Mi az a kihívás?
Minden hétre jut egy feladat vagy tennivaló, vagy gondolkodnivaló. Valami, ami kimozdít a mindennapjaidból, és új oldalról mutatja meg az életedet. Van, hogy vicces és bolondos, és le kell vetned hozzá az “én komoly felnőtt vagyok” maskarát. Van, hogy ráerősít a benned levő empatikus oldalra, és közösségi feladatra szólít fel. És az ellenkezője is megtörténhet: befelé figyeléssel, egyedülléttel, hogy ne csak másokhoz képest tudd meghatározni magad.
Eddig 100 kihívás volt a blogon, és a lényeg idén sem változik. Az a szabály, hogy nincs szabály. Bármikor bármelyiket megcsinálhatod. Ha van kedved, csatlakozz most, és csináld őket hétről hétre. Ha valamelyik nem tetszik, kihagyod. Ha csak az egyik tetszik, hát akkor csináld meg csak azt. Ha a régebbiek közül inspirál valamelyik, nosza, próbáld ki! Nincs tanrend, nincs számonkérés és hétfőn röpdolgozat, nem osztok feketepontokat, és nincs baj az igazolatlan hiányzással. Ez itt nem az a hely. :) Az egész a játékról szól!
Idén annyiban változtatok a dolgon, hogy nagyon élveztem az adventi hétvégéken az összefüggő bejegyzések készítését (ha emlékeztek, volt zene, süti, program), és hogy a bejegyzéseket spéci nyomtatható oldalak készítésével is segítettem. Idén ezt szeretném átmenteni a kihívásba — nem ígérem, hogy mindegyikhez lesz valami nyomtatható dolog, de többet szeretnék készíteni, hogy ezen sem múljon a részvétel. :) (Természetesen nem kötelező őket használni, nélkülük is “ér” a kihívás — mint mondtam, nincs szabály.) Nagyon örülnék neki, ha a hozzászólások között beszámolnátok arról, hogy ha kipróbáltatok egy adott kihívást, akkor milyen volt — tetszett, nem tetszett, mi történt, mi változott, vagy milyen érzés volt. Így egymást is tudjuk motiválni.
2014 1. hetének kihívása: A nemteendőlista
Ha tetszik, és szeretnéd megosztani másokkal, kérlek csak a bejegyzésre mutató linket tedd ki a saját honlapodra! Köszönöm szépen! Kereskedelmi forgalomba nem hozható. Ötlet és kivitelezés ©2014 Farkas Lívia. Minden jog fenntartva!
A többi ingyenesen letölthető anyagomat itt találjátok.
Ne csak a tervekről és a “megcsinálom-mennifog-hajrá”-ról szóljon a 2014-es év, hanem a letevésről is. Mi az, amit abbahagysz, amit nem tűrsz tovább, amit befejezel egyszer és mindenkorra, mert elég volt? A fogadalomlista párjaként készítettem egy anti-teendőlistát azoknak, akik idén a gyarapodás és a bővülés mellett bizonyos dolgokból szeretnének kevesebbet. Hogy miből? Az az egyéni igénytől függ, és nincs jó vagy rossz döntés. Lehet, hogy valaki kevesebbet szeretne főzni, más pedig kevesebb kaját rendelne. Lesz, aki kevesebbet dolgozna, más kevesebbet álmodozna és többet cselekedne. Lehet, hogy sokan kevesebb időt töltenének aggodalmakkal, vagy nemet mondanának olyan dolgokra, amelyeket bűntudatból, megfelelési kényszerből vagy kishitűségből vállaltak el (de valójában nem is szeretnék őket). Kevesebbet izgulnának a maximalizmusuk miatt, és delegálnának néhány feladatot (az eredmény lehet, hogy nem lesz 100%-os, de a felszabadult idő ezerszer többet ér). Ide jöhetnek mindenféle szokásváltoztatások is: kevesebb elalvás előtti mobilozás, dohányzás, értelmetlen tévézés, céltalan netezés, éjfél utáni nassolás, vagy bármi, amivel tele a hócipőd, és meghoztad a döntést, hogy befejezed, és mostantól máshogy lesz.
Ne feledd azonban, hogy egy régi berögzült szokást nem könnyű egyik napról a másikra letenni, ezért ne is az legyen a cél, hogy akkor mostantól soha többet nem csinálsz valamit, és ha mégis, akkor önmarcangolsz. A fokozatosság a lényeg, és hogy rendszeres legyél. Nem csak akkor csinálod jól, ha egyszer sem botlasz meg, hanem ha a megbotlás után is tudod folytatni.
A “nem” is lehet egy nagyon felszabadító szó, tessék használni — például a végletes gondolkodásra. A “Mindent vagy Semmit” Brunner Mártának állt jól egyedül. :)
Te mit nem fogsz többet csinálni?
– Nem fogok annyi édességet halmozni
– Nem leszek a nap 24 órájában elérhető a munkámban (vagyis nem lesz levélváltás hajnali kettőkor, a telefonon keresztül)
– Nem fogom elhanyagolni a szakmai fejlődésem
– Nem fogom elhanyagolni a könyveim
– Nem fogom elkerülni a sportot.
Ha a cigit le tudtam tenni (már két és fél hónapja), akkor ezek is menni fognak. Tudom. :)
Végigolvastam a kommenteket, jó lesz jövő ilyenkor elolvasni.:-) Számomra érdekes az, hogy szinte mindenki “vissza akar venni a tempóból”, pl. munkahelyen, nem akarnak annyit stresszelni, oda akarnak figyelni a családtagjaikra, értékesebb kapcsolatokat akarnak, vagy a meglévő kapcsolataikat fenntartani. Szerintem ezek a dolgok az egész emberiséget érintik. Én mostanában minden fontosabb kérdés, kijelentés után odateszem a megéri? szócskát. Hasznos de tényleg. Szóval Via, csak annyit, hogy az ilyen cikkek (is) ráébresztik az embereket, arra, hogy mire is kéne figyelni inkább. Köszi!
Szívesen! Én is örülök, hogy sokaknál a lassítás a cél. Szerintem is rettenetesen fontos. De tudod, mi a jó? Hogy ezek a pici fogadalmak tényleg segítenek az egész emberiségnek. Mert ha egyvalaki magával türelmesebb, gondoskodóbb, mással is az lesz. Kihat a környezetére. A családjára, a szomszédra… ez a legcsodásabb az egészben, hogy nem önzőség, mert nem csak neked lesz jó tőle, ha odafigyelsz magadra és attól kiegyensúlyozottabb leszel. :)
– Kevesebbet idegeskedem – legalább olyasmiken ne, amin nem tudok változtatni / nem rajtam múlt / lekéstem róla, stb.
– Nemet mondok, ha … öhm, fűtetlen raktárban kéne egész nap állva csomagolni a fájós derekammal 400 forintos órabérért… vagy hasonló csodás diákmunka lehetőségek érkeznek.
Abbahagyni:
– Még ma: önostorozást, önutálatot, önlekicsinylést.
– Holnaptól: a fenti indokok miatt nem enni egész nap.
– Holnaputántól: későn fekvés a netes barangolások miatt. A youtube ráér… :)
Hosszú távon igazából ugyanezek. Stressz, önmarcangolás leállítása, a többi talán jönne magától is ezután. Vagy legalábbis jobb eséllyel indulnék neki bárminek :)
Szia!
Köszönöm szépen a randi ötleteket is!:))
Kimásoltam egy dokumentumba, aztán már csak a megvalósításuk van soron.
Majd beszámolok róla, persze csak a nyomdafestéket tűrő részletekkel!:)))
Fogadalom munka tekintetében: nem berágni túlságosan, ha nem megfelelő a kommunikáció, kevés az infó, nem idegeskedni feleslegesen, hiszen mindig tök jól elintézek mindent, nem túlhajtani valami beteges para miatt (értsd: ha nem vállalok minden hülyeséget magamra, kevésbé értékes munkaerő leszek és kirúgnak), ÉS NEM LÉPEK BE A CÉGES LEVELEZŐBE A MUNKAIDŐ LETELTÉVEL/SZABI ALATT, hanem megtanulok lazítani.
De hadd idézzek egy klasszikust:”ja és magától értetődően lefogyni 10 kilót.”
Amit abbahagyok most: leiratkoztam egy hírlevél-szerűségről, amiből már 770 van olvasatlanul (külön mappába érkeztek egyből, természetesen).
Szia!
Nagyon jók a 2014-es célkitűzők.Mi lenne ha párkapcsolatban, házasságban, családban közös célok leírásánál alkalmaznánk?!
A férjemmel gondoltunk egy “közös célok ” című kis fejezetet kitöltenénk. Persze vannak a az “általános”: gyerek,ház, autó,nyaralás,hobbi stb.Egy közös programnak sem utolsó és a kapcsolatot is előrelendíti.Tudnál ebben segíteni egy jó kis jegyzettel,füzettel?
Szia!
Abszolút javaslom a 2014-es inspirációs naplóban található reflektáló oldalakat párkapcsolati használatra is! Mi is így szoktuk. :) https://www.urban-eve.hu/2013/12/10/nyomtathato-2014-es-inspiracios-naplo-es-tervezo/ Töltsétek ki közösen, átbeszélve a válaszokat. A Változások részen van egészég, pénz. Nyomtassatok ki nyugodtan 3 példányt, egyet-egyet egyedül, egyet pedig közösen, a párkapcsolatotokra vonatkozóan tölthettek ki. Hasznos lehet még a célok és tervek 2014-re, könyvek és filmek, amiket meg akartok nézni, úticélok, stb. A végén pedig randiötleteknek is van hely. :)
Köszönöm szépen a választ!:))Apropó randi ötlet!:)) Költségmentes vagy kevésbé költséges, kreatív randikra gondolok. Férjemnek ilyenkor rögtön az étterem jut eszébe rögtön.
Ilyenkor télen sajnos kevesebb a lehetőség az időjárás miatt ,ugye a szabadtéri lehetőségekre gondolok. Bár mi azért ilyenkor is felöltözünk melegen és elmegyünk túrázni, pl. a hegyekbe. De fő a változatosság! :)Szóval tőled vagy a többiektől is szívesen fogadom a kreatív, költségmentes randi ölteket. :))
https://www.urban-eve.hu/2012/02/06/ujabb-vidam-filleres-randiotletek-nem-csak-valentin-napra/
https://www.urban-eve.hu/2011/01/20/meg-tobb-romantikus-vidam-otlet-nem-csak-valentin-napra
https://www.urban-eve.hu/2009/02/09/romantikus-vidam-otletek-nem-csak-valentin-napra/
https://www.urban-eve.hu/2011/07/25/20-szokatlan-randiotlet/
Plusz még kicsit karácsonyra visszanyúlva: https://www.urban-eve.hu/2012/11/22/3×24-karacsonyi-otlet-2-resz-ketten/
Elég lesz? :))
Kevesebbet fogok halogatni.:)
Kedves Saxana , nekem 3 db.vesem van.Hatodikos voltam amikor megtudtam a hirt. Felborult velem a vilag ,pedig ma mar nem nagy dolognak szamit.Az orvosok azt mondtak a szuleimnek eladhatnam nekem maradna ket egesseges vesem , de mindennek van rizikoja. A szuleim nem eggyeztek bele es megmaradt a harom vesem. Vissza mentem felulvizsgalatra 4 ev mulva mire a ket jobboldali vesem mar ossze volt nove. Mar nem terhel a dontes lehetosege de nem banom.Oda szerettem volna kiterni hogy bar nem kulso rendellenessegem van de megis kihat az eletemre,A ket eggybenot vesem nem mukodik ugy ahogy kellene es ugy hat eve vettem eloszor eszre hogy rettenetesen izzadok. Foleg a honyaljam es ott a legkelemetlenebb mert nem tudok tenni ellene, semmi dezodor nem hasznal es kiprobaltam mar tobb fele novenyi keszitmenyt is. Egyszeruen nem tudok olyan ruhat venni amiben ne latszana , meg a 100 % pamutban is izzadok. Nyaron a legrosszab.Az emberek azt hiszik ha valaki izzad biztos mosdatlan , trehany , nem tisztalkodik , es elfordulnak.Pedig nalam igazan belsoszervi elvaltozas okozza. De nem alithatok meg mindenkit hogy furodtem csezd meg . Szoval fel a fejjel csajszi vagyunk meg paran a klubban.
– Kevesebbet fogok sírni! (ez nem lesz könnyű, mert zsigerből csorognak a könnyek, akár egy cuki reklámnál is :-D)
– Nemet mondok, ha… kedvem ellen van bármi is… (mondjuk ez eddig is megvolt :-P)
– Mától abbahagyom a koca-dohányzást (ez nem azt jelenti, hogy “rendes dohányos” leszek, hanem hogy egyáltalán nem fogok cigizni :-) )
– Holnaptól abbahagyom a veszekedést a gyerekeimmel és a férjemmel a lakásbeli kupi miatt, inkább elkezdem a FlyLady-t.
– Holnaputántól abbahagyom az értelmetlen zabálást :-P (inkább 5xkeveset!)
– Kiszervezem az életemből a lelkiismeret-furdalást.
– Befejezem a sporttalanságos életmódot :-)
– Nem vállalom el ismét a tanítást, semmi pénzért!
Köszi, Via! :-*
A sírással nem vagy egyedül: képes vagyok bármin elbőgni magam. De már nem sokáig… :-))
Ez az Anti-teendők…! nekem kicsit nehéz volt összehozni. Sokkal egyszerűbb a “fogadom, hogy… ” lista összeállítása. De sikerült és még a telefonommal le is fényképeztem, hogy mindig velem legyen és bármikor rá tudjak pillantani! ;)
Hű, Via, most jót nevettem, mert ezekből több is megvan, de egyiket sem tekintem betegségnek,és különösebben nem zavarnak. Csak azon bosszankodom néha, hogy voltam elég hülye megműtetni a szeme, ami persze visszaromlott,így szemüveges vagyok,de kontaktlencsét nem hordhatok (ami nem a 3D mozi miatt tud zavaró lenni).
A problémám sem tekintem betegségnek, de a társadalom szemében “fogyatékosság”, ezért gyönyörűen kiközösítettek. Ez sem gond, a gond az, hogy jelentősen rontja az életminőséget, a munkaerőpiaci lehetőségeket, ilyesmi. Rengeteg apróbb kellemetlenséggel jár nap mint nap, és ez nagyon sok energiát és időt elvesz. Ez zavar. Belefáradtam. :)
Gondolom a gyerekkori kiközösítés okozta trauma miatt alakult ki nálam pánikbetegség, de biztos nem vagyok benne. Mindenesetre ezen rég túl vagyok, sikerült leküzdenem felnőtt fejjel. Egyedül, mert a támogató környezet sajnos hiányzott és hiányzik, sőt direkt ráerősítettek (igazán kedvesek tudnak lenni az emberek :D). Remélem tündérlány neked is sikerül(t) megszabadulnod tőle!
A betegségek okával egy bajom van. Ezt kisiskolás koromban “szereztem”, és ez teljes mértékben az én felelősségem, én a kisgyerek tehettem róla, hogy így jártam ? Nagyon ritka dolog egyébként. A pánikbetegség kialakulásában az is közrejátszhatott, szó szerint egyik napról a másikra történt. S nem ez volt az első eset, ovis koromban hirtelen lebénultam, úgy emlékszem, csak pár órára (lány létemre egy autoimmun fiúbetegséget kaptam el. :D Végülis elég fiús ördögfióka voltam, de ennyire? :D )
Saxana helyzetét átérzem, ismerős, bár rajtam nem látszik, de ahogy kiderül, mintha leprás lennék. Néha igen röhejes, mert az emberek hajlamosak levegőnek nézni, egyszer egy szerződéskötéskor a szerződő nőci mindenkinek bemutatkozott, kezet nyújtott, rólam nem vett tudomást, mintha nem is léteznék. Most is röhögök rajta, mert nagyon vicces volt, mekkorát koppant, mikor rá kellett jönnie, én vagyok a szerződő partner, nem a többiek, akiket körülnyalizott. :D :D :D
Viszont társat találni igen nehéz, mert a pasik valahogy sokkal kevésbé elfogadóak ilyen téren, mint a nők. A visszavágás jó, tetszenek Via riposztjai, csak én pl. lassú reagálású hadtest vagyok,mindig utólag jutnak jók eszembe. Szörnyű, mert manapság állandóan azonnali döntést akarnak mindig mindenhol, én meg nem tudok gyors lenni, mindent átgondolok, időre van szükségem. Ezt hívják úgy, hogy megfontoltság. :)
mm: Az utolsó pár mondatoddal teljesen egyetértek, én is amolyan “ezt meg ezt kellett volna neki jól megmondanom, de akkor csak tátogtam mint egy hal” típusú ember vagyok. Utólag jobbnál jobb párbeszédeket és visszavágásokat tudok fejben összerakni, de élesben inkább próbálok gyorsan pontot tenni a dolog végére, és inkább én kérek bocsánatot. Erre szokta egy barátnőm azt mondani, hogy öt-hat éve még ő is ilyen volt – de most már nem kell gondolkoznia egy találó riposzton. :)
Az idei évben úgy döntöttem, hogy megszabadulok ettől a betegségtől. Másoknak nehéz róla beszélni, nem ismerik, hogy mi ez, ezért folyamatosan kifogásokat, ürügyeket kell kitalálni, hogy miért vagyok rosszul, miért nem tudok “csak úgy” elmenni valahova stb. Ez, a rengeteg előretervezés, a visszaesések az én energiáimat is kimerítik hosszútávon.
Nem hiszem, hogy gyerekkoromban én tehettem róla, hogy ez az egész kialakult – nem tehet erről senki, legalábbis nem akarok hibáztatni érte senkit sem. Nem akarom, hogy harag vagy düh legyen bennem.
A párom tud a dologról egyébként, és ő az egyetlen és első, akinek az orra alá toltam az erre vonatkozó internetes szócikket. Elfogadja, ahogy tud segít, sőt ha egy pánikroham alatt az ujjait elfehéredésig szorítom, azt is megérti. :)
(Bocsánat, hogy nem írok konkrétumokat, és ennyire eltértem az eredeti témától. Idáig csak passzív olvasója voltam a blognak, nem akartam off-topic lenni.)
Azért mondtam a felelősséget, hogy rá lehet görcsölni, mert ez a “kisgyerek voltam, az én hibám volt, de nem tehetek róla” pont ez a kategória. Bocsáss meg magadnak, és azzal foglalkozz, amit MOST tudsz tenni. Nyilván gyerekként nem volt akkora rálátásod a helyzetedre, most persze, hogy máshogy tennél. De segít az előrelépésedben az önmarcangolás? Nem. Akkor lapozzunk. :)
Amúgy ne aggódj, itt sokan vagyunk “kriplik” és “kiközösítettek”. De szerencsére nem csak azokból lesz sikeres és boldog felnőtt, akik már tízévesen is a menő csajok közé tartoztak! :P
Kevesebbet fogok halogatni. Ùgy a tennivalókat, mint a kikapcsolódást és kényeztetést.
Kevesebbszer hagyom a szekrényben a szép fehérnemüt, a szép kardigánt, az `ünnepi`, a `jó`nadrágot, a drága evöeszközt. Megérdemlem, és a körülöttem élök is, hogy minden napot megtiszteljek velük.
Jó lenne kevesebbszer nemet mondani – meghívásra, programajánlatra, kihívásra, együttlétre.
Szeretnék kevesebbet aggodalmaskodni, többet sodródni.
Ès most vissza a legelsöhöz: vár a diplomamunkám!
Szuper ez a lista, ha van egy ilyen, sokkal könnyebben belevágok a kihívásba :)
Még csak nagy vonalakban van meg, de biztos, hogy kevesebbet fogok
– aggódni, édességet enni, halogatni, magamat kritizálni, másokat nyaggatni, céltalanul netezni, nem igazán jó könyveket olvasni…
– Nem aggódok amiatt, ha valami nem tökéletes. A maximalizmus erény, de néha csak akadályoz abban, hogy élvezzem is a dolgokat.
– Nem tartalékolok. Se parfümöt, se arckrémet, sem fürdőgolyót, sem aranyos noteszeket, sem csipkés fehérneműt jobb napokra, vagy amikor majd “jobban megérdemlem”.
– Nem ragaszkodom a betegségemhez. Én vagyok a legnagyobb akadálya, hogy nem tudok meggyógyulni – ennek véget akarok venni. Ez az én életem, és nem hagyom, hogy tönkretegyen.
– Nem félek megtenni dolgokat, mert attól félek, hogy nem fog sikerülni. Nem félek új dolgokat, új szokásokat felvenni – de nem aggódok, ha mégsem sikerül úgy, ahogy elterveztem.
– Nem hanyagolom el magam a lustább napokon sem. Egy kis smink, parfüm, egy szebb frizura máris önbizalmat ad.
– Nem hasonlítgatom az életemet másokéhoz, és nem hajtogatom folyamatosan, hogy értéktelen és ostoba nőszemély vagyok. Önbizalomhiányos, az igen, de nem buta.
Ennyi az én “nem-listám”. Szeretném, ha 2014 egy jó év lenne, és tenni is akarok érte. Drukk nekem! :)
Egy kimaradt:
– Nem várok a páromra esténként, 11-kor szeretnék lefeküdni, és inkább korábban kelni. Az éjszakai filmezéseket pedig át kell ütemezni estére.
Tündérlány, erre remek megoldás – ha megteheted – a felvevős tv-előfizetés! :-) Nekem minden filméhség-miatt-másnapos-karikás-szem-problémámat megoldotta. Egyszerűen beállítom az éjszakai filmekre a felvevő kütyüt, aztán megnézem valamelyik hétvégi csendes délutánon.
Drukk neked :) Az elsőt, negyediket és utolsót is át tudnám venni, mindegyik ismerős…
Ezek nagyon jók! A maximalizmus, a többiek által is említett tartalékolás is helyet érdemel a listámon. :D
Nekem van egy egészségi állapotom, ami gyerekkori szerzemény. Jó lenne megszabadulni tőle, az orvosok szerint visszafordíthatatlan, és sajnos gyerekkoromban mindenki azzal jött, “soha többé nem fogsz egészséges lenni….” A tudomány mai állása szerint akár igazuk is lehet, mert azt sem tudják, mi történt, akkor meg? Viszont talán lenne esélyem egészségesnek lenni, de a sok belém vert negatívumtól nem tudom hogyan szabadulhatnék meg. Ehhez nincs valakinek ötlete? Úgy érzem, ez az igazi gátja annak, hogy egészséges legyek. (nem olyan “bajom” van, amivel tudnék kezdeni valamit konkrétan, mint pl. gerincferdülés–>gyógytorna, cukorbaj—>speciális értrend).
Sajnos nem részletezted, hogy mi a konkrét betegséged, így csak általánosan tudok válaszolni.
Gondolj csak bele, mi számít “egészséges” állapotnak? Sok olyan dolog, amibe bele se gondolunk, marhára elrontja a 100%-os egészség mítoszát. Például az, hogy valaki szemüveges. Vagy van egy lyukas foga (urambocsá több). Vagy gyerekkorában csípőficamos volt, esetleg lúdtalpas. Hajlamos hangszálgyulladásra, vagy mindig a fülére megy a takonykór – mindenkinek megvan a “gyenge pontja”. A “hibátlanság” ellen megy a fogszabályzó is, vagy ha ki kell húzni a bölcsességfogadat, gyökérkezelés…, satöbbi. Azután már “soha nem fogsz többé olyan egészséges lenni, mint előtte”. És ha kiveszik a vakbeledet? A fél vesédet? Pacemaker-t kapsz öreg korodra? Infarktus miatt kerülnöd kell a zsíros kaját? Szívgyógyszert szedsz? Vagy kiderül, hogy lisztérzékeny vagy? Bármi problémád is van, egy csomó kis dolog változik az életedben, ami másoknak magától értetődő. Ha szemüveges vagy, nem tudsz 3D mozira menni, csak kontaktlencsében. Ha lisztérzékeny vagy laktózintoleráns vagy, ezerszer meg kell gondolnod, milyen sütit választasz egy cukrászdában. Ha a fogaid érzékenyek, többet nem haraphatsz bele a Magnumba (egy kiadós jajgatás nélkül). Mások pedig igen. De egy idő után megszokod. Nem fog feltűnni. Megoldod, kiskapukkal. Az életed részévé válik. És ha valaki kívülről azt mondaná rád, hogy “hát asszonyom, hiszen ön egy beteg ember”, nem fogod érteni. Akkor sem, ha ott a három kilós látleletes és zárójelentéses paksamétád. Mert boldog vagy. Az inhalátoroddal, a tablettáiddal, és a kiskapukkal és kerülőkkel.
Ha esetleg még nem ismered Hozleiter Fannyt, szívből ajánlom a könyvét. Fantasztikus lány, pedig neki aztán nemcsak azt mondták, hogy nem lehet egészséges, hanem konkrétan közölték, hogy nem éri meg a felnőttkort. Onnan is tovább lehet menni. Van, amit tudsz kezelni, gyógyítani, és ha meg tudod tenni, akkor igenis tedd meg, mert ne légy önmagad ellensége. De van, amin nem lehet változtatni. És szerencsére nem csak attól lehet teljes az életed, ha megszűnik a betegséged. Mert a boldogság nem a látleletekben dől el. ♥ Néha az osztott lapokkal kell ügyesen játszani.
(Vianak is szerettem volna válaszolni, de arra már nem tudtam válasz gombot nyomni. :))
Minden betegségnek van valamilyen oka. Az én esetemben tudom, hogy egy gyerekkorom óta tartó megfelelési kényszer, a “soha nem vagy jó eléggé” érzése váltotta ki bennem. Sokáig “tünetmentes” voltam, majd idén, mikor hazaköltöztem külföldről, belevágtam a lakásfelújításba, állásinterjúkra jártam és semmi nem sikerült úgy, mint ahogy elképzeltem, akkor magamban is mélyre kerültem. Pánikrohamok, félelem a saját lakásomban, félelem a tömegtől, az emberektől, a váratlan dolgoktól és mindentől, amitől csak félni lehet – ami az egészségemre is kihatott.
Elfogadtam, hogy beteg vagyok, de csak azért, hogy elfogadjam azt is, hogy meg kell gyógyuljak. Az első a felismerés, hogy tudok tenni magamért, sőt, én vagyok az egyetlen, aki tehet magamért. Nekem kell megtennem magamért, nekem kell felépíteni magamban újra azt, ami kiveszett belőlem az elmúlt hónapokban. Ez az én életem, és nem remeghet a lábam minden alkalommal, amikor kilépek az ajtón.
Tudom, hogy nehéz úgy felfogni ésszel, hogy képes vagy a gyógyulásra, ha mindenki azt mondja, hogy nem – de ez a te életed, nem az övék! Ők elfogadták, hogy beteg vagy, de neked nem kell. Lehet, hogy nem tudod teljesen kiirtani az életedből, de élhetsz úgy, hogy ne zavarjon, ne vegye el azokat a jó dolgokat az életedből, amiket megérdemelsz. :)
Igen, minden betegségnek van oka, és fontos megnézni, hogy mi az, ami a hatókörünkben van, és mi az, aminél a kapálózás és a küzdelem helyett az elfogadás a “gyógyír”. Van, ami a mi hibánk, van, ami nem. Van, amiért tehetünk, hogy jobb legyen. Van, amivel meg kell tanulni együtt élni, másnál pedig pont nem szabad elfogadni, hogy “ez így van”, és lépni kell. A különbség felismerése rettentően fontos. Ha túlságosan magadra veszed a felelősséget egy olyan esetben, amiben nem kéne, arra is rá lehet görcsölni.
Nem szabad elfelejteni, hogy rengeteget fejlődött az orvostudomány, ami azt jelenti, hogy hurrá, mert életben vagyunk, de az evolúciós szelekció nem tudja úgy végezni a dolgát, mint annak idején. Öröklődnek olyan betegségek, amelyek anno még az életünket követelték volna; most csak megnehezítik az életünket. Már nem akkora kihívás egy koraszülöttség, vagy akár egy testi fogyaték. Ha száz évvel korábban születek, én sem biztos, hogy megérem az egy éves kort. Száz éve életképtelen lettem volna – a tüdőm nekiáll fulladni, aztán kampec. Most nem vagyok életképtelen, fel tudtam nőni, szanatóriumos segítséggel. De ha száz éve esetleg mégis megmaradok, lehet, hogy a nagyitól örökölt kacskaringósra nőtt epevezetékem nyír ki (vagy a nagyi se ússza meg, és eleve létre se jön ez az ág, ahol én születtem). Van tehát “ára” annak, hogy itt vagyunk: nem mind vagyunk biológiailag tökéletesek. Nem vagyunk makk egészségesek. De élünk. Azért ez marhára nem mindegy. :)
Hm, ez az elfogadom magam a betegségemmel nekem piszok nehéz. Öröklött, születési “deformitás”, szóval funkcióra nem hat ki, csak esztétikailag nem vonzó, csinálni nem nagyon lehet vele semmit, mert anno többször elrontották a műtét, és mégcsak elrejteni sem lehet a kíváncsi szemek elől – ugyanis a szemem az érintett benne:) Elindulok otthonról, hogy “f*ck this shit”, vonzó vagyok és szép, majd észreveszem, h a metrón valaki fintorogva bámul, vagy egy évfolyamtárs, akinek kb a nevét tudom csak bunkón rákérdez, h “te amúgy miért úgy nézel ki, ahogy?”, vagy egy részeg srác leszólít egy buliban “jössz táncolni, veled úgy se fog senki más” szöveggel, és rögtön kipukkad az önbizalom buborék:)
Ha van hozzá lelkierőd, legközelebb erősítsd meg a fakdiszsitet leszarompirulával!
Bámuló emberre: mosolyogni.
Bunkó évfolyamtársra: mert így születtem – te is így születtél, vagy magadtól lettél ekkora paraszt? (Ha pedig nem bunkó, csak meg akarta kérdezni valahogy, és kínosan jött ki, válaszolj neki őszintén, hátha megdöbben és visszafogja magát. Lehet, hogy tényleg érdeklődött, és nem tudta, hogy fogalmazza meg.)
Részeg srácnak: veled se, ha ilyen úriember módon udvarolsz.
:) Köszi, élesben mondjuk elég jó vagyok a csípőből visszavágásnak (hála a jó kis szarkasztikus humoromnak:)), csak utána otthon kedvetlenedem el meg rágódom, hogy miért van ez, lesz-e valaha olyan férfi, aki felvállal, stb:) Hiába sok a buta ember, mégiscsak köztük/velük kell leélni az életünk:D
Azért van ez, mert az emberek felszínesek és idióták. De ez nem téged minősít, hanem őket.
Le van szarva a sok hülye, elég egy, akivel leéled az életedet, meg egy fél tucat “tűzbe tesszük egymásért a kezünket” közeli barát, aztán a többiek fejre is állhatnak! :)
Saxana-nak: bár lehet, hogy ez egyáltalán nem segít vagy vigasztal, csak gondoltam elmesélem, hogy ha valaki szekálni, parasztkodni (vagy mobbingolni) akar, az talál ürügyet. Az én bűnöm középiskolában egy -4es erősségű, vékonyított lencsés szemüveg, és kb 2-3 kg, hason koncentrálódó súlyfelesleg volt. Így visszanézve mi az? – semmi, mégis halálra szekáltak miatta, és 100 %-ig elhittem, hogy “így” nem fogok kelleni soha senkinek. Szerintem a járható út kezdete az önelfogadás, önszeretet, önbizalom felépítése – amiben te már sínen vagy :) – a sikerek pedig ezzel párhuzamosan fognak jönni.
A másik történet: a páromnak hiányzik egy porc az egyik füléből, így míg az egyik “normálisan” néz ki, a másik elég elálló. Állítólag őt is sokat bántották emiatt a suliban, nekem viszont kifejezetten tetszik, és szeretem ezt az apróságot a külsejében. Szóval ne gondold, hogy ha nem ilyen vagy olyan lenne a külsőd, akkor minden sokkal jobb lenne – aki akar, az úgyis tud bántani, más pedig talán pont azt a különlegességet fogja szeretni benned, amiben eltérsz az átlagtól. Tudod, a normális sokszor unalmas :p
Elolvastam mindenki hozzászólását és látom, hogy ezek bizony a szokásos év eleji fogadalmak, amikhez hasonlót én is fogadtam. De nevezhetjük kihívásnak is, mert egyik-másik tényleg lehet nagy kihívás, mert nehéz elhagyni a rossz szokásainkat, pedig megkeserítik az életünket, mert piszkálnak érte vagy magunk is látjuk, hogy nem jó.
Én pl. nem fogok telefonálni, email-t küldeni egyetlen közeli rokonomnak, barátainknak Kíváncsi leszek, hogy megkeresnek-e, ugyanis eddig én voltam az, aki mindenki iránt érdeklődött, aggódott, segített abban amit tudott, és ezt nagyon megszokták. De én már belefáradtam és elegem van, unom.
Nem fogok ennyit cetlizni, pedig nekem is van naplóm, noteszom sok, de ha valami hirtelen az eszembe jut, akkor bármire felírom, aztán nem rendezem, és csak keresgélek, hogy erre írtam, arra írtam. Én sem sokat laptopozok, de ezentúl még ennyit sem fogok, mert sajnálom rá az időt. Sokkal hasznosabb időtöltésem is lehet nem is egy pl. a kézműveskedés, olvasás, kirándulás. A papírok, újságok, heti- és havi lapok halmozásáról lehet, hogy nem tudok lemondani, ugyanis ezt már gyerekkorom óta gyakorlom – rengeteg van, olyanok mint pl. Lakáskultúra, Praktika, régebbről a Fürge ujjak, Meglepetés, Burda stb. Persze selejtezek úgy, hogy ami érdekel azt kivágom, így van egy könyvtárnyi receptgyűjteményem és persze szakácskönyveim, kártyáim is, és minden más is kivágott laponként. Ezek azért témánként külön vannak (lakberendezés, egészség, szépségápolás, kreatív, gasztro stb.) Éjjeli bagoly vagyok, így aztán reggel mindig nagyon utáltam felkelni – éjfél előtt, legkésőbb 11 órakor le kéne feküdnöm.
Majd elválik, hogy mire jutok a fogadalmaimmal.
De mindenkinek kívánom, hogy amit megfogadott, hogy nem teszi, nem hagyja, nem törődik vele, befejezi, stb. mind sikerüljön betartania.
Mindem evben mi voltunk akik mentunk a csaladhoz , baratokhoz , keresztszulokhoz koszonteni , most az unnepek elot eldontottuk hogy sehova nem megyunk a szuloket kiveve lasuk ki latogat meg minket.Hat mondhatom nyugis napjaink voltak ,egy gyerekkori baratnom a csaladjaval , a legjobb baratnom jott el aztan hosszu vonal.Rossz erzes volt hogy radobentem , inkabb nekem fontos a kapcsolatok apolasa.Remelem nem jarsz igy a telefonalassal ,mert nagyon rossz erzes.
lányok! tavaly ugyanígy jártam… mindkét félnek nagyon rossz volt. Én végül bevallottam egy barátnőmnek, hogy miért nem kerestem, erre teljesen ledöbbenve mondta, hogy de hát ő meg azt hitte, haragszom valamiért, és úgy, de úgy várta, hogy írjak… csak nem mert. szóval aki olyan, annak szerintem inkább súgjátok meg, mi a helyzet…
Én ilyen esetben egy köztes megoldást választanék: aki fontos és ér annyit, afelé tennék még gesztusokat, őszinte lennék vele és keresném (egy darabig), de akivel olyan a viszony, hogy teljesen felesleges fenntartani, mert csak protokoll vagy pofavizit vagy kötelesség, és amúgy nemhogy semleges, de kifejezetten rossz a viszony, annál meg elmaradhat.
Ó, ti is így vagytok ezzel? Pont év végén jöttem rá, mindig én kerestem az ismerősöket,”barátokat”,rokonokat pl.karácsonyi, stb. üdvözlet, és idén bizony vállat vontam, csak pár igazán fontos embernek küldtem, máris alig maradt ismerősöm. :D De ez valahogy így megy, az elmúlt években szépen elkoptak mellőlem az emberek, gyakorlatilag magamra maradtam az állatainkkal. Végülis jó ez nekem, csak kicsit szomorú néha. Ha engem keresett valaki,a kkor vagy kért, vagy panaszkodni akart, ennek meg mi értelme, fenntartani egy ilyen kapcsolatot? 2012-ben már ott tartottam, hogy rosszul lettem, amikor sms-t kaptam vagy emailt, mert “jaj, mit akarnak már megint?” . Bocsánat, eléggé eltértem a témától úgy érzem. Annyira nem szoktam futni az emberek után (Sőt! :D), de ezek után még annyira sem fogok pedálozni, mint eddig. Azt hiszem, a mit csinálok idén kevesebbet, a bosszankodás lesz. Remélem sikerül ritkábban felhúznom magam mások hülyesége miatt. Jó lenne, ha tudnék kevesebbet görcsölni. Hihetetlenül rossz hatással volt rám a korábbi munkahelyem, most minden elvégezendő feladat nyomaszt, mert azon idegelek, beleférek-e az időbe. Sajnos a körülöttem élők hajlamosak elfelejteni, hogy nekem is csak 24 órából áll egy nap.
Mi is így voltunk. Elmondhatom, hogy még a legközelebbi hozzátartozóim a két testvérem és családja részéről is. Ha én nem mentem vagy nem jelentkeztem, akkor arra várhattam, hogy ők jelentkezzenek és megkérdezzék, hogy mi van velem. Ez a szomorú, és nagyon rossz érzés.Kiderült már régen a férjem és az én számomra is, hogy csak nekem fontos a kapcsolatok ápolása. A férjem elintézi azzal, hogy aki nem szeret, azt Te se szeressed. De nagyon nehéz így gondolkodnom.
rusalka Azt nem tudom, hogy a másik félnek rossz-e, de nekem nagyon rossz. Én is mondtam már finoman célozgatva, hogy minket senki nem keres, meg is halhatnék stb. De nincs eredménye.
Igazad van Via, lehetne még tenni gesztusokat azok felé, akik fontosak, de én már annyi gesztust tettem 15-20 éven át, hogy már nem fér bele még egy. A közeli rokonaimról van szó, nem pofavizites, protokoll társaságról, mert azok elmaradhatnak. Ez a szomorú.
Azért írtam a gesztusokhoz, hogy “egy darabig”, mert azért abból is van egy véges határ. A 15-20 év már túlmutat azon… :( A közeli rokonok is lehetnek sajnos pofavizites népség, sajnos a vérrokonság nem garantálja a törődést és a szeretetet. :(
mm Igen, így vagyunk, sajnos. Erre én nem a tavalyi évben, hanem nagyon régen rájöttem. Tavaly már képeslapot sem küldtem húsvétra, karácsonyra, születésnapra, névnapra, mert én soha nem kaptam, sem a férjem. És még én kapom meg azt pl. az Öcsém feleségétől, hogy majd magamra maradok, miközben eddig is 20 év óta magamra vagyok maradva, és Tőlük is. Önkritika, elgondolkodás sehol senkinél nem mutatkozik. Számomra nemcsak szomorú, hanem felháborító is.
A cetlizésnek vége. Megkaptam az eddigi telefonjaim közül a legokosabbat, és alkalmazásokat töltöttem rá (bevásárlólista, menzesznaptár, pomodoro, gmail, kutyariasztó stb.), és elkezdtem használni. És azért van egy jegyzetfüzet alkalmazásom is, úgy néz ki, mint egy sárga post-it cetli :-D…
Kevesebbet foglalkozok mások véleményével, elvárásaival.
Nem hagyom, hogy felidegesítsenek a családtagjaim, és így kedvesebb leszek velük. (Valahogy aki fontos, és sokat van velem, azzal sokkal türelmetlenebb vagyok, mint másokkal, ezen változtatni kell.)
Nem laptopozok az ágyban lefekvéskor. Kevesebb időt töltök facebookozással.
Nem hagyok ételt megromlani.
Nem vállalok el csak megfelelési kényszerből olyat, amire nincs időm/energiám, és nem is annyira fontos.
“Valahogy aki fontos, és sokat van velem, azzal sokkal türelmetlenebb vagyok, mint másokkal, ezen változtatni kell.”
Ezt most én is felírtam, mert nagyon igaz rám:( szégyellem is magam miatta…
Kevesebbet eszem egészségtelen ételt.
Nemet mondok, ha nincs kedvem, vagy időm valamire, és ha tudom, hogy később bánni fogom, hogy mégis igent mondtam.
Még ma abbahagyom, hogy undokul beszélek a telefonon a párommal, akkor is, ha 20 percenként hív, és már idegesít :D
Holnaptól nem hagyok ki egy epilálást sem a heti rendből.
Holnaputántól nem alszom el reggelente.
Kiszervezem a életemből a céltalan netezgetést.
Befejezem a későn fekvést.
Nem vállalok el állatkísérletes munkákat.
Ennyi! :D
érdekes, nekem is a fejemben összegyűjtött gondolatok nagy része nemmel kezdődött..
például nem szeretnék annyi időt az internet előtt tölteni mint amennyit átlagban szoktam: aki fontosat akar az hívjon telefonon, a többi meg ráér, az RSS nem frissül 20 percenként az FB-n meg valójában csak nagyritkán történik olyan ami tényleg érdekes és fontos és nem várhat… ezzel párhuzamosan megnyitottam a “tabletvásárlás bugyrot” a költségvetésben, mindig az az indokom, hogy egész nap legyen csak bekapcsolva a gép, bármikor meg kell nézni valamit, de ameddig bekapcsol az “sok” idő… talán egy ilyen kütyüvel nem ragadnék előtte?!
Másfél éve Franciaországban voltam egy egyetemi tanulmányút keretében 5 hetet és az első felében nem volt internet az albérletben.. az első sok után, hogy mi lesz velem, egy hét után kiderült hogy semmi és rengeteg időm lett hirtelen.. szóval 2014-ben net csak mértékkel!
Vigyázz, nem biztos, hogy a tablet annyival megkönnyíti a dolgot, sőt, lehet, hogy pont a mobilitása miatt fogod többet használni, többet leszel online. Hiszen így még menet közben, az ágyban és a vécén is lehet Facebookozni… :D
Az asztali gépet el is tudod altatni (“sleep mode”), nem sok felkelteni, nem annyi, mintha teljesen a nulláról kapcsolnád be. Én is azt szoktam, napközben sleep mode-on van, ha nem ülök előtte. Nem fogyaszt feleslegesen (hangja sincs, nem zúg), de kábé három másodperc, és megint hozzáférek mindenhez – ablakok, tabek megnyitva, stb.
ettől annyira nem félek, mert telefonról is menne az FB, de mégsem csinálom :)
A tablet igazából egy nagyobb méretű okostelefon. Először próbáld ki, hogy telefonon netezel (a gépbekapcsolás helyett), hátha azzal is menni fog. Nem lebeszélni akarlak, de ha jó a telefonod, akkor nem biztos, hogy kihasználod majd a tabletet. Ha régi a telefon, és macerás rajta netezni meg videót nézni, akkor jól jöhet a tablet. :) De tableten gépelni ugyanúgy macerás, mint bármilyen érintőképernyőn. Hosszú hozzászólásokat, e-maileket nagyon csigatempóban lehet csak elvégezni, legalábbis én utálom, mert sokkal több időt vesz igénybe, nem haladok soha, szerkeszteni is nehezebb. Ahhoz meg azért nagy tétel szegény, hogy megérje megvenni azért, hogy nem használod ki alaposan. Szóval gondold át! :) Ha sok funkciót vált ki, akkor megérheti! :)
Nagyon inspiráló volt végigolvasni a ti fogadalmaitokat. Én is kevesebbet fogok főzni, az biztos. A többivel meg már egy ideje jól haladok ♥
– Kevesebbet idegeskedem a rendetlenség miatt. Elképesztő volt a felismerés, hogy van egy ünnepi és van egy hétköznapi üzemmódom. Az ünnepek alatt nem vágott földhöz, ha volt mosatlan edény, vagy nem volt tip-top rend a kanapén. Ahogy jött a munkaidő, csettintésre váltottam és a lakás hirtelen átalakult a szememben … mindent el akartam pakolni, ki akartam takarítani… Szerencsére sikerült magam leállítani :) Ha az ünnepek alatt nem idegesített, tudtam használni a lakást arra, amire kellett, akkor most se idegesítsen. Egy órát tudok most a lakásra szánni, a többi marad későbbre. Slussz.
– Nemet mondok, ha olyanra kérnek, amihez semmi kedvem és még feltétlen hasznosnak sem látom, vagy más is el tudja vállalni. Nem ugrálok minden kérésre, meghívásra. Nem kell különösebb indok rá, az, hogy nincs kedvem, pihenni szeretnék vagy bármi egyéb, bőven elég.
– Még ma: Nem állok fel a géptől, hogy mindent rendbe tegyek, mielőtt a vendégek jönnek. Ez az otthonunk, nem szálloda.
Nem várom meg feltétlen a férjem, hogy ő is elálmosodjon. Le tudok nélküle is feküdni (és nem nyaggatom, hogy de neki is most kéne lefeküdnie.. felnőtt, majd eldönti). És nem maradok fenn 11 után hétköznap (legkésőbb fél11-ig jó lenne lefeküdni).
– Holnaptól: Nem lustálkodom el az intim tornát.
– Holnaputántól: Nem lustálkodom el a biciklizést.
Kiszervezni nem igen tudok semmit.. De nem vállalok el több önkéntes melót (ez a három épp elég :D) és a meglévőben sem vállalok többet, mint amennyit elbírok.
– Egyébként meg szeretnék sokkal kevesebb előre fagyasztott húst enni, idővel szinte teljes mértékben leszokni róla. Panírozzuk csak otthon a húst, ha több időbe telik is.
– Alapvetően: ne sajnáljam a pénzt a minőségre.
– Ehhez pedig ne sajnáljam az időt, energiát arra, hogy kimenjek a csarnokba és ott vegyek finom házi tejet, jó fajta kolbászt, zöldséget…
– Ne tegyek félre dolgokat, ha ott azonnal is a helyére tudom tenni/meg tudom csinálni és nem telik sok időmbe.
A lakás és a férj tekintetében a szívemből szóltál…
Az első két pontod nagyon fontos, örülök, hogy erre a felismerésre jutottál! Sokat fog segíteni Neked, ha megmarad ez a hozzáállás! ♥
És a többi is szuper. A minőségről: hosszú távon lehet, hogy be is hozza az árát. Az ár-érték arányt kell nézni, nem az egyszeri kiadást. Leosztva (használat, vagy hordás alapján) mennyire jön ki az “egységár”? Ez sokat segít abban, hogy megvegyél mondjuk valamit, ami lehet, hogy drágább, de tovább tart. Ha kétszer annyiba kerül, de hatszor addig bírja, mint az olcsóbb, akkor igazából az olcsóbb egységára a magasabb. :)
Via: :) Köszönöm. Én is nagyon örülök. Az itthoni hangulat is pozitívan változott ennek köszönhetően. (És ha le van írva, van nyoma, talán hatásosabb, tartósabb is lesz a változás.)
Teljesen egyet értek a minőségről alkotott véleményeddel. Kognitíve tudom sokszor a dolgokat, most gyakorlom, hogy ez a gyakorlatban is működjön (kis szóismétlés).
Hazsart: Akkor sok sikert nekünk erre az évre! :) (meg persze későbbre is)
Dorka – már más is írta – a számból vetted ki a szót!:-) Dettó így vagyok, mint Te. Köszi!<3
A kaverol valo leszokas nekem is nagy almom , imadom a kavet es az en uj evi fogadalmam az volt hogy a napi 5-6 kavet 1-2 re cserelem. Olvastam egy lapban hogy a noknek napi 3 kave jo mert ved a raktol , (5 tobb mint 3 , de nem hiszem hogy jobb )aztan egy masikban hogy rakkelto hatasa van .Na mi az igazsag.Nem fogadtam meg hogy elhagyom vegleg mert nem birnam , de eddig sikerult betartani a napi 2 adagot.
– nem fogok jopofizni a munkaban csak hogy en legyek az aki mindig mindent elvalal(eddig se dicsertek erte ,semmi ertelme)
– nem terhelem tul magam a munkaba , mert mire haza erek ideg beteg leszek
– nem hanyagolom a kicsiket mert fut a haz , fenn maradok egy oraval tobbet es elrendezem amit meg kell.
– nem nezek sorozatokat , 2014 – ben sem
– nem jarok feketeben , 2014 az szinek eve lesz.
– nem tarolom a parfumos uvegeket csak mert szepek
– nem fogok túl sok kaját főzni és így nem fogom kidobni a fölösleget
– nem fogok mindent az utolsó pillanatra hagyni
– nem fogom hagyni, hogy a lustaság lehúzzon
– nem fogom hagyni hogy eluralkodjon a lakáson a rendetlenség
– nem fogok annyi kávét inni (majd végül a saját érdekemben teljesen el is akarom hagyni, ez a 2014-es év legnagyobb feladata, hogy leszokjak a kávéról)
hát ez nagyon jól jött, párom mondta az újévi fogadalomlistámra, hogy kettő kivételével mind nemmel kezdődik vagy így közelít meg dolgokat. például hogy nem idegeskedem olyan dolgokon, amikre nincs ráhatásom, nem takarékoskodom az olyan dolgokkal, amik vesztenek az élvezeti értékükből (notesz, tea, műzlihalmozó vagyok, aztán sajnálom megbontani…)… ezek ellen a legnehezebb tenni, pozitív változás, ha itt az ideje, jön magától, beépülnek a jó szokások az élet rendjébe, ami meg terhes, azt cipeli magával az ember… le kell rázni a rossz beidegződéseket, a cigit tavaly sikerült, a műzlitárolást is le kell idén:)))
A cigiért nagy gratula!! A műzlikhez: te nagyon szeretheted a zsizsikeket meg a molyokat, ha drága, bontatlan műzlivel eteted őket… :P A tárgyak azért vannak, hogy használjuk őket, és ha elfogynak, majd jön a helyükre új. A parfüm is megromlik, ha sokáig őrizgeted… Nem szabad, nincs mire várni! :) A notesz pedig sokkal szebb lesz attól, ha beleírod a dolgaidat (akkor is, ha csúnyán írsz, vagy nem művészi értékkel). Tudod, életfeladata van, mint Phoebe karácsonyfáinak, és szomorú lesz, ha nem használják! :D Na, de komolyan, ha te nem használod, akkor add tovább olyannak, aki örülne neki. Ha valóban ipari mennyiségű műzlid van, és esélyed sincs lejárati idő előtt megenni őket, abból is tudsz cuki gasztroajándékokat csinálni a barátoknak — megoldasz pár reggelit, időt spórolsz nekik! Mellé egy filter tea meg egy kedves képeslap, és kész is a “legyen szebb a hétfőd” reggelizős szett. :)
:D:D jó de hát annyira szép és becses, nincs szívem elrontani:P de ezentúl másképp lesz, már meg is kezdtem egy minimoleskinét, és ezentúl egy műzlim lesz:) kaptam hozzá szép, csatos üveget, nem engedem a rossz szokásoknak, hogy irányítsanak, itt én vagyok a főni:D
Jajj, azt hittem csak én vagyok így a noteszekkel!!:D Én kiskorom óta csinálom, hogy megveszem, gyönyörködöm benne, kitalálom, hogy milyen szép és csodás dolgokat írok bele, 2lap után megunom/nem tetszik/nem elég érdekes, kitépem azt a pár lapot, és folytatom, míg el nem fogy a notesz:P:) Szóval egy jó darabig inkább nem is vettem már, de az utóbbi 3év mindegyikéből lett egy-egy szép IKEÁ-s noteszem, pont szilveszter környékén kezdtem el gondolkodni, hogy mindegyiknek adok egy funkciót, és használni is fogom őket – kihívás elfogadva:)
Fúúú, a notesz halmozás nekem is rossz szokásom volt nagyon sokáig. Képes voltam össze-vissza kis cetlikre, post-it-re meg blokkok hátuljára feljegyezni dolgokat (és ezeket halmokban őrizgetni az asztalomon), miközben 4-5 különöző méretű notesz kuksolt a fiókomban teljesen üresen :D Én is mindig különleges meg szép dolgokra tartogattam őket – aztán egyszer volt, hogy egy nagyobb feladatot kellett megterveznem meg hozzá jegyzeteket készítgetnem, és azt már nem lehetett cetlizni, gépen meg nem akartam írni, úgyhogy előkerült az egyik notesz a fiókból és azóta valahogy megtört az átok :D jelenleg egy jó vastag, spirláos, A5 jegyzetfüzetem van, abba megy mindenféle okosság, ami eszembe jut (emiatt néha csak Agynak becézem :D) – tervek, ötletek, motivációs dolgok. Azt hiszem, ha olyan célra használod, ami nem nyűg (én például egy időben nagyon ki akartam gyűjteni valahová az inspiráló idézeteket meg a jó recepteket, mindegyiket saját kis füzetkébe; de végül nem igazán lapozgattam őket és kedvem sem volt írogatni, úgyhogy hagytam a fenébe) akkor nem sajnálja az ember annyira, hogy “elhasználta” :)