Hétfőn kora délután érkeztem az óbudai Beton Stúdióba, ahol a Glamour Women Of The Year 2014 gála jelöltjeivel forogtak a bemutatkozó kisfilmek és interjúk. Ez a forgatás volt az eddigi legkülönlegesebb, amin részt vettem. Vegyítettük a divatfotózás/forgatás világát az interjúval. Utóbbi oké, de az image felvételek területe még nagyon új számomra. Egészen más feladat kamera előtt, mozgásban “jólkinézni”, mint 2D-ben pózolni, úgyhogy nagyon izgultam. :) A fejemben pörgettem a modellek backstage videóit, hogy a lehető legkevésbé nézzek ki úgy, mint egy porcelánbolti elefánt. A modellekkel és a színésznőkkel ellentétben nekem nincs a munkaköri leírásomban az ilyesféle tevékenységi kör! :))
Első napirendi pontként dedikáltam egy január-februári Glamourt, amit majd kisorsolnak (kis blogos matricát is ragasztottam rá), utána pedig adtam egy interjút a Glamour Online-nak. Kökény Nikivel kiválasztottuk a ruhát — próbáltam geometrikusat, tekerős-dekoltázsos bordó csodát, de végül egy testhezálló, pamut Orsay mellett döntöttünk, nagyon hangsúlyos nyaklánccal. A sminkemet Vörös Viki készítette, rendkívül komoly füstös szemeket kaptam + egy rakat műszempillát. A fázisokat mobilos fotókkal örökítettem meg. :) Imádtam! Filmre kell a határozottabb, erősebb szín, mert a kamera “megeszi” az enyhe kis izét, ami egyébként személyesen, természetes környezetben szuper — ez az alapra is igaz, hiszen a telibevilágított arcon minden látszik. A jó szakember ismeri ezt a területet, és nagyon sokat számít a munkája a végeredményben, ezért is jó profikkal dolgozni. ♥ A hajamat a Joico mesterfodrásza, Váradi Kati tupírozta: óriási volument kapott a loboncom, lehetett dobálni rendesen — ez később még nagyon jól jött. :) Egy pillanatra elkapott a vágy, hogy be kéne daueroltatnom, hogy állandóan ilyen legyen, de nem merem kockáztatni. Majd egyszer, talán… :)
A forgatás a smoke & mirrors tematikára épült, így első körben egy nagy, tükrös asztalon kellett a kamerát bűvölnöm. Amellett, hogy a fejemben mantráztam a szokásost (hasat be, mellet ki, homlok előre, áll le…), igyekeztem megtartani magam, hogy valamennyire kecses is legyen az a mászás. :)) Hála az égnek a fotózást megelőző hetekben ráerősítettem a pilates edzésekre, így nagyon jól tudtam tartani magam, és nem gurultam jobbra-balra. Ezt egyébként mindenkinek nagyon javaslom fotózás előtt: egy egész testet átmozgató, alapos edzés, hogy kicsit jobb testtudattal állj a kamera elé, és ne csak ott ülj, mint egy zsák krumpli. Fontos viszont, hogy ne legyen túl durva az edzés, mert ha az izomláztól mozogsz szögletesen, az sem jó… A pilates és a jóga pont tökéletes erre.
Bajcsai Viki, az IMOGEN tervezője épp interjút ad
A másik kihívás az volt, hogy mindeközben valami vállalható arckifejezésem legyen. A szem a lélek tükre, blablabla, de most komolyan: nagyon nem mindegy, hogy mire (kire!) gondolsz közben! Egy modell nyilván könnyebben vág pókerarcot, de nekünk, földi halandóknak azonnal látszik a képünkön, ha a valódi boldog pillanatok vagy a szeretteink helyett a másnapi teendők vagy a bevásárlólista fut a belső mozivásznon. Akkor inkább lesz a tekintetből vad csábító helyett “szorulása van szegénynek” hatás. :)) Szóval ha nevetni kell, akkor valami tényleg vidám dolgot idézz meg — de ha amúgy is laza és jó a hangulat, akkor ez úgyis menni fog. Akkor inkább az a nehezebb, hogy visszaválts a vigyorból a komolyabb pofira. :) Nekem általában ez a nehezebb, de kis gyakorlással mindig belerázódom.
A rólam készült werkfotókat a Glamouros lányok lőtték, ezúton is köszönöm a munkájukat, türelmüket, figyelmüket! ♥
A tükörmászás után egy trükkösebb rész következett: a tükörmozaik előtt lassított felvételt vettünk fel. Eredetileg egy elektromos cigiből kellett műfüstöt bevennem, aztán hagyni, hogy lassan kiszivárogjon belőlem, de a gégém ezt nehezen tolerálta, úgyhogy gyorsan váltottunk, és slow-mo hajdobálás lett belőle. Néhány csapó után egészen belejöttem, kíváncsi leszek majd, hogy a videón mi látszik belőle, de szerintem ügyes voltam. :) Persze mindez nem volt fogható a Pokol Forgószínpadához. Az egy dolog, hogy tűsarkúban voltam, amiben nekem már megállni is kihívás volt (jobban szeretem a vastagabb sarkúakat, amelyekben tudok egyensúlyozni). De hogy még forog is…! Azt hittem, le fogok szédülni. Végül a kamera felé fordított arcom mindig rendkívül professzionális volt, amikor meg háttal voltam, jöhetett a o_O :))) Miután ezt túléltem (az írókat nem erre képzik ki… nem mintha bárhol, bármire is kiképeztek volna! :D), jött az igazi területem: az interjú. Csüccs a bőrfotelbe, kamera forog, és Viácska okosakat mond. Megy ez, visszakerült a hal a vízbe, hurrá! :) Örülök, hogy ez maradt a végére, nekem ez a jutalom. :)
Hazafelé a HÉVen jól megnézték a pandaszemeimet — hétfő este hét körül nyilván túlzásnak tűnt a smink. Vagy korainak. :))
Nagyon kíváncsi vagyok a videó végeredményére, amint tudom, megosztom Veletek! Rám pedig ezen a linken lehet szavazni a Glamour Women Of The Year 2014 versenyen, a Legjobb Blogger kategóriában vagyok. *most jön a kampánybeszéd* Ha én nyerek, megígérem, hogy még több embert pöckölök ki a toporgásból, továbbra is bombázok mindenkit cuki nyulas fotókkal, és világbéke.
Köszönöm, ha támogattok! ♥
szerintem nem kéne írónak nevezned magad
Jól van, akkor te majd nem nevezel engem írónak. :)
tényleg egyenlőségjelet teszel magad és pl esterházy közé?
Ne haragudj, nem tudok felelősséget vállalni azért, hogy te miket gondolsz, és azok alapján milyen következtetéseket vonsz le rólam.
Nem, nem vagyok Esterházy (ha már annyira tiszteled, nagybetű, ugye…). De nem csak ő író. Sokféle író van. És ennyi bejegyzéssel és egy bestsellerrel a hátam mögött, meg pusztán azt a tényt figyelembe véve, hogy napi szinten írok, igen, író vagyok. Már a Könyvhét előtt is íróként gondoltam magamra, mert öt éves korom óta ez vonz, és most még napi szinten űzhetem, a munkám része. Ez csodálatos, és nagyon boldog vagyok. Nem tartom magam Esterházynak, de ezt nem mondtam sehol. Nagyon tágan értelmezve számomra az íróságnak az a feltétele, hogy valaki írjon. És igen, író az is, aki a fióknak ír, meg aki memoárt ír a gyerekének, meg verseket a szerelmének. Nem szépíró, nem Nobel-díjas író, de igen, író. By definition. Mert ír. Elfogadom, ha nem így gondolod, de leszel szíves nem eljátszani velem a “süni, add kölcsön a biciklidet” viccet, és előre kiakadni valamin, amit nem is mondtam. Kezdem azt hinni, hogy trollkodsz. :)
Még valami, amibe esetleg szeretnél belekötni ezen a szép szombat estén? :)
ezt csak te érzed támadásnak, és ennek nyilván megvan az oka. életvezetési tanácsadó? tök okés. blogger? még jobb. de pár év bölcsészkar után szerintem pontosan tudod, miért írtam az első kommentet.
Megint abból indulsz ki, hogy te mit gondolsz (azaz ki az író és az mit jelent), és hogy bizonyára más is úgy gondolkodik. Sehol nem írtam, hogy Salman Rushdie vagyok, vagy még jobb, reinkarnálódott Virginia, alias Livia Woolf. ;) Elfogadom, hogy ez a szó számodra mást jelent, és más kategóriában gondolkodunk. Nem validabb egyikünk álláspontja sem, csak tisztázni kell a definíciókat, és máris nem az lesz belőle, hogy “te hülye vagy”, csak az, hogy másról beszélünk. Én elmondtam, hogy nekem mi az író. Te elmondtad, hogy neked mi az, és azt, hogy szerinted ez rám nem érvényes. Oké. Más szerint az életvezetési tanácsadó “nem igaz”, szerinted meg az megállja a helyét. Ez van, sokféle vélemény van rólam, de tudod, hogy egy klasszikust idézzek (amit talán nem is egy író írt ;)) a Sex and The City-ből, if I worried what every b*tch was saying about me, I’d never leave the house. Javaslom kipróbálásra a lesz*rompirulát, például olyan esetre, ha mások írónak nevezik magukat, és nem értesz vele egyet! :D Most emiatt sem fogok elbújni a sarokba, és remegve identitáskrízisben szenvedni, hogy mégsem vagyok író, vagy blogger, vagy Törpilla. :)) Inkább írok valamit. :))
Köszi a véleményedet.
Jó fotók, de nekem olyan sulibálos lett nagyon a stílus – persze lehet, hogy ez volt a cél – , nem annyira “dög”. “
Ezek a filmforgatás werkfotói, kulisszaképek — nincsenek is végleges fotók, hiszen mozgóképet vettünk. Nagy részük akkor készült, amikor nem vett engem a kamera, hanem átálltunk. :) A két tükrös kép egyedül az, ami forgatás közben készült rólam, a többi a pihenős állapot volt. Látszik is, a tükrösek a komolyabb arcúak. :) Amit én láttam a filmfelvételekből a helyszínen a kontrollmonitoron, az nagyon film noiros hangulatú volt, majd meglátjuk, Neked az is sulibálos lesz-e. Lehet, hogy igen. :) Nem baj.
Reméljük, az operatőr nem olvassa ezt, mert lehet, hogy már elkezdett reménykedni :-))
Hehe, nem, nagyon profi volt a stáb, mindenki a dolgát végezte. :)
Nagyon szép és csinos vagy tényleg, de nekem pont nem azt mutatják a képek, amilyennek a blog alapján elképzellek, inkább kicsit mű-nős. Szerintem a többi fotózás sokkal természetesebbnek és élethűbbnek tűnt. Persze nyilván itt Glamour-osnak kellett lenned, de szerintem maradj százwattos mosolyos Viás.
Ez ilyenkor mindig játék, de nem változtatja meg azt, aki vagyok. Nagy baj lenne, ha egy ilyen élménytől megváltozna a személyiségem… :) Nagyon jó móka az összes fotózás, de igyekszem mindig belevinni magamat, hogy ne csak egy felvett maszk legyen, mert az úgy nem hiteles. (Képtelen is vagyok rá egyébként, hogy megjátsszam magam, mert nem vagyok se színész, se modell, hogy ez csípőből menjen…) Ez a nagyhajú “dög”, ami a Glamour képeken látszik, nagyon is létezik, és nagyon is valós oldalam, csak Ti még nem láttátok. :) Hiszen Veletek nem olyan a kapcsolatom, hogy csábítani akarjalak titeket. :D Ezért amikor a blogra készül image-kép, az nyilván nem ilyen. De tudok ilyen is lenni. Akkor is, ha nem tudtok így elképzelni… :D
Különböző fotózásoknak különböző célja van. A Glamour-nak volt egy tematikája, egy kidolgozott terve, díszlete. Leginkább divatfotózáshoz tudnám hasonlítani: koncepcióval, végigvonuló elemekkel (tükör, füst, stb.), és ez az összes résztvevőnél megvolt, hogy koherens legyen a végeredmény.
Amikor címlap készül (mint pl. a Gyógyhírnél), az megint egy másik műfaj, szinte igazolványkép, csak kicsit szebb díszletben. Ott nézni kell egy helyre, nincs szituáció (kávézás, séta, stb.), interakció a környezettel.
Amikor saját fotózásom van, az jópofább, lazább, közvetlenebb, hiszen ezt az oldalamat akarom megmutatni, és ahhoz keresek “illusztrációt”, hogy ki és mi vagyok mint szerző, mint ember. Ezek a spontánabb, “lifestyle” fotózások — ilyen volt az almáskertes Fénylaboros és a karácsonyi KépMásos. Ott a sminkemet is magamnak csináltam mindkét alkalommal, saját ruhámban voltam (egy-egy kiegészítőt kivéve), én válogattam mindent össze, és a koncepció is nyilván saját, hiszen a blogot kell megmutatnom, a blog meg én vagyok, és akkor annak egyben kell lennie. :) Idén is szeretnék majd amúgy még ilyen képeket, hogy legyenek újak is. Mivel ez nem egy szexi blog (illetve nyilván az, csak nem arról szól, hogy pucsítok ;)), ha képeket kell készítenem a bloghoz, akkor nem a díva Viát kell elővennem a repertoárból. De ott van ő azért. :)) Ez a legszebb az egészben, hogy párhuzamosan létezik a 3 éves lelkes ovissal, a 16 éves csitrivel, az üzletasszonnyal, a baráttal, meg a többiekkel. És egyik sem valódibb a másiknál. De nálatok is így van, nem? :)
Meggyőztél.
;) Nyugi, ha olyan lett volna, ami nem én vagyok, úgyse vállalom be. :) El is bénáztam volna, az tuti. :))
Ezért is írtam, hogy fontos, hogy kire vagy mire gondolsz közben, hogy valódi érzelmeket tudj közvetíteni, ne viaszbaba legyél. Nyilván nem az operatőr járt a fejemben, amikor próbáltam dögösen belebandzsulni a kamerába. :D Majd meglátjuk, hogy sikerült. :))
Via, kifejezetten jól áll neked, hogy kicsit visszavetted a százwattos mosolyt:) A többiek már leírták, milyen csinos a ruha, a smink és a haj. És nagyon azt mutatják a képek, amilyennek a blog alapján elképzellek.
Nyilván ha olyan a hangulat, nem vigyorgok privátban sem :) De amúgy nagyon mosolygós vagyok, teli szájjal, nagyokat kacagok, és nem baj, ha az nem áll annyira jól, mert nevetni jó! :D Amikor nincs koncepciója a fotózásnak, hanem magamról akarok képeket, kell a vigyor, mert az vagyok én. Visszafogottan nevetgélni ritkábban szoktam. :))
Szerintem is gyönyörű vagy a képeken! Nekem mindegyik tetszik! :)
A ruha is szép volt, a hajad is (ja, amúgy én már 3x voltam dauerolt és nagyon szerettem- és nekem nem tette tönkre a hajamat sem-, csak ajánlani tudom.), meg a fények és a sminked is nagyon!!!
Gratulálok és természetesen Rád szavaztam! Hajrá!
Anyunak tönkrevágta a dauer, bár nyilván azóta fejlődött a technológia. :( Jó volt utána itthon kifésülni, hajpakolást rakni rá! ♡ Most szép selymes és egyenes.
Tényleg fantasztikusan áll ez a frizura, még vidámabbnak nézel ki tőle, nagyon csinos:)
A törött tükrös a legjobb!!!
Mozgásban még szuperebbül mutatott, majd meglátod! :))
Annyira izgalmas látni ezt!
A kedvencem a tükörmászós kép. :) Oldalról nagyon szép vagy rajta, szemből biztosan még szebb. :)
Az arckifejezésről pedig (már arról, amit írtál, hogy nem mindegy, mire gondolunk) az esküvői fotózásunk jut eszembe, az első feszengő képek, amikor még mi sem engedtünk fel, és a fotósunk sem kapta még el, hogy mivel lehet motiválni minket és mivel nem. A fotós azt kérte Petitől, hogy hajoljon hozzám és súgjon a fülembe valami pajzán dolgot. Ő pedig odahajolt és azt súgta: nagyon izgulok, nem jut eszembe semmi, kérlek, gondolj helyettem valami pajzánra. :D ♥
Hihi. :) Azért túl pajzánra se jó gondolni, mert akkor meg elviszi a fókuszt – van olyan nézés, ami nem tartozik a kamerára, csak az ágyasodra. :))
Ez nagyon édes :)
Ó, ismerős… nálunk az esküvői fotózáson a legjobb az a kép lett, amikor a végén hulla kimerülten eldőltem az ágyon (hotelben fotózkodtunk), a fotós azonnal kapcsolt, tök spontán kép lett, és a legjobb a sok beállított közül! :)
Igen, ha feszengsz vagy már arcizomlázad van a pózmosolytól, az nagyon meglátszik!
Nagyon szép vagy, le a kalappal!! :) Csak úgy sugárzol.
Nagyon érdekes volt így látni-olvasni hogy mi van a kulisszák mögött, a WOTY-anyagokat mi már csak készen látjuk. :) Nem tudom Te hogy vagy vele, de én mióta “kicsiben” modellkedek, és láttam mivel jár egy-egy ilyen fellépés/forgatás/fotózás/bármi azóta a viágon bármi szívesen lennék csak modell nem… :D Nem tudnám minden nap ezt csinálni, nagyon fárasztó…
Köszönöm! :)
Engem is nagyon leterhel, fizikailag is, de főleg mentálisan. Egy hosszabb forgatási nap után a regenerálódási időm is több, szellemi munkára egy ideig alkalmatlan vagyok. :) Én se bírnám állandóan csinálni, de néha jó móka.