Zoli (egyik olvasóm férje ;)) 38 éves, 12 éve foglalkozik informatikával, jelenleg egy magyar tulajdonú élelmiszer ipari cég informatikai vezetője és vezető rendszermérnöke.

– Milyen egy átlagos napod?
Igazából két részre osztható a munkám:
1. Vezetői: Mivel én vagyok a terület vezetője, minden olyan adminisztratív feladat, amivel egy vezető foglalkozik: nyilvántartások vezetése, költségtervek és kimutatások készítése, projektek tervezése és szervezése. Ezen kívül a kollégák feladatainak elosztása és munkák időbeli elosztása.
2. Rendszermérnöki: Én vagyok a második vonal az informatikai üzemeltetésben (hivatalosan ezt nevezik second level supportnak). Ez egyrészről az jelenti, hogy én tervezem meg és sok esetben én is készítem el az informatikai infrasturktúra azon elemeit, melyek a rendszerek alapjait képezik. Gyakorlatban ez a hálózati tervezést, illetve a szerverek alap kialakítását jelenti. Másrészről segítek az olyan problémák megoldásában, amelyekkel a kollégák nem boldogulnak.

– Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?
Ez egy érdekes kérdés. Általában elvárás az egyetemi diploma (én például agrárinformatikusi diplomával rendelkezem), de nem ez a legfontosabb, hiszen a mi szakmánkban amit ma megtanulsz, az holnapra már elavult.
Inkább a probléma-megoldó gondolkodásmód a fontosabb. Ezen kívül nagyon fontos az absztrakciós képesség, hiszen sok olyan dologgal kell foglalkozni, ami fizikálisan nem valósul meg. Például: hogyan építünk fel egy elektronikus levelező szolgáltatást? Ekkor a különböző programokat (levélküldés, levél fogadás, levélszemét szűrés, biztonsági mentés) kell összefogni egyetlen egységgé. Ezen kívül fontos az egyedi tanulás igénye és az türelem és a koncentráció.

És persze szükség van az emberekkel való bánni tudás képességére és empátiára, hiszen legtöbbször a felhasználók problémáit kell megoldanunk. (Amennyiben ez nincs és érdeklődsz a számítógépek iránt akkor lehet programozónak kell menned. :-) ) 

– Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban?
Azt gondolom a kocka (geek) fogalmát mindenki hallotta már. Az emberek képzeletében az informatikus egy misztikus, elvont világban élő fura figura aki messze él a valóságtól. Természetesen mint minden sztereotípia, ez is részlegesen igaz. De van normális életünk, mi is fizetünk számlákat, szeretjük ezt, és utáljuk amazt. Vannak társaink, családunk.
Persze az online világ képes beszippantani az embert, de hogy ez ne történjen meg, abban nagy szerepe van a velünk élőknek. Itt szeretnék hálát mondani minden kollégám nevében az összes informatikus társának, amiért türelemmel viseli a túlórákat, a hajnali telefonhívásokat és technokrata jellemünket.

– Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?
Amikor az első teljesen önállóan kitalált és megvalósított email rendszerem elindult (éles üzembe került, mondjuk mi.)

– Minek készültél gyerekkorodban?
Gyerekkoromban erdész akartam lenni, vagy hivatásos vadász. Ehhez képest nagy ugrásnak tűnik az informatikus, de mentségemül szolgálhat, hogy egy agrármérnöki diplomám is van.

– Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy?
A legbüszkébb arra vagyok hogy teljesen önállóan igazából komolyabb “hátszél nélkül” jártam végig a szakmai ranglétrát. Büszke vagyok arra hogy tudásom és a gondolkodás módom a kis cégektől a külföldi multi-ig mindenki számára megfelelő. És — bár ez szerénytelenül hangozhat — arra, hogy a kollégák felnéznek rám és elfogadják a véleményemet.

 – Van olyan ember, aki sokat segített, támogatott téged az utadon?
Igazából sokat köszönhetek az első főnökömnek. Tőle tanultam az analitikus gondolkodás mód fontosságát, és azt is hogyan kell egy vezetőnek viselkednie, akár a beosztottjaival, akár a főnökeivel.
A másik ember a párom, aki mindig támogatott, mellettem állt.

– Milyen kihívások vannak a munkádban?
Nos a mi munkánk mindennapja kihívás hiszen reggel nem tudjuk, mi fog történni napközben és meddig fogunk dolgozni aznap, bár mindenféle figyelő rendszerünk van- de azt még mi sem tudjuk megmondani mikor jön egy vihar és lesz 2 hetes áramszünet vagy villámcsapás.
A legkimerítőbb a un. stupid user. (Félreértés ne essék, ezt a fogalmat nem azokra a felhasználókra használjuk, akik kevésbé értenek az informatikához). Ők azok akinek türelemmel szásszor elmagyarázol valamit, de száz egyedszerre sem érti, majd megkérsz valakit Ő is mondja már el, mert hátha én magyarázom rosszul, de akkor sem érti, majd megunod és inkább megcsinálod helyette, csak haladjunk már. És mindezt nem azért mert hiányosak a képességeik, hanem mert kényelmesebb neki.

– Mikor szoktad úgy érezni, hogy „ezt nem fogom már kibírni”?
Igazság szerint az ember néha belefárad a feladatokba és az állandó készenlétben állásban. Számomra ilyenkor segít egy este a párommal.

– Mivel kapcsolódsz ki munkaidőn kívül?
Ez egy komoly probléma, mivel bármikor történhet valami, az agyad mélyén állandó készenlétben vagy ezért nehéz kikapcsolódni. Igyekszem minél többet szakmán kívüli dolgokkal foglalkozni, olvasni, túrázni, filmet nézni. Jobb lenne többet mozogni, de kicsit lusta vagyok…

– Mit tanácsolsz annak, aki hasonló pályára készül?
Aki ezzel akar foglalkozni, annak fel kell készülnie az állandó készenlétre, hiszen az ügyvezetőn kívül Te vagy azaz ember akik bármikor felhívhatnak és reagálnod kell a problémára.
A másik dolog, hogy folyamatosan fejlődnöd kell, az informatikában a mainstreem irány hónapról-hónapra változik, olvasnod, figyelned és tesztelned kell, hogy tudd, mi a hasznos számodra (mármint a cégednek, ahol dolgozol).
Még egy fontos dolog: tanulj meg kommunikálni a szakmán kívüli emberekkel (főleg a felsővezetőkkel). Egy-egy problémát minél kevesebb szakmai bullshittel kell számukra tálalni, mégpedig úgy, hogy azért ne vesszen el a probléma súlyossága. Különben csak annyit tudnak: megint pénz kell valami homályos-misztikus dologra.

– Milyen kérésed lenne a hozzád forduló ügyfelekhez?
Sokat segítene a munkánkban, ha a felhasználók pontosabban fogalmaznánk meg a gondjainkat, például nem csak az mondnák: “rossz a gépem”, hanem azt is, hogy “nem megy a levelezés”. És ha lehet jegyezzék meg, vagy írják le a felbukkanó hibaüzeneteket, mielőtt bezárják őket.

– Milyen tipped van a számítógép-használók számára?
Talán a legfontosabb, hogy megfelelő és jó jelszót válasz, és tartsd őket biztonságban. A jó jelszó legalább 8 karakter hosszú legalább egy nagy betűt és számot tartalmaz, és ha lehet van benne valami speciális karakter (pl. @, !, +).
A másik: nagyon figyelj oda mire kattintasz rá, és kellő odafigyeléssel kezeld a social networköket (facebook, twitter, google+), főleg azt, milyen tartalmat és kivel osztatsz meg.