A pénteki blogszületésnapi bulira Ötvös Zsuzsi álmodott meg és készített szupergyönyörű, piros U:E monogramos bonbonokat — a töltelék kókuszos mandulapraliné és egy kókuszos-fehércsokis réteg. Mmm! A vendégek az utolsó szemig eltűntették az összeset, de hogy ne csak nekik legyen jó, arra gondoltam, hogy megosztom veletek a receptet, és ti is megpróbálkozhattok az elkészítésével. :) Múlt héten átmentem Zsuzsihoz, és készült egy prototípus-adag. Leginkább csak néztem és ámultam Zsuzsi gyakorlott mozdulatain — iszonyú profin dolgozott a csokoládéval. (Tavasszal tanfolyamot is tart, már megbeszéltük, hogy megyek hozzá, mert iszonyú jól néz ki és a végeredmény olyan, amit örömmel lehet ajándékozni bárkinek.)
Természetesen úgy is működik a bonbon, ha csak egyféle tölteléket használunk, nem pedig kettőt rétegezve: ebben az esetben duplázni kell a kiválasztott töltelék hozzávalóit. A bonbont akár szilikon, akár polikarbonát bonbonformában elkészíthetjük — ezekről részletesebben az elkészítésnél olvashattok, és linkelek cikkeket, ahol további tudást szerezhettek a témában, ha belelkesültetek (mint én! :D).
Hozzávalók kb. 24 darabhoz:
Kókuszos mandulapraliné:
- 70 g blansírozott mandula
- 30 g kókuszreszelék
- 80 g cukor
- 1 kk. semleges ízű olaj
Kókuszos-fehér csokis réteg:
- 40 g fehér csokoládé
- 25 g habtejszín
- 1 tk. akácméz
- vaníliakivonat vagy fél rúd vanília
- 15 g kókuszreszelék
Kókuszos mandulapralinés réteg:
- 30 g kész kókuszos mandulapraliné
- 40 g fehér csokoládé
- 2 tk. karamellizált ostyatöret
Bonbonburok:
- kb. 250 g étcsokoládé
A kókuszos mandulapraliné elkészítése
A blansírozott (tehát a barna héja nélküli) mandulát és a kókuszreszeléket külön-külön sütőpapírra terítve 180°C fokra előmelegített sütőben aranybarnás színűre pirítjuk. Vigyázzunk, a kókuszreszeléknek elég csak pár perc, hamarabb megpirul, mint a mandula, így azt előbb ki kell venni a sütőből.
A cukrot karamellizáljuk, majd a karamellbe belekeverjük a megpirított mandulát és kókuszreszeléket. Sütőpapírra terítve hűlni hagyjuk. Mikor kihűlt, S-késes aprítógépbe adagoljuk nagyobb darabokra törve, és hozzáadjuk az olajat — dió- vagy mogyoróolaj a legjobb, de étolaj is használható. Az aprítógépet pulzálva járatva addig aprítjuk, míg a mandula és a kókusz természetes olajtartalmát kiengedve egynemű masszává áll össze. Ez kb. 10 percig tart, közben időnként meg kell állítani a gépet és lekapargatni, ami az aprítógép falára ragadt. Ezt a masszát előre is elkészíthetjük, légmentesen záró edényben, hűtőben 3-4 hétig eláll. Az összesre nem lesz szükségünk a bonbonhoz, de nagyobb mennyiséget kell elkészítenünk, hogy az aprítógép megfelelően tudjon a masszával dolgozni.
Nem kell aggódni, hogy nem fogy el a nagyobb mennyiség — isteni finom, és más süteménybe, desszerthez is fel lehet használni a pralinét. :)
A bonbonburokhoz az étcsokoládét megolvasztjuk és temperáljuk — erről bővebben Zsuzsi honlapján olvashattok. Az olvasztás több adagban történik mikrohullámú sütőben — így nem szennyeződik pl. vízgőzzel a csokoládé. Ehhez a művelethez szükség van egy maghőmérőre, ez nagyban megkönnyíti a munkát, precíz, pontos eredményt lehet vele elérni, és így lesz igazán fényes, roppanós a csokiburok. Tojásos sütemények készítésénél is jó szolgálatot tesz.
A bonbonformában elkészítjük a csokoládéhüvelyt: szilikon formát vagy polikarbonát bonbonformát is használhatunk. Ez úgy néz ki, hogy beleöntjük a felolvasztott csokoládét a formába, majd a tálba visszaöntjük a felesleget, illetve sütőpapírra kiütögetjük, hogy kb. 1 mm-es réteg maradjon a formában. A csokoládé utána újra felhasználható lesz — a sütőpapírról könnyű lesz leszedni. A 250 g csoki nem teljes egésze lesz tehát a bonbonokban, azért kell ennyi, hogy lehessen dolgozni velük. :) Csokiba mártott tiszta ecsettel lehet pótolni, ha “lyukas” maradt volna a burok. A teljes folyamat ezen a linken megtekinthető részletesen. :)
A formát rövid időre hűtőbe tesszük, míg a csokoládé meg nem szilárdul.
Az első réteghez a tejszínt a mézzel forrásig melegítjük. Ha vaníliarudat (és nem kivonatot) használunk, a kikapart vaníliamagokat is melegítjük a tejszínnel együtt. A fehér csokoládét felolvasztjuk, majd 3-4 részletben hozzákeverjük a tejszínt: nem szabad megijedni, az első részlet tejszínnél össze fog kicsit ugrani a csokoládé, de a második-harmadik adagnál már szép sima lesz a krém. Végül hozzákeverjük a kókuszreszeléket és a vaníliakivonatot is. Hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni, majd habzsák segítségével kb. félig töltjük vele a kicsokizott mélyedéseket a formában. Jó félórára hűtőbe tesszük ismét a formát. (Zsuzsi eldobható, egyszerhasználatos habzsákot használ, mert olyan mennyiségben fogyasztja őket, hogy a mosogatás nem éri meg a melót — meg is értem.)
A második töltelékhez a fehér csokoládét megolvasztjuk, majd hozzákeverjük az előre elkészített kókuszos mandulapralinéből a szükséges mennyiséget és a karamellizált ostyatöretet (az Ázsia Bt. boltjában kapható, de el is hagyható). Hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni, majd betöltjük a kicsokizott mélyedésekbe, hagyva egy kevés helyet a bonbonok lezárásához. Ismét hűtőbe tesszük a formát egy jó félórára.
A maradék étcsokoládét újra felolvasztjuk, majd lezárjuk a bonbonokat: az újratemperált csokoládét ráöntjük a formára, és végigsimítunk rajtuk spaklival. Jó félóra hűtés után kifordítjuk a kész bonbonokat a formából.
Jó bonbonozást! :)
Az Urba:eve sütinek ugyanaz a monogramja mint nekem :)
:) Köszi! Eszembe juthatott volna… :D
Jaj de kár, hogy hétfőn kezdtem a “most egy ideig ne együnk édességet” tervemet. :( De felírtam későbbre, biztos megcsinálom.
Sóskaramellás receptje nincs véletlenül valakinek?
Zsuzsinak! :) https://www.pralineparadicsom.hu/2012/02/sos-karamellas-bonbon.html
Azt is szeretem, amit Via linkelt, de mivel sóskaramell-függő vagyok, állandóan kísérletezek vele, és most ez a kedvencem: https://divany.hu/alapkonyha/2013/10/15/sos_karamella_-_nem_nem_orultunk_meg/. Ezt csokiban is ki lehet mártani, de így magában is nagggyon ütős :))
Én is teljesen rákattantam. A Häagen Dazs sóskaramelles jégkrémével kezdődött minden. :D Vaj-tej karamellának már csinálta, de kicsit folyékonyabbnak szeretném, inkább formában. Tényleg lehetne, hogy folyékonyabb töltelék (formában, csoki burokban), és benne nagyon apróra összetört sóskaramell grillázs darabok. Lehet vár a konyha. :D
Zsuzsi, esetleg elárulnál egy kis műhelytitkot arról, hogy hogyan kell szépen kifordítani a formából a bonbonokat? Mert amikor próbálkoztam ilyesmivel, akkor lepattogott, megrepedezett az étcsoki.
Úgy tudom, a temperálás segít ezen. A fenti bonbonok egyszerűen kipottyantak maguktól. :) De majd Zsuzsi megmondja pontosan.
Bongyorka, ahogy Via is írta, az egyik fontos dolog, hogy jól legyen temperálva a csoki – ez különösen fontos egy merev, ún. polikarbonát formánál. Szilikon bonbonformánál akkor is ki lehet nyomni a bonbont, ha nincs a csoki temperálva, de ott különösen fontos, hogy ne legyen túl vékony a csokiburok, mert akkor kireped, amikor kinyomjuk a bonbonokat. A merevebb formák esetében sem jó, ha extrém vékony a csokiburok, akkor nem fog jól összehúzódni a csoki, és nem jönnek ki a bonbonok, vagy megrepedeznek nagyon.
Köszi szépen, legközelebb ezekre jobban odafigyelek. :)
Ja, és nem kell olajozott felület, azt nem szereti a csoki, csak sima sütőpapír, arról szépen le lehet húzni, miután megdermedt :)
Morgiana:
Lehet úgy is csinálni, ahogy nagyjából te is írtad: tehát nem formában készítjük, hanem vágott bonbonnak. Ehhez biztos ami biztos, csökkenteni érdemes 5 grammal a tejszín mennyiségén és emelni 5 grammal a kókuszreszeléken. Tehát elkészíted ezt a kókuszos-fehér csokis krémet (ebben az esetben érdemes kétszeres, akár háromszoros mennyiségben), és kiöntöd kb. 1 cm vastagon egy sütőpapírral bélelt szögletes edénybe, pl. mikródobozba. Egy éjszaka hűtés, másnap kockára vágod, és kimártod olvasztott/temperált csokiban. A kiöntés-vágás-mártás akkor is működik, ha mindkét réteget elkészíted, csak akkor egymás tetejére öntöd ki :)
Praliné Zsuzsi voltam :)
Hú, ez így már sokkal jobban (és egyszerűbben) hangzik! Már csak azért is, mert se szuperhőmérő, se aprítógép, se bonbonforma nincs a konyhai felszerelésünkben :D (Muffinként ez aligha működne XD Bár ki tudja, talán elég édesszájú hozzá a társaság…)
És köszönjük a bulira, a csokikat, nagyon finomak voltak tényleg, szóval akinek van türelme, az tényleg csinálja meg ezt a bonbont, mert egyszerűen isteni volt! :)
Mena, a blogomon (Via linkelte) még számtalan egyszerűbb bonbonrecept is van (kézzel hengergetős trüffelek pl., amihez nem kell forma) – ennél a bonbonnál a cél elsősorban az volt, hogy egy kicsit villantós legyen Via bulijára ;) Ami persze nem jelenti azt, hogy nem lesz finom, ha picit egyszerűsítünk rajta :) És nagyon örülök, hogy ízlettek a csokik!
Szia Zsuzsi,
köszönöm, azt hiszem ez lesz a megoldás:)
Nagyon szívesen! :)
Iszonyú bonyulult ez nekünk földi halandóknak:-)
Pepecs, naná, de hát melyik kézzel készített ajándék nem az? :) Sok a holtidő, amíg hűl a csoki, szóval addig lehet mást csinálni. A konkrét meló gyorsan megvan, és azért mikróban csokit olvasztani, meg tejszínnel fehércsokit és kókuszreszeléket melegíteni nem akkora kihívás. A praliné ugyebár elhagyható. :)
Via, ez nem is rossz ötlet, mármint a praliné elhagyása -nekem ez iszonyat pepecs munkának tűnik, plusz felszerelésem sincs hozzá, de úgy látom, hogy a tölteléket össze lehet keverni az olvasztott csokival, nem?
Vagy esetleg szépen elkenem egy olajozott felületen az olvasztott csokit, megdermesztem, rá a töltelék, aztán egy újabb csokiréteg, majd dermedés után szépen felvágom?
Már ha marad belőle, ugye.)
A praliné elhagyását írtam is a cikkben, ez esetben dupla adag kell a tejszín-fehércsoki-kókuszreszelék töltelékből, és úgy is tök jó lesz.
Nem tudom, így “rétegesen” mennyire működne, de próbáld ki, végülis az alapanyagok alapján nem lesz ehetetlen. (“A sodó jó. A lekvár jó. A hús jó!”) :))
Húúú, ugyanezt a tányért használom bonbonfotózásra én is :)
Hmmm, nagyon guszta :) örülök, hogy ilyen jól sikerült a buli!
Lesz róla külön bejegyzés is, sok fotóval meg videókkal, csak még dolgozunk rajta. :)) (Ádám kamerázott és ő fogja vágni.)