. Közben itthon Áfonya urnájával ledumáltam, hogy ha látja Gomezt elindulni a fény felé, zavarja vissza sürgősen. :)

A műtét a fiúknál elég egyszerű, a zacsi felett ejtenek egy kis vágást, aztán kihúzzák a golyókat, mindent elzárnak (a zacsit is, hogy ne legyen sérv), szépen összeaszik egy-egy kis mazsolává. A hasi varratokat még külön összevarrták a bőrfelszínen is, szóval duplán volt biztosítva, plusz le volt ragasztva egy fehér ragtapasszal az egész — a pocakja alján egy tenyérnyi téglalapot takart, az teljesen le volt borotválva. Este csörgött a telefon, a doktornő hangján már hallottam, hogy nincs semmi baj, minden rendben zajlott, és lehetett menni a nyusziért. A dobozban kicsit kókadt volt, a fülén kötés, benne a branül (hogy ha még bármi gáz lenne az éjszaka során, amikor berohanunk az ügyeletre, ne kelljen bökni rajta, hanem rögtön rá lehessen kötni az infúziót), de amúgy jól volt. Itthon kissé bizonytalanul ugrált, de rögtön tudta, hogy hol van, a fülét néha jól megrázta, mert idegesítette a kötés, és azonnal evett is, ivott is. A szénával, táppal ilyenkor nem lehet lenyűgözni őket, hoztam friss bazsalikomot, tépősalátát a balkonládámból, meg vettem neki kaprot a zöldségesnél, azzal tökéletesen elvolt, illetve elnyammogott egy kis nyári almát, kevés őszibarackot is. Ilyenkor szabad. Gyakran mosakodott, nyilván őt is zavarta, hogy még Betadine-szagú, amennyire láttuk, a varratokat békén hagyta. Lefeküdni még nem nagyon tudott, inkább ücsörgött, a nagy fetrengéseire, eldobódásaira várni kellett még egy napot, és volt, hogy elkezdett nyújtózkodni, de aztán rájött, hogy ez fáj, és akkor viccesen lépegetett. Amikor oldalra feküdt, egy picit látszott a kötés, a fenti képen jobb alul is kilóg. Nyomi feje volt. :) Végül kiköltözött a konyhába, valószínűleg a konyhakő jólesően hűtötte a zacsikat, és nem is lehetett kiimádkozni az asztal alól. Éjfél után végül így tértünk nyugovóra: ő a konyhakövön, mi a nappaliban a kanapén, fél fülünket mindig rajta tartva. Hajnali háromkor ébredtem arra, hogy Gomez becsoszog a konyhából, akkor gyorsan hazatettem, mi meg elmentünk aludni a helyünkre. 

Reggel az első dolgunk volt, hogy kirohanjunk, és megnézzük, hogy mi történt éjjel — semmi. :) Aludt, evett, aztán a nap folyamán egyszer már pisilt is, és egy-két bogyót is találtunk. Este vittem kontrollra, ekkor ellenőrizve lett a varrat, a háromból egyet kihúzott, de nem nyílt ki a seb. A füléből kikerült a branül, és ideiglenesen (fél órára) kapott egy szép kék kötést, hogy ne vérezzen a seb. Nagyon jól állt neki. :) A feladat innentől az volt, hogy minden nap nézni kellett a sebet, hogy mennyire cibálja a varratokat. A doktornőnél ez könnyen ment, mert ott megmulyul, és hagyja magát forgatni, itthon azonnal tornádó lesz, pörög-forog, rugdos és ugrik, szóval nehezen sikerült abszolválni, de amennyire láttuk, nem csinált gondot. (Ami mázli, mert pont most hallottam egy nyuszóról, akit naponta kellett visszavinni, mert folyton szétcincálta a varratokat… Szóval le a kalappal, Gomez, örülök, hogy eszednél voltál.) A műtét után 2 nappal teljesen visszaállt a rendes étkezésre, és ment a korábbi rutinja. A nyugalom viszont azonnal érezhető volt — a pörgős bokánpisilés megszűnt, a fürdőszobába még egyszer egy nagyot, egyszer meg egy picit pisilt, de azt is csak pár nappal később, azóta semmi. A területjelölő bogyózás 95%-kal csökkent, a kanapéra nem pisilt egyáltalán. Jelenleg a fürdőbe és a hálószobába is szabad bemennie, mert nem csinál semmit — és felvette Áfonya kedves régi szokását, hogy dél körül az ágy alatt alszik egy nagyot. Az ágyra néha felmegy, megszagolja az éjjeliszekrény dolgait, megcsócsálja a jegyzeteket, aztán ennyi. Se pisi, se kaki. Még pár hét, mire teljesen kiürül a maradék hormon a szervezetéből, de már most klasszisokkal jobb, neki is. Nagyon jókat pihen, jókedvű, pattog, ficánkol, és bújósabb, mint valaha. A kanos tapadásról pedig szinte teljesen leállt.

Az őszi oltással egybekötve vittük varratszedésre. Jó sokat kellett várni az előtérben, de ez remek lehetőség volt arra, hogy megint megdögönyözzem; itthon úgyse hagyja. Egy órát volt karban, lehetett ringatni, még hanyatt is tudtam fordítani (itthon már szétrúgta volna érte a fejem), és a vizsgálóban is folyton rám támaszkodva ácsorgott, és nézett rám a “védj meg!”-szemeivel. Készítettünk fotókat is, mert annnnyira cuki ilyenkor. ♥ Csodák csodájára a maradék két varrat még mindig benn volt neki, csak a kilógó ficekeket rágta le, a csomókat kellett kiszedni. Nagyon szépen gyógyul, egy tűpontnyi heg volt csak varas, amúgy teljesen egészséges. Két ember kellett a lefogásához, nagyon menni akart volna, még nyikkant is egyet dühében (a nyuszók ritkán adnak hangot, ha igen, akkor fuss!), de végül egész lenyugodott, a karmát is le lehetett vágni. Amikor csak volt egy kis szabadidő, mászott rám vissza. Mikor itthon próbáltam meg ugyanezt, akkor futott el. Csak akkor vagyok jó, ha meg kell védeni, de itthon pimaszkodik! :) Úgyhogy most azzal telik a nap, hogy futok utána, “de nem emlékszel milyeneket ölelkeztünk vasárnap?” Kész szappanopera. Azért remélem, egyszer még itthonölelgetős nyuszi lesz belőle, mert mondjuk ha valaha gyógyszer kellene belediktálnom, most tuti nem sikerülne. De még van időnk, pont holnap lesz 9 hónapja, hogy velünk van, ki tudja, hátha benő a feje lágya, kiürülnek a hormonok és lehet rendszeresen ringatni! :)

Köszönjük szépen mindenkinek a drukkokat!

A folytatásban következik: Gomez első autó- és vonatútja Szombathelyre, az első “nyaralás” idegen helyen, és még ki tudja, miket talál ki nekünk addig ez a törpe. :)