A “tegyél szívességet magadnak” kihívás keretében már említettem, hogy fogok írni bővebben is az öngondoskodásról – ez itt az, Beatles-címmel. :) Miért olyan fontos ez? Mert nem szeretem, ha valami kiszámíthatatlan, amikor nem muszáj annak lennie. Nem szeretek kiszolgáltatott lenni, a körülmények áldozata — nagyobb felelősség, ha a magam ura vagyok, de nagyobb lehetőség is. Amire fel lehet készülni, fel szeretnék készülni; inkább legyen felesleges, mint hogy ne legyen, amikor szükség van rá… Nem akarok arra apellálni, hogy “majd úgyis elrendeződik”, “majd valaki kisegít”, “majd eltart az állam, a gyerekem, a szomszéd Gizi néni”, és “még olyan nem volt, hogy ne lett volna valahogy”. A valahogy nem egy életbiztosítás. :)
Pató Pál nem jó mentor – most sem. Hol van az még! Igen, de minél korábban kezdjük a gyűjtögetést, annál több időnk van, tehát egyszerre annál kevésbé megterhelő a félretevés. Mi jelenleg Ádámmal “nyugdíjelőtakarékosság” címén pakolgatjuk a pénzt, de ezt csak mi címkéztük fel így, ha éppen előbb jut eszünkbe (vagy szorulunk rá), hogy kéne másra is, kivehetjük. Azért nem mindegy, hogy 50 évesen kezdek félrepakolgatni vénségemre, vagy 30.
Per pillanat nem sok, amit félreteszünk. Havi tízezer forint fejenként. Ha nem veszem figyelembe az inflációt, meg azt, hogy a pénz “dolgozik”, akkor azt jelenti, hogy minden évben félreteszek annyi pénzt, ami kb. egy hónapig biztosítja majd a megélhetésemet. Kaja, rezsi, lakhatás. Ennyi, nem több – nincs benne hiperszuper csípőprotézis, meg kéthetente wellness a fájós izületeimnek. És ha minden év egy hónapot jelent, akkor mire nyugdíjba megyek, legfeljebb pár évre elegendő, pár év létminimumon való élethez elegendő pénzem lesz. Márpedig nem úgy tervezem, hogy a munka abbahagyása után pár évvel már elpatkolnék – és a fényevést szerintem addigra sem fogom abszolválni. :) Szóval — ez a tízezer forint havonta nem sok. De több, mintha nem tennék félre semmit, mert legalább elkezdtem. És majd később, ha hú-de-szuperjól-kereső harmincas meg negyvenes leszek, emelem a téteket, emelem az éves díjat. És akkor már talán nem csak a csirkefarhát fog beleférni — vagy mi ennek a vega megfelelője? Paszternák?
Azon túl, hogy elő kell teremteni azt a pénzt, amit befizetek, az a legnehezebb, hogy megmagyarázzam magamnak, hogy miért is veszem el a mostani magamtól ezt a pénzt. Hiszen amikor be kell fizetni az éves díjat — havi tízezer forint kettőnknek szorozva tizenkettővel… az pénz. Lenne helye. De még mennyire lenne helye! És volt is olyan, amikor évközben nagyon kellett volna, és akkor azt mondtuk: De hülyék vagyunk, hogy belevágtunk ebbe, mennyire jól jönne most… Ilyenkor kell erősnek lenni, és nem marcangolni magunkat. Mert nem a semmibe fizettük – hanem az öreg-Viának meg az öreg-Ádámnak a paszternákjára. Mert most még megoldom, kihúzom pár hónapig, de ki tudja, hatvan-hetven-nyolcvan évesen mennyire fogom tudni megoldani, kihúzni. Nem fogom akkor úgy bírni a gürizést, mint most. Sokkal nehezebb lesz az öreg-Viának az a stressz, mint a mostaninak. A mostani stramm csaj, fiatal tyúk, kibírja. Ne az öreget szívassuk már ezzel.
Az éves díj egyszerre még mindig nagy megterhelés, ezért inkább félreteszünk minden hónapban, hogy amikor jön a fizetés ideje, akkor ne hipp-hopp kelljen előteremteni azt a pénzt. Soha nincsen csak úgy itthon akkora összeg, amire azt mondhatnám, hogy ja, tessék, kedves éves díj, ez nekem meg se kottyan. Egy “megtakarítás” feliratú borítékban gyűjtögetjük az összeget, és úgy vesszük, hogy az a pénz ott nincs is. Nem létezik. Persze, mivel mesebeli fizetésünk van (hol volt, hol nem volt), már párszor hozzá kellett nyúlni, de ilyenkor mindig ügyelünk arra, hogy ha jobb hónap jön, akkor visszatesszük azt is, amit kivettünk, meg azt is, ami aktuálisan esedékes.
A befizetett összegről minden évben kapunk kimutatást – mi történt vele, melyik papír, részvény, akármicsoda hogyan teljesített, mennyit tett hozzá a biztosító, mennyit termelt a befektetésem. A papírok teljesítésén nem szabad idegeskedni, mert évről évre nem mindig látszik a növekedés, és hosszú távra tervezünk. Az a lényeg, hogy 10-15-20 év különbségével emelkedjen; ha egyik napról a másikra épp csökken, mert esett az árfolyam, az normális. Majd megnő. :) A pénzügyi szakember, akivel kötöttük, segített kiválasztani a céljainkat figyelembe véve, hogy hány %-ot mibe tegyünk, mekkora kockázatot vállaljunk, mert amúgy nagyon messze vagyunk mi a tőzsdétől, hogy ezt önállóan el tudjuk dönteni. Ezért azt hiszem, az a legfontosabb, hogy aki hasonlóba vágja a fejszéjét, az mindenképp olyan helyet válasszon, ahol válaszolnak a kérdéseire, és látja, hogy testreszabott ajánlatot adnak, figyelembe véve az igényeit. Bizalom nélkül nem fog menni.
Nem csak nyugdíjra lehet félretenni — gyerekvállalásra (nyilván nem húsz éves futamidővel, mert akkor jó hamar el kell kezdeni! :D), a gyerek taníttatására (10-15 év alatt egész jó kis összeg összegyűlhet), lakásvásárlásra is. És bármikor beüthet egy olyan esemény, amire nem is gondolunk, de mennyire jó lesz, hogy lesz mihez nyúlni — baleset, betegség, vagy váratlan terv, amihez kellene tőke. A legtöbb ilyen típusú megtakarítás egyébként jár biztosítással, sőt, haláleseti díjátvállalás is van, vagyis ha meghal az, aki fizette az összeget, a bank/biztosító fizeti helyette tovább, és ha lejár a futamidő, a teljes összeget odaadja a kedvezményezettnek: például az egyetemre készülő gyereknek. Érdemes ezekre is rákérdezni szerződéskötésnél, mert ezek olyan extrák, amiket mondjuk adott esetben egy párnaciha, aranytömb vagy egy boríték nem tud garantálni.
Szóval pakolgatjuk továbbra is a kis pénzünket, aztán hogy majd paszternák lesz belőle, nagyobb lakás, vagy diplomás gyerek, azt majd meglátjuk. A lényeg, hogy ott van, ha kell — ha meg nem, akkor gyűlik szépen tovább. Előbb-utóbb biztos, hogy lesz helye. :)
Ti mennyire előre gyűjtögettek? Tudtok félretenni a napi kiadásokon és a rövid távú célokon túl is?
Korábbi pénzes cikkek:
- Hogyan/miből tegyünk félre pénzt, ha nem fix fizetésünk van – (szabadúszóknak, vállalkozóknak!)
- Bevétel-kiadás tervezés Excellel
Nekem van egy tervem, hogy nyugdíjas éveimet egy fürdővárosban töltöm, ahol kedvezményesen áztathatom majd a gyógyvízben öreg csontjaimat, és részt vehetek sok ingyenes kultúrprogramon is. Ha nagyon megszorulnék, akkor kiadhatom a lakásom egy szobáját turistáknak a nyári szezonban. Most ugyan van saját lakásom, de ennek az ára csak töredéke annak, amibe ott egy lakás kerül, úgyhogy elindítottam egy Fundamenta csomagot. Beállítottam a folyószámlámon az automatikus utalást, szóval csak arra kell vigyáznom, hogy mindig maradjon annyi pénz a számlámon, amiből kitelik a havi részlet.
A munkahelyemen van Cafeteria, amit évek óta kizárólag magánnyugdíjpénztári törlesztésre költök. Eléggé hülyének néznek a kolléganők, hogy az Erzsébet utalvány meg a Széchenyi kártya helyett ezt választom, de így is van mit ennem, ha meg el akarok utazni, azt összespórolom.
Hasznos dolgokat olvastam, köszi. Egy dolgot hadd jegyezzek meg a realitás mai talaján állva. Az életkor növekedésével a karrierből befolyó többlet bevétel nem növekszik párhuzamosan a közben érkező gyerekek kiadásaival. Szóval szerintem hiú ábránd – már ha családban is gondolkodunk – hogy később (sokkal) többet sikerül majd félretenni a nyugdíjas évekre. Legalább is most így látom. Ne legyen igazam.
Igen, és körülbelül emiatt lenne fontos a nyugdíjak kiegészítése az adófizetôvé felnevelt gyermekek számának megfelelôen. De ez a téma már messze visz….
22 éves vagyok, és ezek a témák szörnyen ijesztőek… épp csak álmodozok kicsit a barátommal tervezett jövőnkről, és rögtön beárnyékolja a gondolat, hogy miből és hogyan és merre tovább. Biztos ezzel jár felnőni, hát jó szar :)
És most csak annyit tehetek, hogy megtanulom kezelni a kis pénzecskémet, hogy amikor odakerülünk, úgy tudjak zsonglőrködni vele, mint anyum. Ha ő tud mit kezdeni a lekötésekkel, kamatokkal, akkor nekünk is menni fog. Szerencsénkre van biztosításokkal foglalkozó ember a családban, aki időben fejbevág minket, mielőtt rosszul döntenénk.
Évtizedekre pénzt megpántlikázva félretenni, meggondolandó (meg kell nézni szabadon választott ország pánzügyi válságait, inflációit 30 évre visszamenôleg). 64 évesen remélem még teljes erômbôl dolgozni tudok, 70 éves koromig tervezem: egyelôre imádom a munkám. Most kockázati életbiztosításom van és ami még fontosabb: van egy súlyos betegség diagnózisakor fizetô biztosítás, ez a legnagyobb két összeg. “Nyugdíjbiztosításom” nincs és nem is lesz a fenti okokból. Van egy nyugdíjszámlám amin nagyon mérsékelten gyûlöget a pénz és csak én tudom hogy nyugdíjszámla tehát nincs lekötve évtizedekre. Van egy 45. szülinapra elôregyûjtött pénzmag, amibôl az adott évben lehet bulizni világkörül utazni, vagy ha nem akarom ezt, lehet tovább gyûjteni 50. 60-ig, illetve ha leszakadna az ég betegség-baleset formájában akkor tartalékként mûködik. A gyerekeimnek összegyûjtöttem egy kezdôtôkét, nem egetverô de ha az apjuk is ugyanennyit beletesz, egy kislakás fele kijön belôle. Ha felnônek a gyerekek, az eddig nekik félretett pénz is megtakarítható lesz mert sokkal többet felélni akkor sem fogok szerintem. 42 éves vagyok, fél éven belül elôléptetés és nagyobb fizetésemelés elôtt állok, illetve ha a gyerekek megnôttek ( a legkisebb 10) akkor munkalkoholizálhatok kedvemre a szakmámban, igen nagy összegekért..
Ha “nagyobb” összeg ér : lejárt egy biztosítás, prémium: akkor a lakáskölcsönt törlesztem elôre. Az is megtakarítás….
(Nem Magyarországon élek és jó a jövedelmem tehát elég egyéni a helyzetem).
Bocsánat a linkért, de az oldal szerzői jobban el tudják magyarázni, hogy miért nem biztos, hogy a legjobb ötlet megtakarításos életbiztosítást kötni: https://www.bankmonitor.hu/content/1093.htm Ha jól értettem, Viának nem ez van, hanem valamiféle nyugdíjelőtakarékossága, de tényleg gondoljátok át, hogy mibe fektetitek a pénzeteket! Mi lakáselőtakarékoskodunk családilag egyébként, és kockázati biztosítást fogunk hamarosan kötni magunkra. De a sima megtakarítós számlák is jók általában.
A lakástakarék gyakorlatilag most az egyik legjobb megtakarítási forma, már ami a hozamot illeti (10% körüli thm-mel). Egyetlen buktatója, hogy meghatározott célra fordítható, de ez a kör egyre tágul. Nekünk 3 van. Nemrég vettünk fel lakáshitelt, amelyre az első 5 évben van állami támogatás. A tervek szerint kb 3,5 év múlva betörlesztem a 3 ltp-t, így az állami támogatás megszüntével nem nőni, hanem csökkenni fog a törlesztő.
Kockázati életbiztosítás nekem is van, de az dec31-el sajna meg fog szűnni, így új után kell néznem…
64 évesen én még javában dolgozni fogok, mivel nekem már minimum 65 a nyugdíjkorhatár (32 éves vagyok)!! :-))
Hitelem nincs, lakásom van, és az első keresetemtől kezdve félreteszem a fizum 20%-át, ennek a fele hosszú távú, a másik fele bérmire felhasználható (utazás pl.). Ha jutalom vagy bármi extra pénz van, az mehet a megtakarításba. Nyugdíj előtt még házat szeretnénk építeni, felnevelni, útnak indítani tervek szerint két gyereket. Van mire félretenni.
a havi fizetésű megtakarítást legtöbben nem ajánlják, mert drágább a kezelési költsége, mint ha évente egyszer fizeted be.
nekem tetszett a kiszamolo.blog.hu írásai, szerintem jól látja a magyar emberek pénzügyi gondjait. fontos szerintem, hogy az ember ne magától “találjon ki” dolgokat, illetve ne a bankjától várjon megoldást, valóban független tanácsadó a legjobb. nekem kötöttek a bankban (szegény kislánynak fogalma se volt, mit írok alá, de nekem sem:(( ), sajna semmit nem ért a 2év befizetésem, így tanácsadó tanácsára lemondtam, mert mire minimális pénzt láttam volna belőle, még 2x annyit kellett volna befizetnem :(
illetve volt ez a tranzakciónként félrerakós marhaság is, de rajtam nem segített sokat :( az ember inkább magától rakjon félre, a bank csak egyik helyen vagy másik helyen kamatoztatja magának :(
Pénzügyi szférában dolgozom. A lakhatás már megoldott, a hitelt törleszteni kell csak. Pont emiatt viszont van egy likvid tartalékalapom kb 4 különböző formában, helyen. Ezek összege annyi, amennyi fél év bevétel nélküli élethez szükséges négyünknek és a kötelezettségeinket is fizetni tudjuk belőle. Bármi történne, fél évig átvészeljük az adott helyzetet, amely előtt még fél év munkanélküli segélyre is lehetne jogom, az nagyjából ugyanekkora összeg havi szinten. Egy évet túlélnénk ilyen formában, bevételek nélkül is. Nem MO-on élek, nálunk még van nyugdíjpénztár, így tudom követni, mekkora tartalékkal is rendelkezem ebben a formában. Mellette a huszas éveim közepétől egy kiegészítő nyugdíjelőtakarékosságot is kötötem, ahová én egy előre meghatározott fix összeget jelöltem meg. Ezt a munkaadóm egyenesen a takarékba utalja, kiegészíti a bruttó bérem bizonyos százalékának megfelelő hozzájárulással. Szép kis összeg összejön ebben a formában is. Van két gyerekem, mindkettőnek spórolok egy fix összeggel. Nem nagy összegről van szó, átszámítva kb 6-6 ezer forint havonta, de arra elég lesz, hogy ha befejezik a középsulit, valamerre elinduljanak belőle, tandíjat fizessünk, vagy továbbképzést.
Mi is már sok-sok éve gyüjtünk, két kalapba.
Az egyik, naygobb kupac a hosszútávú megtakarítás, nyugdijkiegészítésnek ill. állami nyugdíj helyett, esetleg lakásra. Havonta megy egy fix összeg az alapba, mindenféle részvéynek vannak benne. Ez nemcsak egyszerre kisebb falat, mint évi egyszer, de a tözsdei árfolyamingadozásokat is nivellálja. Ehhez jönnek a nyugdijelötak. támogatások is.
A másik, kisebb kalap pedig a vész-alap, bármi nagy horderejü, váratlan dolg esetére. Szükség még sosem volt rá, de ez napi szinten hozzáférhetö. Ide minimum havonta, gyakran havi többször is megy pénz. Napi szinten számítják a kamatot is, így megéri a folyószámlán éppen tétlenül dekkoló összegeket is átlapátolni ide.
Keresztgyerekeinknek születésükkor keztünk gyüjteni hasonló elven, a kamatos kamatra épitve: havi fix, kis összeg megy automatikusan a megtakaritáshoz. Mi meg se érezzük így, nekik, mire felserdülnek, csinos kis összeg lesz belöle.
A redszeres megtakaritási összegeket fizetés érkezésekor egyböl, automatikusan utaljuk a rendeltetési helyükre, igy nem is merül fel a kísértés a megtakarításra szánt összeget fogyasztásra költeni.
A rendszeres takarékoskodásra ösztönzés mindenképpen üdvözlendő :) Viszont mivel mindenki keményen dolgozik a pénzéért NAGYON nézzétek meg, hogy hova teszitek. Alaposan számoljatok utána, hogy milyen költségek merülhetnek fel egy-egy hosszútávú megtakarítási formánál, és hogy a tanácsadó független-e,vagy véletlenül az a megtakarítási forma lesz a legalkalmasabb, amin épp a legnagyobb a jutaléka. Írásbeli szerződési feltételek alapos otthoni átolvasása nélkül ilyen hosszú távra nem szabad szerződni. Alap igazság, hogy ha nem érted meg, ami le van írva, akkor az nem Neked való.
“Sima” bankokban is vannak megtakarítási formák. Nekem a számlavezető bankom minden egyes kártyás tranzakció után 100 ft-ot utal a megtakarítási számlára. Sok kicsi sokra megy alapon néha jól jön, és ez a 100 ft akár 500-ra is felemelhető, viszont ténylegesen nem vesszük észre. De van olyan számla is, amire lekötés nélkül relatíve jó kamatot adott (most már semmi nem ad…). Nyilvános, bankfiókban hozzáférhető lehetőségek ezek, kezdeti költségek és ügynöki párszázezres jutalékok nélkül.
Igen-igen, marhára fontos, hogy hova, kivel, mennyi időre, milyen feltételekkel szerződsz… Ezért is mondtam a pénzügyi szakembernél, hogy ő olyan legyen, akiben tutira megbízol, nem csak azért, mert okosan néz és szépeket ígér. A legjobb, ha ismerős, vagy legalább megbízható ismerősöd ajánlotta. Nekünk egy régi osztálytárs. :)
Én pedig épp feléltem a korábbi, 30-as éveim eleji jól kereső állásomból származó megtakarításaimat. Igaz, nem tettem mindet félre, amit tehettem volna, fontos volt inkább, hogy sok élménnyel legyek gazdagabb. Nem is bánom. Csak hát még messze a nyugdíj meg a gyerek iskoláztatása is hátra van. Az első nagyobb beruházás, a lakáshoz jutás, viszi a pénzt rendesen. Relatíve sok pénzem volt a magánnyugdíj-pénztárban is, ellehetetlenítették, hogy továbbra is annak érezzem. Bíztam a nem párnahuzatban és nem befőttesüvegben, de emiatt már ezt is máshogy látom. Talán életkor kérdése is, talán másé. Remélem, lesz, hogy megerősödik még a helyzet, és újra el lehet kezdeni nulláról félrerakni. Nektek azért drukkolok, és gratulálok a blogodhoz, a nagy része tetszik, lelkesíted az olvasókat.
Sajnálom. :(
Nekünk is úszott el magánnyugdíj, bár nyilván nem annyi, mint annak, aki sokkal több ideje volt a munkaerőpiacon, mint mi. :( És az árfolyamváltozás a mi CHF-hitelünket is megkavarta, szóval ha nem is olyan mértékben, de tudom, miről beszélsz.
Szerintem jól döntöttél, hogy nem mindent tettél félre, a pénz tényleg nem boldogít önmagában. Meg kell találni azt az egyensúlyt, ami a mostani élet megélése és a jövőre gondolás között van, hogy egyik se sérüljön (nagyon).
Én is remélem, hogy megerősödik a helyzet is, meg az emberek is. :)
Éppen ennyit fizetünk, csak havonta. Nálunk az a “baj”, hogy messze nem az idős éveink lesznek ebből finanszírozva. Majd ha a 3 gyerek elvégezte az iskolát és megáll a saját lábán, na akkor kezd el ketyegni a mi óránk.
Sziasztok :) Miért évente fizettek? Addig is “csak” áll a pénz, nem dolgozik. Jó tudom, a mostani hozamok siralmasak, de volt/lesz jobb is. És havonta tényleg nem olyan megterhelő, meg lehet szokni. Egy tipp: bizonyos feltételek esetén (na most elárulom, vén tyúk vagyok :), mert egyik feltétel a 10 éves szerződés) szóval 10 év után fel lehet venni a hozamot adó és járulékmentesen, és ha felveszed, és azonnal vissza is utalod, akkor az saját befizetésnek számít, ami után jár a 20%-os adókedvezmény, ami az előtakarékossági számla tőkéjét növeli. 20% pedig szép hozam, nem? :)
Írtam, hogy néha marha jó, hogy hozzá tudunk nyúlni a borítékhoz, ha kell. :) Szegény sajnos egyáltalán nem “csak áll”, ki be mászkál a borítékból. :( Majd ha növeljük az éves összeget, akkor majd módosítunk minden feltételen, nekünk most ez tartható így, és ugye az lenne a lényeg, hogy hosszú távon tartsunk valamit, ne csak kampányszerűen megtakarítgassunk. :) A tippet köszi, majd beszélünk a szakinkkal, ha eljön az ideje! :)