A "tegyél szívességet magadnak" kihívás keretében már említettem, hogy fogok írni bővebben is az öngondoskodásról - ez itt az, Beatles-címmel. :) Miért olyan fontos ez? Mert nem szeretem, ha valami kiszámíthatatlan, amikor nem muszáj annak lennie. Nem szeretek kiszolgáltatott lenni, a körülmények áldozata -- nagyobb felelősség, ha a magam ura vagyok, de nagyobb lehetőség is. Amire fel lehet készülni, fel szeretnék készülni; inkább legyen felesleges, mint hogy ne legyen, amikor szükség van rá... Nem akarok arra apellálni, hogy "majd úgyis elrendeződik", "majd valaki kisegít", "majd eltart az állam, a gyerekem, a szomszéd Gizi néni", és "még olyan nem volt, hogy ne lett volna valahogy". A valahogy nem egy életbiztosítás. :) Pató Pál nem jó mentor - most sem. Hol van az még! Igen, de minél korábban kezdjük a gyűjtögetést, annál több időnk van, tehát egyszerre annál kevésbé megterhelő a félretevés. Mi jelenleg Ádámmal "nyugdíjelőtakarékosság" címén pakolgatjuk a pénzt, de ezt csak mi címkéztük fel így, ha éppen előbb jut eszünkbe (vagy szorulunk rá), hogy kéne másra is, kivehetjük. Azért nem mindegy, hogy 50 évesen kezdek félrepakolgatni vénségemre, vagy 30. Per pillanat nem sok, amit félreteszünk. Havi tízezer forint fejenként. Ha nem veszem figyelembe az inflációt, meg azt, hogy a pénz "dolgozik", akkor azt jelenti, hogy minden évben félreteszek annyi pénzt, ami kb. egy hónapig biztosítja majd a megélhetésemet. Kaja, rezsi, lakhatás. Ennyi, nem több - nincs benne hiperszuper csípőprotézis, meg kéthetente wellness a fájós izületeimnek. És ha minden év egy hónapot jelent, akkor mire nyugdíjba megyek, legfeljebb pár évre elegendő, pár év létminimumon való élethez elegendő pénzem lesz. Márpedig nem úgy tervezem, hogy a munka abbahagyása után pár évvel már elpatkolnék - és a fényevést szerintem addigra sem fogom abszolválni. :) Szóval -- ez a tízezer forint havonta nem sok. De több, mintha nem tennék félre semmit, mert legalább elkezdtem. És majd később, ha hú-de-szuperjól-kereső harmincas meg negyvenes leszek, emelem a téteket, emelem az éves díjat. És akkor már talán nem csak a csirkefarhát fog beleférni -- vagy mi ennek a vega megfelelője? Paszternák? Azon túl, hogy elő kell teremteni azt a pénzt, amit befizetek, az a legnehezebb, hogy megmagyarázzam magamnak, hogy miért is veszem el a mostani magamtól ezt a pénzt. Hiszen amikor be kell fizetni az éves díjat -- havi tízezer forint kettőnknek szorozva tizenkettővel... az pénz. Lenne helye. De még mennyire ... Olvass tovább
Bejegyzések: november 2013
2013. novemberi háttérképnaptár
[button text="letöltés" type="btn-custom" url="https://www.urban-eve.hu/wp-content/uploads/2013/11/2013november.zip" bg_color="" bg_hover_color="" txt_color="" txt_hover_color=""] Ha tetszik, és szeretnéd megosztani másokkal, kérlek csak a bejegyzésre mutató linket tedd ki a saját honlapodra! Köszönöm szépen! Kereskedelmi forgalomba nem hozható. ©2013 Csalló Edina & Farkas Lívia. Minden jog fenntartva! A többi ingyenesen letölthető anyagomat itt találjátok. Fürdőzős nyuszi négy méretben -- már attól lazulsz, hogy ránézel, hát ha még követed a példáját! :) A zipben található fájlok mérete: 1366×768, 1280×1024, 1280×800, 1024×768. ... Olvass tovább
Hello London! – 4. nap: Az olvasótalálkozó
Szombaton dolgozós nap volt, az eddigi napokhoz képest kevesebb mesélnivalóval, de attól még nem volt kevésbé emlékezetes. Korán kezdtünk -- Ádámnak volt egy újabb előadása a Queen Mary egyetemen, és amíg beállították Jonathannel a hangot meg a projektort, elmentem magamnak vadászni valami olvasnivalót. Az a pár száz méter egyedül bóklászás is borzalmasan izgalmas volt: tök egyedül beszéltem a biztonsági őrrel, aki készségesen elkísért a "glossy magazines"-hez, és tök egyedül fizettem, és mondtam, hogy "cheers", amikor megkaptam a visszajárót, és egészen olyan volt, mintha ez nagyobb dolog lenne annál, amilyen (egy 28 éves, angolul perfektül beszélő ember újságot vesz). Nagyon élveztem. :) Az angol Glamour alapműveltség, azt mindig megveszem, ha tudom, de nagyon nagy meglepetés volt a Company, aminek iszonyú jó a tipója és a tördelése (plusz jó tapintású matt papíron van). A két nagy kedvencem a woman&home és a Good Housekeeping; a címe alapján mindkettő lehetne nyanyás és "a nőknek a konyhában a helye" magazin, de nagyon nem azok, iszonyú jó cikkek vannak bennük a háztartáson és a főzésen túl is. Nyitottak, széleskörűek, jó értelemben vett feministák. Amúgy végig azt éreztem, hogy ezeknél az újságoknál magasabban van a léc, már ami a témákat és az olvasók (feltételezett) intelligenciaszintjét illeti. A Glamourban is simán volt egy több oldalas hosszú interjú fiatal női egyéni vállalkozókkal, és arról beszélgettek, hogy milyen háttér kell hozzá, hogyan adóznak, milyen kedvezmények vannak, satöbbi. A Company magazin érdekes és szimpatikus húzása volt, hogy teljes egészében fiatal pályakezdők tollából született, mert az októberi szám volt a New Talent Issue, amikor is nemrég végzett divattervezők, grafikusok, újságírók, fotósok, sminkesek töltötték meg tartalommal az oldalakat. Iszonyú friss és eleven volt az egész. Nem vettem sok magazint, de még egy hónappal a hazaérés után is találok bennük új dolgokat, mert nagyon tartalmasak. Ami a legkevésbé tetszett, az a Look nevű kifejezetten konzumújság volt, csak azért tettem be a kosárba, mert 99 pennyért kíváncsi voltam rá, hogy mit tud. :) A legtöbb újság egyébként 2-4 font között van, ebbe bele kell érteni a százhetven oldalas kisformátumú magazint, és a hatszáz oldalas "fegyverviselési engedély kell hozzá" Vogue-ot is. Viszont érdemes figyelni az akciókat, ha kifejezetten magazin-vásárlásra indulunk, és kispénzű turisták vagyunk. :) A WHSmith hálózatnak sokszor vannak kedvezményes akciói, eleve rányomják ... Olvass tovább
Kihívás #95
2013 44. hetének kihívása -- Gondold át, hogy kitől mit "örököltél"! Nem a vagyontárgyakra gondolok, hanem inkább készségekre, képességekre, ízlésre. Ki tanított meg biciklizni? Sakkozni? Rózsát metszeni? Kalácsot fonni? Nokedlit szaggatni? Cipőt kötni? Két ujjal fütyülni? Ki miatt szerettél bele egy tájba, valamelyik hangszer hangjába, a reggeli kávé illatába? Kitől örökölted a rajztehetségedet, a jó stílusérzékedet, a szemed színét, a barkácsolás szenvedélyét, a makacsságodat, a könyvimádatot? Legszívesebben ilyen gondolatokból kiindulva emlékezem, hiszen akkor nem azon van a hangsúly, hogy mi nincs már, hanem azon, hogy mi van még mindig itt. Ki mindenkinek köszönhetem azt, ami még itt van. És megnyugtat, hogy valami hasonló belőlem is marad majd egyszer. :) ♥ + FELADAT: Ha még egy kétszázast teszel a perselybe, most már 1600 Ft lesz benne. photo credit: ZachB827 via photopin cc ... Olvass tovább
Jacket Potato – héjában sült krumpli
Ez a tipikus angol fogás hűvös időben még jobban esik -- nem csoda, hogy elkészítettem. :) A trükk abban van, hogy a héja jó ropogós és sós legyen, a krumpli pedig belül nagyon finom puha, és mindenféle jóval kell tálalni. Fejenként egy közepes krumpli jó sok salátával és töltelékkel tökéletes vacsora. Így készül: Az alaposan megmosott krumplit villával körbeszurkáljuk, olajjal megkenegetjük (a kezembe öntöttem egy keveset, azzal simogattam körbe), aztán minden oldalán megsózzuk (az olajba beleragad a só, szóval jó sós lesz, nyamm nyamm). A sütő legfelső polcán 220°C-on 20 percig, majd 190°C-on további 45-60 percig sütjük (krumplimérettől függően). Tálaláskor a közepét keresztben megvágjuk, és minden jót -- például tejfölt, hagymát, sajtot -- szórunk rá, húsevőknek mehet rá bacon. Mellé illik a friss saláta, én unortodox módon házi csalamádét is ettem hozzá. :D ... Olvass tovább
- « Előző oldal
- 1
- …
- 4
- 5
- 6
