Elárulom a titkot! A falra ragasztott poszterek felnőttváltozata: ugyanez, csak bekeretezve. Húúú, világrengető, ugye? :)) De ez azt is jelenti, hogy bármiből lehet “műtárgy”. Megtetszik egy divatfotósorozat egy magazinban? Keretezd be, és mehet az öltözősarokba! Túl szép a tavalyi falinaptárad, és sajnálnád kidobni? Vágd körbe a képeket (állatosat, szép fotósat, süteményeset), mehet a keretbe, és kész az új lakásdíszed. A múzeumokban vásárolt, szép, A4-es reprintek is pofásabbak keretbe foglalva, de ha a kedvenc filmed plakátját tűznéd a faladra, annak is csak egy keret kell, és ha Luke üveg mögül pózol a lézerkardjával, máris nem kocka rajongó vagy, hanem kifinomult filmszakértő. De kerülhet a képbe a kedvenc gyerekrajzod, kedvenc képeslapok, kézzel írt levelek, préselt virágok, saját alkotásod, előhívott fotóid, scrapbook oldalad, vagy akár egy szép tapéta is.

Előnyök: nem pöndörödik és barnul a cellux, nem szakad be, könnyebb tisztán tartani, nem hagy zsíros nyomot a falon a blu-tack… Mindenhogyan felnőttesebb. :)

A kép ráadásul könnyen variálható — szezonálisan is cserélgetheted a keret tartalmát. Télen Karácsonyi filmplakát, nyáron a kedvenc vígjátékod, ősszel a Casablanca… miért ne? :)

Én a British Múzeumból ingyen elhozott brossúrát nézegetve böktem ki, hogy “fú, de jó lenne, ha lenne egy ilyenünk a falon”, aztán következő pillanatban már azt mértem, hogy hány centi, és mekkora keretet kell neki vennem. :)) Jó minőségű papíron, szép nyomtatással készült a szórólap, az üveg alatt nem is látszanak a hajtásvonalak, és most echte japán tusrajzos csókolózó pár van az ágyunk felett a hálóban, ráadásul kereken 2 690 Ft-ba került (ennyi volt a keret). 気持ちいい。