2014 5. hetének kihívása: Legyél Mrs. Columbo!
Tudjuk, hogy a “nem, nem, semmi baj“, meg a “persze, jól vagyok” sokszor a legnagyobb hazugságok. Ha van a közeledben olyan ember, akin látod, hogy nincs minden rendben (családtagod, barátod, vagy akár kollégád), és úgy érzed, hogy azért hessegeti el a témát, mert azt hiszi, hogy nem vagy rá kíváncsi, inkább kérdezz vissza még egyszer. Ha fontos neked az illető, neked semmibe nem kerül még egy kérdés, de neki a világot jelentheti. Biztosítsd arról, hogy figyelsz, itt vagy neki, és ha segítségre van szüksége, hozzád fordulhat. Ha ezek után sem igényli, a gesztus akkor is jól eshet neki, és nem tudhatod, milyen gödörből húztad ki vele… Légy nyitott, és figyeld a környezetedet, hogy mikor van szükség kedves szóra, egy mosolyra. Nyújtsd a kezed, akár átvitt értelemben, akár szó szerint. Ha van nálad osztanivaló kedvesség, add tovább. Ha nincs, fogadd el. ♥
A kommentek között megírhatod, hogy mire jutottál a kihívással, és azt is, ha valakitől (akár ismerőstől, akár ismeretlentől) kaptál már kedves szót, figyelmet, ami akkor és ott nagyon sokat jelentett neked.
Ez elég nehéz. Nem annyira odafigyelni és még egy kérdést feltenni, abban elég jó vagyok, hanem éppen a másik oldal, amikor neked lenne rá szükséged, és nem érzed ezt az öszinte gesztust a másik oldalról.
Több éve nagy bánatot és traumát hordunk magunkkal, és legjobb barátainknak nem tünt fel, hogy a ‘kösz, minden rendben’ nem a teljes sztori. Rájukzúdítani a bánatunkat eddig nem akartuk. Most pár napja avattuk be végül öket, mert más kontextusban szóba került a téma, most szánják-bánják, hogy éveken át nem vették észre, milyen csomagot hordunk, nem voltak elég figyelmesek. Elöbb jobban esett volna…
Szerencsére néhány más embertöl, futó ismeretségektöl érkezett ez idö alatt öszinte érdeklödés, bátorítás és részvét, ami nekem nagyon sokat jelentett, de épp a két legszorosabb baráttól nem.
A kép nagyon aranyos ;-)
Annyira édes ez a kép :)
A kihíváshoz: Az előző félév államvizsga félév volt és az egyik barátnőmmel folyamatosan támogattuk egymást, hát sokszor életmentő volt :) igaz, hogy nem valami komoly probléma megoldása volt a cél, csak tartottuk egymásban a lelket, de nagyon sokat segített. Általában próbálok pozitív és vidám lenni, és úgy veszem észre, hogy a jókedv átragad másokra is :)
A címet elolvasva azt hittem, hogy itt a háttérbe húzódásról lesz szó, mert ugye Mrs. Coulmboról mindig csak szó esik, de soha senki nem látta :D
A columboskodást kifejezést én arra szoktam használni, hogy valaki addig kérdez, amíg minden teljesen világossá válik, még akkor is, ha mások idegeire megy ezzel. Ezt elég gyakran alkalmazom, van, aki nem rajong érte :)
Olyan columboskodás, amilyet te írsz, legutóbb pont veled történt velem itt a blogon, úgyhogy én is igazolom, hogy előre teljesítetted a kihívást. Igyekszem továbbadni!
Szeretek átvitt értelemben használni dolgokat. ;) Nem is Galambos Dorina lánybandájára gondoltam! :D
A kihívás akár újra is indulhat minden nap, én újra is indítottam ma magamnak. :)
Elsőre én is erre asszociáltam!:D Főleg, hogy bátyám haverjai egyszer közölték vele, hogy “a húgod olyan, mint Columbo felesége – folyton emlegeted, de még sosem láttuk”:)
Ajj, hát nem tudom, hogy ezt túl lehet-e teljesíteni, de most éppen olyan elég nagy kaliberű dolgok vannak, amelyek miatt jóideje a bölcs hallgató, segítő, támogató szerepet viszem. Azt hiszem, lassan, ill. néha nekem jönne jól belefutni a fenti kihívás teljesítőjébe :)
Lesz ez még így se, folytatom a Madame Columbo-t, közben meg néha próbálok szórakozni a saját örömömre is és kikapcsolni.
Várj, akkor én… Akarsz róla beszélni? :)
(A “fogadd el” pont erre az esetre szólt. ♥)
Á nem, max hivatásosnak darálnám le néha, mert tudom, hogy nem szerel és ez a munkája, utána könnyebben leteszi, ha el is fárad a hallgatásban :) de erre meg jó lehet valami napló szerű is, vagy piszkozat majd kuka. De mivel lusta vagyok, inkább magamban elbeszélgetem (belső monológ, értekezés magammal :)). Másrészt már megtanultam elpakolni ezeket a dolgokat a polcaimra. Csak a kipihenésre, feltöltődésre kell jobban figyelnem, azt hiszem.
Viszont köszönöm a virtuális figyelmet, te már teljesítetted a kihívást mára :D