Zsuzsi 26 éves, és két négyórás munka között egyensúlyozik. Ahogy ő mondja: “Két négyórás munkám van, ami mint tudjuk sosem 8 órára jön ki. :)  Az egyik megnevezése könyvelő, a másik pedig irodai adminisztrátor, izgi mi?” Szerintem igen… :)

– Miből áll a munkád?

Délelőttönként egy szentesi könyvelőirodában dolgozok 7 kolleganővel és a főnök úrral együtt, a főnökasszony mindenese vagyok. Van, amikor a kolleganőmet a főnök titkárnőjét is helyettesítem, szóval a konkrét kettős könyvelésen kívül minden papíreltüntető hadműveletet elvégzek. Egy átlagos napom úgy szokott kinézni, hogy reggel betekerek a munkahelyre, elvileg 8-ra plusz mínusz amennyi sikerül, utána bedugom a rádiós magnót, ha az óra már 4:00-án villog akkor nekem arra a napra annyi volt a délelőtti közreműködésem. Aztán délután 1-re kell odaérnem a másik munkahelyre, egy szintén helyi autósiskolába. Nyitom az irodát és ott az összes adminisztrációt, ami egy autós vagy motoros tanfolyammal kapcsolatban felmerülhet igyekszem naprakészen tartani, előkészítem a főnökömnek a Felügyeletre leadandó papírokat, vizsgajelentőket, megszervezem a vizsgákat.  Közben a betérő tanulóink ügyes-bajos dolgát is elsimítom. Ha jön valaki érdeklődni, akkor elmondom neki mit-hogyan-mennyiért. Szóval a lényeg a délelőttömnél egy-két héttel, hónappal azelőtti számlákat, papírokat rendszerezek, kezelek. Délután meg egy-két héttel később következő időpontokat igyekszem az eszembe vésni. Épp ezért ha valaki megkérdezi, ma milyen nap van? Hát kettőt és könnyebbet. :)

– Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?

Diplomás közgazdász vagyok, pénzügyi-számviteli ügyintéző végzettséggel. Ez a könyvelőirodában jól jött, bár ott is az állásinterjún megkérdezte a főnökasszonyom, hogy van-e mezőgazdász végzettségem, mivel a feleség nevén van a könyvelőiroda, az ura meg kismillió mezőgazdász céget visz. Tehát itt is ott is képben kellene lennem. Erre mondtam, hogy nincs ilyen végzettségem, csak a józan paraszti eszem.

Az autósiskolában annyi volt a felkészítés, hogy az előző helyen (mert ez a mostani már a második autósiskola, amit elfogyasztok) a kolleganőm két napig személyesen pátyolgatott, utána belehajítottak az “egyedül vagy az irodában bármi bajod van, ott a telefon” életérzésbe. Szép volt.

A naprakészség, a kreativitás, spontaneitás és a találékonyság nagy előny. Persze a pontosságot és a jó emlékező képességet is nem árt a sajátodnak tudnod egy, jobban mondva két ilyen munkánál. 

– Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban?

Szerintem az, hogy egyhangú, unalmas lenne. Sosem unalmas, mindig újabb jogszabály módosítást vezetnek be, mindig újabb tanulók jönnek. Ez igaz a könyvelő irodában való munkára is. Ott is újabb és újabb kihívások vannak.

– Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?

Amikor már túl voltam egy pár izzasztó helyzeten és nem azt gondoltam, hogy jesszusom, hol az EXIT tábla, hanem, hogy ez húzós volt, de meg tudtam oldani. Például, amikor a könyvelő irodában a főnök táskájából előkerült egy szép nagy számla, amit volt egy napom valahogy belevarázsolni a nyilvántartásba, a kolleganőkhöz odamentem, hogy na most vagyok vevő minden nemű kreatív ötletre. A „vén” rókák pedig feldobtak egy ötletet, ami bár nem egyszerűen, de megoldható volt. Vagy az a pillanat, amikor tavaly májusban, a frissen nyitott autósiskolában csak én és az iskolavezető meg egy oktató összehoztuk az első csoport KRESZ vizsgáját. Az is egy szívmelengető pillanat volt.

– Minek készültél gyerekkorodban?

Matek tagozatos, később közgáz szakirányos voltam, szóval lényegében a lényemben van a számokkal való sakkozás. Ez a kétfajta munka pont összhangot teremt a számmániás és az emberközpontú énemben.

– Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy?

Amire büszke vagyok, az a sok-sok megismert ember, akikkel az autósiskolában találkoztam. Akik még a mai nap is mosollyal az arcukon jönnek oda hozzám, köszönnek, váltunk pár szót és az esetek többségében nem csak a keresztnevére emlékszem, hanem egy két átidegeskedett pillanatra is, amikor készültek a vizsgára.

Az egyik célom, amit idén ősszel sikerült is megvalósítanom, az a mezőgazdasági technikus képzés elkezdése, a főnökasszonyom támogatásával. Jól fog jönni, mert amikor az agronómusunk elkezdi mondani kinek, milyen munkát végzett el, néha a fülem kettéáll, mert halvány fogalmam sincs egy némelyik munka mit is takar az átlagember nyelvén. Szóval ideje lesz újra visszaülni az iskolapadba, hisz sosem késő el/újrakezdeni a tanulást.

– Van olyan ember, aki sokat segített, támogatott téged az utadon?

A szüleim, végig támogattak ezen az úton,  a mai napig segítenek, hiszen még így nagy csataló fejjel is náluk lakom, kisebb-nagyobb súrlódásokkal, de jól kijövünk egymással. A kolleganőm, Kati, hiszen két éve neki jutottam eszébe, amikor a főnökasszonyunk újabb munkaerőt keresett. Így végre a szakmámban is van lehetőségem dolgozni. Kati az óta is segít mindenben, munkahelyen és munkán kívül is számíthatok rá, lassacskán a lányává fogad. :)

Ügyfélből barát

2011 augusztusában pénteken délután felhívott az egyik tanuló „lánykánk”, jelzem 12 évvel idősebb, mint én, de lelkében örökifjú marad mindörökre. Szóval felhívott, hogy tudja, hogy 5-ig vagyok az irodában, de neki a busza csak 5 után ér be Szentesre, megtudnám-e várni, mert be szeretne fizetni tanórákat. Mondtam, hogy rendben, megvárom, ne rohanjon. Mondanom sem kell, péntek délután háromnegyed 6-ra ért be az irodába, bejött, mint egy csupa mosoly szőke tornádó, és egy pillanat alatt elfeledtette velem, hogy milyen hullafáradt voltam így a hét végére már. Gabikám bárkivel képes barátságot kötni 10 perc alatt. Azóta maratoni teázásokat rendezünk, hol náluk, hol nálam, átbeszéljük a gondjainkat, bajainkat. Az a munkával töltött plusz 40 perc bőven megérte ezekért az együtt töltött órákért. Jó üzletet kötöttem…

– Milyen kihívások vannak a munkádban?

A határidők betartása gyilkos dolog, ezt senkinek nem kell elmagyaráznom. A kedvencem, amikor a tanulóink vagy az ügyfeleink fülét már cakkosra rágom, hogy hozzanak be egy papírost, ami nélkül az egész anyaguk leadhatatlan, de csak nem hozzák. Vannak makacs emberek, de az én horoszkópom meg bak, szóval ezt benézték, mert ha valamit én valakitől akarok, az meg is teszi amit elvárok. Nincs apelláta.

Kalandos történetnek meg simán beillik a múlt őszi „kis” alakításom. Ugyanis némi szerencsétlen csillagállás miatt úgy széttörtem a sípcsontomat, hogy fél év táppénz lett belőle, meg két műtét. Addig is, amíg lábadoztam, belekóstoltam az otthonról dolgozók életébe. Mit ne mondjak, minden tiszteletem az övék, nekem néha gusztusom sem volt megnézni az e-mailjeimet, hogy vajon kell-e aznap is valami csodát művelni. De szerencsésnek mondhatom magam, a mai világban piszok mázlistának, hiszen most már április 1-jével (jó vicc mi?) ismét munkába állhattam. Nagyon várhat már mindkét helyen szeretettel, tűkön ülve, tonnányi papírhegyekkel az asztalomon.

– Mikor szoktad úgy érezni, hogy „ezt nem fogom már kibírni”?

Amikor az felsőbb hatalmak, kiadnak egy határozatot, hogy most akkor csak egyféleképp lehet az addig elkészített munkát leadni feléjük, de a nyomtatványi háttér nincs meg. Szüljem meg magamtól, legyek gondolatolvasó, jósnő és még nyugodt is eközben, na persze… Ilyenkor válogatott szidalmak hagyják el a számat, de miután kikáromkodtam magam veszek egy nagy levegőt, mosolygok egyet, vagy kínomban röhögök, mikor mekkora a krízis, és eszembe jut a mondásom: „Volt már ennél nagyobb trágyadomb is előttem, csak holnap ne felejtsem otthon a lapátot.”

– Mivel kapcsolódsz ki munkaidőn kívül?

Bicajozok a környéken, pár havonta barátnőimmel ismét újrapróbálkozunk a ligetben a futással, isteni a futópálya, csak az én fenekem még túl nagy a hosszú távhoz ♥ Sétálok nagyokat, hol egyedül, hol barátnőkkel. Teaparti mindig jó gyógyír minden bajra. Ha a könyvtár éppen aktuális készlete már kifogyott, akkor Vavyan Fable regényeket olvasok, újraolvasok.

– Mit tanácsolsz annak, aki hasonló pályára készül?

Kitartás, kreativitás, jókedv, ezek nélkül sem a könyvelő irodában sem az autósiskola kirakati bábujaként nem tudnék meglenni. A céges telefonon nagyon gyorsan keresd meg a hívás átirányítást, hacsak nem akarsz karácsony napján is az éppen induló tanfolyamokról tájékoztatást adni, vagy este fél 9-kor otthon párnák közt pizsamában ecsetelni a segédmotoros vizsgázás mikéntjét. :)

– Milyen kérésed lenne a hozzád forduló ügyfelekhez?

Az elérhetőségként megadott telefonszám, nem véletlenül van megadva, de ha lehet a telefonálási kultúrát tartsák be, ergo vasárnap délután és esténként 7 után vagy épp reggel 7 előtt ne nagyon akarjanak a búgós hangommal találkozni. Ja és három szónak nagyon tudok lelkesedni: Jó napot! Köszönöm! Viszlát! Szerencsére egyre kevesebb ember szótárából hiányzik ez a három varázsszó.

Ha autósiskolába megy érdeklődni valaki, bármilyen szép összeget ígérnek kedvezményként, akkor is üljön neki és kérdezze végig a következőket: orvosi alkalmassági díja, elméleti tanfolyam díja, alap gyakorlati órák díja, pótórák díja, vizsgadíjak, elsősegély tanfolyam+vizsgadíja, pótvizsgadíja, jogsi kiváltásának díja mennyibe fog kerülni. Mikor kell fizetni, ha egybe fizetik az egészet van-e még kedvezmény. És ha ez mind megvan, akkor van-e időkorlát, ami alatt be kell fejezni a tanfolyamot. Ha ezt összeadják, akkor már mindjárt érdekes összeg jön ki a végén, amitől mindenki egy picit sokkot kap, de legalább tudni fogja, hogy mibe is fog fájni az a jogsi, nem a felénél döbben rá az illető, hogy erre már nem futja az előre rászánt keret.