Ez most kicsit szolgálati közlemény lesz, de fontos.
Tegnap este nyolckor valakik megpróbáltak bejönni hozzánk, miközben itthon voltunk. Csak azt hallottam meg, hogy zörög a kulcs a zárban. Ádám kinézett, a két illető sarokba volt szorítva, mert épp jöttek haza a szomszédok is. Jól öltözött, velünk egyidős fiatalok voltak, elkezdtek habogni, hogy ők az X Kft-hez jöttek (ja, kulccsal?), és „eltévedtek”. Ma tudtuk meg, hogy még volt négy társuk a lépcsőházban, náluk nagy zsákban cuccok, és több helyen is próbálkoztak. Most sikertelenül, de voltak rablások az elmúlt időszakban. Mi megnézettük az ajtónkat, és már most is elég jól véd, de azért kap egy plusz erősítést. A besurranók az előszobából markolják fel, ami értéket találnak, úgyhogy ne tartsatok elöl semmilyen iratot, pénztárcát. Az ajtót pedig érdemes belülről is bezárni a hevederrel (nem csak a kisebb zárakkal), akkor is, ha otthon vagytok. Megelőzésnek fokozottan szóljatok az idősebb lakóknak, hogy ne engedjenek be a házba senkit, aki nem hozzájuk jött — akkor sem, ha ELMŰsnek vagy postásnak hazudja magát. A hiszékeny nénik a gyenge pontok általában. :(
Egy ilyen eset után a leghitelesebb hétfői inspirációm a Martens bakancs és az uzi lenne, de azért megpróbálok nem erre gondolni. :) (Leginkább egyébként az a parám, hogy Gomezt bántják, ha betörnek. :(() Nagyon-nagyon vigyázzatok magatokra!
Baromi ijesztő az egész, örülök, hogy nem lett nagyobb baj :/
Nálunk is felelőtlenek az idősebb lakók. Van külön kosárka a szórólapoknak, mégis rendszeresen bekerülnek a postaládákba, szóval nyilván beengedik őket. Az egyik földszinten lakó néni meg rendszeresen csinálja azt, hogy kimegy a ház elé kertészkedni, kitámasztja a lépcsőház kapuját, és a saját ajtaját is résnyire nyitva hagyja O.o ha csak átkopog valakihez, akkor is nyitva szokta hagyni az ajtót. Nagyon könnyű célpont szegény, szinte csodálom, hogy még nem történt meg a baj. Történhetett volna, régebben nehéz volt kezelni a hevederzárunkat, és a szaki azt mondta, szerinte feszegették az ajtót… valószínűleg nem csak a miénket. Megtanultam, hogy az utcán mindenhol ott van a veszély, de hogy a közvetlen környezetben is… már nem is csodálkozom inkább, a barátnőmet fényes nappal, zsúfolt utcán támadták meg (az otthonától egy köpésre), és senki nem segített neki. Figyelni kell és vigyázni magunkra, mert más nem teszi meg helyettünk. Mi jövőre cserélnénk ajtót, anyummal mindketten kellően paranoiásak vagyunk ahhoz, hogy masszív, sokzáras darab legyen.
Anyukámék házát aznap törték fel, amikor a kisfiam megszületett. Reggel világra jött, a szüleim kora délután eljöttek meglátogatni. Alig 2 órát voltak távol, de mire hazaértek, minden felforgatva, kiborítva…órákig fagyoskodtak a hóban, míg a rendőrök helyszíneltek. A betörők elvittek pár dolgot, az pótolható, de a szüleim azóta (lassan 3 éve) nem merik „egyedül hagyni” a házat sötétedés után. Na_ez_pótolhatatlan…:(
Via, köszönet érte, mindig lefordítja az angol szövegű mottókat magyarra.
Erről gyakran eszembe jut, hogy az előző munkahelyemen sokszor megfordultak amerikai diákok, és nagyon örültünk neki, ha szót válthattunk velük, így nem mellékesen gyakorolhattuk az angol nyelvet is élőben. Bevett szokásunk volt azonban, hogy a beszélgetések lényegét mindig fordítottuk azon jelenlévők számára, akik nem teljesen értették a szöveget. Így mindenki nagyon boldog volt.
Kedves, drága szintén anglomán kommentelők! Plíííz, írjátok le a mottóitokat magyarul is, ha lehet!
Még azt szerettem volna hozzáfűzni, hogy minden esetben cselekedjünk valamit, ne hagyjuk annyiban vagy éppen szó nélkül a bűncselekményeket. Szerintem összefogással, figyelemmel sokat tehetünk, hogy ne fajuljon el a helyzet.
Egyébként áll. hamis az a benyomásunk, hogy durvább lenne a helyzet, legalábbis életellenes bűncselekmények csökkentek. A lopások, betörések valszeg nem.
Nem rossz ötlet még zörgős dolgokat hagyni az ajtók/teraszablakok előtt, pl nagy mosószeres/öblítős flakon, kismotor (nyuszibicikli), ilyesmi. A reszkessetek betörők meg alapmű :D (hogy oldjam a feszültséget kicsit)
Igen, én is abban látom a megoldást, hogy a lakóközösségnek kell együttes erővel fellépni, akár azzal, hogy nem engedünk be idegeneket, mert én hiába vagyok tök óvatos, ha közben helyettem öt másik ember nem figyel oda…
Röhej: ma délután az ajtószerelő az ajtónkon csengetett. Valaki beengedte a kapun. Én meg itt őrjöngtem, hogy „erről beszélek, basszus!”. Rá két órára a tesóm is bejött simán, beengedte egy lakó, kérdezés nélkül (kihez jött, kit keres, stb.). Arrrrrgh. Akkor min lepődünk meg? Megy a levél a postaládákba, hogy tessék erre jobban odafigyelni. A közvetlen szomszédokkal meg jóban kell lenni, és segíteni egymást, amikor csak tudunk (figyelni, ha valaki elmegy nyaralni, hogy ki zörög; effélék). Szerencsére azért jó a kapcsolat, csak van néhány „szűk keresztmetszet”.
Hát szörnyű ja végigolvasni az eseteket, és persze az én ismeretségi körömben is volt már ilyen.
Egyébként gázpisztolyra most már lehet engedélyt kérni, lőni vele meg lehet tanulni hivatalosan.
Amúgy szerencsére a párom most is én meg régebben harcművészkedtem, úgyhogy az ilyen inkább dühöt vált ki belőlem mint félelmet.
Régebben ráadásul volt a kedvenc macsekom ami egyiptomi házőrzők leszármazottja volt, na az aztán jelzett ha jött valaki, morgott stb. szerintem neki is ugrott volna bárkinek aki bejön, még a barátaink is féltek tőle csak mi nem, szerettem, de elhunyt. :(
A másik : én SOHA SENKIT nem engedek be a lakásba, kimegyek ajtó behúz és kint letárgyaljuk a dolgot (postás, pizzafuti, futár akárki).
És a végső a legjobb: vannak feng shuis és egyéb (akár vallási, akár mágikus) eszközök amivel bizony távol lehet tartani a betolakodókat! Nekem beváltak, el ne kiabáljam, keressetek rá neten, biztos találtok tippeket! :) Szinte jobb mint bármilyen hevederzár…:)
A vudu mellé azért legyen zár is. :) Kiegészítőnek (meg a lelki békének) biztos nem árt, de ne csak arra bízzuk az életünket, hogy mentális kört húzunk az ajtóra.
Ha ismeretlen csönget és megállt az ajtó előtt, akkor lehet úgy is kinyitni, hogy a lánc még be van akasztva, így nem tudja belökni. A résen meg lehet kommunikálni és kész.
Az nem derült ki, hogy milyen eszközzel akarták kinyitni a zárat? Az újfajta ajtók sem elég biztonságosak, amikhez a kulcsot is csak speciális helyen másoltathatod?
Nehéz kivédeni a betörést, talán egy jó biztosítás a legjobb megoldás, de ahova be akarnak törni, oda általában sikerül is. :( Nekünk az a mázlink, hogy a mi lakásunk az egyedüli, aminek nincs erkélye, így hozzánk még nem törtek be.
Valami kulcsszerűvel zörögtek, a szaki szerint lehet, hogy a kilincset próbálták lenyomni (ami hála az égnek kívül nincs, egyszer ki is zártuk magunkat miatta, mert becsapódott, azóta ki se lépek a küszöbön túlra kulcs nélkül, de a szaki megdicsért, hogy ez jó ajtó). Azt is megdicsérte, hogy nem lehet kivenni a „tokjából”, és hogy elég sok ponton zár a heveder, és csak nagyon-nagyon-nagy zaj árán lehetne beütni, ami túl nagy feltűnés, és mivel ezek ilyen beszari alakok, nem fogják bevállalni. A kulcsunkat is megdícsérte, az is a jó fajta. Azért ennek örültem, hogy ilyen jól „vizsgáztunk”. ^_^
Biztosítás van a lakásra és az ingóságokra is.
stílus: lila-fekete
vacsora: melegszendvics provance-i krémmel, salátával
nasi: trüffel torta
mottó: „Minden sorsdöntő dolog a „csakazértis”-ből jön létre.” /Friedrich Nietzsche/
Ez komoly, jó hogy nem történt semmi. Én panelban lakom, sok az idős, magányos ember itt, akik mindenkit kérdezés nélkül beengednek aki becsenget hozzájuk. Hozzánk be is jöttek múltkor a lakásba 3an (lomtalanítás idején, használt sütőt meg mosógépet akartak venni), ketten voltunk itthon apukámmal, szerencsére én gyorsabban kapcsoltam és kitessékeltem őket… :( Nagyon vigyázzatok magatokra!!!
Én a jómúltkor az ELMŰ munkatársát néztem betörőnek, még sikoltottam is XD
Nade félre a tréfát: nálunk az egyik szomszéd a teljesen nyitott lépcsőházat „szellőzteti”, kitámasztja a bejárati kaput és ki-be járkálhat a jónép. Tűnt már el így létra, kaspó, fém virágtartó, a pince tartalmának kb a fele, de lakásba betörés (hála az égnek, le is kopogom gyorsan) nem volt még, pedig a nyócker kellős közepén vagyunk.
Nem tudom,hogy máshol mi van,de ebben az országban egyre rosszabb a helyzet.És tulajdonképpen semmi esélyünk egy támadással szemben,se otthon,se az utcán.A fegyverviselési engedély hiányával meg az a gond,hogy akiknek a kezébe nagyon nem kéne fegyver,azok most is simán hozzájutnak (láttam,amit láttam).Azóta úgy vagyok vele,hogy ha ezeknek lehet,akkor lehessen nekem is,hogy legalább esélyem legyen megvédeni magam.Otthon meg zárak mögé bújva reménykedni benne,hogy talán nem törnek be,nem valami megnyugtató állapot.Persze az erőszak erőszakot szül,de attól még nem lesz béke,hogy támadás esetén én védtelenül állok és megöletem magam…
Én nyugtalanabb lennék egy fegyverrel mint nélküle. Túl sok balesetet tud okozni, és esélyesebb is, hogy okoz, mint hogy „jól jön” egy védekezésnél… Hála az égnek itt nem second amendment right a fegyvertartás. Ne is legyen.
Meg, ha nem tudod használni, (mert nem értesz hozzá annyira vagy netán lelkileg vagy képtelen használni) akkor simán ellened fordíthatják….
Jaja. :/
Az biztos,hogy meg kell tanulni bánni vele,erre köteleznék is minden fegyvert birtoklót (még a légpuskásokat is),de halált vagy életre szóló fizikai sérülést sajnos nemcsak fegyvertől lehet szerezni.Az autó elvileg se nem halálos,se nem fegyver,mégis dobogós a halálozási okok listáján,mert túl sok a felelőtlen ember.Persze ez is,mint sok minden más,nézőpont kérdése.Meg tudom érteni azokat is,akik nem támogatják a polgári fegyvertartást.Előbb-utóbb úgyis kimozdulnak a dolgok a holtpontról,vagy jelentős mértékben javulni kezd a jövőben a közbiztonság vagy szükségszerűen elkezdenek változni a fegyvertartásra vonatkozó jogszabályok.
Persze, de az autó hivatlosan nem emberölésre szakosodott. Egy fegyverrel viszont elég kreatívnak kell lenni, ha másra is használnám. Dugiszálhatok bele virágot, aztán összebújunk a tábortűz mellett, és elénekeljük a Kumbayát. :D
Én abban bízom, hogy a közbiztonság javul, mert a másik véglet nem tetszik, elszabadulna a pokol…
Ha a fegyvertartási szabályok enyhülésével párhuzamosan a tárolásra vonatkozó szabályok nem enyhülnek, akkor ugyanott tartunk: mire kinyitod a lezárt fegyverszekrényt a máshol elhelyezett kulccsal, megtöltöd a külön tárolt lőszerrel és megfordulsz, addigra a tettes simán leüthetett az asztali lámpával. A tárolásra vonatkozó szabályok enyhülésétől szerintem az isten óvjon bennünket, arról az oldaláról meg nem is beszélve, hogy nem csak én jutnék ezzel könnyebben fegyverhez, hanem az is, aki esetleg ellenem fordítaná. Harmadrészt érdemes megpróbálni belegondolni, hogy in situ vajon mennyire tudnánk használni (nem technikai tudásról van szó). Vajon valóban képes lennék gyilkolni? Ha nem, és csak hadonásznék vele, akkor ezt sanszos hogy leveszi az, akinek nálam komolyabb szándékai vannak az ártásra. Akit pedig magával a fegyver látványával meg lehet ijeszteni, azzal szemben hatásos lehet egy „fegyvernek látszó tárgy” ( :) )is, amivel veszélytelenül lehet hadonászni.
Barátnőmékhez bejutottak a lépcsőházba, és leszedték a teregetőről a 3 éves kislány zoknijait és bugyijait. Egyiket elkapták, bedrogozott fiatalok voltak. Még ha valami rászoruló vitte volna el, akkor egy fene, de így.
Szörnyű, hogy ilyesmi megtörténhet! Kulccsal próbáltak betörni? Nálunk tavasszal legalább „rendes” rablójelöltek voltak. Jól szituált úriemberek, akik arra próbálták rávenni a népet, hogy újítsák föl a (panel, tehát tök egységes) erkélyek külső részét. Az üveget, stb. Jött is a fickó, mutatott egy darabka plexit, hogy hát ilyen lenne, meg hogy biztos láttam már sok helyen… Tipikus ajtónálló marketing. Be akart jönni, megnézni az erkélyt, amihez nyilván keresztül kell menni az egész lakáson… De velem megszívta, mert alapvetően igyekszem figyelni a környezetemet és még rohadtul sehol nem láttam ilyen plexit… Hát nem engedtem be. Mikor mondtam, hogy adjon egy névjegyet, vagy a cég nevét, úgy elrohant, hogy esküszöm kondenzcsíkot húzott maga után… Még egyszer mondom, egy teljesen jól szituált fickóról van szó. Egyébként a hangok alapján többen voltak. És ami a legérdekesebb, hogy ezek után még próbálkozott. A párom meg sajnos kis naiv és beengedte… Tudom, hogy ugyanaz a fickó volt, mert otthon voltam. Viszont mivel nagyobb érték nem volt elöl, se pénz, se laptop, se semmi, a párom meg elég félelmetes és még a tévénk is egy nagy, régi doboz, legalább nem jöttek többet… De akkor is.
Jaj az nagyon rossz mikor az ember ugy erzi a sajat otthonaban sincs biztonsagban. Sajnalom ami veletek tortent, en is mindig zarok mindent ezerrel, nalunk a pincebe tortek be a tavaly telen, bicikliket meg olyansmit vittek el amit ocskavasnak ellehet adni. Az volt a fura ,hogy a lakok tobbsege telire elrakott befottet, meg pl krumplit is tart a pincejeben, de az nem kellett nekik, annyira azert nem voltak ehesek. A mienk meguszta (bar mi egyebkent sem tartunk sok mindent ott) mert egeszen hatul van, es gondolom oda mar nem volt kedvuk hatramenni. A szorolapos embereket ugy oldottuk meg, hogy a lakok kitettek az ajto melle egy dobozt es rais irtuk, hogy a szorolapokat oda rakjak, ha valaki csenget es ezzel az uruggyel szeretne bejonni, utasitjuk, hogy hagyja ott. Volt mar, hogy en is osszevesztem egy holgyel mert mikor kinyitottam a bejarati ajtot o is beakart surrani, a szorolapjaival, es nagyon levolt sertodve mert nem engedtem be.
Nekünk is kinn a doboz, ki is van írva, hogy szórólapot csak ide. Valahogy jobban kell hatni a nénikre, mert ezeket az állatokat is beengedte valaki… nem mi. :/ És persze nem annál próbálkoznak, aki beenged (illetve lehet, hogy nála is), de azért ez már túl megy az önveszélyes határán.
Stílus: szürke sálas
Ebéd: édesburgonya krémleves, torteleíni
Nass: kávé és müzli
Mottó: próbáld meg elérni a zónát
Stílus: Meleg hosszú kötött pulcsi
Vacsi: Finomságok, süti
Nassolni való: sajtos pogi
Mottó: Legyél okosabb és nyeld le a békát, attól még nem veszítesz. Sőt!
Pont ma akadtam ki itthon magamban, hogy miért mindig hozzánk csengetnek fel a kaputelefonon, illetve, hogy legszívesebben kiírnám rá, hogy hiába csenget, ha nem várom, úgysem engedem be. :/ Sajnos tényleg ha csak annyit mondanak, hogy szórólapot hoztak, sokan már engedik is be őket, akár ismerik, akár nem. :( Aztán meg majd csodálkoznak, ha eltűnik valamijük.
Hát szerencsések vagytok tényleg, hogy megzavarták őket a szomszédok…Tőlünk másfél hónapja a klíma kinti és benti egységét összekötő rézkábelt lopták el!!! Mindezt úgy, hogy a kinti egység a padlástérben volt úgy, hogy se hangja, se látszata ha valaki felmegy a padra. Augusztusban pedig a folyosó végi tárolónkból kb 5 liter öblítőt..(?)
A bejárati ajtóra vasrácsot azonnal tetettünk, az ablakokra valóra még spórolunk.
És arachne-nak igaza van, mindkét alkalommal még fellélegeztünk, hogy nem a lakásba jöttek be.
Két méterre voltam az ajtótól, mikor elkezdtek zörögni, szóval megzavartam volna őket én, ha benyitnak. (Valószínűleg kamikaze támadással, sodrófával vagy konyhakéssel felszerelkezve.) :D Ádám rájuk is nyitott, azért nem tudtak előbb eliszkolni, mert a szomszédok sarokba szorították őket, elállták az utat a folyosón. Igazából tegnap még csak gyanúsak voltak, de mára, a többi lakóval való beszélgetés után esett le, hogy mit is akartak… Mondom, teljesen jólszituált, fiatal népek voltak, vegyesen férfiak és nők. Egy rosszarcú bandából még csak-csak kinézem…
Mi lett végül? Feljelentés?
Azért nem árt átgondolni a dolgokat, soha nem tudhatod, hogy mivel van felszerelve a betörő. A sodrófa sokat nem segít a lőfegyverrel, gázsprayvel, késsel, stbvel szemben :(
A rács, meg hevederzár is segít időt nyerni a behatolókkal szemben/bonyolítani a feladványt, de ahogy írtad is, tűz esetén sajnos nem jó ötlet, erre is érdemes gondolni (a fém hő hatására hajlamos tágulni, ergo nem bírod kinyitni, ha akarnád sem).
Hát reménytelen….
Vigyázzatok a karácsonyi forgatagban is a zsebesekkel! Hétvégén voltak az egyik legnagyobb plázában is :(
Lesz feljelentés, ismeretlen tettes ellen, betörés gyanujával… Gondolom, annyit tudnak tenni, hogy többet járőröznek majd.
Hiába gondolom át, a lőfegyver ellen a gondolkodás nem véd, meg a zokszigén sem. :) Ha nagyon be akarnak jönni, bejönnek vállról indítós rakétával vagy amivel akarnak, aztán hiába vagyok okos. Fegyverviselési engedélyt nem tudok kiokoskodni magamnak. :) (Nem is szeretnék.) Szóval ezen hiába agyalok. Megteszünk minden tőlünk telhetőt (fizikai védekezés – heveder, jövőre riasztó, önvédelmi gyakorlatok -, lakók tájékoztatása és fokozott figyelemfelhívás, még több cetli, hogy az istennek se engedjenek be idegeneket), aztán bízunk a többiben. Egy ponton túl nem vagyok hajlandó itthon remegni a félelemtől, ebbe bele lehet őrülni, ha rápörgök. De ha tényleg lőfegyvere van, akkor tök mindegy, ha már bejutott, a hidegvéremben bízhatok csak.
A plázákban iszonyú tömeg van, tényleg óvatosnak kell lenni, de a villamoson, metrón is!!
Örülök Via, hogy nem lett baj, nagyon megértem, hogy aggódsz Gomezért. Nekünk házőrző kutyánk van (kertben), az összes ingóságomnál jobban félteném őt ilyen helyzetben:( De nekem van igazi, acélbetétes Martensem, (uzi nem is kell:P), és megtaposom, aki bántja Gomezt, jó?:) <3
Köszönöm! ♥
Elhiszem, hogy félted a kutyust, sajnos a kertesházi betörésnél sokszor ők húzzák a rövidebbet. Nagypapám is így vesztette el a kutyáját. Olyan sebet ejtettek a kutyuson ami nem látszott a hosszú szőrétől, és mire észrevettük, hogy baj van, addigra már sajnos nem lehetett segíteni szegényen.
De hasonló történt a párom családjánál még régen, náluk meg akarták mérgezni a kutyát, de szerencsére túlélte :)
Tényleg szörnyű, egy ilyen veszteség sokkal nagyobb lehet, minta az amit elvisznek betöréskor.
Szegény kutyi. :(( Részvétem!
Ez a fordítás hogy tetszik? Nem az az alázat, hogy kevesebbet gondolsz magadról, hanem az, ha kevesebbet gondolsz magadra.
A betöréstörténet meg tényleg durva, anyukámnál tavaly történt hasonló, szintén nappal, a fazon szembetalálkozott vele az előszobában és elvitte a hátizsákját (úszóholmi volt benne egyébként). Az a szörnyű az ilyenben, hogy még te örülsz, hogy megúsztad ennyivel.
Ez is egy jó értelmezés. :)
Stílus: farmer és barack pulóver
Ebéd: csirkés grillbarack saláta
Vacsora: töltött csirke
Mottó: Minden nap csak egy kis lépés, végül elvezet a célodhoz.
Eggyel több tétel a para-listámon:D sajnos albérlet, egyelőre vízóra-szigetelés, majd nyáron csere meg most vízvezetékszerelés elég költség a főbérlőnknek ahhoz, hogy új ajtónk ne legyen:( (kértük, mert a szél is simán befúj mellette-alatta, fűtésnél se mind1, de hát ez van).
Kitartás! Mi egy évig nyúztuk a főbérlő fülét az új ablakokért, de végre megkaptuk őket! És bónuszként lassan új ajtót is kapunk! :)
Én családi házban lakom, és már több szomszédunkhoz is betörtek, az egyikhez pont a múlt héten, délután 6-kor… Tényleg ott tartunk lassan, hogy otthon is félned kell… Elkeserítő :-/
Ez nagyon durván hangzik. :( Sajnos ismerek olyat, egészen közeli barát, akinél sikerrel jártak. Nagyon örülök, hogy nem történt semmilyen baj!
A bojtos színes sapka, részemről pipa. :)
Tavaly a felettünk lakó odaégette a reggelijét (a tűzhelyen felejtette, és elment hazulról), jöttek a tűzoltók, és ők se bírták betörni az ajtót a faltörő kosukkal, szóval akkor azért megnyugodtam, hogy bírja a strapát. A szaki azt mondta, hogy nagyobb zajcsapás nélkül nem lehet bejönni hozzánk, azt meg csak nem merik meg kockáztatni. De én sem, ezért lesz a plusz heveder. Húsz rugó, de ennyit most megér a lelki nyugalmunk… Jó kis karácsonyi ajándék. :)
épp ez a baj azzal, ha túl jó az ajtó meg a zár, hogy a segítség sem tud bemenni, ha szükség lenne rá (ne legyen!) – mi a rácsunkat nem is zárjuk, ha otthon vagyunk, az ajtót szimplán meg berúgja egy nagyobb tűzoltó. 22-es csapdája :s
Most azon filózom, hogy erre talán az a megoldás, hogy kéne nagyon közeli barátnak/tesónak másolni kulcsot, és akkor ő tud jönni, ha kell. Gondnoknál / közös képviselőnél meg leadni, hogy ha gáz van, X-et hívja.
Stílus: vastag kötött pulóveres;
Ebéd: sajtos-sonkás szendvics + Fanta szelet;
Vacsora: zöldpaszulyleves anyum-féle félkész mixből;
Mottó: “I learned that courage was not the absence of fear, but the triumph over it. The brave man is not he who does not feel
afraid, but he who conquers that fear.” Bye-bye, Mandela :(
Örülök, hogy az ijedtségnél nem történt nagyobb baj(: Az emberi találékonyságnak és kreativitásnak is két arca van sajnos.
Ezt az arcát szívesen orrba nyomnám! :)
Anyumék is hiperóvatosak, mióta egyszer bejöttek a házunkba fényes nappal a nagykapun, amíg apum az autót a garázsba húzta. Sokszor már-már paranoiának tűnik nekem a mindent duplán-triplán bezárás, de meg tudom érteni.
Nálunk is ki van írva, hogy a garázsba járók figyeljék, hogy ne surranjon be senki a kapun, a kocsi mögött. Én még a bejárati ajtón is úgy jövök be az utcáról, hogy behúzom magam után, kattanásig. És ha kifelé megyek, akkor is behúzom, ha csak úgy ácsorog ott valaki, és nem engedem be. Csengessen fel ahhoz, akihez megy. Inkább nézzen bunkónak. :)
Bár én kertes házban lakom, akkor is zárva van a kapu és a bejárati ajtó is, ha otthon vagyok, sőt a bejáratiban a kulcsot is mindig benne hagyom „átlósan” elfordítva, nehogy ki tudják lökni.
Bocs, ha félreérthető volt, de nyilván nem nyitott ajtóval voltunk eddig sem. :) Én is zárom a felső zárat, rutinszerű mindig, de csak éjszakára tettem fel pl. a láncot is. Most már benn a kulcs, és az is rutin lesz, hogy minden zárt elforgatunk itthonlevéskor, nem csak egy részüket. Hihetetlen, hogy az sem lett volna gond nekik, hogy itthon, ébren vagyunk…
Igen,pont ez benne a legfelelmetesebb hogy nem erdekli oket hogy a lako otthon van-e es ha talalkoznak akkor sajnos oriasi az esely az eroszakos tamadasra.Nagy szerencsetek hogy nem tamadtak ratok.
A szakik szerint ezek a besurranók nagyon félősek, kerülik a konfliktust, már attól betojtak, hogy rájuk néztek a szomszédok. Nálam ilyenkor bekapcsol az adrenalin, addig rúgok, karmolok, harapok, amíg el nem engednek. (Sajnos a gimiben már volt alkalmam ötszörös túlerővel kipróbálni.) De azért jövőre beiktatok egy önvédelmi tanfolyamot, nem árt egy kis tudásfrissítés. :)
Anyáékkal kertes házban éltem, ők még mindig ott vannak. Mi nem zártunk semmit, amikor otthon voltunk, nem volt rá szükség… aztán egyik szenteste előtti nap besurrant egy nő, amikor otthon voltunk és épp készítettük a karácsonyi menüt. Végül sikerült elfogni és rendőrt hívni, de sok mindent nem tehettek, mert nem betörés volt, csak besurranás, vagy nem tudom, mi a hivatalos megnevezés. Lehetett volna pereskedni, sok értelme nem lett volna. Azóta zárjuk az ajtót. (Amúgy a nő is előállt valami mesével, miszerint ismeri Anyát… és tudott is róla valamit, ami mondjuk nem nehéz, mert Anya a civil élet aktív tagja a városban)
Budapesten, ahol most a férjemmel lakunk, nem szoktuk zárni, amikor itthon vagyunk. Olyan picike a lakás, bárhol vagyunk, rálátunk az előszobára, ajtóra. Estére szoktuk a hevederzárat, meg egy belső ajtót bezárni (itt még két ajtó van). Szerencsére még nem történt semmi baj a házban. Az emeleten vigyázunk is egymásra.