♥ Szürke-szürke január... Tudatosan keresem a színeket, úgyhogy szép könyveket nézegetek, és szivárványosra festettem a körmömet. És nem csak engem vidít fel, ha ránézek! :) Tiszta haszon. Amúgy az ilyen színátmenetes körmök azért is hasznosak, mert a ritkábban használt színeket is el lehet így fogyasztani. Full sárgára nem gyakran festem mind a tíz körmömet, de egy-egy ujj kiemelésénél tök jó (múlt héten ugyanez a sárga volt a szürkéhez, 4 az egyhez arányban). ♥ Gigivel megjártuk Szentendrét, egyrészt beszereztük a hozzávalókat a szombati workshophoz (!!!!), másrészt gyorsan átbeszéltünk még utoljára mindent egy görögös ebéd keretében. Mi már teljesen be vagyunk sózva... :) ♥ Emberek, ez a mosogatógép a legjobb dolog a világon. Konstans rend van a konyhában!! :)) ♥ Apróságok: narancs ♥ ramen & joghurtfagyi ♥ jó meleg kámzsa ♥ Orange is the new Black ♥ rizsfelfújt ♥ pilates & izomláz ♥ a saját üvegékszereim (tavaly csináltuk Szilvivel a Sok Kicsi keretében) ♥ elkezdtem címszavasan naplózni, hogy könnyebb legyen TILT-et írni, és mert úgy megszoktam a December Dailyt -- kicsit Project Life, kicsit scrapbook, kicsit minimálemlék ♥ arcradír ♥ megbeszélések és tervek -- 2014 is csudajó lesz (vagy majd azzá tesszük) ♥ Kylie-t hallgatni -- nemsokára új album!! ♥ szép papírok és matricák ♥ Nem volt sok időnk Szentendrén, de azért sikerült egy-két képet készítenem. :) ... Olvass tovább
Bejegyzések: január 2014
Hello London! – 6. nap: Betegszabi
Még lógok a londoni beszámoló végével -- a karácsony miatt kitolódott, de nem baj, így legalább tovább tart az olvasás (és nekem a kalandok újraélésének) öröme. Ez történt eddig: kedden megérkeztünk, szerdán ismerkedtünk, csütörtökön kalandoztunk, pénteken piacoltunk, szombaton Ádám előadott én pedig olvasótalálkozóztam, vasárnap Brightonban voltunk és feladta a bokám. Itt tartunk most. Hétfőre elég nyomorultul ébredtünk. A bokám totálkész volt, Ádám gégéje pedig a szombati sok beszéd és a temzeparti szél hatására bedurrant. Az ébresztő után csak ültünk az ágyban, és próbáltuk eldönteni, hogy mi legyen, bár elég nyilvánvalóan látszott, hogy mi lesz. Mikor Zsuzsiék elmentek dolgozni, mondtuk, hogy mi ma nem megyünk sehova, kihagyjuk, mert baj lesz. Én nem akartam kockáztatni, hogy a másnapi hazarepülésre a bokám abszolút használhatatlan legyen (így csak 60%-ban volt az), Ádámnak pedig nem kívántam a felülfertőződést -- a városban mindenki köhögött, tüsszögött a tömegközlekedésen, tehát valami amúgy is volt a levegőben. Mindketten komoly tüdőbajos múlttal rendelkezünk (ő volt a kórházba rohangálós krupprohamos, én meg a szanatóriumban fulladó bronchitises), nem szabad elbagatellizálnunk a felsőlégúti betegségeket, mert a szövődmények nálunk tényleg súlyosak lehetnek. (16 éves koromban a tüdőspecialistám azt mondta, hogy most már nagyjából oké vagyok, bár a hosszútávfutást felejtsem el, és lehet, hogy öregkoromra, amikor majd elkezdek töpörödött nénike lenni, megint előjönnek a difik, de minden rendben lesz. Csak ne menjek krupposhoz feleségül. Akkor már 2 éve együtt voltunk Ádámmal, úgyhogy megmondtam, hogy ezt sajnos nem tudom megígérni. :D De legalább pontosan ismerjük mindketten a másik nyavalyáját, tudjuk, min megy keresztül, milyen gyógymódok vannak, és hogyan tudunk segíteni, ha szükséges.) Ezért aztán fájó szívvel, de a hétfőt lemondtuk. Nehéz volt, mert mégiscsak az ottlétünk kb. 15%-át kellett elengedni, és hát igen, ágyat nyomni otthon is lehet, miközben az ablakon túl ott A Város, amiért érkeztünk. De elhangzott a kedvenc elnapolós mondatom: Jövünk még. Mert tényleg jövünk még, nem mintha ez lenne az e g y e t l e n esélyünk Londonban, és rohadtul nem fontos, hogy minden elsőre tökéletes legyen, hiszen nincs az, hogy soha többet nem jövünk. (És ha mégis, mert holnap elüt egy kamion, akkor legalább levettük magunkról ezt a bűntudatot.) Nem kell mindent most rögtön belesűríteni. Fontosabb az egészségünk. Jövünk még. A hivatalos program hétfőre ... Olvass tovább
Igen, normális, ha…
havazásnál kidugod a nyelved és egyetlen hópelyhet elkapsz vele (szmog ide vagy oda, egy pehely nem a világ); sokadjára is izgulsz egy filmen (hátha most más lesz a végkifejlet! :D); ... és előre bőgsz a szomorú jeleneten, mert tudod, hogy mindjárt jön; csak azokat a sorokat énekeled a rádióval, amelyeket tudod, a többit motyogod (igen, ez néha csak a refrénből két szó -- ami éppenséggel a dal címe... törömtöttöröm GET LÁKI); nem csak a papírcsíkra fújsz a teszter parfümből, hanem magadra is (így amúgy is jobban tudod tesztelni, hogy rajtad hogyan is mutat); együtt sétálsz valakivel, és hozzá igazítod a lépteidet (és mindketten egyszerre léptek a bal lábatokkal); annyira jól sikerült a levesed, hogy inkább eszel belőle még egy (kettő...) tányérral a második fogás helyett; keresed a szép lábnyomokat a hóban -- a cipőkét, kutyákét, cicákét, madarakét... evés közben főzőműsorokat nézel; ...de még mindig van olyan étel, amit rossz ovis emlék miatt nem vagy hajlandó megenni; kiabálsz az internettel, ha lassú; az életben nem használtad még el pont egyszerre a sampont és a balzsamot; párhuzamosan öt ajakápolót használsz (& kihalásos/elvesztéses alapon szelektálódnak); 10 (15, 20) év elteltével is szilárd meggyőződésed, hogy a B-sek a menők, és az A-sok a bénák (vagy fordítva); roppant felnőttnek érzed magad a névjegykártyádtól (akkor is, ha szívecskék vannak rajta); ahogy idősödsz, egyre inkább kitolódik, hogy hány éves embereket tekintesz "néninek" és "bácsinak" (és megdöbbensz, amikor rájössz, hogy már abban a korban vagy, ami egykoron "néni"-nek számított); anyukád azonban mindig kivétel a "néniség" alól, akkor is, ha pont annyi idős, mint a fejedbéli "nénik"; vannak napok, amikor a hazaérés utáni cipőlevétel az első jó dolog; teljesen következetlen a memóriád: pontosan fel tudod idézni, mi volt rajtad tizenöt évvel ezelőtt egy bizonyos találkozón, de a tegnapi reggelid felidézése kihívás; fejből tudod a bankszámlaszámodat, de az évszámokkal bajban vagy; vissza tudsz mondani teljes beszélgetéseket, de ha átlépsz a küszöbön, elfelejted, miért érkeztél a szobába. az utolsó simítással rontod el a rajzot (az orra, a szempillái) -- és a figuráknak mindig a hátuk mögött van a kezük, hogy ne kelljen kézfejet rajzolnod; suttog a vonal túlvégén, akivel beszélsz, és szolidaritásból te is automatikusan leviszed a hangod; lelkesen nézegeted az esküvőtervező blogokat akkor is, ha már túl vagy rajta (miért, lesz aranylakodalom, ... Olvass tovább
Táncolok és színészettel foglalkozom – Szeretem a munkám #45
Nóri 28 éves, táncot és színjátszást tanul, mellette különböző előadásokban táncos illetve kisebb szöveges szerepei vannak. A válaszaiból is átüt a lelkesedés és az öröm, ahogy az előadásokra készül. :) Ha olyan munkád ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban. - Miből áll a munkád? Átlagos napom ritkán van. :) De általánosságban elmondható, hogy tréningek minden nap vannak (klasszikus balett, színpadi tánc, modern tánc, jazz, latin táncok), ha pedig konkrét előadásra készülünk, akkor koreográfia betanulása. Szöveges szerep esetén szövegtanulás. Emellett beszédtechnika órák, helyzetgyakorlatok, énekórák csiszolják tökélyre a tudást. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Mind a táncos-, mind pedig a színészképzésben egyaránt lehet OKJ-s papírt és főiskolai/egyetemi diplomát szerezni. Én OKJ-s képzésben veszek részt, de van egyetemi diplomám is, magyar szakos vagyok. Ennek nagy hasznát veszem. :) Ehhez a munkához elengedhetetlen a tehetség, a szorgalom és a kitartás. - Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban? A legnagyobb talán az, hogy minden nap éjszakába nyúlóan bulizunk és másnap délig alszunk. :) Igaz, ha nincs próba, előfordul, hogy nem kelek túl korán, bulizni is szoktam, de nem ez a mindennapos eset. A másik nagy félreértés, hogy jobbnál jobb zenékre táncolunk, és hogy ez milyen könnyű :D Kétségtelen, hogy nagyon jó zenékre nagyon klassz koreográfiák vannak, de aki ezt látja, az csak a szépet látja. A „vért, verejtéket, könnyeket” viszont senki és a napi több órás tréningeket sem, pedig az adja a kondíciót, a tudást a kész koreográfiához. A következő nagy félreértés, hogy csak szöveget kell tanulni :D Az igazság az, hogy ez a legkisebb része ennek: próbákon ott a rendező, akinek követni kell az instrukcióit, előadásokon ott vannak a kollégák, a díszlet, a kellékek, a jelmez, amik szerves részei a produkciónak. Ezekkel együtt kell nézőknek maradandó élményt nyújtani, ami bizony nagy koncentrációt igényel. - Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”? Színházi gyerek vagyok, a szüleim ott dolgoztak, most a Tesóm is ott dolgozik (súgó), tehát a színház életem szerves része volt mindig. Még kislány voltam, mikor a drága Nagyim mutatott egy filmet, amiben Gene Kelly táncolt Jerry-vel (a Tom és Jerry-ből). Arra ... Olvass tovább
Inspiráció hétfőre
Jó reggelt! Januártól szokatlan enyhe idő lesz a hét elején, de ernyőt készítsetek a táskába, mert eshet. Hétvégére aztán jönnek a napközbeni mínuszok is, tudtam én, hogy nem ússzuk meg. De inkább most, mint Húsvétkor! ;) Egy jó nagy kondér leves elfő magában, aztán sokáig rá lehet járni. A kedvenceimet itt találjátok. :) [features title="Inspirálj másokat is hétfőnként!" src="icon-twitter" link="https://ctt.ec/IRKxu" target="new"] A heti mottót mostantól egy gombnyomással megoszthatod Twitteren is. :) Kattints ide! [/features] Képek: stílus, reggeli, ebéd, mottó. ... Olvass tovább
Kihívás #103 – Aludj jól ma este!
2014 3. hetének kihívása: Aludj egy jót! Sokatoknál olvastam újévi tervként az időben ágyba kerülést, és a kevesebb netezést elalvás előtt. Támogatom az ötletet! :) A front meg a telihold és az év eleji stressz teljesen felborította az alvásrendet, csomó ismerősömtől hallottam, hogy hülyeségeket álmodnak napok óta, meg felriadnak éjszaka, nem tudnak rendesen aludni. Mi is éjszakáztunk, a nyuszi is rosszul aludt, fel kellett hozzá kelni lenyugtatni. És persze fantasztikus vonatüldözéses történetekkel szórakoztat ilyenkor az agyam, mert úgyis ráérek! :D Van az az álom, ami annyira bonyolult és megterhelő, hogy elfáradok az álmodásban... Néhány ötlet, amit még ma este kipróbálhatsz, hogy tényleg sikerüljön kipihenned magad! Én azt hiszem, az "ilyen sorrendben" opciót választom. :) ♥ Csökkentsd a fényforrásokat! Az erős fény hatására nem kezd el csökkenni a melatonintermelés, ami elősegítené, hogy elálmosodj. Sajnos a monitor és az okostelefon is fényforrásnak számít, sőt, a kék szín (ld. az ég nappali kékje) szintén éberen tart. Máris érdelmet nyert az összes közösségi oldal színe! :D Ha nehezen megy az álomba szenderülés, alvás előtt 1-2 órával már kezdd el csökkenteni a képernyőnézést, felejtsd el az ágyból mobilozást. Az erős lámpák helyett szintén az elalvás idejéhez közeledve használj hangulatlámpákat, mécseseket, akár a fürdéshez is. Apropó, fürdés... ♥ Ázz egy jót a kádban! Illóolajos fürdő, vagy illatos krémfürdős tusolás -- alaposan, mélyeket lélegezve. Utána egyből irány az ágy, már ne csinálj semmit. Vedd elő az őrizgetett fürdőolajat, fürdősót, fürdőbombát, krémszappant, tusfürdőt, eljött az ideje, hogy használd. Levendulás illatok előnyben. :) Az illóolajokat bevetheted a hálószobában is: párologtatóban, vagy levegőbe permetezve. ♥ Lazítsd ki az izmokat! Fürdés előtt egy nagy, cicáktól ellesett nyújtózás, pici mozgolódás jót tehet, ha a feszültség a végtagjaidban jön ki. Végezz csípőkörzéseket, pilates vagy jógagyakorlatokat. Ha egész nap sokat sétáltál és attól fáradtál el, fürdés után testápolóval masszírozd át a karodat, lábadat, talpadat (vagy kérj meg valakit, aztán viszonozd a kedvességet :)). ♥ Teázz! A citromfű és a menta a barátom ilyenkor, de a mézes kamilla is isteni. Szép lassan elkortyolva, fejből kibámuva, esetleg valam ikedves könyvet olvasgatva -- alszom, mint a tej. ♥ Cserélj ágyneműt! Frissen mosott haj + friss pizsama + friss ágynemű = jó garancia az alvásra. Plusz ha még szellőztetsz is egy nagyot, a friss levegő is ... Olvass tovább
Things I Love Thursday #190
♥ Megjött a mosogatógép! Kétségkívül az év híre. Mindenképpen írok róla majd külön is (before-after képek, meg első benyomások egy teljes mosogatógép-szűztől), nagyon izgalmas, egyelőre minden konyhai kiruccanás tapsikálással telik. REND VAN. És nem csak öt percig, amíg nem eszünk/iszunk/főzünk valamit. Végre nem folyik a fülemen a mosatlan! És jézusatyaúristen mennyi szennyest termelünk ketten a napi 5 itthonkajálással (otthonmunka + otthonfőzés = mosatlancunami). Szóval hurrá-hurrá, nyertem heti 5-6 órát! ♥ Az elmúlt hét a gasztrós randikkal telt, mert olyan jó terített asztal mellett, jókat beszélgetve falatozni...! 2014-ben több ilyen lesz, az tuti. Szellemi táplálék is kell, meg nyugodt körülmények, és ráérős ízlelgetés. Először is lett egy új befutó helyünk, a Központ Bisztró, Újpesten vannak, és fantasztikusan brutális a sajtsteak-jük és a házi zsemlés hamburgerük. Uuh. *.* El fogunk még zarándokolni párszor, a helyiek meg örülhetnek, mert színvonalas beülős helyük volt. (És már ebédmenü is van, nagyon jó áron, ötletes, szezonális vega kínálattal is - zöldülök.) Aztán Leves.-oztunk is egyet, mert az úgy kell, és mivel Budapest köztudomásulag egy falu (minden sarokban ismerősbe botlasz), sikerült két olyan kedvenc emberünkkel véletlenül ebédelni, akiket jó rég nem láttunk. Bazsalikomos-paradicsomleves pesztóval és sok sajttal, nyamm. (A másik, amiért ölre megyek, az a marokkói lencséjük tejföllel.) Aztán feleztünk egy Nempadthai-t is a Pasta.-ban. Olyan jó, hogy egy ideje már nem csak rántott sajtról meg -karfiolról szól a vega konyha itthon sem! Minderről lentebb fotós bizonyítékok is vannak, ne nézzétek meg éhesen. Vegyes mindenféle: amikor a táskámból előveszem a naptáramat, és elhangzik az "ó, a híres filofax" -- komolyan, már népszerűbb, mint én :D ♥ Modern Familyn nevetgélni ♥ About Time - cuki volt, még emésztem, lehet, hogy írok róla egy hosszabbat is (nógatást jól veszem) ♥ ORPHAN BLACK! egy percre eső "aztak*rva"-k száma: magas (Cosima for president, Tatiana-nak meg Golden Globe-ot, de rögtön) ♥ Sherlock finálé (máriiis! and now we wait) - a csengőhangomat Ádámnál már lecseréltem a Yolandára ♥ napsütés ♥ nagy bödön teák ♥ narancs ♥ savanyúkáposzta ♥ cipelem a gépemet és mindent fotózok ♥ megjöttek a Veronica Mars matricáink a Kickstarterről (támogattuk a filmet) ♥ és utó-karácsonyi ajándékot is kaptam, a posta miatt csúszott, de legalább így tovább tart a meglepetés: Pawnee történelmileg hű alapkönyvét -- rettenetesen vicces, Parks & ... Olvass tovább
Meleg almakrémleves
Fűszeres, édes, forró -- téli kényeztetés tányérban. Nem kell hozzá semmi különleges, lehet, hogy néhány alma már fonnyad is otthon, ami pont sütibe való lenne; legyen hát belőlük leves! :) Nagyon natúran csinálom, nincs benne semmi pudingpor meg egyéb őrületek, csak alma és fűszerek. Tejszínnel dúsítható, de anélkül is nagyon finom, krémes lesz. Hozzávalók 2 adaghoz 4 darab közepes alma meghámozva, megpucolva, felkockázva víz cukor, ízlés szerint (az almák édességétől függ; kóstolni kell) fűszerek: fahéj, szegfűszeg, narancshéj... 1 dl tejszín (elhagyható) A felkockázott almát felöntöm annyi vízzel, hogy épphogy úszkáljanak benne a kockák. Nem kell nagyon sok, én szeretem, ha sűrű (bébipapi flashback!). Egész fahéjrúd, néhány szegfűszeg mehet bele, vagy akár egy vaníliarúd kikapart belseje, csillagánizs, reszelt narancshéj -- amit csak szeretnél. :) Ha megpuhult az alma, botmixerrel pürésítem, és egy kis tejszínnel krémesítem. Keményítő nem kell bele, az alma pektinjétől gyönyörűen besűrül. Tálaláshoz lehet cifrázni tejszínhabbal, kalandosabbak vaníliafagyival, én megszórtam egy csipet fahéjjal és már kanalaztam is. Jó étvágyat! :) ... Olvass tovább
Gyermekorvos vagyok – Szeretem a munkám #44
Agri 33 éves, és egy fővárosi kórház gyermekosztályán dolgozik -- bár most éppen gyeden van, de tervezi a visszatérést. A kórházi munka nehézségeiről, szépségeiről, örömeiről beszél, és arról, hogy milyen kihívásokkal kell megküzdenie. Ha olyan munkád ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban. - Miből áll a munkád? Gyeden vagyok a másfél éves kislányommal, így átmenetileg szüneteltetem a munkát, de vágyok vissza, néha nagyon tudnak hiányozni a munkával töltött hétköznapok. Reggel egy megbeszéléssel indítunk az osztályon, az ügyeletes beszámol arról, mi történt az osztályon az ügyeleti időben, éjszaka. Ezután elosztás szerint megyünk vizitelni, megvizsgálni a ránk bízott gyerekeket, az ő állapotuk alapján vizsgálatokat írunk ki, terápiát módosítunk, hazaadásról döntünk. Ezt követően jön a nagyvizit, ahol beszámolunk a gyerekek állapotáról az osztályvezető főorvosnak, a kollegáknak. Közben zárójelentéseket írunk, várjuk a vizsgálatok eredményeit, szülőkkel beszélgetünk a gyerekük állapotáról és természetesen vesszük fel az osztályra az újonnan érkező gyerekeket, vizsgáljuk őket, elindítjuk a kezelésüket. Szóval egyszerre nagyon sokfele kell figyelni párhuzamosan. Délután négytől indul az ügyelet, akkor egy orvos marad az osztályon másnap reggelig, és ő veszi fel a folyamatosan érkező új kis betegeket, ill. felel az összes osztályon fekvő gyerekért. Egy ügyelet elég megterhelő tud lenni, sokszor egy rohanás az egész étlen-szomjan, fáradtan, rengeteg feladattal. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Hat év tanulást követően az orvosi egyetem általános orvosi karán általános orvosi diplomát kapunk, majd ekkor lehet szakképzésre jelentkezni, és kb. 5,5 év után (ami már kórházi munka, ügyelet, tanfolyam és gyakorlat) lehet szakvizsgázni gyermekgyógyászatból, így lesz valakiből gyerekorvos. A munkánkban fontos az elhivatottság, az empátia, természetesen szeretni kell a gyerekeket és érteni a nyelvükön, fontos a döntésképesség, a felelősségvállalás, a határozottság, és kommunikálni is jól kell tudni, hiszen a szülők nagyon érzékenyek, ha a gyermekük beteg lesz. A kórházi munkában fontos, hogy csapatban is tudjunk dolgozni. - Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban? A fizetésünk. Sokan ámulnának azt hiszem, ha tudnák, hogy mennyire kevés pénzért dolgozunk ... Olvass tovább
