Szombaton dolgozós nap volt, az eddigi napokhoz képest kevesebb mesélnivalóval, de attól még nem volt kevésbé emlékezetes. Korán kezdtünk — Ádámnak volt egy újabb előadása a Queen Mary egyetemen, és amíg beállították Jonathannel a hangot meg a projektort, elmentem magamnak vadászni valami olvasnivalót. Az a pár száz méter egyedül bóklászás is borzalmasan izgalmas volt: tök egyedül beszéltem a biztonsági őrrel, aki készségesen elkísért a “glossy magazines”-hez, és tök egyedül fizettem, és mondtam, hogy “cheers”, amikor megkaptam a visszajárót, és egészen olyan volt, mintha ez nagyobb dolog lenne annál, amilyen (egy 28 éves, angolul perfektül beszélő ember újságot vesz). Nagyon élveztem. :)

Az angol Glamour alapműveltség, azt mindig megveszem, ha tudom, de nagyon nagy meglepetés volt a Company, aminek iszonyú jó a tipója és a tördelése (plusz jó tapintású matt papíron van). A két nagy kedvencem a woman&home és a Good Housekeeping; a címe alapján mindkettő lehetne nyanyás és “a nőknek a konyhában a helye” magazin, de nagyon nem azok, iszonyú jó cikkek vannak bennük a háztartáson és a főzésen túl is. Nyitottak, széleskörűek, jó értelemben vett feministák. Amúgy végig azt éreztem, hogy ezeknél az újságoknál magasabban van a léc, már ami a témákat és az olvasók (feltételezett) intelligenciaszintjét illeti. A Glamourban is simán volt egy több oldalas hosszú interjú fiatal női egyéni vállalkozókkal, és arról beszélgettek, hogy milyen háttér kell hozzá, hogyan adóznak, milyen kedvezmények vannak, satöbbi. A Company magazin érdekes és szimpatikus húzása volt, hogy teljes egészében fiatal pályakezdők tollából született, mert az októberi szám volt a New Talent Issue, amikor is nemrég végzett divattervezők, grafikusok, újságírók, fotósok, sminkesek töltötték meg tartalommal az oldalakat. Iszonyú friss és eleven volt az egész. Nem vettem sok magazint, de még egy hónappal a hazaérés után is találok bennük új dolgokat, mert nagyon tartalmasak. Ami a legkevésbé tetszett, az a Look nevű kifejezetten konzumújság volt, csak azért tettem be a kosárba, mert 99 pennyért kíváncsi voltam rá, hogy mit tud. :)

A legtöbb újság egyébként 2-4 font között van, ebbe bele kell érteni a százhetven oldalas kisformátumú magazint, és a hatszáz oldalas “fegyverviselési engedély kell hozzá” Vogue-ot is. Viszont érdemes figyelni az akciókat, ha kifejezetten magazin-vásárlásra indulunk, és kispénzű turisták vagyunk. :) A WHSmith hálózatnak sokszor vannak kedvezményes akciói, eleve rányomják a borítóra, hogy X Font, de csak a WHSmith-ben feleannyi. Ha nem ott veszed meg, akkor fizetheted a teljes árat. Ha nem kinti olvasásra szánod az újságokat, hanem csak haza akarod hozni, akkor pedig érdemes kibírni a reptérig, mert például a lutoni WHSmith-ben brutális összecsomagolt akciók voltak: Company, Glamour és Cosmopolitan összesen kb. 3 dollárért, Elle + Marie Claire + Harper’s Bazaar szintén. Kis alakú travel size, hogy beleférjen a kézipoggyászba. :) Kicsit morogtam, hogy megvettem már közülük kettőt teljes áron, de kellett akkor és ott az olvasnivaló, szóval ezzel hamar elengedtem. Az utolsó aprópénz elköltésére is jó alkalom.

Miközben kiműveltem magam, Ádám megtartotta az előadást, és már indulhattunk is a Founder’s Armsba, ahol háromtól olvasótalálkozóm volt. A pub a Temze partján található, a Tate Modern mellett, gyönyörű kilátással. Már volt ott pár olvasó, de muszáj volt ebédelnünk, mert hajnal óta nem ettünk rendesen, úgyhogy az első húsz perc azzal telt, hogy a szerencsés kiválasztottak, akik az asztalomnál ültek, mesélhettek, én meg evés közben bólogattam. :D

Vagy négy, egyenként 4-6 fős asztalkát elfoglaltunk, ment a trécselés magyarul, és mivel nem lehetett összetolni az asztalokat, egyszerre mindig egy nagyobb adagnyi asztaltársasággal beszélgettem — szerencsére aki épp nem volt soron, az is feltalálta magát, eddig is tudtam, hogy a blog jó szűrő, most sem volt probléma a közös témákkal és az ismerkedéssel. :) Amíg beszélgettünk — a könyvről, a blogról, mindenféléről –, dedikáltam, körbejárt a vendégkönyvem, és mindenki írt bele valami szépet. Jól elment az a pár óra, még biztos, hogy tudtuk volna folytatni sokáig! Köszönöm mindenkinek, aki eljött, remélem, Ti is jól éreztétek magatokat. :) Sajnos a csoportkép idejére a fele társaságnak már el kellett mennie, mondjuk nem is biztos, hogy belefértünk volna a képbe! :D Kezdett hűvös lenni, elindult lefelé a nap, úgyhogy asztalt bontottunk, mert várt még minket egy programpont: városnézés Chris munkahelyének a tetejéről.

Hasznos dolog magas épületben dolgozni, főleg, ha jó a kilátás! Sietnünk kellett a fotózkodással, mert gyorsan ment le a nap, és bár a legszebb fényről már lemaradtunk, a bekapcsoló városi világítás sem volt semmi látvány. Egyre erősebb lett a szél (Ádámnak amúgy is ment el a hangja a hosszú előadástól), és fáradtak is voltunk, nem maradt más hátra, mint hazamenni. Nem akárhogy azonban: hajóval! Zsuzsiék kitalálták, hogy a sima hazajutásból is lehet látványosság, ezért a hét óra körül menetrendszerint érkező hajóval leringatóztunk Greenwichbe, ahonnan a vonatunk indult. Útközben átmentünk a kivilágított Tower híd alatt, és mire megérkeztünk, már tök sötét volt, így semmi extrát nem láttunk Greenwichből, de belestünk a Temze alatt átvezető gyalogosútig. Legközelebb át kell rajta menni, ha nem lesz nagyon klausztrofób hangulatunk. :)

Azért is siettünk haza, mert másnap várt minket Brighton, kellett az alvás. :) A csütörtök este tévéből felvett IT Crowdot megnéztük, én elmajszoltam az ebédből megmaradt mozzarellás szendvicsemet vacsora gyanánt, és ezzel véget is ért a negyedik londoni napunk története. :)

A folytatásban következik: hidegre készülünk és hétágra süt a nap Brightonban, fürdés nincs, de a rend kedvéért belenyalok a tengerbe, vidámparkozunk a mólón, és könyvesboltozni is kell, mert nem lennék én, ha a tengerparton nem a könyvesbolt lenne a legizgalmasabb. :)