Az ajtó üvegén keresztül átszűrődő fények, a halk karácsonyi zene és a csillagszóró sistergése egyértelműen jelzi: most már mindjárt eljön az a pillanat, amikor kiderül, mi van nekem a fa alatt, és — miután már én is a varázslat része vagyok — a másik mit szól ahhoz, amit én adok neki (psszt, ezt legalább annyira jó, mint a saját meglepetés). Jelenleg logisztikailag úgy működik az angyalbűbáj, hogy egész decemberben a „fél órával később jövök haza, de ne kérdezd, hogy hol voltam” elve működik, illetve néha „most bemegyek a hálóba, ne zavarj” felszólalással eltűnünk (ajándékot elrejteni, elővenni, csomagolni, újra eldugni). Csak azt tudom, hogy valami lesz a fa alatt, amiről még nem tudom, hogy micsoda, de nem merem elkezdeni találgatni, mert nagyon durva aránnyal szoktam eltalálni, abban meg nincs poén. El se kezdek gondolkodni. :) A díszítés után aztán a becsomagolt ajándékokat suttyomban a fa alá csempésszük (és nem leskelődünk a többi között), kimegyünk a szobából, aztán benyitunk, és meglepődünk. Mindenki ajándékát odakészítjük, azokét is, akiknek később adjuk oda, vagy majd csak 25-én jönnek. De a magunként kibontjuk 24-én.
Mielőtt be lettem volna avatva az angyalkodásba, anyuék a teljes fadíszítést-ajándékkikészítést az alatt a néhány óra alatt abszolválták, amíg a nagyszüleim elvittek minket a tesóval Betlehemezést nézni vagy sétálni. Szegények, biztos rohantak rendesen — sokkal nyugodtabb volt, miután már egymásnak is készültünk, nem csak ők nekünk. ♥ Itthon egyre több családnál szokás, hogy reggel van az ajándékbontás, de nem 25-én, mint az angolszász karácsonyoknál, hanem 24-én reggel, tehát marad központi helyen a Szenteste. Így viszont így éjszaka bőven van idő a szülőknek a dekorációval foglalkozni, amíg a kicsik alszanak.
Gina olvasóm közszolgálati közleménye — és ennek a bejegyzésnek az apropója –, hogy Budapesten 24-én délutánra egy csomó gyerekes program van, amivel az egyik szülő vagy a nagyszülők egész jól le tudják kötni az apróságokat. Gina moziba szokta vinni a csapatot (apa otthon díszít), utána pedig sétálnak egy nagyot a Bazilikánál, de a halnézés is jó elfoglaltság lehet. :) Hátha másnak is segít a készülődésben ez a lehetőség.
Ti hogyan „angyalkodtok” titokban?
hoember mondta
Emlékeket idéző kérdés :))) Kiskoromban a fa sokáig a mi szobánkban, azaz a gyerekszobában kapott helyett a lakás elrendezéséből fakadóan, így nálunk mindig közös díszítés volt, eleinte a bátyám és az én, majd hármunk feladata volt – ma már csak ketten a húgommal ügyködünk rajta, amióta a bátyánk már elköltözött, de így is nagyon hangulatos. Amíg kicsik voltunk, a Jézuska segített a szüleinknek csomagolni, addig nekünk a szüleink hálójába tilos volt bemenni, mert a Jézuskát nem szabad meglesni. Aztán amikor már mi is készítettünk ajándékot a többieknek, akkor szenteste előtt pár héttel közös családi program volt a sógyurmázás – mi ajándékot csináltunk a többieknek, a szüleink meg díszeket a temetőkbe, ide-oda, ajándékba a betévedőknek, stb. Szuper közös családi program volt, imádtuk és a mai napig emlegetjük :) Tehát 24-én délután mi csomagoltuk az addigra megszáradt gyurmaalkotásokat, aztán sorban fürdés, csiniruhába öltözés, közben mindenki becsempészte a fa alá a csomagokat – a végén jöttek a szüleink, de nekik segített a Jézuska is, mert a felnőtteknek elkél a segítség :) Addig mi a konyhában alig bírtunk megülni a fenekünkön, mikor szólal már meg a csengő, és mehettünk megnézni a fát a gyertyákkal, meg alatta az ajándékokkal. A nagy ajándékbontás, játék, utána vacsi, és alvás. :)))
Ami biztos az az, hogy sok olyan elem van annak, ahogy nálunk történt, amit majd én is szeretnék továbbvinni, de majd meglátjuk, mert ebbe másnak is lesz beleszólása. :)
Sophie_Helmer mondta
A mi családunkban is hihetetlen jó volt mindig a karácsony: finomságok, ajándékok, díszítés és mindenki együtt, ahogy azt kell. Amíg az öcsém kicsi volt, betanítottam valami karácsonyi dalra, amit közösen előadtunk a nagymamák nagy örömére :D Ennek hatására meglehetősen karácsonymániás is lettem, most is ugyanúgy izgatott vagyok, mint kiskoromban, csak már több pénzem van, és királyabb ajándékokat adhatok :D
A kedvesem viszont egy olyan családból jön, ahol alig ünnepeltek. Sem a fadíszítés, sem az ajándékozás nem volt náluk szokás, csak a nagy veszekedések, így ő kifejezetten nem szereti a karácsonyt, csak az irántam való tiszteletből mutat némi lelkesedét, meg hogy kapjon ajándékot :D
Most még mindketten a szüleinkkel lakunk, és otthon ünnepeljük a szentestét, de azért lassan szeretnénk összeköltözni.
Ötleteket szeretnék kérni Tőletek, hogy hogyan karácsonyozzak majd úgy vele, mikor már együtt élünk, hogy ő se érezze azt, hogy rá van erőltetve a vidámság, de nekem is meglegyen a varázs.
Előre is köszi :)
Theresia mondta
Szerintem ezt úgy tudod majd megoldani, hogy készülődsz, ahogyan szeretnél (díszítés, sütés-főzés, tényleg amit szeretnél), de nem erőlteted, hogy neki is kell, hanem amennyire be szeretne szállni, annyiban vesz részt. Szerintem úgyis segíteni fog, ha látja, milyen lelkes vagy, meg teljesen más lehet a párunkkal ünnepelni, mint előtte a szülőkkel, és a hozzáállása is megváltozhat. Átragadhat a jókedv meg a lelkesedés szerintem. :)
Nálunk is hasonló a helyzet egyébként, idén még külön töltjük a Szentestét (mindenki a saját szüleinél), de remélhetőleg 2014-ben már össze tudunk költözni, és jövőre jöhet az első igazán közös. :) Ami nálunk fura lesz (remélem, nem nagyon), hogy a pároméknál mindig nagy karácsony van már 24-én is, nálunk meg a szüleim kicsit ilyen „jajjlegyünkmártúlrajta” hangulatban élik meg a karácsonyt (ill. a készülődést). Éppen ezért én szeretnék majd szép sajátot, 24-én kettesben, utána meg menni mindenfelé, és meg is beszéltük már, hogy így lesz, viszont kicsit félek, hogy a nagy karácsonyozásból „kiszakítom”, és ezt ki hogyan fogja megélni. Nem kényszerítem egyébként semmire, ő is mondta, hogy akkor ha összeköltözünk, lehet kettesben a 24-e, de akkor is kicsit fura lesz. Nem tudom megfogalmazni, mit érzek pontosan, meg még min. egy évem van, mire kiderül, milyen is lesz ez így.
Via mondta
Kezdd kicsiben, fokról fokra, adventezzetek, hangulatozzatok, és nézzétek meg, hogy az milyen úgy. Alakítsatok ki saját, új szokásokat, és hagyd, hogy megszeresse a karácsonyt.
Dorka mondta
Nem emlékszem, kisebb koromban hogyan volt a fadíszítés.. volt-e dugdosás. Azt tudom, hogy a testvéreimmel hosszú éveken keresztül minden karácsonykor betlehemeztünk :) Mókás volt, a 3 lány és egy fiú felállásban, sálat kötöttünk fel, hogy szakállunk legyen, meg ilyenek. Aztán amikor nagyobbak lettünk, és épp mindenki játszott valamilyen hangszeren, akkor koncertet is adtunk :) Valamilyen karácsonyi dalt, dalokat adtunk elő. Jaj, jó volt :)
Nagyobbként meg az lett a megszokás, hogy még 24-én is ment a készülődés, főzőcske és díszítés. A díszítést általában az idősebb nővérem koordinálta, legtöbbször másik nővéremmel karöltve, szeretik is és értenek is hozzá :) Én általában csak a mechanikus részbe álltam be: azaz szaloncukor- és mézeskalácsfűzés. Mindig elindultunk valami szolid díszítéssel, aztán csak nem bírtuk ki, mert hát ez a dísz sem maradhat le a fáról… meg ez sem… úgyhogy mindig volt bőven dísz a fán :D Az ebéd általában zöldségleves volt, a francia saláta „maradékából” :)
Volt, aki már előre csomagolta az ajándékokat, de a legtöbben aznap csináltuk. Akkor a csomagolós doboz körbejárt, meg a zuhanyzás is, hogy épp ki készülődik, öltözik szép ruhába. Amikor minden és mindenki elkészült, akkor vacsoráztunk, majd leoltottuk a villanyokat, begyűltünk a TVs szobába, és néztük azt a karácsonyi filmet, ami a legjobban tetszett a kínálatból. Megegyeztünk a sorrendben, hogyan rakjuk ki az ajándékokat, és az utolsó csengetett. Kimentünk, azt hiszem, ez után volt a közös éneklés (apa citerán kísérte), csillagszórózás, aztán ajándékkeresés – de lehet, némileg keverem a sorrendet :D Utána körbeültük az asztalt, és körbementünk, mindenki egyet bonthatott ki egyszerre, bemutatta, mit kapott és kitől és megköszönte :) Egészen addig, amíg el nem fogytak az ajándékok. Aztán sütizés és közös filmnézés. Idén is így lesz gondolom otthon, mi már a 24-ét kettesben töltjük a férjemmel, 25-én megyünk majd és visszük az ajándékot :) Fogalmam sincs, hogy fog megtörténni a varázslat… ez az első közös karácsonyunk :D Majd csak kiderül…
Kata mondta
Nálunk volt titkolózós rész, és amikor nagyobb lettem, akkor Apukámmal ketten díszítettük a fát, míg Anyukám a konyhában tett-vett (ez a mai napig így van). A Kedvessel két ünnep között tartjuk a közös Karácsonyt (mindketten egykék vagyunk és hazaköltözünk a szüleinkhez az ünnepekre), idén amerikai típusú lesz, reggel fogunk ajándékot bontani az előző este kapott pizsamában. :)
Saxana mondta
Nálunk is együtt díszítés volt valamikor 23-án, vagy 24-én délelőtt/napközben (attól függően hogyan értek rá a szüleink), DE az volt a kísérő szöveg, hogy a Jézuska „eljön” a kidíszített fáért, megszenteli meg rak rá varázslatot és az ajándékokkal együtt hozza vissza:) És este valóban varázslat volt benne, mikor már sötétben, kivilágítva, csengőszóra lehetett berohanni, és ott voltak alatta már az ajándékok is:) Nekem ez kicsiként tökéletes „mixelése” volt a csináljuk együtt, de meglepetés is legyen verzióknak^^
rigabjo mondta
Kisgyerekként igazi varázslat volt nálunk, a nagyszoba csukott ajtaja mögött dolgoztak az angyalkák. Este már nagyon vártuk az érkezésüket és a türelmetlenség tetőfokán apukám közölte, hogy kimegy wc-re..és lássatok csodát, alig, hogy kiért csengettek éppen az angyalok. Kiabáltuk, hogy „apu, siess, megjöttek”, mire ő csodálkozva előkerült. Éveken át bosszankodtam, hogy a csudába is, miért mindig éppen akkor kell wc-re mennie, mikor az angyalok jönnek :-))
Ő már nincs közöttünk, de a csengetés megmaradt, tehát mégis itt van…
qjudit mondta
Hú, hát nálunk gyerekkoromban csupa izgalom volta 24-e. Délelőtt kitakarítottuk a nagyszobát, de úgy, hogy szerintem még a polcokat tartó szögeket is lepucoltuk (mi az öcsémmel, nem azért mert kiadták, hogy kell, hanem mert úgy voltunk vele, hogy oda is benéz a Jézuska, és ha nem tiszta, nincs ajándék :D). Délben anya bezárta a szobaajtót, hogy a Jézuska tudjon nyugodtan dolgozni, nehogy véletlenül benyissunk amikor pont ott van. Ebéd után mi amúgy is mindig kimentünk ha csak lehetett, szóval nem volt gyanús, hogy aznap is ki kell. Ha hó volt (óóó, azok a karácsonyok <3 ) akkor persze szánkózni, ha nem volt hó akkor erdőbe sétálni apával vagy nagymamához. Késő délután haza, fürdés, ünneplőruha, 6 körül vacsora. Evés után pedig valamelyikőnk megnézhette, az üvegablakon át van-e valami fény, mert ha igen, akkor juhúúú, mehetünk. Azóta is azon röhögünk az öcsémmel, hogy miért nem tűnt fel soha akkor, hogy apa mindig kimegy "pisilni" vacsora közben.
Nekünk teljes zsongás volt a nap, és nagyon örültem, hogy kész fát láttam, még egyetemista kormoban sem akartam soha díszíteni, inkább mást segítettem, hogy meglegyen a "hűha" élmény.
NSDetti mondta
Nálunk olyan a lakás elrendezése, hogy a nappalit nem lehet kikerülni. Így aztán nálunk 24-én reggel már áll a feldíszített fa. A készülődés egész nap zajlik, majd anyuék elviszik betlehemezni a lánykát, azalatt az angyalka odahozza az ajándékokat, megteríti az asztalt, és anyára és apára ünneplőt varázsol:) Megérkezik az összes nagyszülő., nagynéni, mindenki… Utána már csak a hátsó ajtón lehet bejönni, majd csilingel az angyalka, és huss, elszárnyal, mi meg ámulva nézzük a varázslatos fát és az ajándékokat.
l2njpy mondta
Én sose értettem ezt a gyereketeltávolítjuk-dolgot. Mi vallásosak vagyunk, így még értelme is lehetett volna az angyalkodásnak, de anyáék nem így tettek, és csodálatos volt, van a karácsony. Mi mindig együtt díszítettünk, és az kicsi gyerekként is hatalmas öröm, hogy melyik díszt hova akasszam, akkor ép ki rakhatja fel anya nagyrabecsült soktízéves díszét, jó volt együtt, röhögcsélve kötözni a szaloncukrot. AZtán az ajándékokat szépen mindenki odatette a fa alá, anya csengetett, és kibonthattuk. Csudajó volt együtt végignevetgélve megélni a 24-ét. És megkérdeztem anyát, nem pörögtünk túl attól, mert este van szenteste, mert mivel úgyis fél 3-tól vak sötét van, az ajándékozás 4-5 körül volt, így alvásidőre már elfáradtunk. 25-én meg a kora reggel már ott talált a fa alatt minket tesómmal:-)
Via mondta
Hidd el, lehet az „eltávolítás” is szeretetteljes és meghitt, ráadásul ez csak bizonyos kor alatt van így, utána meg jöhet a közös díszítés és ökörködés — nálunk legalábbis így volt. Örülök, hogy mindkettőt megtapasztaltam, nem tudom összehasonlítani őket, a maga módján mindkét „fajta” csodálatos volt. Mi sem pörögtünk túl, de szerintem nincs „egy igaz módszer”, ami mindenkire érvényes lesz — ne is legyen, legalább a karácsony ne szóljon az elvárásokról. A körkérdés célja az volt, hogy sztorizgassunk, meséljünk. Hátha lesznek, akik egymásra ismernek a hasonló családi szokásaikban, vagy valaki talál itt egy olyan ötletet, ami jobban tetszik neki az eddigi hagyományánál, és meghonosítja. :)
Ágnes mondta
Nehezen álltam át a gyerekkori karácsonyokról arra, hogy a varázslatot nekem kell megteremteni. Viccesek voltak az első próbálkozások fiatal házasként. :-) Azóta bele jöttünk, kialakulóban vannak szokások. Eleinte fogalmam sem volt róla, hogyan kezdjek hozzá. :-) Most a gyerekek vannak a középpontban, azon izgulunk, hogy nekik meglegyen a varázslat. Eszembe sem jut, hogy én is fogok ajándékot kapni. Próbálunk olyan értelmes, hasznos ajándékot találni nekik, aminek örülnek. A délutáni alvás alatt díszítjük a fát. Szerintem a feldíszített fenyőt meglátni a szobában annyira felbecsülhetetlen, hogy megéri a titkolózás, gyerekek „távol tartása”. Ha már nagyobbak lesznek és nem alszanak délután, inkább elviszem őket sétálni. Nagyobb gyerekként és felnőttként (mikor még otthon laktam) sem szerettem részt venni a fadíszítésben, inkább a meglepetést vártam teljes pompájában. Próbálom nem túlreagálni a dolgokat, de izgalom azért maradt az utolsó napokra is: sajnos a webáruház másodjára sem teljesítette az ígért szállítási határidőt a kedves egyetlen ajándékára, amit a fa alá tudnék tenni. :-(
Via mondta
Írj gyorsan neki egy képeslapot, hogy nem marad ajándék nélkül, csak a rénszarvas/angyalka/akármi dugóba került! Tedd azt a fa alá, és akkor így mégis lesz ott valami neki.
Timi mondta
Én is jártam így az egyik évben, egészen pontosan én rossz könyvet rendeltem meg és vissza kellett küldeni… :( Egy habos-babos fehér csipkebugyit kapott végül, egy képeslappal, hogy az angyalka nem ért ide az ajándékkal, de a nagy rohanásban elejtette a bugyiját, add vissza neki, és meglátjuk, mi lesz. :P
timoca mondta
Nálunk is üresen hozza a Jézuska a fát, olyan jó együtt díszíteni. Szerintem sokkal hangulatosabb, mint kint sétáltatni a gyerekeket a hidegben.
Délután vagy egy kis csendes pihenő, olvasás, fürdés, szép ruha… Közben az ügyes Jézuska mindent a fa alá csempész. Még csengetni is szokott! Eddigre besötédedik és mi bemegyünk a kidíszített fához, alatta az ajándékok. Nagyon szép. Ilyenkor történik a varázslat.
adrica mondta
A Jézuska nálunk is – valószínűleg hasonló logisztikai megfontolásokból – a csupasz fenyőfát hozta a talpba faragva. Megláttuk, örültünk neki, bemenekítettük, és közös családi program a díszítés. :) Nekem tetszik így, mert a szülőknek sem kell a díszítéssel stresszelni, nincsenek kínos kérdések a díszekkel kapcsolatban (főleg vízkeresztkor, mikor leszedjük és elcsomagoljuk őket), és jó családi program a szaloncukorfűzögetés, miközben megy a Grincs a tévében. :)
Timi mondta
Hm, lehet, hogy jövőre kellene szaloncukrot főzni! Bár idén még a mézeskalácsra sem vettem rá magam… Idén a Lidl sütött helyettem, a szaloncukrot pedig egyszerűen leszavaztuk… Viszont, idén először én is beszállok a karácsonyi menübe – félreértés ne essék, nem lustaságból maradtam ki eddig, csak apukámban egy mesterszakács veszett el, és egyszerűen egy fogást sem volt hajlandó kiengedni a kezei közül. :P Idén egy főételt, egy köretet és a salátát is magamhoz ragadtam. :)
adrica mondta
Mi sem főzzük, csak fűzzük :) Cérnára, vagy akasztóra, amivel feltesszük a karácsonyfára. De a házi kotyvasztást én is ki szeretném próbálni majd egyszer… Bár akkor azt hiszem, egy darab sem érné meg a fárakerülést… A bolti szaloncukortól az visszatart valamelyest, hogy kb. 5-10 db már eljuttat a rosszullétig :D
Via mondta
Mi fehér krepp-papírba tekerjük. :)
Timi mondta
Angyalkodó szülőknek sajnos nem tudok tapasztalatokkal szolgálni, mi mindig együtt díszítettünk, sőt két fát is, mivel a nagyszüleink is velünk éltek, és az ő fájukat is díszítettük. Az ajándékok odakészítése persze „titokban” történt, legalábbis a jelenlétünk nélkül – addig mi a húgommal fagyit majszoltunk a konyhában, míg a szülők a szobában serénkedtek. :) Majd ha lesznek babáim, én is így szeretném, annyira jó közös családi program, nekem hozzátartozik a Szentestéhez.
A dugdosás nálunk is folyik, én a sáljaim közé rejtettem a fiókba a férjem ajándékait, kész kaland volt úgy kipakolni mindig a táskámat, amikor hozzácsaptam valami apróságot a csomaghoz, hogy ne vegye észre. :D Ő pedig bevallottan tegnap hozta haza az ajándékomat, állítólag jól elrejtette, de azért megkért, hogy pár napig ne dobjak ki semmit a megkérdezése nélkül, és ha egy doboz nem ismerős, ne nézzek bele. :D Olyan cuki volt. :)
A csomagolást valószínűleg egyszerűbb lenne már előre megcsinálni, valami lopott időben, amikor épp nincs itthon, de nekem az is a Szentestéhez tartozik, úgyhogy marad a „kérnék egy kis szabadidőt zárt ajtók mögött” jelmondat. :)
Jeanner mondta
Dettó, nálunk is ez volt mindig, én is ezt terveztem behozni, bár még kicsik a gyerekek, de a közös díszítés nagyon meghitt tud lenni, én imádtam :)
Bb.Sophie mondta
Én ahogy visszaemlékszem a gyerekkoromra, nálunk sosem volt „varázslat” , én mindíg tudtam hogy a fát apa veszi a szomszéd sarkon, és anya díszíti fel, ha láttuk akkor láttuk, sokat nem stresszeltek rajta a szüleim. :D
Mikor az ajándékokat csomagolták, általában 24.-én délután, olyankor a bátyámmal kellett játszanom a szobánkban, vagy amikor még a húgunk kicsi volt, őt lefoglalni addig. Persze tudtuk h mi folyik odakint és alig bírtunk a fenekünkön maradni… :)
A „varázslat” akkor volt, mikor már az összes ajándék a fa alatt volt becsomagolva, anya megrázta a nagy csengőjét, és csengőszóra mindenki előjött és a fa köré gyűlt, aztán jöhetett az ajándékbontás. Ez ma is így van, csak már felnőttek vagyunk, és nem dugdossuk annyira az ajándékot, de mindenki kap pár percet mikor besurranhat a kupacba tenni a saját apróságát.
Ha majd „kirepülök” veszek én is egy jó hangos csengőt (harangot…?). :)
jarvococker mondta
Pont úgy, ahogy leírtad. :) nálunk is így működött gyerekkoromban. Idén már nem otthon ünnepelek, mert egy éves a gyerek, plusz messzire költöztünk mindkét szülőtől, de most rám vár a feladat, hogy beszerencsétlenkedjem az erkélyről a fát, feldíszítsem, alá tegyem az ajándékokat :D nagyon izgalmas lesz: )
Jaj, és még vmi. Mért bontják ki már reggel az ajándékokat? Sztem nem bírnak várni…
Bb.Sophie mondta
Én olyat is hallottam már egy kolléganőmtől, hogy a gyerekek pizsamában bontják ki az ajándékokat reggel, és úgy csúsznak-másznak a földön az új játékokkal órákon keresztül, át sm öltöznek hozzá… Nem értem. :/
Via mondta
Úgy mondod, mintha ez valami szörnyű dolog lenne! :D A pizsamázás a legjobb az egész ünnepben. :)
Via mondta
Azért, mert akkor nem este pörögnek túl annyira az új ajándékok izgalmától, hogy nem bírnak vacsorázni/elaludni. Addigra lecseng a dolog. Gyerekfüggő, meg kell nézni, hogy milyen a habitusa, és ahhoz igazítani. :) Nincs rossz döntés szerintem. A család érdekeit kell nézni.
enca mondta
:-) Azért bontunk reggel, mert másnap utazunk, és a gyerekek régebben el voltak keseredve, hogy alig játszhattak az új játékokkal. Az új szokás bevezetésével van idő mindent alaposan átnézni, kipróbálni, többször átépíteni, majd kiválasztani azt az egy apróságot, amit vihetnek magukkal az útra… Hiszen tudom, hogy máshol is ajándék várja a kicsiket. Mindenki alakítsa ki azt a szokást, ami a családjának a legjobb :-)