Az iskolakönyvtár mindig a legjobb hely volt a gimiben — menedékként járt oda minden korosztály, a könyvtárosok pedig közimádatnak örvendtek. Ági néni a mai napig legendás a suliban, az öregdiákok közül nem csak én járok hozzá vissza. :) Legutóbbi szombathelyi látogatásom során is bementem, jó volt látni, hogy a könyvtárnak ez a közösségi funkciója mit sem változott: jöttek-mentek a gyerekek, számítógépeztek, hozták a könyveket, és vitték az új olvasnivalót. Bárki, aki szerint az olvasás már nem divat, és felesleges könyvekre költeni, menjen el nyugodtan egy könyvtárba, és nézze meg magának! A kismadarak megsúgták, hogy mostanában a Szent Johanna Gimi a legnépszerűbb, sorban állnak érte a lányok, de sajnos a könyvtárnak nem volt pénze az utolsó kötetre, ezért a rajongók még nem tudták elolvasni a történet végét. Át tudtam érezni a helyzetet, úgyhogy elrohantam a közeli könyvesboltba, és beszereztem a dupla vastag nyolcadik részt. Ha a gyerekek olvasni akarnak, akkor a gyerekek olvasni fognak, punktum. Ezen ne múljon. Nem fogom elfelejteni, Ági néni mennyire örült a könyvnek — azóta már valószínűleg a lányok egymás kezéből kapkodják. Szóval a könyvtár nekem szívügy, olvasóként, félig-könyvtárosként (végeztem 2 év informatikus-könyvtáros szakot az egyetemen), és most már íróként is (F25 vagyok, ha valaki keresne a polcokon, az ETO számom pedig 613.865-055.2).
Ezért is örültem nagyon, hogy egy iskolakönyvtáros barátnőm is jelentkezett a Szeretem a munkám! rovatba. Fogadjátok szeretettel az interjút, és ha van saját kedvenc könyvtáratok, a kedvemért ajándékozzatok nekik könyvet (akár Rukkoláról beszerezve — mint mindjárt kiderül, a könyvtárosok is Rukkoláznak!), támogassátok őket, ahogy tudjátok, mert olvasni jó, de másokkal megszerettetni az olvasást majdnem még jobb. :)
newra 28 éves és egy budapesti gimnáziumban iskolakönyvtáros, már harmadik éve.
– Miből áll a munkád?
Kölcsönöztetek, adatbázist építek, pakolok, könyveket vadászok az állománynak, beszélgetek a gyerekekkel, szóval amit egy átlagos könyvtáros csinál. Több mindennel is foglalkoznom kell. Nyáron a rendrakás, és az ajándékba adott könyvek állományba vétele történik, és augusztusban jönnek a tankönyvek, amiket az ingyenes könyvre jogosultaknak ki kell osztani úgy, hogy mire érte jönnek, azok is az állomány részei legyenek.
Szeptembertől beindul a kölcsönzési dömping, ami júniusig tart. A nyilántartás elektronikusan és füzetbe, papír alapon történik, amíg nem tudok bizonylatot nyomtatni, szükség van a kettős könyvelésre.
Alkalmanként könyvtárhasználati órákat tartok, ha helyettesíteni kell egy kollégát, és épp nincs más, akire rá lehet bízni egy osztályt.
Feladatom még az állomány karbantartása. Elavult, felesleges könyvek leselejtezése és leválogatása, adott időközönként leltár készítése (ilyenkor be is kell zárni), állományvédelem (pl. sérült könyvek ragasztása), folyamatos rendrakás (tényleg folyamatos, sosincs vége és újratermeli magát), új könyvek beszerzése, a tankönyvállomány bővítése, stb…
Jelenleg egy olvasási versenyt is szervezek a magyaros kolleginákkal, ez hoz egy kis kreativitást és ötletelést a munkafolyamatok szürkeségébe :)
“Ahogy én látom a könyvtárat…”
– Milyen egy átlagos napod?
7:30-ra vagy 8:00-ra érek be az iskolába, ilyenkor van, hogy már állnak az ajtó előtt. Elrendezem a napi sajtót, majd a könyvtári programba felviszem az előző napi kölcsönzéseket. Igazából más kötött teendőim nincsenek, inkább úgy van, hogy jön egy feladat, és meg kell csinálni. Például a különböző nyilvántartások és statisztikák készítése, új könyvek bevételezése és állományba vétele, rendrakás, tolatás (hogy a polcon szépek legyenek a sorok és minden könyv beférjen), újságok kötegelése, és a kölcsönöztetés.
Ittlétem óta készül az adatbázis az állományról, jelenleg 25 256 dokumentumnál járok, és szépen lassan haladok a célig, ami a 100 %-os feldolgozottság. Ezen kívül folyamatosan próbálom utolérni magam, és eltakarítani az elődeim után itt maradt enyhe káoszt, de már nyerésre állok.
Az elmúlt két évben csapatokat indítottam a Tolkien Levelező Versenyen, ilyenkor heti 1-2 alkalommal segítettem nekik a felkészülésben és a feladatok megoldásában, idén ezt az olvasási verseny váltja ki.
– Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?
A régi, 5 éves képzésben szereztem informatikus-könyvtáros diplomát, annak idején ez elég volt a bekerüléshez (nem is volt se könyvtáros tanár szak, se szakirány). Idén szeptemberben kezdem a könyvtárpedagógia MA-t levelezőn, hogy hivatalosan is könyvtáros tanár lehessek.
– Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban?
Hogy milyen jó nekem, hogy ilyen sok könyv van körülöttem, és biztos egész nap csak olvasok. Ez kicsit szomorú, mert nem veszik észre, mennyi munka van abban, hogy nap mint nap tudjanak kölcsönözni, meg tudjam nekik az adatbázisban keresni, amit szeretnének, és tudjam is, hogy hol, melyik polcon mit kell keresni.
– Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?
Amikor a gyerekek elkezdtek beszokni hozzám, és a kölcsönzésen kívül beszélgetni is kezdtünk, és kialakult egy nagyon jó csapat, valamint amikor kollégák jönnek, és elismerően nyilatkoznak a munkámról és az eredményeimről.
– Minek készültél gyerekkorodban?
Tengerbiológus, csillagász, geológus, delfinkutató, szóval nagyon nem ezt terveztem. Még az érettségi évében is kertésznek készültem, csak elhasaltam a nyelvvizsgán, és akkor kerestünk mást apummal, ami passzolna hozzám. Ez lett. Soha nem terveztem tanár lenni, aztán így alakult, és megszerettem.
– Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy?
Körülbelül mindenre büszke vagyok, amit eddig elértem. Hogy befejeztük a leltárt, amit az idekerülésemkor meg kellett csinálni.
Szívmelengető érzés, ha egy diák megtalál a bajaival, és tudok neki segíteni.
A csapataimra, akik indultak a Tolkien Levelező Versenyen, és helyezéseket értek el. Valamint büszke vagyok minden egyes apró kis újításra, amit sikerült bevezetnem a könyvtárban (pl. a kölcsönzőfüzetek, a működő számítógép, de még a régi/új/használt könyveknek is, mert elég szűkösek a lehetőségek).
Valamint hogy a Rukkolát tudtam használni könyvek cseréjére, hiányzó példányok beszerzésére. Az onnan beszerzett könyvekből állt össze az ifjúsági olvasmányok gyűjteménye.
– Van olyan ember, aki sokat segített, támogatott téged az utadon?
Párom anyukája szintén könyvtáros, sok szakmai és gyakorlati tanácsot kapok tőle, ezért nagyon hálás vagyok neki, mert egyedül rövid időn belül elúsztam volna. Valamint a kolléganőm, aki átmenetileg vitte a könyvtárat egy ideig. Nagyon jó a kerületi munkaközösségünk is, számíthatunk egymásra ha kérdéseink vannak :)
Jó hangulat
A végzősök közül jelenleg ketten versenyeznek azon, hogy kire hagyjam a könyvtárat (mert miért ne…), és amikor jönnek az indoklásokkal, nagyokat nevetünk. Valamint hogy ki és hogy lopja el ballagás után ezt vagy azt a dolgot a könyvtárból. Édesek :)
– Milyen kihívások vannak a munkádban?
Hát, nagy kihívás (nekem legalábbis) egy iskolányi gyerek nevét észben tartani, az nem kifogás, hogy sokan vannak, és emiatt elfelejtem meg nem emlékszem a nevükre… És nagyon tudnak örülni, ha a nevükön szólítom őket, meg emlékszem erre-arra velük kapcsolatban. ,,Jéé, tetszik rám emlékezni…?” :D
A legkimerítőbb egész nap emberek/gyerekek közt lenni, és beszélni, beszélni, beszélni, és jófejnek lenni, akkor is, ha épp rossz napom van, és legszívesebben egyedül kucorognék egy sarokban. Megváltás ilyenkor a délután, amikor már kevesebb a diák, és nagyobb a csönd.
– Mikor szoktad úgy érezni, hogy „ezt nem fogom már kibírni”?
Egy-egy húzósabb, pörgősebb nap után, vagy amikor bokszzsáknak érzem magam. Van olyan, hogy mindenkinek, de tényleg mindenkinek rossz napja van, nem működik a gépem/programom/nyomtatóm, csúnyán nézett rám a kolléga, vagy csak úgy érzi a diák, hogy rajtam levezetheti a feszkót, és akkor legszívesebben kifutnék a világból. Ilyenkor 5 perc szünet, tumblr, Pinterest, a blogod, és máris jobban vagyok. Hosszú távon a meditálás vált be.
– Mivel kapcsolódsz ki munkaidőn kívül?
Meditálok, barátokkal vagyok, olvasok, filmet nézünk. Igyekszem kevesebbet emberek közé menni, inkább a nyugalmas, csendes zugokat, teázókat preferálom. Újabban ismét gamerkedek, teljesen elkapott a Dragon Age :) Ezek jók, segítenek kizárni kicsit a külvilágot.
newra top 5 könyve
- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
- Vavyan Fable: Vis Major
- Gárdonyi Géza: Egri Csillagok
- Brandon Sanderson: Mistborn sorozat
- Charlotte Brontë: Jane Eyre
a könyvtárba járó diákok kedvenc könyvei
- Leiner Laura: Szent Johanna Gimi sorozat
- Rejtő Jenő könyvei
- Vörös pöttyös könyvek (a Könyvmolyképző Kiadótól)
- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
- Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan
- Stephen King könyvei
- Ray Bradbury: Fahrenheit 451
– Mit tanácsolsz annak, aki hasonló pályára készül?
Jól gondolja meg, mert itt előrelépés nem nagyon van, és a fizetés is annyi, amennyi. Ha multi és milliomos szeretne valaki lenni, akkor nem javaslom. Javaslom viszont, ha tényleg szeret könyvek közt lenni, és nem csak olvasni, hanem dolgozni is velük, valamint gyerekekkel foglalkozni, és folyamatosan képezni magát. Alapvetően nyugalmas munka, de a vannak pörgősebb időszakok, ahova kell a kitartás és a jó fizikum is.
– Milyen kérésed lenne az olvasókhoz?
Próbáljátok meg megjegyezni az aznapi dátumot (legalább…), és hogy az áthúzott leltári számok (,,Mi az a leltári szám? – Ami a pecsét mellett van. – Az hol van…? – lapozz bele a könyvbe, megtalálod a címoldalon. – Az mi…?”) nem véletlenül vannak áthúzva, ha van mellette nem áthúzott :D És ne vidd el a tollam, toll-vaj! És ne csöngetéskor gyertek 30-an a 20 szótárért :D És álljatok sorba… Mondom sorba! :D
Ez tényleg egy nagyon jó interjú volt, köszönjük szépen :) Én magam is könyvtárszakon vagyok, most 2. éves MA-n. Komolyan sosem jutott eszembe, hogy valaha könyvtáros leszek, aztán elkezdtem ezt a szakot és komolyan megszerettem. Furcsa dolog ez, hogy az ember hogy bele tud szeretni ebbe a világba, pedig azoknak, akik nem kóstolnak bele, nekik valami elavult és sötét dolognak tűnhet. Én magam olyan iskolákba jártam, ahol vagy nem volt könyvtár vagy a könyvtáros nem volt éppen a helyzet magaslatán. De amióta a “szakmában vagyok”, egyre több olyan iskolai könyvtárossal találkozom, aki a szívét-lelkét kiteszi a gyerekekért. Jó ezt látni, szükség van erre! Szóval azt hiszem, a munkát is megköszönhetjük newrának, nem csak az interjút :)
Ezt jó volt olvasni! :) Anno én is hetente 3-4 könyvet hazavittem, és szépen kiolvasva vittem vissza. Aztán mióta egyetemre kerültem inkább szakkönyveket forgatok, de évente becsúszik pár regény is. :) (És 4 éve én is gondolkodtam azon hogy informatikus-könyvtáros szakra jelentkezzek-e, de győzött a földrajz. :))
Aranyos, szívmelemgető interjú, de azért érdekes ez a könyvtár-kérdés. Én iszonyat nagy könyvmániás vagyok, mióta csak a betűket ismerem, könyv nélkül gyakorlatilag nem mozgok. De könyvtárba sose jártam. A gimiben sem, max. ha ott tartották valamelyik óránkat. A kötelezőket fillérekért vettem antikváriumban, és persze mást is. Egyetemistaként egyszer ha arra jártam, de a porszag, a fülledt meleg, stb. elkeserített.
Én a könyvtárat általában előszűrésnek használtam. Ami annyira kellett, hogy muszáj volt a polcomon is meglennie, azt később megvettem. (És amíg nem volt rá pénzem, addig is “ingyen” olvastam, illetve azért a jelképes összegért, amibe a könyvtárjegy került, és nem toltam ki a “majd ha pénzem lesz” kifogással a végtelenbe az olvasás élményét.) Ami pedig egyszerolvasós volt, arra nem kellett feleslegesen költeni, mert visszavittem a könyvtárba, és soha többet nem vettem ki. Plusz a legfrissebb újságokat, magazinokat is el lehetett olvasni anélkül, hogy bármit venni kellett volna. Ha volt valami érdekes cikk vagy recept, kijegyzeteltem, lefénymásoltam. Csóró könyvmolyoknak még mindig első tippem a könyvtár – nem maradsz le semmiről, és mégsem költesz egy vagyont.
A gimis könyvtárat és a szombathelyi megyei könyvtárat is gyakran látogattam (előbbit naponta többször is), de nagyon szerettem az Ajtósi campuson az angol szakos könyvtárat is (azóta beköltöztek a Holdudvarba a MÚK-ra, oda jártam kevesebbet, addigra végeztem), és a Szabó Ervinnek is megvan a hangulata. Ha még egy tündéri, könyvmániás könyvtáros is jár hozzá, akkor megütöttük a főnyereményt! :) Büdös, porszag soha nem volt. Az “öregkönyvszag” meg nekem kedves. :)
Nálunk az egyetemi meg a megyei könytár is mancsos ablakú, poros hely, utáltam. Most a fizum nagy része könyre megy, de ez nyilván döntés kérdése. Meg, bár elég szerényen éltünk, de anyáék elve az volt, hogy könyre, tanulásra mindig van pénz.
Az én zsebpénzem is mindig könyvre ment el. :)
A Szabó Ervint a kálvin téren én is nagyon szertem, kineveztem tanulós törzshellyé :D De az egyetemit se halogatom sokáig, mert kezdődik (mit kezdődik, már megy) a zéhá-időszak, és nem szándékozok mindent megvenni.
különösen tetszett az interjú, mert a keresztanyám könyvtáros.=) sokáig volt a városi könyvtárban, most a bírósági könyvtárban dolgozik, és nagyon szereti, gyerekkorától kezdve könyvtáros szeretett volna lenni.=)
Sajnos nálunk a városi könyvtár nem jól működik, ugyanis a könyvtárosok semmit nem csinálnak és fogalmuk sincs, hogy milyen könyvek vannak (az új igazgató leltárt készített és kiderült, hogy kb 1000 könyv teljesen eltűnt), hihetetlen káosz van. Jó olvasni, hogy máshol ez nem így működik. :)
Nem tudom hogy az Elte konyvtaraban mi a helyzet azota,de amikor en odajartam mindig olyan hosszu varolista volt egy-egy konyvre hogy sose sikerult kikolcsonozni es mindig meg kellett venni sulyos ezerforintokert.A gimi konyvtaraban ugyanez volt a helyzet,de ott fenymasolassal megoldottuk a problemat/illegalis,tudom/Szoval talan ezert nem sikerult megszeretnem a konyvtarakat.
Az anyukám is könyvtáros a helyi általános iskolában.Mindig nagy lelkesedéssel beszél a munkájáról.Tényleg nem egyszerű rendet tartani. Egy alkalommal festés után a takarító nénik úgy gondolták segítenek és elkezdték szép sorban visszapakolni a könyveket a polcokra. Csak ők sajna nem ismerték a rendszert.Mikor anyum meglátta nem a köszönöm volt ami el akarta hagyni a száját, de sikerült úrrá lennie a káoszon.
Egy pillanatig azt hittem, Ági nénit interjúvoltad meg :-)
Jó volt olvasni a beszélgetést. Egy észrevétel: a címből lemaradt két pötty.
Nem, de még lehet róla szó. :))
Pöttyöket javítottam, nem is értem, hogy szöktek el! :D
De jó volt végre ilyet is olvasni! :) Végzős könyvtár-szakosként tudom mennyire kimerítő ez a dolog, még ha kívülről lébecolásnak tűnik is, de nagyon szeretem, és jó látni, hogy más is így van vele. :) Szóval csak így tovább! :)
Köszi, és neked meg kitartás :D Ha gyakornoki hely kell, lehet jönni ;)
Köszi, megjegyzem! :D
Időközbe megint megtaláltak a Tolkien versennyel, szóval azt is toljuk újult erővel (főleg a srácokével, mert engem leszívnak a beadandók XD;)
En a konyvtarba mindig csak muszajbol jartam ,ha kellett valami a sulis tanulashoz.A konyvesboltokat viszont imadom,en ugyanis szeretem a kedvenc konyveimet ura olvasni amikor csak akarom.Persze ez nem a legolcsobb megoldas,de jo alternativa a hasznalt konyv vasarlasa/charity shop-ban/.Ezzel egyutt persze nagyon jo hogy sok gyerek jar konyvtarba .Erdekes,de nekem az osszes irodalomtanarom nagyo jofej volt.Aki szereti az irodalmat az rossz ember nem lehet nem igaz?
Tudsz mondani ilyen charity shop-ot? Érdekelne :3
En Londonban elek es ott rengeteg van,pl Oxfam .Tenyleg 1 fontert mar lehet konyvet venni.Fokent Camdenben/Camden High Street/van a legtobb ilyen uzlet.Ha magyarorszagira gondolsz akkor emlekszem hogy en a Muzeum koruton levo antikvariumokban sokszor talaltam uj mai modern konyveket is.De ez mar sok eve volt.Ha valaki Angliaban jar es az ujdonsagokat keresi akkor a WH Smith’s-ben vegye meg ez egy nagy konyvesbolthalozat/mint peldaul a Libri itthon/es 40-50 szazalekkal olcsobb mint a tobbi angliai konyvesbolt.Bocs Via,hogy en mindig angliai peldakat hozok az olvasoknak de talan mivel eleg sokan jonnek ki ide-akar turistakent is-esetleg van akinek segit.London a vilag egyik legdragabb varosa,de higgyjetek el hogy fokent a turistaknak az.A helyiek mar tudjak hogy hol erdemes vasarolni.
Ez nagyon jólesett. Szívmelengető volt :)
Wai, köszi :3 Igyekeztem nem túl szakbarbárra venni, mert akkor abba semmi érthető nem lett volna :3