Anett 27 éves, egy megyeszékhely bíróságán dolgozik.
– Miből áll a munkád?
A cégek adminisztratív nyilvántartása és törvényességi felügyelete tartozik a mi ügyszakunkra. Munkakörönként változóak a hatáskörökbe utalt ügyek; én bírósági ügyintézőként dolgozom, ebben a tisztségben ez az egyetlen ügyszak, ahol nagyon sokrétű, önálló munkára vagyunk/lehetünk hivatottak. Egy átlagos napot az érkezett ügyek száma és jellege határozza meg, alapvetően saját magunk osztjuk be az időnként, a lényeg, hogy a törvényi határidőben kész legyen a munka. A mostani -a cégek kötelező adatszolgáltatása miatt- egy nehezebb, dömping jellegű ügyérkezésű időszak, és ennek “tűzoltása” folyik, kb. még fél évig.
– Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?
Szakirányú főiskolai végzettség szükséges, igazságügyi ügyintéző a szak neve, már több jogi karon is indul. Én nem konkrétan ezt a szakot végeztem, de hasonlót.
– Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?
Már az első évben, a beilleszkedést követően éreztem, hogy itt a helyem, szükség van rám és megbecsülik a munkámat.
– Minek készültél gyerekkorodban?
Fogorvosnak készültem kisiskolás koromban, ahhoz képest ez most egészen más. Gimis koromban nagyon bizonytalan voltam a pályaválasztást illetően, terelgetni kellett, de alapvetően humán tárgyakban voltam jó és azok érdekeltek, tehát az irány nem volt kérdés.
– Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy?
Idén lesz 5 éve, hogy itt dolgozom és egy kolléganőmmel karöltve rendezünk egy “jubileumi” bulit. Lassan kezdődhet a szervezés. :) Tavaly egy másik kolléganőmmel együtt kaptunk egy nagyobb elismerést (jutalom formájában), amire eddig nem volt példa. Szeretnék precízebb és figyelmesebb lenni, mert ezzel néha van gond. Minél több tudást beszippantani (ez a folyton változó jogszabályi környezet miatt mindig adott).
– Van olyan ember, aki sokat segített, támogatott téged az utadon?
A gimiből az ofőmnek és az igazgatónőnek köszönöm a tippet, az elindulásban a segítséget.
Akinek igazán sokat köszönhetek azonban az első főnököm. Egyszerűen imádom, fantasztikus ember és főnök egyaránt; pár éve sajnos nyugdíjba vonult. Tőle mind emberileg, mind szakmailag rengeteget kaptam. A legfontosabb talán, amit tőle tanultam a munka és a szakma iránti alázat, az elhivatottság volt. Mindig jó példával járt elő.
Mégsem bolond
Kapásból az első munkanapom április elsején volt, ez lehetett volna vicces, szivatós, de nem lett az, mert senkinek nem jutott eszébe, hogy aznap van bolondok napja.
– Milyen kihívások vannak a munkádban?
Jogalkalmazóként kiszolgáltatottak vagyunk a folyton változó jogszabályi környezet miatt, ezért sokszor nehéz megfelelni az elvárásoknak, és új ügyintézési gyakorlatot kialakítani. Fárasztónak inkább csak akkor tartom a munkát, amikor dömping-időszak van (mint például most is), és nincs túlórázásra lehetőség, ezért a nyolc órában próbálja az ember kihozni magából a 120%-ot.
– Mikor szoktad úgy érezni, hogy „ezt nem fogom már kibírni”?
A legidegesítőbb amikor egymást marja két kolléganőm és nem tudunk igazságot tenni. Ez már egy állandósult dolog, nem bírnak túllépni egymás dolgain, hozzáállásán. Ezen kívül nem szokott tele lenni a hócipőm, mert a közvetlen kolléganőimet imádom, nagyon jól megértjük egymást, ahogy azt már írtam is, jó kis csapat vagyunk. :)
Négyen vagyunk csajok egy szobában, mindig vidám a hangulat, jókat kacagunk együtt. Összetartó csapat vagyunk: minden nap tornázunk délben, és nem rég elmentünk együtt egy ingyenes nordic walking oktatásra is — aki nem ismeri, próbálja ki, mert fantasztikus, mindent átmozgat.
– Mivel kapcsolódsz ki munkaidőn kívül?
Külföldön dolgozó barátaimmal való találkozásokat várom nagyon. Párommal bármilyen kellemes, közös programon részt veszünk és a cicámmal is sokat foglalkozom. Imádom a filmeket, szoktam olvasgatni is.
– Mit tanácsolsz annak, aki hasonló pályára készül?
Mivel nem igazán készültem erre a pályára, ezért tanácsaim nincsenek. Szerintem első hangzásra nem a legvonzóbb munkahely, hiszen ez egy klasszikus aktatologatós, számítógép előtti munka. A szépsége nem is a milyenségében rejlik, hanem abban, ahogyan a jó légkör, a kiváló kollégák miatt megkedveli az ember.
– Milyen kérésed lenne a hozzád forduló ügyfelekhez?
Csak annyi a kérésem, hogy mielőtt kérdeznek, olvassák el a jogszabályt. A könyvelőhöz hasonlóan én is azt javasolnám, hogy ne az utolsó pillanatban adják be a kötelező céges adatkiegészítéseket, és aztán meg utólag pánikoljanak, hogy bírságolni fogunk esetleg.
Kérdezz nyugodtan, Nilsné. :) Nem mertem ennél jobban részletekbe belemenni, mert az aktatologatós része úgy gondoltam, mások számára annyira nem lehet érdekes. Nagyon sokféle ügy van nálunk, változatos tud lenni egy-egy nap – cégek bejegyzése, cégek változásainak bejegyzése, törlések, törvényességi felügyelet székhely, társaság cégjogi működése kapcsán stb. Akta az van dögivel, ráadásul nem selejtezhető, tehát az irattárunk egyre csak duzzad, lassan nem fogunk elférni.. Nálunk nincsenek perek, meghallgatások, mert azt a gazdasági bíróság csinálja. Sokan éppen ezért nagyon száraznak tartják ezt az ügyszakot és valamilyen szinten biztos az is, de vannak érdekes ügyek, amik érdekes megoldásokat kívánnak meg. A jogszabályok nem mindig mondják meg konkrétan, mit hogyan kell csinálni, ezért magunknak kell kialakítani a gyakorlatot, ami gyakorta okoz fejtörést, de egyben izgalmasnak is tartom. Őszíntén szólva örülök annak is, hogy nem kell gyakran ügyfelekkel kontaktolni, leginkább csak a jogi képviselőkkel, többnyire azt is telefonon. Nem vagyok antiszoc, de megvisel, ha ok nélkül beszólnak, nem vagyok való az ügyféltérbe. Így visszaolvasva, amit írtam, egy kívülállónak valóban nagyon száraznak tűnhet, én akkor is szeretem és elégedett vagyok. :)
Áá, akinek nem érdekes, az majd nem olvassa :) de a hozzászólásod például már tök jó volt, köszi! Esetleg elmesélsz valami izgalmas esetet, hogy hogy oldottátok meg, vagy nagyon bonyolult lenne?
Nekem, mint abszolút kívülállónak, olyan semmitmondó volt, nem tudom jobban elképzelni, hogy mit csinál egy ügyintéző. Azonkívül, hogy tornázik délben :))) (na jó, ez gonoszság volt). Csak hát ha nincs dolgom céges vagy bírósági ügyekkel, elképzelni sem tudom, mi folyik ott, és jó lett volna erről olvasni még kicsit. Mint a motorszerelős cikkben, ott még az olajszagot is érezni véltem :) papir-, nyomtató- és fenymásolószagot akaroooook! :)
Szintén igazságügyi ügyintézőként dolgozom, és kicsit vitatkoznék Anettel :-) Saját aláírási joggal önálló érdemi munkát nemcsak cégbíróságon, hanem polgári perekben is végezhetünk. Én az utóbbi munkakört választottam, családjogi ügyekben járok el, mert ezt éreztem ember közelibbnek. Nincs két egyforma nap és nincs két egyforma ügy. A megoldást pedig gyakran nem a jogszabályok, hanem az élettapasztalat, az empátia és konfliktuskezelési képesség adja. Szeretem a munkám :-)
Én is közigazgatásban végeztem, még keresem a helyem. A párom az idén kezdte el az igazságügyi igazgatás szakot, nagy reményekkel. Nagyon jó volt egy ilyen, hozzánk közeli munkakörről olvasni! Minden jót kívánok Anettnek! :)
Olyan jó volt olvasni ezt az interjút, kicsit megnyugtatta a lelkemet :) Közigazgatási diplomát szereztem idén, azóta próbálok végzettségnek megfelelő állást találni (vidéken), eddig sajnos sikertelenül. Ettől függetlenül jó olvasni, hogy aki hasonló munkakörben dolgozik az mennyire szereti a munkáját. Remélem előbb utóbb én is elmondhatom ezt magamról :)