havazásnál kidugod a nyelved és egyetlen hópelyhet elkapsz vele (szmog ide vagy oda, egy pehely nem a világ);
sokadjára is izgulsz egy filmen (hátha most más lesz a végkifejlet! :D);
… és előre bőgsz a szomorú jeleneten, mert tudod, hogy mindjárt jön;
csak azokat a sorokat énekeled a rádióval, amelyeket tudod, a többit motyogod (igen, ez néha csak a refrénből két szó — ami éppenséggel a dal címe… törömtöttöröm GET LÁKI);
nem csak a papírcsíkra fújsz a teszter parfümből, hanem magadra is (így amúgy is jobban tudod tesztelni, hogy rajtad hogyan is mutat);
együtt sétálsz valakivel, és hozzá igazítod a lépteidet (és mindketten egyszerre léptek a bal lábatokkal);
annyira jól sikerült a levesed, hogy inkább eszel belőle még egy (kettő…) tányérral a második fogás helyett;
keresed a szép lábnyomokat a hóban — a cipőkét, kutyákét, cicákét, madarakét…
evés közben főzőműsorokat nézel;
…de még mindig van olyan étel, amit rossz ovis emlék miatt nem vagy hajlandó megenni;
kiabálsz az internettel, ha lassú;
az életben nem használtad még el pont egyszerre a sampont és a balzsamot;
párhuzamosan öt ajakápolót használsz (& kihalásos/elvesztéses alapon szelektálódnak);
10 (15, 20) év elteltével is szilárd meggyőződésed, hogy a B-sek a menők, és az A-sok a bénák (vagy fordítva);
roppant felnőttnek érzed magad a névjegykártyádtól (akkor is, ha szívecskék vannak rajta);
ahogy idősödsz, egyre inkább kitolódik, hogy hány éves embereket tekintesz „néninek” és „bácsinak” (és megdöbbensz, amikor rájössz, hogy már abban a korban vagy, ami egykoron „néni”-nek számított);
anyukád azonban mindig kivétel a „néniség” alól, akkor is, ha pont annyi idős, mint a fejedbéli „nénik”;
vannak napok, amikor a hazaérés utáni cipőlevétel az első jó dolog;
teljesen következetlen a memóriád: pontosan fel tudod idézni, mi volt rajtad tizenöt évvel ezelőtt egy bizonyos találkozón, de a tegnapi reggelid felidézése kihívás; fejből tudod a bankszámlaszámodat, de az évszámokkal bajban vagy; vissza tudsz mondani teljes beszélgetéseket, de ha átlépsz a küszöbön, elfelejted, miért érkeztél a szobába.
az utolsó simítással rontod el a rajzot (az orra, a szempillái) — és a figuráknak mindig a hátuk mögött van a kezük, hogy ne kelljen kézfejet rajzolnod;
suttog a vonal túlvégén, akivel beszélsz, és szolidaritásból te is automatikusan leviszed a hangod;
lelkesen nézegeted az esküvőtervező blogokat akkor is, ha már túl vagy rajta (miért, lesz aranylakodalom, arra is fel kell készülni! :D).
Még mindig sírok azon, amikor megnézem, hogy Naruto szülei hogyan ismerték meg egymást, és hogyan haltak meg, és hogyan búcsúztak el, az akkor még csak pár órás kisbabától… :(
De olyan szép, hogy hetente legalább egyszer meg kell néznem. Már kívülről tudom, de akkor is látnom KELL.
És a C-sek a normálisak. Lehet, akárki a menő, a C-sek a legjobbak. :) B-s voltam általánosban. A-sok voltak a sznobok, B-sek a művészlelkek, C-sek az elevenek. Középsuliban C-s voltam. Nem mi voltunk a menők, de a tanárok minket szerettek, és tényleg tök normálisak voltunk :D
A Városligetben pedig visítva futok a lovagoltató „bácsi” felé, hogy póóóóníííííí, pacíííííííí :D
Ki az a Maruto?
A Naruto egy japán anime/manga sorozat. :)
És az tényleg egy megható rész benne :D (nem láttam az egész soroaztot, sőőőt… de azért élvezem, ha épp belebotlok :))
És az is normális, ha pityeregsz a cikk miatt, ami a normális dolgokról szól, és az is normális, ha napok óta amúgy is mindenen pityeregsz.
Köszönöm, Via, egy csomó mindent eszembe juttattál. :)
Például hogy az A-sok a menők (ez sok mindenre magyarázatot ad a középiskolás éveimből, amikor B-s voltam :D).
Meg azt, amikor évek elteltével a férjem (akkor még fiúm) ránk csodálkozott, milyen véletlen, hogy pont egyszerre lépünk – én pedig elárultam neki, hogy nem véletlen, hanem éve, óta hozzá igazítom a lépéseimet.
És amikor húszévesen megtaláltam a barátnőm levelét tizenöt éves korunkból, amiben azt írta, hogy „diszkóban voltam a hétvégén, de vacak volt, tele volt öregekkel, csupa húsz éves!”. Most meg már srácnak látom az idén harminc éves férjemet. :) (Tényleg, a férjek mindig srácok maradnak nekünk, ugye?)
Vagy amikor a bácsi, akit totyogós korom óta csókolomozok, úgy köszön rám az utcán, hogy „keziccsókolom”. (Vagy akármi is a helyes írásmódja ennek a szónak. :))
♥
Ó, és a kedvenc, légyszi mondja valaki hogy nem csak én csinálom:
játszóházban labdafürdőzni (belépéshez gyerek szükséges, utána már csak Őt mented, nézd, milyen rosszul érzi magát, muszáj utána mennem a csúszdára is:)).
Nem csak te…. de hát mit tehetnék, az én gyerekkoromban még nem volt ilyen…. :D
Nálam ugyanez a kategoria (volt ):…) az újszülött hintáztatás játszótéren. Beleültem a fészekhintába, ölbe vettem a babámat, és apa lökte a hintát. Hisz attól hogy még nagyon pici, még szerethet hintázni. (Mindkettö hintabolond mind a mai napig ;)…) A többi szülö meg csak hagy nézzen furán rám …
Gyerek híján a labdafürdő még elérhetetlen álom, de a hintába bébi nélkül is beleülök!! :)
– Buffyt nézni mert Angel tök cuki volt
– mit olvasol? kérédésre „vámpíros-vérfarkasost” válaszolni
– hogy James Blunt posztert akarok a nappali falára (NAGYOT)
– leharapni a gumicukor-egér végtagjait. Meg a mikulás fejét
– színezni babaszínezőt (mert Ő nem és olyan üres…)
– felnőttzoknit -esetenként kesztyűt- húzni baba lábára mert már megint elhagyta a sajátját
– Alma együtteseel énekelni hogy „ma van a szülinapom-pom-pom-poroprompom
Hehe :-) Alma együttes koncertre a gyereket csak alibiből visszük :-)
– leharapni minden kiálló részt a csokikról, körberágni a betűket a kekszeken, Albert kekszről nehezebb, de gyerekkoromban volt egy kristálycukor borítású keksz nagyobb betűkkel, azt könnyen körbe lehetett rágni
Színek szerint enni a színes cukrokat pl . zizi
Ha még a 278. bögre beszerzése is ugyanakkora örömet okoz és utána napokig az a favorit.
Hehe, az esküvőszervezős oldalak és képek nálam is játszanak, hiába vagyok már túl rajta! Ja, és épp azt fontolgatom, hogy így fél éve más házasként elmegyünk megint az esküvő kiállításra, „csak úgy”. Esetleg ha kérdezik, mondunk egy idei időpontot. :D
– A-s voltam általánosban, B-s középiskolában és azt az osztályt jobban szerettem, úgyhogy Bééé!!!
– ha mindig ugyanabból a bögréből szeretném inni a kávét :)
– ha kedvenc helyem van a buszon, amin minden nap félórát utazom oda-vissza, és elszomorodom, ha elfoglalták :D
– ha gondolkodás közben is gesztikulálsz
– ha imádod a főzős műsorokat, de utálsz főzni
– ha rendszeresen bőgsz a fogyi / átváltoztató műsorokon
– ha rosszul vagy a mosdókagylóban felejtett hajszálaktól
– ha 30-on túl is csókolommal köszönsz a piacon az idős kofáknak és a szüleid barátainak
– ha köszönsz, ha belépsz egy liftbe (manapság már inkább perverzióból, vicces látni a meglepett reakciókat)
Ez a liftes tök jó, ki fogom próbálni! :D
A gesztikuláció pedig normális, legalábbis bízom benne, mert én is bele tudok melegedni… :D
Sajnos ritkán köszönnek vissza. :( Néha hallok egy-egy nyögés szerű jó napotot (mmmpfffmm). Azt hiszem, általában azt hiszik, bolond vagyok. :D
A gesztikulálással eddig még nem égtem be. :)
Mintha én írtam volna:-)
A főzős műsorok alatt még jegyzetelek is, aztán sose főzöm meg
A liftben mindig köszönök,rám is furán néznek
Én még a férjem szüleinek is csókolommal köszönök
Átváltoztatós műsorokon tuti bőgök. Meg a pelenkareklámokon is
* A-sok, A-sok kiskirályok! :))
* Ha a futópadon futás közben Jamie Oliver műsorokat nézel 1 órán át :)) Még tanultam is belőle technikailag ;)
* Ha éjjel még eszel abból a kajából, amit másnap ebédre vittél, mert az lett az addigi legjobb!
* Mosolyogsz az utcán, mert valami nagyon vicces jutott eszedbe
* B-sek! B-sek! Obviously… Nálad is beütött a 10 éves találkozós krach? :D
* Normális, ha a 10 éves találkozódon még nem vagy férjnél, nincs gyereked, házad, autód, x számjegyű összeg a bankszámládon, stb;
* Ha gyerekkorodban (vagy már nem) félreértettél valamit egy dalszövegből, már tudod, hogy van igazából, de mégis ugyanúgy énekled;
* Ha néha Jennifer Lawrence-t megszégyenítően grimaszolsz telefonálás közben;
* Ha nem maradsz egy színházi előadás második felvonásán, ha már az elsőt nagyon unod;
* Ha van egy tökéletes farmered, és majdnem minden tükör előtt lecsekkolod, hogy még mindig milyen jó benne a feneked;
A levessel mindig ez van, most már nem is tervezek utána másodikat :) Nekem a „felnőtt” korhatára tolódik mindig későbbre, abban biztos voltam, hogy a 25 év már szakaszhatár, de hiába vagyok annyi (teljes 16 napja…), nem érzem a változást :)
óóó, az A-sok a menőők, ez nem is kérdés! :D
… ha minden. egyes. fontos. vizsga. előtt totál ki vagy akadva, hogy nem-nem-nem fog sikerülni, aztán bemész és legtöbbször kapsz egy jó jegyet (vagy épp elvágnak..).
… ha a fél szekrényed kiszórtad az ágyadra, és még mindig az a legnagyobb bajod, hogy ‘nincs egy normális köpenyem, amit felvegyek’.
… ha jó sokat elbíbelődsz a körmöddel, aztán egy óra múlva lemosod, mert mégsem tetszik.
… ha várod a vizsgaidőszakot, hogy ne kelljen korán kelni, és fel se kelsz 10 előtt
A vizsgákkal ugyanígy vagyok. :) És sajnos az is normális, hogy a kevésbé parás évfolyamtársak nagyon tudnak utálni minket ilyenkor (főleg a gyakori jó jegy esetén) :D És igen, délig alvás vizsgaidőszakban (még ha időben le is feküdtél) rulez :D
Ez mind-mind igaz rám :D túlzás nélkül, én sem hittem el :D én voltam A-s is és B-s is, a B-s sokkal jobb :)) 22 éve eltört a kezem, de még mindig pontosan emlékszek rá, hogy kunyeráltam Donald rágót a nővérektől és a férfiosztályon (a folyosó végén levő kórtermekben már ők voltak) a bácsiktól, de arra már nem emlékszem, hogy pl. mi volt rajtam tegnap előtt…érdekes ez :))
Bevallom, tegnap vagy 15 alkalommal jöttem az oldalra, hátha írtál valamit. Érdemes volt várni, a mai írásod nagyon jó lett! Ja és a „C”-sek a királyok!:)
Tegnap egy középiskolás srác megtartotta nekünk az ajtót, amíg a kétéves lányommal bementünk rajta. Mondtam a kicsinek, hogy köszönd meg szépen, erre ő: köszi, bácsi! (Egész este azon rágtam magam, hogy minimum 12 évvel idősebb vagyok a srácnál, akit a lányom lebácsizott,,,)
12 éves voltam, amikor a szomszéd kissrác (aki ugyanabban a suliban volt elsős, ahová én is jártam) „lecsókolomozott” :D én ezután már semmin sem lepődöm meg :D
… ha egy évekkel ezelőtt párszor evett zacskós kaja reprodukálására szánod el magad, mert azt már kivonták a forgalomból – és addig kísérletezel, amíg meg nem találod újra a tökéletes ízkombót, házilag :)
és különben is: a C-sek a királyok :)
Én az óvodai makarónit szeretném tudni reprodukálni, az volt akkor a legeslegkedvencebb kajám, de még soha nem sikerült :(
én a kórházi barackos tea ízvilágát hiányolom
ja, és ovis kandírozott répa rémlik valakinek?
És az normális, hogy 2 és fél év után megpróbálom megtalálni a fodrászt, aki egy hirtelen ötlettől vezérelt randomra választott szalonban életem legjobb frizuráját vágta? :)
:) az A – sok :)
naná, hogy az A-sok :D
amúgy az esküvő tervező blogokat a napi esztétikai élmény miatt kell nézegetni :))
A. :)
Ások :-)
A
Én itt nyerítettem fel a legjobban :D És egyetértek Viával, nálunk szigorúan a B a menő. Bár mi szalagavatón kibékültünk az A-val, azzal a kikötéssel, hogy a továbbiakban együtt utáljuk a C-t. :D
4 évig voltam A-s, 8 évig B-s, és természetesen mindig az az osztály volt a jobb fej, amelyikbe jártam. Kétség sem férhet hozzá. Bár tegyük hozzá, a B-s időszakban azért mi voltunk a bénácskábbak (az A volt a bezzeg-osztály), de büszkék voltunk rá! :D