Szép hétfőt!
Köszönöm a szuper kérdéseket és a lelkes részvételt a szombati élő kérdezz-felelekre — több, mint százan követtétek az egy órás adást! De jó hírem van, aki lemaradt vagy szeretné újranézni, az megteheti, ugyanis az egész fenn van a YouTube-on. :) Meséltem arról, hogy „hogyan lettem ilyen” (sajnos semmilyen radioaktív pók nincs az eredetmítoszomban), milyen volt a gimiben (spoiler: nem voltam menő), Gomez is vendégszerepel, mutogatok angol újságokat és beszélek sorozatokról, tesióráról, napi rutinról. Isteni volt, de jól elfáradt utána a gégém, egy picit pihentetnem is kellett a hangomat. :)) Én nagyon jól éreztem magam, és csinálhatunk ebből rendszert, ha benne vagytok!
[features title=”Inspirálj másokat is hétfőnként!” src=”icon-twitter” link=”https://ctt.ec/DPQcW” target=”new”] A heti mottót egy gombnyomással megoszthatod Twitteren is. :) Kattints ide! [/features]
Képek: stílus, uzsonna, vacsora, mottó.
stílus: fekete, rózsaszín körmökkel
ebéd: rozmaringos kacsa, rozmaringos krumplival (a szombati dőzsölés maradéka)
uzsonna: narancs és kávé
vacsora: szalámis szendvics paradicsommal
mottó: Legyen tevékeny a nap!
Stílus: visszafogott. (szürke kardigán nem rikítóan narancssárgás felsővel, farmer, balerinakonty)
uzsonna: KV és magos szemle
vacsora: hagymás rántotta vegyes zöldsalátával, joghurt.
mottó: „Your daily life is your temple and your religion. When you enter into it, take with you your all.” (Kalil Gibran)
A kérdezz-felelek nekem is tetszett, végig néztem és hallgattam. Jó voltál, pedig voltak olyan kérdések aminek szerintem nem sok értelme volt.
Én sajnos nem tudtam kérdést feltenni, mert nincs és nem is akarok Google+ lehetőséget.
Most töröltem ki a gépem minden megnyitásakor erőszakosan visszatérő ablakot amiben ezt a lehetőséget ajánlja a Google.
Ha lehet, akkor most szeretnék feltenni Neked egy pár kérdést, és ha nem titok, szeretnél róla beszélni, akkor szívesen olvasnám. A könyveddel kapcsolatos.
Egyébként a könyvedet olvastam, de nem papíralapú állapotban, hanem az interneten. Jó ez Neked, hogy így is elérhető, hogy nem vásárolja meg az ember? Szerintem ez rontja az anyagi érdekeidet.
Elmondható az, hogy hány példányban érdemes ma könyvet kiadni, és a Te könyved hány példányban adták ki? Nem jobb a magánkiadás a kiadók általi kiadásnál? Ugyanis úgy tudom, hogy az ő hasznuk a több és nem a szerzőé. Mi a tapasztalatod, sikereket könyvelhetsz el, az eladást illetően? Tervezed-e más témában, hogy egy újabb könyvet írj?
Látod, nem csak Google+-on lehet kérdezni. :) Nekem elég, ha a kérdéseknek a kérdező számára van értelmük, és ha ők örültek a válasznak, akkor részemről teljesítettnek gondolom a feladatot.
Jól sejted, hogy a könyvkiadásban akkor van hosszú távon nagyobb haszon (és nagyobb rizikó is!), ha magánkiadásban nyomod – de akkor nagyon sok pénzt kell belefektetni, tőke kell, és utána intézned kell a terjesztést, eladást… Sokat mérlegeltünk, számoltunk, minden eshetőséget figyelembe vettünk. Választanom kellett, hogy én foglalkozom-e az értékesítéssel, kézbesítéssel, postázással, és cserébe nem marad időm arra, amit szeretek (az írásra), illetve olyan pénzt kell beletolnom a könyvbe, ami nem is áll rendelkezésemre, vagy ezt átvállalja tőlem a kiadó. Nem olcsó mulatság egy könyv létrehozása és terjesztése, és egy kiadónak erre jobban van költségvetése, mint egy magánembernek. Nem csak a hasznuk, hanem a befektetésük is sokkal nagyobb, mint a szerzőé. A könyv már régóta inkább eszmei értékkel rendelkezik egy szerző számára, és nem üzleti modell. Ezt elfogadtam. :) Szerintem ebben az országban nagyon kevés ember él meg pusztán abból, hogy csurognak a jutalékai a könyvei után – ez csak annál lehetséges, akinek már nagyon sok kötetes az életműve, de azt meg nem öt perc felépíteni.
Az internetes terjesztés ellen lehet küzdeni, de nem biztos, hogy érdemes – ha egy helyről letörlik, felkerül tíz másikra. Látod, te sem olvastad volna el, ha ott nem találod meg. Most meg itt vagy. Én meg örülök. :) Van, amire nem lehet befolyásom, és ez olyan. Az előnyeinek kell örülni. Aki letölti, az még utána megveheti, vagy ha nem is veszi meg, rendszeres blogolvasó lesz belőle, aztán ki tudja, még akár egy tanfolyamomra is eljöhet. Aki meg akarja venni, az megveszi úgy is, hogy fenn van a neten, mert fontos neki, hogy meglegyen „élőben”. A letöltő emberről nem lehet elmondani, hogy ő a vásárlás helyett töltötte le. Ha nem tölti le, nem olvassa egyáltalán. Tehát a letöltő az egy plusz olvasó, nem egy mínusz vásárló! Nagyon sok tanulmány van már a „kalózkodásról”, és egyre többen azt mutatják ki, hogy bizonyos helyzetekben nemhogy ront, de még javít is az üzleten az, ha valami ingyen fenn van. (Zenekaroknál simán működik, illetve Neil Gaiman is feltette egy könyvét ingyen, ami eljutott egy csomó olyan emberhez, aki eddig nem tudott róla, akik vásárlók lettek, tehát az ingyen könyv megnövelte a többinek az eladását!) Nem kell annyira foggal-körömmel küzdeni ellene – főleg, hogy lehetetlen is. Maximum hamarabb lehet tőle agyvérzést kapni. Megéri? Szerintem nem. :)
Eladási adatokat még nem tudok, csak az első pár hónapról. Szeptemberig 2500 fogyott. Mivel országos terjesztésű, időbe telik mire mindenhonnan megjön az elszámolás. A Bookline-on keresztül értékesített példányokról csak azt tudom, hogy országos szinten a tavalyi évben 35. helyen végzett az eladási listán.
Mivel nem kilóban mérem (és nem is forintban), én az első köszönőlevél után sikeresnek könyveltem el a könyvemet. :) Boldog és elégedett vagyok vele.
Igen, szeretnék még könyveket írni a jövőben. A témákat nem tudom, csak azt, hogy nem ez volt az utolsó könyvem, és ha a körülmények is úgy hozzák, akkor lesz még, nem fogok ellenállni a kísértésnek. :)
Köszönöm a válaszod. Jó, hogy ilyen pozitívan, mindig mindennek a jó oldalát nézve gondolkodsz a dolgokról. Engem biztos, hogy bosszantana a „kalózkodás”.
De még jó, hogy nem vagyunk egyformák. Igazad van a könyvkiadással kapcsolatban, mert azok a fránya anyagiak mindent befolyásolnak. Én nem tudom – ezért kérdeztem – hogy mennyit adtak el, hogy hányadik az eladási listán, de biztos szép eredmény amit eddig elért a könyved.
További sikereket kívánok.
Köszönöm! :)
Nézd, ami idegesít, azon megpróbálok változtatni, amin meg nem tudok, azt megpróbálom elfogadni, és kihozni belőle a legjobbat. Ez a kalózkodás az utóbbiba tartozik. Volt már egyébként olyan visszajelzés, hogy valaki először letöltötte a könyvet, előtte nem is hallott még rólam, aztán úgy tetszett neki, hogy megvette! :) Szóval vannak pozitív példák, ezért is tudok optimista maradni, mert alapvetően azért többségben vannak a jó történetek. Amikor pedig jön egy rosszabb időszak/esemény, és én is bosszankodom (mert szoktam!), akkor merítkezem a pozitív élményekből, és dolgozom tovább azokon a dolgaimon, amiket tudok befolyásolni.
stílus: derékban megkötött farmering sötét farmerszoknyával
ebéd: zöldségleves, banán
uzsonna: fagyi!!!
mottó: tavasz van és kész!
Stílus: piros farmer+Converse
Uzsonna: florentine
Vacsora: a legfinomabb paradicsomos tonhal
Mottó: Get obsessed!
stílus: piros-kék
uzsonna: aszalt szilva, magvak
vacsora: ebédmaradék, azaz krumplipaprikás:)
mottó: I dream of painting then I paint my dream. (Vincent van Gogh)
Stílus: farmer+lila pulóver és nemezelt fülbevaló;
Ebéd: zöldséges csorba, Toffiffee;
Uzsonna és vacsora: sajtos perec, mandulás csoki;
Mottó: LinkedInezés után a Viáé abszolút betalál.
Na, inspiráció helyett az agyad a szótárban neked is megtalálta a bűntudatkeltést? :) ♥ Mondd meg neki, hogy hagyjon békén. Majd Neked is lesz olyan LinkedIned, hogy más sárgul be tőle (aztán remélhetőleg ő is lenyugszik és elkezd dolgozni az álmaiért.)
Nagyon lelkesen vágtam bele, de amikor elkezdtem nézegetni mások adatlapját, akkor hirtelen ráébredtem, hogy „énvagyokaviláglegbutábbembere”, mert mindenki expert, manager és specialist olyan dolgokban, amikhez még csak hozzá sem tudok szagolni. Én pedig csak földhözragadt dolgokhoz értek, lehet, hogy még azokhoz se nagyon. De aztán eszembe jutott, hogy ismerek olyan menedzsereket, akiknél tudom, hogy a koordinálás lepasszolást jelent, a tárgyalóképes angol a „but you must” hajtogatását, és hasonló mumbo jumbok. Persze vannak olyanok is, akik tényleg nagyon jó szakemberek, de ők is elkezdték valahol. Az elején még valószínűleg ők is el tudták magyarázni konyhanyelven, hogy tulajdonképpen mivel is foglalkoznak nap mint nap. Aztán rengeteget dolgoztak, attól fejlődtek oda, ahol most vannak, és mindig van tovább. Én is remélem, hogy elindulok a saját utamon végre.
Ismered azt a viccet, hogy a vécésnéni az excrement hygiene specialist? :)
Ez is csak marketing, magadat akarod eladni, szép szavakkal. Amelyek többnyire igazak. Például nálad. Máshol meg bullshit. :)
Keep on keepin’ on! ♥
:) Kell gyakoroljam, hogy én magam is kiálljak a képességeim és a tapasztalataim mellett, mert ha ezekről kell beszélnem, automatikusan átmegyek lekicsinylésbe és mentegetőzésbe. Erre van valami jó módszered?
Ezt olvastad már? :) Szerintem segítene, ha összeírnád a szipiszuper képességeidet, és lenne egy biztos szöveged, amire támaszkodhatsz. https://www.urban-eve.hu/2013/10/15/hogyan-viselkedjek-idegen-tarsasagban/
Olvastam, amikor megjelent, és tetszett is, viszont akkor nem volt számomra ennyire aktuális. Hihetetlen, mennyire hasznos ez most! Rá fogom szánni az időt, hogy „összefoglaljam magam”. Már ma elkezdem, gyaloglás közben úgyis sokat filózom, most célirányosan fogok. Kösziii!
Ez így van rendjén. :) Sokan mondták, hogy pár éve nem értettek cikkeket, most meg pont azok segítenek a legtöbbet. Ezért is nem cenzúrázom magam – amit meg akarok írni, megírom; valamikor, valakinek úgyis jó lesz valamire. Nem mindenki egyszerre van ugyanabban a helyzetben. :)
Stílus:farmer+bordó kámzsás felső+új csizma :)
ebéd: pirított borjúmáj párolt hagymával és sült almaszeletekkel
uzsonna/vacsora: aszalt szilvás fánk – saját kezűleg gyártva
mottó: az most nincs :D
stílus: fekete, kék, pöttyök
uzsonna és vacsora egyben: tegnapi brassói (ja és ebéd is ez volt), szépen lassan egész nap ezt „nassoltam”.
mottó: „Amíg élek, addig éltet a remény”. /Henri Charrière: Pillangó/
Először csatlakozom ehhez a rovathoz. :)
stílus: Tavaszváró kukaczöld és farmer, egyszerre vagány és nőies.
uzsonna és vacsora egyben, az ebéddel, hát ma erre nagyon nem vagyok büszke, de így alakult.
mottó: Don’t panic!
Szép hetet mindenkinek. :)
stílus: itthonülős-porcicás (lomtalanítok)
uzsonna: házi krémes
vacsora: bundás kenyér
mottó: „You can’t stop the waves but you can learn to surf.”
Stílus: színes hajgumi és csíkos fölső,
Uzsonna: havas szilvás Nestea,
Vacsora: valószínűleg sült krumpli ketchuppal,
Mottó: Soha nem szabad feladni.
Stílus: fekete-arany
Uzsonna: narancsos répatorta
Vacsora: zöldsaláta ligetszépeolajjal
Mottó: „it ain’t over till the fat lady sings”:)
Stílus: keki-bordó-fehér-barna
Uzsonna: majd grapefruit
Vacsora: saláta jégsaliból, uborkából, mozzarellából és kemény tojásból
Mottó: „Some people can feel the rain, others just get wet.”
Stílus: Fekete-lila
Uzsonna: Gyümölcsök (narancs, mandarin, banán)
Vacsora: Rozskenyér zöldségekkel
Mottó: Minden kezdet nehéz… (de a tiéd is nagyon találó :))