Alexa 23 éves, és tanodai mentorként dolgozik Pécs peremterületén, többnyire halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel/fiatalokkal. A munkája ugyan lelkileg megterhelő, de a hálás gyerkőcök lelkesedése és szeretete mindent enyhít. Le a kalappal, Alexa! ♥

– Miből áll a munkád?

Ez olyan mint a hagyma, hogy a Shrekből idézzek. Elég sokrétű. Minden mentornak vannak mentorált fiataljai. Nekem jelenleg 5 mentoráltam van. A feladatom az, hogy elkészítsem az ő egyéni fejletészi tervüket, mely ezen gyerekek képességeire épül, és melynek célja többek között az iskolai felzárkóztatás, a szociális készségek fejlesztése, valamint a rejtett tehetségek felfedezése s fejlesztése. Ezen felül minden második héten tartunk egy úgynevezett „családozást”, ahol a mentorok és mentoráltjaik együtt elmennek valahova kirándulni, mesét néznek, kézműves foglalkozást tartanak.

– Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?

Ifjúságsegítő végzettséggel dolgozom itt. Milyen tulajdonságok kellenek? Talán a két legfontosabb eleme a munkámnak a türelem és az elhivatottság.  Elég türelmesnek kell lenni ahhoz, hogy észrevegye az ember, ha valamelyik srácunk csak durciból ül félre vagy például komoly gondok vannak mögötte. S persze el kell köteleznie magát az embernek. Három évvel ezelőtt léptem be ezeknek a gyerekeknek az életébe és soha nem bántam meg, hogy maradtam. Azt hiszem, nem csak az én szívem szakadna meg, de az övék is. ha egyik napról a másikra eltűnnék az életükből.

– Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban?

A legtöbben annyit látnak külső szemlélőként, hogy játszunk a gyerekekkel. A mi játékaink azonban, komoly és komplex gyakorlatok. A Tanoda programon belül a srácok keddtől-péntekig minden nap, két műhelyeken (média, újságírás, cigány-kultúra, tánc, jóga, barkács, zene, sport, élménypedagógia és színház) vehetnek részt, van tanulószobánk ahol leckét írunk és gyakorlunk különböző tematikák szerint. Ezen felül különböző programokat szervezünk, kirándulásokra megyünk, nyáron pedig táborozunk. Rengeteg szervezés lapul a mögött amit csinálunk, mégis a legtöbbször annyit gondolnak, hogy csak játszunk a gyerekekkel. 

– Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy?

Van egy kislányunk aki óvodás ugyan, de az óvoda mellett két iskolába jár: az egyikben angolt tanul, a másikban írást és olvasást. Emelett focizni jár és hozzánk is bejön, ha nem végez túl későn vagy nem túl fáradt. Nagyon büszke vagyok rá, hogy nem csak észrevették a képességeit, de elindították egy olyan úton, ahol remélhetőleg rengeteg sikerélmény éri majd.

– Tudsz mondani vicces történetet a munkádból?

Ó, csak ilyenekkel vagyok tele, de tényleg! Persze van egy, ami a legközelebb áll a szívemhez. Eléggé beteg voltam (bordaközi ideggyulladás), aminek köszönhetően levegőt alig bírtam venni, nemhogy rohangálni, legó várat építeni, sőt, az ülésen kívül minden iszonyatos fájdalommal járt. Akkor még nem tudtam mi a baj, így csak ültem a radiátor mellett mikor az akkor 5 és 4 éves kislányok, odahozták mellém a játékkonyhát és minden tartozékát. Mikor megkérdeztem miért, azt a választ kaptam, hogy kijönnek hozzám, hogy ne legyek egyedül, főznek-sütnek nekem, majd amikor már jobban leszek, akkor beállhatok játszani, mert nem is kell elmennem hozzá. Nagyon szívmelengető pillanat volt, nem is tudtam hirtelen mit mondani.  Igazán hihetetlen, mennyire szemfülesek voltak és mekkora törődéssel telepedtek mellém.

– Milyen kihívások vannak a munkádban?

Feldolgozni azt, hogy ezek a gyerekek milyen életkörülmények között élnek. Nem egyszerű feladat szembesülni a tényekkel, amikor azok a szemed előtt lebegnek. Ám miért ha ne azért tegyem amit teszek, hogy olyat adhassak ezeknek az imádnivaló gyerekeknekm amihez talán nem lenne lehetőségük hozzájutni?

– Mikor szoktad úgy érezni, hogy „ezt nem fogom már kibírni”?

A gyerekek segítenek. Az ő élményeik, amikhez általunk jutottak. Az lendít túl amikor a három éves kislány megkérdezi tőlem, hogy emlékszem-e, mikor elmentünk kirándulni, és az milyen jó volt. Azok a pillanatok, amikor a srácok meglátnak a buszmegállóban és futni kezdenek, csak hogy még gyorsan megöleljenek, mielőtt jönne a buszom; amikor lerajzolnak szuperhősként, vagy amikor megkérdezik, hogy ha lenne egy kívánságom, akkor én is azt kívánnám-e, hogy végtelen kívánságom lehessen.

– Milyen kérésed lenne az olvasókhoz?

Advent ideje alatt a város több pontján találkozhattok az Élmény Kommandó játszóházzal, ahol az érdekes karácsonyi játékok, ügyeskedések mellett megismerkedhettek a Menedék által mentorált gyerekek álmaival és felajánlásaitokkal segíthetitek is azok megvalósulását. Az álmok teljesítésén kívül bármilyen élmény felajánlását nagyon szívesen vesszük (mozijegy, belépők, kirándulás, stb.)!